2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Nem tudtam, hogy ennyire vonzanak a seprűk, persze lehet, hogy csak a plakátok szúrják ki a szemed mindenhol. De lényegtelen. - von vállat, jelezve, hogy annyira nem érintette meg a dolog, meg nem ez a legfontosabb dolga. Ha ismeri, hát ismeri, csak furcsa volt elsőre, mert tuti nem mozognak egy helyen, egy körben, de ha csak látta, az már más. Bár, hogy minek jegyzi meg, de mindenkinek megvan a maga furcsasága, így a lányra hagyja. Aztán beáll a csend, és a fiú csak hagyja, hogy legyen. Meghagyja a lány szabadságát, nem ront rá a kérdésekkel, nem akarja megtörni, vagy feloldani az esetleges feszültséget. Kortyolja az italát, és vár, amíg a lány nem mozdul valamit. Ahogy telnek a percek, végül megenged egy óvatos kérdést, nem is csak illedelmességből, sokkal inkább érzékenységből. Végül is most ismerkedett meg a lánnyal, nem fogja lerohanni, nem közeli ismerőse vagy barátja, nem tartoznak rá a dolgai, így nem is köti magához. Meghagyja neki a lehetőségeket, majd csak elmosolyodik, és megemeli a lány felé a poharát. - Neked is, még látlak! - kacsint rá, nem fenyegetően, csak közli, hiszen esélyesen összefutnak még. Feltételezve, hogy a lány ebben az alakban fog maradni. Amint tovasuhan, a srác int a pincérnek, rendezi a számlát, majd kezeit zsebre vágva, fütyörészve visszasétál a suliba.
Elképesztően könnyedén kezelem, mikor elkezd méregetni valódi személyazonosságomat szóba hozva - persze nem elárulva magamat. Egy pillanatra se jövök zavarba, inkább az én szemeim kerekednek ki és viszonzom a furcsán nézését. - Ugyan már! Személyesen sehonnan, de minden egyes Tűzvillám plakáton az ő arca van. - kicsit elmosolyodom, mikor a tartozásról kérdez, ez a feltételezés nagyon is mulattat. Egyrészt valahol ilyen külsőt is akartam festeni magamról, egy kemény csajt, aki akár még egy ilyen gazdag úrhölgyet is sakkban tarthat, másrészt vicces maga a gondolat, hogy magamból húzom ki a pénzt. Jó, végül is tényleg Rose pénzeli Neirát, csak a kettő egy és ugyanaz. A jókedvem lassan mérséklődik, először csak kedves mosollyá változik Elijah megjegyzésére, hogy milyen rossz partit találtam a személyében, aztán jön az a bizonyos kérdés. Semmi kedvem tovább folytatni ezt a témát, és ez eléggé lejön a srácnak is, mert csak vár, nem mond semmit a válaszomra, türelemmel és a korábban említett illedelmességével. Nem akarom az arcomat továbbra se felé fordítani, így jó pár perc telik el némán, én csak iszom a sört, míg meg nem töri a másik a csöndet. Sétálni? Igen, most nagyon is lenne kedvem mozogni, de abból nem séta lenne, hanem futás és az első unszimpatikus emberbe rohanás, hogy felheccelve nekem jöjjön. Mostanában túl érzékeny vagyok, ha csak minimálisan is eszembe jut az igazi életem, már esténként sem érzem magam szabadnak. A gondolatot megfontolom, aztán visszafordulok Elijah-hoz. - Örülök, hogy megismertelek, Elijah, legyen szép életed. - mondom, könnyedén felállva az asztaltól és lendületesen ellökve magam. Nem válaszolok a kérdésre, szerintem az elköszönés tökéletesen elég válasz. Nem sértett meg, komolyan csak jót kívánok neki, de most már terhes a társasága, így megszabadulok tőle. Ha csak hangyányi jelét látom, hogy követni akarna, vagy visszatartani, akkor elsuhanok az emberek között és az utcán az első sikátorban a pálcámmal lecserélem öltözékem és a képességemmel megváltoztatom vonásaimat. De azt hiszem ez a jólnevelt, lovagias srác nem kémkedne utánam. Az este további részében pedig éppen úgy cselekszek, ahogy elgondoltam - már negyed órán belül egy nálam tíz évvel öregebb, morózus varázslóval kötekedek, és perceken belül jöhet is az ökölvívás. És állom a sarat. De mennyire hogy állom.
// Köszönöm a játékot! ^^ //
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Minden csak viszonyítás és nézőpont kérdése. Elijah megszokott társaságához képest Neira kifejezetten feslett, sőt a fiú jelleméhez képest is. Egy cédához képest persze egy konszolidált úrihölgy. És ezzel nincs is semmi baj, Elijah igen is élvezi a leányzó társaságát, élvezi ezt a laza, flörtölős játékot is, amit ketten művelnek, mindenféle komolyság nélkül. És persze, ami szintén fontos, minden pejoratív jelző nélkül. A vörös csaj említésére Elijah kissé értetlenül pislog Neira felé, mintha méregetné is, valahogy nem érti, miért éppen ez a lány az, akit ismer, főleg, amilyen hangsúllyal beszél róla. - Ja, vágom. A vörös csaj, kettővel felettem jár, Mardekáros. Őt meg honnan ismered? - nem gyanakszik, inkább csak értetlenkedik, hiszen amennyit ő látott a Brooks lányból, teljesen ellentétes Neirával, és nem nagyon hiszi, hogy ivócimborák lennének. - Sokkal tartozik neked? - szalad kissé kéjes vigyorra a szája, majd ahogy Neira elkezdi húzni, csak somolyog, és könnyed mozdulattal nyújtózik egyet. - Borzalmas partyt találtál magadnak ma estére.. Szeret tanulni, ráadásul unalmas tárgyakat, nincs semmi titkolnivalója, vagy izgalmas, elvarratlan szála, még illedelmes meg lovagias is.. Nem is értem, hogy bírod. - kacsint rá a végén a lányra, viszonozva az apró mosolyt valami hasonlatossal. Aztán mintha egy kicsit megfagyna a levegő, és a lány is mintha lesokkolódna. Elijah, ha azt nem is látja, ahogy az arcából kifut a vér, a hezitálást és az időkimaradást majd a későbbi reakciókat egyaránt látja. Alig észrevehető mosolyka suhan át a srác arcán, majd int a pincérnek, kér egy erősebb barna sört, majd lassan belekortyol. Nem mond semmit, csendben figyeli a lányt néhány pillanatig, miközben a sört kortyolgatja, majd előredől,kezeit megtámasztja az asztalon. - Van kedved sétálni?
