2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-09-03, 15:15
Penelope & Nox
Minden kétséget kizáróan helyesen fog dönteni. Legalábbis a taktika szerint mindenképp. Ennek szubjektivitása fölött nem ékeskedik kétely, ebből fakadóan aggodalom sem lengi körbe a helyzetet. Részemről semmiképp, részéről pedig csak annyi, amennyi elég ahhoz, hogy a továbbiak kellő jelentőségekkel bírjanak. Mihamarabb értesülni kívánok majd a fejleményekről, ha kell, személyesen járok a dolgok után, de egy biztos: egyetlen aprócska részletet sem hagyok veszni. S még ha a kirakós következő darabja nem is épp a legtisztább, létjogosultsága semmiképp sem vitatott, csak idő kérdése, s beköszönt. Addig is ideje lezárni ezt a mostanit. - Kérlek, ez csak természetes. - Azzal felállok, s közvetlen csevejjel kísérve, remélhetőleg Pennyvel az oldalamon sétálok el egészen a földszinti kijáratig. Kinyitom neki az ajtót, innen már biztosan hazatalál - no meg különben sem szeretnék nappal a nyilvánosság előtt tüsténkedni, az valahogy... ártana az imázsomnak. Persze ez csak egy másodlagos, ám annál fontosabb szempont. - Ég veled. És ne feledd, ha bármi kell, tudod hol találsz. - Egy színpadias mosoly, egy utolsó bátorító vállveregetés, s az ajtó zárul, vele együtt az epizód is, mellyel ismertségünk elkezdődött. Ideje hát felvezetni a második fázist.
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-08-22, 17:56
Még összes se sikerült teljesen szednem magamat, nem meglepő, ha nehezen kezelem ezt az egészet, hiszen hazudnom kell, ami még a szobatársaimnak csak-csak menne, de Tristan könnyebben átlát rajtam és nem is tudom akarok-e neki hazudni, csak hát muszáj lenne, ha azt sem akarom, hogy bajba kerüljön. Esetleg elmondom neki pár hét múlva, amikor már nem számít, mert úgy se lehet semminek sem utána járni. Akkor végül is nem hazudnék teljes mértékben, inkább csak később adnám át az információk egy részét... jó részét... Ez nem hangzik valami jól így igaz? - Tudom, de még sem egyszerű, hiszen a bizalom is fontos és bíznom kellene benne, hogy nem csinál semmi hülyeséget. - és még sem bízom, legalábbis jobban félek, hogy esetleg mégis és bajba kerül, mint amennyire bízom és tudom, hogy ez nem valami szép tőlem. De mit kellene tennem? Na igen a pártfogóm egy pillanatra sem mondja, hogy rosszul döntök és nem szabadna titkolóznom, ezért az valahogy fel sem merül bennem, hogy nem kellene ezt a rossz döntést meghoznom, inkább a kivitelezésén gondolkodom, hiszen egyelőre még az is nagy falatnak tűnik. - Oh... talán igen, meg kellene értenie, hogy őt akarom védeni ezzel és csak e miatt nem mondom el az igazat. - bólintok egy aprót, ahogyan tovább fűzi a szavait és tényleg kezdem teljesen el is hinni a dolgot. Annyira, hogy már nehezen táncolnék vissza, csak a kivitelezést sikerüljön megoldani. - Lassan viszont ideje lenne visszamennem azt hiszem. - sóhajtok egyet, hiszen ezzel a színjátékot is megkezdem, amire azért még mindig nem könnyen szánom rá magamat, pedig muszáj lesz. Bedobom hát az utolsó falatot is és végül csak felállok az ágyról. Már nem szédülök, azt hiszem ez már így rendben lesz. - Még egyszer köszönök... mindent. Valamikor még remélem találkozunk, hátha tudom viszonozni. - halvány mosolyt ejtek meg felé, hiszen tényleg indulnom kellene, de még sem lehetek hálátlan, hiszen egy idegen és mégis ennyi mindent tett értem, még a nyűgjeimet és a kételyeimet is meghallgatta. Nem tudom, hogy én mivel hálálhatnám meg, de azért valamivel mégis csak illene.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-08-17, 21:41
Penelope & Nox
A tény, hogy egy kis hazugságtól is ennyire ódzkodik, látszólag megnehezíti a helyzetemet, a valóság ennél azonban sokkal kecsegtetőbb: felfogható úgy is, mint egy kijáratlan út. Elvégre ha ismeretlen egy műfaj, nincs ami viszonyítási alapként szolgáljon, ennek függvényében lehet a mértékekkel játszadozni, ez pedig roppantmód fontos a taktikámat illetően. - Csupán az ő érdekében teszed, kizárólag ez lebegjen előtted. Csak semmi kétely, az elárulna. - Tűzök mellé egy biztató mosolyt, mintha csak valami egészen hétköznapi életbölcsességet mondtam volna, holott az igazság az, hogy épp hazudni tanítom. A következő felvetésre azonban meglepődök. Furcsállom ezt a fajta elkötelezettséget valaki mással szemben - esetleg karöltve -, ez az életnek egy olyan szegmense, mely számomra messzemenően idegen, akár gondolati szinten is. Ez azonban másodlagos szempont, jelen helyzetet tekintve még a hasznomat szolgálhatja ez a bizonyos Tristan... A dolgot csupán ismeretlen mivolta teszi valamelyest nehézkessé. Egy betöretlen vad ígérete legalább olyan veszélyes, mint amennyire csábító gondolat, így hát nem árt résen lenni, ha arra kerül a sor. Lágyan a vállára helyezem egyik kezemet, s úgy ejtem ki következő szavaim. - Hm... Minden kétséget kizáróan szereted őt, és a hallottak alapján ő is téged. Most azonban a te igazad a fontos, hisz te voltál az áldozat. És még így, ilyen eseményekkel a hátad mögött is őt akarod megvédeni... Ha véletlenül úgy adódna, ezt muszáj megértenie. Ha nem teszi, talán meg sem érdemli hogy így tegyél. - Némi színpadias pislantás, elmélyült hatásszünet, s kész is a bizalmasság varázsa. S hogy én, mint egyén, ugyanazt tenném-e adott helyzetben amit tanácsoltam? Nem, vagy legalábbis erősen kétlem... De azért amúgy sem fizetne senki. S ez itt a lényeges különbség.
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-07-29, 10:25
A jó alibi már meg van, csak az a kérdés, hogy képes leszek-e egyáltalán a megfelelő módon előadni, mert ebben azért nem vagyok annyira biztos, főleg ha azt nézem, hogy Tristannak is el kell mondanom és ez a nehezebb dió, mert a szobatársaim még csak-csak. Nekik elő tudom adni ezt a kis történetet és még arra is van esély, hogy elhiszik és nem néznek a dolgok mögé, na de Tristan... Ő sokkal nehezebb eset, hiszen jobban ismer engem és könnyebben rájöhet, hogy valami nincs rendben, hogy valamit titkolok előtte és ha rákérdez? És ha többször rákérdez, amíg végül be nem vallom neki? - Köszönöm. Tudja én nem igazán szoktam ilyesmit csinálni. Mármint hazudni sem, nem vagyok valami jó benne... de az igazság rosszabb lenne. - Tristan miatt persze, meg hát azt sem akarom, hogy sajnáljanak a szobatársaim, de itt a lényeg most akkor is Tristan. Nem szeretném, hogy bajba kerüljön miattam, hogy netán újfent valami esztelenséget műveljen dühében, hogy majdnem bajom esett és persze arról se szívesen számolok be, hogy ennyire kiütöttem magamat és egy idegen helyen tértem magamhoz, mert akkor csak még inkább kiakadna, mert inkább neki kellett volna szólnom, mert a megmentőmről sem tudok semmit sem és akár még veszélyes is lehetett volna... Nem fair, hogy ő aggódhat értem, de én nem vigyázhatok rá, mert azt úgy se hagyná. - Azt hiszem... - de nem tudom, hogy ebben tudna-e segíteni, mégis ha elmondom talán annyival könnyebb és másnak nem igen mondhatom el az egész miatti aggályaimat igaz? - Tristan... ő elég jól ismer engem és ha átlát rajtam? Nem vagyok jó ebben, hogy hazudjak és jól is csináljam. Ha rájön, ha rákérdez, ha kiszedi belőlem és kiderül... Tényleg aggódom érte. - valami őrültséget csinálna és azt nem akarom, de mégis mit tehetnék? Hogyan rejthetném el az igazat úgy, hogy ne akarja mindenáron megtudni? Nem hiszem, hogy ez olyasmi, amit meg lehet tanulni pár perc, vagy pár röpke óra alatt, főleg miközben még sajog is a fejem.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-07-20, 21:01
Penelope & Nox
Hiába, fejben már pár lépéssel előrébb járok, s ez valószínűleg az arcomra is kiült - noha igyekszem azt a hatást kelteni, mintha csak épp azon agyalnék, mivel tudnám kisegíteni szerény vendégemet ebből a szorult helyzetből. Az igazság azonban az, hogy mérlegelek. Vajon azzal leszek előrébb taktikai szempontból, ha Tristan kezébe helyezem az ügyet, Penny minden bizalmát belé fojtva, hogy aztán egyszer csak, valamiféle váratlan fordulat során mélységeset csalódjon benne, s ezáltal megalkotva önnönmagam számára a tökéletes táptalajt, melyet eszméim szívós magja csak kívánhat, vagy szimplán csak egyre közelebb és közelebb kellene húznom őt magamhoz, mígnem szép lassan bekebelezem? Talán az előbbi célravezetőbb lenne, hisz ha gyűlöli azokat akik segíthetnének rajta, nincs aki visszarántaná őt szorításomból. Igen, ez lesz a helyes út... De természetesen nem tervezek szolgát avanzsálni belőle, csupán megbolygatom némileg az értékrendjét, hogy az anyja elégedett legyen, s hogy utána mit tervezek, az egyelőre maradjon az én kis titkom. Koncentráljunk hát a jelenre. - Tökéletes, ezt tuti beveszik. Ami pedig engem illet, soha nem is találkoztunk. - szúrok oda egy pajkos kacsintást - Persze ha netán valamiben segítség kell, bármikor szívesen látlak, tudod hol találsz. - Egy biztatónak szánt mosoly, s kész is a gyomorforgatóan tüneményes összhatás - ami bár kétségkívül hiteles, a legkevésbé sem őszinte. De sebaj. - Netán nyomaszt még valami? - teszem fel a kérdést, aggodalmas tekintetét kémlelve - így talán kevésbé tűnik direktnek, és nem keltek olyan hatást, mint aki máris betanulta az önéletrajzát. Pedig minden egyes szavára emlékszem, s a megfelelő pillanatban hasznukat is fogom venni. Addig is marad a hőn szeretett gesztusolvasás: hisz ez az, amihez igazán értek.
