A hátsó bejárat, raktárszobák

Katya találkozott már kifejezetten rossz arcú emberekkel. Így Rhys marcona kifejezése miközben gondolkodik, nem vált ki belőle ellenszenvet, vagy félelmet. Ha netán üvöltene és a kezét emelgetné pofonra, vagy erőszakoskodna vele, akkor már inkább átgondolná az életét. Más az ingerküszöbe. És egy kevésbé kedves arc láttán nem lesz belőle hirtelen félénk szende kislány.. Ha csak nem kérték tőle...
A válaszra azért néz egy kicsit. - Mi történt? - teszi fel egyszerűen a kérdést. Reméli nem csak lepattintós választ kap és még érteni is fogja. Nem látott még zsarut aki felmondott volna. De túl lusta és fáradt az agya ahhoz, hogy neki álljon össze esküvés elméleteket gyártani, szóval inkább csak a benső légyzümmögés mellett vár a válaszra.
Aztán ő is kap ám kérdéseket, nem ússza meg. Valahol az angyalkáinak megfogalmaz egy röpke imát, hogy tényleg ne egy éjszakás jótevő legyen csak a fickó, ha lehet! Meglepően szimpatikus számára és nem csak amiatt hogy nem hagyta ott és még kaját is adott neki.
- Néhány hónapja itt. Előtte Volgográd, néhány éve stopp, Szentpétervár. Strici strici után... - ismeri el kelletlenül. Azért érzékelte, meg értette, hogy Rhys elítéli amit csinál. Ha minimálisan jó is a férfi csak földrajzból, annyi talán derenghet neki, hogy Volgográd és Szentpétervár rohadt messze van egymástól, különösen stoppal úgyhogy nem kis utat tett meg úgy, hogy közben életben maradt. - Aztán jött valaki. Egy kuncsaft. Furcsa ruhában.. Furcsa beszéddel meg valami... - Mivel fogalma sincs hogy mondják hogy bot, így csak próbálja elmutogatni a villájával. Ha evőpálcikát kapott akkor pedig bizony pont úgy tartja, mintha pálca lenne és még némi hangeffekttel is kíséri a dolgot. - Aztán strici volt nincs. A kuncsaftot soha többé látni. - eszik pár falatot, meg iszik újra. - Össze szedni a házból a cuccokat. Eladni. Venni iratokat, meg repülőjegyet. És most itt. - összegzi a kalandos útját, egyben röviden az életét is. Figyelmesen hallgatja Rhyst arról, amit a legális munkákról mond. Aztán megpróbálja megfogalmazni az ő álláspontját.
- Egész életemben ezt csinálni. Meg balettet. - a balettet kimondva elérzékenyül szinte - Az az angyalok tánca. Közelebb hozza őket. Meg az örömöt. - újra eszik pár falatot, nem akar tele szájjal beszélni mert így se mindig érthető amit mond.
- Egész életben az örömöt akartam közel hozni mindenkinek. Ez egy hírnök küldetése. - látszik rajta hogy amit mond, azt teljesen komolyan gondolja és hisz is benne, fontos számára. Szóval ha Rhys most azt mondja neki, hogy ez az egész faszság, még ha nyílvánvalóan az is, és netán számon kéri mégis ki beszélte tele ezzel a fejedet, Katya biztos, hogy elveszti a pillanatnyi bizalmát felé.
Mivel pár éves kora óta meggyőződése, hogy ő egy angyal, és árvaként egy vallásos lányneveldében nevelkedett egy darabig, egy kikötőváros peremén, így volt ami erősítse ebben. Végül a konténerhegyek között, balett műteremmé átalakított hangárban megtalálta élete egyik értelmét, soha nem került volna be, ha a konténerhegyek között gyakorolva fel nem figyel rá egy gazdag férfi. Az első Atya... Szóval Rhys ha élből elutasítja a hallottakat, akkor lényegében Katya létének értelmét minősíti.


