2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Igen, a szüleim nagyon rendesek. - helyeslően bólogatok még. Szeretem őket, nagyon is, hiszen mindig segítettek nekem és mellettem álltak kérdés nélkül, ahogyan azt egy jó szülőnek illik is. Akkor is támogattak, amikor kiderült, hogy mire vagyok képes és azért így tényleg sokkal könnyebb volt nekem is. - Pedig ez annyira... nem jó dolog. - persze értem én, hogy Fred képes mindennek a jó oldalát látni, mindenben a viccet értelmezni, de én éltem ezt az életet ezzel az adottsággal egész életemben és eddig sok jót nem hozott nekem. Kirekesztett voltam mindig is, furcsának tartottak és őszintén szólva nem hiszem, hogy ez gyökeresen meg fog változni majd, sőt a jó ég tudja, hogy nem lesz-e rosszabb is akár. Ezek után viszont a híreket kapjuk meg és persze én viccelődés helyett inkább csak a fejemet töröm, hogy vajon mi jöhet még, hogy milyen lesz az a fontos jós álom. Nagyon remélem, hogy nem... valami olyan, amitől újfent csak rettegnem kell, de persze nem tudhatom előre. - Ezt most nagyon élvezed igaz? - mosolyodom el és szólalok meg végre, amikor már jó pár lépés távolságban vagyunk a kentauroktól. Na igen Freden egyértelműen látszik, hogy bókként értelmezte, hogy ő mutathatja az utat és hogy a kentaurok szerint ennyire keni-vágja, hogy mi merre hány méter az erdőben. Nem tudom, hogyan képes mindent ennyire pozitívan látni, őszintén irigylem érte. - Igen, azt hiszem szólni kellene a többieknek és Cedricnek, tudod, akinek tudunk. - mintha az utolsó pár szót azért kissé gyorsabban tenném hozzá, sőt még kissé talán el is pirulok, amikor Cedricre gondolok, bár talán ez a kinti sötétben nem igazán látszik, de igaza van szólni kell, persze jó eséllyel reggel, mert ha most nem jutunk vissza a Gyengélkedőre mielőtt McGalagony rájön, hogy kilógtunk és Fred még egy unikornis vérében is tapicskolt... hát annak biztos, hogy nem újabb pont osztás és hátba veregetés lenne a vége.
//Én is köszönöm szépen a játékot és a társulást, szuper volt! Folyt köv. //
- Jófej hozzáállás tőlük. És baromi nehéz lehetett megállni varázslás nélkül. - Már nem a kvibli anyukának meg mugli apukának, hanem akkor anyai részről a többi rokonnak. És milyen érdekes, hogy Kylie nemcsak varázsolni tud, de még egy különleges adottságot is kapott. - Biztos ki tudnám használni, ha előre látnám melyik csínynél hol fog megjelenni Friccs. Még ha csak zavaros képként is... - Ábrándozik Fred, amíg még van idejük ilyen bohóságokra, mert miután átjutottak azon a furcsa ideiglenes kapun, utána már nem lesz erre se idő, se lehetőség, és egyébként is fontosabb probléma, hogy a kentaurok legalább olyan homályosan fogalmaznak, mintha ők maguk is egy jósálom lennének. - Pedig megnézném! - Oké, nem tudja megállni, hogy ezen fülig érő vigyort ne nyomjon. Nyilván nem erre a válaszra várt Kylie, de Merlin a meghatója, Fred piszok kíváncsi lenne, milyen az, amikor a lány kierőszakol valakiből valamit. És ha ez a valaki egy kentaur, na hát az nem egy mindennapi látvány lehet! De úgy tűnik, most elég a szép szó és kérdés is, bizonyára a kentaur sem akarta kockáztatni a bedurvuló Kylie-t. - Remélem nem megint egy baziliszkusz. Nyolc évvel ezelőtt pont elég volt belőle. - Tűnődik félhangosan, mikor a kentaurnak azért csak megeredt a nyelve és olyasmi fenevadról beszél, aminek az arcát ha látod, nem éled túl. Na a baziliszkusz is hasonló elven ténykedett. A kentaur többi válasza viszont még ennyi magyarázattal sem szolgál. Fontos jósálom! Tök jó, na így kell izgalmat csempészni valakibe, hogy aztán ne tudjon elaludni és megnézni azt a fontos jósálmot. Elég nagy ciki lenne! - Naná, köszönöm! - Fred úgy mosolyodik el, mintha a kentaur azzal bókolt volna, hogy ő maga is nagy rajongója a Weasley Varázsvicc Vállalat termékeinek. Nyilván nem ez volt a kentaur szándéka, de Frednek azért most dagad a mellkasa a büszkeségtől, hogy így híre ment az erdei népek körében is, milyen kiváló a tájékozódási képességük a Roxfort területén. Plusz, úgy tűnik egy csapat kentaur falaz nekik! Ez szuper! - Viszlát! - Köszön el Fred, nagyjából ezért kapja meg a legcsúnyább nézést is, mert annyira azért nem akarják őt viszontlátni, legalábbis a Tiltott Rengetegben. - Erre! - Mutatja az utat Kylie-nak, hogy melyik is az a keleti út, de azért figyel, nehogy megint futva kelljen eljutni a Roxfortig. - Nem gondolom, hogy baziliszkusz lenne megint, de lehet fel kellene keresni Ginny-t... és még inkább Harry-t! Te mit gondolsz? Vagy meglátjuk a beharangozott jósálmod után? - Kérdéseiből kitűnik, hogy Fred továbbra is segíteni szeretne Kylie-nak, mert bár most visszamennek a kastélyba, azért nem fog úgy bebújni a takaró alá a Gyengélkedőben és a másik irányba fordulni, hogy ezzel köszöni, neki ennyi elég is volt ebből az egészből. Ellenkezőleg, zsigereiben érzi, hogy most kezd csak igazán izgalmas lenni!