Na, azért ne túlozzunk, nem is vagyok én olyan feslett. Rendben, ha valamiről úgy sejtem, hogy élvezetet vagy örömöt hozhat az életembe, esetleg izgalmat vagy adrenalin lökettel lát el, akkor nem szoktam sokáig hezitálni. Nem szoktam ügyelni a következményekre, hiszen általában nincsenek, Neira egy fantom, semmi sem fog utolérni a "múltamból". Ha esetleg egyszer elkezdenének a szálak összegubózódni, legrosszabb esetben levetem Neira arcát és új profilt alkotok magamnak. Megtehetem, és nem lesz senki, akit bánnék hátrahagyni. Ami pedig a fogamat illeti, habár én magam csöppet sem értek a gyógyításhoz, de nincs az a sérülés, amit az én pénztárcámmal ne tudnának eltüntetni a gyógyítók az ispotályban, szóval nem kell ilyesmitől tartani. Mondjuk... még nem próbáltam olyan szinten alakváltoztatni, hogy például férfivé változzak, esetleg öreggé vagy fogatlanná... Vajon sikerülne? Tudnék ekkora transzformációt végbe vinni? Intek a csaposnak, hogy kérnék egy pohár sört, az édes után valami keserűbbre vágyom most már. A vörös nő leírására csak hümmögök egy kicsit, ezek szerint Elijah-nak a vörösök tetszenek. Vajon ismer engem? Ismeri Rose Brooksot? Lehet, hogy pengeélen táncolok, ha felhívom a figyelmet magamra, de a kisördög már ott bújkál bennem. - Az egyetlen vörös, akit névszerint tudok kicsoda a Roxfortban az is egy diák, valami Rose Brooks, az a gazdag seprűs vállalat-arc csaj. - szúrom csak úgy be a beszélgetésbe, hátha kapok valami értékelhető véleményt... Magamról. Természetesen simán megválaszolom a kérdését, ugyan a neveket kerülöm, de valószínűleg amúgy se mondana neki semmit. - Na neee... Ez nem is igazi válasz. Nincs egy titkos szerelmed, anyukáddal nem váltál el haragban, legjobb barátodnak még sose mondtad, hogy inkább testvér neked, mint haver, vagy akármi, de ez, fú de uncsi, te. - vétózom meg a válaszát, de a mosolyomból látni, hogy azért nem gondolom komolyan, hogy ez nem válasz, nem kell innia, ha tényleg ennyi amit elmondana. A kérdését hallva kicsit koncentrálnom kell, hogy az arcomból ne szaladjon ki a vér és a vonásaim merevek maradjanak és ne vegyen észre rajtam semmit. Nem az a probléma, hogy nem akarom megmondani, hogy otthon, a Brooks kúriában, hanem az a probléma, hogy... Sehol. De ezt elmondhatom? Vagy ez újabb kérdésekre adna okot? A magabiztosságom néhány pillanatra elhagy, aztán "üsse kavics" alapon lendületesen válaszolok, megvonva a válam. - Sehol. - mondom, az arcomra közönyt erőltetve, még is a frissen elém került sörből jó pár korty lecsúszik, ahogy félig elfordulva pasztázni kezdem a hirtelen nagyon érdekes szakadozott, mocskos, félig lejött tapétát.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Noha nem célja, hogy ágyba csábítsa a leányzót, egy ártatlan flörtben könnyen benne van, hiszen abban nincs semmi rossz, ő is férfiból van, ráadásul tudja magáról, hogy nem rossz parti, és a lány sem az a ma született bárány. Éppen ezért tudja a srác azt is, hogy ebben nem sok komoly dolog van, Neira kijelentette, hogy nem az esete, de a könnyed hangvétel mégis megengedett ezen a helyen, és éppen ezért a könnyed viselkedés is. Nem egy prűd valakiről van szó, hanem egy lazább kamaszsrácról, aki egy szép hölgy társaságában tölti az estéjét, ivós játékot játszva. Egy szép, de feslett hölgy társaságában. Ahogy táplálja a másik büszkeségét, és az kihúzza magát, csak a fejét csóválja egy kisebb sóhaj közepette. Jó, oké, ő kezdte, hogy kemény a lány, de azért valahol reméli, hogy ez nem annyira mindennapos eset. Nem mintha aggódna a lányért, akit amúgy nem is nagyon ismer, vagy határozott és berögzült elképzelései lennének a férfi és a női szerepekről, csak azért nem kenyere az erőszak, meg reméli, hogy a lány nem fog egy 24 karátos mosolyt villantani rá az egyik pillanatban. Az annyira nem szexi. De eddig nem sütötte ki a szemét a megcsillanó fény, úgyhogy az átmeneti aggodalom el is tűnik, bár tény, hogy eléggé furcsa jellemre vall, akinek ez volt élete legboldogabb pillanata, de legyen így. Azt meg észre sem veszi, hogy úgy válaszolt, mint a lány. Az ő fejében csak az volt, ki az, akit Neira ismerhet, és ha végiggondolja, előbb feküdne le McGalagonnyal, mint a furcsa Jósmágia tanárnővel, aki inkább hírhedt, mint híres, bár tény, hogy a repüléstan tanárnő egészen sportos. De mégiscsak az öreg macska a legismertebb mindegyik tanára közül, meg az ő házfőnöknője is, ezért is volt kézenfekvő, hogy őt mondja. - Majd küldök neki egy csokor virágot a kedvenceiből, hogy kiengeszteljem. - somolyog romantikusan a lány szavaira reflektálva, és érezhetően ő is csak megjátssza a lovagias hangvételt. Látva, hogy a lány nem tudja hova tenni, csak somolyog a nem létező bajsza alatt. - Sejtettem, hogy nem mond semmit a neve. Egy dögös vörös, és nem is olyan idős, mondhatni fiatal. - nem nagyon van mit mesélnie róla, elmondta, hogy hívják, meg mit tanít, és ezen kívül mindegy is, hogy mit lehet róla tudni. Neira újabb szempilla rebesztgetésére csak a bögréje felé int. - Ha akkora úrhölgy vagy, akkor nem válaszolsz, hanem iszol. A lehetőség adott. - emeli fel utána kezeit, széttárva azokat, és várja a sztorit, amit persze meg is kap, miközben a fejét ingatja. - Valahogy az az érzésem, te inkább mesélni akarsz néhány pohár bor mellett, mint sem inni. Ami persze egy cseppet sem zavar. - mosolyodik el a végére olyan sanda, sunyi félmosollyal, és furcsa, flörtölős fénnyel a szemeiben. Igen, flörtöl egy picit. Aztán megint egy komolyabb kérdés jön, amire a srác nem sokáig hezitál. - A házvezetőmnek, hogy ennyire leszóltam. - szemei játékosan villannak meg, miközben picit belekortyol a bögréjébe, majd leteszi az asztalra, ő is. Igen, a lány történetére, mely szerint fiatal volt, és a srác idősebb, már meg se lepődik, főleg az után, hogy miket mesélt eddig magáról Neira. A kérdésre pedig ennél jobb válasza nincs, mert nem érzi úgy, hogy nagyon elfelejtett volna bárkinek és bármit elmondani. Nem az a kifejezetten bonyolult vagy veszekedős lélek. - Hol érzed magad otthon? - nem akar nagyon személyes, direkt kérdéseket feltenni csak azért, hogy a lány igyon, de picit talán érzékenyebb területekre óvakodik. De ha Neira nem akar válaszolni, joga van hozzá.
