Chase x Nox

Chase x Nox

[You must be registered and logged in to see this image.]


Az arc vonásaimból elég lenézőnek tűnt nem nagyon érdekelte, hogy kivagyok valószínűleg csak azt szerette volna ha mihamarabb békén hagyom. Őszintén szólva én békén is hagytam volna de ő volt az egyetlen a környéken aki talán segíthetett nekem, hogy kijussak innen, vagy kitudja az is lehet, hogy épp ellenkezőleg, lehet hogy ő lesz az aki miatt sohasem jutok vissza a Roxfortba. Az egyik pillanatba még úgy éreztem, hogy segíthet nekem a másik pillanatban pedig legszívesebben elkerültem volna.
- Ohh..értem - válaszolom kissé lehangoltan.
Úgy tűnt, hogy felőle meg is halhatok ott akkor sem fog segíteni, de aztán valamiért még is segített.
- Köszönöm - bár próbáltatta úgy tettetni mint akit egyáltalán nem érdekel egy fiatal gyerek sorsa, valójában úgy vettem észre, hogy mégis a szíve legmélyén akart nekem segíteni, csak ezt nem tudta kellően kimutatni.
Ő elindult az egyik irányba én pedig követtem őt úgy tűnt, hogy már többször is megfordult ezen a helyen és pontosan tudja, hogy melyik út hova vezet. Valamiért nem hagyott nyugodni az öltözéke, lehetséges, hogy ő is halálfaló lenne? Nem kizárt hisz a kinézete is elég félelmetes. Mivan akkor ha ő ismerte az én édesapámat?
- Maga halálfaló? - hirtelen neki szegeztem a kérdést. nem volt sok veszteni valóm vele, maximum kinevet de ha mondjuk letagadja és hazudik akkor szerintem azt észre fogom venni. Általában mindig észreveszem ha egy ember füllenteni próbál, vannak azok a tipikus testbeszéd jelek amikből egyértelműen levehető, hogy az illető hazudik vagy sem. Kíváncsian vártam a válaszát, és közben reménykedtem, hogy annyira méltatni fog, hogy elmondja az igazat. A szüleim és a tesóim sem mondtak túl sok dolgot apáról, hisz amikor szóba jött akkor szinte mindenki próbálta inkább elterelni a témát, senki sem akart nyíltan beszélni róla. Azt tudom, hogy halálfaló volt ő is és azt is, hogy kivégezték, de azt már nem tudom, hogy ezt miért is tették.
- Tudja az édesapám halálfaló volt és arra lennék kíváncsi, hogy netalán ismerte-e? - folytattam.

Chase x Nox

[You must be registered and logged in to see this image.]


Miközben az erdőben bókláztam kezdtem azt érezni, hogy már egy jó ideje csak körbe-körbe járkálok és nem haladok sehova, kezdet eluralkodni rajtam a félelem és fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Ekkor úgy döntöttem, hogy egy kicsit megállok megpihenek, hogy higgadtan tudjak gondolkozni és dönteni, hogy mégis mit kéne tegyek. Csak, hogy ekkor fura érzésem támadt hirtelen úgy éreztem, hogy valaki itt van a közelembe, hogy valaki figyel engem és ekkor egy fura hangot és hallottam. Hirtelen megfordultam és szinte a semmiből bukkant elő egy fekete ruhás, hófehér hajú hölgy. A külsejéből ítélve inkább hölgynek neveznem hisz már egyáltalán nem volt fiatal, a korát nem tudnám betippelni de olyan 30 körül lehetett.Ennek ellenére nagyon megijedtem tőle, fogalmam sem volt, hogy most futnom kellene tőle vagy segítséget kérnem. De mielőtt bármit is tehettem volna ő hamarabb megszólított.
- Öhh..igen eltévedtem, tudna nekem segíteni? - válaszoltam kissé félve a kérdésere.
Egyszerűen nem nagyon bírtam tartani vele a szemkontaktust mert olyan önbizalmat és erőt éreztem felőle ami elképesztő volt, teljes zavarba voltam, és fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem, ez pedig nem nagyon volt rám jellemző. A fekete ruhája valamiért édesapámra emlékeztetett mivel ő is mindig talpig feketébe volt, elvileg minden halálfaló így öltözött. Lehetséges, hogy ő is az lenne? Egy halálfaló? Az is lehet akkor, hogy ismerte édesapámat? Hirtelen rengeteg kérdésem lett volna felé, de nem tehettem fel neki hirtelen mindet hisz lehetséges, hogy csak egy fekete ruhás boszorkány aki fiatal diákokra vadászik az erdőbe majd hazaviszi őket, hogy megehesse.
- Elnézést nem szeretnék kíváncsiskodni de ön mit keress ebbe az erdőbe egyedül? - érdeklődtem.
Ha bármilyen fura, vagy hibbant választ adna akkor azonnal elszaladok előle, miközben pedig a válaszát vártam a szememet a pálcámra szegeztem pár másodpercre, hogy ha az alkalom úgy adja akkor a kellő időben elő tudjam rántani. Fogalmam sincs, hogy milyen képzett lehet, bár valamiért úgy érzem, hogy nagyon erős de remélem, hogy csak tévedek.