Három év elteltével.*
Akárhogy is sikerült az az első nap, azóta kijelenthető, hogy Katya imái meghallgattattak. A helyet, ahol Katya és a lányok voltak.. Nos mivel Nagy-Britanniában büntetőjogi felelőssége van annak, aki prostitúcióra kényszerített személytől vásárol szexuális szolgáltatást, még ha erről nincs is tudomása. Valamint tilos a futtatás és a prostituáltak toborzása. Azonban maga a prostitúció nem számít bűncselekménynek, ha a prostituált egyedül, függetlenül dolgozik, tulajdonosa annak a helyiségnek, ahol a tevékenységet műveli és nem zavarja meg a közrendet.... Így hát ezek fényében jártak el az ő ügyükben is. Meglehetősen gyorsan.
A lányok állami gondozásba, vagy épp támogatásba kerültek, Katya pedig Rhyshez. Kapott hivatalos iratokat.
Az első időszakban biztosan volt egy jó pár össze szólakozásuk, lévén a lány függő volt, ebből fakadóan elég sok balhéba keveredett. Terjesztőként is funkcionált hébe-hóba, és ezeket mind mind fel kellett számolni. Ami nem volt egy sétagalopp. De Rhys miután beavatta a varázsvilágba, meg a testvériségbe, Katyanak sikerült végig csinálnia a rehabot. Azóta eljutott a B1-es angol szintig is, hála egy tanfolyamnak, amire a rehab mellett pont volt ideje.
Két éve tiszta, a sarki zöldségesnél dolgozik és hivatalos balett órákra jár. Bár az utóbbi időben inkább a színházak felé kacsingatott, mert véleménye szerint a balett órákon nagyon sok a picsa és fáj az angyalszívének amit ezzel a gyönyörű tánccal művelnek a versengésükkel.
Bárminemű törekvésének azonban egy igen baljóslatú eseménysor szabott pillanatálljt, mert hogy a Testvériségben gondok adódtak és hirtelen szökevénnyé váltak, Rhyssel meg még jó néhányakkal együtt.
Őszintén foglalkoztatja, hogy és most hogyan tovább?

- Tényleg zsaru vagy? - teszi fel bizonytalanul a kérdést. Aztán úgy tűnik a tényleges válasz el fog sikkadni. De igazából, csak próbálja megfogalmazni. Közben kaja kerül elé, meg még a hogyléte felől is tök jó fejen érdeklődik ez a fickó. Készségesen kisegíti a nyelvi félre mondását is.
Mikor megkapja az első pohár vizet, többször is bele nyúlna a mozdulatba, érezhető, hogy nem nagyon tudja kezelni, amikor így "kiszolgálják". De aztán csak vedel egy sort a hirtelen kajára. Mikor a keze után nyúlnak kissé megdermed, de lényegében elég megadóan hagyná magát lekapcsolni. Egy szusszal csak annyit mond - Köszi! - majd vissza ülnek az asztalhoz és most lényegesen nyugodtabban eszik már. Többek között mert meredten koncentrál arra, hogy megértse Rhys miről is beszél, próbálja úgy az egész mimikájával össze vetve értelmezni a mondatait, de Rhysnek feltűnhet, hogy a száját figyeli. Szóval azt ahogy artikulál. Tényleg nem nagyon beszélgettek még vele egész mondatokban ennyire szép összeszedetten. Végül feladja és megfontoltan csak annyit nyög kicsit mélyebb tónusban, csukott szájjal Rhys szavai végére hogy "Mühm". Végül úgy dönt, vissza hozza az első kérdést, azt legalább értette.
- Ha... Atyát lecsukják, nem tudom tovább. Nincs igazi kártyám itteni. Nem beszélni az angolt eléggé. Nincs elég év állampolgársághoz. És nem akarom, hogy utcára dobják a nővéreket. - ameddig beszél, kicsit turkálja a kajáját, aztán folytatja, mintha semmi súlya nem lenne annak amit mond. - Próbáltam szállót. Nem lehet normálisan fürdeni. Lopnak. - hajléktalan szállóról beszél. Egyáltalán nem tűnik úgy, mint akit bármelyik részlet is megviselt volna valójában. Egészen kedélyes, még a testbeszéde ellenére is. Azt Rhys leveheti, hogy van benne falkaszellem és csak úgy nem fogja elköpni mi merre hány, még ha egyébként, érezhetően azt próbálja felmérni, Rhys az a személy-e aki tud neki valamiféle segítséget, vagy csak egy egy éjszakás jótevő, akit nem érdemes bevonni ennél jobban.

