2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Igen? Pedig azt hittem, hogy ezt szeretik a lányok – vonom meg a vállam érdektelenül, nem veszem a szívemre a dolgot, nekem aztán teljes mértékben mindegy, miként szólítsam őt. Az ember kedveskedni szeretne, bókolni egy kissé, erre mi történik? Nem tetszik neki... Oké, nehéz a lányok kedvére tenni, ez igaz, de az biztos, hogy nem fogok megszakadni érte. Ne becézzem? Nem teszem, ennyi az egész. Madison sem szerette annak idején, amikor ehhez hasonló beceneveket akasztgattam rá, de ő ugyebár értelmes lány, nem olyan üresfejű kirakatbábu, mint a mostani csajok többsége, akik csupán arra jók, hogy egy éjszakára hazarángassam őket, majd eldobjam magamtól. Fogalmam sincs, Aurora miként áll ezen a téren, de az eddig tapasztaltak alapján nagyon úgy tűnik, hogy van sütnivalója. - Mondod ezt, utána pedig két hét múlva már egy egész kis hadsereg fog a hátad mögött masírozni, azt lesve, mikor szórsz el valamit, amit felvehetnek – Megrándul a szám széle a mondat végén, jól ismerem már ezt a szöveget, de a lányok valamiért sosem tartják be a dolgot. Méghogy nem akar udvarlókat? Tegyük fel, hogy igazat mond, de ez is csupán elméleti szint... Valóban nem romantikázni jött a Roxfortba, hanem valami egészen más miatt, amiről én azonban nem kezdem el faggatni. Aligha árulná el számomra a céljait, meg nem is igazán izgatják a fantáziámat. Mindenkinek megvan a maga kis titka, én is rendelkezek bőven vele, szóval nem faggatom, akkor pedig joggal várom el tőle, hogy ő se tegye. - Szerinted az orrára kötöm? - kérdezek vissza némileg komoran. - Nem igazán érdeklik a dolgaim, úgyhogy ebbe aligha lesz beleszólása bármikor is. A jegyességünk pedig mindenképp fel lesz rúgva, hiszen egyikünk sem szándékozik elkötelezni magát a másik mellett, úgyhogy ez nem fogja túlzottan befolyásolni a jövőmet... Majd kiagyalunk valamit, amivel könnyedén kihúzhatjuk magunkat alóla. Lennie kell valami kiskapunak, olyan nem létezik, hogy ne legyen, csak ki tudunk bújni valahogy a dolgok alól. Majd kamuzunk valamit... Az pedig, hogy ezen az ügyön csapatban dolgozzunk, nincs annyira ellenemre, hiszen Aurora ismeri a saját szüleit, tudja jól, mire ugranak, én pedig jól ismerem apám szokásait. Majd összehozunk valami épkézláb indokot, csak nem olyan nagy valami ez az egész... - Hogy mi? - elkerekednek a szemeim, amikor Aurora elkezdi magyarázni a dolgot, teljesen ledöbbenek a hír hallatán. Érzem, amint a kulcs a kezembe pottyan, de egyelőre nem foglalkozok vele, hiszen minden erőmmel azon igyekszem, hogy magamban feldolgozzam az imént hallottakat. Ez baj. Nincs ugyan senkim, nem is áll szándékomban csajozni, amíg itt vagyok, de az, hogy a lánnyal egy szobában kelljen lennem, még így sem érintett a legjobban. Meg fogja nehezíteni a dolgom, ebben biztos vagyok. - Azt nem tudtad volna elintézni, hogy ne kelljen egy szobában lennem veled? Még be sem fejezem a mondatot, amikor a lány egy pukkanással köddé vál, engem magamra hagyva. Nem tudom, mit bánok jobban: azt, hogy nem fejezhettem be a mondandómat, vagy pedig, hogy egy szobában kell laknom vele. Komoly dilemma, de komolyan. - Fene – morgom magam elé, miközben egyetlen ingerült mozdulattal vágom zsebre az eddig kezemben tartott kulcsot. Justice ellen így is elég nehéz észrevétlenül ténykedni, de Aurora mellett ez egyenesen lehetetlen lesz. Bosszankodva elindulok hát én is a kastély felé, miközben gondolataim minduntalan akörül forognak, hogy vajon mi jöhet még mindezek után...
(Én is köszönöm )
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
- A béna becézgetésekkel felhagyhatnál, felettébb idegesítő. - hallom én, amit mond, hiszen már megtanultam mindenre oda kell figyelnem, bármennyire is jelentéktelennek tűnik. Szóval valami titka van, ezzel már tisztában vagyok és zavarom. Nem tudom, hogy van-e valami csaj, akiért oda van és ez az ok, vagy valami egész más, igazából nem is igen számít a dolog, inkább a fő, hogy felfogja végre nem kezelhet így, mert ha akarom keresztbe tehetek neki, de szerintem azt igazán még sem akarja. - Nincs szükségem se barátokra, se társaságra. Nem azért vagyok itt, hogy új barátokat szerezzek, sőt... az udvarlók is tökéletesen hidegen hagynak. - ha így hát így. Lehetek én kedves is vele, de ha azt akarja, akkor kivillantom a fogam fehérjét. Alapvetően pont hogy sosem voltam az a népszerű lány, pár éve legalábbis nagyon nem. Persze változtak a dolgok és persze a külsőm azért sokat számít, pont e miatt keltettem fel olyanok figyelmét is, akikét nem kellett volna. Ez most is előfordulhat, most viszont már gond nélkül meg tudom védeni magamat bárkitől, de hogy fiúkkal, vagy barátkozással foglalkozzam... Bejárok az óráimra, mert azt muszáj és persze úgy teszek, ahogyan az anyám elvárja, de ennyi, a maradék időben a saját dolgommal fogok foglalkozni és ebbe a szórakozás, vagy a haverkodás nem tartozik bele, a pasik pedig főleg nem. - Gondolom az apád jó néven veszi, hogy valami románc alakul ki, miközben engem kellene elvenned. Ezt hogyan oldod meg nagyokos? És annak a lánynak... ha lány egyáltalán, mennyire fog ez tetszeni? - mert persze rétem titokban akarja tartani, de azért örökké nem fog menni neki a dolog. Persze nem akarok hozzámenni, de ettől még amíg nem oldjuk meg ezt és nem lépek le innen, addig ez a nagy helyzet nem igaz? Úgy kell tennünk, mintha és ebbe azért beletartoznak olyan apróságok is, amiket a szüleinknek látni kell, vagy épp nem látni és ez alól nem tud csak úgy kibújni. - Úgy látom kezded végre megérteni a lényeget. - nem foglalkozom én a kifakadással és a hisztivel, amit produkál. Valami dolga van, de ez engem nem érdekel különösebben. Engem csak a saját ügyeim érdekelnek, semmi más az ég világon és ezt jó lesz, ha idejében megérti. Az üres kis fenyegetései pedig végképp békén hagynak. Tőlem aztán nézhet valami libának, az sem érdekel különösebben, de ha ő tesz keresztbe nekem azzal, hogy az anyám előtt lebuktat, akkor én is csúnyán