2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Végül is azt hiszem, csak... nem is tudom, ha valaki nagyon más, mint én, valahogy nem tudok mit kezdeni vele. Ez baj? - a jó ég tudja lehet, hogy velem van a baj, vagy csak Ben tényleg mindenkivel annyira toleráns, én meg nem tudok ilyen lenni, pedig szeretnék ám, de úgy fest nem a legegyszerűbb feladat. Ott van Corvus is, aki Ben szerint nem olyan rossz ember, de nekem ezt nehéz elhinni róla ennyi piszkálódás után, meg ahogy most is viselkedett, meg úgy általában... Ben tényleg mindenkire másképp néz, lazábban vagy nem is tudom. Irigylem ezért, de nem hiszem, hogy nekem ez menne ugyanúgy, mint neki. - Szerintem akkor is morcos lettél volna. - rázom meg mosolyogva a fejemet, hiszen most nevet, de a tóparton totál ki volt akadva, hogy varázslatokkal támadtuk egymást, pedig úgy igazán végül senkinek se lett baja, de hát ettől még Ben nem értékelte magát az összetűzést, ahogyan Sasha sem. Úgy fest ők aztán igazi békebírók és persze nem olyan hevesek, mint mondjuk Gina vagy én. - Nem igazán, de majd megpróbálok utána érdeklődni, csak tudod szerintem alsósoknak még nem feltétlenül kötik az ilyesmit az orrukra, de hátha. - egyelőre tényleg jó egy üres terem is, majd bezárjuk az ajtót, vagy odahúzunk egy széket és akkor nem tud senki se csak úgy ránk nyitni és titokban maradhat, hogy mire vagyok képes. Tényleg necces lenne elmondani bárkinek is, a végén még komoly következménye lenne a dolognak, így viszont van egy közös titkunk Bennel. Eddig is kedveltem, de így azt hiszem még szorosabb a barátságunk, hiszen olyasmit tud rólam, amit senki sem és amit ha elmondana valakinek abból akár még baj is lehetne, ahogyan ő is mondta. Irány akkor hát egy üres terem egyelőre, hogy gyakoroljak és akkor még ki tudja, hogy idővel mire leszek képes.
- Nem lehet minden barátság ugyanolyan, hiszen ha mindig ugyanazt akarnánk, akkor rém unalmas lenne a baráti körünk, nem? – Mosolyodom el, ez persze költői kérdés, nem várom el Kathtől, hogy maradéktalanul megértse a Winihez fűződő viszonyomat, ami immár több évre visszanyúlik, noha a hollóhátas társnál sajnos felmerülhet, hogy elköltöznek Amerikába, de ez most nem is mondom a vöröskének, mert ha nem kedveli Winit, akkor talán ebbe kapaszkodna. Én mindenesetre sajnálnám, ha végül a lány tényleg elmenne, de feltételezhetően nem ő a döntéshozó, hanem a szülei. Egymás mellett ücsörögve hajolunk a lexikon fölé, Savannah könyvtárosnéni a közelben mászkál, hogy ha kellene valami, de nem szeretnék tőle butaságokat kérdezni, meg hát tőle sem várható, hogy mindent tudjon, vagy segítsen értelmezni. – Pedig azt megnéztem volna.. Ha mondjuk jeget idézel alá, és seggre csücsül. – Nevetnék fel, de a saját számra tapasztom a kezemet, mert nem akarom, hogy kiküldjenek a könyvtárból, így csak halk, bugyborékoló kuncogást hallatok. Attól, mert sokan hollóhátasként komolynak vélnek, nagyon is a csíny a lélelemem, nem is csoda, hogy jó pár büntetőmunkán túl vagyok. Egyetlen szerencsém, hogy Flitwick a legengedékenyebb házvezető a négyből, így mint a fegyelmezés, vagy a tisztelet kicsikarása nem a lételeme. Pont ezért kedvelem annyira! - Eddig engem elkerült ez az infó, de ebből is láthatod, hogy még mi hollóhátasok sem tudunk mindent. Nem tudsz valakit, aki járt ott? – Rázom meg a fejemet, hogy én erről gyakorlatilag semmit nem tudok, a kósza pletykáknak pedig nem ülök fel. Ettől függetlenül kiváncsi vagyok, és a hónom alá kapom a nehéz kötetet, és pár percen belül már az olvasójeggyel jövök vissza, elvihetjük néhány napra. – Ha mást nem, akkor keresünk egy üres termet. Na gyere te vadmágus! – Vigyorogva nógatom, ez engem is egészen felvillanyzott, hogy ilyen képesség került a látóterembe. Talán nekem is lesz valaha hasonló?
- Értem én és nem is akarok beleszólni, hiszen te tudod, hogy mi a jó neked. - mosolyodom el, bár kissé nem is tudom,furán érzem magamat, hogy Winiről van szó. Tényleg úgy érzem, hogy engem nem különösebben kedvel és hát tényleg nehezen értem meg, hogy mi a jó abban, hogy csak ülnek egymás mellett és... nem csinálnak lényegében semmit, sőt még csak nem is beszélgetnek. Nem tudok vele azonosulni no, pedig tudom, hogy Bennek ha ez jó, akkor meg kellene értenem, de valahogy úgy látom mintha... nem is tudom. Wini közelében mintha kicsit visszahúzódna és ő is visszafogná magát, hogy alkalmazkodjon, vagy nem is tudom, viszont velem meg egészen másképp viselkedik és talán csak ezt akarom hinni, de akkor is úgy érzem, hogy ezt jobban élvezi, mint azt a csendes visszafogottságot. Vagy csak magamból indulok ki? A méretes lexikont tény, hogy nem szívesen piszkálom. Nem vagyok nagy könyvtárba járó és tényleg tartok tőle, hogy netán ez a régi könyv szétesik az ujjaim között, bár Ben olyan magabiztosan fogja meg, mintha nem kellene ilyesmitől tartani. Ennek ellenére mégis csak neki hagyom meg a lehetőséget, hogy olvasgasson, én maximum közelebb hajolok, amikor lapoz. - Ketté vágta? - na azért itt rendesen kikerekedik a szemem, főleg hogy amikor közelebb hajolok látom én jól, hogy még egy skiccet is rajzoltak a témában és nem valami megnyugtató az ilyesmit látni. - Akkor... igazad volt. Ha véletlenül ilyesmit csinálok mérgemben, akkor még komolyabban is árthattam volna Corvusnak. - na jó, azért kicsit tényleg magamba szállok, mert Ben pont ezt mondta, hogy ha komolyabb varázslatokkal esünk egymásnak abból még akár komolyabb bajok is lehetnek és hát nagyon úgy fest, hogy tényleg jól látta. Csoda, hogy az udvaron nem csináltam semmit, ami ilyen nagy bajt csinált volna, mint ezen a képen. - Tágas helyet, ami titkos? Nem tudom... hallottam már szóbeszédet valami Szükség... szobájáról, azt hiszem. Létezik ilyen? Az talán ilyesmire jó, de fogalmam sincs, hogy hol lehet. - amúgy nem igen ismerek titkos helyeket, amik még tágasak is a tetejében, pedig igaza van, valahol kellene gyakorolnom és valami olyan helyen, ahol lehetőleg senki se lát meg.