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-07-20, 19:29
Nem a legkellemesebb dolog egy vadidegen helyen ébredni, hogy nem tudod mi történt veled, mert bár homályosan, de emlékszel az előző napra, azt nem tudod, hogy mi volt a végén. Persze remélhettem, hogy mivel kedves partnerem volt csak nem történt semmi baj, de a remény még nem elég arra, hogy megnyugodjon az ember lelke. Attól még ugyanúgy történhetett valami baj, vagy sikerülhetett félre valami. Nem mondom, hogy jobb félni, mint megijedni... de talán azért mégis. - Köszönöm! Onnan azért jóval nehezebb visszajönni ide és macerásabb is. - halvány mosolyt azért sikerül az arcomra varázsolni, főleg hogy hozott nekem még reggelit is. Legalább a gyomrom nincs felfordulva, inkább csak a szédülés az, ami azért kellemetlenül érint, de nem olyan durva az sem. Azt hiszem jobban leszek majd, talán ha eszek, akkor még gyorsabban aztán irány az iskola, csak ugye jó lenne kitalálni, hogy mi legyen majd az előadott sztori, mert azt egyelőre még nem tudom. Nem vagyok profi az ilyesmiben, bár nem is akarnék azzá válni. - Sárkányvadászat? Azt hiszem nem. - szélesedik ki a mosolyom, miközben betolok egy falatot a számba. Igen egyértelműen úgy érzem, hogy az étel segít és jobb tőle, akkor még ennem kell és vissza tudok menni az iskolába. - Tanulással kapcsolatban viszont bármi hihető. Azt hiszem... ez jó lenne. Mondjuk Londonban ragadtam a könyvtárban késő estig és akkor már nem akartam visszajönni éjszaka. - aprót bólintok, hogy ezzel még magamat is sikerülne meggyőznöm, tehát valószínűleg a barátaim is be fogják venni, csak kérdés vajon Tristan megérti-e majd a dolgot, hiszen nem vagyok profi hazudozás terén és ő ismer annyira, hogy átlásson rajtam. Bár ezt nem teszem szóvá, de kiül az arcomra, miközben majszolok, hogy még mindig aggódom és ha csak egy kicsit is belegondol a helyzetbe a mellettem ülő nő akkor sejtheti, hogy miről van szó, főleg hogy beszéltem neki Tristanról és azt is elmondtam, hogy nem szeretném, ha tudna az egész támadásról.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-07-15, 16:18
Penelope & Nox
Aggodalomra semmi ok - noha csak részemről... Mondhatni minden a legnagyobb rendben, minden épp oly tökéletesen alakult, mint azt elterveztem - ha nem még tökéletesebben. A préda a markomban, szárnyaim látszólagos árnyékát élvezi, zavarában bele sem gondolva annak börtönszerű mivoltába. Nincs már más hátra, mint egy-két tovatűnő nap, vagy hét, s jöhet a várva-várt következő lépés. Addig is gondosan terelgetem tovább a jelen illúzióját, van még mit csiszolgatni a helyzeten. - Igen-igen, ez csak amolyan kis nyaraló. Londonban élek, de odáig azért mégsem akartalak elcipelni. Mindenesetre érezd magad otthon. - Nem feltétlenül áll szándékomban maradásra biztatni, de ha úgy kívánja, hát miért ne. Időm mint a tenger, elvégre én felelek a saját beosztásomért. Finoman lehuppanok mellé az ágyra, átnyújtom a reggelit, s szavaira egy pillanatra töprengeni kezdek. Odavarázsolok mellé még egy árnyalatnyi huncut mosolyt, végtére is Penny ha úgy vesszük rosszban sántikál, noha az én szememben ez nem minősül csak apró csínynek. Azért nem árt tovább alakítani a bizalmas bűntárs nem kifejezetten felelősségteljes szerepét. - Hm... Valami olyasmi kellene amit senki sem kérdőjelez meg, és sehonnan sem hallják vissza... Mondjuk egy családi látogatás? Beteg nagymami, kikapcsolódás, tanulmányi kirándulás... De ha azt jobban bekajálják sárkányra vadászni is mehettél. - Teszem hozzá tréfásan, noha tudatalattimban mélységesen megvetem a sárkányvadászatot. De ettől most tekintsünk el, nem hittérítés gyanánt vállaltam el a munkát. S ha már itt tartunk, hamarosan a megbízómat sem ártana felkeresni, a végén még kételkedni kezd a sikeremben.
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-06-30, 21:34
Látszik, hogy nem vagyok egy bulizós típus és nem igazán szoktam meg az ivászatot és az alkoholt, mert rendesen taccsra vágott. Sőt még olyan se történt velem, mint most, hogy nem tudom hol ébredek, ami persze azért jócskán ijesztő. Még jó, hogy nem vagyok megszabadítva a ruháimtól, mert akkor már biztosan minimum pánikba estem volna és miután az erőm még nem teljesen kontrollált ez lássuk be nem sok jót jelentett volna a ház épségére nézve. Végre viszont csak meghallom a hangot, ami ismerősként dereng, mégis a fejemhez kell kapnom, mert hangosnak érzem és ettől csak még inkább belehasít a fájdalom, ami már így is elég erőteljesnek tűnik. Próbálom azért összeszedni magamat és nem nagyon szenvedni a helyzettől, főleg mert a nőt ismerem, tehát legalább nem vagyok egy vadidegen házában. - Hello... - bököm ki végre nagy nehezen. Azt hiszem egy pohár víz jól esne, a gyomrom nem kavarog vészesen, legalábbis azt hiszem, szóval talán addig nem jutottam el, hogy megvillantsam mondjuk az ebédemet előtte, ez legalább valami. - A fejem eléggé, de gondolom majd elmúlik és köszönöm. Tényleg kínos lett volna magyarázkodni. Szóval... Roxmortsban vagyunk? - persze így se lesz kevésbé kínos majd elmagyarázni a szobatársaimnak és persze Tristannak hol voltam az éjjel és mindezt olyan mesével támasztani alá, amibe nem kell belekevernem sem a támadást, sem az alkoholt. A fejem viszont egyelőre még túlságosan fáj ahhoz, hogy ezt át tudjam gondolni. - Oh... köszönöm! - hálás, de elég gyenge mosoly szökik az arcomra. Kedves tőle, hogy még reggelit is hozott, tőlem pedig nem annyira, hogy csak most veszem észre. Azért nem nehéz visszatuszkolni az ágyba, de azt hiszem az étel azért jót fog tenni. Nem értem, hogy a gyomrom fel lenne fordulva, ez legalább valami. - Sokáig nem maradhatok, így is... ki kell találnom valamit, hogy miért nem a Roxfortban töltöttem az éjszakát. - na igen ez lesz a következő kihívás és remélem, hogy tisztában van vele, hogy nem szeretném ezt sem közhírré tétetni, ahogyan azt sem szeretném elmondani senkinek sem, hogy megtámadtak. Nem szoktam én titkolózni, de nagyon úgy fest, hogy most el kell kezdenem.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-06-25, 11:17
Penelope & Nox
- Szép jó reggelt! - Botorkálok be a hívószó hallatán az immáron napsütötte szobába, kezemben egy tálcával, rajta egy kis tea, keksz, pirítós, meg minden ami éppen eszembe jutott. - Te aztán mélyen alszol, bár ennyi pia után nem is csodálom. - hallatszik a csilingelő, színészi kacaj - Minden oké? Nem fáj a fejed? Kicsit kiütötted magad tegnap, így jobbnak láttam ha hazahozlak, nem akartam hogy kellemetlen helyzetbe kerülj a barátaid előtt. - Fújom a folyékony hazugságot, mintha csak betanultam volna, holott még csak egyet sem értek a gondolatmenettel, de ez legyen az én problémám. Kezeimmel időközben finom mozdulatokkal tessékelem vissza az ágyra, látszólag nincs a helyzet magaslatán, talán kicsit rosszabbul fest mint terveztem, de sebaj, annál több törődést igényel, és annál inkább hálás lesz nekem. Ha sikerült visszatántorítani felfedezőútjáról, lehuppanok mellé az ágyra, átnyújtom neki a tálcát, rajta a millió finomsággal. Tettem a reggeli menü mellé ezt-azt, mindenféle furcsaságok a Mézes Falásból, hátha kedveli, a konyhaszekrényben találtam, nekem valójában fogalmam sincs mik azok, de talán jobb is, ha nem tudom. Mindenesetre most már ténylegesen eljött az ideje egy kis józanodásnak.