//Köszönöm a játékot, és várom a folytatását majd a mesében ^^ //
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Nyomozunk tovább, ugye? 2016-10-14, 12:05
- Tudom, de talán jobb, ha erre most nem gondolunk. Csak nem lesz baj. - igen ez olyan tipikus utolsó mondatok jellegű volt, de azért remélem, hogy azok a lények nem pont itt suhangatnak ide-oda a sötétben, mert még csak kiszúrni se könnyű őket és nem tudjuk, hogy ez a rúna mennyi energiát vesz ki az emberből, az se biztos, hogy egy nap többször is lehet használni, vagy hogy nem lenne-e abból valami bajunk. - Jól van hát... nem teljesen muglik, ismerik a varázsvilágot, apa mugli, anya viszont kvibli és régi varázslócsaládból származik, de sose használtak mágiát gyerekkoromban. Azt hiszem nem akarták, hogy ha én sem tudok varázsolni az rosszul érintsen. A sors fintora, hogy... ennél még több is lettem igaz? - halványan elmosolyodom. Lassan talán tényleg tudom ezt az egészet kezelni és nem átokként élni meg, ahogyan elég sokáig tettem. Lássuk be, nem könnyű együtt élni vele. - Az a baj, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen látod most sem tudtam mindent előre. Sokszor zavaros, vagy csak képek villannak fel, netán rossz előérzet... Szép is lenne, ha ilyen egyszerű lenne. - na igen, akkor nem tartanának annyian zűrösnek, őrültnek, nem lennének annyian, akik inkább távol tartják magukat tőlem, de sajnos ez nem így megy. Én sem tudok mindent előre, sőt amit tudok abban sem vagyok általában biztos. Hiszen azt sem tudtam, hogy találkozunk a kentaurokkal, vagy épp sikerül Frednek beletrappolni egy unikornis hullájába. - De még sem... erőszakolhatom ki belőlük a válaszokat. - súgom oda Frednek, miközben az újabb csúszásnál a kezemet nyújtom neki, hogy felsegítsem. Azért is suttogok, mert nem túl illetlen más valakiről beszélni, amikor épp ott áll melletted, előtted és a tetejében még határozottan csúnyán is néz. Olvastam én már sokat a kentaurok jövőbe látásáról, a csillagjóslásról, de épp olyan homályos mágiaág, mint az összes többi, ami a jóslástannal kapcsolatos. - Khm... szóval... esetleg nem tudna többet mondani nekünk, hogy miért fontos az az álom, vagy... hogy mi történt az unikornissal? - a szavaimmal megcélzott kentaur határozottan morcosan néz még most is, bár már arra is gondoltam talán csak ilyen az arcberendezése és egyébként még mosolyogni is tudna, ha akarna, de lehet, hogy az se lenne ennél sokkal bizalomgerjesztőbb. - Az unikornist egy sötét lény támadta meg, mi se tudjuk a nevét és nem látta az arcát senki sem, aki látta... már nem él. - itt hátranéz jelentőségteljesen és mintha egy hátrébb álló kentaurnak meg is rándulna kissé az arca, talán valami rokon halhatott meg. - Nem tudjuk mi lesz az álomban Kylie, de azt igen, hogy fontos lesz, a csillagok állása megmutatta. Néhány nap múlva már tudni fogod a válaszokat. - itt most Fredhez fordul, talán ezúttal nem néz annyira csúnyán, mint eddig, de tényleg határozottan nehéz ezt megállapítani. - Menjetek a keleti úton, a tanárok most nem arra vannak. Úgy észrevétlenül bejuthattok az iskolába. Ismered a járást... - talán itt a végén azért van a hangjában egy cseppnyi rosszallás is, netán annál még több is, de végül hátrébb lép és utat enged nekünk. Nagyon úgy érzem, hogy nem igen fognak többet mondani, ezért végül Fredre pillanatok, elmotyogok egy halk "Köszönjük"-öt, aztán remélem jön magától, hogy tényleg visszamenjünk a kastélyba.