- Minden barátság másmilyen. Amíg benned és bennem az a közös, hogy szeretünk harcolni a jó ügyért, Winivel pedig abban, hogy szeretünk olykor csak ellazulni, nézni ki a fejünkből. Minden időtöltéshez meg lehet találni a partnert, és rá tudunk hangolódni a másikra. – Persze ebben az is benne van, hogy én szívesen rajzolgatok akkor is, ha éppen Kathrine beszél a nagyratörő terveiről, de ez azt jelentené, hogy csak vele vagyok jól el, bármit is csináljunk. Nem, Winit már évek óta ismerem, és határozottan nélkülözném a társaságát. Nem várom el Kathrinetől, hogy megértse, hogy egy másféle típusú ember hogyan éli a mindennapjait, én mindkettőjükre hasonlítok valamicskét, de nem akarom rájuk erőltetni a saját akaratomat. Ráadásul mivel Winivel alig beszélgetünk, még csak nem is állíthatom, hogy tényleg jól ismerem őt, lehet, hogy simán félreismerem, s csak udvariasságból lóg velem, valójában teljesen másféle barátokra vágyik. Példának okáért a mardekáros Corvussal egészen jól megértette magát kviddics közben. Lehuppanunk a könyvtár egyik asztalához, alig birom el a lexikont, ami talán még a fejemnél is nagyobb, vastagságban pedig mint a derekam. Valóban félni kell tőle, hogy elporlad a kezeim között, Kath oda se mer érni, nehogy kárt okozzon, de hátha el vannak látva ezek a kötetek némi védelemmel, hogy kedvére lapozgathassa az ember. A könyvtárosok aligha olyan felelőtlen egyének, akik nem tudnak az ilyesmiről gondoskodni. - Hát igen, jól sejtetted, megvan a veszélye, ha ilyen képességet birtokolsz. Nem akarlak megijeszteni, de olyanról is ír, aki jeget idézett, de az pont a testében jelent meg, és kettévágta. Tehát óvatosan érdemes gyakorolni. Viszont komoly tudást birtokolhatsz, járhatsz a vizen, meg ilyesmik. Nézd csak! – Húzódom kissé hátrébb, hogy odaférjen, ne csak én olvassam fel, hanem a saját szemével is láthassa. Tényleg különleges adomány, csak tudatosan kell gyakorolni, felfejleszteni. – Igen, titokban kéne tartanod, ez szerintem is jó ötlet. Elsőre azt mondanám, hogy tematikusan kéne fejlesztened, megpróbálni a vízzel helyettesíteni más varázslatokat. Pajzsokat felhúzni például, vagy nem a vingardum leviosával levegtetni, hanem valamilyen víztálcával. Először viszont szerezni kéne egy biztonságos helyet, ahol gyakorolhatsz. Nem ismersz valami rejtett, de tágas helyet..?
Igazából azt hiszem, ha rajtam múlna nem erőltetném ezt a dolgot, de azért sejtem, hogy Bennek fontos lehet, ha egyszer jóban van velem és jóban van Winivel is, de mi egymással nem, az őt rosszul érinti, szóval egy próbát megér, hogy megkérdezze tőle mi lehet az oka, hogy én úgy érzem ferde szemmel néz rám. Ha meg tévedek, hát legalább akkor tudni fogom, hogy eddig simán rosszul gondoltam. - Köszi! Maximum, ha tényleg nem bír, akkor majd elkerülöm csak... te ne érezd e miatt rosszul magad jó? - azt tényleg nem szeretném, ha neki lenne rossz, csak mert nekünk nem megy az együttlét. Ben rendes srác, tényleg bírom és nem hiába mondtam, hogy ő a legokosabb barátom, úgyhogy nem szeretném e miatt elveszíteni, csak mert nem vagyok jóban egy barátjával. Nem lehet az ember mindenkinek szimpatikus. Van aki egyszerűen nem kedveli a stílusomat és hát Wini eléggé csendes és magának való típus, nem lenne csoda, ha ő is ezek közé az emberek közé tartozna. - De hát akkor csak... úgy vagytok egymás mellett. Persze nincs közöm hozzá és ha nektek így jó, akkor meg főleg , csak ahogy mondod nekem ez... olyan fura. - szabadkozom azért a végén, mert hát nem lenne fair tőlem elítélni azt, ahogyan ők élik az életüket és vannak együtt, de nekem akkor is érthetetlen. Én is időnként olvasom, vagy elfoglalom magamat mással, de ha valakivel vagyok akkor azt tartalmasan szeretem csinálni és nem csak úgy lenni a másik mellett. Az annyira fura és igen ahogyan mondja felettébb unalmas is lehet. Az embernek kell a társaság és kell a beszélgetés is, mert fontos, hogy megismerjük a másikat. Ők nem is hiszem, hogy ismerik egymást, vagy túl sokat tudnak a másikról, hiszen ha nem beszélgetnek, akkor mégis hogyan? - Én rád hagyatkozom, mivel nem járok olyan gyakran ide, mint te. - bólogatok egy sort és követem, hiszen tényleg ebben ő a profibb, én nem igazán vagyok jó kutatás terén. Mármint a könyvtárban, mert amúgy ha másról van szó, valami kalandról, akkor tuti hogy benne lennék, de könyvekben olvasni arról, amit az ember személyesen is kipróbálhat... hát elég uncsi. - Ebben lehet valami? - elég öreg könyv, de követem Bent és lecsüccsenek, amikor alkalmas asztalt talál. Én még nem is biztos, hogy hozzá mernék nyúlni ehhez a könyvhöz, a végén még szétesne a kezeim között. A kérdésére azért elgondolkodom, felkönyökölve az asztalra. - Nem tudom... ha szerinted eleve nem kellene beszélnem róla, akkor gondolom titokban kellene tartanom, szóval... mit kezdhetnék vele? - tényleg nem tudom. Kicsit olyan, mintha szuperhős lennék, bár kétlem, hogy bárkit meg lehet menteni azzal, ha ki tudok lőni a kezemből egy pici vízcsóvát. Ez azért még nem tesz... pókemberré.
Soha nem is szerettem volna visszaélni az anyagi, vagy társadalmi helyzetemmel, ezért is emeltem fel a szavamat Corvus ellen, de Kathrine-nek mégiscsak igaza van, gyakorta túl elnéző vagyok, szeretném, ha béke lenne. Bár kedves, és figyelmes vagyok, én magam nehezen kezdeményezek beszélgetést, vagy barátkozást. Rendszerint megvárom, hogy ha valakit érdeklek, onnantól már sokkal könnyebb, mert akkor biztos lehetek benne, hogy valami jó fog kisülni a dologból. Lehet, hogy ez lustaság, vagy gyávaság, de miért törjem magamat? Végülis egyedül is elvagyok, de ha így mégiscsak tudok barátkozni, hát nekem jó így. - Hogyne, majd igyekszem tényleg őszintén elmondani, hogy mi lett belőle, mit mondott. – Ezt most meg is ígérem, mert Kathrine szintúgy fontos nekem, mint Winifred, és ha kiderül, hogy valami tüske van bennük egymás iránt, akkor vagy ki kell húzni, vagy pedig megoldani, hogy elkerüljék egymást. Ez utóbbit nem szeretném, hiszen akkor nem lehetnek mindketten ugyananak a brancsnak a tagjai, én meg választásra kényszerülnék. - Lehet, hogy unalmasnak tűnhet, hiszen te más vagy, így inkább magyarázom. Mondjuk én rajzolgattam, olvastam, vagy a kártyáimat rendeztem, ő pedig ilyenkor repülni szokott, edzeni a mérkőzésekre. Vagy.. másokat nézünk, és próbálgatjuk leszinkronizálni, hogy miről beszélgetnek. Azaz inkább én, ő pedig nevetgél rajta. Tudom, vicces vagyok, na.. – Kétlem, hogy Wini ki akarna sajátítani, inkább nem akarna zavarni, mert sokszor van olyan érzésem, hogy még inkább elnémul Kathrine közelében. Pedig ezt nem akartam volna elérni. Én azt szeretem, ha nem csak engem kedvelnek a barátaim, hanem egymást is, de azt hiszem erre nincs ráhatásom. Elindulunk kifelé a partra, és szerencsémre nem borulunk be a vízbe, én még ilyen jó időben is durván meg tudnék fázni. - Azért nem mindent, hiszen ez cseppet sem átlagos tulajdonság. Vannak róla leírások, de igazából ezeket régi könyvekben tudjuk igazából megtalálni, nem kevés utánajárást igényel. Viszont a könyvtár kiindulási alapnak jó lehet. És gondolkoztál már rajta, hogy mihez kezdenél ezzel az adománnyal? – Kérdezem érdeklődve, miközben átlépjük a könyvtár küszöbét. Sokakkal ellentétben én nem a kalandregényes olvasmányok felé húzom Kathrine-t, hanem a porosabb kötetek irányába, ahol a mágia alapjairól van szó. Sokak számára unalmas, de én megláttam a szépségét. Leemelek egy zöld kötésű lexikont, amiben kissé szedett-vetett módon írtak az ilyesmiről, de kiindulási alapnak jó. Már ha nem málik szét lapozgatás közben. Akkor biztosan csúnyán nézne ránk a fiatal könyvtáros néni.
