Bárpult

Az a vén ember egy itteni vendég, egyrészt rajta kívül, nem csak vénemberek de akadtak már hozzá hasonló ajánlattevőim. Ez ilyen, tudni kell őket lekoptatni. Ezen kívül a biztonságiak sem dísznek vannak! Az itteni vendég kör nem csak pénzes, de a legtöbb nagyon is befolyásos. Sőt ha Quinn jobban körül néz, biztosan talál ismerős arcokat amennyiben valaha is ismert volt, mint úri gyerek az előkelő rétegek közt a családja miatt... még korábban... Valószínűleg ő eleget változott ahhoz, hogy ne ismerjék fel ezek az emberek csak úgy. De ez nem jelent semmit. Nem valószínű, hogy jól jár, ha bárkinek is neki megy. Ez a hely egy templom. A hedonizmus és sok más dolog temploma. Elérhetővé teszi az elérhetetlent. Persze csak ha eleget fizetnek érte. Erről szól ez a hely. A személyzet a szolgáltató iparban teszi a szépet annak aki a pénzt adja, vagy akitől a jattot kapja. Különösen a vendéglátásban és főleg ebben a fajtájában. A vendég az első, de nem mindig neki van igaza. Ha pedig olyan szintű a nézeteltérés, vagy annyira értetlen valaki, és a személyzet, nem megfelelő tagjait kezdi ki, mondjuk durvább módon, mint amit az a vén fazon nálam elő adott, akkor minden további nélkül a biztonságiak elintézik az ügyet. Ezért vannak.
Emiatt is vagyok ennyire nyugodt. Voltaképp érinthetetlen vagyok ameddig úgy akarom és ameddig a magam és a hely rám vonatkozó szabályait betartom.
Észre veszem, hogy mennyire megnéz de tőle nem zavar. Egyáltalán nem.
Azt hittem, tartani fogja a kis játékot, de hirtelen vált közvetlen... nagyon is közvetlen hangra, amire én csak jócskán pislogok. Látszik az össze zavarodás jele a fejemen. Voltaképp eléggé át kell nyúlnia a pult felett, ha a kezemet el szeretné érni. De a mozdulat annyira meglep, hogy lemarad a tiltakozás. Végül érezheti, hogy megszorítom finoman a kezét és egy lágy mosolyt küldök felé, majd egy láthatatlan kedves simítással kihúzom a kezemet az övéből.
- Semmi... baj. Gondoltam, hogy idő kell. Épp pár órája járt a fejemben, hogy holnap mindenképpen megtalállak, mert szeretnék veled beszélni. - mondom halkan, bár ő még bőven hallhatja.  - Te is hiányoztál. ~ mondom ki végül és mielőtt rákérdezhetnék arra hogy érti azt, hogy szüksége van rám, berepül egy rendelés, egy aranypapírból hajtott picike origami holló képében, meg azt követve vagy tíz másik is érkezik közvetlen utána. Mikor hozzá érek megjelenik mi az igény én pedig elnézést kérően pillantok Quinnre. - Bocsánat, egy pillanat! - azzal neki is látok villám tempóban, zsonglőri ügyességgel össze állítani az italokat és a pult szabad felére kipakolni a kész tételeket, hogy a pincérek onnan tálcákra felpakolva már vigyék is a megfelelő helyre. A szomorú az, hogy a pillanat már egy bő tíz perce tart, mert folyamatosan érkeznek az újabb és újabb kérések. Én meg mint akinek hat keze van, minimum olyan tempóban dolgozom. Quinn most láthat meló közben. És azt, hogy a munkaköröm legalább felületesen miből is áll. Mikor végre elfogynak a rendelések, neki látok betölteni a hirtelen vészesen kifogyott italokat. - Ne haragudj, mindjárt kikérem magamat cigiszünetre és akkor egy kicsit nyugodtabban tudunk beszélni és nem kell átüvölteni a pulton... - intézem közebn Quinnhez a szavaimat. - Vagy akár be is ugorhatsz mellém. - dobom be egy kedves kajla mosollyal, miközben két doboznyi pezsgőt és koktélalapot hozok elő az italhűtőből, ami közvetlen a pult mellett van. Voltaképp egy üvegraktár, egy hidegszoba. Bűbájjal van állandó hőmérsékleten tartva.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy, megleptél! Bevallom, ma mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy betoppansz. - az örömöm valóban őszinte, ez látszik rajtam. Voltaképp bazsalygok folyamatosan, még ha visszafogottan is.

