2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
– Hát nincs mit – biccentek mosolyogva. Azt mondják, az a legszebb bók, amit egy lánytól kapsz, így hát becsülje meg, amit az előbb mondtam, mert én aztán nem sűrűn szoktam dicsérgetni más lányokat szerény személyemen kívül. – Hát végül is elég sok helyen be lehet szerezni. Én például egy direkt boszorkányoknak fenntartott üzletben szoktam megvenni az olajt. De persze mugli boltokban is kapható, ha jól tudom olcsóbban is, de én ugye elvből nem vásárolok olyan helyen… – kezdem el csavargatni egy hajtincsemet az ujjam körül. – Szóval igazából bárhol tudsz venni. Azt kell csak eldöntened, hogy hol és mennyit szeretnél adni érte – vontam meg a vállam. Én személy szerint mindig ugyan abba a boltba járok, mert anya egyik barátnője az üzletvezető, így evidens, hogy onnan szerzem be a szükséges dolgokat. Többnyire a barátnőimmel megyek el oda vásárolgatni, de olykor anya is rávehető, hogy elkísérjen. – Így igaz – adok neki igazat. Én fél évente szoktam vágatni a végéből egy kicsit, hogy felfrissítsem a hajvégeimet. Arra sosem vetemednék, hogy levágassam. – Aha, szerintem szuperül állna – bólintok lelkesen. Persze ez csak egy tipp, de örülök, hogy megfontolja. – Majd mindenképp mutasd meg nekem a végeredményt – kértem meg. Irtó kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz! Azt hiszem, hivatalosan is van egy új barátnőm. Imádok ismerkedni, és ha még olyannal futok össze, akivel van több közös témánk, hát az még jobb. Azt hiszem, jól ki fogunk jönni egymással. – Akkor adj hálát az égnek, hogy nem ismered azt az arrogáns bunkót – nevettem fel. Senkinek nem kívánom, hogy megismerje a srácot, bár néha egész normális is tud lenni. De nála ez ritkaság számba megy, és inkább ijesztő, mint megnyugtató ez a viselkedésváltozása. Bár ha választani kell a kettő között, akkor már inkább Aaron táraságát választom, mint a kiscsajét. – Valóban, és a nem mindennapi név mellé, még egy nem mindennapi agyatlanság és hülyeség is társul – teszem hozzá Eunbi megjegyzéséhez. – Azt javaslom, hogy ha meghallod ezt a nevet, menekülj. – Érdeklődve hallgatom, hogy mik érdeklik, hogy mit tervez a jövőjével kapcsolatban. Így hátha több fogalmam lesz arról, hogy mit kellene kezdenem magammal jövő tanévben. Végig hallgatva, mondjuk, nem mondanám, hogy ki lettem segítve, csak az a lista növekedett egy pár elemmel, amit biztos nem fogok választani. Mondjuk az se baj, mert akkor majd kizárásos alapon fogok dönteni. – Hát szerintem a gyógyító illene hozzád – jegyzem meg. – Bár akkor már akár a bájital keverés se rossz, mert végül is hasonlít a gyógyításhoz. Az tuti, hogy az ereklye vadász szak izgis, de nem hinném, hogy a szimbolisztikus szak is az lenne… – És már megint ez jött elő. A hollóhátasoknak ez a szak valami mánia? Ha veszélyes és bonyolult szakot keres, akkor ott az auror szak, vagy a bestiamester szak. Bár az utóbbi nem épp lányos. Minden esetre jó neki, hogy neki legalább van valami elképzelése, mert nekem még mindig nincs. ÉS lassan azért nem ártana kitalálni, hogy mit akarok kezdeni.
