Bárpult

Az este ahhoz képest fennakadások és további bonyodalmak nélkül telik. Tény hogy mindkettőnket megbámulnak, bár engem már kevésbé, megszokott arc vagyok. Szóval max aki akar valamit, de mind el lesz hajtva szépen udvariasan. Az egyéb tekinteteket meg már fel sem veszem. Nem azért vagyok itt, hogy ezekkel foglalkozzam.
Azért megdolgoztatnak mindkettőnket ma este is. Még ha csak hullámokban.
Aztán egyszer csak Nox lép a pulthoz és rögtön rendel is. Mindig örömmel fogadom a jelenését, most valahogy mégis annyira elmerültem valamiben... vagy valakiben, hogy a felbukkanása meglepetésként ér.
Nem szólok közbe a jelenetükbe, hiszen Quinntől kérte a koktélt... Oké azt a mosolyt megjegyzem magamnak! De jelét nem adom annak, hogy egy ilyet én is szívesen fogadnék. Majd eljön az ideje. Vagy nem. Amennyiben ez a gyönyörű mosoly csupán a közönségnek szólhat... nos az esetben, sosem szeretném, hogy részesüljek belőle.
Mikor Nox átveszi a koktélt, akkor szólalok meg hol az egyikre, hol a másikra mosolyogva... bevallom elönt egy kicsit a lámpa láz.
- Nox, ő itt Quinn, Quinn ő itt Nox. - a teljes bemutatkozást rájuk bízom. egy apró mondatot toldok csak még az egészhez somolyogva, némileg vörös képpel. Elvégre mégis csak az egyetlen élő rokonomnak mutatom be a srácot épp...
- Ma estére beinvitáltam a pultba Quinnt. Gondoltam miért ne? Remélem nem gond. - beharapom a számat a mosoly mégis a képemen marad. Mint egy kibaszott vadalma. Jeeeeejjj!~

♫ Zene ♫ ️️️️️️️️️

Ehemmm... hát igen kissé elszaladt velem a ló ehhez kétség sem fér.. De hát istenem! nem tehetek róla! Általában jól tartom magamat, de Quinn valahogy más. Vele nem érzem úgy, hogy váratnom kellene, vagy vissza fogni magamat, vagy bármi egyebet. De jól tudom, jelenleg a flancos munkahelyemen vagyunk! És marhára vissza kellene menni, nem plusz köröket tenni és enyelegni, bármennyire is jól essen!
- Egy kicseszett incubus vagyok... csak még én sem tudok róla.- vigyorodok el és kontrázok rá a mondatára.
Leszállok róla magam is. Kétség kívül kellemesen álldogálok, és ezt sajna a kötény sem takarja ki, szóval gondolatban keresek valamit, ami elveszi minden libidómat... szóval a családomra koncentrálok. Megköszörülöm a torkomat.
- Kis türelmet... Bocsánat, de nem fogok álló fasszal kisétálni.. KHMM! - némi pír a fejemre ül, de igyekszem nem arra nyáladzani, hogy Quinn-nek mennyire jól áll ez a szerelés... Megrázom a fejemet. Mantrázom magamban aaaa... mondjuk az év elejét... és szépen messze is menekül a libidóm minden formája.
- Oké azt hiszem mehetünk!-
A pultba lépve, Courtney csak ránk pillant némi sunyi vigyorral - Na mi van srácok, felszoptátok egymást? - közben átveszem az éppen beérkező rendelést. - Igen gyorsak lettünk volna nem gondolod? - azzal kihessegetem a pultból. - Minden esetre köszi, hogy tartottad a frontot!~ Courtney arcon csókol
- Igazán nincs mit szívecském! - letörli a rúzsfoltját az arcomról és tovább áll. Quinnt úgy méri végig, hogy azzal engemet hoz zavarva. - Ó csak nem új pultosunk lesz? - közben immár a pult elé sétál, a bárszékre csüccsenve pedig prédára les.
- Csak ma estére. - felelem egyszerűen és innentől Quinnre szentelem minden figyelmem. Elregélem neki, melyik pohárba milyen italt szoktunk "tálalni" az egyszerűbb, pl mindenféle limonádék elkészítését megmutatom neki, utána simán rá bízom már. Nem hiszem, hogy el fogja rontani bármelyiket is. Alapvetően a szeszeknél meg a boroknál, pezsgőknél csak a névvel lehet gond, de végig segítek neki. Biztos vagyok benne, hogy nem fog csődöt mondani, még ha elsőre nem is sikerül neki minden. A mixerrel való zsonglőrködést egyenlőre nem tolom rá. De épp úgy szórakoztatom őt is az ökörködésemmel meg az italtól pohárig és vissza való táncikálásommal, ahogy egyébként szokásom elütni az időt. Közben sztorizgatok neki. Akad néha üres járat is, amikor kb csak támasztjuk, a pultot, gyümölcsöt szelünk a koktélokba, vagy a hűtőket töltjük.
- Egyszer volt egy eset. Épp egy új italt mutattam be és olyan csodálatosan félre mondtam, hogy öröm volt nézni! - és vissza is idézem kiparodizálva önmagamat, nagy komolyan szónokolva az ital zamatáról és csodáiról aztán persze a receptúra bemutatására is kitérek, ami a lényeges rész:
- 1cl Smirnoff Gold
1,5 gránát alma szirup
0,5 passion fruit bitter
"Aranyér" névre hallgat.
Figyelem! Csak shekelve, vagy felrazva! Nem keverve!..
Képzelheted milyen arcot vágtak amikor ezt így halál komolyan végigregéltem, mint aki jól végezte a dolgát! - vigyorgok mint a vadalma.
- Egyébként AranyVér névre hallgatott volna az a szerencsétlen koktél.