el tudom látni a baját. Ezúttal viszont megállok, hogy végre úgy fest megértette a dolog lényegét és nem akadékoskodik tovább, játszva itt a nagymenőt. - Ha már felfogtad a lényeget ez így rendben is lesz. Akkor már csak egy meglepetésem van... - oda lépek hozzá és szépen meglóbálok az orra előtt egy kulcsot, csak aztán emelem meg a kezét és teszem szépen bele, mert kétlem, hogy ezt önmagától vállalná. - Ha jól tudom alagsori szoba, elég félreeső, ezt el tudtam intézni, pár napod van, hogy te is beköltözz, aztán majd a többi elrendezzük ott. És mielőtt kiakadsz... nincs sok választásod, úgyhogy tedd, amit kell. Hogy mit adsz be a leendő szívszerelmednek az már a te dolgod, tőlem akár testvérek is lehetünk, csak egyeztesd a sztorit. - vonom meg végül a vállamat és ezúttal még csak egy mosolyt se láthat az arcomon. Közös szoba, gondolom számított rá, vagy a nagy puffogás közepette fel sem merült benne? Nem számít, mert egy villanás múlva már ott sem vagyok. Nem akarom hallgatni a nyafogását, inkább távozom, hoppanálva a kastély kapuja elé, hogy onnan sietős léptekkel vehessem be magamat az épületbe. Én akarom előbb elfoglalni a szobát, hogy úgy alakítsam ki, ahogyan nekem megfelel és úgy pakoljak el, ahogyan nekem a legideálisabb és persze kezdésképp kettékaphassam varázslattal az ágyat.
//Kööszönöm a játékot, folyt köv. muhahaaaaa //
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Számomra aztán teljesen mindegy, miként értelmezed, vedd annak, aminek akarod... - dohogok magamban, noha azt azért el kell ismernem, hogy valóban elég csinos a leányzó, csak hát pont ugyanennyire idegesítő is. Apámék jól választottak, amikor úgy döntöttek, hogy ő lesz a jegyesem, kifejezetten ínyemre való teremtés, más esetben talán még rá is nyomulnék. - Ha tudnád, mennyire rosszkor jöttél, cica... Ezt leginkább már csak magamnak jegyzem meg, oda sem figyelve arra, hogy Aurora hallotta-e az iménti szavaimat. Ha hallotta, sem érdekel, számára nem sokat mondhat a szöveg. Ha nem jött volna közbe ez a Justice-ügy, akkor minden bizonnyal engedelmesen feleségül venném és még boldog is lennék, hogy egy ilyen dögös csaj az enyém. A képzeletemben ugyanis egy jelentéktelen arcú, túlsúlyos leányzó jelent meg, pont olyan, mint akit apám elsőre kiszemelt magának. Akkor és ott azonban a sarkamra álltam és megmondtam neki, hogy köszönöm, de nem kérek ebből a hülyeségból. Eszem ágában sem volt egy olyan lányt elvenni, bármennyire is féltem apámtól. - Szavadon foglak – vetek felé egy szúrós pillantás, miközben továbbra is a Roxfort felé sétálunk. Tényleg nem érdekelnek a gondjai, semmi kedvem számára hagyni, hogy a vállamon sírja ki magát, hiszen nagyon jól tudom, hogy ez a lányoknál mire vezet... Nincs szükségem egy levakarhatatlan csajra, aki állandóan a nyomomban van, mert teljesen belém esett. Nem fogom feleségül venni, leginkább igyekszem majd kikészíteni őkelmét. Szomorú, de ez van. - Azért igyekezz összebarátkozni másokkal, hogy legyen társaságod. Ezzel aligha lesz gondja a lánynak, hiszen nagy eséllyel az eddig iskolájában is népszerű lehetett. Semmiképp sem tűnik olyasvalakinek, aki nem szeretné mások társaságát, kissé talán olyan, mint a nővérem: imád a középpontban lenni. A hozzájuk hasonló lányok pedig igazán könnyen barátkoznak, legfőképp a külsejük miatt is. - Ja, és még valami: nem fog zavarni, ha lesznek udvarlóid, sőt, örülni fogok neki – szólalok meg ismét. - Emellett pedig nekem is van kialakulóban valami, úgyhogy szeretném, ha nem zargatnál felesleges dolgokkal. Természetesen mindez hazugság, nincs senkim, nagy eséllyel nem itt fog rám találni a szerelem, de nincs ínyemre, ha Aurora állandóan az őrületbe kergetne. Vezessem körbe a suliban? Rendben, megteszem. Azért viszont mindenképp hálás lennék, ha utána békén hagyna. - Nem éppen a szívem választottja, de van esély rá, hogy az legyen – felelem némileg sötétebb képet vágva. - Ezért sem szeretném, ha belerondítanál a dolgaimba, érted? Hagyj békén és én sem fogok a nap 24 órájában a nyakadra járni, megállapodtunk? Nem mintha annyira szándékomban állt volna a dolog, de Justice miatt egyébként is hanyagolnom kell a csajt. Csak jönnének a kérdései, melyekkel nem állna le egészen addig, amíg mindent ki nem szed belőlem. Ha pedig beszélek, akkor kérdez, itt pedig csak az a gond, hogy nem minden esetben tőlem. Aurora lesz a követekző célpontja, mint valami desszert a főétel után. - Nagyra értékelném – szűröm a választ a fogaim között. Komolyan, úgy tesz, mintha ez valamiféle kegy lenne a részéről, melyet nem osztogat ám akárkinek. Mindenesetre, némileg megkönnyebbültem, amikor elállt attól, hogy ír az apámnak. Egyszerűbb az egész a rivallók nélkül, méghozzá sokkal. Amikor a taktikázásról esik szó, halkan felnevetek: - Szerinted nem okkal kérem tőled azt, hogy kerülj engem? Ide figyelj, nem áll szándékomban ártani neked, de igencsak megütheti a bokáját az, aki beleköp a levesembe. Ha kedves lennék veled, vagy bárkivel ebben az iskolában, az csak arra vezetne, hogy kéretlen ellenségekre találjak. Tapasztalatból tudom, hogy az ember barátaiból lehetnek idővel a legnagyobb ellenségek, nekem senki se próbálja meg bebizonyítani ennek az ellenkezőjét. Buktam már bele párszor, habár akkor még nekem se volt szokásom óvatoskodni. - Rendben, legyen így – biccentek, miközben uralkodok magamon és nem fakadok ki a mondandója első fele hallatán. - Fenntartjuk a látszatot, ha lesz bál, téged hívlak el, emellett néha pedig küldünk a szüleinknek közös fényképeket, melyeken éppen nagy mosolyt villantva meredünk a kamerába. Nem hiszem, hogy bármelyiküknek is oka lenne ezt látva a kételkedésre, de ki tudja. A biztonság kedvéért azért majd áradozok rólad a leveleimben, persze miután veled is egyeztettem. No meg néha kötelező jelleggel szervezünk közös programokat, hiszen ki tudja... Apámtól kitelik, hogy rám állított valakit a régi ismerőseinek gyermekei közül, hogy lássa, valóban boldogulok-e a hercegkisasszonnyal. - Egyéb ötlet?