A lelkesedése könnyen átragad rám. Én már csak olyan típus vagyok, akit visz magával mások hangulata. Talán ezért is jövök ki olyan jól másokkal, legalább úgy nagy általánosságban. Meg hát, Quinnel nem is nehéz jól kijönni. Érdekes társaság, sok újat tud nekem tanítani, ahogy hallgatom. Már pedig, az új dolgok engem mindennél jobban szoktak érdekelni. - Köszönöm! - Egy hatalmas mosoly ül ki az arcomra. Mondták már, hogy szép, erős hajam van, de egy idegentől még jobban esik ezt hallani. - Rendben van, mindenképpen kipróbálom - bólintok egyet, és magamban már el is kezdek gondolkozni, hogy honnét szerezzem be. De várjunk csak, honnét is? - Mmm, még egy kérdés. Szinte biztos vagyok benne, hogy Roxmortsban nem lehet kapni. Londonon belül te milyen üzletet ajánlasz? - Nagy, kíváncsi szemekkel pislogok rá. Biztos, hogy Seung-ah eonnie is segítene ebben, de gyorsabb és egyszerűbb, ha most megkérdezem Quinn-től. Őt meg majd ráveszem, hogy kísérjen el, ketten biztosan sokkal jobban szórakozunk majd! Viszont, ha már a ricinus olajjal olyan segítőkész volt, úgy gondoltam, érdemes kikérnem a véleményét a hajfestéssel kapcsolatban is, és meg sem lepődtem, hogy milyen lelkesen vág bele a tanácsadásba. Még el is mosolyodom, élvezetes vele beszélgetni. - Örülök, akkor biztosan megnövesztem, egy kis változatosság úgy sem árt - vigyorgok rá vidáman, a következő tippjénél pedig hegyezem a fülemet. Nem is rossz ötlet! - Tényleg? Hmm, valami világosabb barna, ami nem túl élénk, de nem is olyan sötét... Ezen még gondolkozni fogok! - Fellelkesedem, ahogyan elkezdek belegondolni, hogy milyen lehetne a hajam. Bár, a szüleim lehet nem fogják értékelni, de az nem zavar! Az én hajam, én döntöm el, hogy milyen legyen. A költőinek szánt kérdésére vidáman felnevetek. - Nem tudom, de én is nagyon örülök, hogy találkoztunk. Én sem sok olyant ismerek, akikkel ilyen jól el lehet beszélgetni ezekről. - Nem, a Hollóhát alapvetően nem az a ház, ahol ilyenekről szokás beszélgetni. Persze, néha szóba jönnek, de ez nem túl gyakori, még a barátnőimmel sem. - Egyikük neve sem túl ismerős... Az idősebbeket annyira nem is ismerem. Bár, a Zodiac nevű lányt biztosan megjegyeztem volna, nem mindennapi név! - Nem szokásom ismeretlenül sértegetni senkit, szóval, inkább csak a meglepettség az, ami a hangomban játszik, és némi kíváncsiság csillan a tekintetemben. Lehet körbenézek majd később a klubhelyiségben. Arra pedig, hogy aranyvérű, csak bólintok, ahogy a Mardekáros tippem helyességére is. Nem volt olyan nehéz kitalálni, legalább is szerintem. Arra, hogy inkább váltsunk témát, vidáman mosolyogva bólintok. Örülök, hogy ilyen megértő lány, általában sokkal rosszabbul szokták lereagálni ezt mások. - Nos, még nem tudom pontosan, hogy mit is szeretnék. De, ha tovább tanulok itt, akkor sok minden érdekelne, de főleg a gyógyítás, esetleg a bájital keverés... Mindkettő izgalmas lehet - elgondolkozom, és csak kis szünetet hagyva folytatom is. - Mondjuk, az ereklyevadász és a szimbolisztikus is érdekesnek tűnik, de veszélyesebbnek és bonyolultabbnak is, nem? - pillantok rá, kikérve erről a véleményét. Természetesen, most sem apróztam el a beszélést, valamint a heves artikulálást. Nem tehetek róla, szeretek mutogatni, miközben beszélek. Arról nem is beszélve, hogy ha erről leszoknék, akkor is ott lenne még az arcmimikám, ami alapvetően mindent elárul arról, hogy min és mennyire gondolkozom.
ennek örülök ◊ ruha ◊ zene ◊ szószám: 519[You must be registered and logged in to see this link.]