♫ Zene ♫ ️️️️️️️️️

Jóízűen felröhögök. - Melyik vállamat szeretnéd? Amelyikbe anyám a levélkést vágta anno, vagy amelyiken meglőttek? - az a borzalmas, hogy tényleg komikusnak gondolom a dolgot. - Akkor már válassz valami olyan helyet, ahol csak a fognyomod lesz! Azt még szívesen is hordanám. - nem mintha fétisem lenne az ilyesmi...  még egy röpke kedélyes nevetés aztán elhal a dolog és Quinnre nézve inkább befogom. - Bocs... Elemem a sötét és groteszk humor... - megadóan vállat vonok. Nem tehetek róla tényleg az, és hát a saját dolgaimat legalább tényleg szívből kezelem humorral. Nem is értem, hogy vagyok képes így az empátiára...
- Amúgy... - kezdek bele egy játékos kajla vigyorral - A harapás nem is rossz ötlet a maflás helyett! Abból még bármi kijöhet két tányér hajítás között... - most épp igen, cukkolom a vérmérséklete miatt, de az arcomon látszik, hogy nem bántásnak szánom. Másfelől, valami hatodik érzék folytán, talán sikerül ráerősítenem a gondolataira.
Igazából... csak úgy vagyok vele, a pultozás betanulható szakma. Nem áll szándékomban munkásembert nevelni belőle, amit még korábban megjegyzett, hogy sosem dolgozott még... Nos most belekóstolhat egy aprócska szeletébe. Ha ez lesz az első és utolsó alkalom, hogy kétkezi munkát csináljon, hát akkor ez volt. Ha megteheti, miért ne? Bár elgondolkodtató, nem-e lesz így egy idő után szörnyen üres az élete? Felötlik bennem, hogy fogalmam sincs, van-e hobbija... Azt tudom, hogy kviddicsezni szeret, de úgy azon túl... a sulin túl..? Nézek rá és bizsergető kíváncsiság fog el Quinn lényével kapcsolatban.
Naná hogy viszonozom a csókot!
Átadom neki a váltásruhát és az agyamat megüli valami. Amikor magához húz a fenekemnél fogva, egyik tenyerem a csípőjére, másik a hasára simítom. Arra, hogy az ölébe húz, érzem hogy a szívem meglódul és az utolsó szótagját belé fojtom a folytatásával a csóknak. Szeretném vissza fogni magamat de... valahogy nem megy. Helyezkedek az ölében, lehetőleg minél közelebb a farkához. Érezni akarom, ha így több réteg ruhán keresztül, de akkor is... Ujjaim a hajába túrnak és eljön a pillanat, hogy bele markoljak, nem tépem meg, csak úgy jólesően... eleresztem a csókból és a nyakát és a fülét veszem célba. Érezheti rajtam, hogy most bármiben benne lennék.
Mégis ünneprontó leszek és pihegve, halkan szuszogva megerőltetem és  visszafogom magamat, legalább részben. Eleresztem mindenhogyan bár az ölében maradok és csak ölelve, homlokomat a homlokának döntöm. Igyekszem lehiggadni, nagyokat nyelek. De nem tudok megszólalni. Pedig kéne... Vissza kellene mennünk...

