2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[color=silver] - Volt valaki, aki jó szándékúan bevezetett az élvezetekbe – mosolyodok el titokzatosan, elvégre hazudnék, ha azt állítanám, hogy Gordonnal nem volt jó az ágyban. Nagyon is élveztem a vele töltött időt, az érintéseit és a szexet is, de itt és most Noelről van szó, a férfi pedig fenyegetést jelent rám nézve... Sajnos, van elég befolyása ahhoz, hogy keresztbe tegyen a terveimnek, úgyhogy ellene kell fordulnom, ebben pedig nem habozok. Dane alkalmas a feladatra, noha a vérszomja még elég nagy gondot jelenthet a terveim kivitelezésében, de talán annyira már benőtt a feje lágya, hogy úrrá legyen ezeken a dolgokon. Mindenesetre, ez jó kis vizsgafeladat lesz számára, annyi szent. Remélem, nem bukik el... Vele sem lehet piskóta a testi kontaktus, ezt már a csókjából is kiéreztem. - A te szereped is megvan ebben az egészben, nem kell aggódnod – biztosítom Dane-t a saját fontosságáról, de abban végtére is teljes mértékben igaza van, hogy eszem ágában sincs a gyanúsítottak listájára kerülni. Így vagy úgy, de valaki bizonyára tudja, hogy Gordonnak volt egy szeretője, még ha azzal senki sincs tisztában, hogy gyermeket is várok tőle. Ennek ellenére is felmerülhet némi indíték, még akkor is, ha nem voltam szerelmes a férfiba. Gordonnak elég nagy a vagyona és általában a hozzám hasonló nőkből szinte állandóan csak annyit néznek ki, hogy egy idős férfi esetében a pénzre utaznak. Nyilván arra gyanakszanak majd, hogy feleségül akartam vetetni magam vele, ő ebben viszont nem volt partner, én pedig gyilkossággal álltam bosszút rajta. A terhességem ténye pedig még inkább megerősítené őket ebben a hitben, amit nem is csodálok. Egy nő, aki egy befolyásos férfitól várandós, akinek esze ágában sincs őt elvenni.... Kész is a tökéletes indíték. Dane viszont el tudja intézni Gordont anélkül, hogy felesleges nyomokat hagyna maga után. Megrezzenek, amikor Dane mögém kerül, jeges félelem kerít hatalmába, hiszen nem igazán vagyok tisztában a férfi szándékaival, amikor azonban keze a nadrágom felé siklik, majd ujjaival félrehúzza a fehérneműmet, elengedem magam. Igen, kell a beteljesülés, hiszen már eddig is kívántam őt és nem sok hiányzik ahhoz sem, hogy magammal rántsam az asztalra, de mivel ő ebben partner, nem teszem meg a dolgot. Nem szokásom senkinek sem könyörögni, ha annyira szeretné, akkor küzdjön meg értem, de azt igenis értékelem benne, hogy nem úgy hagy faképnél, hogy még csak kóstolót sem ad a dologból. Tény, ami tény, rég voltam már együtt bárkivel is, Gordonnal nem találkoztam azóta, hogy közöltem vele, terhes vagyok, Noel pedig ilyen szinten már nem is hajlandó velem szóba állni. Csoda hát, hogy hagyom magam és hamar elragad magával a beteljesülés? Aligha. Ráadásul, Danet már kívánom egy ideje, kell nekem, minden porcikáját akarom és azt se bánom, ha egyelőre csak az ujjai azok, melyek élvezetet nyújtanak számomra. - Akkor majd bizonyíts – nyögök fel, amikor ujjaival beljebb tolakszik, tényleg nem sok hiányzik ahhoz, hogy én erőszakoljam meg őt, mire viszont eljutnék arra a pontra, hogy magammal rántsam, eltűnik. Csókja tüze még utána is percekig az ajkaimon ég, én pedig némileg csalódottan veszem tudomásul, hogy időbe telik még, mire ismét eljutunk eddig.
♫ Wonder ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Szöveg, idézet
Dane Seoras
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maggie & Dane - Újratalálka? 2017-08-14, 06:23
- Számolgatni? Ennyire tapasztalt lettél az utóbbi időben? – Kérdezi rosszmájú hanglejtéssel, mégis enyhíti valami mosoly félével. Maggie mindig az az édes, tapasztalatlan csitri volt, most is csak úgy ég a vágytól, hogy végre legyen valaki az életében, méghozzá egy igazi férfi, példának okáért valaki, aki még vérfarkas is egyben. Dane könnyedén észrevette, hogy a tanárnéni még bizonytalan a saját sorsában, mintha ki akarná élvezni a kéjt, ami megadathat számára. Talán kevés ideje lenne hátra? Végtére is a férfi is így gondolkozik, ám sosem siet annyira, hogy ne szánjon úgy minőségi időt a saját gyönyörére, ebben nem lehet kapkodni. Most, hogy már Maggie is belátja ezt, és képes vágyakozás nélkül tárgyalni, sőt olykor bizony le is rugdosva magáról Dane érintéseit, már izgalmasabb partnernek igérkezik. - Aha. Persze hogy tudod. Bár tudnám, hogy akkor mire kellek én. – Természetesen tudja, Maggie nem akar felmerülni, amikor Gordon csuklóin csattan a bilincs. Sőt, akár a hős megmentő, szerető társ szerepében is tetszeleghet, egy életre lekötelezve a halálfalót. Érdekes játszmának ígérkezik, még akkor is, ha Dane szíve szerint gyorsan végezne az illetővel, ezúttal nem lesz rá lehetősége. Kimérten vállat ránt, akkor legyen így, majd Maggie kárpótolja őt Lory alakjában, észvejtő mutatványokkal, akrobatikus pózokat bemutatva. Egyenlőre azonban csupán a lány jussa lehet a kielégülés, Dane ebben a formában nem vágyik rá. Most még nem. Pillanatok alatt bejut Maggie bugyijába, azaz félrehúzza a selyemcsipkés fehérneműt, s ujjai vad táncával ingerli a tanárnő kincsét. Ha valaki most rájuk nyitna, biztosan halott ember, hiszen Dane, az auror tanácsadó nem kerülhet kompromittáló helyzetbe. Maggie kiéhezett mivoltát már az is jelzi, hogy amint a férfi hozzáér, máris kapkodja a levegőt, s amint az illető cifrábbra veszi a figurát, könnyedén eljut a csúcsra. Dane ezúttal nem neveti ki, csupán önelégült hunyorítással élvezi ki a pillanatot, ahogyan Maggie teste megfeszül, s hangot is ad annak, hogy ez mi is volt igazán. Még nem engedi el, sőt, kissé még fokozza is a dolgot, nem csupán a virág szirmait simogatja, két ujjal is tövig felnyúl a már nedvtől sikamlós járatba, hogy ütközésig tapintsa ki hogy vajon milyen is lehet legbelül. El akarja magával vinni az ízt, kezet se fog mosni. – Oh igen, ez még csak a kezdet. Meglátod. – Még kissé megforgatja az ujjait legbelül, pont úgy mozdítja az édes húst, hogy már pusztán ezzel is további remegéseket okozzon, aztán egy kemény csók a nő ajkaira, s már ott sincs. Villámgyorsan lelép, köszönés nélkül.
[color=silver] - Elég a saját striguláimat számolgatnom, nem igazán érek rá még a tieiddel is foglalkozni – mosolyodok el, mintha annyi hódításom lett volna már, hogy szinte már számolni se igazán tudom, pedig nem ez a helyzet. Vannak férfiak, akik utánam fordulnak, de eddig csak két emberrel bújtam ágyba, szóval a lehetőségeimhez képest nem igazán kapkodtam az egyéjszakás kalandok után. Mint már említettem, számomra csakis a különleges férfiak jönnek be, akiknek valamilyen hatalom van a kezükben és kockáztatnak is, ha azt kívánja az érdekük. A veszély vonz bennük, és hát valljuk be, Gordont az tette igazán veszélyessé, hogy a kapcsolatai révén bármit el tud érni, ha igazán szeretne, nem adja fel a dolgokat. Dane pedig egy igazi gyilkológép, semmitől se riad vissza, számára mindez rutin, nem hatja meg semmi, benne ez vonz. Noelben pedig a lebukás veszélye a legizgalmasabb, és az, hogy irányíthatom őt. Persze, igyekszik szabadulni, megpróbál nélkülem élni, de minél jobban vergődik, annál édesebb a közelsége. - Hidd el, sokkal kisebb veszélyt jelent számomra az, ha életben marad. Őt tudom kezelni – Elvégre, a születendő gyermeke anyja vagyok, szóval Gordont lesz mivel sakkban tartanom, főleg abban az esetben, ha orvosi papírok is lesznek a kezemben azt igazolva, hogy igenis ő a vér szerinti apa. Természetesen, nem nevelheti majd, hiszen mindez Noel feladata lesz, de ha nagyon fenyegetőzik, némi engedményeket tehetek számára. Eleinte persze nem fogja ezeket könnyen fogadni, többet akar majd, de ha látja rajtam, hogy ebben nincs apelláta, fejet fog hajtani, ha neki fontos ez a gyerek. Mert hát nagyon is az, nem igaz? Mintha láttam volna rajta valami megfoghatatlant, amikor közöltem vele a hírt. Talán mégsem annyira könyörtelen, mint azt hittem a kapcsolatunk elején, noha már van egy fia, akivel nem túl jó a viszonya. Nyilván ebben a gyerekben egy második esélyt lát arra, hogy helyrehozza a dolgait, ha már az elsőnél megbukott, én pedig ezt ki is fogom használni. Ha rájön arra, hogy én küldtem rá Dane-t és emiatt ellenem fordulna, akkor gondoskodom róla, hogy ne lássa többé a gyereket. Amikor szembekerülök a férfival, a lélegzetem is elakad, amint megérzem az ujjait odalenn, abban a pillanatban pedig, ahogy azok utat törnek maguknak bennem, az ajkamba harapva nyögök fel. Ujjaim ráfeszülnek a karjára, élvezem a dolgot, noha sokkal jobban élvezném, ha valamilyen másik testrészével fedezné fel a lenti viszonyokat, de ez egyelőre várat magára. Annál édesebb a beteljesülés, minél tovább várok rá, habár abban nagyon is reménykedem, hogy hamar lerendezi Gordont, mert gondolatban már a közös éjszakánkat tervezgetem. Számomra aztán teljesen mindegy, hogy kinek az alakját kell felvennem, amíg ő az, aki örömöt szerez számomra. - Te jó isten! - nyögök fel, amikor végre elérem a csúcspontot, melyet Dane fürge ujjainak köszönhetek. A testem megfeszül, ujjaim egy pillanatig még jobban a férfi bőrébe vájnak, végül mindenem elernyed és némileg pihegve hajtom fejem a mellkasára, egyelőre a szívem kalimpálására figyelve. Ilyesmit még sohasem éltem át az előjáték alatt, senki sem volt képes ilyen magasságokba repíteni az ujjaival, habár Dane részéről nem is vártam volna kevesebbet. Az természetesen nem kérdés, hogy pár órával később már ismét kívánni fogom, úgyhogy talán jobban járok, ha keresek valakit, akivel elüthetem az időt, amíg Dane nem bukkan fel ismét. - Ha ilyen az előétel, vajon milyen lesz a desszert? - teszem fel a kérdést kíváncsian és komolyan nem bánnám, ha nem várnánk meg a Gordon-ügyet, de ha ő ragaszkodik hozzá, akkor legyen, ha jobb neki ettől, várjon. - Már alig várom, hogy túljussunk az előjátékon. És az asztalra vágjon és ott tegyen a magáévá. Vagyis, a helyszín mindegy, nem fontos, teljesen mellékes, nekem Dane az, aki kell.