Nem gondolom, hogy Ben kivételezett helyzetben lenne, de azért hozzám képest mégis csak más neki. Egyrészt nem Griffendéles, másrészt aranyvérű családból származik és ez mindkettő azért megóvja attól, hogy Mardekárosok piszkálódásainak kereszttüzébe kerüljön rendszeresen. Nem csoda, ha sokkal könnyebben bocsát meg pl. Corvusnak, mint én, akit már igen sokat szekált ő, vagy a bandája. Nekem pont e miatt sokkal nehezebb látnom benne bármi jót is, főleg jelen helyzetemben, amikor még a bátyámat is elveszítettem. - Megtennéd? És elviselem azt is, ha azt mondja, hogy nem kedvel, csak akkor legalább tudom, szóval ne szépíts rendben? - végülis engem se kedvelhet mindenki, bár az biztos, hogy nem fog jól esni, ha mégis csak ez derül majd ki. Nekem nincs bajom a lánnyal, bár tényleg, hogy hozzám képes nagyon komoly és nem olyan jellegűen okos, mint Ben, inkább kioktató, bár lehetséges, hogy csak velem. Nem ismerem annyira, hogy ezt el tudjam dönteni. Amikor Ben képen fröcsköl akkor persze fel is nevetek és elmúlik a nagy komolyság, csak a képességem latolgatásakor jön elő kicsit újra, de akkor már azért nem annyira erősen. Talán igaza van, nem a legjobb ötlet egy tanárral beszélni, McGalagony elég szigorú és talán nem tudna mit kezdeni vele, vagy akár rossz dologként értelmezné és csak bajom lenne belőle. - Hát persze, mert én annyira profi vagyok! - fejcsóválva nevetem el magamat. Tudom én, hogy a tanulás nem az erősségem, anno Belle-el is tökélyre fejlesztettük a puskázás technikáját, amíg mugli suliba jártunk, és persze igen profin helyettesítettük egymást. Ez itt már sajnos nem igazán oldható meg, miután egyedül maradtam. Fel is pattanok, ha már Ben ennyi mindent tud és még erről is olvasott és csak neki hála, hogy sikerül végül nem beleborulni a vízbe. Nekem talán nem is lenne akkora gond, de a jó ég tudja, hogy ő tud-e úszni. - Köszi, igen. Tényleg szinte mindent megtalálni a könyvtárban? - kérdezem, pedig úgy fest, hogy erről van szó. Hamarosan pedig már sétálunk a füvön az épület felé. Már rég szétszéledt a nézőközönség a nem régiben lezajlott jelenetünk után és a többiek közül sincs már senki sem az udvaron, így nem kell semmiféle kellemetlen pillantások kereszttüzében eljutni a könyvtárig. - Nem vicceltem, nekem tényleg te vagy a legokosabb barátom, úgyhogy nem volt kérdés és... nem tudom, de az miért zavarná? Az nem lenne fair tőle, ha ki akarna sajátítani, főleg ha azt mondtad amúgy se nagyon beszélgettek. Az úgy eléggé... unalmas lehet. - nem akarok én beleszólni a barátságukba, de ha nem csinálnak úgy igazán együtt semmit, csak vannak és még csak nem is beszélgetnek akkor abban nem sok élvezet van. De tényleg nem tudom és nem is akarom, meg jogom sincsen véleményt formálni a lányról és arról sem, hogy Ben hogyan viszonyul hozzám, de azt azért nem akarnám, hogy Ben valamiféle választásra kényszerüljön. Én nem várok el ilyesmit tőle, remélem, hogy Wini sem.
Nem lenne jó, ha Kathrine, vagy bárki más úgy tekintene rám, mintha valami kivételezett helyzetben lennék. Oké, jó állunk anyagilag, és a szüleim is imádnak, a sok defektetes roxfortos mellett én igazán boldog vagyok, de nem akarom, hogy Kathrine vagy akár Wini unalmasnak találjon, hogy mindig meg akarok menteni mindenkit. A jófiúk az összes könyvben, amiket manapság nyomnak, valahogy az unalmas, szánalmas segítő szerepébe kényszerülnek, de hát mit csináljak, ha én igenis küzdenék Corvus lelkéért? Ám érdekes módon mégsem vele barátkoznak többen, hanem velem. Vagy rosszul mérem fel, és a mardekárosok között igenis komoly kultusza van? Hát teszek rá, nekem az a fontos, hogy akik körbevesznek, kedveljenek. Tudom, hogy nem vagyok olyan ügyes medimágus, mint Gina, viszont abban igaza lehet Kathnek, hogy lelkesedésem egyértelműen a Süveg hibáját mutatja, miszerint a Hugrabugba kellett volna mennem. De nem, a szüleim is a Hollóhátba jártak, ami azt jelzi, hogy mégiscsak van eszem, nem csak a csínyekhez, vagy a kártyapaklik összeállításához. - Talán nekem kéne beszélnem vele, hogy hátha nekem könnyebben megnyílik. – Fogadom el, hogy megszorítja a kezemet, nem vette el semmitől a kedvem is, s ezt jelzem azzal, hogy rákulcsolom az ujjaimat az övére, hogy aztán én magam nyúljak bele a vízbe, játékosan képen fröcskölve őt, mielőtt még túlságosan komolyan gondoljuk magunkat. - Neem, elég szigorú de rendes, viszont ez még neki is sok lenne. Tudod ő nem támogatja az egyéniségeket, mindenkit ugyanolyan alakúra akar kivágni a papírlapból. Értem én, hogy évszázados hagyományok, de az öreg Dumbi látod sokkal liberálisabb. De neki se, először nézzünk utána. Olvastam, hogy egy-két éve végigsöpört valami mágikus vihar az iskolán, és nem sokkal később mutatkozott néhány diákon ez a vadmágiás tünet. Talán te is akkor kaptad. Vagy túl jó eszed van, és magadtól fejlesztetted ki.. – Vigyorodom el, s én magam is felemelkedek a csónakban, amikor elkezd billegni. A derekánál támasztom meg, mert valóban nincs kedvem most úszkálni, ahhoz még nincs elég jó idő. Az egyensúlyérzékem annak ellenére kivételes, hogy nem mászkálok túl gyakran ki. - Megvagy? – Kérdezem végül elengedve, majd én is visszacsüccsenek, elkezdve visszafelé evezve a partra. A vízben láttuk, amit látnunk kellett, így jöhet a könyvtár. A mólónál kiugrok, tessék-lássék megcsomózom a kötelet (ami egyébként hamarosan ki fog oldódni, nulla kézügyesség), aztán kisegítem őt is. Elindulunk a könyvtár irányába, ebben a jó időben legalább nem lesz bent tömeg. - Köszönöm, hogy megosztottad velem, tudod sokan csak a kártyajátékost látják bennem, pedig szeretek segíteni. Főleg neked. Lehet, hogy Wininek az a baja, hogy veled is annyit vagyok, mint vele? – Kérdezem homlokráncolva, holott Winit pont azért nem akarom terhelni, mert ő nem túl beszédes, ellenétben a griffendélessel.