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
- Ezt akár még bókként is értelmezhetem, ha akarom.- ejtek meg egy félmosolyt, talán hogy ezzel is cukkoljam, hiszen az már egyértelmű nem épp az a jó kedvű fajta, sőt mintha az egész világra pipa lenne, vagy csak rám? Igazából nem számít, de jó már az elején felmérni, hogy mire számíthatsz a másiktól és erre a legjobb lehetőség, ha felhúzod, mert mérgesen az ember úgy igazán kimutatja a foga fehérjét. - Hű, oké, majd békén hagylak minden bajommal. - még mindig mosolyogva csóválom a fejemet. Amúgy se vagyunk olyan viszonyban, hogy bármilyen bánatomat neki akarjam elsírni, meg aztán azzal máris kiadnám magamat, amire megint csak nem vagyok hajlandó, tehát ettől aztán végképp nem kell tartania. Nem fogom a bajaimmal zargatni és túl sok minden mással sem, csak ha nagyon muszáj. Nem is értem hogyan gondolta az anyám, hogy ennek az egész házasságosdinak van értelme egyáltalán. - Hm... szóval pusztán, mert jó fej vagyok legyek rendes és ne adjam ki az infot, hogy van egy menyasszonyod? A végén még kénytelen leszek arra gondolni, hogy a szíved választottja a suliba jár és azért vagy ennyire pipa. - finom puhatolózás, kíváncsi vagyok, hogy vajon erre mennyire kapja fel megint a vizet, mert ahogyan eddig láttam mindenen elég könnyen fenn akad, tehát nem lepne meg, ha most megint valami hiszti következne, mert nagyon úgy fest, hogy a fiatalember elég hisztis kedvében van, vagy mindig ilyen? Olyan mintha neki jött volna meg a havi, vagy csak mindig ilyen nehéz eset? Azt hiszem erre úgy is rá fogok jönni idővel, most még csak a kifakadásait hallgathatom, aztán meglátjuk, hogy úgy általában is ilyen-e. - Igen azt sejtettem, hogy nem te akartad és pont e miatt biztosan nem tetszene az apádnak, ha elmesélném neki mennyire ellenséges vagy... de nyugi, nem fogom. Engem sem érdekel ez az egész, de legalább egy kicsit lehetnél taktikusabb is. - csak egy lemondó sóhajjal rázom meg a fejemet, mert nagyon úgy fest, hogy még taktikázni sem képes. Tőlem aztán undok lehet velem, különösebben nem érdekel, de a higgadtságát nem ártana megőriznie, legalább néha, mert nagyon hamar lebukhat, ha folyton minden miatt ki van akadva. Arról már nem is beszélve, hogy rövid idő alatt több ütőkártya is előkerült, amit felhasználhatok ellene, pedig ha higgadt maradt volna, akkor ezt könnyen elkerülheti. - Végre... így már jobb, ezt kellene tartanod, ha már célod van. - bólintok egyet, amikor végre sikerül félretenni a hisztit és képes normális hangnemben is beszélni, egészen jól haladunk. - Tudod az én indokaim pont annyira nyíltak, mint a tieid. Okom van arra, hogy itt legyek és az újdonsült, semmiből felbukkanó anyám elvárásai nem érdekelnek különösebben, de... ettől még bele kellene gondolnod, hogy ha nem tesszük, amit akarnak, ha nem teszünk úgy... ahogy akarják megtudhatják. Nem tudom, hogy az apád mennyire fifikás, de az anyám... Utána tud járni annak, ami érdekli. - remélem fel tudja fogni, hogy nem az a jó megoldást, amit csinál, ez a folyamatos morcosság, állandó hiszti. Fogadja el a helyzetet és ha itt kell lennie, hát akkor bírja ki és tegyen úgy, mintha rendben lenne ez az egész, mert ha jól tudom neki se sok választása van. Én se maradok sokáig, szépen visszamegyek az államokba, amint megtudom, amit akarok, de ahhoz egyedlőre még itt kell lennem.