♫ Zene ♫ ️️️️️️️️️

Hallgatom és látom rajta, hogy bele feszül.
- Épp annyira megérdemelte, mint én legelőször. Csak bele gondoltam, nem biztos, hogy meg tudom ígérni; nem lesz olyan helyzet, amiben ne érdemeljek ki egy újabb maflást. És ezzel a gondolattal kissé ijesztő volt szembesülni. - aztán villámgyorsan két kezemet megadóan feltartva hozzá teszem. - Nem mintha ilyesmire pályáznék! - Azt már hozzá sem teszem, hogy a fojtással kapcsolatban kiváltképp szar emlékem van...
Aztán ahogy hallgatom feloldok és ahogy érzékelem ő is. Sőt valahol meg is lep, hogy ezt így elém rakja. Egy meghatott pillanatig nézek rá, a cigim is árván parázslik, de nem követi újabb slukk. Maximum egy éve dohányzom és viszonylag ritkán. És tudom hogy le kéne tennem...
Mikor hozzám ér, és csókért hajol a szívem nagyot dobban, de kívülről ugyanolyan vagyok mint addig. Viszonozom, de még mennyire! Lassabb, de határozottan jelen lévő kívánóssággal. Még a ruhájába is bele markolok a mellkasánál és úgy húzom egészen közel magamhoz. Füst, rozmaring és az a jellegzetes rózsavíz ízem van. A bőröm ugyan nem itta be a hely tömjénező elegyét, a hajam és a ruhám azonban igen... Ez van. Dolgozok. Szerencsére meló után van lehetőség fürdeni.
A csók hosszan kitart és most úgy... érzem magamon, hogy másban is benne lennék. Elszakadok és pár másodpercig nézem az arcát. Aztán felderül a képem. - Ugyan! Ügyes leszel meglásd! - azzal elnyomom és elpöckölöm a cigimet és előrébb csúszok ültömben, ha nem akarja, hogy a lábára lépjek, hátrébb lép. Amint ez megtörtént, vissza gombolom az ingemet és a kötényemet is vissza kötöm. -Gyere!~ intek neki és ezzel vissza lépve a folyosóra ezúttal az öltöző felé veszem az irányt.

Az öltöző egy tágas ám annál zsúfoltabb, sminkasztalokkal és mobilfogas sorokkal - azokon telis tele fellépő és egyéb göncökkel, a lehető legkülönfélébbekkel telepakolt tér. A boltíves tükrök fa kereteibe körben gömb alakú lámpák sorakoznak, az asztallapokon ezer meg egy ékszertartó, rajtuk méregdrága szettekkel, kiegészítőkkel. Hatalmas üveges szekrény mögött töménytelen mennyiségű sminkkészletek a legjobb darabok amerre a szem ellát. Külön részleg cipőknek, és mindenfélének, még jelmezek is vannak tonna számra. És miután mindezen átverekedtük magunkat, egy teleaggatott fa szekrény következik. Egy tangától meg valami ismeretlen dologtól megszabadítom a kilincset és feltárom, majd elő szedek belőle, és Quinnek nyújtok egy nagyjából a méretéhez passzoló mélybordó inget meg egy kötényt. - Tessék ezek tiszták, ha nem jó, nézünk másik méretet. - voltaképp... azt kell mondjam nagyon is izgatott vagyok! És ez látszik is rajtam. És valamiért azt a csábító gondolatot sem tudom kizárni, hogy itt és most... csak ő van és én...