Ben egyszerűen túlságosan rendes, de ennek is meg van az oka. Vele nem voltak olyanok, mint velem, jó eséllyel a családi háttere miatt. Úgy azért könnyebb jót feltételezni másokról és a jót nézni bennük, mint nekem, akivel már három éve elég sokat tolnak ki csak azért, mert nem valami ősrégi varázslócsaládból származom, sőt anya szimpla mugli volt. Hát igen, ha a testvéremmel együtt kezdem a sulit az sokkal könnyebb lett volna, együtt simán visszavágunk, de azért egyedül jóval nehezebb dolgom van. Persze vannak legalább barátaim, de az más, mint egy ikertestér, aki születésetektől fogva ismer és melletted van. - Sajnálom, én... nem akarom, hogy e miatt rosszul érezd magad. Talán csak nagyon mások vagyunk és ennyi, vagy... rosszul látom. - oh látom én, hogy Ben mennyire rosszul érzi e miatt most magát és hát ezt végképp nem akartam, hogy miattam legyen neki rossz. - Vagy majd valamikor... beszélek vele, hátha csak valami félreértés. - eresztek meg egy bizonytalan félmosolyt, egy pillanatra megszorítva Ben kezét, hogy felnézzen és ne legyen ennyire magába roskadva. Ennél sokkal érdekesebb a képességem, amit ő vadmágiának nevez, habár a név elég fura, de legalább izgalmas a dolog és közben nem gondolunk a kellemetlenebb dolgokra, mint a tóparti jelenet, vagy épp Corvus, netán Wini. - Nem tudom... szerinted nem? McGalagony elég szigorú, de azt mondják, hogy rendes. Szerinted baj lenne belőle, ha elmondanám? - jól van azért picit megijeszt ezzel. Arról már hallottam, hogy vannak elég negatív dolgok a varázsvilágban is, mint amikor valaki beszél a kígyókkal például, de gőzöm sincs, hogy most az én vadmágiám ilyen negatív dolognak számít-e. Mi van akkor, ha igen? Lehet, hogy óvatosan kellene beszélnem róla bárkinek is? - Bajba kerülhetek, ha kiderül? - ha netán más is megtudja, vagy elmondom egy tanárnak... Azt nem szeretném. Eddig is titkoltam, megy tovább is, ha mindenképpen arra van szükség és maximum csak Ben fogja tudni. Ő úgyis elég okos ahhoz, hogy segítsen nekem ebben. - Én ráérek, úgyhogy miért ne! Hátha találunk valamit a könyvtárban, bár gondolom ott túl sokan vannak, hogy gyakoroljak, de azt majd máshol, máskor. - teszem még hozzá, aztán már állnék is fel, amikor leesik, hogy egy csónakban vagyunk és nem kellene hirtelen mozdulatokat tennem. Meg is imbolyog kissé a csónak, így gyorsan vissza is ülök, hátha ennyivel még megússzuk a dolgot, mert hát azt se tudom Ben mennyire bírja a vizet és tud-e úszni. Nem lenne hasznos beleborulni a vízbe.
- Jól van. – Bólintva adom meg magamat, láthatóan Kath nagyon hisz a saját igazában, én pedig nem játszhatom örökké a békebírót, főleg, hogy Corvus gyakorta még engem is bánt. Mégis, a legidegesítőbb szokása számomra nem a húzásai, hanem hogy a családnevemen szólít. Nem tudom, hogy ez így miért jó, hiszen nem a családommal, hanem velem beszél, én pedig Benjamin vagyok. Én is Corvusnak hívom, nem pedig Flintnek. Na mindegy, de tényleg ideje már Kathrine és a barátaim mellett letennem a voksot. Akkor nem is kéne Corvust a többiekkel együtt meghívni nyáron a birtokra? - Ezt nem tudom, én még nem vettem észre, de mivel te eléggé nyíltszívű lány vagy, kétlem, hogy belelátnál valamit. Nem értem, mert tudtommal nem bántottad meg semmivel. Azt hiszem a szimpátia nem feltétlenül valaminek a következménye. – Még csak a vállamat sem akarom megbántani, annyira meglepett, ami most kiderült Kathrine részéről. Valahogy Wini a szememben eddig mindig kedves lány volt, sosem bántott senkit, igaz rém passzív tud lenni a lelkem, de hogy ne kedveljen valakit..? Beszélnem kéne vele? Vagy azzal csak ártok a kapcsolatuknak? Nem akarok mégse árulkodni.. Lehajtom a fejemet, ezt most meg kell emésztenem, hiszen ez olyan, mintha két tűz közé kerültem volna. - Nem tudok konkrét veszélyeiről, de utánanézhetek. Tanárnak..? Gondolod, hogy ők megértenének? – Döntöm oldalra a fejemet cukin, hiszen igenis jól esik, hogy nekem mutatta meg talán elsőként, így afféle titokgazdának is minősülök. Miért kéne feladnom ezt az egyedülálló poziciót? Különben is, tudok titkot tartani, bőven lehet ez a mi kettőnk misztériuma. Kicsit talán irigy is vagyok erre az adottságra, de ezt el is eresztem, mert nem szép dolog irigykedni. Összenevetek vele, hiszen nem akartam őt zavarba hozni. - Legokosabb? Köszi.. Meg sem érdemlem. Csak egy kártyás vagyok, semmi több. De lenne! Akár most azonnal? Vannak könyveim, és végső soron a könyvtárban is megmutathatom, hogy mit találtam? – Kérdezek vissza cinkos mosollyal, hiszen furcsa ez a bizsergés a gyomromban, hogy most meg én jöttem zavarba.
- Ne védd folyton. - húzom el a számat. Mintha Ben hajlamos lenne tényleg folyton mentségeket találni mindenkinek, pedig van amikor egyszerűen nem lehet és akármit is tesz nincs magyarázat. Corvus ilyen és talán jobb is ha nem vesztegetünk rá több szót, mert úgy sem fog megváltozni, én legalábbis nem nagyon hiszek benne. Azt sem gondolom, hogy pl. Winivel feltétlenül jóban kellene lennem. Lehet, hogy Hollóhátas és azért olyan, de ez még nem jelenti azt, hogy tényleg mindenek felett okoskodni kell, hiszen Ben sem teszi ezt. De engem mintha az a lány folyton kioktatna, legalábbis néha ha találkozunk és olyan... nem is tudom... van hogy az ember egyszerűen érzi az ellenszenvet és kész. - Nem, igazából nem is nagyon ismerem őt, de tudod úgy érzem... mintha nem kedvelne, vagy csak szimplán ellenérzései vannak velem szemben. - vonom meg végül a vállamat. Nem tudom megmagyarázni, főleg nem tudom pontosan, vagy példákkal, de akkor is így érzem. Nem kedvelhet végül is mindenki, szóval ha innen nézzük akkor nincs ezzel gond, de azért az rossz, ha valaki, aki amúgy Ben barátja nem igazán van oda értem. Nem tudom, hogy kimondottan utál-e, vagy csak ellenszenvesnek tart, de az biztos, hogy valami nincs rendben. Lehet, hogy oka van rá és van valami múltbéli dolog, amire már nem emlékszünk, vagyis én nem, ő meg igen. - Hű, szóval akkor csodabogár vagyok? És nem kellene szólnom erről valakinek? Tudod tanárnak, vagy valami. Nem veszélyes? - eddig még nem tettem, de hát a fene tudja, hogy kellett volna-e egyáltalán. Viszont, ha ez a dolog esetleg veszélyes akkor lehet hogy jobb lenne szólni egy tanárnak. Viszont azt sem szeretném, ha mondjuk e miatt tényleg furán néznének rám, vagy... nem is tudom, mi van ha bezárnak, mert veszélyt jelentek másokra? Jobb óvatosnak lenni, ahogyan akkor is, amikor Ben valahogy nézni kezd, vagyis elbambul engem nézve, vagy nem is tudom minek nevezzem, de azt érzem, hogy valahogy zavarba hoz vele és csak akkor nevetek fel, amikor a hippogriff kakit emlegeti. - Fúúúj Ben! A végén még ötletet adsz nekik, pedig nem is hallják. De azért a csoki se volt ám jó. - teszem hozzá, most már elcsendesedve, főleg mert a végén még fel is borulunk, ha nagyon ficánkolok és az nem tenne jót egyikünknek se. Ben ki tudja tud-e úszni egyáltalán. - Nem tudom, de... ha esetleg segítenél? Te vagy a legokosabb barátom úgyhogy az lenne a legkézenfekvőbb. Lenne kedved? - meg hát ő legalább tudja, hogy mi ez. Nekem eddig gőzöm se volt róla, hogy létezik vadmágia. Ben viszont annyi mindent tud és akár még ebben is tudna nekem segíteni.