Halkan felnevetek, mikor ez a jólnevelt srác sejtelmes félmosollyal az arcán flörtölősen válaszol a szavaimra. Úgy tűnik, hogy őt se kell első pillanatban elbagatelizálni egy egyszerű jellemű, kedves fiúnak, mert a megfelelő környezetben, és talán néhány pohár bor után az ő szemében is felcsillan a pajkos fény. Persze, továbbra se valószínűbb, hogy bemásznánk egymás ágyába, de azért izgalmasabb úgy beszélgetni, ha néha van egy kis vibrálás és beszólogatás. - Ez a beszéd. - kacsintok rá mosolyogva, aztán hallgatom a történetét. Jó, valahol meg tudom érteni, hogy ezt választotta a legcikibb élményének, nem is tudom, ha visszafordította volna a kérdést ugyanúgy, akkor én mit mondtam volna. De szerencsére nem így tett, és nem is lett volna túl kreatív ugyanazt kérdezni. A válaszomra a kivert fogról kapok egy kis elismerést, amit jó szívvel fogadok, kicsit kihúzva magamat. Valahol táplálja a büszkeségemet, hogy valaki ilyen kontextusban tart keménynek, és nem úgy, ahogy általában. Nem fagyosnak, szívtelennek, hanem belevalónak és bevállalósnak lát. Bár csak minden nap így lehetne és az egész világ olyannak látna, amilyen lenni akarok. De ez a nap nem jött el és talán soha nem is fog eljönni. Érdeklődve figyelem, hogy mit reagál arra, hogy az első kérdésével előhozakodtam újra és most ellene fordítottam, és nem lep meg, mikor ugyanúgy kezdi, mint én, kiválaszt egy jó kis öreg tanárnőt ellenpéldának. - Szegény öreg prof, biztosan megszakadna a szíve, ha hallaná, hogy nem őt választottad. - játszom meg az együttérzőt az idős tanárnő felé, de mosoly bujkál a szám sarkában. Mikor hallom a kiválasztott tanerő nevét jócskán kiül az arcomra, hogy forognak a kerekek a fejemben. Fogalmam sincsen, hogy ki az a tanár, még csak a neve sem ismerős, ami elég érdekes, tekintve, hogy már tíz éve koptatom a Roxfortot. Jó, valójában vajmi kevés személlyel törődtem ennyi idő alatt, és azzal a tanárral, aki nem tanított engem leginkább semmit, de azért azt nem gondoltam volna, hogy egy arc se ugrik be a fejembe. - Asztronómia? - visszhangzom, még mindig tanácstalanul. Most nem kell megjátszanom a magabiztost, hazudni se fogom eljátszva, hogy na, eszembe jutott, mert minek? Mivel lennék azzal előrébb? - Szabad a gazda, fogalmam sincs melyik tanár. De biztos jó csaj, ha egyszer őt választottad. Valami dögös vadmacska, akire minden pasi csorgatja a nyálát? - kérdezem, érdeklődve, aztán jön az én köröm, amivel igen csak meglep. Nem gondoltam, hogy ilyen határokat is feszegetne, tényleg rosszul könyveltem el magamban, valami udvarias kisdiáknak. - Na de kérlek, hát zavarba hozol, én egy visszafogott úrhölgy vagyok. - rebesgetem felé a szemeimet, még pír is kerül az arcomra, de azt nem tudja, hogy ez a pír szándékosan megjátszott. Lassan a számhoz emelem a bögrét, mintha megadva magamat le akarnám húzni az egészet, aztán az utolsó pillanatban elemelem és hamiskás mosollyal nézve a fiúra mögüle válaszolok. - 15 évesen, és azt hiszem hiába mondanék nevet, de egy négy évvel idősebb sráccal egy házibuliban az emeleten egy szabad szobában. Nem mondom, hogy életem legromantikusabb perce volt, de a srác nagyon rámenős volt, én meg nagyon részeg. Mondjuk azt se mondom, hogy megbántam, mert... felszabadító volt. - fejezem be, kicsit talán furcsán, kicsit talán érthetetlenül, de nem tudom hogyan mondhatnám el azt, amit éreztem. Ugyanaz, mint a fogkiveréssel. Új volt, izgalmas, és felszabadító, elfelejthettem azt, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Igaz, hogy közben nagyon csúnyán kihasználtak, de az sem érdekelt. Meg hát, valahol kölcsönös volt ez a kihasználás. Igaz válaszoltam, de mint eddig is, most is csak az íze kedvéért, és ezzel ki is fogyok belőle. Lerakom a bögrét, de rendelés helyett először kérdezek. - Ha ma este meghalnál és már senkivel se tudnál beszélni, mi lenne az, amit a legjobban bánnál, hogy nem sikerült kimondanod, és kinek?
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Ha nincs benne semmi különösebb indok, akkor is keres valamit, ezzel nincs is semmi probléma, és ha még annyira sincs oka a lány egyes viselkedéseinek, az meg nem zavarja, ez esetben csak élvezi az estét. De persze el kell oda jutnia, hogy nincs itt semmi hátsó szándék. Persze ő sem gondolja komolyan, hogy a lány le akarja itatni, inkább csak húzza. Egy pár adag bortól nem lesz neki se semmi baja. A lány szavaira sejtelmes félmosoly suhan át az arcán, és egy picit oldalra dönti a fejét. - Ki mondta, hogy akaratom ellenére lenne? - na igen, Elijah nem az a kifejezetten feslett alkat,de azért egy-egy ilyen beszólása neki is simán van, nincs ezzel semmi gond. Aztán csak agyal, és végül válaszol is. Neira reakcióira pedig elvigyorodik, bár kissé keserű a mosoly. - A második. Pontosabban azért hazudott, mert azt hitte mugli vagyok és úgyse találkozunk, meg ez úgyse működne. Vér ciki. - toldja még hozzá apró biccentgetéssel, és örül, ha sikerült a lányt megnevettetnie. Legalább valamire jó volt ez az eset. Aztán megcsóválja a fejét. - Nem, egy pohár narancslé még nem válóok. Bár első randin nem a legjobb nyitás, de nem én szakítottam amúgy sem. Nők.. - forgatja meg a szemeit, miközben lazán kinyújtja a lábait. Nem, egy cseppet sem zavarja, hogy éppen egy nővel diskurál, a véleménye változatlan. Nem érti a női lelkeket, és ez valahol így is van jól. Neira válaszára azért megugrik a szemöldöke, majd füttyent egyet, elismerően. - Na hallod, neked se kell keménységért a szomszédba menned. Nem gondoltam volna, hogy bárkinek is lehet ez a legboldogabb napja. Nem rossz. - biccent elismerően, majd amikor hallja, hogy a lány eddig visszafogta magát, akkor nyújtózik egy nagyot, és lélekben felkészül valami kellőképpen mocskos kérdésre - amit meg is kap. Orrát finoman mozgatva agyal a válaszon, meg azon, hogy akar-e egyáltalán válaszolni. - Nem tudom, hogy McGalagony professzor asszonyon kívül kit ismersz, de ő nem az esetem, remélem ezzel nem okoztam csalódást. Ellenben.. - nyújtja el a szavait, pörgetve magában a tanárokat. - Miss Callahan, az asztronómia tanár egészen csinos, ha így jobban belegondolok. Legyen ő. - kacsint Neirára, és fogalma sincs róla, hogy ismeri-e, avagy sem. Aztán beletúr barna hajába, kezeit összekulcsolja a tarkóján, hátradől a boxban, és a plafont fixírozza, miközben valami frappáns kérdésen agyal. - Mikor volt az első, és kivel? - rá se néz a lányra, mintha valami nagyon izgalmas lenne a plafonon, majd lesandít Neirára, néhány másodperccel a kérdésfeltétel után. Egyértelmű, mire irányul a kérdés.
~ A lány viccelődött arról, hogy leitatja Elijah-t és hogyan nézhet belőle ki ilyesmit, aztán a kérdésre ismét őszintén válaszolt, nem ivott. Az volt a legkedvesebb emléke, amikor először kiverték a fogát gyerekkorában, bár az indokot elhallgatta. Azért, mert az volt az első alkalom, amikor kiszökött a külsejének legfontosabb jegyeit megváltoztatva, hogy játsszon a közeli falu gyermekeivel. Perceken belül nem tudta elviselni, hogy ne minden úgy menjen, ahogy ő akarja, parancsolgatni kezdett és teljesen ledöbbent, amikor kis senkiként senki se engedelmeskedett neki. Addig-addig hisztizett, ameddig egy medicin labda nem teljesen véletlenül az arcába csapódott olyan erővel, hogy vérző szájjal, egy kiesett foggal, de az adrenalin különös, bizsergető érzésével ért haza. Végül pedig visszatérve a pajzánabb nyitó kérdésre, hogy melyik tanár is jön be neki jobban, Elijah-t megkérdezte, hogy melyik tanárnőt rángatná be az ágyába.
// A szép hosszú hozzászólásom összefoglalásra került, miután voltam olyan szerencsétlen, hogy ahelyett, hogy idéztem volna az új hozzászóláshoz, ezt szerkesztettem át. Hüpp-hüpp. //
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
A hozzászólást Rose-Neira Brooks összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-02-04, 22:51-kor.