♫ Zene ♫ ️️️️️️️️️

Mire kiér én már az egyik lecsukott konténer tetején ücsörgök a kötényem ledobva magam mellé és muszáj volt pár gombot kioldanom, mert úgy éreztem megfulladok. Még ha nem is a legfrissebb, legalább hűvös a levegő. A benti fülledt párás, színes szagos elegy után ez egészen üdítően hat. Kezemben egy rozmaringos black és apránként emelem a számhoz és szívok bele. Magam elé nézek, egészen addig, ameddig Quinn fel nem bukkan. Nézek rá, cseppet sem kerülöm a tekintetét. Ha tehetem egy pillanatra sem egyenlőre. Hagyom, hogy végig mondja amit akar, aztán kezemet feltartva intek neki, hogy nyugodjon meg.
- Nem vádoltalak. Nem tartalak gonosznak és nem...- pillanatra megakadok, aztán végül kimondom - És végül is egy szavam nem lehet, hiszen nekem sem ígértél semmit. - tartom a szemkontaktust, apránként felszakad az enyhe szomorgás grimasz és valami megértésféle költözik a helyébe. - Csak... - elszakítom a tekintetemet és kicsit a távolba nézek, valahová a karja mellé. Lepöccintem a hamut és újabb slukkra emelem azt a szart. - Csak azért kissé ijesztő volt ezt látni... megijesztettél. - ismerem el és beszéd közben hagyom hogy egy része kiáramoljon a füstnek, a többit félre fordulva, nem Quinn képébe engedem. - Felmerült, hogy ha találsz majd valaki mást, vajon velem is így viselkednél?... És most tekintsünk el attól, hogy amúgy nem csinálnék ilyet, ha pattintanál.. - prüszkölök egyet, ami egy kínos nevetésféle akart lenni ami elütheti az élét a mondandómnak. Aztán megcsóválom a fejemet. És szabad kezemmel megtámaszkodok magam mögött. Testtartásomból következik, meg abból, hogy ülök, hogy telibe felnézek rá.
- Felejtsd el! Egy kérdésem van. Vannak még mások...? - aztán egy félszeg mosollyal hozzá teszem, és a fejemről Quinn leolvashatja, hogy nincs para, főleg mikor hozzá teszem a kiegészítést a mondatomhoz. - Csak hogy tudjam, kell-e még valakit lepattintani rólad! - a kiegészítés egészen szenvtelenre sikeredik. És voltaképp annak szól, szívesen küzdök a magam módján a kegyeiért ha kell. Azért, hogy esélye lehessen kettőnknek. Az elhatározás látszik a tekintetemben. Szentelenül emelem a cigit is az ajkaimhoz, láthatóan túllendültem a dolgon. Nézek még rá egy kicsit, megvárom természetesen, hogy mit mond.
- Elszívom ezt a vackot és kerítünk neked inget meg kötényt, mit szólsz? - kérdem végül szelíden. Nem mondtam le arról, hogy a ma estét akármilyen formában is együtt tölthessük.