Még ha államtitkokat motyogott volna! Valami fejes mellett biztosan többre vitte volna, de hát... ő csak egy actoni striciig jutott.
Arra, hogy számít-e hogy horkolt kissé összébb fogja a takaróját és megvonja a vállait.
- A nővérek nem szeretik. - válaszol immár angolul. De ezek szerint a nagydarab fickót nem érdekelte. Lehet versenyt horkolhatnának. A fejét megtapogatja, most tűnik csak fel neki a jókora ragtapasz és látszik rajta, hogy próbálja vissza pörgetni az estét, de valamiért nem tudja felvenni a fonalat. Eléggé szét csapta magát.
- Már nem akar kijönni az eszem. - valószínűleg az "agyam" szót kereste, de nézzük el neki. A rosszabbik fajta férfi ilyenkor vissza kézből felteszi a kérdést számára; "A mid?" de talán ma megússza ezt a remek poént.
Az asztalhoz invitálásra csak odabiceg. Kórházba esetlegesen max a külső belső zúzódások miatt lehetne vinni. Ha alá vetik egy drog tesztnek, kegyetlenül megvágják az tuti. De lehet egy terhességi teszt/abortusz majd a későbbiekben befigyel majd... ki tudja.
- Igen! - A tekintete egyébként pont olyan mint annak aki másnapos. A drog nyomait, a kimerültséget a fekete karikák tanúsítják, de egyébként egyben van. Voltaképp rá sem néz hogy mit tett elé Rhys. Ha van az asztalon evőeszköz már lapátolja is. Út közben megáll és feláll az asztaltól, kicsit nehézkesen, óvatosan mozog, és néha meg is rándul. Szóval fájdalmai vannak.
- Hol van pohár? - teszi fel a kérdést a konyhai szekrénykék előtt, amik egyébként is túl magasan vannak, és most annyira nincs ereje nyújtózkodni. Így hátha Rhys nem csak hogy megmutatja, de talán le is vesz neki egyet. Persze ha van elől is tiszta, akkor elvesz egyet és tele tölti csapvízzel.
Úgy három pohárral kapásból megiszik, a negyedikkel a kezében menne vissza a kajája mellé. A takarót a szék támlájára tette. Igyekszik jótékonyan nem bele gondolni, hogy a marcona fickó mit fog ezért kérni tőle, vagy úgy mégis mi lesz ennek az ára. Az ő gondolkodása szerint, semmi nincs ingyen.
- Hol vagyunk? - szinte már biztonsági kérdés is lehetne.

Úgy aludt mint akit agyon vertek. Talán még jobban is.
Álmában ciklikusan motyogott meg karattyolt oroszul meg nyöszörgött, de egyszer sem sikerült lemásznia a kanpéról. Pedig még harcolt is egy sort álmában a takarójával. Eredményképp így reggelre teljesen bele van csavarodva és nem kicsit elzsibbadt a könyöke meg a másik karja. De lehet ugyanaz.. vagy mindkettő. Nehéz lenne megállapítania melyik testrésze hova tartozik ébredéskor. Még a lábait amit meglát így először is idegennek hat, de örül, mert legalább meg vannak!
Körül nézve hamar feleszmél, hogy fogalma sincs róla, hogy hol van és hogy került ide. Nagyjából semmire nem emlékszik.
Pár percet úgy marad ahogy van és csak néz ki a fejéből fáradtan, kissé bágyadtan. Tompa fejfájás kerülgeti, de nem olyan vészes. Van amije jobban fáj.
Kicsomagolja magát a takaróból egy hang nélkül végül csak a takaróval körbe bugyolálva magát kisétál arra, amerről a molyolást hallja. Meglehetősen halkak és nesztelenek a léptei. Pilledten betámaszkodik a konyhaajtóba. Egy kis mosollyal nézi Rhyst. Nem nagyon zavartatja egyetlen ponton sem amin egy normális ember igenis kiakadna, vagy legalábbis számon kérne. Reflexből oroszul szólal meg, fáradt az angolhoz.
- Látom mégis az az el rablós fajta vagy... De mivel semmire nem emlékszem jól jártál, elengedem. - megvonja a vállát, még úgy rá férne, hogy pihenjen.
- Horkoltam? - kérdi angolul már bár valami rettenet kiejtéssel.