- Remélem utóbbi! Ha pont minket keresnek és nem a villanó fényeket puffogtató tanárokkal foglalkoznak, az elég nagy gond ránk nézve! - S ezt most komolyan is mondja, mert hát McGalagony is elég komolynak tűnt, mikor az Álomorzókról és a megnyitott kapuról beszélt nekik a vérmágia kapcsán. Vajon kiderül valaha is, hogy az utolsó betűig igaz minden szava, vagy csak kicsit felnagyította a dolgot, hogy a két tilosban járóra jól ráijesszen? - Öhm, bocs a kérdésért, de szüleid muglik is és így extrán jófejek, hogy meg sem lepődnek, hogy a varázsképességed felül még jósálmaid is vannak? Tényleg zűrös a látó-képesség? Mindig azt gondoltam, hogy tök jó dolog lehet előre látni sok mindent. Mennyi rossz dolgot el lehet így kerülni, vagy megakadályozni egyszerűen csak azzal, hogy tudod, ma arra nem szabad mennem, hanem a másik irányba. - Gondolkodik hangosan Fred míg haladnak a folyosón. Habár ha jobban belegondol, hogy erről az estéről is Kylie-nak csak bevillanó képek jutottak, és valahogy kimaradt az életükre törő álomorzók az egészből, akkor tényleg elég zűrös. És ehhez még hozzájön, hogy találnia kellett az egész kalandhoz valakit, aki elég hülye hozzá, hogy bátran vele menjen. Legalább dupla esélyei voltak Kylie-nak, mert Fredből ugyebár kettő van. Vagy George-ból, nézőpont kérdése. Feszülten várakozik, mi lesz most, mert ugyan megtréfálták George-dzsal annak idején a kentaurokat, de akkor meg is tanulták, hogy ahogy a muglik mondják: a medve nem játék, úgy a varázslók is elmondhatják: a kentaur nem játék. Tekintetét járatja a vezetőnek tűnő kentaur és Kylie között. Ismernék egymást? Vagy csak a kentaur ismeri a lányt? - Nincs nálam nyílvessző ezúttal! - Emeli fel véres tenyereit bizonyítékként a kentaur felé fordítva elértvén a szavait és pillantását a kezére vonatkozóan. - De ha tudja, hogy a következő álom segíteni fog, akkor ő tudja a következő álmodat, tehát tudhatja a kérdéseinkre a választ. Nem volna egyszerűbb elmondani ezt... mondjuk most? Csak nem véletlenül és csak ennyiért jutottunk ide és találkoztunk velük és csak ennyiért szedi le tőből a fejünket McGalagony, ha találkozunk vele a kapuban. Legalább azt elárulják, hogy az unikornissal mi lett? - Feltápászkodás közben beszél Fred - egyszer meg is csúszott a vértől iszamós fűben, de tenyerére támaszkodva meggátolta az újabb elesést -, s leginkább úgy tűnik, hogy Kylie-nak intézi a szavait. Nyilván hallják a kentaurok is, főleg, hogy ők a címzettek, de valahogy jobb ötletnek tűnik, ha Kylie a kapcsolattartó úgymond.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Nyomozunk tovább, ugye? 2016-09-16, 11:51
Csak mosolyogva rázom meg a fejemet. Nem lep meg, hogy Fred ilyen, az alatt a rövid idő alatt, hogy együtt keveredtünk bajba főleg miattam és persze a híre miatt is már ismerem annyira, hogy tudjam nincs is olyan dolog a világon, amiből ne tudna viccet csinálni. Ahhoz azt hiszem valami nagyon komoly rossz dolognak kellene történnie, hogy ne viccelődjön tovább, de talán pont ez a jó benne és pont ezért jó, hogy most itt van, hiszen a bennem lévő feszültséget is oldja ezzel, ami azért érthető módon nem kicsi. - És talán amúgy is odafent keresnek minket, vagy már visszazavarták őket a fák közé a tanárok. - na igen, nem illene összefutni velük, főleg nem egy ilyen zárt helyen, ahol még menekülni is nehezebb. Azok alapján, amiket McGalagony mondott én se nagyon szeretnék találkozni velük, főleg nem szemtől-szembe. Könnyen lehet, hogy az hasonló lenne, mint amikor az ember megkapja a dementor csókot. Arról se sok jót hallani, szóval nem akarnám testközelből megtapasztalni. - Az én szüleim eléggé... engedékenyek, azt hiszem főleg a miatt, amilyen vagyok. Tudod... az embernek nem könnyű, ha a lányának érdekes álmai vannak folyton és mindenki zűrösnek gondolja... de valószínűleg azért anya dicsérne meg. - na igen azért jó is az a humor, én is elmosolyodom, főleg ahogyan a szüleimre gondolok. Ők annak ellenére, hogy szintén nehezen értik meg ezt az egészet mindig kiálltak mellettem és