♫ Wonder ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Szöveg, idézet
Dane Seoras
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maggie & Dane - Újratalálka? 2017-08-02, 19:41
- Mondom, nem a mennyiség számít. Ennyire számon tartod a striguláimat? – Neveti el magát, hiszen tudja, hogy mire megy ki a játék, Maggie ha már nem játszhat, a partvonal mellől akar drukkolni, és nézőként legalább úgy tenni, mintha vele történne meg minden. A farkasnak ez már kedvére van, a lány mintha fel akarná szítani az egykori tüzet, ami még akkor égett a férfiben, mielőtt Lor meghalt volna. De nem, Dane már sosem lesz a régi, ennek nincs köze ahhoz, hogy most miket is tervez jelenleg. Maggie fel tudja kelteni a figyelmét, ám csak akkor, ha folytonosan meg tud újulni, és érdekes marad. - Hát.. jó. Meglátom, mit tehetek, ha ennyire fontos. Élni fog, te pedig számolhatsz az esetleges következményekkel. – Ha ez a McKinley életben marad, valahonnan meg fogja tudni, hogy Maggie volt a felbújtó, megbízó, nevezzük ezt bárminek is. A vérfarkasnak így mindegy, nem vállalja a felelősséget. Szeret fájdalmat okozni, de valójában időpocsékolásnak tudja be, hiszen mi értelme kínozni is bárkit, ha nincsen célja? Jobb gyorsan elvarnni a szálakat, de nem ő fogja Maggie-t logikus gondolkozásra ösztönözni. Nagykislány már, megtanul majd együtt élni a múlttal. Inkább most csupán horkantva legyint, jelenleg nem foglalkozik a célponttal, levezetésnek azonban a saját szájíze szerint bánik el a lánnyal. Ahogyan megperdíti, már a bugyijában is az ujja, gyengédség nélkül simít rá a szeméremdombra, s ahogyan Maggie teste ívben megfeszül, egyszerűen belenyal a fülébe, hogy ujjai táncra perdüljenek ott lent, körző-kiváncsiskodó mozdulataival mind nedvesesebbé, sikamlósabbá téve a talajt. Ahogyan Maggie sóhajai kéjesen erősödnek, mellette elhangzik olykor a kérlelés az abbahagyás irányába, Dane persze tudja, hogy ez nem igazi ellenkezés, csupán eljátssza azért, hogy a férfi izgalmát fokozza. Jó, végre tudja, hogy mi a dolga. Ezért aztán a vérfarkas gondol egyet, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül tövig tolja fel két ujját is a lány vájatába, hogy alaposan megforgassa ott bent. Fájdalmat azért nem célja okozni, csupán egy villámgyors mozdulattal repíteni a tanárnénit a gyönyörök birodalmába.
- Nahát, ez egyáltalán nem jellemző rád – vonom meg a vállam némileg hitetlenkedve, hiszen annak idején szinte minden hódítását kirakta az ablakba, mintha valamiféle trófeagyűjteménye lett volna. - Esetleg kissé kihunyt benned a vadászösztön? Vagy kezdesz öregedni? Annyi és annyi lány van a Roxfortban, kedvedre csemegézhetnél belőlük, némelyik talán tapasztaltabb is ezen a téren, mint te vagy én... Igen, van egy jó pár, aki fiatalkora ellenére annyira benne van a dologban, hogy bárki elszégyellné magát mellette. Tizenhat-tizenhét éves csitrikről beszélünk, némelyiknek viszont sokkal komolyabb szexuális élete van, mint a nála idősebbeknek. Vagy legalábbis annyi pasival rendelkezik, mint égen a csillag. Természetesen, ezt nem az én dolgom megítélni, de néha igenis elkap a vágy, hogy addig pofozzam őket, míg észhez nem térnek. A testi örömök elég kellemesek tudnak lenni, de hogy naponta mással hemperegjenek, az kissé undorító számomra. Tisztában vagyok azzal, hogy rólam is mi mindent tartanak az iskolában, én viszont hosszabb ideig maradok egy partnernél, nem váltogatom őket állandóan. Csakis azok kerülhetnek az ágyamba, akik nyújtani is tudnak számomra valamit, akik felkeltik a figyelmem. - Akkor fogd fel annak, aminek szeretnéd, de élje túl – szögezem le kissé türelmetlenül, hiszen kezd felhúzni az állandó gyilkolási hajlamaival. Úgyis kiélheti magát, ha életben hagyja azt, akire ráuszítom, nem kell ennyire elvarrnia azokat a bizonyos szálakat. Gordon fontos ember, gazdag családból való, ha valami történne vele, akkor kétségtelenül nyomozni kezdenének, márpedig még Dane is véthet hibákat. Aprókat, de véthet, nekem pedig semmi kedvem sincs ahhoz, hogy egy cellában raboskodjak életem végéig, ennél sokkal fontosabb dolgok várnak rám. Meg kell szülnöm egy gyereket, akinek Noel lesz az apja, már csak az hiányzik számomra, hogy Dane tegyen keresztbe a hülyeségeivel. - Szívesen leszek a trófeád, ha teljesíted a feladatod – megyek bele a dologba és valóban ez az igazság. Tényleg szívesen bújok ágyba Dane-el, még ha más testében is kell lennem annak érdekében, hogy élvezze a dolgot. A test ugyan más lesz, de az élvezetet én fogom elnyerni, senki más. Abban pedig teljes mértékben biztos vagyok, hogy a férfi olyasmit képes nyújtani, amit sokan mások még csak elképzelni sem tudnak. Amikor Dane megfordít, engedelmeskedem, mintha csak a bábja lennék, noha fogalmam sincs arról, mit tervez velem kapcsolatban. Abban a pillanatban rájövök azonban, amint ujjaival a gombokat pattintja ki, majd felnyögök, amint odalenn megérint. Kellemes és egyben vad is az érintése, szinte minden újabb mozdulatával a gyönyörig hajszol, én viszont teljes egészében akarom, márpedig a jutalmat nem adom számára oda előbb, mint tervezem. Gordon, csakis utána kaphat meg engem, hogy számára is kihívás legyen a dolog, és motiválja is valami a munkájában. - Hagyd... abba... - sóhajtom újabb és újabb nyögések közepette a szavakat, miközben ujjaim a karjára fonódnak, de az ellenállásom gyenge, egyszerűen nem vagyok képes leállítani őt, vagy legalábbis nem szeretném annyira, mint eddig hittem. - Kérlek... hagyd... abba... Újabb nyögések és újabb sóhajok, újabb és újabb gyönyör hullámai söpörnek végig a gerincem mentén, kéjes vonaglások közepette. Ha ilyesmire képes az ujjaival, akkor szinte bele se merek gondolni abba, hogy mit tehet valami egészen mással. Az viszont már teljesen biztos, hogy immár számomra is van miért várnom a feladata teljesítését, hiszen talán én leszek az, aki jutalmat kap tőle.
♫ Wonder ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Szöveg, idézet
Dane Seoras
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maggie & Dane - Újratalálka? 2017-07-23, 18:28
- Valóban? Az már rég volt.. Manapság inkább fű alatt kezelem azokat a bizonyos hódításokat. Voltak ízletes barackok egykor, nem tagadom.. Viszont most a minőségibb, érdekes csemegék érdekelnek.. – Hunyorít sejtelmes mosollyal, végtére is Maggie beleillik a profilba, csak nem szándékozik semmit sem elsietni. Igenis meg kell lennie annak a táncnak, amely a stílusát jelképezi. Ő már csak ilyen, nem szeret gyorsan elsülni, kapkodni mint valami kamaszgyerek. A farkas legyen vérbeli vadász, s férfiként is kiszámíthatatlan, titokzatos. Peterrel ellentétben benne cseppnyi bizonytalanság nincsen az érzéseit illetően, jeges szíve érzéketlen a halandók problémáira, és ha úgy dönt, hogy az asztalra fekteti a lányt, akkor az a saját döntéséből, mint holmi csábításból legyen. Az, hogy Maggie csalódott benne, nem érinti túlságosan mélyen. Jobb is az, ha úgy összességében minden kire rácáfol. - Kihívás.. Mintha nekem holmi akadálypályákra lenne szükségem.. Hát jó, éljen akkor.. a szenvedés mellőzését viszont nem ígérem meg. – Vonja meg a vállát kedvetlen szemforgatással. Szereti ő irányítani az alkukat, ezúttal viszont Maggie okkal kérette ide, s mint megbízó eldönti a keretét a dolognak, így ha részt akar benne venni, akkor hozzávetőleg tartania kell magát az előírtakhoz. Na persze balesetek mindig előfordulhatnak. - Élt.. a trófeák híve vagyok. Tőled is tervezek szerezni.. – Neveti el magát, nem egy vérmágiának az alapanyaga a hajszál, de ezzel most csupán viccel, viszont ha Maggie kész életre kelteni a testében Lorelai törékeny külsejét, azzal Dane nagyon is elégedett lenne. A barna tanárnő igen készségesnek bizonyul, és hajlandó vele kísérletezgetni, a végén még egészen jól jöhet ki a dologból. Türelmesen hallgatja ezúttal végig, közben pedig elkalandozik, hogy mit is tenne a szőkeséggel. Viszont azt nem érti, hogy bárhogyan is próbálja Lorelai-t maga elé képzelni, Maggie bizony belehibázott, folyamatosan Sophia zöld, szigorú pillantása kerül a szeme elé. Alig érezhetően összeszorítja az állkapcsát, a kis hülye jól elterelte a figyelmét. Vissza inkább Maggie-re, akihez közelebb lép, és finoman megfordítja. – Megegyeztünk. Ritkán kaphat tőlem bárki is ilyen visszajelzést. És hogy lásd, nem vagyok én se hálátlan.. Némi kárpótlás azért, hogy elviselsz.. – Most, hogy háttal van neki a lány, egész egyszerűen kigombolja Maggie nadrágjának felső gombját, és benyúl a bugyijába, hogy ujjaival vad táncot járjanak azon a bizonyos szeméremdombon.. Azért ennyi belefér..