Amikor végre megszabadultam a hülye bagolytól, és nem kellett attól tartanom, hogy megtámad, vagy valami, a lány felé fordítottam a figyelmem, mondjuk úgy, negyvenkilenc százalékát. A maradékot meghagytam magamnak, és ezt akár megtiszteltetésnek is veheti, mert nem mindenki kap ekkora figyelmet. Értő közönségemet látva, lelkesen adtam elő, hogy mi mindenre jó a ricinusolaj. Megjegyzésére újra végig mértem a haját és az arcát. – Szerintem, nagyon szép a hajad – jegyzem meg. – Egészséges és fényes, de ha növeszteni szeretnéd, akkor nagyon tudom ajánlani a ricinusolajat. Igaz, nekem még nem volt emiatt szükségem rá, de egy barátnőmnek nagyon jól bevált – mosolyodtam el biztatóan. Gabrielle úgy két éve vágatta le rövidre a haját, viszont azóta nagyon lassan nőtt neki. Aztán hallott erről a csodaszerről, és amióta használja, ugyan olyan szép, hosszú a haja, mint azelőtt, ha nem hosszabb. – Ó, szerintem nagyon jól állna! – csaptam össze a kezem lelkesen. – Nem azt mondom, hogy ez nem jó így röviden, mert szerintem irtó csini, és tényleg jól nézel ki vele, de neked pont tökéletes a fejformád ahhoz, hogy hosszú is, és rövid is lehessen a hajad. – Egy ilyen fejformáért a legtöbben ölnének, szóval Eunbi nagyon szerencsésnek mondhatja magát. – Ó, és ha megengedsz egy javaslatot, szerintem a barna, vagy annak valamelyik árnyalata szuper lenne az új hajadhoz – Mondjuk, ez a szőke hajszín is jól áll neki, de ha már új haja lesz, akkor legyen hozzá új hajszín is. Én legalább is így tennék a helyében. Kijelentésére felcsillant a szemem. – Hogy lehet, hogy eddig nem találkoztunk?! Végre egy normális lány, akit érdekelnek a lányos dolgok, és még jól is néz ki – lelkesedek egy kicsit. De most komolyan, kell ennél több? Ha ez így marad, még barátnők is lehetünk. – Igen, sajnos… – válaszolom kelletlenül. – Az egyik Mr. Istencsászár aka Aaron, fogalmam sincs mi a vezeték neve, nyolcadikos egyetemista. A másik meg valami jósnő nevű kiscsaj, Silly, vagy Sarah? – gondolkodtam el egy pillanatra, majd megvontam a vállam. – Igazából mindegy, Zodiac a vezetékneve. Hallottál már ilyen idióta nevet? – nevettem fel gúnyosan. – Megjegyzésére mosolyogva bólintok. Csak a hülye nem találja ki, hogy melyik házba járok. És ezzel is azt bizonyította, hogy a Hollóhátba járnak értelmesek is, Charlotte-on kívül. Nyilván nem lehet minden tökéletes, ezért se halok bele, hogy nem aranyvérű a lány. A félvérűekkel nem sok bajom van, de a sárvérűekkel annál inkább, ezért is örülök, hogy Eunbi az előbbiekhez tartozik. – Nem, aranyvérű vagyok – jegyzem meg mellékesen, mert szerintem már rég rájött. Főleg mivel a Mardekárba főként aranyvérűek vannak. Aki nem az és véletlen tévedt oda, azt kirekesztik, de ennek ellenére jól megférünk egymás mellett. Az aranyvérűek összetartanak, ugyan így a kisebbségbe tartozó félvérek is, nem szólunk a másikhoz, csak ha nagyon muszáj, így többnyire tudomást se veszünk a másikról. – Oké, váltsunk témát, mert, ahogy látom nem igazán díjaztad ezt a kérdésem – jegyzem meg halványan mosolyogva. – Neked van már valami elképzelésed, hogy mit fogsz majd tanulni az egyetemen? Mármint tovább tanulsz itt, nem? – érdeklődtem. Igyekszem leszűkíteni a kört, hogy eltudjam dönteni, én melyik szakot válasszam. Eddig csak Aarontól hallottam valami érdemlegeset, és emiatt tudom, hogy melyik szakra biztos nem fogok menni.
Mosolygok rajta, bár, azt azért nem mondanám, hogy kinevetem. Én azon a véleményen vagyok, hogy mindenki tanulja azt, ami érdekli. Az viszont eléggé meglep, amikor egy éles kanyarral áttérünk a hajápolásra. Bár, mondhatjuk, hogy érdekel a dolog, fogékony vagyok az új dolgokra. Az enyhe egocentriáját pedig fel sem veszem. Már megszoktam Seung-ah eonnietól, egyelőre még kevésbé is tűnik annak, mint ő. Viszont, szimpatikus is, ritkán akad össze az ember ilyen érdekes személyiségekkel. - Óóó, értem. Lehet nekem is el kellene kezdenem használni... - gondolkozom el egy pillanatra. - Sem a hajam nem nő gyorsan, sem a szempilláim nem olyan hosszúak. Pedig, elgondolkoztam rajta, hogy megnövesszem. Szerinted jól állna nekem a hosszú haj? - pillantok rá, miután az ujjaim közé csíptem egy tincset, és a mondandóm alatt azt mustráltam. - Igen, tudok. Szerintem is nagyon jó ruhákat terveznek. Nyaranta, amikor az unokatestvéremmel haza látogatunk, sok ilyen bemutatóra el szoktunk menni. - Én is fellelkesedem, szeretem a szép ruhákat, még ha annyira nem is öltözök nőiesen. Gyakran meg is veszem őket, de nagyjából pont olyan keveset is hordom őket, mint amennyi már van belőlük. Nem merem, félek, hogy nem illenének hozzám. Ez a divat téma el is gondolkoztat, de a kijelentésére urrá lesz rajtam a megszokott mérhetetlen kíváncsiság. - Ismersz másokat is? Kiket? - érdeklődőm lelkesen. Tényleg érdekel, hogy kiket ismerhet, hátha a végén kiderül, hogy vannak közös ismerőseink. Az meg egész vicces lenne szerintem. A válaszára elmosolyodom. - Sejtettem - vigyorgok rá, már csak a büszkeségéből ez jönne le rögtön. A kérdésére viszont összeráncolom a szemöldökömet. - Nem, nem vagyok az, mindkét szülőm félvér. Gondolom te sem vagy az... - állapítom meg, de a lelkesedésem teljes jelenléte nélkül. Nem szeretem, ha valakit a származása miatt ítélnek el.