- Akkor hát ez a válasz. A legtöbben olyanok, mint a környezetük. – Tudom, hogy Kathrine mindig rám kontráz, de nem baj, mi páran tényleg eléggé hasonlítunk, kis csapatunk úgy állt össze, hogy a hasonló érdeklődésűeket tömörítse össze. Hiszen odafigyelünk egymásra, lényegében mindenki a többiekre is. Sosem gondoltam volna, hogy lányokat érdekelhet a kártya, és láss csodát, Wini, Kath, de még Gina is meghallgat, kiváncsi rá, hogy mivel töltöm a napjaimat, csoda, hogy eddig Sashát nem nem fertőztem meg vele, ám az unokatestvéremmel még nem olyan erős a kötelék. - Nem értem, hogy miért mondod ezt. Ő nem utál senkit. Lehet, hogy egyszer régen összevesztetek, vagy valami félreértés volt, amire már senki sem emlékszik? – Próbálom felvetni, hiszen örök békebíróként az eredetét is próbálom feltérképezni a két lány ellenszenvének, amit én totál nem vettem észre, de ha Kath mondja, akkor érdemes lehet elfilózni rajta, hátha tudok segíteni, hogy teljes egészében felolódjon ez a rossz érzés talán mindkettőjükben. - Lehet, hogy furán hangzik, régies elnevezés. Olyan mágiák gyűjtőszava, amit nem az iskolában tanulsz, hanem csak úgy feléled benned. Legalábbis a mesék szerint, mert állítólag nagyon ritka adottság, én sem találkoztam még senkivel, aki ilyen csodabogár lett volna. – Ezt mosolyogva mondom, hogy tompítsam az élét a mondandómnak, miszerint nem találom őt furának, sokkal inkább különlegesnek. Meg az, hogy nekem nincs ilyen ismeretségem, bent a kastélyban, a kártyaasztal mellett ülve aligha nyílik ki a szemem a nagyvilágra, csupán van némi olvasottságom. Nem akarom én zavarba hozni, csak mivel már eddig is nagyon kedveltem őt, ismét egy adottság, amivel kiemelkedik mások közül. Látom, hogy nyel egyet, így félrekapom a tekintemet, mitől lett vajon ennyire furcsa ez a pillanat? – Csokival? Még szerencse, hogy nem hippogriff kakival. Azt még a víz se mossa le nagyon. – Vonom meg a vállamat aggodalmaskodva, és inkább nem öntöm szavakba, hogy mennyivel jobban járt így, hogy csak védekezésre akart használni, még csak az kellett vola, hogy mondjuk nem vizet, hanem jeges varázsol. Az halálos tud lenni, ha mondjuk jégcsapot állít Corvus orra helyére. – Azért mázli, hogy nem történt komolyabb baj. És hogy érzed, ki tudnád tapasztalni?
- Igen és főleg Corvus körül van belőlük elég sok. - nem tudom megállni, hogy ne tegyem még ezt is hozzá. Hát igen, nagyon a bögyömben van a srác, nem csoda, hogy rátámadtam, pedig nem szoktam én agresszív lenni és egyébként is mindenkivel kedves vagyok, de nekem is van egy olyan oldalam, amit azért elő lehet hozni, ha valaki nagyon igyekszik és Corvus most már évek óta nagyon sokat tett érte, hogy végül beteljen az a bizonyos pohár. - Azt hiszem értem, de így... nem unalmas? Tényleg nem akarok rosszat mondani róla, csak tudod olyan néha még a nézése is... Szerintem engem ki nem állhat. - húzom el a számat, pedig nem szoktam senkinek sem okot adni rá, hogy ne kedveljen, de Winit nem ismerem és ha véletlenül is összefutunk kijavít és magyaráz, mintha én semmit se tudnék jól, bár kétlem, hogy Bennek elmondta volna, hogy baja van velem, csak mert nagyon mások vagyunk. Nem az a típus, aki ilyesmit kimondana, meg aztán valószínűleg ha nem sokat beszélgetnek, akkor úgy se merült fel ilyesmi. Ezért inkább megmutatnom, amit akartam, amit még senkinek sem, így legalább nem butaságokon gondolkodom és kicsit el is vonja a gondolataimat minden kellemetlenségről, ami mostanság történt. - Vadmágiát? Az micsoda? - kerekedik el a szemem? Nem hangzik valami barátságos dolognak igazából elsőre, ezért is olyan meglepő és fura a neve. A végén még kiderül, hogy veszélyes rám vagy esetleg másokra nézve? Na az azért gond lenne, mert eddig nem tűnt úgy. Nagyjából irányítani is tudom, bár tény, hogy pontosan még nem értem hogyan működik és mi ez és azt sem tudom lehet-e erősebb. - A fürdőkádban? - nevetem el magamat, és csak akkor hallgatok el, amikor észreveszem, hogy már nem is a vizet nézi, hanem engem. Egy pillanatra azért sikerül zavarba hoznia, főleg amikor találkozik is a tekintetünk, de aztán csak nyelek egy nagyot és tovább folytatom. - Nem... igazán. Pár hónapja történt, akkor is itt a tóparton. Tudod akkor is Corvus bandája piszkált. Összekenték a táskámat szándékosan az ebéd idődben csokival, én pedig megpróbáltam lemosni, de alig értem bele a tóba és csak arra gondoltam víz kellene nekem és... lett. Akkor még kevés, csak egyszerűen a tenyeremben ott volt és folyton újra termelődött, amíg le nem mostam a táskámat. Elég fura volt. - na igen és jól jött, amikor utána megmostam az arcomat is, hiszen eléggé ki voltam borulva szokás szerint Corvus cimborái miatt. A táskám még Bellé volt, nem csoda azt hiszem, hogy elég rosszul érintett, hogy majdnem tönkre tették.
- Generálta..? Cuki, hogy ilyen szavakat használsz. Mintha apa egyik műszaki könyvéből idéznél. Viszont lényegében igazad van. Nem futhatunk bele mindig olyanokba, akik beleillenek a társasalomba. Ráadásul ez egy iskola, valóban sok a bunkó. – Ismerem el, és ezzel végérvényesen oldalt választok. Még ha titkon nagyon is kedvelem Corvust, már be kell látnom, hogy a stílusa komoly következményekkel jár, hiszen nálam is ki tudja húzni a gyufát. Nem vagyok egy kiabálós típus, de ő még ezt is előhozta belőlem. - Igen, ezt én is így látom. Nehéz vele beszélgetést kezdeményezni, nem is nagyon szoktam, de.. ahogy mondod, nagyon jó barátom, csak hát vele a közös időtöltés teszi minőségivé a pillanatot, nem pedig az, amit kimondunk. – Egészen jó kis csapat van kialakulóban, csak Corvus rondított bele az egészbe, hiszen így most még egymás ellen is kellett fordulnunk, pedig azt sem akarom, hogy Gina megorroljon rám. Hiszen ő már kiállt egyszer értem, amikor letárgyalta azt a fontos cserét, én pedig most elég mostohán bántam vele. Lehet, hogy beszélnünk kéne, és minimum elnézést kérnem, amiért játszottam az irgalmas szamaritánust. - Nem, dzsinn valóban nem, azok csak a mesékben vannak. Mondanám, hogy kivételesen nagy tehetséged van bizonyos elemi formákhoz, olvastam róla a Mágia Történetében, ott írták, hogy már az őskori mágusvilágban is voltak olyan javasemberek, akik különösebb fókusz nélkül is képesek voltak vadmágiát létrehozni. – Csüccsenek most mellé, még akkor is, ha ezzel némiképpen rosszul egyensúlyozzuk ki a csónakot, de látni akarom a formázását testközelből is. Hihetetlen, hogy milyen szépen csinálja, el vagyok ámulva tőle. Aztán valamiért már nem is az ujjait, a formáit, hanem az arcát nézem. Kathrine mindig meglep valamivel, nem csoda, hogy ennyire szeretek vele lenni. Mellette aztán nem lehet unatkozni. – És hogy jöttél rá, hogy tudsz ilyesmit? A fürdőkádban? – Kérdezem vigyorogva, végülis az ember ott van leginkább vízközelben.