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-06-17, 11:00
A jó ég gondolta volna, hogy egy egyszerű vásárlásnak ilyen vége lehet. Persze az én hibám, nem kellett volna olyan környékre merészkednem, ami egyértelműen veszélyes lehet, csak mert le akartam vágni az utat. Az biztos, hogy máskor inkább maradok a kerülőnél, mint hogy gyorsabban érjek oda, de kockáztassam, hogy baj legyen. Még csak nem is az a legnagyobb gond, hogy nekem bajom esik, hanem az, hogy tudtam másnak baja eshet miattam, mert ha az erőm elszabadul és nem tudom megfelelően irányítani annak csak rossz vége lehet. Szerencsére ez végül nem történt meg hála a megmentőmnek, aki még kicsit helyre is tett, hogy ne úgy menjek vissza az iskolába, amilyen állapotban voltam. És mégis ahogyan lassan hajnalodik kezdem nyitogatni a szemeimet, csak épp nem ott ahol számítottam rá. Vannak homályos foltok a tegnapi napról, de mintha elindultam volna vissza a kastélyba... vagy még sem? A fejem valami iszonyatosan hasogat, a fény is határozottan zavar, pedig még nem sok szűrődik be, de így is látom, hogy a hely nem igazán ismerős számomra, sőt halvány sejtésem sincs róla, hol is vagyok. Nem csoda, ha az első reakcióm nem épp megnyugtató. Csak nem történt valami baj a visszaúton és kötöttem ki valami... emberrablónál, vagy tudom is én. Óvatosan tápászkodom fel és próbálom felmérni mi is ez a hely, ablakot keresni, hogy kinézzek és onnantól már legalább valamivel többet tudjak legalább arról hogy is vagyok. Na persze ez nem olyan egyszerű, mert kissé még most is forog a szoba, ahogyan próbálok egyáltalán csak felülni. - Hahó... - megköszörülöm a torkomat, mert mintha még kissé rekedt is lenne. Az egy jó pont, hogy nem vagyok kellemetlen állapotban, teszem azt lekötözve és megvannak a ruháim is, tehát csak nem valami veszélyes alakról van szó, aki ide hozott. Talán a megmentőm volt az, mert rosszul lettem az este végén? Igen, még ez lenne a legjobb lehetőség azt hiszem, még ha az is elég kellemetlen lenne, hiszen velem még sosem fordult elő ilyesmi és persze aztán magyarázhatom meg a szobatársaimnak is, hogy hol voltam és mi van ha Tristan is keresett? Neki sem tudom még, hogy mit is mondjak.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-06-08, 11:42
Penelope & Nox
- Jó döntés volt, hogy Tristan kezébe helyezted a bizalmad. - Hazudom rezzenéstelen arccal, a helyzet talán egyik legnagyobbikát. Azért mondom csupán, hogy megalapozzam a közeljövő ígéretes csalódását Penny részéről, hisz minél erősebb a kötelék, annál jobban fog fájni ha véletlenül elszakad; s ez a fájdalom az, amire a későbbiekben építkezni kell, ha el akarok érni valamit. Elképesztően sok potenciált látok ebben a lányban, olyan eddig felszínre nem tört dolgokat, melyek bár epekedve várják a felszínre törést, eddig mégis elnyomás alatt kellett hogy éljenek. Elnyomta őket a vak szenvedély, a haszontalan bánat és sok egyéb, számomra nélkülözhető érzelem. - Ha minden igaz, egy fél órácska tökéletesen elég. - Felelem, de gondolatban már pár lépéssel előrébb járok: ideje tovább csiszolgatni a ördögi terv alappilléreit, vagyis a bizalmat. Immáron a jól ismert fehér porocska ott száguldozik Penelope ereiben, s percek kérdése mikor fejti ki bódító hatását. Nem sajnáltam a dózist, ha minden igaz, ekkora mennyiségtől egy pár órás eszméletvesztésre számíthat, s ezalatt az idő alatt ígéretes lehetőség nyílik a következő lépésre: úgy döntöttem felviszem őt a lakásomba. Illetve "lakásomba", hisz csupán egy viszonylag otthonos kis roxmortsi kuckóról van szó, melyet azon célzattal kaparintottam meg egy éjszakára tulajdonosától, hogy szerény személyen nem túl szerény hajléka gondosan őrizhesse tovább inkognitóját. S ha Penny elérte a várt állapotot, a vállamra veszem őt, szépen eltántorgunk a lakásig, ott csinálok neki egy kis helyet, gondosan betakargatom, s másnap reggel szépen előadom a hattyú halálával kísért szemfényvesztő történetet, miszerint szervezete úgy tűnik nem volt hozzászokva ekkora mennyiségű alkoholhoz így kicsit kiütötte magát, én meg voltam olyan rendes és elszállásoltam, mondván nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a lakótársai előtt. Előttem viszont ha minden igaz, mutat majd valamiféle szégyenkezést, vagy ha azt nem, hát zavart megilletődést, és ha szerencsém van, talán még az adósomnak is érezheti magát. Ami mivel egyenlő? Az újabb találkozással, megkímélve engem egy adag bonyolult szervezkedésről. Reméljük hát a legjobbakat.
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-05-19, 18:47
Tényleg ideje mennem, hogy egy kicsit kipihenjem ezt a mai napot, hiszen finoman szólva is eseménydús volt, plusz kicsit kezdem érezni, hogy az ivászatot is túlzásba vittem. Az is lehet, hogy vissza se jutnék így az iskolába... egyedül biztosan nem, úgyhogy igaza van jobb lenne, ha egy kicsit első körben összeszedném magamat és ha van olyasmi ötlete, ami segít akkor nem mondok ellent, már csak azért sem, mert nem vagyok gyakorlott ivó, át sem látok rajta, hogy esetleg nem így van és egy kis víz, meg nasi még nem oldja meg hirtelen a kialakult helyzetet. - Köszönöm, ez... jól esik. Szerencsére Tristan is hisz nekem, de ettől még nem jobb ez az egész helyzet és... köszönöm. Nem érzem igazán jól magam. - még épp befejezem a mondatot ő már el is illan a szemem elől, hogy hozzon valamit és én rá hagyatkozom, hisz nem is igen tehetek mást, mert egyedül nem esélyes, hogy fel tudnék állni és vissza tudnék menni az iskolába. Jobb, ha nem is próbálom meg, félő, hogy vagy itt helyben, vagy rövid időn belül, de a padlón kötnék ki, azt pedig nem érdemes megkockáztatni. - Remélem, mert ideje lenne visszamennem az iskolába. A szobatársaim is... aggódhatnak. - bágyadt kissé a mosoly, amit sikerül a arcorma varázsolni, átveszem inkább a poharat és bekapok pár falatot is, mielőtt kortyolnék a vízből. Nem tudom felhajtani mindent, de pár korty is talán használ, ha más nem hát hosszú távon és amíg elérjük a Roxfortot teljesen kiszellőzik a fejem. Remélem legalábbis. - Mennyi idő, amíg jobb lesz? - pillantok fel a nőre, ahogyan várom a hatást, de jó eséllyel nem fogom magamat jobban érezni, sőt ködösödni kezd majd a tekintetem, hogy aztán elsötétüljön a világ, amit persze könnyen lehet az alkoholra fogni, nem pedig valami másra, amit a nő tett az italomra, főképp hogy arról fogalmam sincs.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-05-09, 16:05
Penelope & Nox
Megkaptam hát végre azt, amit vártam, s amiért minden bonyodalom zajlott; elsősorban a tudatot, hogy Penny akkor és ott megtette amit megtett, bármennyire is nem fűlött rá a foga, s ebből arra következtetek, hogy kellően nyomós érvekkel megteszi majd még egyszer és még egyszer, egészen addig, mígnem rutinszerűvé válik. Persze a szempontokon majd még csiszolnunk kell, ez a mugli-nem mugli dilemmakör olyan unalmas, sosem értettem... Másodjára pedig, s ami talán egy leheletnyivel jelentőségteljesebbnek bizonyul: egy szilánknyi bizalom, mely tökéletes kiindulópont a további eseményeket illetően. Nem gyötröm hát tovább, eldöntöttem, azonban az estének még nincs vége, s kellő drámaisággal kellene hogy záruljon. S mi sem egyszerűbb taktika az örök homály kedvszerű előidézéséhez, ha nem a drog? Úgy bizony, az ezidáig a zsebemben lapuló bájos kis fehér porocska épp csak arra vár, hogy ismét akcióba lendüljön. Semmi varázslat, körmönfont bűbáj vagy mesterkélt meggyőzés: elég egy csipetnyi ebből, s kis kedvencem ott ébred majd, ahol én akarom, olyan ürüggyel, mellyel én akarom. - Nyugalom, én hiszek neked... Ugyanakkor nem ártana picit kijózanodni mielőtt elindulunk. Maradj csak ott, hozok egy kis vizet meg nasit. - Javaslom, s azzal a lendülettel már a pultot támasztom kecsesen, néminemű ártalmatlan nedű után nézve, meg jöhet valami szívósabb kaja, ami látszólag felszívja az alkoholt - egyébként nem. Egy szempillantás alatt kézhez is kapom, s legalább ennyi idő kell hozzá, hogy egy finom kézlegyintéssel megkíséreljem hozzáadni a misztikus tündérport. Egy kis lötyögtetés, s mintha színtiszta víz volna. - Parancsolj, hétköznapi taktika, de meglásd jobban leszel tőle. - Nyújtom át neki a szerzeményt, s mosolyomban kaján ravaszság csillan. Ha minden igaz, ettől a mennyiségtől pár perc alatt padlót fog, ha meg nem, legfeljebb rásegítek, úgyse fog rá emlékezni. Utána pedig akár indulhatunk is - noha nem épp oda, ahová eredetileg terveztük.