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Neira & Elijah 2017-01-30, 10:38
Csak felnevet, majd védekezően maga elé emeli a kezeit. - Remélem azért nem bántottalak meg a feltételezéseimmel! - mosolyog miután felnevetett, még mindig, majd csak morfondírozik a kérdésen, végül lehúzza a bögrét, és kéri a következő kört. Igen, ez egy olyan kérdés, amire nem tud válaszolni, és mivel ő is hasonlót tett fel, reméli, hogy a lány majd iszik. Bár lehet, hogy ez az egy ember nem is olyan sok, és ki tudja, Neira lelkülete milyen? Ráadásul Elijahnak még nem tiszta teljesen, hogy mire megy ki a játék inkább. Le akarják itatni egymást, vagy inkább meg akarnak tudni dolgokat a másikról. Amikor a lány lehúzza a bort, a fiú szemöldökei felszaladnak, de nem feltétlenül azért, amit a lány először gondol. - Úgy érzem, te le akarsz engem itatni. Bár lehet, hogy tévedek.. - és magában töpreng, van-e olyan kérdés, amire a lány nem akarna esetleg válaszolni. Talán, ha valami kínos dologra kérdez, de a lány kellőképpen fesztelen, és könnyedén, lazán mesél, így nem biztos. Miközben ezen töpreng, a lány pont valami ilyesmire kérdez rá, így Elijah gondolatai kicsit másfele kalandoznak el, és töpreng, hogy mit is mesélhetne. Olyat, ami neki volt kínos, olyat, ami ciki volt, olyat, ami simán csak kellemetlen de talán a másiknak sokkalta kínosabb. Ahogy keresgél a gondolataiban, megakad valamin, ami egy idő után kifejezetten kezdett kínossá válni a fiú meg a lány számára is. - Egy lánnyal egy nyáron át leveleztünk, egyszer találkoztunk is, ahol rám borított egy pohár narancslevet, majd megírta az egyik levelében, hogy külföldre kell utaznia. Utána ősszel találkoztunk a Roxfortba tartó vonaton, és kiderült, hogy azt hitte, mugli vagyok, és néhány kifejezetten kínos percet töltöttünk együtt beszélgetve. Prosit! - emeli meg a bögrét, de nem iszik bele, hanem a szája elé emeli, finoman mozgatja az orrát, mintha szagolgatná, aztán felnéz Neirára. - Mondd csak, mikor voltál a legboldogabb az életben? - ismerkedősre veszi a figurát. Ha a lány nem akar válaszolni, max iszik.
Hát, nekem sose volt szükségem korrepetálásra, és persze a Mardekárosok amúgy sem szimpatizálnak túlságosan a Griffendélesekkel... vagy úgy bármilyen más szakosokkal. Ezért lehet, hogy Elijah csöppet sem ismerős nekem, és ezért lehet, hogy nem hagytam faképnél az első pillanatban, amikor kiderült, hogy a Roxfort növendéke. Habár a disznóvágásról többet ő se tud, mint én, azért az emlékezetemben elmentem ezt a kis mondást, egészen érdekes darab. A plüssökre kicsit felnevetek, őszintén kacagva. - Pedig ha tudnád! Volt vagy ezernyi plüssöm. - felelem fesztelenül, pedig hogy kinézek, amilyen laza kis szakadt cuccaim vannak, boxerrel a kezemen, vad tekintettel... Nos, igen, valóban nincsen rám írva, hogy annyi plüssöm lett volna, pedig volt. Egy másik életben, mikor még az aprócska Rose Brooksot el lehetett bűvölni a szebbnél szebb ruhákkal és ajándékokkal, nem győztem szeretgetni őket. Ha már a szüleimet nem lehetett. Biccentek arra, hogy elismeri, hogy a tanár jóvágású, csöppet sem ütközök meg rajta, hogy egy pasi egy másik pasi kinézetét megítéli felületesen. Nincsen ebben semmi rossz, lehet akármilyen nemű ember szép és ez nem egyenlő a vonzódással. Fürkésző pillantásokkal várom, hogy feleljen a kérdésemre, de egy határozott passzt kapok, amikor kacsintással kísérve iszik a bögréből. Igen, valóban nehéz kérdést adtam fel, és az, hogy nem válaszolt, annak a jele, hogy igen csak lelkiismeretes és tisztességes sráccal ülök szemben. Miután kéri a következő kört, jöhet a kis játékunkban is a következő kérdés, tehát érdeklődve figyelek rá. - Touché. - felelem azonnal, egy kis mosollyal, mikor egészen hasonlatos kérdéssel áll elő. De nem tudhatja a hátterem, nem tudhatja, hogy nem igazán nevezhetek senkit sem a legjobb barátomnak, és hogy a családomból sem érintene olyan mélyen, ha anyám vagy apám elhalálozna. Szerelmem sincsen, így igazából... Tök mindegy, hogy ki hal meg. Kicsit elgondolkozom, végül úgy ítélem, hogy Maxot talán nevezhetjük a legjobb barátomnak, és őt talán megmenteném a haláltól akárki más beáldozásával. - Simán. - felelem egyszerűen, tehát megkötném ezt az alkut, minden aggály nélkül. A világon percenként kap valaki szívrohamot, vagy még gyakrabban, szóval... Nem érezném magam gyilkosnak, hiszen egy másik életet megmentettem vele. Persze, itt és most ezt mondom, meggondolatlanul, de lehet, ha valóban megtörténne akkor tudni akarnám ki lett a másik áldozat és anyagiakban kárpótolni a családot életük végéig. De akkor is megtenném. Lehet, hogy ezzel most kicsit meglepem a srácot, mert azt hitte inni fogok, de csak egy apró kortyot iszok, szomjúság oltás gyanánt. Rajtam a sor a kérdésekben, így néhány pillanatig csak ízlelgetem a forraltbort, gondolkozva. - Nos... mi is legyen... Mi volt életed legkínosabb pillanata?
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Elijah kifejezetten híres a birka türelméről, és az egyáltalán nem sértődős jelleméről. Fiúból van, úgyhogy nm egyszerű megsérteni, ráadásul őt nem nagyon hatja meg, hogy másik mit mondanak erre. A kézműves sört szereti, a tanulásra meg mindenki beszól.. amíg nem kell őket korrepetálni, mert akkor már sorban állnak, meg ajánlják másoknak.. Úgyhogy a végén mindig ő jár jól, az átmeneti éles beszólásokat pedig nem igen veszi fel. Feleslegesen morogna rajta, ráadásul lazítani jött, nem fogja elrontani se a saját, se a lány estéjét ilyenekkel, mint vita, harag, morcogás. Egy laza, könnyed estét akar eltölteni, lazítani Neirával, és ha ezért el kell viselnie a lány stílusát, akkor megteszi. Változtatni úgy se tud és nem is akar rajta. - Nem kifejezetten. - somolyog, és nem fejti ki jobban, mert ő se volt még olyanon, a mondást is csak az apjától hallotta, és tudja, miről szól, meg mi van rajta de tapasztalata nincs. Annyira nem mugli, és nem is vidéki. Csak elbújik a bögréje mögött, majd ott a sunyi, játékos mosoly és szemvillanás, és ahogy a lány meglepődik a kérdésen, elégedetten húzza ki magát. - Nem úgy tűnsz, mint aki túl sok plüssel aludt volna. - dönti oldalra a fejét, kissé pimaszul, aztán hátradől, és várja a választ. Tudja, hogy a lány nem jár a Roxfortba, de azért itt is elég ismertek a helyi arcok, esélyesen sokat járnak le ide is inni, meg mulatni, bár nem tudja, milyen helyeken fordul meg Neira és mennyi az átfedés a profokkal, de biztos van jó néhány, akit legalább látásból, újságból ismer. A két elsőre, akit kizár, csak elkuncogja magát, bár nem illik, aztán a mágiaelmélet tanárhoz érve kissé eltöpreng, majd biccentget. - Nem rossz, nem rossz. - dicséri meg tulajdonképpen a lány ízlését, bár ő is fiú, így férfi szemmel más férfiakat megítélni nem szokás, nem is szerencsés, de na. Ennyi belefér. Aztán jön a lány kérdése, és Elijah egyből felméri, hogy a játék sokkal inkább szól az ivásról, mint a kérdésekről, és az ismerkedésről. De legyen, ha Neira ma inni akar, akkor inni is fog. A fiú nem is válaszol, szinte szeme se rezzen, csak finoman megemeli a bögrét, rákacsint a lányra, majd lehúzza a bögréjét, majd int a pincérnek, hogy kér még egy kört ebből, miután levágta a bögrét az asztalra, halk koppanással. - Ha üzletet köthetnél a halállal, hogy a legjobb barátod helyett egy teljesen random ember hal meg, aki bárki lehet, valaki a családodból, egy másik barátod, a szerelmed, alkut kötnél vele? - hajaz a kérdés az előzőre, de mégiscsak 1-1. Aztán majd szívesen visszavesz ezekből a kérdésekből, úgy sincs sok a tarsolyában. De ha ő ivott, igyon egyet Neira is.