Úgy néz ki, hogy mindig minden lépésemmel a férfi kedvében járok, amit viszont egyáltalán nem szerettem volna elérni nála. Amikor ide hívattam, fogalmam se volt róla, ki is akad az utamba, de ha már így alakult... Évekkel ezelőtt igazán felkeltette az érdeklődésemet, mint férfi, akkoriban viszont másként alakultak a dolgok, így én sajnos nem tarthattam igényt a társaságára. Most viszont ölembe hullik a lehetőség, őt azonban nem nyűgözte le az, hogy tálcán nyújtottam magam. Dane szeret irányítani, én viszont nem szeretem, amikor engem irányítanak. Nem lennénk túl jó páros, annyi szent. - És hány bizonyos cafkát ízleltél már meg, amióta itt vagy? - vonom fel szemöldököm egy ajakrándulás kíséretében. - Mert hogy eddig semmit sem hallottam rólad, az biztos... Esetleg egyet sem? Ejnye, Dane, csalódtam benned. Ennél te sokkal nagyobb hódító hírében álltál régebben. Egy árva kukkot sem hallottam arról, hogy egy jóképű auror lenne a Roxfort falai között, hiszen akkor már sokkal korábban találkoztam volna a férfival. Azért az én figyelmemet is felkeltik a híresztelések, ha pedig az átlagnál sokkal jobb illetővel hoz össze a Sors, akkor energiát fordítok rá. És időt. Mindenképp elértem volna, hogy összefussunk, már csak a kíváncsiság és a magány miatt is. Noel egyre inkább kerül engem, a Gordonnal való kapcsolatom pedig egyértelműen befellegzett. Márpedig, nem pont arról vagyok híres, hogy szeretem egyedül elütni az unalmasabb óráimat. Ha a házirend nem tiltaná annyira határozottan, akkor még egy diákot is berángatnék magamhoz, de ezek a vaskalapos szabályok... - Fogd fel egyfajta kihívásnak – vonom meg a vállam. - Ne öld meg, hányszor rágjam még a füledbe? Utoljára mondom: azt tedd, amit én mondok, különben én sem fogom hiánytalanul betartani az utasításaidat, világos? Ha ő így, akkor ez részemről is teljesen érthető. Kell neki a napló? Nincs akadálya a dolognak, de ha ő sem hajlandó a munkáját nem a saját szája szerint végezni, akkor én se fogom ezt tenni. - A naplók könnyen elrejthető dolgok, szóval jól gondold át a dolgokat, mielőtt alattam kezded el vágni a fát – fejtem ki bővebben. Dane nyilvánvalóan nem szokott hozzá ahhoz, hogy bárki is fenyegesse, de talán az a kis könyvecske van annyira fontos számára, hogy ne tegyen bennem kárt a szavaim hallatán. Én vagyok ugyanis az egyetlen olyan tanár, aki ismeri őt, tudja, mire képes és akiben megbízik annyira, hogy ezt a feladatot adja számára. Mindenki más gyanakodna és Dumbledore-hoz rohanna, én azonban üzletet és jutalmat ajánlottam számára. - Szőke cafka? - vonom össze a szemöldököm, miközben megpróbálom magamban felidézni a férfit körülvevő lányokat. Sok volt vele annak idején, de voltak alkalmak, amikor csak eggyel láttam, akivel valahogy másként bánt... Megcsóválom a fejem, nem igazán ugrik be az arca, majd válaszolok: - Ha még élt, amikor a hajszálat szerezted tőle, akkor működik. Ha már nem, akkor a főzet úgysem fog vele reakcióba lépni, szóval ezt elég egyszerűen ki lehet deríteni. Ezért szeretem annyira a bájitalokat... Ha az ember kellően tapasztalt velük, akkor aligha adódik gondja a későbbiek folyamán. Márpedig én igen jól ismerem ezeket a főzeteket ahhoz, hogy tudjam, miként kell bánni velük. Szerencsére egy halott ember hajszálával kevert bájital nem okoz semmiféle kellemetlenséget... Ugyanez már nem igaz az élőlények szőrszálaira, hiszen azok igen kellemetlen mellékhatásokat képesek produkálni. - Akkor azt hiszem, megegyeztünk – mosolyodok el. - Amint végeztél a dolgoddal, szólj nekem és ha úgy látom, hogy hasznos információid vannak, akkor hálás leszek... helyette is.
♫ Wonder ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Szöveg, idézet
Dane Seoras
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maggie & Dane - Újratalálka? 2017-07-12, 19:51
Máris jobban tetszik neki a dac, ami most Maggie-t körbeöleli, hiszen azt imádja letörni. Nem véletlen, hogy Sophiában is vad musztángot lát, akit meg lehet szelidíteni, de rögvest unalmassá vált volna a szemében, ha Maggie-hez hasonlóan a karjaiba omlik. A vérfarkas egyértelműen élvezte a csókot, hiszen látszott rajta, hogy a vágy átfut rajta, de Maggie-nek még szerencséje van, mert gyorsan tudott váltani. - Ezt nagyon jól teszed. A táncot én alakítom, nem kell hogy illegesd magadat. Hogy én tanárként? Ugyan, nem nekem való az. Jobb szeretek tilosban járni, és ezt csak egy auror jelvénnyel tehetem meg. Különben is, a megízlelendő cafkák jobban buknak az egyenruhára, mint a katedrára. Neked magyarázzam? – Még mindig vigyorog, tudja, hogy Maggie szinte egész testében remegett már tőle, és ha Dane letépte volna a bugyiját, akkor érzékelhető lett volna, hogy milyen nedves. Ám a vérfarkas nem ilyen, a kínálkozó lehetőség nem a sajátja. Ő maga teremti a lehetőségeket. - Becsületes munkát.. Tőlem? Most sértegetsz kicsim? Azt hittem pont azért engem akarsz, mert biztos vagy benne, hogy minden szálat elvarrok. Még hogy az Azkabanba.. Most vagy te ittál túl sokat, vagy még én nem eleget.. – Na és még Peter meg Sophia várja tőle, hogy jó útra térjen, vagy legalább egy pár hétre hagyjon fel az öldökléssel.. Vajon miért? Azért, hogy negédesen bulizhassanak hármasban? Gyomorforgató elképzelés. Peter a múltkori kínzással most azt hiszi, nyeregben van. Ám ha megtudja, hogy a bosszú a kedvenc tanárának elveszejtése volt.. Kezdődhetnek az izgalmak! Maggie azonban kibújik az öleléséből, lám megjött az esze, macska-egér játékra vált, amitől a farkasnak máris tüzel az ágyéka. Ez már igen, igazi vadászat. Vajon ha letépné róla az összes ruhát az erdő szélén, kettétörné a pálcáját, majd adna neki egy perc egérutat.. Na az aztán érdekes vesszőfutás lenne.. - A te alakod is megfelelő.. de mondasz valamit.. Azt a szőke kis cafkát még egyszer utoljára.. Halottakkal is működik? Megvan a hajszála.. – Bólogat, elképzelve, hogy mit is fog kezdeni a Lorelai alakjába bújt Maggie-vel. Ha a lány ilyen készséges, most végre szó lehet a durvulásról, ami Lorynak nem igazán jött be. Néhány harapás azért oda vissza megvolt, de a szőke kislány azért a gyengédebb farkaslány stílusát követte. Azért Dane így is szerette, de a kísérletek elmaradtak. Eszébe ötlik még ugyan Sophia lehetősége, de nem, azzal a dacos, önfejű lánnyal máshogyan kell számolnia.