imádlak, hogy ilyen türelmes vagy ◊ ruha ◊ zene ◊ szószám: 285[You must be registered and logged in to see this link.]
Értékelném, ha nem szórakozna ilyen jól rajtam. Minek kellene ilyen semmit nem érő varázslatokat ismernem? Ami fontos, azt megtanultam, ami meg nem, az úgy se fog kelleni. Nem megyek harcolni, márpedig máshol nem nagyon van szükségem a gyógyító varázslatra. Ha valami gondom van, majd megkérek valakit, hogy segítsen. Ezért szoktam Madam Pomfrey-hoz járni, mert azért kapja a fizetését, hogy gyógyítson. Otthon meg anya rendbe tesz. Máshol meg úgy se lesz rá szükségem. Miután megetette a baglyot, oda is adtam a levelet, és nagy szerencséjére azonnal útnak is indult, mert már tényleg azon gondolkoztam, hogy kinyírom a dögöt. Azonnal fellelkesülök, amikor végre olyan téma kerül szóba, ami engem is érdekel. És ráadásul az egyik kedvenc témám, saját magam. – Hát még szép! – nevettem fel hitetlenül. De ez miért nem tök egyértelmű? Mindenki vigyáz a hajára. Szerintem egy lányban a tökéletes és szép arca mellett a haja a második legfontosabb. Fura egy olyan csajjal találkozni, aki ezt nem így gondolja, főleg mivel nem is a rondább kategóriába tartozik. – Hát sok mindenre. Például, jelentősen csökkenti a hajhullást, hidratálja a hajad, meg ha növeszteni akarod, akkor ebben is segít. De amúgy a szempillára ia használható, ha például nem áldott meg az ég olyan szép, hosszú és dús szempillákkal, mint engem – magyaráztam Eunbinek. – A koreaiaknak irtó klassz tervezőik, meg sminkcuccaik vannak, bár szerintem ezt teljesen felesleges mondom neked, mivel nyilván tudsz róla. – Ott van például Lee Seunghee meg Lea Seong. Az utóbbi az egyik személyes kedvencem. A ruhák, amiket tervez, valami meseszépek. Amikor csak tehetem, a barátnőimmel elmegyünk az összes színvonalasabb divatshow-ra, és az egyik ilyen alkalommal ismertem meg a Lea-t. – Na végre egy normális hollóhátas – sóhajtottam fel megkönnyebbülten. Kezdtem azt hinni, hogy a Hollóhátba csak idióták járnak, pedig az elvileg a Hugrabug lenne… Oda jár a jósnő nevű kiscsaj, meg Aaron, nem csoda, hogy megrendült a hitem abban, hogy a Hollóhátba elméletileg az intelligensek járnak. Oké nem azt mondom, hogy Aaron, síkhülye, de nem csak egyféle intelligencia létezik, annak ellenére, hogy csak az egyik fajtát tudhatja magának. Ami meg azt a kiscsajt illeti, hát csoda, hogy felvették egyáltalán a suliba. Kellene valami alkalmassági vizsga, vagy tudom is én mi, mielőtt mindenféle jöttmentet, főleg sárvérűeket felvesznek a Roxfortba. – Mardekár, 7. évfolyam – feleltem büszkén a kérdésére. – Csak még egy dolog. Nyugtass meg hogy nem vagy sárvérű – kértem a lánytól. Egész csinosnak mondható, normális, annak ellenére, hogy hollóhátas. Ne rontsa már el azzal, hogy mugli szülei vannak.