segítettek. Most viszont nem sok idő van nosztalgiázni, vagy efféléken gondolkodni, mert a két irányból választani kell, különben jó eséllyel ránk dől az egész barlang, vagy föld alatti folyosó, vagy minek nevezzük a helyet. - Hű! - kerekedik el a szemem, amikor megérkezünk, főleg hogy nem a folyosó folytatódik, hanem kentaurokkal találjuk szembe magunkat, nem is eggyel és nem is olyan kedvesen mosolygós fajtákkal. Rendesen ledöbbenek, azért nem is lépek hátra, engem az ilyesmi inkább lefagyasztani szokott, Fred ellenben hátrébb lép és csak a puffanás miatt fordulok meg, akkor kerekedik el még inkább a szemem, hiszen amin átesett és aminek a vérében ücsörög épp az egy unikornis. Egyszarú és kentaurok. Körbepillantok, egy tisztáson állunk, bár a fa nincs itt, vagy csak kicsit távolabb van? - Az álmok zavarosak mindig, én... én nem tudom, villanások voltak csupán. - Frednek mondom ugyan, de mégis a szemem most is a kentaurokon, még hozzá az egyiken, amelyik még kicsit közelebb is hajol hozzám, talán csak centikre áll meg az arcomból. Levegőt venni is alig merek, lázasan jár az agyam, hogy mit kellene mondanom, de gőzöm sincs róla. - Nem szabadna itt lennetek, amikor veszélyes az erdő a lények miatt... mindenki meghúzza magát, akinek van egy kis esze, de ti... te... Tudod, hogy nem szabadna itt lenned igaz? Pontosan tudod! - csak megrázom a fejemet, valahogy olyan érzésem van, mintha ez az alak többet tudna rólam, mint amit én tudok magamról, vagy rólunk? Mindenesetre Fredre egyelőre tényleg csak csúnyán néznek, de nem viselkednek támadólag, még csak az íjaikat sem ajzzák fel. - Vissza kell mennetek a kastélyba. Várd meg a következő álmot, az majd segíteni fog, addig óvjuk a fát. Amíg a lények itt járnak az erdő sokkal veszélyesebb, mint előtte, még számotokra is. - a kentaur a végén tüntetőleg Fredre emeli a tekintetét, történetesen a keze irányába siklik a szeme, talán a rúnára célozhat, mert a miatt egy fokkal biztosabb a helyzetünk, hiszen egyszer már elűztük őket, de nem biztos, hogy még egyszer sikerül. - Akkor azt hiszem mi... megyünk. - óvatosan kerülöm ki a halott unikornist, hogy ha kell segítsek Frednek feltápászkodni, ha még magától eddig esetleg nem tette meg. Remélem, ha akar is mondani valamit, nem valami olyan vicces dolog lesz, amivel csak felhergeli ezeket a nemes ám méretes lényeket.
- Abban semmi élvezet nem lenne. - Somolyodik el Fred, de igen, mit szépítse: nem teszik ikertesójával könnyebbé az életet otthon senkinek, de biztosak benne, hogy bárki senki a családban nem vallaná be: valahol végtelenül unalmasak is lennének a hétköznapok az ikrek örökös tréfái és csínytevései nélkül. Most is, mi lenne anyjukkal, ha nem nézne már egy este kétszer is aggódva a különös családi órára, mely másodjára mutatja George-ot biztonságban (habár ki tudja, hol tekereg tesója), Fredet pedig veszélyben. - Remélem én is. Nem emlékszem, hogy dementorok járnának föld alá, szóval hátha ezek a pucér unokatestvéreik sem. - Teszi hozzá Fred is nyugtatólag, de nemcsak Kylie-t, hanem magát is nyugtatva. Azért kipurcanni nem lenne olyan jó poén. Az csak is úgy vicces, ha utána az ember felülhet nevetve, hogy háhá, bevetted! - Aztán anyám is. A te anyukád milyen? Te megúszod egy McGalagony-Madame Pomfrey féle kettős gyilkossággal az ügyet? - Kérdezi viccelődve, hiszen a humor abban is segít, hogy bátorságot öntsenek a lelkükbe. Azzal egyet ért, hogy szétválni nem volna jó ötlet, főleg hogy úgy menjenek át egy remegő képű szellemkapun vagy min, hogy csak egyikük tegye meg ezt. Kylie hát belenyúl a remegő képű kapuba, s neki magának semmi baja nem lesz, de körülöttük mintha egyre földrengés lenne és potyogni kezdenek a föld- és kődarabkák. Visszafutni túl hosszú út, a másik út végén se látszódik fény, szóval ki tudja ott mi vár rájuk. - Oké, bizarr kapu nyert! - Azzal átkarolja a lányt és egy lendülettel tolja át Kylie-t is a kapun és önnönmaga is átlép egy időben a kapun. Utána kerekedik csak el igazán a szeme: átlépve nem a föld alatti folyosót látják