♫ Zene ♫ ️️️️️️️️️

Pillanatok alatt fagy meg a levegő. Én meg csak nézem a jelenetet, ahogy a szöszke földre kerül. Aztán azt ahogy Quinn elkapja a torkát... ledermedek. Őszintén szólva pillanatra nagyon is megijeszt amit látok. Erre már moccannak a biztonságiak, de mire oda érnek, Quinn el is engedi.
- Srácok kikísérnétek az urat!? - mondom és közben fejemmel a szőke tag felé bökök. Azok felnyalábolják Quinn elől és kifelé vezetik. Bobby kétségbeesetten, köhögve rekedten tiltakozik és amint szóhoz jut Elküldi Quinnt a francba és egy sértett szerelmes hevével zúdít ki magából mindent, és addig fészkelődik ameddig pálcát nem tud rántani és Quinnre fogja... vagyis fogná, mert betalálja egy egyszerű lefegyverzés irányomból, holott kellően siralmas és sajnálni való felhangja miatt amin valódinak tűnő sérelmeket sorolt el, valahol valami megmoccan bennem az egésszel kapcsolatban... Valamiért egy pillanatra felmerül bennem, hogy vajon, ha egyszer úgy alakulna, Quinn velem is így bánna?... A biztonságiak kidobják a srácot én meg leeresztem a pálcámat és egy nem látható zsebbe süllyesztem.
Quinnre nézek egy bizonytalan tekintettel. - Azt hiszem ideje megtartanom a cigiszünetemet... - Ezzel Courtney-t a pulthoz intem és megkérem, hogy helyettesítsen egy kicsit.
- Na mi az, csak nem cifra mint újévnél? - jegyzi meg poénnak szánva, de most valamiért nem tudom értékelni, bár tény, Szilveszterkor is ezzel a remek szöveggel léptem le.
- Nem... Most csak szeretnék elszívni egy cigit... - mondom szárazon, de azért barátságos arcot igyekszek vágni.
- Jó! Csak ne megint két hónap után találj vissza! - igen, itt határozottan arra utal, mikor a kóma miatt felszívódtam a helyről. Nem nézek továbbá Quinnre csak elindulok egy hátsó folyosó felé. - Nem lesz baj Nemsokára jövök! - közlöm és el is tűnök.
Courtney végig néz Quinnre-en, csípőre tett fél kézzel. - Még most menj utána! - közli egy biccentéssel az irányomba, ha esetleg Quinnek más terve lett volna. - Folyosó végén balra, az öltöző mellet. - teszi hozzá még egy olyan mosollyal mint aki többet tud mint kellene, de inkább mellettünk van, mint ellenünk.

♫ Zene ♫ ️️️️️️️️️

Quinn nem tett rosszat, csak a miértek maradtak le. De mondta maga is az imánt, hogy időre volt szüksége. És én ezt megértem.
Ez a hely, nem csak kurvákból meg perverz buzerátorokból áll. Itt voltaképp minden és mindenki megtalálható. Ettől ennyire különleges ez a hely. Nem csak szexet kapnak. Az itt dolgozók remek emberismerők is egyben, és nagyon jól tudják, hogy kinek mire van épp szüksége vagy igénye. Egy út széli kurva pár dollárért nem fogja tudni veled elhitetni, hogy te vagy az isten s ő csak azért van ott hogy szolgáljon, egy útszéli prosti nem fog megbüntetni a legkülönbözőbb módokon ha rossz voltál és csúnya üzleteket kötöttél, vagy bánja a vércse mit csináltál. Egy útszéli kurva nem fog meghallgatni és nem fog vigaszt nyújtani sem szexuálisan sem arra az egy vagy pár órára, esetleg egy egy estére, amíg vissza térsz hozzá.. Egy útszélihez gyakran nem is tudsz vissza térni mert már rég máshová rendelte ki a stricije. És mondjuk az sem mindegy, hogy egy kocsiban az út szélén vagy valami kevésbé színvonalas piros lámpás negyedben egy unott csaj vagy akárki préseli ki hozzá nem értően az adagját belőled és valószínűleg senkinek sem esik jól, mikor azt érzi a másikon, "ohh baszki legyen már vége!"... vagy egy igényes helyen hozzád idomul minden. Az ide járó rétegeknek leginkább nincs meg sem az ideje, sem az ingere, hogy Quinnhez vagy hozzám hasonlóan, elmenjünk szórakozni és felszedjünk valakit. Ezen kívül, ami itt történik, az itt is marad! Nem névtelen réteg jár ide és bizony igencsak mocskos szalagcímek születnének, ha mindenki nyilvánosan élné kis a szükségleteit.
A diszkréció nagyon fontos! Másfelől üzletek melegágya az egész. A létező legkülönfélébb üzleteké.
Ettől olyan különleges ez a hely.
Abban viszont, ha erről szó esne valaha köztünk, abban igazat adnék Quinnek, hogy alapvetően sötét hely. És csak addig vagy védve a sötétségétől, ameddig nem ütöd bele az orrodat olyasmibe, ami nem rád tartozik! És ameddig kíváncsiságból, vagy véletlenségből, vagy akár a hely atmoszférájának nyomásából fakadóan SEM téveszted el a munkakörödet! Vagyis, ha pultos vagy, maradj a pultban és ha jön ajánlat, azt passzold le mindenképpen és irányítsd inkább tovább! Magadtól távol!
Ugyanakkor... Itt az lehetsz, aki akarsz lenni, vagy például esetemben az vagyok aki vagyok. Nem kell figyelnem, hogy elkerüljem a legkisebb már csak poénnak szánt affektálást is és semmit. Süthetek el olyan poénokat amik közfelháborodást undort és megvetést, elítélést hozna maga után. Itt azonban csak egy ártatlan vicc. Egy őszinte elszólás egy meleg sráctól... Nem kell amiatt sem zavarban éreznem magamat, ha valaki kikezd, poén szinten neki áll flörtölni, vagy csak simán szívja a vérem, félre érthető szóviccekkel.
Nyilván vigyázni kell és itt sincs ám minden cukorból. Sok minden másról itt is hallgatnom kell. De azok olyasmik, amik egy munkahelyen amúgy sem buknak felszínre, ha csak nem muszáj.