Nem igazán hat meg Dane szisztémája, hiszen miért kellene nekem az ő kedvében járnom annak érdekében, hogy lefeküdjön velem? Nemet mondott és kész, nem fogom magam emiatt álomba sírni, noha azt azért állítom, hogy nem bántam volna a dolgot, de ez az ő döntése volt, nem az enyém. Elutasított, ezt pedig azért tette, mert nem vagyok hajlandó behódolni neki és eljátszani a megszeppent kislányt, aki még soha életében nem találkozott igazi férfiakkal. Dane csak egy a sok közül, lesz alkalmam nála jobbat is a hálómba keríteni, ennyi az egész. Vonzanak ugyan a veszélyes férfiak, de elég szépen elásta magát a szememben azzal az idióta trükkel... Legközelebb majd kétszer is meggondolja, milyen módon közeledik felém. - Kezdem máris azzal, hogy nem táncolok úgy, ahogy te fütyülsz – vágok vissza, miközben ő elneveti magát és ez is a szándékom. Térden állva könyörögjek? Tegyem azt, amit ő szeretne? Látszódjak másnak? Ezt elfelejtheti. Nem szeretem, amikor mások a bolondját járatják velem. Kissé talán még nehezen is viselem, de nem érdekel. Megszoktam már, hogy én vagyok az, akit mindenki akar, nem fog belőlem bohócot csinálni. Hogy kívánom-e őt? Nagyon is, ettől azonban még nem fogok megalázkodni. Nem jelent annyit számomra, hogy a saját magam elé állított mércéket rugdossam fel lépten-nyomon. - De biztos magában valaki... - rándul meg a szám széle, habár abban igaza van, hogy bárhova bejárásom van tanárként, nincs egyetlen olyan zuga sem a Roxfortnak, ahova ne lennék képes bejutni. - A kérdés már csak annyi részemről, hogy miért nem tanárként szivárogtál be az iskolába? Akkor saját magad is megkeresheted a naplót, nem kellene érte másokat ugráltatnod. Tudod, az a baj, hogy ha túl sok emberre bízod a titkaidat... Hamar ellened fordíthatják. Ezzel persze nem célom azt mondani, hogy én is egy vagyok Dane ellenségei közül, de az iménti kis illúziója mindenképp megérne egy visszavágót. Nem tart sokra? Tegye. Azt viszont hamar megtanulja majd, hogy Maggie Westmoreland nem akárki. Ha kell, akkor ezt a bizonyos naplót fogom ellene felhasználni, csupán annyi a dolgom, hogy hamarabb megtalálom, mint ő. - Nem ismerős, de benne vagyok – biccentek egyet az ajánlata hallatán, majd még gyorsan hozzáteszem: - De becsületes munkát várok el tőled, mert ha megszerzem azt a bizonyos könyvecskét, addig nem kapod vissza, amíg Gordon nem csücsül az Azkabanban... Feltételek. Fogalmam sincs arról, hogy Dane hozzászokott-e ahhoz, hogy mások szabják meg számára ezeket a dolgokat, de velem szemben alkalmazkodnia kell. Nem vagyok az a bájos kislány, akit annyira szeret és akit irányíthat... Most csapatban játszunk, de mindketten egyenlő felek vagyunk. Engem nem fog megfélemlíteni a csúnya nézésével meg az ejnye-bejnye szavakkal. Azokat tartogassa másoknak. - Csak nem gondolod, hogy majd pont neked fogok mesélni ezekről? - A férfi csupán egyetlen felháborodott pillantást kap tőlem, majd gyorsan elhátrálok a keze elől, így meghiúsul ama terve, hogy az ölébe vonjon. Játszani akar? Remélem, ez tetszik neki. Helyette a bájitalos szekrényemhez sétálok, kinyitom, majd kiveszek belőle egy átlátszó folyadékkal teli üvegcsét, végül a tanári asztalra helyezem, majd a kérdését megelőzve szólalok meg: - Százfűlé-főzet. A fizetséged. Ha benne vagy, akkor annak az alakját veszem fel, akiét szeretnéd és teljes óra hosszán át csak a tiéd vagyok. Remélem, tetszik számára a dolog és máris azon kattog az agya, hogy mit is kívánjon tőlem, ha eljön az ideje. - Csak szerezd meg az illető hajszálát és add nekem. Nem feltétlenül kell itt szexre gondolnod, tőlem aztán lelkizhetünk is... Mint mondtam, bármiben benne vagyok, a józan ész határain belül. Ha az a kis barna ribanc kell neki, hát megkapja tőlem. Az a kis csaj aligha menne bele egy kapcsolatba pont vele, ezt pedig neki is nagyon jól kell tudnia. Ha valamit kapni szeretne tőle, azt csak így kaphatja meg.
♫ Wonder ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Szöveg, idézet
Dane Seoras
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maggie & Dane - Újratalálka? 2017-07-01, 20:13
A férfi érzékeli a fiatal nő sértettségét a visszautasítás kapcsán, pedig egyértelműen Maggie követte el a hibát azzal, hogy felajánlkozott, és nem hagyta magát inkább becserkészni, holott tudja, hogy a farkasnak ez a szisztémája. Viszont azzal, hogy legalább nem omlik össze, hanem mosolyog, máris felkelti a sötét alak figyelmét. Ez már inkább a nőhöz jobban illő erőt sugároz. Ezért aztán bólint, megerősítve társaságát abban, hogy máris jobb úton áll. - Valóban, ebben legalább igazad van. Mondtam az előbb is; nyűgözz le. – Neveti el magát, hiszen bármennyire is aljas visszavágás volt a lány kezdeményezésére az, amit tett, úgy igazán nem akarja bántani egykori megbízóját. Azért van itt, mert érdekli az új találka lehetősége, Maggie-nek pedig tisztában kell lennie vele, hogy Dane-ben komoly őrület munkál, ám mindig célzattal bánt másokat, sosem öncélúan. Annak nem látná értelmét. S valóban tetszetős, hogy a fiatal nő nem tört össze, hanem máris jókedvű ismét, és kettőjükön túl máris a megbizatásra koncentrál. Ez a Gordon alaposan a bögyében lehet. - Tanár vagy, oda jutsz be, ahova akarsz. Azaz ahova én akarom. Egy naplót keresek, amit a Tiltott részlegből kölcsönzött ki egy bizonyos Hector Arbogast. Ismerős a név? Azt akarom, hogy amíg én a drágalátos Gordonoddal próbálkozom, szerezd vissza a naplót, ami az emberemnél van. Hogy túléli vagy sem, számomra oly mindegy. – Felvonja a szemöldökét, amikor Maggie kifejezetten megtiltja neki a gyilkosságot. Szép metszésű arca kelletlenül rándul meg, nem szokott válogatni az eszközökben. És ha csak brutálisan megcsonkítja, az járható út? Végülis ezt a nő nem kötötte ki.. Dane tud dolgokat, ami rosszabb a halálnál. Igen, az elképzelés már fel is üti a fejét csinos pillantása mögött. - Ahogy kívánod. – Vonja meg a vállát, akár veszélyességi pótlékot is felszámíthatna, hogy McKinley-t életben hagyja, de mivel tudja, hogy köztük úgysem a pénz lesz a fizetőeszköz, lényegében ez mindegy is. Ám azon gunyorosan elmosolyodik, ahogyan észleli hogy Maggie szinte megfeszül a hallottaktól. – Nocsak. Több is van? Avass be nyugodtan, tárgyaljunk ki mindent.. – Marad végül a helyén, de csak annyira, hogy a körülötte ácsorgó nőt odahúzza magához, és egész egyszerűen az ölébe ülteti. Ha már kézre áll, akkor a hátsójára is illeszti a tenyerét, és kellemes simogatásba kezd. Természetesen öncélúan.
Nem fogok térden állva könyörögni számára, hogy tegyen a magáévá, habár lehetett volna pár kellemes percünk, de mindegy, nem érdekel. Felajánlottam számára a lehetőséget, nem élt vele, mindezek mellett pedig szépen csőbe is húzott, ami érthető módon igazán bosszant engem. Nem volt még szerencsém ilyesmihez, legtöbbször én mozgatom azokat a bizonyos szálakat, nem mások. Dane pedig olyasvalaki, aki szinte kiállt azért, hogy próbáljak meg fölé kerekedni, elnyomni őt. Igazán nagy kihívás lehetne számomra, hiszen egyikünk sem szeret a beosztott szerepében tetszelegni, parancsokat követni. Ő és én csapatmunkában? Kissé abszurdnak hangzik, de próbáljuk meg, hátha valami jó sül ki belőle. - Hidd el, nem találkoztál te még hozzám hasonlóval – mosolyodok el én is, cseppet sem hatnak meg a férfi szavai. Gyengének tart? Tegye. Annál nagyobbat koppan, amikor rájön arra, hogy mégse vagyok az. Jelenleg viszont Gordonra kell koncentrálnom, az ő életét kell megnehezítenem, nem pazarlok felesleges időt Dane számára. Idővel úgyis kiderül, milyen lesz kettőnk viszonya, talán még szövetségesként hasznos lehet. Ha nem, akkor megtanulom a leckét és ő lesz a következő fogás. Egyelőre viszont csak desszertként tartom számon. - Pontosan hova is? - vonom fel enyhén ívelt szemöldököm, végül keresztbe fonom a karom, és helyet foglalok az asztalon, onnan fürkészem a fiatal férfi arcát. - Ha azt szeretnéd, hogy a segítségedre legyek, akkor részleteket is mondhatnál. Igazán nem szeretném az életemet kockáztatni holmi naplók miatt, ha nem muszáj... Egyszóval nem áll szándékomban tiltott helyekre betörni csak azért, mert Dane úri kedve úgy tartja. Mondjuk, a napló az iskolán belül lehet, hiszen másként nem lenne itt, de valljuk be, a Roxfort falai között is tudnak lenni veszélyes helyek. Ott van példának okáért a Titkok Kamrája... Ha azt hiszi, oda beteszem a lábam, akkor abban nagyon téved. Aranyvérű vagyok, de még én is félhetek olyasmitől, ami annak idején a sárvérűeket gyilkolta. Állítólag megölték ugyan, de mi a garancia arra, hogy nincs ott egy másik lény is? - Ne öld meg, annyi a lényeg – emelem fel a hangom kissé hirtelen. - Mondom, hogy fontos ember, ha megölöd, nyomozni fognak. Semmi kedvem nekem oda kerülni, úgyhogy tartsd be a játékszabályokat, kérlek. - A következő szavait azért már gondos figyelemmel kísérem végig. - Érdekes dolgokat? Pontosan mire gondolsz? Ez az, játszanom kell a hülyét. Meg kell várnom a válaszát és utána válaszolnom. Ha a Noellel való viszonyomat kotyogta ki az az úriember, akkor elég szép kis kalamajkába kevert a tudtán kívül is. Dane sakkban tarthat úgy, hogy nekem semmi sincs a kezemben ellene. Egy tanár-diák viszony nem kifizetendő az iskolákban, el is tanácsolhatnak. A legrosszabb viszont az lenne, ha soha többé nem mehetnék a fiú közelébe, márpedig ez lesz, ha erről az apja is tudomást szerez.
