2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nincs éppenséggel a legjobb kedvem, főleg mert kezd határozottan elegem lenni ebből az egész Kyle ügyből. Folyamatosan befoglalja a szobánkat. Az addig rendben van, hogy egyikünk sem akarja ezt a kényszerházasságot és amint elvégeztem, amiért itt vagyok el is fogok tűnni, cseppet sem érdekel az anyám és, amit rám akar kényszeríteni. Csak, mert feltűnt a semmiből sok-sok év után tényleg azt hiszi, hogy engedelmes lánya leszek? Nem elég, hogy nem való anyának, még buta is ha így gondolja. De most nem számít, mert a mai estém nem pont úgy alakult, ahogyan kellett volna és miután eleve felhúztam magamat a sikertelen akció miatt és sikerült újabb néhány kék-zöld foltot szereznem még a szobánkba sem jutok be, mert Kyle már megint kitette a rúnát... A rúnát, ami jelzi, hogy valami lány van nála, már a sokadik és miután nem is olyan régen sikerült felettébb kellemetlen helyzetbe kerülnöm, amikor a rúna lemaradt, én pedig rájuk nyitottam... hát őszintén szólva nem szeretném még egyszer, de az biztos, hogy szépen el fogok beszélgetni, mert az már erős túlzás, hogy az éjszakát sem tölthetem a saját ágyamban. Az is kihívás volt, hogy szerezzek egy szobát és persze nem is tudtam megoldani így éjjel, mert a Gondnok inkább elhajtott, mint hogy segítsen, így hát maradt a kényszer megoldás alszom a klubhelyiségben és remélem, hogy nem fog zavarni senki abban a pár órában. Arra persze egy pillanatig sem gondoltam, hogy még újabb elfoglaltságot is találok magamnak, miután pont abba az illetőbe sikerül belebotlanom, akiről épp csak nem régen hallottam, hogy hogy bánt el valakivel. Persze csak futólag és persze nem ismerek minden részletet, de jelenleg épp elég ideges vagyok a sikertelen ügy és persze Kyle miatt, hogy ő alkalmas legyen, hogy ezt levezessem. Így hát, amikor belépek a klubhelyiségbe és meglátom Blaiset azonnal megtorpanok, hiszen nem készültem a dologra, épp e miatt mérlegelnem kell. Nem néztem utána eléggé még, hogy milyen is valójában, így nem tudom még hogyan is érdemes indítanom nála. Maximum majd menet közben alakítom a helyzetet és ha egy kis szerencsém van, mire végzek itt, talán Kyle felszabadítja végre a szobát, hogy rendesen alhassam egyet. - Oh, szia! - zavart szemlesütéssel együtt mosolyodom el, ahogyan rá pillantok, aztán csak lehuppanok az egyik fotelbe és onnan vetek rá időnként egy-egy kósza pillantást. Külsőleg még a bent dúló idegesség ellenére sem lehet senkinek egy szava sem rám, hiszen bár a ruhám fekete, ami passzol hozzám, de kellően kiemeli az alakomat a testhez álló nadrág, amit feldob a bakancs és persze még javít az összképen a csipkés felső, ami pont annyit sejtet, ami felkelti a figyelmet, de nem mutat túlságosan sokat. - Te sem tudsz aludni? Gondoltam megnézem a konyhát, de zárva van és nem akartam rátörni a manókra, pedig éhen halok! - csevegőre veszem, mintha csak egy csinos ám inkább butácska Mardekáros lennék. Blaise még nem sokat hallhatott rólam, hiszen a félév környékén jöttem csak az iskolába és nem vertük nagydobra ezt a jegyesség dolgot sem Kyle-lal, bár vannak, akik tudnak róla, vagy sejtik, kérdés, hogy ő mennyire tájékozott és hallhatta hírét, meg persze annak is, hogy mindezek ellenére Kyle igen gyakran csábítgat más lányokat a közös szobánkba.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Az ember jellemző módon a nap érdekesebb részét alussza át. Éjjel ágyában hortyog a nyárspolgár, ügyet sem vetve arra a titokzatos világra, ami ilyenkor kel életre a sötétség köntösének árnyékában, míg nappal talpon van, madzagon rángatott báb módjára robotol hajnaltól napnyugtáig. Sokszor elcsodálkozom, hogy az ilyen szürke, az átlagosnál soha tovább nem jutó emberi lények miért tartják magukat különbnek az állatoknál. Ez az ösztöneik által vezérelt, a szabályok általi szemellenzőben baktató, a hétköznapi robot posványába süllyedő arctalan tömeg, ami társadalmunk zömét adja, nem méltó arra, hogy embernek nevezze magát. A Roxfort folyosói ebben az órában hátborzongatóan csendesek. A mozaikos ablakokon bejutó sápadt holdfényben sietek le a csigalépcsőn, ahol órákkal ezelőtt éppen az ellenkező irányba, a csillagvizsgáló toronyba tartottam. Még most is fülemben cseng a Véres Báró láncainak csörgése; éjszakai sétáim során gyakran hallom a kísértet kínokkal teli muzsikáját, ahogy minden bizonnyal a kastély termein és folyosóin suhan át, így olyan benyomást keltve, mintha az épület minden szegletébe behatolna szellemhangja. A Mardekár klubhelyiségében éppen hajnali egy órára vándorolnak a falon függő óra mutatói, mikor visszaérkezem, és előkotorva zsebemből monogramos szivartárcámat elnyújtózom egy karosszékben. Lehunyom a szemeimet, azon elmélkedem, amit ma este megtudtam. Baglyot vártam, ami kis késéssel és az elégedettségemre számot tartó hírrel meg is érkezett. Az a különleges alapanyag, amire szükségem van, és amelyet anyám tudta nélkül kellett megszereznem a készletéből, most már a kellő mennyiségben rendelkezésemre áll. – Tehát minden tökéletesen elő van készítve a pár nap múlva esedékes találkozóra. Azon gondolkodom, milyen árat szabhatnék a ritka és értékes árucikknek, ami a birtokomban van. Ez az ügy már egy ideje teljes egészében kitölti gondolataimat, így könnyedén el is feledkeztem arról a lényegesen érdektelenebb esetről, hogy előző nap kénytelen voltam véget vetni egy régóta húzódó, mára kényelmetlenné vált románcnak. Nem tudtam, de nem is érdekelt volna, hogy megsértettem-e a lányt, aki teljesen alaptalanul abban a hitben ringatta magát, hogy kapcsolatunk bármit is jelent számomra. Mivel igényei túl nagyra nőttek, tegnap megszabadultam terhessé vált társaságától. Mivel elsőre nem értett meg, kénytelen voltam némi retorziót is kilátásba helyezni, hogy elősegítsem a közös nevezőre jutást. Mindez csupán egy pillanatra jut eszembe, de ezeket az időpazarló gondolatokat, mint szemtelen legyeket, egyszerűen elhessegetem, nem foglalkozom velük.