már tovább, mint odaátról, hanem a Tiltott Rengetegben találják magukat ismét. Ha ez nem volna elég, lábuk előtt patákat látnak, s ahogy feljebb emelik tekintetüket, láthatják, hogy közel fél tucat kentaur magasodik feléjük pont az orruk alatt enyhén szólva mérges tekintetet vágva. Fred már csak a közelség miatt is - meg a kentaurokkal való nem túl jó régi kapcsolatuk miatt is - ösztönösen lép hátrébb, s ezzel a mozdulattal azonnal át is esik valamin. Nedves fűbe csüccsen bele és keze is abba támaszkodik bele, de nem szükséges megnéznie a kezét, hogy tudja, hogy az nem harmat vagy eső vagy ilyesmi: vér. Fred egy ezüstszőrű vérbe fagyott unikornis holttesten vágódott át, a tetem nem lehet túl régi és biztos nem túl biztató, hogy ők itt vannak mellette, a visszautat jelző kapu meg mintha megszűnt volna, vagy a kentaurok kitakarják. - Ennél a résznél pontosan mi is történt a jósálmodban? - Érdeklődik Kylie-nál, próbálván ártatlan és megnyerő mosolyt villantani a legelőrébb álló kentaurra.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Nyomozunk tovább, ugye? 2016-08-06, 20:42
- Az még nem jelenti, hogy könnyű. - el tudom képzelni, hogy a testvéreiket is milyen sokszor viccelhették meg, sőt gondolom itt az iskolában teszik ezt elég gyakran. Kész csoda, hogy a szüleik még bírják strapával egyáltalán. Nem lehet könnyű dolguk, annyi biztos, hiszen ők folyamatosan keresik a bajt és a baj is gondolom könnyen megtalálja őket. Mondjuk most úgy fest, hogy főleg én voltam itt a gondok okozója, hiszen Fredet elsősorban én kevertem bajba, nem pedig ő engem. - Oh gondolom sosem voltatok igazán hibásak. - mosolyogva rázom meg a fejemet. Azért én néha valahol sajtálom azt a macskát és Friccset is. Persze a fickó esetlen és még varázsolni se tudok, meg aztán nagyon szigorú, komoly és folyton mogorva, de azért nem is lehet könnyű ennyi gyerek után rendet tartani, főleg akkor, ha olyanok is vannak köztük, mint mondjuk az ikrek, akik gyakorta szándékosan törnek borsot az orra alá. - Igen, valószínűleg csak a futás marad, de majd gyorsan futunk. Azért ide hátha nem jönnek le. - én se vagyok valami biztos magamban, annyi jól látszik rajtam, de nincs mit tenni, azért remélhetőleg nem lesz komoly baj. Ez talán csak egy átjáró, ami levisz minket a faluba és nincs sok jelentősége, bár azért ebben nem bízom annyira, hiszen akkor nem lett volna ott a rúna a fán és a másik nem segített volna elriasztani azokat a rémségeket az erdőben. Valószínűleg nagyon is komoly dolog lehet ez az alagút és azért csak van rá esély, hogy nem valami kellemes helyre vezet, na de majd a végén úgyis kiderül. - Akkor nagyon reméljük, hogy nem lesz gond, mert ha igen akkor McGalagony kinyír minket, aztán még Madame Pomfrey is biztos, ami biztos. - viccelek, bár ahogy haladunk előre az én mosolyom is kezd veszíteni a fényéből, hiszen mégis csak veszélyes lehet ez az út és rendesen nagy fejmosást kapunk majd, ha annak ellenére kerülünk bajba, hogy ott kellett volna maradni a Gyengélkedőn. - Hát ez... remek kérdés... - nem tudok válaszolni már a Jonast illető kérdésre, hiszen elakadunk az útelágazódás miatt, főleg mivel az egyik járat konkrétan remeg, mintha nem is lenne tökéletes a kép. Elég furcsa, ilyet még én se láttam. Azért óvatosan lépek közelebb, hogy egyáltalán valós-e a kép és bele tudunk-e lépni, mert abban sem vagyok biztos. - Azt hiszem szétválni nem lenne a legjobb ötlet. - rázom meg a fejemet, csak aztán veszek egy nagy levegőt, hogy a kezemet nyújtsam első körben a remegő kép felé. Nem tudom, hogy el lehet-e arra indulni egyáltalán. Óvatosan nyúlok csak át rajta, de meg is van az eredménye. Bár a dolog lehetséges, de a mozdulat hatására a járat remegése megszűnik, viszont minden reszketni kezd körülöttünk. Nem erősen, de apró kövek kezdenek el hullani fentről, ahol állunk és a jobb oldali járatban is. - Gyors döntés kell... - gőzöm sincs melyik lenne a jó, de vagy jobb oldalt futunk, vagy a fényt választjuk. Őszintén szóval fogalmam sincs, hogy melyik lenne a jobb megoldás.