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem csak csinos, hanem okos is – bökök vissza ugyanolyan mogorva hangnemben, mint eddig. Majd rájön, hogy nekem szinte állandóan ilyen a hangulatom, teljesen mindegy, milyen napom van. Nem érdekel, nem fogom tenni számára a szépet, ezt ne tőlem várja el. - Ha azt szeretnéd, hogy körberajongjanak, akkor szervezz magadnak egy háremet, tőlem ilyesmire ne számíts. Lefutjuk a kötelező köröket és ennyi az egész. Rohadtul nem érdekel, ha rossz napod van, az sem, ha éppen megjött, úgyhogy – ha megkérhetlek – ne az én vállamon sírd ki a bánatod. Vili? Már-már baráti hangnemben beszélek hozzá, miközben kissé felvont szemöldökkel pillantok rá. Érezheti, hogy csupán teher számomra, nyilván érzi is, ez azonban ugyanúgy hidegen hagy, mint ő maga. Könnyű lesz mellettem nyomozgatnia, nem leszek állandóan a sarkában, voltaképp csak akkor, amikor kötelező. Amikor apám ír. Egyébként pedig teljesen hidegen fog hagyni, ha eltűnik a látóteremből. Annyi esze csak van, hogy ne kerüljön bajba, hiszen elvileg idősebb nálam. Mennyivel is? Nem mintha annyira számítanának az évek, ha nincs esze, akkor nem fog megjavulni idős korára sem. - Ne aggódj, nem áll szándékomban eljátszani Rómeót – vágok a lány szavaiba, amikor az esküvőt hozza fel. Tulajdonképpem hányingerem van ettől az egésztől, semmi kedvem pont neki udvarolni. Emellett, egyébként sem vagyok egy romantikus alkat, ezt Maddie-nek is volt alkalma megtapasztalni pár nappal ezelőtt. Az érzelmek csak mindent összezavarnak, az ember gondolatai kuszábbak, mint bármikor máskor, nincs szükségem erre. - Ja, és ha megkérhetlek... Ne mond el senkinek sem az iskolában, ki is vagy valójában. Nincs szükségem a feleslegesnél több pletykára. Talán ennyi magyarázat megteszi és nem jut eszébe visszakérdezni, csupán némán beleegyezik a dologba. Elvégre, ha már a menyasszonyom, akkor ez lenne a dolga, nem igaz? Csendben, szótlanul követni az utasításaimat. Mondjuk, Aurora nem ilyen lány, ezt már most látom rajta, de ha kell, akkor olyanná faragom. Ha az utamba áll, annak nem lesz jó vége. Bárkivel képes vagyok végezni, ha akadályoz a céljaim elérésében, ebben azért eléggé hasonlítok a nevelőapámra. Túl sok időt töltöttem vele ahhoz, hogy ne vegyem át néhány szokását. - Jó döntés – biccentek egyet elégedett mosollyal, elvégre nem sok kedvem volt a faluban mászkálni. Bármennyire érdekes is, nem áll szándékomban megfagyni, emellett pedig nem is az én stílusom az ilyen mászkálós dolog. Előkapok egy térképet és elmagyarázom a dolgokat, ennyi az egész. Mi szükség arra, hogy ide-oda mászkáljunk, mint valami holdkórosok? Amikor Aurora megszólal, bosszankodva nevetek fel: - Te most komolyan apámmal fenyegetsz? Felőlem, bújhatsz az ő nadrágja mögé, nekem teljesen mindegy, de nehogy abba a hitbe ringasd magad, hogy örülök ennek a helyzetnek. Nem én akartam ezt a jegyességet, fene se kérte, hogy utánam küldjenek, az igazat megvallva, csak az utamban vagy. Félek én, jobban, mint bármi mástól, ezt azonban nem szívesen mutattam ki Aurora előtt. Apám a gyenge pontom, tök jó, hogy ő is tudja, hurrá! Ezt előtte azonban titkolnom kell, úgy kell tennem, mintha nem érdekelne a dolog, de legközelebb talán nem ártana óvatosabbnak lennem vele. Persze, most már késő lenne a jófiút játszani, ez a hajó már elúszott, talán majd legközelebb. Csak természetesen, Kyle, különben csúnyán megütheted magad! Szó szerint. - Tudod, engem sakkban tartanak – világosítom fel a lányt a magam indokairól. - Van egy kis dolgom a Roxfortban, és ha nem vállaltam volna a babusgatásod, akkor minden bizonnyal mehetnék is haza a fenébe... Nem vagyok olyan ember, aki maga alatt vágja a fát, úgyhogy ne is törd az agyad a miérteken. Inkább te mesélj... Gondolom, neked sem csupa móka és kacagás az, hogy itt lehetsz. Konkrét célod van, igaz? Szinte észre sem veszem, de a mondandóm végére meglágyul a hangom, nem pattog olyan keményen és lekezelően, mint az eddigiek folyamán. Ha hallanám, se tudnám, miért van ez így, hiszen nem ütött szíven Aurora szövege, nem vagyok olyasvalaki, aki ilyesmit a lelkére venne. Most az egyszer érdeklődést hallhat ki a lány belőle, nem pedig lekezelést. Kifejezetten fejlődök.