A cetli csak egy italrendelés semmi több. Arra hogy felveti hogy akár el is mehetne akaratlanul is kissé ijedt arcot vágok. -Ne! Kérlek! Ha már itt vagy ne menj!~ aztán felold az arcom és a hangom is vissza tér rá a mosoly.
- Igazából jól jönne egy kis segítség. És egyáltalán nem lennél útban! - dobom be egy lelkes mosollyal, meg némi kiskutyaszemmel és csak reménykedek, hogy nem fog lelépni..
Aztán mosolyogva hozzá teszem. - Mondanám, hogy nyugodtan ülj le az egyik asztalhoz a színpad előtt, de amilyen jóképű vagy, hamar megpróbálnának a közeledbe férkőzni fiúk lányok vegyesen. - alapvetően nincs bennem féltékenység erre a gondolatra, részben mert valami azt súgja, Quinn nem lenne rájuk vevő, másfelől akik bepróbálnák kóstolni, csak a munkájukat végeznék. Másfelől, a színpad, innen is remekül látszik. Nem tudom levakarni a fejemről a vigyorgást. Hozzá hasonlóan sugárzik belőlem, hogy nagyon is örülök, hogy itt van.

És ekkor feltűnik mögötte egy szőke kék szemű srác. Nem a személyzethez tartozik, jól öltözött és távolról látszik, hogy alkatra sincs elhanyagolva sőt! Tipikusan az a jóképű dúsgazdag egyetemista, vagy frissen végzett/protekciós állású fiatal srác akik előszeretettel tévednek be ide. A kellemetlen az, hogy már ide látom, hogy nem józan. Legalábbis biztosan nem teljesen az...
Először azt hiszem, hogy a pulthoz jön italért, így Quinnről őrá figyelek és fordulok is. Felöltöm a vendégeknek szánt barátságos, de távolságtartóbb arcomat. - Jó estét! Tehete...- kezdek bele a mondatba, de a szavamba vág. Van ilyen, nem sértődöm meg, biztos nagyon tudja mit akar így csak türelmesen és készségesen várok, amikor azonban a jelenet kibontakozik előttem a mosolyom lefonnyad a fejemről.

A srác ugyanis karját Quinn nyakába simítja és lazán bele ül az ölébe, vagyis így oldalasan a combjára, a nyakába dugja a fejét, bele csókol, nem kis szenvedéllyel és fel se ocsúdok.. szerintem Quinn sem... a keze már Quinn gatyájában... Azt hiszem Whiskey-t kért a szöszke, de igazából csak tippelem mert nem hallottam semmit abból amit mondott, és abból sem igazán amit Quinnek mond.. pedig nagyon magyaráz valamit! Olyan kulcsszavakat azért elcsípek, mint "hiányoztál.." "üzentem, többször is..." "érzem hogy nem felejtettél el!..." és hasonlók.. Ezen kívül Quinn nevét is úgy nyögi a fülébe, hogy arra még én is elvörösödök!

♫ Zene ♫ ️️️️️️️️️