- Nem hiszem, hogy olyan nehéz, mindegyik tesónk életben van még! És anya sem olyan ősz, habár minden egyes ősz hajszálért minket tesz felelőssé. - Vigyorog Fred értve a tréfát, s hát na, ő is tudja, hogy ezen nincs mit szépíteni. Tudja, hogy nem könnyű esetek és ami azt illeti, örül neki, hogy olyan anyjuk van, amilyen, mert a sok morgás és zsörtölődés közepette vagy után, azért Mrs. Weasley is tud nevetni a tréfákon és az ikrek tudják, hogy állandó szidalmai mögött a féltő gondoskodás rejlik. - Szegény George! - Helyesbít Fred mosolyogva. Meg kell állapítania magában, hogy Friccs-en kívül talán most hangzott el először Mrs. Norrisra az a szó, hogy "szegény". Nem sokan sajnálják vagy kedvelik a szürke macskát. - Ööö, de, lehet... - Kicsit bizonytalan Fred a lejtést illetően, de aztán később rábólint, hogy valóban, mintha lejtene az út. De hova megy ilyen mélyre? S meddig? Talán tényleg Roxmorts-ba? Végülis az völygben van, az iskola meg hegyen. - Igen, biztató, hogy kapuk vagyunk most azoknak a lényeknek, lehet nem kellene pluszban nyitogatni. Mindenesetre ha jönnek azok az izék, tartok tőle sok lehetőségünk nem marad a futás mellett. Maximum felváltva csináljuk a vérrúnát vagy mit, hátha akkor kevésbé leszünk veszélyben. - Hangosan gondolkodik, már csak megszokásból is. George-dzsal ez működőképes szokott lenni, mikor nem elég csak egymásra pillantani, hogy kitalálják egymás gondolatát. Ilyenkor jó a hangos gondolkodás, mert a másik könnyebben tud hozzátenni valamit, ami neki nem jutott eszébe vagy abból a másik szemszögből nem vizsgálta a dolgot. - Ó, csak akkor legyél hálás, ha élve kijutunk. Ha az én zseniális bátorításomra esünk fogságba vagy nyiffanunk ki, akkor majd aligha nézel rám ilyen szépen. - Mosolyog Fred kicsit megdörzsölve az orra melletti részt, ami nála a zavar apró jele. Nincs hozzászokva a hálálkodáshoz, már ami nem arról szól, hogy a legújabb találmányuk mekkora csúcsszuper királyság. - És mi lesz, ha Jonas meglesz a járat végén? Megpróbáljuk kiszabadítani vagy ébresszük fel még egyszer McGalagony-t erősítést hívva? Meg mi lesz, ha a... Mi a...? - Akad meg Fred beszéd közben és erősen hunyorítani kezd előre. - Jól látom, hogy ott a járat kétfelé ágazik? De miért remeg a bal oldali járat? - Ilyennel még ő sem találkozott. Az eddigi járatuk enyhe jobbos irányt kezd venni, míg bal oldalon feltűnt egy újabb járat derengő szellemképként vagy tükörképként és annak a végéből mintha fény szűrődne ki. Nagyon messzi fény, de akkor sem teljes sötétségbe burkolózik az a járat, mint a jobb oldali. - A mugli horrorokban mindig akkor fordul minden rosszra, mikor külön vállnak a főhősök, de azért megkérdezem: külön váljunk? - És még ezt is képes halovány mosollyal kérdezni Fred. De a pálcája fényét kicsit lejjebb veszi, hogy ne legyenek feltűnőek.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Nyomozunk tovább, ugye? 2016-06-30, 07:24
- Nekem fontos, de kvázi lényegtelen... világos, de értelek persze. - elmosolyodom a végére és igazából ez nem is olyan bonyolult. A legtöbben óckodnak tőlem és persze azoktól a dolgoktól is, amik nekem fontosak és egyáltalán nem meglepő, ha nekem olyasmi a fontos, ami mások számára teljesen lényegtelen és értéktelen, úgyhogy nem fogják magukat rávetni a csomagomra, csak az a fő, hogy lehetőleg ne nagyon tudjon tényleg senki se róla, hogy arra várok, de hát rajtunk kívül nem is nagyon tudhat senki sem. - Nehéz dolog lehetett veletek együtt felnőni igaz? - oh a szám sarkában megbújó mosoly tökéletesen mutatja, hogy tényleg csak viccelek. Igazából az ikrek nem rosszindulatúak, sőt a maguk nemében tényleg viccesek is, csak néha kissé nehéz esetek, főleg akkor, ha te vagy a viccelődésük célpontja. Mondjuk szerencsére nekem még ezzel eddig nem kellett megküzdenem, mint mondtam nem rosszindulatúak, nem az olyanokat piszkálják szándékosan, mint én, aki kilóg a sorból. - Szegény macska! - gondolom hányszor törhettek borsot az orra alá és Friccs is kész csoda, hogy még nem omlott össze teljesen idegileg. Az is érthető lenne, ha már feladta volna. Gondolom ő is azok közé tartozik, akik epekedve várják, hogy mikor jön már el az a pillanat, amikor az ikrek elhagyják végre az iskolát és nem lesz több ilyen mértékű rendbontás. A szüleik idegei állapotára már nem is merek gondolni, főleg hogy ezúttal én vagyok az, aki miatt egyikük bajba kerül. - Te nem érzed úgy, mintha kicsit lejtene is? - haladunk előre szépen, de tényleg mintha egészen kicsit, de lefelé haladnánk. Nem mernék rá azért mérget venni, nem vagyok profi titkos járatok felfedezésében, de mégis csak olyan érzésem van. - Nem tudom, ez a helyzettől is függ, hányan vannak és muszáj-e előre jutnunk... de ha veszélyes ez a varázslat McGalagony szerint... - a jó ég tudja. Nem vagyok profi veszélyek kezelésében, mint mondjuk ő. Nem tudom, hogy ilyenkor mi a jó megoldás, de hátha azok a valamik ide nem jutnak le, vagy ez a járat egészen máshová vezet, mert hogy elég hosszan tart, annyi biztos. - Azért hálás vagyok, hogy velem jössz, ha csak a kaland miatt is. - azért egy hálás pillantást mindenképpen kap. Én is figyelem a falakat, a környezetet. Elég szűk a járat, de éppen elférünk egymást mellett és egyelőre nem hallani se motoszkálást, se valami egyéb zavaró tényezőt, csapdának se nagyon van jele, bár kérdés, hogy azokat, amik elég jól el vannak rejtve egyáltalán felfedeznénk-e időben.