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-04-27, 19:57
A sok ital és a kedves szavak, na meg a korábbi ijedtség mégis csak hatással vannak rám és nagyon úgy fest, hogy egyre könnyebben megered a nyelvem, pedig tudom, hogy nem kellene. Mégis csak ismeretlen számomra a nő és bár persze megmentett, de ettől még nem bízhatok meg benne csak úgy, hiszen nem is ismerem, de mégis mit tehetnék, ha az ital csak úgy kilöki a számon a dolgokat? Nem csoda hát, ha újra tolakodnak a szavak elő, mintha csak muszáj lenne nekik, bármennyire is az agyam valahol mélyen tudja, hogy nem szabadna kimondanom őket. - Csak kényszerből tettem, muglikat, mugli származású boszorkányokat támadott meg és nekem segítenem kellett neki, de.... nem akartam, csak választásom nem volt és nem érti meg, hogy a saját akaratomból sose tennék ilyet. - hevesen megrázom a fejemet, amibe szinte így ülve is beleszédülök, hamar rájövök hát, hogy nem valami jó ötlet ilyesmit művelni, gyorsabban abba is hagyom és inkább távozni készülök. Azt hiszem jobb lenne, mert a végén még lépni sem tudok majd, nem hogy visszamenni a kastélyba ilyen állapotban. Ezért is bólintok egy aprót, már nem olyan hevességgel, amikor felajánlja a lehetőséget, hogy elkísér. Igen, ez mindenképpen jól jönne, főleg a jelenlegi állapotomban. - Azt hiszem az jó lenne, egy kicsit... szédülök. - nem vagyok vészesen rosszul, legalábbis még nem, legalábbis még nem érzem, amíg nem álltam fel, de az biztos, hogy egyedül kis eséllyel tudnék most egyenesen menni, meg aztán nem is valószínű, hogy egyáltalán rájönnék, hogy merre kellene mennem, tehát úgy a biztos, ha van segítségem. Egyelőre még nem állok fel, megvárom, amíg ő is kiissza a poharát, talán egyedül még a felállás is körülményesen menne egyébként is?
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-04-09, 11:52
Penelope & Nox
Izgalmas, hallatlanul izgalmas: mind a kialakult helyzetre szárnyként boruló újszerűség tudata, mind a terítékre került szaftos kis információk halmaza. Ha kezdő lennék, még talán meg is lepődnék, ha naiv lennék, vágynék rá hogy meglepődjek. De oly felesleges, hisz enélkül is legalább annyira őszinte az az ártalmatlan lelkesedés, ami elönti légüres belsőm - de legalább a lelkesedés maga ártalmatlan. Valahogy mintha kéz a kézben járnék ezzel a motivációval, néha mintha nem is maga a személy, csupán egy tömbnyi nyers ambíció üldögélne velem szemben - ami valljuk be, hosszútávon egyhangú lenne, hisz a lány milliószor több meglepetést tartogat mint egy szimpla fogalom. De miket is csacsogok én itt, még ha csak fejben is, elvégre hol kapcsolódik mindez ahhoz a ravasz izgalomhoz, ami tekintetemből árad Penny szavai hallatán? Egész sok helyen, de semmi releváns. Nem szabad elkalandoznom. - Jaj Penny, nyugodtan mondd el, talán úgy könnyebb lesz... Talán az anyád is emiatt kínoz: áthatja a remény, hogy újra megteszed. De... pontosan micsodát? Ne félj, nekem nincs jogom felróni neked. - Néznék rá jelentőségteljesen, azonban ahogy látom, alkoholtól mámoros tekintete mögött aligha csücsül már gátlás, vagy ha mégis, majd az a néhány szerény pohárka bizonyosan kiűzi őt onnan. S a poharak, amik ezen elixírt hordozzák, látszólag sosem akarnak elfogyni, sőt mi több, egyre többen és többen sorakoznak üres társaik mellett, mígnem jön az igéző destruktor, vagyis a pincérfiú, aki lerombolja hadseregüket pusztán azért, hogy újra felépíthesse azt - Penny közreműködésével persze. Az én iszogatásom már csupán illúzió. Vészesen közeledik a várva várt intervallum, talán már visszaút sincs belőle, mikor elharsogja nekem legbensőbb titkainak egyikét a maga közelítőleges teljében, s mivel már egészen biztosan sikerült a bizalmasai közé férkőznöm... Bár, ez talán mégsem így van, sebaj, majd gondoskodok róla, addig is ki mást bombázhatna verejtékként nyűvő gondolataival, ha nem engem? Azok a röpke kis emlékek kitörni kívánkoznak, s én tárt karokkal várom őket, gondosan ügyelve minden aprócska részletükre. - Elkísérlek, ha szeretnéd. - Mosolygok rá, éles csillanással íriszemben. Valójában nem szándékozok indulni, még nem, így tekintetemmel igyekszem megingást kelteni benne - ami ha így nem sikerül, majd megtapasztalja, mikor megpróbál felállni: a szó legszorosabb értelmében meginog majd, így talán ő is belátja, hogy nem lenne szerencsés a kastélyig vánszorogni. De hogy mi is a tervem? Megvárom, míg emlékezete visszavonhatatlanul felmondja a szolgálatot, azt a szintet, mikor az ingerek már csak kósza szellőként suhannak át a fején, szinte nyomot sem hagyva maguk után - és ez érvényes azokra az ingerekre is, jobban mondva szavakra, melyeket saját magából bocsát ki. Ezeket szépen összegyűjtögetem, majd mint felelősségteljes felnőtt, hazakísérem szépen a dorbézolástól bódult kósza tinit a barátaihoz, kicsit talán kijózanítom, rábízom valakire, aki pár galleonért soha nem is látott engem, s kész is: kezdhetem szervezni a következő találkát. Micsoda ötlet, micsoda terv... Hát még ha meg is valósulna.