♫ Wonder ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Szöveg, idézet
Dane Seoras
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maggie & Dane - Újratalálka? 2017-06-22, 20:01
Megrázza a fejét, nem túlzottan érdekli Maggie fenyegetőzése. Tartja magát az előbb elhangzottakhoz, egy nő legyen ártatlan, meghódítandó áldozat, vagy a csábos végzet asszonya, de hogy így odadobja magát valakinek, az Dane stílusába már nem fér bele. Még egy szociopata gyilkosnak is lehetnek normái, főleg a nőkkel szemben, és ebből nem enged. Igenis van Maggie-ben szexepil, ami megmozgatja a fantáziáját, de nem így, szinte érzelmmentesen, csak az ösztönöknek élve. A nők nagyon is tévednek, ha azt hiszik, hogy a hímek egyszerű lelkek. Az egó bizony gyakorta átveszi az irányítát, főleg ennél a példánynál, és ha nincs meg a tánc, akkor unalmassá válhat a dolog, és Maggie olyan lánynak tűnik, akire Dane nem akarna használt zsebkendőként tekinteni. A csók most elegendő volt, még emésztgeti az édes ízt, hogy később, bizonyos idő elteltével újrakóstolja ha úgy alakul. - Kedvesem, a gyengék fegyvere az igérgetés. Tudod, hogy köpök az ilyesmire. – Feleli negédes flegmasággal a hangjában. Annak idején Lory úgy követte mint valami pulikutya, csak mert Dane sosem esik kétségbe, és amolyan szívderítő a stílusa. Sophia bezzeg állandóan megretten, pedig nem ismerte a férfit egykor, fogalma sincsen róla, hogy milyen is volt évekkel ezelőtt. - A helyettesítő tanár is tanár, jó leszel. Be tudsz oda jutni, ahova akarom. – Hogy pontosan hova is akarja, az még nem derült ki, és talán nem is fogja ilyen könnyedén beavatni a titkaiba a lányt, hiszen most nem azért van itt, hogy támogatókat szerezzen, hanem Maggie újabb kívánságát kell szem előtt tartania. - Gordon McKinney.. nem ismerős a neve, egy senki lehet. Az Azkabanba? Minek életben hagyni? Terveid vannak vele még? Különben az, aki után legutóbb küldtél.. nos amikor utólértem, atyaian kikérdeztem veled kapcsolatban. Érdekes dolgokat közölt.. és hát ismersz, akit én kérdezek, az mi mást tehetne, mint hogy válaszol? – Nos igen, Maggie csak annyit tudhatott az áldozatról hogy brutálisan megkínozták, mielőtt megérkezett volna a komor szárnyakon repdeső halál, hogy elragadja a lelkét.
Valami kiránt a rám bocsátott illúzióból, én pedig tágra nyílt szemekkel nézek farkasszemet Dane kigombolt sliccével. Az érintése jellegéből hamar kitalálom, hogy itt bizony ő csapott be, majd mérgesen pengevékonyra préselem az ajkaim. Most komolyan azt hiszi, hogy büntetlenül szórakozhat velem? Tényleg ennyire semmibe vesz? A testem még mindig remeg, továbbra is az emlékek hatása alatt állok, mintha érezném is a kígyók pikkelyeinek hűvös érintését... Gyorsan a csuklómra pillantok hát, hogy meggyőzödhessek arról: megszabadultam. Semmi sincs ott, nyoma sincs annak, hogy bármi is fogva tartott volna az elmúlt percekben. - Hidd el, nem azért tettem volna... - szólalok meg, a hangomból világosan kihallható a dühöm is, ezt nem is szándékozom leplezni a férfi elől. Nem szoktam meg, hogy bárki is kellemetlen helyzetbe hozzon, márpedig én ezt abba a kategóriába sorolom. Dane nemrég a legrosszabb rémálmaimba nyert bepillantást a legimencia révén. Erről még Noel sem tud, habár én őt mindennél és mindenkinél többre tartom. - Legközelebb ne szórakozz velem, mert nekem is vannak trükkök a tarsolyomban, ne aggódj. Az indulataim továbbra is jelen vannak, de a csók elől nem rántom el a fejem, habár talán ez lenne a legjobb lépés. Engem viszont szinte teljes egészében a csábereje alá vont a férfi, szóval élvezzük, amíg lehet, nem igaz? Ez azonban nem tart sokáig, pár röpke pillanat alatt véget is ér, mintha nem is lett volna. Elfogadom Dane felém nyújtott karját, majd még mindig remegő térdekkel állok fel eddigi helyemről. Valamiért továbbra sem vagyok képes elhinni, hogy ilyesmi történt velem... Soha életemben nem tapasztaltam meg magamon ennek a mágiaágnak a hatásait, úgyhogy kissé letaglóz a dolog. Kábán foglalok hát helyet, majd figyelem, amint Dane felfedezőútra indul a tanáriban. Sejtelmem sincs arról, hogy mit is keres tulajdonképpen, habár akkor se sietnék a segítségére, ha megosztotta volna velem a dolgot. - Helyettesítő tanár vagyok – szólalok meg, választ adva Dane kérdéseire. - Egy diákom miatt vagyok itt, eszem ágában sem állt pont erre a pályára lépni... Gyorsan elharapom a mondatot, nem áll szándékomban mindent a férfi tudtára adni, mivel ezzel csak magamnak ártok. Ha egy ehhez hasonló alak túl sokat tud az emberről, akkor azt könnyen ellene fordíthatja, én pedig világéletemben gyűlöltem sebezhető lenni. Nem, egy gyenge pontom se láthat napvilágot, annyi szent. - Te inkább csak foglalkozz a magad dolgával – vetem végül oda neki foghegyről, miközben én is felállok a helyemről, majd a minibár felé veszem az irányt. Valami erősre vágyom, olyasmire ami úgy istenesen kiüt, bizonyos okokból kifolyólag azonban maradok a gyengébb italoknál. Némi keresgélés után ujjaim rámarkolnak a csokilikőrre, majd töltök magamnak egy pohárral. Iszok belőle egy kortyot, majd folytatom: - Mint mondtam, Gordon McKinney érdekelne engem kissé behatóbban... Minden, ami elég jó lenne ahhoz, hogy az Azkabanba küldhessem egy életre. Menni fog? Maró gúnnyal teszem fel a kérdést, mintha ezt ki se nézném a férfiból, noha pont pár perccel korábban mutatta meg számomra azt, hogy neki aztán tényleg minden gyerekjáték.
♫ Wonder ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Szöveg, idézet
Dane Seoras
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maggie & Dane - Újratalálka? 2017-05-28, 18:41
Ahogyan a nő rángatja a „kígyóköteleket”, és fenyegetéssel próbálkozik, Dane arca finom mosolyra húzódik, egyáltalán nem tűnik olyan kegyetlennek, s Maggie a következő pillanatba Dane előtt találja magát, szinte féltérden, a férfi kigombolt sliccénél. A vérfarkas tenyere az arcán, gyengéd ölelelésben. Dane mutatóujjai a nő halántékán. Tehát mindössze az elméjében történt meg az előbbi jelenet. Az érintés puha, tapintása cseppet sem fájdalmas. - Többet érsz ennél. Csupán meg akartam mutatni, hogy nem tartozol semmivel, nincsenek ilyen elvárásaim. Ne azért tedd, mert úgy érzed, hogy ezt kell. – Rázza a fejét, csinos arcán figyelmes pillantás jelenik meg. Bár gyilkos, előre megtervezett lépésekkel, de igazi fájdalmat egyetlen nőnek sem okozna. Úriember, hiszen annak született, a legilimenciát pedig biztos kézzel irányítja. Nem igazi született legilimentor, ám képes volt úgy megtanulni, hogy még egy tanárnak is bele tud hatolni az elméjébe. Odahajol, hogy megcsókolja a nő száját, de csak egyetlen csókról van szó, majd felhúzza a sliccét. Feláll, ellépve Maggie mellett, s a nőnek kezet nyújtva húzza őt fel, hogy a saját helyére ültesse le, míg ő maga körbejárja a szobát, italt keresve. Na igen, a tanári szoba nem arról híres, hogy elől hagynák a diákok szeme elé. Végül felcsillanó szemmel fedezi fel a minibárt, amiben oly hőn áhított tequilája csücsül. Jó lesz most citrom és só nélkül, maró keserűséggel. Egy vérfarkas igenis érezze ki az ízeket a végletekig. - S mit tanítasz szivem? Vagy a tantárgy mindegy is, csak parancsolgatni akarsz? – Kacsint vissza évődő mosolyával, hiszen a nő valamiért mégiscsak ide hivatta. Kétséges, hogy csak a viszonzás miatt. Valamit megint akar tőle. Ez a McKinley lenne az? Talán a vérfarkas utánanézhet. Addig pedig a nő segíthet felkutatni a naplót, hiszen a tiltott részlegben nem lelt rá. Valahol máshol rejtőzhet..