Az ajtó bizony elég masszív, párszor neki kell rugaszkodnia, hogy bezúzza vállal, de ha netán csak inkább betaposná, akkor megkímélheti magát, hogy még az ő vállán is meglátszódjon.
Katya meztelenül nyalt el, igazából már pont végzett és valószínűleg a törülközőjéért nyúlt volna mert valami fergetegesen szerencsétlen pózban van elnyalva, telibe fejelte a fürdő tolóajtajával szemközti tükrös mosdókagylót.
Legalábbis a kis vérnyom a mosdókagylón erre utal. Mivel feji sérülésről van szó, bődületes mennyiségűnek tűnik a vér ami a vizes testén csak még rosszabbul mutat. A háta és a hátsója figyel telibe a férfival.
Annyira nem vészesen sovány. Szép alakja van, de senki épelméjűnek nem ez lenne az első ami szembe tűnne, a testével kapcsolatban. A vállain, a jobb bordája alatt, a fenekén, a combjain emberi kéz nyomok. Szorítás jellegűek. De akad rajta kék zöld zúzódás is bőven. Úgy hogy Rhys kifejezetten jól járt, hogy rá dobta az első dolgot ami a kezébe került.
És nos... hiába minden, Katya nem ébred fel, nem reagál semmire. Cserébe így eszméletlenül lebillen az állkapcsa és Rhys valami erőtlen, sípoló hangos egyenletes szuszogást hallhat felőle. Mint ahogy csak egy nő tud nagyon hülye pózban halkan "horkolni".
Ha betakargatná és felültetve ott hagyná valamelyik sarokba pakolva, akkor se lenne túl nagy baja.
Rhys eldöntheti, hogy korházba viszi, haza, vagy itt hagyja. Az pedig, hogy mennyire szidja mindeközben magát, már csak az ő felelőssége.
Katya akárhol is ébred, biztosan meg lesz lepve.

Miután megkapta a rövid számára lényeges válaszokat elindul befelé.
- Kicsit túl sokszor. - feleli végül őszintén, de ennél bővebbre nem ereszti a magyarázatot. A hátsó ajtót megtámasztja, hogy a férfi is be tudjon jönni. Egy irreálisan hosszúnak tűnő folyosóra érnek, amin legalább négy ajtó van egymás után, elég távol egymástól, de végül a másodikon nyit be, ami felett ott díszeleg cikornyás aranyozott fém betűkkel, hogy "Öltöző", két oldalról egy egy kitárt szárnyú varjú kapaszkodik az írás kaccsaiba. Rhysnek olybá tűnhet, mintha még valamelyest mozognának is a varjak.
A folyosó vége súlyos, ráncokba szedett bársonyfüggönnyel van eltakarva és nem is nagyon szűrődik onnan kifelé semmi.
- Nyugodtan gyere! Fellépnek. Ilyenkor üres. - benyitva egy olyan tipikus, ruháktól, ruhaállványoktól, nagy, tükrös pipereasztaloktól, sipős polcoktól túlzsúfolt mégis eleganciát és színvonalat sugárzó elég nagy helységbe léphetnek.
- A nevem Katya. Az Atya, aki este pénz számol. - mond csak ennyit, nem tudja hirtelen jobban kifejezni bár elgondolkozva kérdő hangsúllyal teszi hozzá
- Pimp...? - érzékelhetően keresi a szót a stricire. Végül csak vállat von.
- Én mindjárt jönni. - ezzel pedig el is tűnik két sor ruha között, hallatszik valami ajtónyitás-csukódás, valamivel később vízcsobogás.
Egy igen bő fél órát várhat szerencsétlen a lányra. Közben pedig határozottan rátelepedhet az érzés, mintha figyelnék.
Ha nézelődne, az egyik sarokban felfedezhet egy jó három méter magas kalitkát, bár a rács pálcáiból ítélve, nem madár lakik benne. Egy egészen nagy alakú lopótökszerű fészket fedezhet fel, középen, magasan függesztve, csak éppen fémből. Ha nagyon megnézi két sárga elég nagy szempár nézhet vissza rá és olyan koboldmakiszerű ujjak kapaszkodnak ki a vészek szájára. Mint ha ugrásra készülne, vagy csak kíváncsiskodva - esetleg elriasztás gyanánt mutat meg magából ennyit az a valami. Halk kertyegő hangot hallat, ütemeset. De nem jön elő.


A fél óra után egyszer csak egy tompa puffanást és egy éles koppanást hallhat a fürdő irányából meg egy fél sikkantást. Aztán csönd. És Katya nem jön ki a fürdőből.

