2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ugyan, kérem, a Rémviadal Ketrecklub minden, csak nem egy tisztességes klubhelyiség. Annál inkább az egyik Zsebpiszokközi épület titkos sikátorból nyíló lejáratán elérhető sötét, bűzös, folyton tömött, éjszakai varázslény-viadalokat üzemeltető és fogadással foglalkozó alantas mocskos kocsma. Elképesztően nehéz a bejutás, hiszen alvilági fickók üzekednek illegális dolgokkal, mint például tiltott szeszek, drogok, bájitalok, de a fő attrakció mégis a hatalmas ketrec és a benne csatározó varázslények. Fiatalkorúakat élből visszafordítják, de még a húszas évei elején járó tejfelesszájúakat is gyakran kipenderítik, vagy csúnyán lehúzzák belépőt kérve. A meccsek vérre mennek, nem ritka az se, hogy életre-halálra, a bevadított állatoknak nincsen választásuk, mint küzdeni, különben a átkokkal kínozzák őket. A hely nem a tisztaságáról híres, nincsen benne semmi előkelő, még ha egyesek szeretik is játszani itt a következő sötétnagyúrt. Nem ritka, hogy a földön egyszerűen homokot szórnak a kifröccsenő testnedvekre és az egész este folyamán többé nem is törődnek vele, mindenki csak áttapos rajta, ahogy a kedve tartja. Hogy miért létezhet ez a hely, miért nem számolták fel az aurorok? Ez maga a rejtély, de ha be is záratják őket hébe-hóba, a klub újra és újra felüti a fejét, ha kell, néhány sarokkal odébb egy másik mágikusan kibővített pincében.
Összefonom magam előtt a kajaimat, és érdeklődve figyelem a küzdelmet, kényszerítve magamat, hogy nézzem végig ahogy az állatok egymásba kapnak és éppen darabokat hasítanak ki egymásból. Hol vannak a gazdáik ilyenkor? Életre halálra megy a küzdelem, ennyire nem törődnek a varázslényekkel? Furcsa bizsergés kezdi átjárni a testemet, de egyelőre nem tudom, hogy az érdeklődésemet izgatja ez a dolog, vagy éppen a hányinger fog elkapni a rosszallástól. Szeretem tágítani a világképemet és a határon táncolni, így az, hogy a látvány felkavaró, tökéletesen beillik annak, amire vágytam. Azok után, hogy legutóbb bekeveredtem egy bárba, ahol belém kötött egy izomagy és azzal a Nox nevű nővel úgy rendeztük le, hogy megkértük Courtney-t a világ legszebb transzvesztitáját, hogy csábítsa el, aztán villantson és égesse be az alakot... Jó, ez lényegesen más tészta, de az is jóval a korfontzónámon kívül volt. A viseltes, sötétebb ruháimban reméltem, hogy nem fogok annyira kitűnni, bár lehet, hogy túl mugli-bunyósra vettem a figurát a kezemen az ujjatlan kesztyűvel, aminek a bütykein fémszegecsek állnak ki. Talán sötét talárban és köpenyben kéne lennem, hogy ne nézzenek ki? Ugyan is a szemem sarkából észreveszem, amikor egy alak, felnőtt férfi céltudatosan elkezd megközelíteni. Nem készülök azonnal fenyegetésre, hiszen ez egy zsúfolt hely, ha nem is lépne közbe senki, akkor is a sok-sok szempár szemtanú. Ó, milyen naiv vagyok, ha itt késelne meg ez az alak, valószínűleg csak kihúznák a hullámat és felszórnák földdel a vérfoltokat. Felszalad a szemöldököm a tippet hallva, de nem ijedek meg, hiszen már az imént kiszúrtam őt. Ha valaki először megy le egy igen csak rossz hírű, alvilági helyre, akármennyire bámulja a varázslényeket, azért a környezetére is figyel. - Kösz az aggódást, de még nem szálltam be a fogadásba, már elkezdődött a viadal, amikor befutottam. Talán majd a következőbe. - válaszolom félvállról először, de aztán elfordulok a ketrecektől, hogy jobban szemügyre vegyem. Nem mondanám, hogy a helyen túl jó a világítás, de nem tűnik ismerősnek a fazon, ami esetemben egy jó dolog. - Van tipped arra is? Csak az oddsokat figyeled, vagy van tököd azért néha az esélyes ellen is fogadni? - kérdezem, talán túl kihívóan, de valóban érdekel a válasza, és valamilyen szinten ha már ő kiszúrt engem, akkor fel kell térképeznem, hogy a későbbiekben veszélyt jelent e. Bár nem tudom, hogy ezen a helyen hány olyan ember van, aki tiszta szívvel úgy vallana, hogy ártalmatlan. Még én sem. A szürke pulcsim kapucniját egy gyors mozdulattal megdobom - ez alatt jól látható lesz a szegecses kesztyű is - és a hajamat felemelem a nyakamról, kinyír ez a meleg és ez az állott levegő. Én a friss levegőhöz vagyok szokva seprűn száguldva, nem a bezárt ember és állattömeghez. De nem látszik az arcomon panasz és eszem ágában sincsen nyavalyogni.