Úgy tűnik, Dane vágyait nem olyan könnyű felkelteni... Más férfiak már rég kapva-kaptak volna a kínálkozó alkalmon, ő azonban szinte meg se rezdül. Mintha némileg még untatnám is... Nem, az nem lehetséges, elvégre elég vonzó nőnek tartom magam, tökéletes idomokkal megáldva, akkor meg mégis mi a fene baja van? Nekem nincs se időm, se kedvem hosszú előjátékot lejátszani, szóval, ha semmire se indul be, akkor faképnél hagyom és kész. Nem szokásom könyörögni az ilyesmiért, nem is nála fogom elsőként megtenni. - Na jó, ez így nem fog menni – sóhajtok fel, elvégre a férfi ágyéka halvány jelét sem adja annak, hogy bármit is szeretne tőlem. Talán homokos? Nem, aki meleg, abban van valami más, mint a többi férfiban, valami megfoghatatlan... Dane esetében azonban ez nincs meg, nála egyértelmű, hogy az ellenkező nemhez vonzódik. De akkor mégis mi baja lehet? Mi az, ami miatt nem tudom felkelteni benne a vágyat? Jó nő vagyok, ő pedig egy jó pasi, a mi esetünkben talán még törvényszerű is, hogy lefeküdjünk egymással. - Akkor áruld el, hogy mi izgat fel! - szólalok meg némileg megbotránkozva, amikor Dane lelök magáról. Amint lábaim ismét a padlót érik, begombolom az ingem, ma se lesz itt sem, a dolgok jelenlegi állása szerint. Én biztos nem fogom törni magam még az ő kedvéért sem, vannak mások is a közelemben, akik rám ácsingóznak, ezzel tisztában vagyok. - Homokos vagy esetleg? Épp csak a kérdésem végére érek, a férfi két tenyere szinte abban a pillanatban összecsattan, én pedig némileg értetlenül nézek rá. Nem sok időm marad az ő arcát fürkészni, hiszen váratlanul kígyók bukkannak fel a semmiből, én pedig igyekszem előlük ellépkedni, ami megy is egy darabig, de mintha csak játszadoznának velem... Gyűlölöm a kígyókat, világéletemben féltem tőlük, a nyálkás testük... Undorító lények, semmi mások. A jószágok viszont hamarosan körbetekerik minden végtagomat, gúzsba kötnek, mozdulni sem vagyok képes, ugyanis minél jobban rángatom élő béklyóimat, azok annál nagyobb fájdalmat okoznak nekem. - Engedj el! - szisszenek fel a fájdalomtól, miközben Dane elém lép. Nem szokásom ilyen helyzetekbe keveredni, habár a férfi esetében számítanom kellett volna erre is. Egy vérbeli gyilkos, aki minden bizonnyal ma végezni szeretne velem, amiért tudok egy sötét ügyletéről, amit pont az én kérésemre lépett meg. Eddig csupán játszadozott velem, most azonban véget vet a mókának... Amikor megfordít a levegőben, nem válaszolok számára semmit sem, csak az ajkaimba harapok, mert a kígyók immár feszíteni is kezdtek, ami nem túl kellemes érzés. Dane számára azonban nem szeretném megadni azt az örömet, hogy hallja a fájdalmamat, így uralkodom magamon. Az agyam folyamatosan azon jár, hogy most vajon mit fog tenni velem... Megerőszakol, majd megöl? Képes rá, gond nélkül kinézem belőle, számára aztán semmi sem akadály, ennyire ismerem már őt. - Szóval erre indulsz be... - szólalok meg, majd felkiáltok, amikor éles fájdalom mar a bőrömbe, végül folytatom: - Ha még most elengedsz, nem teszek feljelentést ellened... A ruha végighasad a testemen, a bugyi is lekerül rólam, de most az egyszer nem élvezem a dolgot. Szívem szerint úgy tennék, mintha jól esne, csak azért, hogy Dane kissé se élvezhesse a helyzetet, ebben azonban meggátol az, hogy négy kígyó tekeredik rám és a testembe álló fájdalom se pont a legkellemesebb...
♫ Wonder ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Szöveg, idézet
Dane Seoras
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maggie & Dane - Újratalálka? 2017-05-26, 08:45
Különös pillantással méregeti a nőt, akinek a csókja ugyan váratlan volt, ám az édes ízen túl nem azt a felkavaróan véres vágyat keltette fel benne, amelyet akkor érez, ha félelem is van az áldozata szemében, mozdulataiban. A nő szinte felkínálkozik, mire a Dane-ben élő fenevad ásítozva legyint, ám a férfi terveiben Maggie szerepet kaphat, így a vágyát ez alkalommal talán csillapíthatja kissé. Beletúr a sötét tincsekbe, majd elengedik egymást, hogy a nő bezárhassa a szobát. A vérfarkas érdeklődve követi pillantásával, ám még nem moccan, egészen addig nem amíg ki nem adja a parancsot, s kényelmeskedve helyet foglal. - Oh nem, azt igazán rád bízom. – Magában sötéten elmosolyodik, ahogyan Maggie pálcája az asztalra kerül, elérhetetlen távolságba. Helyes, ez éppen a kezére játszik. A tánc megkezdődik, s Dane halálos nyugalommal, teljesen ráfókuszál az előtte magát dobáló nőre, aki hevesen dörgöli hozzá az ágyékát. A vérfarkas ágyéka egy pillanatra fellüktet, ám nem vesz róla tudomást, még más elképzelései vannak. Gondolatai olykor elszállnak más irányba, csupán a teste figyel. Azon tűnődik, hogy mit is kezdjen a nővel. Ha megölné, elvesztene vele egy régi szövetségest, aki ráadásul most az iskolába is bejáratos, komoly ütőkártyát jelentene a kezében. Ám nem adhatja meg magát ilyen könnyen, hiszen azzal tökéletesen lerombolja a vadászat mítoszát. - Ez így túl könnyű.. Ha rabszolgát akarsz magadból csinálni, akkor eleve rosszul fogtál hozzá.. – Löki le magáról, ahogyan a nő hozzáér a férefiasságához, nem hagyja, hogy továbblépjen. Összecsapja a tenyerét, mire a szoba négy sarkából surrogás hallatszik, és a semmiből kígyók jelennek meg egyenesen betámadva Maggie végtagjait. A csuklójára és a bokáira tekerednek, szinte keresztre feszítve őt. A fájdalom az izmain át az idegein keresztül mindent végigtáncol. A kígyók gyakorlatilag saját magukat kötik csomóba, nem úgy viselkednek, mint az egyszerű kötelek. Valódi élőlények, csupán Dane sötét mágiája hívta őket életre. Sziszegnek, nyálkás, pikkelyes bőrükkel végigkarcolják az áldozat bőrét, ahogyan feszítik. Dane a nő fölé lép, és kézmudulatának egyetlen intésével a levegőbe emeli a nőt, hogy megfordítsa, és immár hátulról tudja szemlélni, miközben odalép mögé. - Sosem szívleltem a könnyűvérű nőket. A fájdalom.. az fogja megtaníttatni veled.. hogy mennyire szeretsz élni. – Egyetlen mozdulattal hasítja végig Maggie hátán a ruhát, hogy ezzel még a bugyit is letépje róla. S közben a kígyók nyújtják de rendesen, a szoba sarkai felé a testét..
Furcsa fickó ez a Dane, egyszerre csábít, miközben személyiségének egy része taszít is. Veszélyes alak, talán az lenne a legjobb, ha igyekeznék távol maradni tőle, engem azonban mindig is vonzottak a hozzá hasonló rejtélyek. Nem mintha annyira el szeretnék merülni benne... Nem, egyszerűen csak nem árt a szövetségesemmé tenni. Ha a férfit a markomban tartom, akkor sokkal nagyobb eséllyel vághatok vissza másoknak, főleg Gordon számára. Ideje lenne megtanítani arra, hogy nekem senki sem mondhatja meg, mit tegyek. - Nos igen, ha élvezhető sakkjátszmát szeretnél játszani, akkor kellenek az ostoba parasztok is – mosolyodok el negédesen. Engem aztán nem izgat, hogy így gondolkodik a férfi, elvégre én is hasonlítok hozzá ezen a téren. Bárkit feláldoznék annak érdekében, hogy eljussak a célomig... A gyengéket szinte állandóan felhasználják az erősebb egyedek. Miért ne lehetne ez így az embereknél is? A „halandó” szó használatán nem akadok fenn, nem kérdezek vissza, egyszerűen nem érdekel. Tudom, mi Dane, nagyon is jól tudom, miért lepődnék hát meg rajta? Minden varázslény jobbnak tartja magát az embereknél, idő kell nekik, mire rájönnek, mekkorát is tévedtek valójában. - Hát, itt az alkalom, élj vele... - úgy tűnik, nem kell kétszer mondanom, Dane szinte a következő pillanatban már közvetlenül előttem áll, majd ajkaink egymáshoz érnek. Engem sohasem lenne képes abba a vágyakozásba hajszolni, mint azt a kis barnát, akit mostanában kerget. Nem, Maggie Westmoreland mindent megkap, amit szeretne, ez alól még ő sem kivétel. Amikor csípőnk összekoccan, nem zavartatom magam, nem hagyom abba a csókot, egyszerűen csak még nagyobb élvezettel falom ajkait. Hát ilyen egy fenevaddal csókolózni... Nem szenvedélyesnek mondanám, hanem leginkább izgalommal telinek. Az ember sohasem képes előre megmondani, mi is vár rá a következő pillanatban. - Gondolom, minél szenvedélyesebb, annál jobb – szólalok meg a férfi szavait hallva, majd az ajtóra szórok egy zárbűbájt, hogy egy hivatlan vendég se toppanhasson be a kis „megbeszélésünk” alatt. Miután ezzel végeztem, pálcám a kis üvegasztalra helyezem, ma erre reményeim szerint nem lesz itt semmi szükség. Nyugodt léptekkel sétálok a férfihoz, majd ülök bele az ölébe. Lábaim csípője két oldalán foglalnak helyet, ágyékunk pedig összeér, így mindketten érezhetjük a másik érintését ott. - És mit szeretnél, mit tegyek elsőként? - kérdem, miközben egy-két gombot kipattintok a felsőmön, hogy kebleim halma csábítóan kilátszódjanak alóla. Beszéd közben teszek pár mozdulatot a csípőmmel, hogy felébresszem a férfi – még – szunnyadó vágyát. Szívem szerint minden ruhadarabtól megfosztanám magam és a partnerem is, de a legjobb tánc titka a gondos előkészítés. - Amit kívánsz, azt mind megkapod... - búgom a fülébe sejtelmesen lágy hangon. Dane szeret irányítani, én pedig készségesen engedelmeskedek neki. - Ma a te napod van, csak a tiéd vagyok, rendelkezz felettem... Ujjaimmal eközben lenyúlok, majd a farmere sliccéhez érek, végül óvatosan lehúzom. Egy szempillantásnyi idő sem kell hozzá és a következő pillanatban már a férfiasságát simogatom. Halk sóhaj hagyja el ajkaimat, szinte egyik pillanatról a másikra támadt fel a vágyam, ahogy megérintettem. Minden kétséget kizáróan akarom Dane-t és ahogy most állnak a dolgok, meg is fogom szerezni magamnak. Újabb trófea a polcomra, semmi más, de ahhoz igazán értek, hogy a szenvedélyes szeretőkre akadjak rá.