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Nehéz eset, ezt már az elején is tudtam és most sem gondolom másképp és persze nem is lep meg különösebben, hogy így viselkedik. Én sem akarok vele túlzottan jóban lenni, csak amennyire muszáj, mert a jelenlegi helyzet szerint hozzá kell mennem, ami persze nem fog megtörténni, de addig is úgy kell tennem, mintha. Aztán majd meglátjuk, hogy meddig bírom, mert a stílusa az valami rémes, mintha az egész világot utálná, pedig én még csak nem is nagyon tettem ellene semmit, hiszen nem bántottam, csak maximum kicsit szúrok oda, aminek bele kell férnie, főleg hogy ő az, aki ennyit késett, nem pedig én. - Úgy látom itt valakinek rossz napja van. - félmosollyal szökik fel a szemöldököm. - És nem nekem. - teszem hozzá végül. Gondolom utálja, hogy itt kell lennie, ki kellett jönnie elém, legalább nem csak nekem van ellenemre ez az egész. A különbség az, hogy engem az anyám nem rángathat dróton, csak addig, amíg én hagyom, vagyis amíg nekem szükségem van rá, hogy itt legyek ezen a kontinensen, aztán úgyis lelépek. Nekem nincs szükségem rá, Kylet viszont nem ismerem, nem tudom, hogy mennyire függ az apjától, hogy neki ez az egész mennyire kötelező, vagy mondhat rá nemet, de végül is nem is az én dolgom. Nem miatta vagyok itt, vagy hogy jobbá tegyem az életemet, hanem azért, hogy az apám ügyének járjak utána. - Tudod elvileg hozzád kell mennem, ami azt jelenti, hogy még sokat leszünk együtt, akkor megpróbálhatnánk elviselni egymást már előtte is. - vonom meg a vállamat végül. Igazából talán nem is rossz, ha olyan vezet körbe, aki ismeri a helyet, jó eséllyel úgy sokkal könnyebb dolgom lesz, meg aztán ha lefoglalom, akkor talán máskor majd nem is akar a közelemben lenni, legalábbis egyelőre erre építek, aztán majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. - A Roxfortot gondolom. - végül is az iskoláról már sokat hallottam, úgyhogy miért ne nézhetném meg magamnak legalább valamelyest? Végül is érdekel úgy ahogy, főleg ha már amúgy is itt vagyok. - Kiscsillag? - azért erre már felszökik a szemöldököm és meg is torpanok egy pillanatra. - Nem tudom Kyle te hogyan bánsz másokkal, nem is érdekel különösebben, de engem nem fogsz lekezelni, tudod... gond nélkül írhatok az apádnak, hogy nem tetszik a viselkedésed és biztosan nem fogja megrázni a kezedet miatta igaz? - az előző tökéletes teszt volt, látszott belőle, hogy mennyire függ az apjától, tehát ezek szerint ezzel ügyesen sakkban tarthatom őt, legalábbis egy ideig biztosan, aztán majd kiderül, hogy mikor próbál meg ellenállni, de nem hiszem, hogy egy gazdag angol ficsúr gondot jelenthet nekem. - A faluban körülnéztem, ne aggódj, nem kell giccses kávézóba menned. - rázom meg a fejemet, aztán szépen tovább indulok az úton. Nagyon úgy viselkedik, mint egy hisztis hercegnő, aki az egész világra haragszik és ki tudja, talán így is van. - De most komolyan... mi a fene bajod van neked? Ha nem tetszik ez az egész, miért nem mondtál nemet? - egészen csevegő a hangom, nem vagyok vele egyébként undok, ahogyan ő velem. Nekem nem ez a stílusom. Talán, ha most nem nappal lennénk, akkor lehet hogy kellemetlenebbül viselkednék vele, kioktatóbban, de jelenleg nincs rá okom és egyébként is szinte süt róla, hogy ki nem állhatja az életét, én pedig nem vagyok feltétlenül annyira rosszindulatú, hogy szándékosan tegyek neki keresztbe, ha már így is épp elég rossz neki.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Hidd el, nem hatott volna meg a dolog – most először jelenik meg mosoly az ajkaimon, engem aztán tényleg nem érdekel, mennyit üldögél a hidegben. Még örültem is volna annak, ha arcára fagyott volna a mosoly. Egyébként sem tetszett az, hogy a nyakamba varrták őfelségét, még egy olyan dolog, ami plusz teher a nyakamra. Hogy fogok így Justice közelében lenni akár egy percet is? Ez a csaj mindig rosszkor fog megjelenni, ebben már előre biztos voltam. - Nekem aztán rohadtul mindegy, mire használod, amíg nem engem tévesztesz meg vele – vonom meg a vállam, semmi közöm a hülyeségeihez, csináljon vele, amit akar. Én mindenesetre felkészülök, vannak eszközök arra, miként ellenőrízze az ember, hogy hasonmással vagy az eredeti személlyel van-e dolga. Örülök is kissé annak, hogy Aurora most lőtte el ezt a trükköt a tarsolyából, mintsem később tegye meg. Van időm előkaparni egy-két olyan igét, mellyel könnyen ellenőrizhetem ezt az egész hasonmásosdit. - Kedves tőled, hogy figyelmeztetsz olyasmire, amit magamtól is tudok. Nem mondom, hogy nagyon idegelt volna az, hogy vannak olyan pontok a házirendben, melyeket hetedikesként be kell tartanom, de nem is igazán örültem neki. Sokkal könnyebb információt szerezni, ha az embernek nincs ennyire megkötve a keze. A könyvtárban lévő zárolt szekciót csak akkor használhatom, ha írásos engedélyt kérek egy tanártól. Neki viszont el kell mondanom, milyen könyvet keresek és miért. Nem nehéz feladat kitalálni valami hülyeséget, inkább az a bonyolult része, hogy miként szedjek össze kínzóvarázslatokat anélkül, hogy valakinek szemet szúrna? Imperius-átok? Tanárral ezt nem tehetem meg, amint magukhoz térnének, rájönnének, minek a hatása alatt is álltak. Én viszont igyekeztem nyomtalanul csinálni mindent, hogy utána úgy léphessek le, hogy senkinek se legyek gyanús. Aurorával ez viszont nem fog menni. - Mégis igényt tartasz a társaságomra? - vonom fel a szemöldököm, miközben igyekszem leplezni a rosszallásomat. Remek, apám az ütőkártyája, csodás. Pont, ahogy sejtettem, ennél jobb nem is lehet már az idei évem. - Mond, mit szeretnél látni? Megadom magam, Aurora úgyis addig fogja rágni a fülem, amíg nem szánok rá egy kis időt. Sejtettem én, hogy minden vagánysága ellenére jobban szereti a társaságot, ha mennie kell valamerre, ez tipikus női tulajdonság. Van most időm, tanulnom sem kell, jobb most túlesni ezen a kellemetlen hercehurcán. Ha nem teszem, akkor apám levelére fogok ébredni másnap, ebben teljes mértékig biztos vagyok. - Mit nem volt alkalmad megnézni, kiscsillag? Nem érdekel mit szól a becézéshez, nem fogom a lelkét is pátyolgatni, még a végén azt hinné itt nekem, hogy teljesen a rabja lettem. Pedig pont ellenkezőleg: igyekszem elérni, hogy minél hamarabb csomagoljon és menjen innen, amerre szeretne. Persze, ezt is igyekszem a lehető legcsendesebben elvégezni, már most van egy jelöltem a feladat végrehajtására. - Csak jelzem, hogy a Madam kávézójába semmi pénzért sem fogok beülni veled. Olyan levelet írhatsz apámnak, amilyet csak szeretnél, erre semmiképp sem veszel rá, megértetted? Giccses, nyálas, szivecskés, hányinger. Normális ember nem ül be oda, bármennyire is szerelmes a kiszemeltjébe. Aurora nem tűnt ugyan olyan lánynak, aki ennyire érzelgős lenne, de ugyebár ezt én nem tudhatom... Talán mégis romantikus lélek. - Szóval, milyen programot találtál ki magadnak? Esetleg a kastély jobban érdekelne? Azt lesz ideje bőven felfedezni, de ebben a helyzetben nem én döntök, hanem ő. Soha életemben nem szerettem senkinek sem átadni az irányítást semmilyen téren, de apámmal elég szépen sakkban tudnak tartani, ami azt illeti. Nincs ínyemre, hogy ilyen hülyeség miatt vágjam magam alatt a fát, ez valahogy nem vonzott engem.