Chase x Nox

[You must be registered and logged in to see this image.]


Végre eljött annak is az ideje, hogy minden negyedik évfolyamos diák, lemehetett Roxmortsba, persze tanári felügyelettel. Mivel nekem már nem éltek a szüleim ezért a legidősebb a családban a bátyám írta alá azt a papírt amire szükség volt ahhoz, hogy én is lemehessek Roxmortsba, hisz ezzel az engedélyét adta. A haverokkal sokat beszéltük, hogy jó lenne már egyszer lemenni még úgy is ha tanári felügyelettel, illetve jó lenne csak úgy benézni a három seprűbe annak ellenére, hogy mi nem mehetünk be oda, hiszen még kiskorúak vagyunk hozzá. De pont ez az ami miatt beszeretnénk menni, mert "nem szabad", valahogy mindig is szerettem olyan dolgokat csinálni ami k tilosak voltak. Nem tudom, hogy kitől örökölhettem ezt a tulajdonságot, de valószínűleg azért is szerettem mert több izgalmat láttam benne mint, hogy olyas valamit csináljak ami normális és megengedett. Egész úton azt beszéltük a haverokkal, hogy milyen módszerrel jussunk be oda. De mire oda került a sor senki sem merte be vállalni azt, hogy bemegy. Na ennyit erről, úgy tűnik csak én szerettem folyton a tilosba járni, és mivel muszáj volt, hogy bebizonyítsam, hogy hű vagyok az elveimhez így én voltam az egyedüli aki belopózott. Nem is volt olyan nehéz, persze az ajtónál egyből megszólítottak de egy pár méterrel arrébb volt egy nyitott ablak. Így azon egyszerűen csak bemásztam és kész is. Amikor szétnéztem azt láttam, hogy az emberek többsége mind hullarészeg, viszont én is feltűntem valakinek, mégpedig a pultos néninek aki egyből levágta, hogy én nem ide való vagyok így ki is dobatott a helyiségből. Viszont kint már senki sem várt egy barátom sem volt a közelbe de még egy ismerősöm sem, és azt sem tudtam, hogy mégis hol lehet a csoport többi tagja vagy a tanárok akik lekísértek minket.
- Lehet, hogy már elindultak vissza felé? - motyogtam magamban.
Fogalmam sem volt, hogy merre lehetnek így azt tartottam a legjobbnak ha elindulok visszafelé. Csak, hogy az utat sem tudtam igazán hisz nem nagyon figyeltem amikor lejöttünk, talán jobb lett volna ha nem beszélgettek annyit. Mire észbe kaptam egy közeli erdőben kötöttem ki egyes egyedül, szinte már senki sem volt a közelembe, se diák, se senki. Remélem visszajutok mihamarabb.