Ben olyan, mint egy igazi békebíró, valahogy mindenben meg akarja látni a jót, még Corvusban is. Ezt azért tisztelem benne, még ha nem is értek vele egyet és nem gondolom, hogy tényleg meg kellene magyarázni miért olyan, amilyen. Egyébként is vannak dolgok, amiket nem lehet a családra fogni és kétlem, hogy Corvus valaha is beismerné, hogy a családi háttere miatt undok másokkal és majd megváltozik. Ő nem tűnik olyannak, mint akit bárki más érdekel, ezt most is megmutatta. Ezért nem is gondolom, hogy egymás között másképp viselkednének a Mardekárosok. Biztosan egymással is ugyanolyan szemetek, vagy talán tényleg összekovácsolja őket az, hogy mást piszkálnak? Na nem mintha így jobb lenne a helyzet. - Mi nem... öljük egymást. Ezt is ő generálta, mert másképp akartuk kezelni és ezért estünk egymásnak, de ez is az ő hibája Ben, nem a mi különbözőségünk miatt van. - rázom meg a fejemet. Nem, akkor sem gondolom, hogy igaza van. Tény, hogy egymásnak estünk és Ben is kapott támadást, pedig Gina nem neki szánta és vitáztunk és Sasha is eléggé furán kezelte ezt az egészet, de akkor sem gondolom, hogy ez miattunk van. Corvus nélkül szerintem semmi baj nem lenne köztünk, hiszen most is jól el vagyunk Bennel, mint mindig. Attól, hogy másképp kezeljük a dolgokat, vagy épp egy Corvus típusú srácot, még nem vagyunk gyökeresen mások, csak Ben pl. sokkal türelmesebb és megértőbb, mint mondjuk én. - Azt hiszem értem. Tudod... nekem Wini kicsit fura. Mármint tudom, hogy a barátod, csak valahogy nem lehet kiismerni, nem tudom sosem, hogy mit gondol. Olyan... túl komoly. - tétován megvonom a vállamat, hiszen nem akarom leszólni azt, akivel Ben jóban van és tény, hogy hasonlóak, de szerintem Ben sokkal nyitottabb. Tény, hogy ő se az a nagy dumás típus, de én mindig jól el vagyok vele és tudja kezelni az ehhez hasonló hullámvölgyeimet is. Nem véletlenül Ginán kívül egyedül neki meséltem a bátyám haláláról és másnak még egyáltalán nem. És pont e miatt mutatom neki meg, hogy mire vagyok képes, amire már nem volt időm, hogy a bátyám tanácsát kérjem ki arról, hogy mégis micsoda ez. - Dzsinn? Nem... hiszem, az nem lehetek ugye? Te jobban ismered a varázsvilágot, ebben nőttél fel, akkor nincs ötleted mi lehet? Pár hete kezdődött és véletlenül jöttem rá, de nem tudom, hogy micsoda. Nem mertem mondani senkinek, hátha valami... rossz dolog, de amúgy tök muris. - na igen, nekem tetszik, csak hát azért kicsit ijesztő, hogy nem tudom pontosan mi ez és miért vagyok rá képes. Csak úgy lett magától és hát érthető, ha az ember elsőre megijed kicsit, ha fura dolgot tapasztal magán, főleg akkor ha efféléről még sose tanultunk órákon sem. Tudom, hogy van elemista szak is a suliban, de ha jól tudom ők is többnyire pálcával varázsolnak, én meg ugye nem vagyok egyetemista amúgy sem és nem tanultam ezt senkitől.
Rám igenis inspiratívan hat Kathrine hevessége, a harcos természete egyúttal törékennyé is teszi, ezért is próbálok úgy a pártjára kelni annak ellenére, hogy cseppet sem értünk egyet. Én nem vagyok veszekedős alkat, nem érzem úgy, hogy bárki is megérdemelné, hogy bántsuk, még Corvus sem, de abban Kathnek igaza volt, hogy a mardekáros fiú viselkedése komoly következményekkel járhat. Most úgy-ahogy megpróbáltam közéjük állni, de nem lehetek mindig ott, sőt nem is akarok, hiszen más döntéseiért mégse enyém legyen csak a felelősség. - Valójában nem. Én azt vettem észre, hogy ők együtt nevetnek ki másokat, Corvus ebben nőtt fel. Mi meg különbözőek vagyunk, sok az erős jellem, és emiatt még egymást is öljük. – Na igen, bárcsak csapatként tudnánk gondolkozni, de míg én békepárti vagyok, addig Gina imádja játszani a vezetőt, de közel sem vagyok róla meggyőzödve, hogy tényleg olyan fából faragták, mint aki alkalmas is rá. Igen, griffendéles, de a bátorság nem jár együtt azzal, hogy kollektívában is gondolkozzon. – Ugyan, tudod, hogy a barátod vagyok, legalább veled lehet beszélgetni. Nem vagyok egy nagy dumás, de.. tudod Wini se az, ezért ha vele vagyok, csak ücsörgünk, és kártyákat rendezgetek, amíg ő a kviddics technikáját csiszolja. Aranyos lány, csak éppen.. ha mindketten mástól várunk kezdeményezést, egyikünk se tud megszólalni. – Vonom meg a vállamat, a másik hollóssal nagyon egyformák vagyunk, a két szótlan okoska, míg Kath annyit duruzsol, hogy mindig eszembe jut valami a mondandójáról. Kievezek a tó közepére, alaposan ki is fulladok, remélem visszafelé azért segít, különben meg kell várnunk, hogy kisodorjon a hullámzás. - Te.. jóó.. ég! Ezt meg hogy? A mesékben a dzsinnek szoktak ilyesmit.. Nem is láttam hasonlót se. Te valami dzsinn vagy? – Vigyorgok el a szám elé kapva a kezemet. Elég muris, máris meglódul a fantáziám, főleg az érdekel, hogy tud-e valami alakzatot is alkotni a vízből.
Mások vagyunk Bennel, de nincs is ezzel baj. Ő másképp kezeli a dolgokat, meg az életet, hiszen másképp is zajlott az élete, mint az enyém. Ettől még nem kedvelem kevésbé, sőt ha olyan lenne, mint én valószínűleg nem is lennénk annyira jóban, mert túlságosan sokszor lenne köztünk ellentét, de így képes kezelni, ha épp a hullámvölgyeim valamelyik végletén tartózkodom, mint ahogyan most is. Utánam jött, pedig más nem tette meg, még Gina sem, mert valószínűleg tartottak attól, hogy hogyan reagálok. Nehéz velem, ha épp magam alatt vagyok, ezt én is tudom, de valahogy Ben elég csendes és visszafogott típus, hogy rá még igazán haragudni sem lehet, miközben Corvust védi, főleg hogy valahol esetleg még bizonyos dolgokban igaza is lehet. Persze azért nem fogom ezt az orrára kötni és főleg nem ismerem el nyíltan. - Ebben látod egyetértünk, jó nagy bunkó, nem is értem, hogy Sasha miért védte annyira. Főleg, hogy utána vele is ugyanolyan bunkó volt. - csak szájhúzva rázom meg a fejemet, hiszen nem értem Sashát, bár persze Bent sem, de lássuk be Sasha Hugrabugos, Ben pedig a Hollóhátban szinte Hugrabugosnak számít, csak mellette még okos is, szóval ha innen nézzük akkor nem olyan meglepő, hogy védtek valakit, aki egyáltalán nem érdemli meg. De legalább már valamivel jobb a kedvem, hogy ide jött, meg persze az ölelés is sokat számított és a csónakázás még többet fog segíteni. Kétlem, hogy jó lett volna, ha egyedül ücsörgök itt ki tudja meddig. - Nem tudom, ők egymást is piszkálják biztos és... talán pont ettől jön rá, ami történt. - valahogy kétlem, hogy Corvus fejével lehetne beszélni normálisan és megértetni vele, hogy a dolgok hogyan működnek. Ezt neki kell megértenie, hogy igenis fontosak a barátok és az, ami neki van azokkal a Mardekárosokkal cseppet sem számít barátságnak, hiszen nem voltak ott most sem, hogy megvédjék, mi ellenben megvédjük egymást. - Azért kösz, mármint hogy ide jöttél. Nekem jól esett. - pillantok rá, mielőtt még feltápászkodnék a mólóról, hogy aztán bekászálódjak a csónakba. Nem is gondoltam volna, hogy Ben még ilyesmiben is jeleskedik. Ő nem az a kalandor típus és hát nem is kifejezetten egy erőember, de majd maximum ketten evezünk. Bajba csak nem kerülünk nagyon, már így is büntetőmunkára lettünk kárhoztatva, nem kellene tetézni. Megvárom mindenesetre, amíg ő is beszáll és elindulunk. - Igazából nem hoztam semmit ez valami... új. Senkinek se mondtam még, de nagyon izgi! Egyszerűbb, ha megmutatom. - kicsit megköszörülöm a torkomat, mintha mondani akarnék valamit, pedig tényleg mutatni szándékozom. Most víz felett vagyunk, szóval könnyű dolgom van, nem vizezek össze semmit. Még ki sem ismertem ezt igazán, azt se tudom, hogy micsoda, de végül csak a levegőbe emelem a kezemet, kifelé a csónakból, hogy ne fröcsköljem le Bent és egy pillanatra lehunyva a szememet koncentrálok. A tenyeremből közepes vízsugár indul meg, mint valami miniszökőkút. Csak néhány pillanatig tart, aztán abba is marad és talán ha gyakorolnám erősebb is lenne, de egyelőre még fura és új a dolog. - Ez... normális a varázsvilágban? - pillantok rá aztán és a kezem még csak nem is marad nedves utána, mintha mi se történt volna.