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Legalább nem akad fenn látványosan azon, hogy a klóntól nem kap választ és mintha még talán elismerős pillantást is kapnék tőle, legalábbis nagyon burkoltan, amikor rájön, hogy ennek egyszerű oka volt, még pedig az, hogy nem én voltam ott. Idővel menni fog majd profibban is ez a varázslat, úgy hogy fel se ismerhessék azt, hogy nem én vagyok az, hogy a klónon keresztül akár beszélni is tudjak, hogy önállóbb legyen, ha arra van szükségem. Ez fontos cél, főleg egy olyan valakinek, mint nekem, olyan élettel a hátam mögött, mint ami nekem van. Tudnom kell, hogyan rejtőzködöm és ehhez az is kell, hogy mások ne is gondolkozzanak rajta miért nem vagyok ott, ahol szerintük lennem kellene, mert azt higgyék ott vagyok. - Jobban jártam, mintha itt vártam volna rád a hidegben igaz? - szökik fel azért egy pillanatra a szemöldököm. Azért lássuk be igenis igazam van, hiszen várhattam volna épp eleget rá, ha nem oldom meg így. Nem tréfa volt és még csak nem is vele akartam kiszúrni, hanem elfoglalni magamat addig, amíg nem ér ide. Azt persze nem tudtam előre, hogy eleve késik majd, de legalább még szerencsém is volt. Eleve korábban érkeztem, több időm volt körülnézni. - Nem szokásom ilyen piti kis csalásokkal szórakoztatni magamat. Az én dolgom, hogy mire jó a hasonmás, ahogy a tiéd, hogy miért nem érkezel időben. - nem szólok rá erélyesen, de azért finoman jelzem neki, hogy csak azért, mert hozzá akarnak adni még nem vagyok a beosztottja, sőt az alárendeltje sem, ezzel azért jó, ha tisztában van és szépen lenyeli a békát. Nem számolok be neki mindenről, sőt hozzá se szándékozom menni, de ehhez még előtte ki kell derítenem az igazat az apámról és a halála körülményeiről. - Nem jártam még itt, miért ne nézhetnék körül? Bár igazad van _én_ bármikor megtehetem veled ellentétben. - kicsit szándékosan meg is nyomom azt az én szócskát, csak hogy egy kicsit piszkáljam, ha már eleve ennyire ellenszenvesen viselkedik, hiszen lássuk be cseppet sem kedves, bár ez nem is lep meg különösebben. A csomagjaimat persze lebegtetem mögöttünk, nem különösebben megerőltető feladat egyébként, főleg az előbbi varázslat után. - Egyébként, ha jól sejtem kutya kötelességed körbe vezetni, gondolom az apád nem örülne neki, ha írnék neki, hogy nem vagy túl segítőkész és még késtél is. - könnyed hangon beszélek, mintha csak az időjárásról csevegnék vele, miközben valójában elég szépen odaszurkálok neki. Ne hordja ennyire magasan az orrát. Az ilyet sosem bírtam az angolokban, nem csoda, ha eszem ágában sincs egy angol családba beházasodni. Itt vagyok, mert egyelőre muszáj, de ez nagyon erősen távol áll az én közegemtől.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Türelmesen várom a lányoktól ilyenkor szokásos kirohanást. Volt már szerencsém megismerkedni egy-két libával, akik azt hitték, náluk fontosabb nem is létezik a világon, így abban is igen tapasztalt voltam, miként kell bánni velük. Figyelmen kívül hagyni őket. Ez az egyetlen olyan megoldás, ami teljes mértékben hatásos ellenük. Jóformán olyan, mintha egy vödör jéghideg vízzel öntenék nyakon őket: gyors és egyben kegyetlen. Aurora is ennek megfelelően élt a képzeletemben: egy idióta, aki szerelmes a saját tükörképébe, azon kívül pedig semmi más nem létezik számára. Nem néztem utána a lánynak, egy-két alkalommal, ha találkoztunk, akkor sem váltottunk pár szónál többet, számomra az is bőven elég volt. Apám választotta, nem én, ennél több indok nem is kellett számomra ahhoz, hogy utáljam. Újabb dolog, amit rám szeretnének erőltetni, semmi több. - Ha nincs semmi mondanivalód, akkor remek – biccentek a lány felé, amikor az feláll a padról, majd felém fordul. Kissé mintha kifejezéstelen lenne az arca, de ami az igazat illeti, nem aggaszt a dolog. Még csak eszembe se jut, hogy esetleg egy klónnal lenne dolgom, annyira ritka ez a mágia. Soha életemben nem találkoztam olyasvalakivel, aki alkalmazta volna, hiszen egy ilyen testmás nem sokmindenre jó, emellett nagyon kevés ember tudja úgy megalkotni, hogy teljesen élethű legyen. Az pedig, hogy beszéljen és átvegye a gazdája tulajdonságait is... Nos, azt hiszem, az lenne a mágia magasiskolája. - Indulhatunk? Semmi válasz, még egy futó mosoly sem jelenik meg Aurora ajkain, ugyanaz a kifejezéstelen valami uralkodik rajta, mint az elmúlt pár percben. Bosszant a dolog, hiszen nyilvánvalóan idegesíteni szeretne ezzel az egész színjátékkal, mindenesetre elsiklom efelett. Tegyen, amit akar, nem fontos, még örülök is neki, hogy hajlandó lemondani a sopánkodásról, mert ahhoz aztán végképp nem lenne hangulatom. - Azt hiszem, a csomagjaid rám várnak – sóhajtok egyet komor képpel, végül a lányra sandítok. Semmi reakció, egyetlen biccentés csupán, ennyi az egész, amit tud a csaj? Nincs mit tenni, nem álldogálhatunk a hidegben, majd a kastélyban talán megered a nyelve. Előveszem a pálcám, majd intek vele egyet, mire Aurora csomagjai lomhán a levegőbe emelkednek és elindulnak előttünk. Lassú léptekkel haladunk, egyikünk sem kezdeményez beszélgetést a másikkal, jómagam zsebre dugott