Szinte biztos, hogy Katya nem csak azért néz ki így, mert full sminkben ápolták.
- De tudom! - mosolyog féloldalasan a száját ért zúzódástól de játékosan dülleszi ki melleit, amik a lenge öltözéke jóvoltából kicsit talán többet mutatnak mint egy mély dekoltázs. - A lekvár például! Az boldogság. - és ha mással nem is, ezzel a mondatával a lehető leginkább leleplezi mennyire egyszerű és gyermeki a szíve, minden körülmény ellenére.
Arra, hogy még le is törpillázzák, azért kicsit vissza hőköl látszik a rendszerzavar az arcán. És már nem feltétlen próbál alkalmazkodni a kipattanó szituációhoz, de leginkább amiatt csak mert brutálisan fáradt. Rhys megkímélődik egy igen élénk elme nem éppen szép vagy korához illő fantázia megcsillanásától.
Vállat von csak ártatlanul. - Általában nem beszélnek velem. - ez is igencsak beszédes kijelentés. De olyan természetességgel állítja, mintha csak annyit mondott volna, a teát keserűn iszom.
A kérdésáradatra csak néz rá meglepetten hihetetlenül kikerekedett szemekkel. És oroszul eldarál egy mi atyánkat, közben a mosolya kissé kínossá válik és kicsit feszengővé. - Haha... Úgy beszélni mint egy kopó. -
nem igazán hajlandó válaszolni, az előző kérdésekre, inkább lecsap az utolsóra és nem tudni, hogy milyen indíttatásból, de arra válaszol.
Az ő számára valahol logikus. A Varjú adja a munkát. Ahhoz inkább hűséges, mint a stricijéhez aki nem teljesen önakaratából tartja ott magánál őt és a nővéreit.
- Uh.. Ülni biztos nem.. - nem mondja ki de az egyik kezét dédelgetően az alhasára, szemérem dombjára illeszti, csak így szoknyán keresztül, mintha az érintéssel bármit is enyhíthetne. De hamar el is engedi a mozdulatot és inkább a láncos dekorációjával kezd játszadozni a köldöke körül.
- Van. Acton-ban. Az Atyánál. - mondja és látszik rajta, hogy most tudatosul benne, hogy odáig még haza is kéne jutnia. Erre a gondolatra pedig képes és még meg is szédül kicsit, de nem látványosan.
- Én megfürdök utána indulok. Az öltözőbe jössz be? bök a hátsóajtó felé a válla fölött.

Téves következtetés, Katya nem sír soha. Katyanak csak, a legszebben és legegyszerűbben fogalmazva, kimerítő volt az utolsó hosszú eseménysorozat.
Mindenki szabadon azt láthat bele amit akar, hogy mi is történhetett.
Tüzet nem kap így csak lebiggyeszti alsó ajkát. Szomorúan veszi tudomásul.
- Szomorú. Boldog volna ez az elázott angyal. - de vállat vonva elpakolja a cigarettáját ami tekintve a bele csavart fű mennyiségét, biztosan egy jó adag fájdalomcsillapító lett volna számára. De sok mindent túlélt már. Mit neki egy kiadós alhasi fájdalom.
Ő sosem panaszkodik.
Amikor rá teríti a kabátot pillanatra elgondolkozik majd reflexből jön a kérdés.
- Ó te lenni elrablós fajta? Oké, de szólok, ha rablásnak vége és én fenekellek téged; plusz munka plusz pénz. De rablás előtt, mennék vissza lefürdeni. - ennyit Rhys kabátjáról. Jobb ha keresztet vet rá és inkább Katyanak ajándékozza nagylelkűen. Vagy kitisztításig bezacskózza és csak védőfelszerelésben nyúl hozzá.
Az utolsó kérdésre látszik rajta, hogy totálisan össze zavarodik. Vélhetően nem szokták tőle megkérdezni.
- Meleg van. Moszkvához képest. - nem a hideg miatt reszket minden porcikájában, hanem mert ki van merülve.
Hallotta ő azt is, hogy mi ez a hely és ő mit keresett ott.
- Aranyvarjú. - szórakozottan felszegi az állát, bár inkább incselkedés mint büszkeség, olyanja nincs. - Pénzt. - adja meg a két kissé rövid de elég egyértelmű választ.
- És te? Mi a cél az este? -
Minden ellenére kaphat tőle a férfi egy nagyon fáradt de meglepően őszinte mosolyt. Ami két dologra engedhet következtetni, vagy szociopata, vagy egyéb mentális problémája van, vagy nagyon be van drogozva.
Azt annak ellenére azonban nem tagadhatja le, hogy Rhys testmeleg kabátja jól esik most. El is nyomja valami pilledtség nem mellékesen olyan látványosan, hogy kis híja van, hogy el ne essen és helyben el ne aludjon.