A felkiáltásra én is kortyolok a forralt borból, kicsit mosolyogva ezen a régies kocsma-szövegen. Azt hiszem szerencsés vagyok, hogy Elijah-val hozott össze az élet ma estére, ugyanis a srác úgy fest akármennyire közlök valamit bunkón, egy birka türelmével huny szemet felette és nem adja jelét, hogy megsértettem volna mélyebben. Pedig már is kapásból beszóltam a tanulásra és a kézműves sörére, és még csak pár perce ült ide. Így jócskán könnyebb ellazulni és nem törődni a mindennapjaimmal. - Milyen furcsa mondás. Még sosem voltam disznótoron, de ha jól sejtem a malacok nem járnak jól rajta. - ragadom ki ezt a momentumot, hiszen a köreimben nem éppen használatos ez a kis szólás-mondás. Random beszélgetések során Neiraként pedig sosem jött elő még, persze ez nem meglepő. Figyelem, ahogy kissé gyermetegen néz ki a forró ital mögül és kicsit elmosolyodva várom, hogy benne van-e a játékba, amivel előrukkoltam. És nagyon úgy tűnik, hogy benne. - Naná. - biccentek megerősítve, aztán őszinte döbbenet kerül az arcomra egy pillanatig. - Hűha, nem ilyen kérdésre számítottam. Inkább olyan srácnak tűntél, aki azt kérdezi meg, hogy milyen plüssel aludtam kislány koromban, vagy ilyesmi. - nevetek fel kicsit, aztán merengve oldalra biccentem a fejem. Nem felejtem el, hogy a szerepem szerint nem vagyok Roxfortos diák. - Jó, ez fogós kérdés. Nem vagyok annyira otthon, és aki eszembe jut az Dumbledore és Piton, de azt hiszem neked is egyértelmű, hogy bottal se. - elhallgatok kicsit, aztán egy apró mosoly fut az arcomra. - Ami azt illeti, éppen tanít téged szerintem az, akit választanék. David... talán LaFayette, mágiaelmélet tanár, na, ő az egyetlen dögös tanár. Persze ízlések és pofonok. Ő se lehet sokkal több harmincnál, de az már azért férfi kor. - mondom, és egy pillanatig se érzem magam feszélyezve, hogy ilyen szabadon beszélek az ilyesmiről. Úgy se jut vissza a tanár fülébe, ha meg igen, akkor mi van? Senki sem talál meg, senki se találja meg Neirát, ha én nem akarom. A tinis aggódásból kinőttem már. Rajtam a sor, hogy valami jó kis kihívást eszkábáljak, valami olyat, ami ivásra kényszeríti, még is csak ez a játék lényege. - Ha előtted lenne egy gomb, amit ha megnyomsz, egy ismerősöd meghal, de ha nem nyomod meg, akkor egy millió ismeretlen ember, közte akár gyerek hal meg, mit tennél? - szemét, mély kérdés, lehet, hogy nem is egy kocsmabeszélgetésbe való, de nehezet akartam. Na, ez piszok nehéz.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
- Erre igyunk! - emeli meg nevetve a korsót, és belekortyol a fűszeres lőrébe. Nem lett nagyon belegázolva a lelkébe, meg nem fogja a szívére venni, amiatt egy pillanatig sem kell aggódni. Meg ő az a srác, aki szeret tanulni, akit ezek a dolgok érdekelnek, és kérdés, miért is nem a Hollóhátat boldogítja, de valamiért a Teszlek Süveg ide osztotta be, akkor itt van. Lényeg, ami a lényeg, ő a következő Indiana Jones, aki szeretne mindent tudni a történelemről, és utána elmenni a világ minden tájára, és begyűjteni a mindenféle ereklyéket, neki ez nem béklyó. Aztán lehet, hogy később az lesz, vagy beleun, de egyelőre nagyon is élvezi. - Az. Egy eldugott kis kocsma, kevés forgalommal. Fél éve bukkantam rá. - toldja hozzá, majd látva a lány arcát, meg érezve, hogy valami kellemetlen témára lépett rá, teljesen véletlenül, csendben marad, kezeit finoman, védekezően maga elé emeli, majd rákacsint a lányra. - Majd egyszer, nem erőszak a disznótor.. csak a disznónak. - dől hátra egy félmosollyal, és nem csinál ügyet a dologból. Meg se sértődik, fel se veszi, érzi, hogy ez valami nem kívánt téma, éppen ezért rá se kérdez. Neki jó a forralt bor, főleg a vajsör után, úgyhogy igazából nagyon is kellemesen elvan, melengetve a kezeit, amik már persze nem hidegek, de mégis van egy hangulata annak, ahogy az ember a lassan hűlő bögrével melengeti a kezeit. A szájához emeli, kortyolgatja, beszívja az illatát, mert az tényleg jó, és a bögre mögül pislog ki a lányra, egészen úgy fest, mint egy kisfiúcska egy pár pillanatig, aki a forró kakaója felett pislog egy álmos reggelen, kócos hajával. Aztán megjelenik a sanda, játékos félmosoly az arcán, és megcsillannak a szemei. - Húzóra, és te is. - csak ennyit felel, elemelve a bögrét a szájától, jelezve, hogy ő aztán benne van a játékban. Aztán, amikor a kérdezés nála van, hogy ő kezdjen, egy picit elgondolkozik, mennyire is kezdjenek erősen. - Ha már az idősebb pasiknál tartottunk, ha választanod kéne, melyik Roxforti tanárral jönnél össze? - tény, hogy a beszélgetésből nem derült ki, hogy a lány pontosan hova valósi, de a Roxfort elég híres, a lány esélyesen környékbeli, úgyhogy minden bizonnyal azért tudja, hogy kik tanítanak ott. Legalább a híresebb embereket biztosan, éppen ezért próbálkozik egy ilyen random kérdéssel, ami nem is annyira komoly, de a lány ízlését be tudja belőle határolni, és talán ad egy kellemes légkört az egész beszélgetésnek. Kíváncsi, kissé kihívó tekintettel figyeli a lányt, miközben hátradől, nekivetve hátát a box falának.
- Hát, van abban valami, hogy ez az egyik legjobb defekt, amivel eddigi életemben találkoztam. - nevetek fel egy kicsit, és észre se veszem, hogy belegázolhattam a lelkébe. Nem mondtam semmi olyan durvát, és teljesen komolyan gondoltam, hogy majd megunja. Egyszer mindenki megunja az élete béklyóját, ebben biztos vagyok. Csak én az egész életemben rám nyomott felelősség és stressz miatt korábban beadtam a kulcsot. - Kézműves sör? - kérdezek vissza, kicsit furcsállva nézve a srácra. Persze, tudom, hogy létezik ilyen és nem csak az üveges vagy csapolt guinness van a világon, de még nem igazán voltam ilyesféle sörházban és nem is a felemelő értéke miatt iszom a sört. Valahogy a szememben nincsen olyan magas piedesztálon mint mondjuk a borok a rengeteg évvel, ami mögöttük áll, a sok szőlőfajtával, az európai országokkal. A sör csak... sör... valami olcsó ital, ami jobb a víz helyett, ellazít és el lehet kortyolgatni társaságban. A bor viszont a rengeteg kóstolón, a gazdag partikon a pezsgő mellett igen csak előkelő ital lehet. - A franc akarja elegánsan jól érezni magát ma. - bököm ki, kicsit megvonva a vállamat. Persze lehet, hogy nem a legkedvesebb módon fejeztem ki magam és ő nem tudhatja, hogy milyen érzéseket kelt bennem ez az egyetlen szó: elegáns. Elég volt a minőségi karót nyelt kóstolgatásokból, nem kell a kézműves cucc, ma biztosan nem. - De azért köszi, hogy felajánlottad, talán majd egy másik alkalommal. Most tökéletesen elvagyok a forralt borokkal. - mosolyodok el egy kicsit, aztán csak élvezem az illatát és a zamatát a forralt bornak, és persze az elképzelt karácsony gondolatát. De szép is lenne... Talán ebben az évben Maximillianhez megyek és velük ünneplem a karácsonyt. Bár, tippemre, náluk se lehet sokkal felszabadultabb az élet. Vannak elvárások, ha valaki a Malfoy és a Brooks család rokona. - Ugyan, ez még semmi. Vannak rosszabb napok. De már vége van, most már csak annyi a dolgom, hogy iszogassak és hátradőljek. És hogy élvezzem a társaságod. Játsszunk ismerkedős játékot. Én kérdezek egyet, aztán te kérdezel, ha nem akarsz válaszolni akkor pedig megiszol egy teljes bögre bort. - vigyorodok el féloldalasan és méregetni kezdem a srácot, kíváncsi vagyok, hogy mennyire bevállalós. - Ha jófej akarok lenni, azt mondom, hogy a meghívásért cserébe kezdheted te a kérdezgetést. Na, benne vagy?