kézzel sétálok a lány mellett. Pár pillanattal később sietős lépteket hallok a hátam mögül, mire kérdőn megfordulok és egy másik Aurorát pillantok meg. Érzelmeim ugyan nem ülnek ki az arcomra, de azért sikerül eléggé meglepnie engem. Annyira legalábbis mindenképp, hogy elfelejtek koncentrálni, így hallom, amint a hátam mögött a lány bőröndjei tompa puffanással landolnak a hóban. - Így már mindent értek... A másik lányra pillantok, aki addigra engedelmesen köddé válik. Remek tréfa, csak nem igazán jól sült el. Fogalmam sincs arról, mit akart elérni ezzel az egésszel a lány, de az igazat megvallva nem is érdekel. Az ő dolga, nem az enyém, mindenesetre nem díjazom, amikor csőbe húznak, főleg ilyen átlátszó, ostoba trükkel. Hogy lehettem olyan idióta, hogy nem vettem észre a dolgot? - Szóval klón – állapítom meg hasonló hangnemben, mint amilyet Aurora használt, amikor megállapította, hogy nem én vagyok a legpontosabb ember. Nem érdekel. Hátat fordítok neki, majd simán elsétálok a csomagjai mellett, ezzel is jelezve irányába, hogy ez innentől kezdve az ő dolga lesz. Ha klónt tud bűvölni a kisasszony, akkor számára a lebegtető-bűbáj már igazán nem akadály. Aurora kérdéseire csupán megvonom a vállam, majd foghegyről vetem oda neki a választ: - És te hol hasznosítod a klónodat? Tanórákon esetleg? Kilógsz, amíg a másolatod helyettesít téged? Semmi bajom azzal, ahogy a Roxfortot minősíti, hasonló véleménnyel vagyok vele a dolgot illetően, de előbb harapnám le a nyelvem, semmint ezt beismerném számára. - Na és? Elég alaposan körbeszaglásztál a faluban? Esetleg a kastélyban nem szeretnél körbenézni? Természetesen nélkülem, jobb dolgom is akad annál, hogy idegenvezetőt játszak. Nem hiszem, hogy bármi akadálya lenne számára a dolognak, elvégre nem sok lány tenné meg azt, amit nemrég ő tett. Aurora igazán talpraesett, ez azért pozitív meglepetés számomra, legalább nem kell állandóan pátyolgatnom őt.
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Időben érkezem, már csak azért is, mert az a célom, hogy kicsit felmérjem a terepet és lehetőleg jól körül nézzek a faluban. Nem ismerem még eléggé Angliát, pont e miatt kell idő, hogy minél többet megtudjak róla még az előtt, hogy Kyle megérkezne. Egy korábbi vonattal érkezem, mint amiről ő hírt kapott és egy egyszerű duplikáló bűbájjal hagyok ott az egyik padon egy afféle őrszemet magam helyett, akinek révén tisztában leszek vele, ha vissza kell indulnom, akin keresztül kommunikálhatok és aki... végül is afféle jelzőként szolgál majd számomra. Ezért nem kapkodok és ezért nem is láthat az ott hagyott klónon semmit, ami esetleg kiborulásra utalna csak azért, mert elég sokat sikerült késnie. Igazából cseppet sem lep meg, hogy nem érkezett meg időben és szinte már várom, hogy valamiféle kifogással fog érkezni, de az első pillanatokban még csak reakciót sem kap. A klón... nem tökéletes, még én sem vagyok annyira profi, meg aztán nem fogok ilyesmibe ennyi mágiát beleplántálni, nem sok értelme lenne. Kyle tehát ugyan szólhat és megpróbálhat életet lehelni belém, de az első pillanatokban nem igazán fog sikerülni neki. A klón feláll ugyan a padról, sőt még biccent is, de választ nem igazán sikerül kicsikarnia belőle, akármennyire is igyekszik. Bővebb reakció nincs, csak szimplán elindul vele, ha netán megteszi, én pedig ekkor már sietősen indulok el visszafelé, hogy mielőbb csatlakozzam. Sikerül valamelyest feltérképeznem a falut. Nem túl nagy, de már legalább azt tudom, hogy hol érdemes időnként felbukkannom, ha el akarom foglalni magamat, netán olyan alakokat akarok keresni, mint Ryan... csak a gyakorlás kedvéért persze. - Itt is vagyok, szia! - minden bizonnyal Kyle egy idő után vagy gyanakodni kezd, vagy netán kiakad, hogy nem válaszolok neki, viszont talán még ennek ellenére is meglepődik, amikor sietős léptekkel érem utol végül őt és a klónomat. Elég egy pálca intés és a másik egyszerűen köddé válik, hogy végül én legyek az, aki a helyébe lépek, immár beszédképesen. - Szóval késtél... legalább azt már tudom, hogy nálatok a pontosság nem túl fontos opció. - egészen nyugodtan beszélek, nem hallhat a hangomból semmit, hogy netán felhúztam volna magamat, vagy mérges lennék, szó sincs róla, szimplán csak megjegyeztem a tényt, hogy ezek szerint a jövőben majd erre kell számítanom, ha bármit is meg akarok beszélni vele. Sértettség nincs bennem, nem szokásom megsértődni és a ruhám alapján sem gondolhatja azt rólam, hogy afféle hisztis kis hercegnő lennék, vagy ilyesmi. Fel sem merül, nem vagyok az, tudhatja, ha akár csak egy kicsit is utána nézett annak, hogy ki vagy, vagy milyen ember, bár van egy olyan sejtésem, hogy gőze sincs róla, miután még csak nem is érkezett időben. - Téged csak úgy elengedtek iskola időben? Az angol iskolák még sem olyan szigorúak? - oh hallottam egy s mást és persze azért amennyire tudtam felmértem a terepet, hogy mire kell itt számítanom. Egyetemista lettem, de ha jól tudom ő még csak a hetediket tapossa, tehát sokkal inkább be van korlátozva, mint én. Ez persze főleg neki rossz, engem cseppet sem zavar. Nem fogok hozzámenni, csak azért vagyok itt, mert ha azt tegyem, amit az anyám akar, legalább is egy ideig, akkor itt maradhatok szépen az országban amíg ki nem derítem, hogy pontosan mi történt az apámmal és persze, hogy miért történt vele.