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-03-18, 21:38
- Igen, én se gondoltam volna. - főleg az elején, amikor Tristan nem volt hajlandó elfogadni, hogy nálam nem hat az, ami másoknál és... lássuk be végül mégis csak hatott. Mondhatnám, hogy bánom, de természetesen ez nincs így, mert örülök neki, hogy végül minden mégis csak jól alakult köztünk, mert sikerült egymást jó irányba alakítanunk és úgy érzem ez csak fokozatosan még jobb lesz, ahogyan múlik az idő. Én is bátrabb lettem, ő viszont visszafogottabb és még arra sem volt szükség hozzá, hogy magasabb szintre lépjünk, hiszen még az nem történt meg köztünk, pedig már hónapok óta együtt vagyunk, de sosem merült fel, hogy erőltesse, akkor sem, amikor ott voltam náluk, sőt amikor az ő szobájában aludtam az anyám legutóbbi levelétől kiborulva. Úriember volt és fel sem merült, hogy olyasmit erőltetne rám, amire én még nem értem meg, vagy csak épp nem volt tökéletes a pillanat. - Dehogy! Sosem akartam, ez csak... egy nyár volt és akkor is kényszer, de ez... - elhallgatok, csak aztán jövök rá, hogy azt sem tudom, hogy miért is hallgattam el, de hirtelen azt sem, hogy pontosan mit is mondtam. Kicsit megköszörülöm a torkomat, aztán csak eszembe jut, de a gát már nincs ott, hogy miért is nem kellene beszélnem róla. - Az a nyár, akkor sem volt választásom, bántani akart valakit, aki védekezni se tudott és én... Nem élveztem, egy pillanatát sem, de nem volt választásom és azt hiszi... megint megteszem, de nem akarom. Nem vagyok olyan. - megrázom a fejemet, ami úgy fest, hogy rossz ötletnek tűnik, mert hirtelen kissé forogni kezd a világ körülöttem. A rossz, amit most persze tehetek az, hogy a poharamban kapaszkodom meg és ha már fogom, akkor beleiszom, hátha azért van a szédülés, mert keveset ittam... na persze szó sincs róla, pont ellenkezőleg. Nem szoktam inni és lassan elérem azt a szintet, ami mintha már kezdene sok lenni, csak épp tapasztalatlan ivóként még erről se sok fogalmam van. - Talán indulnom kéne... kezd későre járni és bár egyetemista vagyok, de a szobatársaim aggódnának. - még sem moccanok meg, valahogy van egy olyan rossz érzésem, hogy ha most csak úgy felpattannék, akkor minimum meg kellene kapaszkodnom az asztal szélében. Talán persze egy kis friss levegő elég lenne és segítene, hogy jobban legyek és kitisztuljon a fejem, ehhez viszont el kellene jutnom a friss levegőig, az ajtó viszont most határozottan távolinak tűnik.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-03-12, 20:36
Penelope & Nox
Valahogy, valahol, legbelső énem legrejtettebb zugaiban talán megérint az, ahogy az ifjú Tristanról nyilatkozik, túlontúl ismerős az a naiv szeretet, az a pezsgő szenvedély ami áthatja szavait. De csak mert tudom milyen érzés... Vagyis valamikor tudtam. Már nem emlékszem rá. Már nincs ami emlékeztessen. - Tudom-tudom... És örülök, hogy egymásra találtatok. A hallottak alapján meglepő, mennyire kiegészítitek egymást. - Engedek el egy őszintének ható mosolyt, mely bár a hazugság szikrájától izzik, mégsem szúr szemet, csak amolyan éktelenkedő kellék, ami elvakít egy már amúgy is vak prédát - hozzáteszem, ez pusztán az alkoholnak köszönhető, a lány naivitása ellenére kifejezetten ébernek hat, nem könnyű kijátszani. No nem mintha ez akadályt jelentene, puszta helyzetfelmérés. Igyekszem hát a lehető legnagyobb odaadással élesztgetni az újdonsült bizalmas szerepét, még ha tudom is, hogy ehhez egy kósza iszogatásnál merőben több alkalom szükségeltetik. De mint mindig, természetesen most is ráérünk. - Nem, valóban nem ismerem az anyádat, igazad lehet... De azt mondtad _már nem_ akarnál efféléket tenni? Eddig talán akartál? Félre ne érts, nem akarom felróni ha esetleg igen, csupán lehet, hogy édesanyád ebből fakadóan teszi amit tesz: talán még él benne az a kiállhatatlan remény, hogy a saját képmására formáljon téged. Ki tudja... - Teszem hozzá sejtelmes könnyedséggel, a valóságban azonban ez az apró kis botlás táncikáló húscafatként imponált keselyűként razziázó kíváncsiságomnak. Lehetséges volna, hogy a továbbiakban nem totális átformálásra lesz szükség, pusztán személyiségének egy régi, gondosan elásott részét kell csak megpiszkálni? Lehet. Majd az idő megsúgja. - Ugyan kérlek, kettőnk titka marad. - Egészen addig, míg el nem érkezik a várva várt következő lépés. Elvégre most, hogy egy mondvacsinált ígérettel kezébe adtam látszólagos támogatásom, csupán egyetlen kérdés maradt: ki legyen az, aki majdan önszántából a mély vízbe veti magát a kérésemre?
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-02-19, 13:00
Igazság szerint nincsenek olyan barátnőim, akiknek mesélhetnék Tristanról. Persze nem is vagyok az a csacsogós fajta, de néha talán jól esne, most pedig az ital egyértelműen e téren jó hatással van rám, és miközben Tristan kerül szóba eszembe jut az az apróság is, hogy ez a mai esemény nem lenne jó, ha a tudtára jutna, hiszen abból semmi jó nem származna. Tudom nem jó dolog egy kapcsolatot titkokra építeni, talán majd idővel én magam mondom el neki, de akkor, amikor már nem igen lehet utána járni, mert nem szeretném, hogy neki essen baja valami miatt, ami végül meg se történt. Túlságosan hirtelen. Ha nem tudnám, hogy mi volt a húga miatt, akkor talán nem így lennék a dologgal, de tudom és pont e miatt nem fogok neki mesélni erről. - Oh én nem gyűlölöm őt. Az elején kiborított a viselkedése, az a magabiztosság, de már nem, pedig azt hiszem igen... mindent feláldoznék érte, de nem várja el. Támogat mindenben, a tanulásban és az anyámról is tud. Nagyon rendes srác, csak kicsit... tudja olyan hirtelen természet. - csak úgy beszélek, hogy közben szinte észre sem veszem, hogy ezt teszem. Dőlnek belőlem a szavak, olyasmik is, amiket normál esetben biztosan nem mondanék el egy vadigennek, főleg, mert a nő nem egy pszichiáter, hogy mondjuk ne adja tovább senkinek sem, amiket tőlem hall. Persze nagy részük nem kifejezetten titok, egyszerűen csak az, ami történt, azt nem szeretném, ha más is megtudná. Ijedtemben még arra se figyeltem, hogy valaki meglátta-e esetleg a jelenet végét, vagy bármit belőle, de ha olyan lett volna, aki ismer engem, vagy Tristant biztosan odajött volna segíteni nem igaz? - Ön nem ismeri az anyámat, ő olyasmiket akarna tőlem, amiket én nem akarok megtenni, többé már nem. Egyszerűen csak... rossz ember. - nem tud meggyőzni arról, hogy az anyám jót akarna nekem, csak ezt netán rossz módon teszi. Nem, vele túlságosan sok baj van és olyasmiket várna tőlem, amiket nekem eszem ágában sincs megtenni. Nem fogok ártani másoknak és nem leszek olyan sem, mint ő. Ha csak belegondolok, hogy miket tehetett, már attól is kiráz a hideg. - Viszont megkérhetem valamire? Tudja, mint említettem Tristan eléggé... forrófejű. Egyszer régen valaki ártani akart a húgának. Nem sikerült neki, de már csak a majdnem miatt is úgy nekiment annak a srácnak, hogy majdnem... szóval majdnem megölte. Ez az egész, ami ma történt... nem volt olyan nagy dolog igaz? Nem szeretném, ha a fülébe jutna csak úgy és butaságot csinálna. Majd én elmondom neki... idővel. - ha már nem számít, ha már csak egy kósza megjegyzés lesz hónapok - évek? - távlatából. Addig viszont nem szeretném, ha a fülébe jutna. Persze értesülhet róla másképp is, de azért örülnék neki, ha legalább azt biztosan tudhatnám, hogy a nőben megbízhatok. Persze nem is ismeri Tristant, de közben mégis, az élet fura helyzeteket tud produkálni és ez még akár változhat is.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-02-12, 08:48
Penelope & Nox
Időnk mint a tenger, talán már a türelmem is végtelen, így ez esetben fejben könnyedén tovasiklok azon, hogy egyelőre nem tudhatom meg mi az a különleges képesség, ami oly nagyon birizgálja a fantáziám. Kár, mindenesetre kiváló táptalajt biztosít az "uralhatatlan" a "kiszámíthatatlan" és számos egyéb jelző, ami a beszélgetés során elhangzott. Ezek mind olyan tulajdonságok, melyeket ingerelni lehet, s úgy néz ki, lassacskán az is megvan, hogy mivel. No meg hogy mikor... Csak lágyan biccentek a magyarázatára, s hagyom, hogy a beszélgetés más vizekre terelődjön: itt az ideje teret adni ennek a bizonyos Tristannak. Csupán a szavak dimenzióján persze, azon még talán én is meglepődnék ha váratlanul betoppanna. - A gyűlölködés és a gyűlölet két egészen különböző dolog. Sokszor azt gyűlölöd a legjobban, akiért mindent feláldoznál... Pontosan ezért. Kicsit kiábrándító, ugyanakkor vicces. - Ez a szeretet árnyoldala - tenném hozzá, de ezt inkább magamban tartom. Valahogy nehéz lenne kinyögni, nem is tudom miért. Úgy vélem sok mindent át kell majd gondolnom a beszélgetés végeztével. Addig is szende, huncutkás mosollyal értékelem azt, amit eddig sikerült megszereznem. Többek között Penelope közlékenységét. - Igen, az ellazulás sosem árt, hamarosan ennél is jobban megy majd. Ami pedig az anyádat illeti... Talán nincsenek is ártó szándékai, csak rosszul csinálja amit eltervezett. Elvégre sosem árt, ha megismersz új és új nézőpontokat, csak legyen egy biztos énképed, ami tudja hová kell ezeket beépíteni. Ha ez megvan, nincs az a manipulátor, aki elcsavarhatná a fejed. - Kivéve persze azt a manipulátort, aki minderre felkészít... Hát nem tragikomikus? Haha. Ennek örömére lehúzok egy gyors felest. Következő megoldandó probléma: ki legyen az a szerencsés szerencsétlen, aki kémnek beállítva feláldozza majd saját magát az ügyben, hogy Tristan megtudja majd, amit meg kell tudnia. És ugyan mivel is fizethetném ki...? Oh, igaz, ez nem is kérdés.