♫ Wonder ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Szöveg, idézet
Dane Seoras
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maggie & Dane - Újratalálka? 2017-05-21, 19:43
Tűnődő mosollyal fonja keresztbe a kezét, miközben a nőt hallgatja. Maggie még mindig érdekesen érvel, és nem tudja felmérni, hogy milyen is Dane igazi természete. Csupán a felszínt kapargatja, szeretné a saját képére formálni. A férfi azonban tudja, őt aztán senki nem zabolázhatja meg. Belefúrja a tekintetét a barna szemekbe, és szinte búgva válaszol, férfias dominanciájával a hangját használja csalogatóként. - Butaság. Feláldozható gyalogokra mindig szükség van. Másokért? Ahogy mondod.. nem érdekeltek ti halandók. – Kacag fel élesen. Na nem mintha ő halhatatlan lenne, ám egyértelműen a nehezen elpusztíthatók fajtájából való. Még ezüstöt is hord magán olykor, hogy hozzászokjon a gondolathoz. Ezért élhette túl Peter kínzását, mert az az ostoba vadász még ebben is kókler.. nem tudja felmérni, hogy ki ellen fordul valójában. Maggie viszont a formás, igéző domborulataival érdekes kihívás elé állítja most őt, nem csupán egy rongybaba, akit kitört nyakkal át lehet hajítani egy korláton, van benne valami különös.. sejtelmes kisugárzás, amely hozzá hasonlóan titkokat hordoz magában. - Hosszú távra tervezek édesem, vártam az alkalomra, hogy törlesztést vasaljak be. – A kacér bujságot érdeklődve veszi észre, s ismét közelebb araszol. A célozgatások az ő hatáskörébe tartoznak, míg a nő most szinte fel is ajánlkozik. Dane azonban nem szereti az ilyesmit, szereti ő maga a félelemtől vegyes vágyakozásba hajszolni áldozatait, Maggie azonban kezdeményezőnek bizonyul. A fejtegető kérdésre csupán mosolyogva megvonja a vállát, hogy aztán hagyja magát csókba vonni. Elnyíló ajkai beengedik a nőét, hogy aztán Maggie hátsóját megragadva keményen magához vonja, hogy durván összekoccanjon a csípőjük. Úgy falja a tanár ajkait, olykor rá is harapva annak nyelvére, hogy szinte az életet is kiszívja belőle. Miután elengedték egymást, ledobja magát az egyik fotelbe, a tanári asztalra helyezve a lábát a tarkója alá illeszti a tenyereit. - A mulatság még csak most kezdődik... Az adósság nincsen lerendezve. Zenét nem szolgáltathatok, de a táncra igényt tartok. – Feleli kemény pillantással biccentve, miközben kiváncsian vár a folytatásra.
Fiatalabb koromban rám is sokkal mélyebb benyomást gyakorolt Dane, elvégre már akkor sem volt egy rosszképű alak, a maga sármjával mindenkit levett a lábáról a környezetében. Nem csak én bámultam meg annak idején magamnak, hanem bizony sokan mások is felénk pillantgattak... Képes volt már azzal feltűnést kelteni a környezetében, hogy belépett az ajtón, ez a hatás pedig a mai napig sem kopott meg. A kinézete ugyanolyan lehengerlő, mint akkoriban volt, semmit sem vesztett a két évvel ezelőtti varázsából. - Ha viszont egymagadban dolgozol, akkor nincs senki, aki keresztbe tenne neked – vonom meg a vállam a férfi véleményét hallva. - Hidd el, sok előnye van annak is, ha nincsenek társaid. Nincs, aki fenyegessen és egy olyan ember sem akad, akiért aggódnod kellene. Na, nem mintha te olyasvalaki lennél, aki annyira aggódik másokért... Elmosolyodok, leszek én Dane társa, ha szeretné, de itt nem pont a közös munkára gondolok. A nyomozás nem az én műfajom, habár ha van miért beleadnom apait-anyait, akkor megteszem a dolgot, itt azonban teljesen más a helyzet. Dane elintézi a munkát, rám nincs szüksége és hasznomat se sokat lelné. Vannak ugyan kapcsolataim egyes helyeken, de sok mindent kell felmutatnia ahhoz, hogy az ő kedvéért használjam is azokat. Noelre tartogatom ezeket a kis információforrásokat, ha esetleg egy nap arra ébredne, hogy el kell mennie a közelemből. - Te viszont a mai napig nem hajtottad be az adósságomat, emiatt kissé neheztelek is rád – felelem némileg buja hanggal, mint aki teljes mértékben fel van készülve arra, hogy átadja magát Dane-nek, ha esetleg a férfi úgy dönt, hogy semmi mással nem törődve dönti őt az asztalra. Mi tagadás, eljátszottam azzal a gondolattal, hogy vajon az ágyban is annyira vad-e, mint az életben... Izgatja a fantáziám, egyszerűen csak meg szeretném tapasztalni ezt az oldalát is. A vadállatot már ismerem, itt hát az ideje annak, hogy színpadra lépjen a szerető is. Gordon immár a süllyesztőben, Noel a Bonnie-cafkát kergeti, talán ennyi nekem is kijár a jóból. A férfi további szavait hallva megvonom a vállam: - Nem hallottam róla... Mondjuk, a Roxfortnak mindig is voltak titkai, egy kis napló bőven belefér ebbe. Titkok Kamrája, a háromfejű kutya... Te pedig egy jelentéktelen könyvecske miatt utaztál egészen idáig? Amikor a férfi közelebb lép hozzám, nem hátrálok tőle, ostoba is lennék, hiszen a testének közelsége fura lángot ébreszt bennem. Mindennél jobban akarom őt, minek vacakoljak hát az elcsábításával? Lerí róla, hogy tetszem neki, mindketten ugyanazt szeretnénk, felesleges köröket futnánk csak le a bemelegítéssel, meg hát ez az egész csakis a testi kapcsolatról szólna, semmi másról. Se ő, se én nem vagyunk olyan emberek, akik bárki felé is képesek lennének mély érzelmeket táplálni. Megragadom hát pólójának nyakrészét, majd ellentmondást nem tűrő mozdulattal rántom le magamhoz és szenvedélyesen megcsókolom. Ha ő is belemegy a dologba, akkor nyelveink vad táncba kezdenek egymással, nem foglalkozva semmi mással. Végül elengedem, elválnak ajkaink, majd a vágytól kissé rekedt hangon szólalok meg ismét: - Tessék, a fizettséged... Csak, hogy ne mondhasd, hogy bármiben is az adósod maradtam. Egyébként is érdekelt, milyen lehet a csókod. Egy gyilkos csókja, de ebbe inkább nem megyek bele bővebben. Szívem szerint mást is művelnék a férfival, egyelőre azonban visszafogom magam. Ki tudja, ő mit szeretne velem? Talán a látszat ellenére mégsem olyan alkat, aki szívesen megy bele az egyéjszakás kalandokba.
♫ Wonder ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Szöveg, idézet
Dane Seoras
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maggie & Dane - Újratalálka? 2017-05-15, 16:48
Pontosan tudja, hogy milyen hatással van a nőkre, hiszen képes eljátszani a csinos arcú szendét, akiből egy pillanat alatt tör ki az állat. Jó eséllyel egykori megbízója is ilyen, hiszen látta ő azokat az elakadó lélegzeteket, a fennakadó szempillarebegtetést. Mindannak ellenére, hogy Maggie kemény nőnek bizonyult, nem tudta lemosni magáról a buja vágyat, amely körbelengte a vérfarkassal kapcsolatban. Ki nem mondott bűnös évődés, amelyből végül nem lett semmi, hiszen Dane-nek sok volt a dolga, és továbbállt. Nyilván akkor is Lorelai miatt ette magát, az idő sosem hozott gyógyírt a bajára. Maggie ezúttal még komolyabb, ügyesen palástolja egykori érzelmeit, s ha a férfi nem lenne tisztában saját bűvkörével, nyilván még csalódna is, hogy mily hatástalan volt a belépője. A záródó ajtó mögött immár kettőjüket foglal egy szobába, az egyetlen kérdés csupán az marad, miért? - Sosem szívleltem a magánnyomozói munkát. A kötelében nagyobb hatalma van az embernek. – Feleli cinkos mosollyal, noha ebből még nem tűnik úgy, mintha nem vállalná a munkát. Különben is, egy gyönyörű nő lesz a lekötelezettje, azzal miért ne élne? Mármint miért ne élne vissza vele? Az ember, vagyis a vérfarkas mindig gyűjtse a szövetségeseket, akiket hol félelemkeltéssel, zsarolással, vagy éppen csábítással tarthat a markában. Maggie esetén bármelyik felmerülhet. - Oh hát tudod, egy férfi miért is tartsa a markát..? Elveszi amit akar, ha úgy alakul.. – Feleli évődő pillantással, nem magyarázkodik, hogy végül a dolga után eltűnt, és sosem tért vissza. Nem zavarja a magyarázkodás, csak akkor van jelentősége az urizálásnak, ha kifejezetten el akar valamit érni, ezúttal viszont őt környékezik meg. – Nos.. komoly események vették kezdetüket, és egy naplót keresek itt. Járt a Roxfortba még vagy húsz évvel ezelőtt valaki, aki szent küldetésének tartotta a gonoszok levadászását. Valahogy megneszelte, hogy keresem. - ...Most még nem avatja be többe a nőt, kivéve ha az belekérdezne. Végtére is bizonyos kártyákat kiteregethet, valamit valamiért alapon. Közelebb araszol, s most már egészen kis távolságról szemlélik egymást.