♫ Zene ♫ ️️️️️️️️️

Curtney-nek épp választ adnék, úgy ténylegesen, mikor is meghallok egy ismerős hangot. A bárszéken ücsörgő hölgy egyébként roppant dekoratív és szemet gyönyörködtető.
Mikor Quinn felé fordulok, az arcomra kiül valami, aminek következtében Courtney csak rám vigyorog és tovább is áll. Én pedig nézek még egy néma másodpercig a vörösre. Aztán oda lépek hozzá. Szám sarkában egy félszeg mosoly bujkál. Semmi különösebben feltűnő.
- Mivel szolgálhatok? Vannak kiváló boraink, égetett szeszek, koktélok, pezsgők és még sok más. Esetleg adhatok egy itallapot? - Kérdem illedelmesen, mintha ő is csak egy vendég átlag vendég lenne. A Varjú egyébként lenyűgöző még a laikusoknak is. Pazar pompa, fényűzés mindenütt. Olyan mint egy igazi new york-i swing party az 1930-as években és valami modern groteszk cirkusz mindenestül. Ha az ember csak a száját tátani tér be is bőven van mit néznie. Bár azért a fal mellett sorakozó boxos asztalokon a rúd és a rajtuk vonagló ezerféle ember kellően beszédes életkép.
Rajtam egyébként egy elegáns sötétbordó ing van, vállaimon a hely apró hímzett cégére, ingujjaim jelenleg fel vannak hajtva. Ingemen lazábbra hagytam a gombolást a nyakánál, most a nyakkendőm is hiányzik. Fekete, vasalt vászon nadrág, egy elegáns, kényelmes cipő, ami a pult miatt most nem látszik. És az elmaradhatatlan nyakba akasztott fekete pultos kötényem aminek a hasán egy hímzett arany-ezüst varjú díszeleg stilizált felül nézetből. Kitárt szárnyai pedig a derekamat ölelik, a kötény kötőjét követve. Hajam jelenleg hátra van fésülve, de nincs se lenyalva, se az elszabadult tincseim különösebben szigorú kordában tartva, így ad egy laza sármot, kicsit férfiasabb küllemet a fejemnek.
Várom hát Quinn válaszát vele szemben megállva, mit is szeretne inni.

♫ Zene ♫ ️️️️️️️️️

Eltelt egy bő hét és Quinn épp úgy kerül, mint miután abban az isten háta mögötti helyen össze futottunk. Mit mondhatnék? El kell ismernem, ha nem akarja, elég nehéz megtalálni! Ezúttal azonban nem írtam neki levelet. Bár már latolgatom két napja, miközben szüntelen nyugalomra csitítom magamat, hogy hagyjam! Hagyjak neki időt! Közben egyre inkább úgy érzem, arra hagyok csupán időt neki, hogy teóriákat alkosson magában. Erről persze sürgősen lebeszélem magamat! Quinn értelmes srác, nem hiszem, hogy teóriák gyártásával hergelné magát... Legalábbis mélységesen remélem!

A Varjú továbbra is egy csoda számomra. Ez a hely, megannyi ember szorgos munkája, hogy létezhet. Hiszen üzemeltetni nem kis tőkét és szervezettséget igényel. És akármiféle hely is legyen, ez nem egy olcsó igénytelen kupleráj. Tény hogy nem egy erkölcsös hely, és az itt köttetett nem csak húsra menő üzletek, sem a legtisztábbak, attól még meg van a maga tiszteletet parancsoló atmoszférája! A sötétebbik oldala pedig még mindig nem ért el. Még mindig nem lett belőlem egy kis rohadék spicli, pedig valami félelmetes mennyiségű információ áramlik át rajtam is. Hiszen sokan találnak be, vagy kötik meg rögtön előttem az adott üzletüket. Egyetlen embernek említek bármit is, amiről úgy vélem, érdekes lehet számára, de néha úgy is felszínre bukkan mindenféle, hogy csak mesélek neki az estémről egy, a maga elbaszott módján családiasnak nevezhető reggeli mellett. Ez a személy pedig nem más mint Nox.
A Varjúban nem tudják, hogy bármiféle rokonság lenne köztünk, csak azt, hogy ő hozott ide kicsit talán több mint egy éve, akkor még csak tizennyolc sem voltam.