- Köszi! - Vigyorodik el Fred, s hát ezen még McGalagony se bántódhatna meg, elvégre hiába a világ összes Százfűlé-főzete, az ő stílusát is éppolyan nehéz lenne leutánozni. Pláne az olyan örök rosszcsontoknak, mint a Weasley-ikrek. - Szuper! Úgy is becsomagolva küldik, így biztosan nem gyanakszik majd senki, mit is kapsz. De azért majd híreszteld, hogy valami más, neked fontos, de amúgy kvázi lényegtelen könyvet vársz otthonról. - Bólogat is hozzá párat Fred, mint valami komoly nyomozó vagy nagy szakértő a témában. Pedig ezt az ötletet egy mugli filmben látta még pár éve, mikor a család Egyiptomban nyaralt. - Ezt anyánk is gyakran kérdezi, szentül állítva, hogy az ő felmenői mind normálisak voltak. Végül mindig arra jut, hogy rossz csillagzat alatt születtünk, történetesen április elsején! - Mosolyogva meséli Fred zárnyitás közben, mert ami azt illeti, ő és George kifejezetten örülnek, hogy aznap van a szülinapjuk, mert akkor az egész világ - még a muglik is - bolondoznak, ráadásul ki se kaphatnak érte, mert akkor bedobhatják a szülinapos aduászt. Nem is lehetne kívánni jobbat! - Remek ötlet! Egyszer próbáltunk Mrs. Norris-ra is, de ellenállt. George három hétig viselte a karmolásnyomot az orrán. - De nem csak dumál Fred, hanem már intézkedik is egy diszkrét jelzőrendszerről a folyosó ezen részén, hogy jelezzen nekik bent, ha valaki erre járna. Még ha csak az említett macskanagyságú is. Ezután már a figyelmük a szekrényre és a mögötte lévő falra irányulhat. Kylie már-már felsikkantására majdnem összerezzen, azt hitte, valaki túljutott a jelző rendszeren és őt látva meg lett ennyire izgatott Kylie, de szerencsére ennél kellemesebb a helyzet. Benyomakodik ő is a szekrény mögé és elkerekedett szemei, csodálkozó tekintete előbb válaszol Kylie-nak, minthogy megszólalhatna. - Ez biztosan nem. Gyerünk! Nézzük meg, elkanyarodik-e másfele, vagy tényleg kivezet a Roxfortból! - Indul meg Fred, pálcája hegyére ő is lumos-igét idéz, így több fényük lesz. Néha a padlóra világít vele, meg a plafonra és a falra is. Mióta beszélt egy ereklyevadász-szakos évfolyamtársával a csapdákról, azóta úgy van vele, inkább jobb körbenézni. - Csak hogy felkészüljünk: ha előbukkan egy Álomorzó, lánykori nevén Pucér Dementor, akkor futunk vagy megint vérmágiával próbálkozunk? - Az is kérdés, ide le vajon le tudnak-e jönni egyáltalán, vagy ennyi föld- és kőréteg azért már nekik is akadály?
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Nyomozunk tovább, ugye? 2016-06-12, 10:06
Elmosolyodom, hiszen igaza van az ötlet jó, de én sem hiszem komolyan, hogy McGalagony el tudná játszani az ikerek egyikét. Ahhoz ők túlságosan egyedi jellemmel és stílussal lettek megáldva, szerintem nem igen tudná őket hitelesen leutánozni senki sem. - Igazából szerintem ti maximum egymást tudjátok helyettesíteni, de másnak ez nem menne. - rázom meg végül még mindig mosolyogva a fejemet. Nem, tényleg nem hiszem, hogy Fred, vagy George eljátszható lenne bárki által. Ők nagyon egyediek, bár persze ez minden emberre igaz, de nekik annyi furcsaságuk és különlegességük van, hogy rájuk különösen igaz. - Ezt jó ötlet lehet és van egy példányom talán otthon is... bár a jegyzetem nélkül, de az is jó lehet. Írok a szüleimnek holnap mindenképpen, az lesz az első. - már azt hiszem késő lenne és a bagolyházba azért nem is tudnánk csak úgy kiosonni, de majd holnap és megkérem Madame Pomfreyt, hogy juttassa el a levelet a szüleimhez. azért remélhetőleg olyasmire tényleg nem vetemednek, hogy átnézzék a postát. Most viszont a gondnok szobája jön, mert talán arrafelé most viszonylag nyugi lehet, nekünk pedig ez kell, hogy még véletlenül se bukjunk le kutakodás közben. Ha ott van az egyik jel tényleg, akkor hátha közelebb jutunk ahhoz, hogy mit jelent és akkor talán a többi jelenését is hamarabb megtudhatjuk. - Ti egyenesen... őrültek vagytok, de ezt már biztosan sokan mondták. Csak tudnám ez honnan jött, valami genetikai defekt? - széles mosollyal és persze kellő izgatottsággal pillantok rá. Még majdnem oldalba is bököm, de aztán rájövök, hogy azt talán nem kellene, mert akkor nehezebb kinyitnia az ajtót, ha én még közben itt zargatom és lökdösöm és persze nem kellene megvárni, hogy mikor jár erre még is valaki. Jó lesz minél előbb bent lenni, az a biztos. - Akár valami vészjelzőt is tehetnél, hogy tudjuk, ha valaki jön. - javaslom, de aztán várok hogy elhúzza a szekrényt. Segíthetnék, de inkább figyelem mögötte nagyon a falat, hogy vajon van-e ott valami. Majdnem felsikkantok, amikor a kezemben szorongatott papíron lévő motívum rajza halványan felizzik. - Ez az! Tuti, hogy lesz itt valami! - csoda, hogy nem kezdek el hajrázni, de tényleg hamar kiderül, hogy van ott egy járat. Sötét és nem túl széles, éppen hogy elfér egymás mellett két ember. Már csak az a kérdés, hogy hová vezet. A pálcám végén azonnal felvillan a kis lumos fénye, és már indulok is előre, gondolkodás nélkül vágok be, hiszen Fred még tologat, bár aztán be tud sorolni mellém. - Szóval ez eddig nem volt itt igaz? - vajon mitől aktiválódott? Lehet, hogy köze van azokhoz a lélekzabáló izékhez is? Vagy valakikhez, akiknek kellenek az unikornisok? Sok a kérdés és azt hiszem valahogy egyre több lesz.