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-01-28, 20:37
Persze annyira még nem ismerjük egymást, hogy egyből efféléről kezdjek el beszélgetni vele, főleg hogy azt mondták nekem, hogy ez egyelőre még nem valami nyílt dolog, ezek a képességek, amik diákokban kialakultak. Lehetséges, hogy idővel ez még változni fog és nyilvánossá válik az információ, akkor természetesen majd sokkal könnyebben beszélhetek róla, de egyelőre nem tehetem, bármennyire is kedves volt velem a nő és segített, lényegében megmentett. - Igen, talán igaza van, de tudja erről egyelőre nem beszélhetünk senkinek sem... mármint a sulin kívül. Talán majd idővel. - igen ezzel tudtomon kívül még kapaszkodót is adok neki, pedig nem szándékos a dolog és persze nem tudhatom, hogy akár még lehetnek is forrásai az iskolában. Persze ettől még azt nem fogja tudni, hogy az én képességem pontosan micsoda, maximum annak járhat könnyebben utána, hogy mi ez az egész, ami többeket érint és persze, amiről nem lehet csak úgy bárkinek mesélni. - Benne még egy csipetnyi sem volt az elején, és azt hittem nem is lesz, de... úgy tűnik, hogy szerencsére tévedtem. - és ennek tényleg nagyon örülök, mert ha Tristan olyan lenne, amilyennek először hittem, akkor biztosan nem lenne most semmi közöm sem hozzá, de bebizonyította, hogy tud ő, ha akar, meg aztán kiderült, hogy nem csak szórakozik és játszik velem és azért ez is sokat számított. - Nem is tudom, nem vagyok egy gyűlölködő típus, de ez jó szó... tényleg csibész, de nehéz volt igazán utálni. - pedig tényleg igyekeztem, elhajtani, hogy hagyjon végre békén és utálni is, de nem ment. Igen, tényleg túlságosan magabiztos, de jó eséllyel nem is tudott volna kirángatni a könyvek közül, ha nem ilyen és most nem azon gondolkodnék milyen lesz a nyári ösztöndíj Floridában vele, hanem azon, hogy mennyi készülni valóm van mondjuk a jövő hétre, pedig a tanulásban mindig is jeleskedtem, tehát nem kellene ezen aggódnom, mégis túl sokat agyaltam régebben azon mennyire teljesítek jól. - De úgy fest ő is javított rajtam, sikerült ellazulnom, ami azt hiszem rám fért. - na igen, azért ez sem kis dolog, hogy már nem rettegek annyira mindentől, hogy tudom magamat függetleníteni az anyámtól, főleg hogy egy ideje már nem is jelentkezett újabb kellemetlen meglepetésekkel és levélben sem zaklat. - Nem, az anyám... ő azt hiszem egyszerűen csak rossz ember. Pont hogy azt akarja, hogy megismerjem a világ veszélyes oldalát, sőt hogy én is... oda tartozzam és nem érti meg, hogy én egyszerűen nem vagyok ilyen. - van bennem félsz hát persze és a hangom el is bizonytalanodik, főleg hogy már ittam épp eleget ahhoz, hogy ne tudjak úgy tenni, mintha el is hinném, amit mondok. Nem akarok ilyen lenni, de közben ott van bennem ez a tűzmágia és mint tudjuk a tűz pusztító erőt képvisel, meg aztán Mardekáros vagyok és bár nem akarom elhinni, de mindig attól tartok, hogy ezek mind okkal vannak és mi van, ha az az ok tényleg az, hogy valami baj van velem? Mi van, ha az anyámnak van igaza, csak még nem jöttem rá?
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-01-21, 20:59
Penelope & Nox
Érzékelem, hogy az említett, s egyben áhított téma pillanatnyilag terhes titokként él a fejében, s nem szívesen beszélné meg őket pont velem. S ebből fakadóan bármennyire is dúl bennem az égető kíváncsiság, a taktika szempontjából jobbnak látom nem firtatni mindenáron a dolgot, majd talán egy kicsit később, vagy egy másik alkalommal, mikor is első kézből figyelhetem a rejtélyes képesség kiteljesülését. Talán még néhány kockázatos helyzet... Hm, végtére is leszervezhető, csak legközelebb nem szabadna felfednem kilétem, elvégre az kifejezetten gyanús lenne, hogy kétszer egymás után mentem meg egy nyilvános támadás során. - Értelek, akkor nem is firtatom... Mindenesetre ha bármiféle segítségre lenne szükséged ezzel kapcsolatban, keress fel bátran. Sok különös szerzettel találkoztam már, észveszejtő tehetségekkel. Talán csak idő kell, hogy ki tudd bontakoztatni ezt a bizonyos képességed. - Teszem hozzá könnyedén, tudat alatt biztosítva arról, hogy a legkevésbé sincsenek tudatos szándékaim a dologgal, én csupán szelíd érdeklődő vagyok, aki nyitott mindenre ami újszerű és számára érdekes. Igen, ez a féligazság. Hamarosan azonban újabb észveszejtően izgalmas utakra terelődik a beszélgetést, s én, mint készséges hallgató, epekedve hallgatom a lány lelkes monológjait. Ez a Tristan... Egész különös alaknak tűnik. Makacsnak, egy betöretlen vadnak, aki önmagának generált gyenge pontot. De hogy ez valóban így volna e, nos, az majd kiderül. - Megkomolyodni? Ugyan, elég csak egy csipetnyi felelősségtudat, a többi lehet az energikus élvezeteké. - mondom, mintha csak tegnap lett volna a fényűző tinikor, a maga szeszélyes hangulatingadozásaival, a dulakodó szerelmekkel és miegymás sablonos tartozékával. Pedig az igazság az, hogy mindez csupán utópisztikus illúzióként élhetne a fejemben - feltéve hogy vágynék rá. Még szerencse hogy nem, így nem is fáj, ami nekem nem adatott meg. - Csoda hogy kezdetben nem gyűlölted. Vagy igen? Ezeket a megosztó fickókat én csak csibészeknek hívom. Tudnak valamit, ami leveszi a lábáról az ember lányát. Van bennük valami zsigeri magabiztosság. - és ezzel még csak nem is hazudtam. Igaz, nem tapasztalatból beszélek, csupán serény megfigyelésről, annak is egy régebbi fajtájáról. Ma már nem szokásom mások magánéletében turkálni... Kivéve persze ha a szükség úgy kívánja. Elkövetkezendő szavaira egy pillanatra elmerengek. Illetve úgy teszek, mintha elmerengenék, mert bár az említett téma lényegi valójában kétségkívül talán az egyetlen fájó pontom lehetne, de csak akkor tudna valóban ismét szenvedést okozni, ha valaki teljes egészében ismerné a történetet, és úgy dörgölné az orrom alá. Ennek azonban a valószínűsége finoman szólva is nulla. - Ugyan, ne sajnáld, ami megtörtént megtörtént. - kanyarintok mondatom végére egy elszontyolodott, hamis mosolyt, valamely különös oknál fogva viszont nehezemre esik ezt tenni. Sebaj, biztos csak a heves szerepváltás, nincs jelentősége. Vagy legalábbis nem tulajdonítok neki. Az anyja említésekor azonban felvonom a szemöldököm. - Nem lehet hogy csak mint anya, óvni akar téged a világ veszedelmeitől? Talán csak egy kicsit túlspirázza a természetes anyai aggodalmat. - Holott nem, én magam is színtiszta meggyőződéssel vélekedhetek ennek az ellenkezőjéről. Ami pedig az említett anyuka módszereit említi, tudnék neki mit tanácsolni, de nem azért fizet hogy kioktassam, ugyebár... Na sebaj, majd igyekszem úgy keverni a paklit, hogy a végén ő is megízlelje az általa elindított lavina impozánsnak nem mondható hatását. Csak hogy még jobban szórakozzak.