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Neira & Elijah 2016-12-25, 15:18
- Hé! Értem én, hogy lestrébereztél, de most hívtalak meg egy körre. - emeli meg, finoman, de jelentőségteljesen a korsóját egy kicsit. - Csak azért, mert engem érdekel, amit tanulok,és szeretek kutatni, még nem kell egyből leírni. Mindenkinek megvan a maga defektje, és ez még nem is olyan rossz. - mosolyog közben, de érezhetően, egy kissé meg lett sértve. No nem veszélyesen, és előbb veszi poénra, minthogy nagyon megsértődjön,de azért érezteti, hogy ez nem volt kedves megjegyzés. Aztán kortyol egy nagyot, és kissé kinéz oldalra,a boxukon kívülre, hogy megfigyelje, milyen társaságban is vannak. Nem méregeti a társaságot, nem akar megfigyelni senkit, csak körbefuttatja a tekintetét, majd ismét Neirán állapodik meg a tekintete. - Kevés rövid van, aminek értelmes íze van. Ha elegánsan szeretnéd jól érezni magad, tudok ajánlani egy másik helyen néhány igazán karakteres, és erős, kézműves sört. - bár fogalma sincs, milyen a lány stílusa, de mivel jelenleg egy sörrel nyitott, és láthatóan élvezte,lehet, hogy nem állt távol az igazságtól. Amikor kihozzák a forralt bort, belekortyol, és tény, hogy valami olcsó lőré, de cserébe tele van fűszerrel, amitől egészen jónak tűnik. Ha minőségi italt akar inni a haverjaival, akkor tuti nem ide jön, de ha csak lazulni akar, olyan helyen, ahol alapvetően nem találják meg, ahhoz ez a legjobb hely. Amikor hallja Neira szavait,melyek esélyesen nem hozzá akarnak eljutni, akkor egy kissé hagyja is, hogy a lány csak beszéljen, miközben élvezi, hogy a forró bögre átmelegíti a kezeit. Nem mintha nagyon hideg lenne, mégis jól esik ez így neki. - Azt hiszem, tényleg hosszú napod volt. És még lesz egy pár. - jegyzi meg félig halkan, félig hangosan, úgy, hogy a leányzó nyugodtan meghallhassa, de figyelmen kívül is hagyhassa, ha éppen úgy szeretné.
Amikor éppen nem figyel a srác, akkor kicsit jobban szemügyre veszem ebben a homályos fényben. Az eszembe akarom vésni a vonásait, és azt, amit megtudok róla, hogy a leges legjobban elkerüljem a másik életemben. Persze annyira nincsen kedvem most az iskoláról beszélgetni, hogy kikérdezzem hánykor szokott és melyik asztalnál ebédelni... - Ugyan, majd elmúlik. - jegyzem meg arra, hogy szeret tanulni, egy kis mosollyal és vállvonással. Persze, a tudás jó dolog, de olyan iskolai keretek között annyira még sem izgalmas. Gyakorlati úton, na úgy már annál inkább. Bár amiket mond... csupa elméleti dolog. Hacsak egy tudomisén varázskardot nem vesznek kézbe az ereklyevadászok hogy lóbálgassák, akkor ezek csupa aktakukac órák. Fura, pedig elég emberközpontúnak tűnik a srác. A karácsony szele meglegyint, amikor megérkeznek a forralt borok és megérzem a fűszeres illatukat. - Namm... na ez a beszéd. Nem a sok savanyú pofavágás, mikor lenyomnak valami borzadály ízű felest, de azt hiszik hogy ettől lesznek nagy arcok. - mondom, de leginkább azt hiszem magamban dünnyögök, nincsen szándékom vele. Persze, ha a pultnál sorakozó vén sötét fajankók meghallották volna, nem lennénk túl szerencsés helyzetbe, akármilyen csinos is a pofim. A számhoz emelem a csinos kis bögrét - ami ezeréves, több helyen lepattant róla a máz, szóval nagyon... vintage... -, és lassan belekortyolok. Akármilyen lehetett a bor eredeti íze, jól fel lett cukrozva és fűszerezve, szóval kellemesen bizsergeti a pocimat, ahogy leér. Nem igazán törődök azzal, hogy úgy amúgy a mindennapokban hogy szoktak rohanni a pincérek, hogy a házuk legjobb borát kóstoltassák meg velem és a nagybátyámmal. Ez valami helyi legolcsóbb vörös lehet, nevesincs pincészetből. Akaratlanul is úgy tartom a bögrét, mintha borospohár lenne a kezemben, finoman fogom a fülénél, miközben lassan ízlelgetem. Aztán nyelés. - Na, pontosan erre vágytam. Olyan izgalmas íze van, tökéletesen illik a karácsony izgalmához. A sok nevetés, a boldog gyerekek, akik hisznek a csodában, hogy a Mikulás és a pirosorrú Rudolf hozza az ajándékaikat... olyan kis aranyos. El tudnám viselni, ha egész évben mindenki a jobbik arcát szedné elő és nem csak ilyenkor lenne a hatmillió adománygyűjtés és ajándékküldés. - ismét beszélek a légbe. Persze Elijah van itt, nyilván hozzá jutnak el a szavaim, még is valahogy olyan, mintha a gondolataim között lennék. Nem csoda, hiszen közben felsejlik az én családi karácsonyom, ami olyan rideg, mintha a világ leggroteszkebb vicce lenne, mintha beöltöztetett próbababák állnának körbe egy műanyag, tökéletes fát. Semmi nevetés, semmi lélek, csak masszív képmutatás. Szeretem a karácsonyt. Nem, utálom a karácsonyt. Utálom azért, mert szeretném, ha igazi családom lenne és nem csak egy elkényeztetett arisztokrata förtelem.
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Neira & Elijah 2016-12-11, 14:15
Elégedetten húzza ki magát, amikor a lány egyre szimpatikusabbnak találja, még finoman biccent is egyet. - Igyekszik az ember. - somolyog, majd amikor a lány azt ondja, hogy még majd meggondolja, egészen fellelkesül. Najó, eddig is lelkes volt, ráadásul a lány nem kifejezetten az esete, meg ő maga nem az a könnyűvérű fajta, de tény, hogy Neira jól néz ki, eddig nem rossz partner, és jól elvan a társaságában. De azért azt érzi, hogy a lány csak viccel, ami alapvetően nem baj, hiszen attól még eltölthtnek csak úgy, lazán egy estét - vagy többet, idővel. - Ügyesen kitaláltad, és mindent, ami érdekel. Bármi meglepő, én szeretek tanulni. - kacsint a lányra, majd lehúzza a sört. - Mágiaismeretet, történelmet és mindent, ami kütyükkel és ereklyékkel kapcsolatos. - mondja, egészen röviden, és azon gondolkozik, hogy megkérdezze-e, mivel szereti a lány elütni az idejét, vagy mivel foglalkozik, de mintha ez nem lenne túl szerencsés. Amikor végül hangulatosabbra váltanak, Elijah elmosolyodik, és int a pincérnek. - Kettőt! - aztán, amikor megérkeznek az italok, akkor finoman megemeli a poharát a lány felé, majd hosszan belekortyol, és egy kis ideig csak élvezi az ízeket.