Végülis Kathrine-nek igaza van, én csak azt nem akarom, hogy örökösen idegeskedjen valamin. Jogos, hogy ilyen a vérmérséklete, és griffendélesként nem fordít hátat még a szócsatáknak sem, de van értelme állandóan valamin felhúznia magát, amitől még rosszabb legyen a kedve? Sajnos nagyon végletes, mert majd’ kicsattan a lelkierőtől, mint amikor nekem hozta a kártyákat, vagy úgy érzi, hogy a világ minden terhét a vállán kell cipelnie. Miért nem tudja kicsit árnyalni? Persze még mindig jobb, mint Wini, akiből semmit sem lehet soha kihúzni, mert magába fordul, és én pedig nem tudom, hogy mit mondhatnék. Kath és én legalább beszélgetni tudunk. - Szép dolog, hogy beismered, de akkor is ő volt a hibás. Nekünk fiúknak azt tanítják, hogy meg kell adni a tiszteletet a lányok felé. Corvus pedig ezt semmibe veszi, jó nagy bunkó. – Tudom én, hogy a lányok egy jó része a rosszfiúkra bukik de Kathrine úgy tűnik, hogy nagyon nem, meg még ki is kéri magának, persze okkal, hogy a mardekáros fiú így viselkedik vele. Én nem is értem, hogy lehet bárkiben is szimpátiát ébreszteni, ha gonoszok vagyunk. Ez egyszerűen.. nem fair. Mindemellett mégiscsak hiszek benne, hogy Corvus valahol mélyen csak magányos, és rá fog jönni, hogy jobb lenne, ha lennének körülötte olyan barátok, mint mi.
- Mindent semmiképpen sem. Valamitől mégis ilyen, és nem tudom, hogy mit tehetnénk, hogy felfogja, ezzel nem ér el semmit. Ha a mardekárosok körében ez a divat, miért nem velük van? – Ez persze egy tanácstalan költöi kérdés. Aki igazán provokatív, olyanokkal próbálkozik, akiket szekálhat. Hát igen. Kathrine felé fordítom a tekintetem, akinek a szemén látszik, hogy sírt, de vörösre dörgölte, hogy ne nagyon legyenek könnyei. Szegény! Ezért is próbálkozom, hogy hátha lezárhatjuk ezt a témát, legalább addig, amíg Corvus nem próbálkozik megint. – Be. Gina azt akarta, hogy hagyjalak békén, de én.. Nos nem szeretem, ha mások mondják meg, hogy mit tegyek. Nem akartam, hogy egyedül legyél. Izgalmasat? Hűűű.. Mit hoztál magaddal? – Gondolom valami földön összeszedett tücsök-bogár, Kathrine imád a szabadban kószálni. Na lássuk. Megkeresgélem az egyik ladikot, és kihúzom a vízre. – Szállj be, majd tolok rajta valamennyit, és beugrok.
Pocsék a kedvem és nem a legjobb taktika, ha próbálja megmagyarázni, hogy Corvus mit miért te. Ő és a kis bandája már épp eleget piszkáltak ahhoz, hogy ne érdekeljen, hogy ennek mi lehet a hátterében. Persze sok mindent meg lehet indokolni, na de mégis ez akkor mindenre magyarázat lehet? Én azért úgy gondolom, hogy nem védheti folyton a rossz felet, csak mert neki biztosan olyan nehéz. Nem egy kedves srác és ez tény és hogy ez azért van-e, mert a családja nem rendes vele, vagy azért van, mert szimplán ilyen... hát őszintén szólva nem érdekel. - Nekem nem úgy tűnik, vagy... nem mindig. Tudom, hogy túllőttem a célon, de ő akkor is... akkor is megérdemli. - vonom meg a vállamat, de ettől függetlenül igenis jól esik, hogy utánam jött. Ben túlságosan naiv és kedves és e miatt nem tudja kezelni, hogy más nem ilyen, de hogy mindent azzal magyarázzunk meg, hogy okkal csinálja, meg hogy amúgy csak rossz a családja és meg kell érteni, hogy ő ilyen. Nekem ez nem megy. Corvus Bennel azért nem szemétkedett annyit, mint velem és ez igenis tény, talán e miatt nem érzi annyira át az egészet. Én nem tudok csak úgy megbocsátani, főleg ha el sem ismeri, hogy rossz dolgokat tesz, akkor meg eleve mire fel? - Jó, de... akkor szerinted el kellene nézni neki mindent? Ő nem is akar másmilyen lenni. - hát ez az, hogy Corvus most is támadott. Ben védte, Sasha védte, de ő még ezt sem vette észre és még nekik se köszönte meg. Akkor meg mégis mi értelme lenne neki mindent elnézni? Lehet, hogy pont akkor van csak esély rá, hogy megérti, hogy amit csinál az nincs rendben így, ha időnként a képébe dörgöli az ember mennyire pocsék is, amikor senki se áll mellette és hogy ez így nem jó. Ha látja, hogy mi összefogunk, hogy nekünk vannak barátaink, akkor talán egyszer rájön, hogy ez neki is jó lenne, de ha hagyjuk, hogy ezt csinálja, amit eddig akkor miért ébredne rá, hogy ez nem normális? - Végül is... - aprót sóhajtok, na nem azért, mert nem örül, hogy itt van, csupán mert nem tudom még, hogy mikor fog rájönni, hogy nem kellene védenie valakit, aki ennyire problémás. - A csónakázás jól hangzik és beszélünk akkor valami másról és... köszönöm. A többiek bementek? - na igen rendes tőle, hogy utánam jött, hiszen más nem tette meg. Na jó, max. Gina tehette volna, hiszen a többiekkel nincs annyira jó viszonyom, sőt Winit például szinte nem is ismerem, Sashát is inkább csak futólag. Nem vagyunk évfolyamtársak sem, meg semmi ugyebár. - Legalább mutathatok neked valami... izgalmasat. - mosolyodom el végre, még ha egyelőre nem is olyan vadul, mint szoktam, de már ez is valami.
Lecsüccenek mellé, hiszen nem akarok úgy beszélgetni, hogy fölé magasodom. Nehéz elsőre megszólalni, főleg, mivel tudom, hogy nem éppen egy békülékeny alkat. Tudom, hogy nem velem van baja, egyszerűen túl sok minden történt, meghalt a bátyja, lehet, hogy még árvaházba is kerül, és az igazságérzete most pattant el annyira, hogy a legkisebb sérelmet is megtorolná. Most nem hagyhattam, hogy Gina vagy éppen Wini visszatartson, ez most nem a kártyákról szól, hanem arról, hogy ezúttal meg akarom mondani neki, hogy mellette állok. Igen, ha kell, akkor oldalt választok. Bár Kath szemében talán élő ember nincs, aki logikusan Corvus mellé állna, de Sasha meg megtette, ha nem is teljes vállszélességgel. - Sajnálom. Téged védelek. Nem akarom, hogy már megint rossz kedved legyen. Nem ér ennyit. – Hátrálok meg a nyílt harctól, mert bár szentül hiszem, hogy Corvus lelkét még meg lehet menteni, most mégiscsak huszadrangú az életünkben, hiszen látom, hogy Kathrine bizony sírt. Nem nyújtok zsepit, tiszteletben tartom az érzéseit, s ha magában akarja tartani őket, akkor nincs jogom piszkálni szó szerint az oroszlán bajszát. Azért átkarolom, remélve, hogy nem lök el magától. Én igen érzelmes típus vagyok, főleg a szüleim lévén mennek a nagy bújások, de itt az iskolában ez mégiscsak más, nincs kivel, vagy éppen miért. De most ösztönösen jön, Kathrine máshogy a barátom, mint Wini, aki szegény mindig olyan kuka, s a passzivitása rám is átragad. - Igen, mindenre kifogás. Ritka az, amikor valakivel rossz történik, és mégis kedves tud maradni. – Igen, ezt rá értem. De a tükrei vagyunk annak, amit a világ súlykol belénk. Viszont Kathnek igaza van, Sasha szülei például meghaltak, mégis mindenen olyan cukin nevetgél. Nem hagyja, hogy a démonok széttépjék. De Sasha mégsem Kath. És főleg nem Corvus. A mardekáros fiú így reagál, de talán ha figyelmet kapna tőlünk, akkor.. Ő is a barátunk lehetne? Vagy naív vagyok és mindenkiben annyira hiszek, hogy még a kötöznivaló bolond S. is csak nevetne rajtam? - Mi szólnál hozzá, hogy ha elvonnám valahogy a figyelmedet? Nem valami acélosak az izmaim, de csónakázunk egyet? – Engedem el az ölelésből, és most már féloldalasan vigyorgok rá, remélem a programfelvetésem legalább egy kicsit azt érezteti vele, hogy igenis fontos, hogy ne legyen ezúttal se egyedül.