A hely egy egy este, olyan akár egy megvadult aréna. A színpaddal, az emeletes, körkörös kialakításával... Tényleg arénaszerű az egész. A zene átlüktet mindent, ahogy az illatok szagok, is töményen megülik egy idő után a levegőt. A nyüzsgés, a zsivaj általános jelenség én pedig, ma eldöntöttem semmi nem szegheti kedvemet! A zene kiváló ahhoz, hogy pulton belül a ritmust követve zsonglőrködjek a poharakkal, mixer pohárral és még jó pár táncos elemet is bele vigyek a mozdulataimba. Sajna ezen az eszeveszett estén egyedül vagyok így alaposan megdolgozom a pénzemért!
De nem bánom. Részben most inkább segítség levezetni a felgyűlt feszültséget.
Keserédes méreggel mélyen magamban, egy beágyazódott tüskével, amit az értetlenség szült... na meg a kommunikációnak a mélységes hiányolása, ezzel együtt is sikerül ma nem rágódnom! Sőt, az egész oldódni látszik. Új elhatározásaim születnek! Nagyjából az, hogy mindegy mi lesz holnap, mindenképpen megkeresem Quinnt, ha kell belógok a klubbhelységbe, vagy körbe kérdezem a világot! Akkor is rábukkanok holnap! Beszélni akarok vele!

Gondolataimból a hely mérséklődése térít magamhoz. Lassan lassan elkezdtek az emberek elvonulni az emeleti szobákba, lakosztályokba. Mint az ahogy  általában tíz és hajnal között szokott lenni.
Rengeteg az ismerős arc akiket műszak elején derűvel köszöntöttem és akikre most is rá- rá mosolygok vagy intek.
Aztán egyszer csak oda lép a pulthoz egy különösen jól öltözött látszatra is dúsgazdag varázsló és a legdrágább likőrt kéri. Mire a végére ér a likőr elemzésének, ami nagyjából három mondatot vesz igénybe, már elé is teszem egy kecses kicsike kelyhű talpaspohárba töltve. Rám emeli és fel is hajtja. Mennék tovább a dolgomra, mikor is a mellénye belső zsebébe nyúl és elém rak egy nagyobb szütyőt, amiből látványosan pereg ki a temérdek galleon.
- Ezer ötszáz. És légy a vendégem ma estére! - mondja és félre érthetetlenül kaján vigyor kerül a fejére. Egyébként egy ötvenes művészféle fickónak néz ki.. Az egészre csak szelíden elmosolyodom és közlöm vele a válaszomat.
- Igazán hízelgő az ajánlat, de az én munkaköröm a pultig terjed, alá már nem.- hangom bár kedves, nagyon is határozott.
- A második emeleten számtalan olyan személyt találhat, aki repesve várja, hogy eleget tegyen jó uram igényeinek. - erre a fazon neki áll licitálni és háromezerig meg sem áll, mindannyiszor, ahányszor elutasítom, valamivel nagyobb összeget mond. Végül meglátom Kellaryt és le is intem, majd elhadarom neki a szitut és hogy irányítsa már tovább az illetőt mert hogy én nem vagyok eladó! Kellary pedig készségesen tovább is viszi a tagot hál égnek! Sóhajtok egy orbitálisat és ekkor Courtney ül a pulthoz az egyik magas bárszékre.
- Csak nem megint egy kitartó licitáló?- szürcsölni kezdi direkt az italát a szívószálon keresztül.
- Mi van ma az emberekkel? A homlokomra van írva valami?! - méltatlankodok, mire Courtney hunyorogva, mintha nem látná rendesen a fejemet végigmér, aztán kiábrándulva vállat von. - Nem. Nincs semmi a fejeden! - rágcsálja a koktélcseresznyét - Zárás után össze ülünk kicsit a csajokkal, velünk tartasz? Lehet lesz egy kis... extra is.~ nagyon hívogatva néz rám és játszik azzal a koktélparadicsommal.
- Meséltem már miért hagytam el az ilyen éjszakai kiruccanásokat. Ne csábítgass vissza. Holnap különben is suli...- nem mintha ez panasz lenne, tényleg jót tett, hogy felhagytam a kiruccanásokkal.
- Ó igen persze el is felejtettem, hogy Miss Cölibátussal van dolgom! - csipkelődik egy szenvtelen mosollyal, némi maró gúny azért vegyül bele, mire én csak felé fordulok, nézek rá, majd egy félkomoly arccal két ujjamat a számba veszem és látványos megnyálazás után jelképesen feldugom felé a levegőbe. Erre persze mindketten elröhögjük magunkat. Jól esik ökörködni, még ha ilyen jellege van is. Senki nem ér senkihez és nincs is szándék. És ez így nagyon jó!
- Na és mi van a sráccal? - dobja be a remek kérdést, mire apránként lefittyed a mosoly a fejemről, majd vonakodva kelletlenül vállat vonok Courtney bánatára.

♫ Zene ♫ ️️️️️️️️️