Abbahagyom az asztalon könyöklést és kényelmesen hátradőlök az egyik kezemben tartva a sört és szép lassan kortyolva - bár így is lassan végeztem vele. A kacsintásra jókedvűen pillantok rá, és kicsit kihúzom magam. - Na, ezt akár még bóknak is vehetném, egyre szimpatikusabb vagy nekem, te Elijah. - nevetek fel egy picit, aztán lerakom a kiürült korsót és összefűzöm a kezeimet a mellem alatt, úgy fixírozom hátradőlve. Nem magyarázom meg a szavaimat, pedig egyáltalán nem azért ilyen tág a meghatározás, mert csak arra hajtok, hogy ágyba vigyenek. Nem igazán izgat, hogy most könnyűvérűnek néz-e, de egyébként azért mondtam azt, amit, mert bármilyen férfiban megfoghat bármi. Szeme, haja, mosolya, alkata, jelleme, vad vagy gyengéd, ha valamiért vonzónak találom, akkor jöhet. Ennyi. - Igen, kívül, de azért majd még megfontolom. - válaszolom, de látszik a mosolyomon, hogy csak viccelődök, nem azért, mert esetleg csúnyának tartom, vagy bármiben kevesebbnek bárki másnál. Csak nincs meg a szikra. De lehet, hogy csak még, ki tudja. - Áhá, szóval Roxfortos vagy. Mondjuk ha valaki Roxmortsba jön és lát egy 23 alattit, az 99% hogy Roxfortos. Mit tanulsz abban a húdeneves nemes kastélyban? - kérdezem, érdeklődve. Nem értem a srác elkomorodását, én amikor ki akarok szakadni - mint most -, minden vagyok, csak nem komor. Amíg nem jön a kaland, addig talán unott, de sosem komor, most megtehetem, hogy nem törődök az igazi életemmel, a sok tárgyalással, az örökségemmel, a családommal, a tanulással, semmivel. Egy teljesen másik személy lehetek, szabadon sörözgethetek egy nem olyan jó hírű kocsmában és semmi hírverés nem lesz. Jó, ez az ő esetében más. Ő lehet nem tudja teljesen levetkőzi önmagát, mint én. Illetve talán inkább már csak a mindennapokban Rose-nak tettetem magam, és Neira vagyok én... Nem is tudom. - Rövidezni semmi kedvem, de mi lenne, ha kicsit hangulatosabbra váltanánk? Forralt bor? Vagy sörre bor nem szerencsés? Kit érdekel. Cseresznyés forralt bort ide! - választok végül lelkesen lezárva a monológom, a szemem még ilyen apróságtól is vidáman szikrázik.
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Neira & Elijah 2016-12-04, 12:50
Elijaht nem nagyon szokták érdekelni ezek a célkeresztségek, a vajsör ízét szereti, és korán nem szeret erős dolgokat inni - egyedül. A könnyed, lazítós, kikapcsolódós este egy kellőképpen veszélyes helyen.. jó, eléggé random, de pont olyan, mint a srác. Kissé érthetetlen, paradox és kiszámíthatatlan. Ha a lány a második körnek rendes sört kér, persze szívesen iszik vele, vagy akár valami durvábbat is - csak hát nem arra készült, hogy társasága lesz. Ő nem alkohollal szokott lazítani, ezért is nem szereti magát ennyire belevetni a dolgok közepébe. Aztán felveszi a laza pózt. - Nem hiszem, hogy annyira szárnysegédre lenne szükséges, de ha mulatni akarsz, csak szólj. - kacsint, majd kiles a boxon kívülre, megint, miközben a csuklyás alakokat figyelgeti. - Valóban, és örülök, hogy ilyen jó ízlésed van.- sandítok vissza a mondat végén, jelezve, hogy bár ezen a helyen vannak, jó, hogy a lány nem annyira alvilági figura, vagy nem barátkozik ilyenekkel. És ez meg is nyugtatja a fiút, hogy nem fog valami durva srác megjelenni, hogy kidobja őt. Aztán az ízlés válaszra beletúr a hajába egy kissé felsóhajtva, mert azért ez így eléggé kerek, és lényegre törő. Tulajdonképpen a lány mintha csak egy dologra használná a srácokat, amiket nem teszi őt annyira szimpatikussá, de Elijah nem az a fajta, aki ennyiből, vagy rögtön, egyből megítélne valakit, így nem írja le a lányt. Ráadásul.. - Sajnos akkor én kívül esek ezen a kategórián, megtisztel, hogy mégis velem töltöd az estét. - nyúl a vajsörhöz, majd vagy két hosszabb korttyal le is húzza az egészet, aztán leteszi a korsót az asztalra, és inge ujjával megtörli a száját, majd összefonja kezeit a tarkóján, és kényelmesen veti neki a hátát a box falának. - Kicsit ki akartam mozdulni a suli falai közül. Meg az ismerősök közül. Tudod, néha nekem is kell egy kis szabadság.. A vajsört pedig kezdésnek szántam. Mindig azzal indítom az estét. És bevallom. - komorodik el egy picit. - nem szeretek egyedül inni, az valahogy nem az én stílusom. Ellenben most, hogy ketten vagyunk.. mit kérsz? - dönti meg csibészesen oldalra a fejét. Nem flörtöl a lánnyal, pontosabban nem jobban, mint amennyire egy srác egy ismeretlen lánnyal egy ilyen flörtölhetne, teljesen komolytalanul.
Unottan kortyolgatom a sörömet - sima, nem vajsör -, miközben hallgatom a srác válaszait. Kis kölyökképű, de azért nem lehet sokkal fiatalabb nálam, talán 2-3 évvel. Sosem értettem, hogy a vajsört miért nevezik sörnek, miközben semmi köze nincs hozzá, csak hogy a színe sárgás és van benne egy kevés szénsav. Húha. De, ettől függetlenül, ízre nem rossz, még is, ha odáig jutunk, majd inkább sima sört rendeltetek vele. Aki a szárnyas vadkanban vajsört iszik, az körülbelül egy célkeresztet rajzol a buksijára, ami azt mondja, hogy tejfelesszájú vagyok, köss belém. - Áh, nem, köszi, csak miattam ne menj el pasikat vadászni, bár be kell vallanom jó szárnysegéd lennél, ha már is ezen agyalsz. - vigyorodok el egy kicsit, aztán körbefuttatom a tekintetem az itt tartózkodókon. Megvonom karcsú vállamat, aztán válaszolok. - Ugyan, a fele szándékosan bújik csuklyák mögé, amúgy meg lehet, hogy hiperszexik. Ameddig nem kígyós tetkó van rajtuk, addig jöhetnek. - utalok rá, hogy azért az ex-halálfalókat hanyagolnám, bár igazából jó néhányan csak jobbnak találták azt a választást a halálnál, amit azért meg lehet érteni. Mindegy is, azért nem randiznék vagy buliznék ilyenekkel. - Az ízlésem... Ez azért jó kérdés. Legyen két lába, egy himbilimbije a láb között és lehetőleg idősebb. Nos, maradt még pár milliárd férfi, van miből válogatnom, nem? - gondolkozok el kicsit, még ha költői kérdés is volt, vagy csak beszólás a srác részéről. Visszakapom a kérdést amire csak megvonom a vállamat és halkan felsóhajtok. - Nem tudom, általában egyedül kezdem az éjszakát aztán társasággal fejezem be. És látod, most te vetődtél ide. - mosolygok rá egy kicsit, aztán a vajsöre felé bökök. - Hogy-hogy ezt a helyet választottad vajsört inni? Már legalább hárman megbámultak a hátad mögött és a három seprűben körülbelül százszor jobbat kapni. - érdeklődök, mert valahogy ez a srác nagyon nem illik ide. Mondom én, aki max 2 évvel idősebb, és itt üldögélek egyedül, sört iszogatva. Igen, lehet, hogy első ránézésre én se illek ide, de én általában szándékosan keresem a feszkósabb helyeket.
