2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Karakteredre jellemző idézet"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy
Teljes név: Missy Foster Születési hely és dátum: 1979. 07.27. Westchester Csoport: Griffendél Patrónus: Mosómedve Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7. évfolyam Képesség: - Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan - Kiemelkedő, Bájitaltan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Amolyan mindenki kedvenc barátnéje vagyok, és minden ok meg van rá, hogy ezt higgyék rólam. Kiváló hallgatóság vagyok, bárkivel megtalálom a közös hangot. Olyan típus vagyok, aki nem csak, hogy érdeklődő, mindenről megvan a véleményem, hozzá tudok fűzni a dolgokhoz saját, érdemi gondolatokat, hogy a másik úgy érezze, remek beszélgetőtársra talált. Ezzel viszont sokszor azt érem el, hogy míg a legtöbb ember felszínes, én fontosnak tartom a barátaimat, akik ha lányok, legtöbbször túlzottan belém kapaszkodnak, nekem öntik ki minden bánatukat, de nem is ők a gond. A srácokkal született tehetségem van szépen bánni, valahogy mindig is fiús társaságban mozogtam. A túlzott figyelmesség, amit feléjük nyújtok, az ölelések, a magától értetődő érintések, félreérthető gesztusok könnyen elérik, hogy valaki belémszeressen, amit persze észre sem veszek, nem ez a célom. Ha én együtt ebédelek valakivel, az számomra csak egy ebéd, egy jó kis beszélgetés, de a srác bizonyos, hogy randiként fogja fel, aztán ő sem érti, hogy miért nem történik semmi, és én sem, hogy miért kéne történnie valaminek. A szüleim miatt van egy állandó megfelelési kényszerem, ez lehet az oka, hogy inkább elméleti, mintsem gyakorlati ember vagyok, mert ha már sokan rám figyelnek, könnyen elönt a lámpaláz.
Megjelenés
Egyszer valaki rám fogta, hogy véla van a felmenőim között, ez egyértelműen nincsen így, mert a családom vagy hatszáz évre visszamenőleg tudja igazolni az aranyvért, amelynek átkától szenvedek én is, mert azt hiszik, én is olyan tökéletes auror leszek majd, mint mindenki a családból. A külsőm alapján széparcúnak mondanak, anya kisugárzását örököltem, de a félénkségem annyira tönkretesz mindent, hogy a cseppnyi vonzerőm is a semmivé lesz. Na nem mintha valaha is akartam volna hódítani. A barátság nekem tökéletesen elég, így megmarad mindenki felé a cserfességem, a kedves félénk mosolyom. Természetes szőke vagyok, smaragdszín szempárral megáldva, szív alakú pofival megáldva. Mindig ül a tekintetemben egyfajta visszafogottság. Divatozás tekintetében az arany középutat képviselem. Nem vágok fel a nőiességemre, bár korom folytán már megtehetném, hiszen szép vékony alakom van, ám apácának sem mutatom magam. A saját, talán kissé furcsa stílusomban lejtek végig a folyosókon, úgysem lát meg senki.
Életed fontosabb állomásai
Primo
Egész évben Charlie nyomában loholtam, miután az első napokban sikerült bebizonyítanom, hogy nálam gyávább griffendélest még nem hordott hátán a föld. Senki nem tudta nekem bemesélni, hogy az őzek nem harapnak, így egy hetedéves srác keresett meg, miután kategórikusan kijelentettem, hogy nem megyek olyan vadállatok közelébe, mint a pónik, és a Legendás Lények ismeretén sem számítsanak rám. A vörös hajú herceg nem foglalkozott a dacommal, magabiztosan vezetett végig a birtokon, és sorban mutatta meg, hogy mi az, amitől tartani érdemes, és mitől nem. Na jó, az őzeket megsimogattam, és a pónira is felültem végül, de könnyű neki, Romániába fog menni, polyás korától arra készül hogy bestiákkal foglalkozzon, míg én... Minden engem figyel, árgus szemekkel, hogy mikor mutatok valami hajlandóságot a feketemágusok üldözésének tudományában. De valjuk be, aki egy Bambit sem mer megsimogatni... az mit kezdene egy halálos átokkal? Sajnos Charlie az év végén elhagyta az iskolát, már évek óta végzett, csupán Hadrignak segédkezett még két évig, pedig végig nagyon kedves volt velem, fogalmam sem volt, hogy mi lesz nélküle. Az öccsei egyátalán nem kezdeményeztek felém, még az sem, aki hozzám hasonlóan elsősként kezdett. Ám Charlie megkért, hogy jövőre kezd a huga, Ginny, legalább rá próbáljak meg odafigyelni. Ez tartotta csak bennem a lelket. Volt valami mizéria a házkupa ünnepségen, a végén elsők lettünk utolsókból. Na nem mintha én hozzátettem volna. Nem kérdeztem, de nem is mondtak semmit. Legalább gyógynövénytanból jó lettem, ott nem kellett annyira beszélnem, szótlanul hatákonyabban dolgozom. A sötét varázslatok kivédése tanárunk fura módon ahogy hallom valami beteg alak volt. Oda se neki.
Due
Ginny úgy tűnik még nálam is ijedősebb, de egészen kedvesen fogadta a közeledésemet. Ahogy látom, mindig elharapja a nyelvét, ha Harry ott van a közelben, amit azért furcsállok, nem tudom, hogy mit lát abban a srácban. Miért kell mindennek a sötét mágiáról szólnia? Nem lehetne csak úgy... teázni? Anyáék nyaggatnak, hogy idén már alaposan feküdjek rá a tanulmányaimra, mert a karácsonyi szüntet otthon töltöm, és ha azt látják, hogy még gyakorlásképpen sem merem kimondani az igéket, pálca nélkül, akkor kivesznek az iskolából, és sikálhatom a mosdót a házimanónkal együtt. Megfontolandó, olyan finom gyümölcskenyeret tudnak sütni. Viszont szegény Ginny egyre rosszabbul van, és állandóan azt mondják, hogy maradjunk a körletünkben. Lemaradtam valamiről? Merényletek? Kit? Hol? Én nem hallottam semmit, csak Ginny sír állandóan. Megbántottam volna? Lehet, hogy többet kéne beszélgetnünk, de akárhogy próbálok a barátnője lennni, mindig csak naplót ír. Én is veszek egyet, mert nem szólít meg senki a körletben, csak ücsörgök a kakaómmal többnyire, és a kandallót bámulom. Te jó ég, Ginny eltűnt! Akkor mégis vannak merényletek? A prefektusok azt mondják, ne maradjunk le, erre az a kettő megint elmászkál? Vagy hárman vannak? A két fiú, az egyik Ginny bátyja, és a lány a szomszéd hálóból. Hermione. Hiába pisszegek utánuk, meg sem hallanak. Ez ugye csak valami vicc? De nem, másnap Ginny megkerül, és elmeséli, hogy a napló kényszerítette, hogy fenyegetőzzön... Jóég, mondom neki, hogy inkább velem beszélgessen. Végre igent mond, kivételesen a sarkamra álltam, és úgy érzem, jól tettem!
