2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A professzor asszony könnyed léptekkel kerüli meg íróasztalát, és helyezi le annak egyik felébe az ötöd évesek házi dolgozatait, amiket eddig a kezében tartott. Helyet foglal az asztala mögött, és érdeklődve szemléli a fel-alá járkáló diákot. Majd,a mikor az feltette a kérdését a tanárnő összefűzi maga előtt az ujjait, és kissé előre dőlve, jól megfontoltan válaszol.
- Mr. Potter, ha az Igazgató úr úgy gondolta volna, hogy magára tartozik, hogy milyen ügyekben jár el, akkor minden bizonnyal beavatta volna a szándékaiba. - a mondat nem nélkülözi az enyhe iróniát, ugyanakkor kétség sem férhet a komolyságához. A házvezető asszony végig tartja a fiú tekintetét, sőt a tőle már szokásos mélyen átható tekintettel viszonozza azt.
- Legyen elég annyi, hogy az iskola érdekeiben intéz hivatalos ügyeket. - ennyi információ talán még nem árt meg. Ezt amúgy is gondolhatta magától is a fiú. Ezen felül azonban nem állt szándékában többet elmondani erről a témáról. Majd, ha Dumbledore úgy ítéli meg, akkor elmondja Potternek, azt ami rá tartozhat. Ez már nem az ő tiszte.
- Azt tudom mondani, hogy vagy várakozik türelemmel Dumbledore Professzor úr visszatértére, és megbeszéli vele a problémáját, vagy elmondja nekem az elejétől szépen, hogy miről volt szó abban a bizonyos hosszú távú feladatban, és megelégszik azzal, amiben én tudok segíteni. - jelenleg ez a legtöbb, amit ajánlhat, és tiszta lelkiismerettel megtehet a fiúért. Nagyon reméli, hogy Potter nem kíván tőle olyan válaszokat, amikkel nem is biztos, hogy rendelkezik, vagy ha mégis, akkor is személyesen érintik az Igazgató úrat, és jobb volna, ha ő válaszolna rájuk. Elvégre nem volna helyén való az Igazgató úrról, és a feltehető szándékairól a jelenléte nélkül beszélni.
McGalagony válasza nem lepett meg, sőt, az lepett volna meg, ha máshogyan reagál. Kisséhitetlenkedő pillantással néztem rá, amit láthatóanlesöpört magaáról - nem arról volt híres, hogy sarokba lehet szorítani. Gondolkodás nélkül mentem utána az irodába, hogy utána ott járkáljak fel-alá. - Higgye el, Tanárnő, szívem szerint most az ő irodájában koptatnám a padlószőnyeget, de nincs itt. - néztem rá átható tekintettel, hátha az övé elárul valamit. Mintha ez olyan gyakran előfordult volna. - Dumbledore professzor megbízott valamivel néhány éve... egy... hosszabb távlatú feladattal. - kezdtem bele, ügyelve arra, mit, és mennyit osztok meg vele, elvégre nem voltam benne biztos, mennyit tud a régmúlt jövőről, és mennyit tud arról, Dumbledore milyen ügyben intézkedik egészen pontosan. - De pontosan ő az, aki megnehezíti a dolgomat. Nem tudom,szándékosan-e, vagy nem... de nem a jó értelemben van így, Tanárnő, ebben biztos vagyok. - néztem komolyan a szemeibe, és csak remélni mertem, így is fogadja, amit elmondtam. - Kérem... elárulná, milyen ügyben van távol napok óta Dumbledore professzor, egészen pontosan?-
A professzor asszony éppen az utolsó órája után térne vissza az irodájába, jószerével már a kilincsen van a keze, amikor megszólítják. A hang irányába fordul, és végig méri a fiút. Ami azt illeti így egyetlen pillantásra is elég zaklatottnak tűnt.
- Jó napot, Mr. Potter! Tehetek Önért valamit? - kérdezi érdeklődve, amikor a griffendéles diák elkezd fel-alá mászkálni előtte. Mindig is igen érdekelte a fiú sorsa. Attól a perctől fogva, hogy Dumbledore professzorral lerakták azon a bizonyos küszöbön. Nem mintha nem szentelne minden diákja sorsának ugyanannyi figyelmet, de Potter helyzete a kezdetektől más volt. Most pedig láthatóan zavarja valami. Aztán előáll a kérdésével. A professzor asszonyt sajnos nem-igen lepi meg a kérdés. Az igazgató úr a Millennium óta sajnos jószerével többet van a Minisztériumban, mint az Iskolában.
- Ebben az esetben, javaslom próbálkozzon az Igazgatói irodával. De vegye figyelembe, hogy az Igazgató úr rendkívül elfoglalt ember. - válaszol egyszerű, higgadt hangon, noha némi finom iróniát is sikerül a hangjába csempészni. - Ha esetleg én is tehetek Magáért valamit, akkor fáradjon be az irodámba. - ezzel benyit az ajtón, és be is lép. Mintegy Potterre bízva, hogy követi-e. De sok éves tanári tapasztalatai azt diktálták, hogy a fiú szintúgy belép az irodájába pillanatokon belül. Ezért is nem köszönt el...
Már napok óta csak egy dolog foglalkoztatott igazán, méghozzá egy hosszú szakállú, szikár alak hiánya. Ha nem ismerném jobban Albus Dumbledoret, azt mondanám, került engem. Képtelen voltam tovább ülni, és hol vöröshajú tündér boszorkákra, hol meglett igazgatókra gondolni. Cselekednem kellett. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom a házvezetőmmel, ugyanakkor élénken élt bennem az emlék, ahogyan mellém állt az átírt harc folyamán. Ez talán csak jelentett valamit! Suhogó talárral siettem végig a folyosón, hogy időben kapjam el a professzort. Kisvártatva már meg is pillantottam az ajtaja előtt. - Üdvözlöm, McGalagony Professzor, volna rám néhány perce? - kérdeztem, ahogy elé álltam, és fel alá kezdtem pásztázni a folyosó széltében. - Dumbledore professzort keresem. - mondtam neki, miközben rápillantottam, és próbáltam a lehető legtöbb információt kiolvasni az arcából. Időnként, az emlékeim hatására, és az évek alatt felgyűlt közös ismereteknek köszönhetően kifejezetten közel éreztem magamhoz, na azért nem annyira, mint Hagridot, de esküdni mertem volna rá, hogy nyomon kísérte a “Kis Túlélő” sorsát.