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Neira & Elijah 2016-12-04, 09:54
Ezek szerint éppen időben érkezett, hogy megmentse a lányt az unalom általi haláltól, mégis csak megérte a Griffendélbe kerülnie, hiszen ez hatalmas hős tett volt! Bár tény, hogy furcsa, miért jött le ide egyedül inni, de valahogy szüksége volt egy kis lazításra, meg nem tervezte, hogy sokáig marad. Bár tény, hogy nem is nagyon voltak tervei, éppen ezért a lánnyal való találkozás és esetleges hosszabb maradás sem üt le semmit. Amikor helyet kap, akkor lelkesen elmosolyodik, és lehuppan a lánnyal szembe. - Legyen úgy. - biccent még a sörre, de még nem int a pincérnek, hiszen még előttük van az ital, ő meg nem szereti, ha nagyon zsúfolt az asztal. Majd ha megitták, kikéri a következő kört. Kényelmesen nekidől a box falának, megemeli a sört, és hosszan, jóízűen belekortyol, majd kissé eltöprengve, elszomorodva ingatja meg a fejét. - Hát sajnos most csak így vagyok, egy szál magamba egy kényelmes esti lazulásra, és a 20 részeg srácot otthon hagytam. De ha kevés a társaságom, szívesen keresek neked még 20 részeg srácot. Szerintem a szomszédból bármikor tudok hozni, valahogy az itteni felhozatal nem a legjobb. - néz körbe eltöprengve, majd visszasandít a lányra. - Bár nem tudom, milyen az ízlésed. - sunyi, sanda szempillantást, majd belekortyol a sörébe, végül ismét kellemesen hátradől. - Elijah. Örvendek. És te hogyhogy egyedül? - dobja vissza a labdát, no nem azért, mintha attól tartana, hogy egy kivarrt fickó mindjárt félredobja az asztaltól, hogy mit időz a nőjével, de na. Ha már kérdezték, visszakérdez. Főleg, mert a lány kifejezetten úgy tűnt, mint aki halálra unja magát, akkor meg már jöhetett volna társaságban is, ezt elkerülendő.
A könyökömet az asztalra támasztom és a tenyerembe fektetem az államat ahogy bámulok ki a fejemből és pásztázom az embereket. Igaz, hogy péntek van és a világ ezen részén a péntek az igazi szombat ivás szempontjából, de a szárnyas vadkan még se szokott ennyire teli lenni. És még is, eközött a rengeteg ember között unom én magam halálra. Éppen azon morfondírozok, hogy felpattanok és vállon kopogtatok valakit random ismerkedés gyanánt, amikor egy bociszemű srác jelenik meg az asztalomnál. Csak egy korsó vajsör van nála, ami kapásból rossz pont, de elég lezser srácnak tűnik a felemás fűzőjével és kócos hajával. Ami pedig jó pont. A francnak van szüksége a szokásos karót nyelt aranyvérű bunkókhoz. - Helóka, persze, csüccs le. Éppen nincs társaságom szóval jókor találtál rám. A vajsört pedig kösz, elfogadom. - mosolygok rá szélesen, és ezzel már kis is javította azt a rosszpontját, szóval határozottan pozitívba fordult az értékelésem. - Hogy-hogy te is egyedül? Vagy túl korán futottál be és perceken belül ellepi az asztalom nyolcvan részegedni vágyó srác? - kérdezem, érdeklődve, aztán kicsit elvigyorodva hozzáfűzöm. - Már nem azért, mert zavarna egy seregnyi részeg srác jelenléte, kimondottan vicces tud az lenni. - mondom, aztán kicsit elgondolkozva nézek rá. Valahonnan ismerős, szóval tuti, hogy Roxfortos, amiből az következik, hogy rohadtul le kéne koptatnom, mert kerülnöm kéne a felesleges kockázatot, hogy valaki rájön, hogy a metamorfmágia képességemmel két külön életet élek. Nem mintha olyan egyszerű lenne rájönni, hiszen totál máshogy nézek ki és teljesen máshogy is beszélek, más ruhákat hordok, szóval más vagyok úgy egészében. De a kockázatot akkor is kerülni kéne. Kicsit még méregetem a srácot, aztán arra jutok, hogy tuti nem forgunk egy körben, ha nem nagyon ismerem fel, szóval maradhat. - Amúgy Neira.
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Neira & Elijah 2016-11-27, 22:45
Egy jó nagy korsó vajsörrel egyensúlyoz éppen, amit a pultról rendelt magának, és határozott léptekkel indulna meg.. ha tudná, hogy hova is akar tulajdonképpen menni.. meg ha látna bárhol is helyet.. Eléggé tömve van minden, és ez nagy fejtörést okoz neki, amikor meglát egy kissé ismerős lányt, aki ráadásul egyedül ül a boxában, és kellőképpen unott. Elijah szemei felcsillannak, picit beletúr amúgy is kócos, sötét hajába, és határozott léptekkel indul meg a vele körülbelül egykorú lány irányába. Feltűrt ujjú, piros-fekete kockás inget visel, kigombolva, alatta valami egyszerű mintás póló, farmerja kopottas, és laza, felemás fűzőjű tornacsuka virít a lábán. Egy hosszú nap után úgy döntött, hogy egy kicsit kiszellőzteti magát egy közepesen vad helyen, és erre ez tűnt a legjobb választásnak. Amikor odaér a boxhoz, meg a lányhoz, akkor halkan, majd egy kissé hangosabban köszörüli meg a torkát. - Szia! Szabad itt ez a hely? Nem nyomulok, csak minden fullon van. De ha gondolod, állom a következő kört a helyért cserébe. - kacsint a lányra enyhén sármos mosollyal. Nem, tényleg nem csajozni akar, meg nem is biztos, hogy ez rá a legmenőbb szöveg, éppen ezért nem is bókol. Annyi pénz meg van nála, hogy álljon egy kör sört, a haverokkal többet is szokott néha inni, hiszen kamasz, vagy fiatal felnőtt, vagy mi, és vannak néha lazulós esték, de szerencsére ők most messze elkerülték ezt a vidéket.
Egy újabb hosszú napon vagyok túl, egy olyan napon, amit a hátam közepére se kívánok. Az iskolában folyik az oktatás, amivel semmilyen problémám nincs, azt a pályát választottam, amihez értek. Persze néha okoz kihívást egy-egy új varázslat vagy vizsga, de annyira nem, hogy elfeledtesse az egyéb teendőimet. Azokat, amiket igazán el akarok felejteni. Egész napomat egy tárgyaláson töltöttem a nagybátyámmal és új befektetőkkel és kisvállalkozókkal, akik részt akarnak venni a legújabb fejlesztésekben. Udvariasság, angyali mosoly, pontosság és magabiztosság. És persze csinosság, mintha valamiféle dísztárgy lennék a kirakatban. Most viszont nem kell ilyen baromságokkal törődnöm, bár a csinosságot megtartom magam, még ha kicsit más formában is. A bőröm kicsit sötétebb, mint amúgy, a hajam éjfekete, a szemem szikrázó kék, és igen, határozottan dögös vagyok, de nem úgy, ahogy a nappalomat töltöttem. Egy kihívó, mély dekoltázsú trikó van rajtam, egy szaggatott szűk farmerral, a dzsekimet pedig már ledobtam a boxom ülésére magam mellé, és kissé unottan ülök az italom felett. Csak egy sör, nem túl nőies, de most nem is csinibabának vagyok öltözve, ráadásul amúgy se érdekel jelenleg, hogy ki mit gondol rólam. Úgy nézek ki, ahogy kedvem tartja, és azt iszok, amit kedvem tartja. Viszont most éppen, magányosan sörözgetve, halál kimerülten, nem is tudom, mi az, amit csinálni kéne. Nem tudom mit tart az a fene nagy kedvem. Csak üldögélek, és méregetem a sok köpenybe burkolózó alakot. Örülök, hogy nekem nem kell feltétlen így takargatnom a kilétem, nekem sokkal jobb képességem van rá. Ha meg Neiraként felismernek, akkor mi van? Csak egy csaj, aki néha felbukkan és legtöbbször jókat vadul. De nem tud rólam, Rose-ról, senki semmit. És nem is fog. Nem is kell.
//