Amikor meghallom a közeledőt gyorsan megtörlöm az arcomat, mintha el tudnám rejteni, hogy lényegében sikerült előcsalogatni azokat a könnyeket, pedig igazán vissza akartam tartani. Végül is legalább ott helyben nem történt meg, csak most amikor szinte senki se látja. Bár az se jó, hogy Ben igen, mivel még soha sem látott tudtommal sírni, és persze igazából más sem. Arról sem tudok, amikor Corvus elkapta a ritka ilyen alkalmak egyikét és most fura érzés, hogy Ben utánam jött és vigasztalni próbál, bár sejtem én, hogy az ilyen negatív dolgokban nem a leggyakorlottabb. Ezért is törlöm meg az arcomat, habár persze így is látszik, hogy vörös a szemem és maszatos az arcom, de legalább olyan, mintha... - Már megint véded. - csóválom a fejemet, annak ellenére, hogy az igenis jól esik, hogy utánam jött és hogy átkarol, még ha ehhez le is kell ülnie a mólóra. Nem tudom, hogy mennyire van jóban mondjuk a vízzel, de tudom jól, hogy Ben nem épp a bátorságáról híres. Amivel persze nincs semmi baj, hiszen nem kell mindenkinek egyformának lennie, az úgy elég unalmas is lenne. Mindenesetre a fejemet a vállára teszem legalább pár pillanatra. Azért megnyugtató a közelség és bár nem tudom, hogy Gina azt javasolta neki inkább hagyjanak magamra, de ha tudnám biztosan nem értenék egyet vele. Azért mégis csak jó érzés, hogy valaki próbál megvigasztalni, még ha Ben nem is épp a legjobb módját találja meg ennek. - Tudod van olyan, hogy valaki csak szimplán rosszindulatú, mert ilyennek nevelték. És, ha... nem is így van, ha rossz neki otthon, vagy pocsék családja van... az mindenre kifogás lenne? Nekem se könnyű és még sem bántok másokat. - legalábbis nem úgy, mint Corvus, még ha most túl is lőttem esetleg a célon, de azért volt, mert nem tetszik a viselkedése és azért, mert már olyan sokszor volt köze ahhoz, hogy rosszul éreztem magamat. Hát persze, hogy az emberben egy idő után ez nyomot hagy, plusz a bátyám halála... sok ennyi minden együtt, úgyhogy persze, hogy kijött rajtam a feszültség.
Kath és én le szoktunk ülni olykor dumálni, de a legtöbb alkalommal cserfes és vidám. Ezt a mostani alkalmat leszámítva. Szoktam őt azért harciasnak is látni, például amikor a házát védi, de most mintha teljesen elszakadt volna nála a cérna. Nem hibáztatom, Corvus tényleg nem tudta, hogy kibe köt bele, csak szépen hajtogatta a monológják, nem mérve fel, hogy a lányok mennyivel érzékenyebbek, és ebből a későbbiekben komoly gond lehet. Ráadásul azt sem tudom, hogy mit csináljak, Gina majdnem feltartott. A tea jól hangzott, hiszen a lábam több helyen is fáj, lévén odarúgtam Corvusnak, meg a térdemen próbáltam széttörni a pálcámat, amit Bimba végül az utolsó pillanatban mégis megállított, de ettől még nem fáj kevésbé. Ráadásul kissé szédülök is a fejembe tódult vér miatt, mégis Kathrine után futok, mert tudni akarom, hogy jól van-e. Utólérem a mólon, és látom is, hogy nem csak hogy mérges, vagy roszkedvű, már maga alatt is van. A könnycseppek legalábbis erre utalnak. Nyelek egy nagyot, ez most számomra is új. Otthon a szüleimmel sokat nevetünk, nem szoktam vigasztalgatni senkit. Ugyan Wini néha rosszkedvű, de amikor megpróbáltam volna megölelni, akkor a pillantásán is láttam, hogy ne, ő nem olyan. Így végül maradt az, hogy előtúrtam a zsebemből valami csokimaradékot, és így letudtuk a dolgot. Ám most csoki sincs nálam, és Kath már szinte sír, így teljesen más a dolog lényege. - Sosem értem, hogy miért mész bele az ilyen dolgokba, de.. – Lépek mellé, remélve, hogy nem ijesztem meg a mozdulattal, különben a vízben kötünk ki. Kinyújtom a karomat, és oldalról átkarolom a vállát. Kabátban ez kissé nehézkes, de talán a szándék a fontos. – Azért mégiscsak ügyes voltál. Olyan bátor vagy, nekem ez sosem ment. Én sem értem, hogy miért mindig ilyen.. Mintha otthon valami baj lenne, és itt éli ki magát.. – Ez persze csak tipp, sosem fogom megtudni, hogy mitől lehet Corvus ilyen kiálhatatlan. Pedig eszes srác lenne, és ha egyszer rájönne, hogy velünk jól érzi magát, akkor.. Kath ezt úgysem engedné.
Nem igazán szokásom beismerni, ha hibáztam, épp e miatt volt most is sokkal egyszerűbb egyszerűen lelépni és ott hagyni a többieket. Úgyis mindenki a saját dolgára ment már, nekem viszont nem sok kedvem lett volna bemenni a klubhelyiségbe, akkor sem, ha még gratuláltak is volna nekünk, amiért elláttuk Corvus baját. Tény és való, hogy a dühömet vezettem le rajta, még ha igazából meg is érdemelte a dolgot, de pocsék érzés, hogy közben meg Ben fejjel lefelé lógott és majdnem eltörte a pálcáját, aztán meg rám nézett mindenki úgy Ginát leszámítva, mintha rossz lennék, csak mert már elegem van annak a rettenetes alaknak a dolgaiból és bosszút akartam állni, amiért annyiszor piszkált a bandájával, vagy épp csak a bandája, de mivel közéjük tartozik, ez egy kutya. Futva érkezem meg hát a tó partján az üres mólóra, ahol nem nagyon foglalkozva azzal mi mennyire piszkos egyszerűen le is dobom magamat a szélére és a mólón heverő apró kis kavicsokat kezdem el dobálni a vízbe. Időnként megtörlöm a szememet, mert hát a mérgem mégis csak néhány könnycsepp formájában tolakszik elő, bármennyire is nem akartam ott helyben elsírni magamat, azért most itt már nem tudom teljesen visszafogni a dolgot. - És majd úgyis kihúzza magát a büntetőmunka alól valahogy... - csak magam elé morgok, mert szinte biztosra veszem, hogy így is megoldja majd, hogy neki ne kelljen részt vennie a dologban. Mondjuk beszél Pitonnal, vagy a szüleivel, vagy tudom is én. Gazdag és befolyásos, nem hiszem, hogy utol érné a büntetés, hiszen eddig is mindig megúszta. Újabb kavicsot hajítok a víz elé, ami nagyot csobban, annak ellenére, hogy egészen kis apró, de valószínűleg a dühöm maradéka is benne van minden egyes mozdulatban.