Örömmel segítek neki, szeretem az állatokat is, és gondolom neki is fontos lenne, hogy elküldje a levelét. Még az sem különösebben zavar, hogy először visszautasította a felajánlásomat, vannak ilyen büszke emberek. Ismerek nem is egyet, de őket is meg lehet puhítani. Például Seung-ah eonnie is egy elég büszke ember, de őt is rá tudom venni egy-két dologra, ha arról van szó, de azt hiszem elkanyarodtam a tárgytól. A baglyát megetettem, de azért fél füllel figyelek rá is, hátha akar valamit mondani. A bizonytalannak tűnő reakcióján megint csak elmosolyodom, szinte már vigyorgok, még ha nem is nézek rá, csak miután végeztem. Ki gondolná, hogy vannak még olyan diákok, akik nem ismernek egy egyszerű kis gyógyító varázslatot. Szerintem ezeket a legtanácsosabb megtanulni, hiszen a hétköznapi életben ezeknek nagy hasznát vehetjük. Példának okán, akár egy ilyen rakoncátlan bagoly esetében. - Nincs mit - szelíden mosolygok, és már figyelmesen hallgatom is, ahogy elkezdi sorolni miket használ a hajára. Kissé el is ámulok, hogy mennyi mindent. Nem igazán vagyok tisztában az ilyen hajápolási módszerekkel, sosem voltam nagy rajongója a hosszú hajnak. - Nem semmi, akkor tényleg nagyon ügyelsz az egészségére. A ricinusolaj mire jó? Még nem hallottam róla - kíváncsiskodom, szeretek új dolgokat megtanulni. Még akkor is, ha kivételesen ennek nem veszem nagy hasznát az iskolában. Mondjuk, ha tippelhetnék, akkor biztos, hogy valami gyógynövény, azokat meg akár bájitalokhoz is lehet használni, nem? - Igen, eltaláltad - elvigyorodom, miközben vidáman felelek neki. Kissé vicces kijelentés, úgy gondolom ez már a külsőmből is egyértelmű lehetett. Szerintem legalább is elég könnyen megkülönböztethetőek vagyunk. - Hollóhát, 6. évfolyam. Na és te? - érdeklődve kérdezek vissza. Eredetileg nem terveztem megkérdezni, de ha már felhozta, miért ne. Ha beszélgetni akarnék vele, legalább tudni fogom, hogy hol keressem. Mondjuk, alapvetően lennének tippjeim a házára. Az első, ahol keresném az a Mardekár. Oda közismerten büszke diákok járnak, a második tippem pedig a Griffendél lenne. Ha Seung-ah eonnie-ból indulunk ki, ott is lehetne őt keresni. Utána keresném csak a Hugrabugban. Azt hiszem a Hollóhátban meg sem nézném, biztos vagyok benne, hogy oda nem járhat, különben már legalább egyszer láttam volna.
bocsi a lassúságért ◊ ruha ◊ zene ◊ szószám: 345[You must be registered and logged in to see this link.]
Ajánlatára nem mondok semmit, mert biztos, hogy nem szorulok a segítségére. Aha, meg ahogy én azt gondoltam. De az testi épségem fontosabb volt, szóval, ha az a csaj olyan lelkesen akar segíteni, akkor csak tessék, csinálja meg ő a piszkos munkát. Mosolyán felvonom a szemöldököm. Hihetetlen, hogy átlagembert mennyire boldoggá teszi, egy szimpla szó. Engem az tesz nagyon boldoggá, ha meghallom, hogy Chanel, Prada, ’gyönyörű vagy’ és szinonimái, de még sorolhatnám. Egyszóval nem olyan semmiségek, mint a ’légyszi’. Ez a csaj tuti nem komplett. – Aha – mosolyogtam rá én is, de ez nem az az átlag mosoly volt, hanem az a ’nem tudom, miről beszélsz, de biztos igazad van’-féle. Gondolom, valamilyen gyógyító varázslat lehet, de az ilyen gondjaimat mindig anya oldja meg, mivel a Szent Mungóban dolgozik, szóval nem kicsit ért a dologhoz, itt meg, ha valami bajom van Madam Pomrey-hoz megyek, már amennyiben nem hajt el a fenébe, szóval a lényeg, hogy nem igazán értek az ilyen varázslatokhoz. Undorodva néztem, ahogy csak úgy simán megeteti azt a dögöt, mintha nem is egy bagoly lenne, hanem mondjuk egy cuki kiskutya. Nem győzött meg a biztató mosolya, mert oké, hogy a dög őt nem csípte meg, de engem utál, szóval csak óvatosan nyúltam a csőre felé a levéllel. A madár megérezhette, hogy képes lennék, itt helyben megnyuvasztani, ha bántani merészel, így csak a csőrébe vette a levelet és már el is repült vele. Komolyan, amint haza