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
Neira és Graves
Nem látszik rajtam semmi, de szívemből gyűlölöm ezt a helyet. Ha csak rajtam múlna akkor porig égetném és még sóval is behinteném a romjait, de muszáj elismernem hogy néha hasznos az ilyesmi. Kellenek az ilyesfajta pöcegödrök, hogy összegyűlhessenek az élet árnyékosabb oldalán élők, hogy intézhessék az ügyeiket - én pedig szükség esetén kihasználhassam az ilyesmit. Most is infoért tértem be, hiszen errefelé csak pénz kell ahhoz hogy a tudás gazdát cseréljen - egy elejtett megjegyzés itt, egy csúsztatott boríték ott, és már készen is vagyunk. Na nem mintha túl sokat érne az ilyen könnyen megszerzett info, kellő fenntartással kell kezelni, de... valahol el kell kezdenem. Nox túl okos ahhoz hogy nagyot hibázzon, így muszáj körbejárni jobban a dolgokat, mélyebbre ásni, ahhoz pedig idő és pénz kell. Ma ugyan semmi érdekest nem sikerült megtudnom azért a kupac galleonért ami gazdát cserélt, de kaptam egy új tippet, és az az irány még érdekes is lehet. Elgondolkozva nézem inkább a viadalt, bár inkább magamra figyelek mint az ott zajló küzdelemre. Barbárságnak tartom a varázslények ilyen kihasználását, de... a helynek megvan a maga haszna. Lassan pásztázom a tömeget, amikor kiszúrok egy fiatal, elég látványosan ide nem illő lányt. Nem sokat tökölök, inkább közelebb furakodom és megszólítom, hátha szerencsém lesz és megtudok valami érdekeset tőle. - A crup fog győzni, csak meg kell nézni az oddsokat. Remélem nem tettél túl sokat ellene.. Próbálok normális hangon megszólalni és nem elijeszteni, de kissé túl ércesre sikerül az egész, mintha cask a hely hozná ki az emberből a legrosszabbat.