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Éppen a Mardekár klubhelységében üldögéltem, amikor váratlanul megjelent az ablakban a családi baglyunk, én pedig némileg lustán álltam fel a fotelből. Apámra nem igazán jellemző, hogy levelet írna, ritkán érdeklődik a hogylétem felől, ezért is lepett meg annyira, amikor a lepecsételt borítékon az ő kézírását pillantottam meg. Vajon mit akarhat? Talán pont most vette ismét a fejébe, hogy mégis jobb lett volna a Durmstrangban maradnom? Ha ez a helyzet, akkor sajnos nem tiltakozhatok, elvégre nem hagyhatom, hogy gyanút fogjon... Nem szívesen vártam volna újabb éveket a bosszúm kivitelezésével, ráadásul az iskolában könnyebb is végrahajtanom, mint később, azt azonban magamban már rég beláttam, hogy ha apám végez velem, akkor végképp búcsút inthetek a terveimnek. Justice nem ér annyit, hogy eldobjam magamtól az életemet, leginkább neki kellene meghalnia értem. Igen, ez a legkevesebb, amit megtehet, és amit meg is fog tenni a kisöccséért. Borús képpel törtem hát fel a pecsétet, majd egyre sötétedő arccal olvastam el a sorokat. Aurora az iskolába jön? Mi a fenének? Miért kell mindig mindent megbonyolítani? Madison még teljesen rendben van, őt elvégre nem kérhetem meg arra, hogy menjen a fenébe és ne üsse bele az orrát a dolgaimba, de ez a másik csaj már egyáltalán nem volt az ínyemre. Justice szereti a pletykákat, imádja az új embereket, márpedig Aurora tökéletes boncolgatnivaló lesz számára. Ennyi erővel már most bevallhatnék neki mindent, de komolyan... Egy titokzatos lány, az új srác ismerőse, végre, újabb felejthetlen, felderítésre váró esemény. Csak meg ne üssem a bokám. Egyetlen dühös mozdulattal gyűröm össze a kezemben tartott papírt, majd hajítom a kandalló lángjai közé. Aurora 10-kor érkezik Roxmortsba, most van fél 11. Simán megtehetném, hogy le sem megyek elé, elvégre csak most kaptam meg a levelet, így is fagyoskodott fél órát, még egy párat simán kibír, számára ez igazán nem akadály. Apám azonban szereti az ellenőrzése alatt tartani a dolgokat, nyilván Aurorát is megkérte, hogy értesítse, miként is bánok vele a messzi távolban, a lány pedig ezt nem fogja elmulasztani, ebben teljes mértékig biztos vagyok. Ahol csak tudtunk, borsot törtünk egymás orra alá, márpedig ez a hülye liba nagyon jól tudja, mennyire tartok apámtól. Bármit, szó nélkül megteszek neki, amire csak kér, hogy ne haragítsam magamra. Márpedig az, hogy megváratom, egyenlő a halálos ítéletemmel. Remek. Villámgyorsan felöltöztem hát, majd sietős léptekkel indultam el a varázslófalu irányába. A tervem az volt, hogy amint átlépem a birtok határát, hoppanálok. Gyűlöltem így közlekedni, elég rossz érzés volt, sokkal jobban szerettem a fiákereket, de mire elintéznék egyet, addigra Aurora már árkon-bokron túl lenne, talán pont útban a roxmortsi posta irányába, hogy egy gyönyörűen megfogalmazott levelet küldhessen külföldre. Van is egy jó tippem, hogy kinek címezné azt. Pár perc múlva már a roxmorti vasútállomáson álltam, miközben tekintetemmel Aurorát kerestem. A vonat már el is indult visszafelé, a tömeg szépen apadt, így nem is volt nehéz dolgom. A lány nekem háttal üldögélt a bőröndjein, nagy eséllyel tartott attól, hogy nem találom meg, ha idő előtt beül a váróterembe, így inkább idekinn fagyoskodott. Egyáltalán nem sajnáltam, ez az ő döntése, talán mégis volt annyi esze, hogy szórt magára valamiféle melengető bűbájt, de ha nem, az se gond. Legközelebb tanul a hibáiból. - Szia – szólaltam meg ridegen, miután megkerültem, majd elé léptem. Nem állt szándékomban titkolni előtte, hogy mennyire nem örülök az ittlétének, habár nem is kezdtem el számára ecsetelni a dolgot. Csak gyanút fogna, hogy talán mégsem csupán a tanulmányaim miatt vagyok itt. Nem, úgy viselkedek vele, mint normális esetben tettem volna... Tartom a két lépés távolságot, és csak akkor szólok hozzá, ha nagyon szükségét érzem a dolognak. - Mióta dekkolsz itt? Mosoly jelenik meg ajkaimon, mely nagy eséllyel elárulja számára, mennyire élvezem legbelül a helyzetet, de nem izgat a dolog különösebben. Egyébként sem hinné el, mennyire szánom-bánom a dolgot, ha itt és most nekiállok színészkedni. A szüleim előtt úgy tettünk, mintha mennyire boldogok lennénk egymással és ezzel az egész helyzettel, holott a hátunk közepére se kívántuk a másikat. - Apám baglya kissé eltévedt – pillantok a peronon lévő táblára, mely az aktuális időt mutatja éppen. Kerek háromnegyed órát késtem, minő boldogság. - Úgyhogy, ha szidni akarsz valakit, akkor ott a madár, engem hagyj ki az ilyen női hülyeségekből, ha lehet. Indulhatunk, vagy még ülsz itt egy ideig? Ha az utóbbit választaná, akkor nem fogom megvárni, arra ne is számítson. Hoppanálok egyet a kapuig, majd visszamegyek a klubhelyiségbe, ennyi az egész. Majd odatalál az iskoláig, ha nagyon szeretne.
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
)
//