mentem a szünetben, a második dolgom az lesz, hogy megkérem apát, aki sokkal könnyebben meg lehet győzni, főleg ha bevetem a mű hisztit, hogy cseréljük le ezt a baglyot, valami sokkal cukibb és barátságosabbra. Az első dolgom nyilván az lesz, hogy megölelgessem Chanyt, meg játsszak vele, de ez a bagoly-probléma is elég fontos ahhoz, hogy ne szoruljon az utolsó helyre. – Ó, köszike – dobtam hátra a hajam, és boldogan mosolyodtam el. Imádom, ha engem dicsérnek. – Ne is mondd! Van két féle hajvég ápolóm, megint két féle balzsam, több hajpakolás, de persze ott vannak a természetes cuccok, mint például a ricinusolaj. – Nem tudtam mindet felsorolni, szóval igyekeztem a legfontosabbakat megemlíteni. Ami az ő haját illet, a rövidségéből adódóan nem lehet vele sok gondja, csak arra kell figyelnie, hogy a festék nem fakuljon ki, vagy nőjön le. Én sose festettem be a hajam, mert a természetes színe éppen eléggé különleges. – Koreai vagy ha nem tévedek. – A koreai kozmetikai cuccoknak nagyon jó hírük van, na meg van pár koreai divattervező, akik eszméletlen ruhákat terveznek, szóval csak emiatt tudom, hogy a lány koreai, mert amúgy felőlem kínai is lehetne. – Amúgy hanyadikos vagy, és melyik házba tartozol? – Ha már a névnél tartottunk, gondoltam nem árt ha megtudom.
Amikor rám pillant, rámosolygok. Még ha nem is ismerem, azt hiszem én örülök, hogy összefutottunk. Szeretek idegenekkel megismerkedni, vagy legalább is találkozni, esetleg még szóba is elegyedni. Én szórakoztatónak találom, de valószínűleg ezzel egyedül vagyok. Az ajánlatomat visszautasítja, de csak enyhén megemelem, majd visszaejtem a vállaimat, továbbra is mosolyogva. - Rendben van, szólj, ha meggondolnád magad - Elfordulok tőle, és a szemeimmel a mi baglyunkat kezdem keresni. Hogy őszinte legyek, túl nagy ez a helyiség, sokkal egyszerűbben is meg tudták volna építeni. Épp fütyülni készültem, hogy szólítsam, amikor végül is a lány meggondolja magát. Ismét csak elmosolyodom, és bólintok. Az már csak még boldogabbá tesz, hogy ha hozzáteszi a 'légyszi't. Na, nem mintha parancsolgatásnak fogtam volna fel, amit mondott, elvégre, én ajánlottam fel a segítségemet. Még ha egy konkrét megetetésről nem is volt szó. - Persze, mást nem, majd begyógyítjuk egy Vulnera sanenturával - mosolygok rá, és a bal kezemmel belenyúlok a zacskóba, és azt a furcsa valamit - amit a baglyok valamiért nagyon imádnak -, a tenyeremben elé tartom. Nem igazán félek tőle, valamiért mindig jól kijöttem az állatokkal, bízom benne, hogy ez a képességem ezúttal sem hagy cserben. Felcsipegeti a kezemből a bagolyeledelt, talán csak egy kicsit sérti meg a kezemet a csőre, de ez igazán elhanyagolható, nem direkt volt. - Most már odaadhatod neki a levelet - fordulok a lány felé, és biztatóan mosolygok rá. Most már biztosan nyugodtabb lesz a bagoly is, a miénknél is működni szokott ez a kis trükk. Hagyom is, hogy a saját baglyával foglalkozhasson, és a torony belseje felé fordulok. Hangosan füttyentek egyet, és megvárom, amíg a miénk megérkezik. Egy kis eledelt neki is adok, majd a szájába teszem a levelet, megsimogatom a fejét, és útjára engedem. A következő szavaira egy pillanatra meglepődök, de hamar visszatér a mosoly az arcomra. - Köszönöm. A tiéd is az, biztos sok dolgod van vele, hogy ilyen jól álljon. - Viszonozom a bókját, de nem csak udvariasságból. Tényleg szépnek találom a haját, főleg a színét. Kissé irigylem is, nekem sohasem állt túl jól a hosszú haj, meg szerintem az ilyen színek sem illenének hozzám. Legalább is még nem mertem megpróbálni, de szerintem nekem jobban is áll a szőke haj. Ez a hajszín amúgy is inkább csak hosszú hajhoz passzol, az én rövid hajamon talán még kicsit furcsa is lenne. - Én meg Eun Bi. Örülök. - Megjegyzem a nevét, egész szimpatikus lány.
megjegyzés: ◊ ruha ◊ zene ◊ szószám: 396[You must be registered and logged in to see this link.]