Hát nem mondom, hogy egyszerű volt lejutnom ide. Az egy dolog, hogy egy huszonévest - az öregek szemében szinte még fiatal csitrit - ritkán engednek be akárhová a Zsebpiszokközben persze belekötés nélkül. Érthető, mivel a legtöbb helyen lehet találni valami illegálisat, és ha egy túlbuzgó Auror-tanonc jelenik meg és lefüleli a sötétebb figurákat, az azért elég para. De én nem csak huszonéves vagyok, ami miatt igen csak villannak a stop táblák, hanem még ismeretlen is mindenki számára, így hát dupla veszély, hogy egyszer csak megvillantom a jelvényt, füttyentek az erősítésért és már vége is a bulinak. Márpedig, ezen a helyen nem akármilyen bulik vannak. Persze néha érdekes és izgalmas, ha egy szórakozóhelyen táncolok, meghívatom magam, random emberekkel ismerkedek vagy pasikat csípek fel, de lassan már kezd csömöröm lenni tőlük és ideje valami új izgalom után nézni. Az pedig már csak egy csipetnyi motiváció, hogy kurvára elegem van már megint a családomból és a lehető legtávolabb akarok kerülni tőlük, márpedig a híres neves Brooks dinasztia aztán soha nem dugná az orrát ilyen söpredék közé. Jó, ez tényleg az a környék, ahol nem csak szimpla szegényebb emberek vannak, hanem feketemágusok is dögivel, de legyünk őszinték: engem nem fognak megijeszteni egy mordulással vagy csúnyánnézéssel. Ezeken már túl vagyok. És nem csak azért, mert hú-de-gonosz kis mardekáros diák vagyok, és rettenthetetlen. Hanem azért, mert ez nem az első alkalom, hogy ilyen emberek között járok és mert kimondottan örülök, ha belém kötnek és próbálgathatom a szárnyaimat. Illetve a jobb horogjaimat. A társasághoz illő sötét ruhákban vagyok, szürke-fekete kombó, a hajam feketén, kiengedve omlik a vállamra, bár néhány perc után már olyan melegem lesz a fülledt emberi és állati kipárlásoktól, hogy átkozom magam, hogy nem hoztam magammal hajgumit. Mocsok mindenfelé, de elszántan siklok az emberek között, hogy eljussak egy hatalmas, talán tíz méter átmerőjű kör alakú ketrecig, amiből egymással szemben egy-egy ajtó nyílik, ahol betuszkolnak egy-egy varázslényt. Éppen egy Crup (villásfarkú Russellterrierhez hasonló lény) és egy Kneazle (macskaszerű, oroszlánfarkú bestia) tépi egymást. Kissé talán közhelyes a kutya-macska harc, de ezek nem kicsit verekednek és kicsit kapnak oda... Mind a két lény több sebből vérzik, a mancsaikkal szinte már tócsában csúszkálnak. Vagy az még az előző lények vére? Megbabonázva, az elképedésemet gyengén leplezve bámulom a verekedő lényeket, néhány pillanatra elfelejtve, hogy figyelnem kéne a környezetemre is, ugyanis nem egy rossz arcú alak kering itt, a sör és izzadtságszagú teremben.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Rémviadal Ketrecklub Kedd 27 Dec. - 19:49
Rémviadal Ketrecklub
Ugyan, kérem, a Rémviadal Ketrecklub minden, csak nem egy tisztességes klubhelyiség. Annál inkább az egyik Zsebpiszokközi épület titkos sikátorból nyíló lejáratán elérhető sötét, bűzös, folyton tömött, éjszakai varázslény-viadalokat üzemeltető és fogadással foglalkozó alantas mocskos kocsma. Elképesztően nehéz a bejutás, hiszen alvilági fickók üzekednek illegális dolgokkal, mint például tiltott szeszek, drogok, bájitalok, de a fő attrakció mégis a hatalmas ketrec és a benne csatározó varázslények. Fiatalkorúakat élből visszafordítják, de még a húszas évei elején járó tejfelesszájúakat is gyakran kipenderítik, vagy csúnyán lehúzzák belépőt kérve. A meccsek vérre mennek, nem ritka az se, hogy életre-halálra, a bevadított állatoknak nincsen választásuk, mint küzdeni, különben a átkokkal kínozzák őket. A hely nem a tisztaságáról híres, nincsen benne semmi előkelő, még ha egyesek szeretik is játszani itt a következő sötétnagyúrt. Nem ritka, hogy a földön egyszerűen homokot szórnak a kifröccsenő testnedvekre és az egész este folyamán többé nem is törődnek vele, mindenki csak áttapos rajta, ahogy a kedve tartja. Hogy miért létezhet ez a hely, miért nem számolták fel az aurorok? Ez maga a rejtély, de ha be is záratják őket hébe-hóba, a klub újra és újra felüti a fejét, ha kell, néhány sarokkal odébb egy másik mágikusan kibővített pincében.
