2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Csendesen dolgozok az üvegházban. A varázstrágya szagától eltekintve lehetne rosszabb is. Tulajdonképpen kedvelem a gyógynövénytant, és szívesen bíbelődöm a növényekkel. Persze jobb délutáni elfoglaltságot is el tudnék képzelni a trágyázásnál, de messze nem ez a legrosszabb büntetőmunkám. Legalábbis egyenlőre, amíg mindenki csendben dolgozik a maga feladatával…
Remélem ez így is marad. Nem tudom, hogy Bimba mennyire gondolta komolyan a mandragórákkal való fenyegetését, de nem is nagyon óhajtom kideríteni. Elég baj az nekem, hogy napok óta kénytelen voltam a pálcám nélkülözni. Flinttel ellentétben, aki nyilván kisírta Lumpslucknál, hogy a tanításra visszakapja. Sajnos McGalagony erre nem volt vevő. Helyette inkább jól leteremtett a mínusz pontok miatt, és azért mert jobb példát is mutathatnék Kathnek. Mert, hát szerinte dicséretes, hogy korrepetálom bájitaltanból, de arra is odafigyelhetnék, hogy milyen példát mutatok a kisebbek felé. Tusé. A házvezetőmnek azt hiszem, ebben igaza van. Őszintén sajnálom, hogy a kis Kath is itt ragadt velem a büntetésen. Hiszen én kötöttem bele Flintbe, az én hibám ez az egész. Lopva a kicsi háztárs felé pillantok, de nem szólok egy szót sem.
Ami Flintet illeti, egyenlőre csendben elkülönülve dolgozik. Egy kicsit örülök neki, hogy nem tudta kihúzni magát ez alól. Mindent ő sem úszhat meg. Itt az ideje, hogy megtanuljon felelősséget vállalni a tetteiért. Csak remélhetem, hogy egy kicsit elgondolkodik a helyzetén, és hogy mért történt vele, ami. Azt ugyan nem tudom, hogy Sashának igaza lehet-e, és Flint képes lehet-e megváltozni, de remélem, hogy legalábbis felhagy mások piszkálásával ezek után.
Egy kicsit ugyan tartok tőle, hogy Sashának, vagy Bennek eszébe jut egy újabb békítő hadjáratba fogni, amiből újfent káosz lesz, de egyenlőre csend van. Vagy ha esetleg Flintek jut eszébe valami szarkasztikus beszólást eszközölni, akkor arra természetesen válaszolnom kell majd. Addig viszont csendben végzem a dolgom. Ezúttal biztosan nem én leszek a kezdeményező bajkeverő…
Még mindig frusztrál a gondolat, hogy a Tóparton az évfolyamtársaim és Kath hogy nekem estek csapatostul. Még is azon kívül, hogy minden reggel fel kell vennem, és minden délután le kell adnom a pálcámat, különösebben már nem törődök vele, mert sokak biztos hitével ellentétben, van szívem, és éppen elég bajom van. Ugyan Bex még aközben, hogy utál se veri nagy dobra, hogy én voltam az, aki elárulta - egyelőre -, már megindultak a pletykák arról, hogy a Wildfield-Benedict botrányban ki is lehetett az a titkos informátor fiú. Nem mernek nekem jönni és a szemembe vágni a kérdést, de a pusmogás elindult, még ha nem is olyan durván, mint amit Bexley kap az egész iskolától. A hátam közepére se kívánom ezt a büntetőmunkát, de nem tudtam rávenni Lumpsluck professzort, hogy jobb belátásra térítse Bimba professzorasszonyt, vagy legalább külön munkát adjon nekem. Nem vagyok rossz a tantárgyából, mert nem lehetek rossz semmiből, de attól még utálhatom a trágyázást és az átültetést és a mocsokban turkálást. Most itt vagyok, elhatárolódva dolgozok a többiektől, próbálok úgy tenni, mintha itt se lennének vagy én itt se lennék. Érezhető, hogy most semmi kedvem beszólogatni, de nagyon valószínű, hogy ha Hillnek vagy Accipiternek megered a nyelve, nem leszek rest, hogy beleálljak. Fogalmam sincsen, hogy melyikük hogyan viszonyul ahhoz, hogy kiadtam Bexley titkát, de én árulónak érzem magam mindenképpen. A kezemen ott a finom, erős kesztyű és egy kislapáttal pakolom a cserepekbe a borzalmas szagú varázstrágyát. Bimba azzal fenyegetett minket, hogy ha arra ér vissza, hogy veszekedünk, jöhet a mandragóra átültetés, de fogalmam sincs, hogy csak szigorúnak akart tűnni, vagy tényleg a nyakunkba szakadhatnak azok az utálatos lények.