A hang irányába fordulok, és egy számomra tök ismeretlen lányt pillantok meg. Biztos, hogy nem mardekáros, mert oké, hogy sokan vagyunk, de azért nagyjából felismerem a háztársaimat. Mármint, nyilván az aljanéppel nem foglalkozom, mert még nálunk is akadnak egy kevesen, de ez a lány így ránézésre nem tűnt annak. Az arca amúgy egész csini, csak nekem a ruhái túl fiúsak. – Szia – köszöntem végül vissza. A tekintetem a kezében tartott bagoly-kajára vándorolt. – Hát, asszem inkább kihagyom. – húztam el a szám. Na ne, kizárt dolog, hogy undi kajával jutalmazzam meg ezt a tollseprűt, amiért volt olyan kedves és tette a kötelességét. Épp elég jutalom számára, hogy kézbesítheti a leveleinket, ha éhes majd fog magának valami patkányt vagy tudom is én, mit eszik egy bagoly. Viszont, másképp meg lehet, nem engedi, hogy odaadjam a levelet, szóval inkább a lány felé fordulok, és igyekszem elővenni a legbájosabb mosolyom. – Megetednéd azt a… a baglyomat? Nem akarom, hogy megint megcsípjen, mint a múltkor. – A legutóbb is tök sokáig fájt az ujjam amiatt a büdös madár miatt, mert Madam Pomfrey ahelyett, hogy meggyógyította volna az ujjam, nagyban mosolyogva terelt kifelé a gyengélkedőből azzal győzködve, hogy ez katonadolog, majd elmúlik. Csak tudnám, hogy akkor mire kapja a fizetését, ha arra nem képes, hogy nyavalyás sebet ellásson. Eszembe jut, hogy lehet, nem rögtön azzal kellene kezdenem, hogy itt utasítgatom a lányt, így kis késéssel, de hozzá teszek egy ’légyszi’-t. Nem reagálom le, hogy ő mindig hoz valamit a baglyának. Aha, csak az övé mennyivel barátságosabban néz ki, és nyilván nem akarja minden adandó alkalommal megtámadni. Nem is értem, hogy apáék mit csinálnak ezzel a döggel, hogy őket nem terrorizálja. Ha a lány segít megoldani a bagoly-problémát, akkor oda lépek a bagolyhoz és a csőrébe adom a levelet. Ha nem, akkor tovább szorongatom a levelet, és azon gondolkodom, hogy mennyivel lenne könnyebb, ha inkább valamelyik sulis bagollyal küldeném el. Újra végig mérem a lányt. Még most sem tetszik annyira ez a fiús stílus, de meg kell hagyni, jól áll neki. A haja viszont valami eszméletlenül trendi. – Nagyon csini a hajad – adok hangot a véleményemnek. Nem az a szokásos lányos haj, de nagyon illik hozzá. – Ja, amúgy Quinn vagyok – mutatkoztam be, miközben hátra dobtam a hajam.