Az ajtó egyszer csak kinyílik a sikátorban és Katya kisétál rajta. Nyugodt, nem sír, ellenben haja szanaszét, látszik, hogy valami történt vele. A sminkje totálisan szétfolyva. Bár nincs a legmelegebb mégis túlontúl lenge az öltözete. Egy szál tűsarkú van csak vékony márvány fehér, hosszú lábain, harisnya nélkül. A szoknyája egyértelműen nem azért van rajta, hogy ott is maradjon. Felső gyanánt pedig csupán egy pár sor lánc szolgál csak. A pikáns részektől a nézelődőt mindössze az kíméli meg, hogy van rajta egy combközépig érő bársonyblézer, noha minden igényesség nélkül tetszeleg szétnyitva.
És bár nem úgy néz ki, mint aki épp idegösszeomlást akar kapni, mégis egész testében reszket, a rúzsa el van kenődve és nem a szelíd módon, a szája sarkában határozottan zúzódás húzódik.
Voltaképp alig áll a lábán. Ettől függetlenül mintha elégedett lenne. Van nála egy retikül is, amiből minden gond nélkül túrja elő a spangliját, szájba veszi, az épebb oldalra, mikor azonban a gyújtóját nem találja, de feltűnik neki, hogy nincs egyedül, csak pillanatra végig néz a marcona férfin. Nem látszik rajta szégyenérzet, vagy az, hogy júj most lebuktam. Füvet készülök szívni egy sikátorban és egyértelműen prosti vagyok.
Egy fikarcnyi ilyen gondolat sincs benne.
- Bocsi, van tüzed? - kérdi rettenetes orosz akcentussal, ugyanakkor a hangja minden külsőség ellenére meglepően fiatal. Azóta sem sikerült rendesen angolul megtanulnia. De hát, senki nem is angolozott vele túlontúl.

Bár igyekszem a lényeggel foglalkozni, azon kell kapnom magamat, hogy Tim arcának minden apró részletét végig pásztázom és minduntalan vissza vissza tér tekintetem az övébe. Általában nem szoktam így megnézni az embereket. Főleg, ha a tárgynak semmi köze ahhoz, hogy az illetőt felszedjem... Van valami a srácban amit nem tudok hová tenni. A Claras részre határozottan zavarba jövök.. Bele gondolok mi vár este és valahol, sikoltani lenne kedvem. Nyelek egyet, aztán vissza térek a valóságba. Legalábbis nagyon igyekszem nem elveszni Tim szemeiben, meg mosolyában. Ráérek elgondolkozni, mindez miért érint egy szentimentális idióta módjára, addig meg a lényegre összpontosítok.
Ebben sokat segít az, hogy beszáll az ökörködésbe és én is halkan felröhögök.
A szavai ezután viszont meglepnek ez látszik is rajtam. Félszegen húzom ki magamat és egy mosollyal viszonzom mindazt amit mond. Elraktározom a lényeget belőle. Magamban kitoldom annyival, hogy ezentúl levendulával, csalánnal, citromfűvel, farkasölövel, bormentával és hasonlókkal fogom bedörgölni a kiskutyatestem.
- Öhm köszi. Ez kedves tőled.~ nem.. Kifejezetten áldozat típus nem vagyok... Inkább csali.. De sosem panaszkodtam. Az utolsóra csak biccentek biztatóan.
- Megoldom. - ezt követően rá nézek a falon függő órára és felhajtom a kávém maradékát és szedelődzködni kezdek.
- Akkor ha más nincs, felkereslek miután vissza értem. - mondom egyszerűen és búcsút intek tőle. - Na vágjunk bele ebbe a remek napbas és tálaljuk ki, a károsodásmentes zárását! ~ hiába a többes szám, voltaképp a mondat magamnak szól. Timre pillantva csak - További jóétvágyat! - kívánok egy szusszantással és ha valóban nincs más távozom intézkedni.