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-01-14, 10:06
Tudom én, hogy valahol sikerült elszólni magamat, de még mindig az események hatása alatt vagyok és valahogy meg kellene értetnem vele, hogy az én helyzetem koránt sem olyan egyszerű, hogy csak védekezem, hiszen annak akár még rossz vége is lehet, ha valami nem úgy sül el, ahogyan kéne, és akkor nem tudom, hogy a lelkiismeretemmel hogyan lennék képes elszámolni. - Tudja ez... gondolom idővel majd úgyis nyílt dolog lesz, de most még nem hiszem. A lényeg, hogy tudok dolgokat, amiket más nem... vagy is nem így, de nem uralom még teljesen. - ő mégis csak megmentett, tehát biztosan nem rossz ember, de ettől még teljesen csak nem bízhatok benne, hiszen nem ismerem és ha egyszer azt mondták, hogy erről nem beszélhetek akárkinek, akkor még sem illene. Ezért is maradok inkább csendben és csak részleteket mondok el, nagyon halvány részleteket persze. Ez a képesség erős és úgy tűnik, hogy egyre erősebb, én pedig cseppet sem vagyok benne biztos, hogy teljesen képes vagyok uralni, ha pedig nem tudom uralni abból komoly baj lehet. Ezért nem jó, ha az érzelmeim túlságosan erősek és a félelem pont egy olyan érzelem, ami kiválthatja a képességemet, ezt az... adottságot. - Biztosan érdekes munka lehet. - kissé megköszörülöm azért a torkomat, mert valahol sejtem, hogy nem csak erről van szó, nem csak pusztán háttér táncos, de az én naiv lelkemnek az efféle nem igazán való, főleg abba nem akarok belegondolni, hogy talán Tristan is járt már efféle helyeken. Végül is ez a nő elég látványos külsejű ahhoz, hogy akár még effélét is el lehessen képzelni róla, de ha így is van az nem feltétlenül jelent rosszat. Talán csak valami miatt nincs más lehetősége, mint hogy ilyen módon keresse meg a kenyerét és talán ha tehetné, akkor mással foglalkozna, ezért nem is kell belőle kihúznom, hogy ténylegesen miből is áll ez a tánc. - Az igen, ha úgy vesszük cseppet sem illünk össze, de meg szeretne komolyodni, tudja már azért ideje lenne, lassan befejezi az iskolát. - nem is tudom, hogy miért magyarázkodom még mindig Tristannal kapcsolatban, hiszen már hónapok óta egy pár vagyunk és valahogy nem hiszem, hogy ő magyarázkodna velem kapcsolatban bárkinek is. - Azt hiszem ez mind együtt. Ő elég más, mint akiket ismerek. Bevallom az elején nem igazán tetszett a stílusa, elég... hogy is mondjam rámenős volt, de végül is elérte, amit akart és örülök neki. Ő olyan tudja... igazi sármőr. - és persze cseppet sem titkolja, hogy mennyire jó is ebben és akárhogy is nézzük pont, hogy a kitartása vett le végül a lábamról. Nox láthatja is jól a szememben, hogy oda vagyok érte, sőt még halvány pír is megjelenik az arcomon, ahogyan a kezdeti időszakra gondolok, mert hát lássuk be Tristan cseppet sem az a visszafogott fajta és amilyen módon igyekezett meghódítani... hát az nem volt semmi. Még igazán neki se mondtam el, hogy az első találkozásunk után milyen gondolatokat ültetett el a fejemben azzal az itallal, a rózsával... bár van egy olyan sejtésem, hogy ő ezzel tökéletesen tisztában van, épp azért csinálta. - Oh... sajnálom, én meg itt... Biztosan nehéz lehet, vagy lehetett, hiszen olyan fiatal. - szó se róla azért látszik rajtam, hogy bánt, hogy én itt Tristanról áradozom ő pedig özvegy. Vajon férjnél is volt, vagy csak képletesen? De akárhogy is nézzük nem lehet egyszerű, főleg hogy én aztán megértem milyen rémes lehet elveszíteni valakit, volt már rá példa majdnem, bár ott nem volt olyan erős a kötődés, de ha az anyám ártana Tristannak... - Tudja nekem sem egyszerű. Az anyám elég kellemetlen nő, rossz ember és folyton attól rettegek, hogy ártani akar Tristannak. - bököm ki végül, bár ezzel magamat is meglepem. Jó eséllyel már a felhajtott italok beszélnek belőlem, vagy legalábbis azok lökdösik ki a szavakat az ajkaimon, mert egyébként nem szoktam én ilyen nyitott és beszédes lenni, főleg nem szinte idegenekkel, még akkor sem, ha az adott idegen épp most mentette meg az életemet, vagy legalábbis az erényemet mindenképpen.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-01-11, 23:15
Penelope & Nox
Odaadó figyelemmel konstatálom szavait, s néhol, némelyik különös mondatrésznél őszintén meglepődök azon a naiv pozitivitáson ami mögöttük rejlik. Ha képes lennék ilyesmit érezni, azt mondanám igazán szerethető, ugyanakkor legalább annyira veszélyes. Hisz lásd mit ér az optimizmus, a hőn szeretett remény egy ilyen éles helyzetben mint amilyen ez is volt. De sebaj, szerencsére mindig van, aki gondoskodjon a mielőbbi kiábrándulásról, így jelen esetben én örvendhetek a szerepkörnek, mely ráébreszti őt a fájó igazságra. Jobban mondva: az én igazságomra. - A mágiádban? Ezt hogy érted? - Kapom fel a fejem a dolog hallatán. Képletesen persze, a testem reakciói mindösszesen szelíd érdeklődést tükröznek. Belül azonban kellően felcsigáz eme véletlenül elejtett aprócska információmorzsa. Lehetséges volna, hogy egy épp kitörni készülő tehetséggel van dolgom? S ha igen, lehetnék én az, aki majdan kitörésre készteti? Elvégre gyakori jelenség ez nálam. Én a magam részéről nem tartom magamat tehetséges boszorkánynak, pusztán az élet nyújtotta kiváltság az a harctudás, melynek örvendek. Ilyen szempontból taktikám ismérve azonban az, hogy szövevényes ismeretségi hálómban különös prioritást élveznek a kiemelkedő képességekkel rendelkező egyének - hisz mindig lennie kell valakinek aki pártolja őket, s ezáltal a bizalmukba férkőzik úgy, hogy első kézből élősködik a hasznon, melyet Isten adta zsenialitásuk kínál -(anélkül hogy mindezt tehernek éreznék persze). Ez egyfajta... kiforralt parazitizmus, mely bár első ránézésre szimbiózisnak hat, elég egy éppen felkínálkozó, a jelenleginél ígéretesebbnek tűnő lehetőség, s lám, az egész romba dől, s a folyamatban természetesen nem én leszek az, aki mindebből hátrányt szenved. - Nos, így is mondhatjuk. De nem lényeges. - Legyintek könnyedén a felvetésére, mely tulajdon szakmámat illeti. Időnként szükséges a kegyes hazugság, csak rontana a szituáción ha tisztában lenne valódi szakmám akárcsak egy aprócska részletével is. Komplex egy téma, annyi szent. Elkövetkezendő szavai hallatán megértő mosoly ül ki arcomra, melynek legbelső, őszinte valója azonban nem más, mint a kéjes öröm annak kapcsán, hogy elhangzott a név, melyre oly áhítozva vártam. Tristan... Igen, innentől már csak pár lépés, s ez a bizonyos Tristan mindent megtud majd az imént történt esetről, s hogy tetézzük a dolgot, nem én leszek az, aki mindezt közli vele, így hát nem is feltétlenül biztos, hogy a kerek egész, hiteles történetet kapja kézhez - pontosan úgy, ahogy azt egy jó pletykához illik. Ha szerencsém van, s kellően sikerült elferdíteni a helyzetet, feltámad majd benne a védelmezés kiszámítható ösztöne, aminek bizony következményei lesznek kettejük kapcsolatára. Alapesetben viszont ez nem okozna problémát, hisz ha valóban őszinte köztük a kapocs, mindez természetes úton helyrerázódna, sőt talán szorosabbra is fűzve kettejük viszonyát. Ámde ekkor jövök majd a képbe én, akit Penny bármikor, bármilyen ürüggyel felkereshet majd, ha úgy érzi túlcsordulnak lelkében a lezáratlan ügyek, így én lehetek az, aki majd igyekszik őt ellátni olyan tanácsokkal, melyek nem feltétlenül kiszámítható következményekkel járnak majd. Haha, milyen gyönyörű elgondolás... Ennek tudatában már-már dübörög bennem a szenvedélyes ravaszság tudata, de hagyjuk csak kibontakozni a lányt, elvégre lehet ezt még fényezni. - Nahát, kalandos alkat lehet. És mi fogott meg benne? A ragyogó kisugárzás, az elragadó sárm, vagy csak maga a jelensége? - Kérdezem bájcsevejnek ható könnyedséggel. Kicsit azért fokozni sem árt a benne kavargó érzelmeket, hisz így, s látván a rövid italok szapora fogyását, elég nagy rá az esély, hogy az este végére még ennél is közlékenyebb lesz. Időközben én is jóízűeket kortyolgatok a vajsörömből, egészen otthonos hangulatot teremtettünk magunknak. A kérdésére, miszerint van-e valaki, aki pillanatnyilag igazán közel áll hozzám, egy röpke pillanatra zavarodottság tükröződik a tekintetemben, de azon nyomban szerte is foszlik. Nem tudom mitől lehetett ez, de azt hiszem jobb, ha nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget. - Hogy nekem? Oh, nem, nincs... Özvegy vagyok, ha úgy tetszik. - Felelem megjátszott elgyengültséggel a hangomban, s még csak nem is hazudtam. Hisz egyszer, nagyon rég az én életemben is volt valaki, aki különös figyelemnek örvendett... De az ő emlékei már réges-rég be lettek olvasztva egy általam igen csak preferált neutrális masszába, melyet a tudatalattimban őrzök. Mindenesetre most jól jön, hisz mi mással tudnék a lányban erőteljesebb bizalmat kelteni, ha nem azzal, hogy látszólag én is megbízom benne? Milyen szép dolog is a szubjektivitás.