Ismét a bagolyházba igyekszem, ezúttal villámgyorsan visszaírtam a mamáéknak, és persze megint csak több, mint két oldalt. Viszont nem én tehetek róla, annyi minden történik az iskolában, annyi embert lehet megismerni, és persze Seung-ah eonnieról is írtam pár sort, elvégre felőle is érdeklődtek. Sőt, azt is leírtam nekik, hogy valamelyik szabad hétvégénken elmentünk vásárolni. Seung-ah eonnie nagyon sokat segített nekem, sok szép darabot vettünk, bár, néhányat én elég merésznek találtam. A mai öltözetem is abból a kupacból van, egy hófehér, kissé szaggatott nadrág, egy láncnak tűnő övvel, valamint egy fekete felső, és egy világoskék cipzáros szövetkabát, ami majdnem a térdemig ér. Igaz, elég egyszerű összeállítás, de én nem tudok olyan merészen felöltözni, mint az unokatestvérem. Viszont, azért egy kis kiegészítővel igyekeztem feldobni a szettet. Egy aranyszínű, mechanikus karóra, amit még a mamáéktól kaptam a születésnapomra, valamint egy bőrkarkötő, amit viszont csak nem rég vettem. Szinte minden második lépcsőfokot átugrok, ahogy felfelé sietek. Igen csak hideg van, amit mondjuk annyira nem bánok, mert így talán a hó is esni fog. Azt hiszem ezt is kifejtettem a levélben, amit most a bal zsebemben szorongatok. A bagolyház ajtaján befordulva egy kicsit megtorpanok. Fogalmam sincs, hogy hol lehet a baglyunk, szóval elkezdem keresgélni, de végül is csak egy vörös hajú lányt találok. - Szia - mosolygok a bent lévő lányra, ha észrevesz. Igazság szerint nem ismerős, valószínűleg felettem jár valamelyik évfolyamba, és valószínűleg nem is Hollóhátas, viszont elég szimpatikus, olyan kedves arca van, már csak azért is köszöntem neki. - Elég morcosnak tűnik a baglyod. Nem adsz neki egy kis rágcsát? - emelem fel a kezemben lévő kis papírzacskót, és még meg is rázom, hogy hallhassa, tényleg van benne valami. - Én mindig hozok a mi baglyunknak, ha sokára írom meg a levelet. - Ma már csak azért hoztam, mert annyira megszoktam, hogy mindig késve írom meg a leveleket, de a mai letudjuk jutalomfalatnak, amiért mindig hűségesen leszállítja őket.
megjegyzés: ◊ ruha ◊ zene ◊ szószám: 314[You must be registered and logged in to see this link.]
Elérkezettnek láttam az időt, hogy adjak valami életjelet anyáméknak, mert már lassan egy hónapja nem hallottak rólam semmit. Volt fontosabb dolgom is, mint, hogy rongyosra írjam a szépen manikűrözött kezem. Például ki kellett találnom, hogy milyen ruhát vegyek fel a karácsonyi bálba, ahhoz ugye megfelelő cipőt is kell választani, hogy milyen legyen a hajam, a sminkem, na meg hogy milyen kiegészítőket válasszak majd a ruhához. Szóval na, el voltam rendesen foglalva. Anya úgy is megérti, mert ő is átélte már ezt egyszer, apa meg nagyon szereti a kis hercegnőjét, szóval ő sem fog emiatt balhézni. Reggel, evés közben döntöttem el, hogy csak írok nekik egy levelet, na meg persze tudni akartam, hogy hogy van a szerelmem, Chanel baba. Nagyon hiányzik a kis drágám, mert csak a szünetekben látjuk egymást. Hogy dögölne meg az, aki kitalálta, hogy nem lehet kiskutyát behozni a Roxfortba. Hétvége van, és eszem ágában sincs a béna sulis egyenruhában szenvedni, így az egyik új összeállításomat vettem fel. Múltkor vettem egy csodaszép, fehér csipkeruhát, amihez az egyik kedvenc halványbarna bőrdzsekimet vettem fel, hasonló színű kötött, meleg sállal. A lábamra fehér, vastagabb térdzoknit és egy hosszúszárú, fűzős, khaki színű csizmát húztam. Az kiegészítőim, most egy Thomas Sabo óra volt a Karma-kollekcióból, fehér gyöngyfülbevaló, meg egy aranyszínű kétsoros nyaklánc. Az aznapi manikűröm is a fehér és az arany színkombinációja volt, szóval minden tökéletesen passzolt egymáshoz. A hajamat kiengedtem, és mint általában, most is hullámos volt. Kilépve a suliból, majd megfagytam, de inkább a fagyhalál, mintsem, hogy rosszul nézzek ki, szóval elviselem annak tudatában, hogy ma is mesés vagyok (mint mindig). Nem szerettem egyébként a Bagolyházba menni, mert mindig kosz és büdös van bent, a sok undorító bagoly miatt, de hát nem találtak fel mást, a levélküldésre, szóval azt a pár percet, amíg feladom a levelet, csak kibírom valahogy. A család baglyát, az első emeleti részen találtam meg. Biztos zokon vette, hogy egy hónapig itt senyvedett, mert olyan gonosz pillantással méreget, ezért egy ideig csak álldogáltam a kezemben szorongatva a levelet, és azon gondolkodtam, hogy mekkora esélye van annak, hogy mondjuk, belecsíp a kezembe, vagy összekoszolja a ruhámat bosszúból.
ruci ♕ zene ♕ Don't you dare touch me, stupid owl! ♕
♕
◊ ruha ◊ zene ◊ szószám: 519
♕
◊ ruha ◊ zene ◊ szószám: 345