Megrándul a szám széle Dane ismerős hangja hallatán, valamiért ő az egyetlen olyan ember, akinek a közelében kissé feszengek. Érzem én, hogy veszélyes alak, annak idején is éreztem, amikor megkértem arra a bizonyos szivességre és noha évek teltek el azóta, még mindig tartok tőle. Sok kapcsolat nem fűz hozzá, az a pár szó és ital, semmi több. Akkor és ott véget is ért ismeretségünk, amely most úgy tűnik, ismét kezdetét veszi. Hálás fegyvert adott kezembe a sors, ha ügyesen forgatom a lapjaimat, akkor talán én leszek az, aki irányíthatja a férfit, mint valami idomított bestiát. - Igen – válaszolom kurtán, szemrebbenés nélkül, a bennem kavargó érzelmek egyikét sem tudná leszűrni Dane az arcomról. Ha irányítani szeretnék valakit, akkor nem mutathatom ki előtte, hogy félek, ezt már gyermekkoromban megtanultam. Nem, a férfi ezúttal olyasvalakivel fogja magát szembetalálni, aki kissé sem tart tőle. - Lenne a maga számára egy munkám... Persze, csak ha nem túl elfoglalt mostanában. Az ajtó becsukódik, én pedig nyugodt léptekkel kerülöm meg a szoba végében álldogáló íróasztalt, majd onnan egy kissé szedett-vedett papírhalmot emelek le. Nem túl sok, de hát pont erre találták ki az auror-tanácsadókat, nem igaz? A lapokat immár a kezemben tartva lépek a férfi elé, majd nyújtom át számára: - Gordon McKinney – közlöm a nevet. - Őt nem kell megölni, túl fontos ember, hamar nyomozni kezdenének a gyilkosa után. Kár lenne egy ilyen helyes pofit az Azkabanba dugni, nem igaz? Csak pár dolog kellene a múltjáról, semmi több. Ajkaim halvány mosolyra húzodnak, miközben most először mérem végig tetőtől-talpig a férfit, mindezt pedig anélkül teszem, hogy egy pillanatra is aggódnék amiatt, hogy vajon mennyire feltűnő-e a dolog számára. Én a méregető pillantásokat már teljes mértékben megszoktam, szinte fel se veszem, nagy eséllyel Dane is így van vele. Helyes férfi, jóképű, szinte sugározza magából az erőt, de pont emiatt veszélyes is. Találnom kell valamit, amivel a markomban tarthatom, és ami garantálja számomra, hogy nem fordul ellenem. A gyilkosság jó ürügy lenne erre, de nem szabad arról sem elfeledkeznem, hogy habozás nélkül végezhetne velem, ha nyíltan ellene fordulok. Nem, ide más kell. - És, ha már a csevegésnél tartunk... - tekintetem itt ismét felfelé siklik, majd a szemein állapodik meg. - … mi járatban erre? Azt hittem, hogy már soha többé nem találkozunk. Na, ne érts félre, kellemes meglepetés, de annak idején még azelőtt leléptél, hogy köszönetet mondhattam volna. Tegeződésre váltok, felesleges itt a formalitás, majd pont egy gyilkossal szemben fogom betartani az íratlan szabályokat. Ha nem tetszik neki a dolog, akkor mehet, amerre lát, de nem hiszem, hogy olyan ember lenne, aki ilyen kis apróságokon fejjel megy a falnak. Beszéd közben nem ülök le, továbbra is a férfi előtt állok, ezzel is jelezve számára, hogy nem igazán áll szándékomban bőlére ereszteni a mondanivalómat. Vessem be a női bájaimat? Kétlem, hogy ez Dane-t levenné a lábáról. Idióta smúzolás lenne a szemében, semmi több.
♫ Wonder ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Szöveg, idézet
Dane Seoras
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maggie & Dane - Újratalálka? 2017-04-29, 09:52
Van türelme kivárni, míg a nő ajtót nyit, noha legbelül igencsak türelmetlen alkat. Oldalvást pillant a háta mögött elhaladó fiatal diáklányokra, és elnyom egy sötét mosolyt, Peter csakis azért jár még egyetemre, hogy az ilyen kis fruskák közelében maradjon. Ellenben Dane nem veszi magára felelősségként a tanulást, hiszen enélkül is megtalálhatja a módját, hogy kiélje a vágyait. A vágyait, melyek sosem rekednek meg pusztán a testi örömök szintjén. Nem, a vérfarkas nem csupán feszegeti a moralitás határait, sosem hallott róluk, kénye kedve szerint él, és saját törvényeket alkot, amelyeket ő maga sem tart be. Az ajtó végül nyílik, s a sötét szempár egy másik hasonló bestiával néz szembe. A nő veszélyes, noha másképpen, mint ő. A férfi végigszeli pillantásával a nő sudár alakját, rá aztán nem számított, noha kiszámított lépései többnyire mások előtt járnak. Érdekes fordulat. - Én volnék. Hivatott a hölgy? – Kérdezi finom ajakrándulással, van már bizonyos múltjuk, s mint a legtöbbször, Dane kezéhez akkor is vér tapadt. Tulajdonképpen komolyabb ellenszolgáltatás nélkül is megölte volna a kiszemelt áldozatot, ő aztán olyan, hogy ha valaki nem túl szimpatikus számára, akkor könnyedén a másvilágon találhatja magát. A vérfarkas nem csupán állati alakjában rendelkezik feneketlen bendővel, emberként sem szívbajos, bátran kitapossa bárki belét. Behúzza maga mögött az ajtót, majd közelebb lép. Mozdulataiban ott a szokásos ugrásra kész fenyegetés, hiszen a nő pontosan tudja, hogy ki ő, így szemtanuként még problémát jelenthet. - Újabb alak került az útjába Maggie? Vagy csupán el akarja varrni a szálakat? – Azért ez is felmerül a férfiben, hogy a frissen felavatott tanár nem kívánja kockázatni, hogy a gyilkos leleplezze őt, mint felbújtót..
Idegesen járkálok fel-alá a szobámban, miközben az új auror-tanácsadóra várok. Voltaképp Gordon miatt lenne rá szükségem, emiatt hivattam ide. A férfi igen befolyásos, ezzel fenyegetett és noha megpróbáltam úgy tenni a minap, mintha nem érdekelne a dolog, de kissé megijedtem tőle... Pénzzel bármit el lehet érni, én pedig nem szándékozom hagyni magam, nem teheti tönkre a Noel megszerzésére irányuló terveimet... Nem, a férfinak még fogalma sincs arról, kivel is szándékozik ujjat húzni. Maggie Westmoreland nem olyan ember, aki hagyja magát sarokba szorítani, főleg akkor nem, ha Noelről van szó. Sürgős baglyot küldtem az üzenettel, szóval annak a bizonyos tanácsadónak már úton kell lennie a tanári felé. Nem tudom, ki lehet az illető, még egyszer sem találkoztam vele, most is azt kívánom, bár ne kerültem volna ilyen helyzetbe, de egyértelműen Gordon kényszerít erre. Nyomozgattam egy kicsit, nem csak neki vannak kapcsolatai, a bájaim révén én is képes vagyok összekavarni a szálakat... Nicsak, ki hitte volna, hogy a volt szeretőmnek van némi halálfaló-múltja és bizonyos sötét ügyletei... Természetesen, mindez csak szóbeszéd, ezekre nem hagyatkozhatok, pont emiatt van szükségem erre az aurorra. Ha Gordon benne lenne a nyilvántartásban, akkor készségesen a Minisztérium segítségére lehetek a kézre kerítésében. Márpedig az Azkabanban ülve nem sok hasznát veszi a kapcsolatainak, nincs igazam? Testhezálló narancssárga női inget vettem magamra, fehér nadrágot, egy vékony fekete övvel. Nem ez a legkihívóbb ruhám, vannak ennél merészebbek is a szekrényemben, de a Roxfortban ügyelnem kell a megjelenésemre. Tanár vagyok, ha túl merésznek találják a ruhám, akkor el is tanácsolhatnak innen. Mindenesetre azért igazán kiteszek magamért, elvégre, ha az a bizonyos illető férfi... Nos, igen, itt is hasznát vehetem testi adottságaimnak. Egy kis dekoltázs-villantás és a legtöbb férfinak megered a nyelve, mindenben készségesen a segítségemre lesznek. Vagyok annyira dögös, hogy visszaéljek a helyzetemmel. A kopogtatásra felkapom a fejem, majd az ajtóhoz sietek és szinte egyetlen mozdulattal tépem fel azt. Hirtelen lendületem azonban hamar lelankad, amikor észreveszem azt, aki a túloldalon fogad. Az az arc... A szemei... Jól ismerem őt, talán túlságosan jól, habár pár szónál sohasem beszéltünk többet. Egyszerűen csak évekkel ezelőtt megkértem valamire, amit ő teljesített egy ígéretért cserébe. Már el is felejtettem az egészet, most viszont teljes életnagyságban áll előttem. - Dane? - tekintetemmel végigpásztázom a férfit, majd ismét az arcán állapodok meg. - Dane Seoras? Az új auror-tanácsadó? Nem vagyok ostoba, összerakom magamban a kirakóst, csakis ő lehet az... Fogalmam sincs, a férfi mennyire emlékszik rám, a három évvel ezelőtti, megrémült fiatal nőre, akinek csakis annyira volt szüksége, hogy tőrt mártsanak egy férfi testébe, aki kitartóan zaklatott. Dane pedig pont kéznél volt, ittunk pár pohárral, beszélgettünk egy keveset, majd alkut kötöttünk. Segít nekem, ha én is segítek neki. Másnap a zaklatómat holtan találták, az ismeretlen férfi pedig eltűnt. Egészen eddig a pillanatig.
♫ Wonder ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Szöveg, idézet
Dane Seoras
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maggie & Dane - Újratalálka? 2017-04-17, 16:50
Nem teheti meg, hogy még az iskolán belül is a félelmetes arcát mutatja minden alkalommal. Az egyik tanár hivatja, állítólag a tanácsát kéri, mint auror tanácsadónak. A farkas sosem szívlelte, ha ugráltatják, ám most azért van itt, hogy valamit beteljesítsen, s ehhez tartania kell az álcáját. Nem igazán számít beosztottnak, viszont feltűnő lenne, ha megmakacsolná magát, és ellentartana. A bőrdzseki most marad a szekrényben, lazább öltözetben, rövidujjú pólóban, és farmerben indul el a tanári szoba irányába. Lényegesen idősebb, mint az egyetemisták, ám jól karban tartja magát, így kisfiús ábrázatán alig-alig fedezhető fel, hogy már bőven felnőtt. Alkata vékonynak tetszik, csakis akkor derülne ki, hogy mi rejtőzik a pólója alatt, ha véletlenül levetné azt. Rámosolyog a mellette elsiető féltucatnyi diáklányra, akik zavart vihogással reagálják le a reakciót. A bagolyposta pergamenjén csak a monogramm volt, és Dane van annyira nemtörődöm, hogy nem nézett utána, hogy kire lehet ez igaz. Dumbledore-t kizárta, más pedig elsőre körben aligha érdekelheti. Megáll a tanári ajtó előtt, s kimérten kopogtat hármat, hogy beinvitálják.