Penelope Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2017-01-02, 14:31
Elgondolkodva hallgatom a szavait. Persze az életem fontosabb, na de mások életénél? Persze bármi történhetett volna most, azok a fickók biztosan nem bántak volna kesztyűs kézzel velem és persze pont e miatt nem mondhatom el ezt Tristannak sem, mert abból tudom, hogy csak baj lenne. Még ha annak nehezen is járna utána, hogy kik voltak és mégha tudná is hogy végül semmi sem történt, de ki tudja mire ragadtatná el magát... nem kockáztatok, főleg hogy végül semmi baj nem lenne. - Persze ez... szóval van benne ráció, csak épp tudja vannak dolgok, amiket nem tudok jól irányítani, a mágiámban és azért más élete nem ér kevesebbet, mint az enyém. - még akkor sem, ha az a más ilyen, mint ez a kettő volt? Ez persze az igazán jó kérdés, de itt al legnagyobb gond az, hogy nem is feltétlenül tudom irányítani a képességemet. Ez a tűz... tűzmágia, vagy minek is nevezik elég erős. Megbeszéltem már persze a professzorral, McGalagony ebben is segített, mint annyi mindenben, de ez még nem jelenti, hogy nem tartok tőle kissé, hogy milyen rossz dolog sülhet ki belőle, ha nem tudom irányítani és félelmemben tör ki belőlem. - Táncosnő? Mármint háttértáncos egy klubban, ahol valaki énekel teszem azt? - bizonytalanul teszem fel a kérdést. Az én visszafogottságomnak még csak belegondolni is nehéz abba, hogy valaki mondjuk más módon szerzi meg a mindennapi betevőt, sőt hogy még élvezze is azt a fajta életet... Bár az az igazság, hogy a megmentőm elég szabad szellem, ez már elsőre is jól látszik rajta, tehát ki tudja, akár még vetkőzhet is, kétlem, hogy távol állna tőle, főleg amilyen szemekkel méregeti azt a pincér fiút. Tényleg egészen helyes, na de azért Tristannal még sem ér fel, meg aztán az az igazán fontos, ha valaki szeret téged, nem az, hogy milyen külsőre nem igaz? Persze ez az egész Tristan ügy még talán bennem sem forrt ki teljesen. Igaz, hogy a családjával töltöttem a karácsonyt és kár lenne tagadnom szeretem is, de... olyan sok nehézség áll előttünk, a közös jövő előtt, hiszen ott van az anyám, más az életünk is, neki a buliszervezés, nekem az ösztöndíjak, amikből szerencsére McGalagonynak hála azért bőven akadnak, hogy még jobb lehessek átváltoztatástanból. - Nem hiszem, hogy ismerné, bár elég sok felé megfordult már, klubbokban is... régebben persze, mert már nem olyan. Tudja bulikat szervez és ő is szeretett részt venni rajtuk, de fel akar nőni és változtatni, rendes életet élni. Rendes srác, bár először én sem ezt gondoltam róla. Tristan a neve és... tényleg sokkal helyesebb, mint ő. - az állammal bökök csak szolidan a pincér fiú irányába, miközben alig veszem észre, hogy ürülnek ki előttem a kis poharak. A sokadik után már annyira nem is erőteljes igazából az égető érzés sem, mint amilyen az elején volt, gondolom ehhez is hozzá lehet szokni, és persze a beszélgetés az ember figyelmét is elvonja arról, hogy mit is csinál a keze, meg aztán elég nagy volt az előbbi ijedtség is ahhoz, hogy kívánjam az ilyesmit. Sikerült megnyugodni, az már biztos és magamhoz képest egészen beszédes is vagyok. - Önnek nincs... tudja olyan, aki fontos lenne? - oh hát végül is mért ne passzolhatnám vissza a kérdést? Bár a külsejét és a stílusát tekintve... nem tűnik olyan komoly nőnek, hogy a komoly kapcsolatokat részesítse előnyben.
Tárgy: Re: Nox & Penny - Az első találkozás 2016-12-31, 20:08
Penelope & Nox
Ha feltételezéseim nem csalnak, mostanra kellően sikerült őt a hálómba csalni ahhoz, hogy jól megfizetett taktikám szempontjából ígéretesen teljesen az este. Különös megbízóm különös kérése bár önmagában hagyhatna némi kivetnivalót maga után, rájöttem, hogy izgalmas játékként is betudható. Az esetek többségében, mikor a manipuláció művészetébe ásom bele magam, önös célok vezérelnek, melyek később nyernek csak virágzó bizonyságot. Ezúttal azonban magának a folyamatnak is akad bőkezű szponzora, ami minden szempontból kedvezővé teszi azt. Innentől már csak kártyapartiként, netán komplikált kirakósként él a fejemben, ámde hiába a megérdemelt móka tudata, nem szabad túl könnyedén venni. Botorság volna. Ezért is van, hogy a tőlem telhető legmagabiztosabb színészi látszattal ejtem ki minden egyes szavam, amit a lány felé intézek. Mindegyik mondatomat úgy kell érzések mögé bújtatni, hogy ne tűnjön törékeny látszatnak - ami így, legalább ezredik alkalommal sem mindig könnyű feladat. Épp ettől olyan izgalmas. - Túlzásba? Emiatt ne aggódj, az Életed mindennél fontosabb... Illetve fontosabb kell hogy legyen számodra. Elvégre láttad milyen hevesen tört elő belőled az életösztön. Egy kis tudatos gyakorlás, és meglásd eltökéltebben kezeled majd a helyzetet. Nem gonoszság ez, csupán magabiztos önvédelem. - Teszem hozzá megnyerő bizonyossággal - azt az egyszerű részletet leszámítva mi történik majd, ha bosszúvágy kerekedik szerény gondolataiból, de ez pillanatnyilag még a jövő zenéje. Én mindenesetre terveim szerint ott leszek majd, hogy segítsek neki helyére tenni a dolgokat. Jobban mondva oda, ahol szerintem a helyük van. Huncutkásan elkacagom magam a következő kérdésére. Nem tervezem felfedni lényegi valóm, sem annak táptalaját, de a teljes igazságot sem fogom elhallgatni. Szó se róla hogy szégyellném, egyszerűen a bizalomgerjesztés szempontjából nem lenne túl célravezető, ha prostikalandjaim izgalmairól kezdenék mesélni, így beérem egy röpke féligazsággal. - Hogy én? Áh, egyszerű táncosnő vagyok egy londoni klubban. A muglik különösképp szeretik az efféle mulatságokat. - Felelem játszi könnyedséggel. Tisztában vagyok vele, miféle korlátolt, prosztó sztereotípiáknak örvend a szakmám, azonban a legkevésbé sem érdekel. Az én értékrendem tapasztalat alapú, s mindent szívesen fogad, ami haszonképzésre hivatott, legyen az bármi és bármilyen drasztikus. Nem meglepő hát, hogy olyan helyzetben vagyok, amilyenben. Persze hazudnék, ha azt mondanám nem élvezem. Jelen helyzetben azonban nem érdemes mindezt firtatni, nincs jelentősége. Nem a véleménycsere a célom, az életszerűtlen, és számomra érdektelen szakterület, így hát... Elégedett mosollyal konstatálom lágy marasztalásom sikerét. Italaink is immár másodlagos helyükön ékeskednek az asztalon, elsődlegesnek az emésztőrendszerünket jelöltem meg, ez azonban majd szépen lassan, magától bekövetkezik. Nyílt titok, hogy minden téma, melyeknek célom a kibontakoztatása, arra a szent elvre épül, hogy minden, amit természetesnek veszünk, idővel a környezetünk számára is azzá válik, legyen bármennyire is intimnek titulált. Így hát eszmecserénk hamarost a férfi nem gyönyöreire összpontosul, jobban mondva annak egyes impozánsabb példányaira, ami már önmagában is kecsegtető, azonban a történetnek ezen szakaszával további terveim vannak. Ahhoz, hogy hatást tudjak gyakorolni Pennyre, tudnom kell, kik azok, akikhez érzelmi szálak fűzik, hogy később megragadhassam őket, és eljutván forrásukig legyek rájuk befolyással. Mi minden rejtőzhet egy ártalmatlan érdeklődés mögött... - Csakugyan? Nocsak, szabad tudni ki ő? Bizonyára ő is hasonló pozitivitással vélekedik rólad. - A pincérfiú máris a múlté, új vizekre terelődött a pasiügy - ennek árnyalt megkoronázásaképp hallatszik is a koccintás. Úgy tűnik, nyomra bukkantam. Szelíd érdeklődéssel hallgatom a szavait, s időközben egy-egy rövid is lecsúszik, csak mint kísérő. Hiába, gyengém az alkohol nyújtotta enyhe bódultság.