- Ez is lehet, sosem próbálkoztunk ilyennel. - Bólint rá a felvetésre Fred lassan, miután végiggondolta az ötlet esélyeit és hogy ők próbáltak-e ilyent. Végülis lehet. Azt mondjuk nem teszi hozzá, hogy reméli, nem vérrel kell aktiválni. Egy nyitott kapu idegen lényeknek a kezén bőven elegendő erre a tanévre! - Hűű, remélem nem hallgat le minket, mert ez hatalmas ötlet! - Nevet fel annak lehetőségére, hogy ő lenne McGalagony és most teszteli csak Kylie-t. Furfangos a tanárnő, de ilyesmire azért nem vetemedne és pláne nem állna neki illúzió-Kylie-t és illúzió-Fredet varázsolni az ágyaikba, mintha rendes kisangyalként itt aludnának. Egyébként egy ilyen délután-este után még hihető is lenne, hogy kidőltek aludni, s érzi is Fred a fáradtságot - affene, talán öregedne? -, de a titok sokkal jobban izgatottá teszi annál, semhogy itt tudjon maradni. Csak hánykolódna az ágyban, akkor meg akár ki is szökhetne a Gyengélkedőről, nem? - Azonkívül szerintem most McGalagony is keresteti azt a könyvet és az összes példányát, ami a kastélyban csak elérhető. Így a jóslástanterembe sem mehetünk érte. Véletlenül egy rokonodnak sincs meg a könyv? Levelet küldhetünk és a bagolypostát aligha ellenőrzik. - Próbál ötletelni, hogy miként lehetne azért hozzáférni a könyvbeli adatokhoz úgy, hogy ezért ne valamelyik tanár szobájába kelljen betörni. Egy dolog a könyvtárba betörni, meg egy dolog Friccs-hez, de azért egy tanárhoz lopási céllal... Ezzel már túlságosan kivernék a biztosítékot. - A próféta vagy is a Látó szóljon belőled! - Vigyorodik el Fred, s akkor lépteiket a gondnok szobája felé veszik. Meglepően könnyű az út oda, tényleg minden tanár odakinn van, s prefektusok meg a hálókörletek környékén őrködnek, hogy senki ne jöjjön ki éjszakai barangolásra vagy falatozásra a konyhába. Egyszer kellett visszalépniük egy fal takarásába a Véres Báró miatt, de szerencsére nem látta meg őket, s elvonta figyelmét Hóborc zajongása egy másik folyosón. - Ha elmesélem George-nak, hogy önként török be Friccs szobájába, ahonnan szabadulni volt mindig művészet, ki fog röhögni és őrültnek fog nevezni. És tudom, hogy utánam akarja majd csinálni! - Jegyzi meg a zárnyitással bajlódva mugli-módra, hiszen a kvibli gondnok nem mágikus zárakat és lakatokat használ, s egy alohomora-varázs ide kevés. A zár halk kattanása jelzi, hogy Fredből lehet jó besurranó tolvaj is lehetne akár, ha nem jön be a varázsvicc-biznisz. - Lezárom mágikusan, azzal elbajlódik, ha visszajönne. Az a szekrény lesz az! - Szavainak megfelelően zárja be az ajtót és mágiával nekifeszülve húzza odébb a nehéz kartotékos szekrényt, mely az ABC betűit viselő mappák alatt roskadozik, s egy teljes polcnyi mappára a "Weasley" név van írva. Épp csak annyira tudja elhúzni a nehéz és ormótlan bútorarabot, hogy be tudjanak surranni mögé a kis beállóba. Vagy folyosóba, ha esetleg aktiválódott a járat.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Nyomozunk tovább, ugye? 2016-05-19, 20:11
Csak hümmögve bólintok a szavaira, hiszen minden eshetőségre van esély, én mégis valahogy jobban érzem magamat, ha megpróbálok abban reménykedni, hogy talán mégis életben van. Az azért... elég nagy dolog lenne, de csak nem úgy van, hogy a tanárok nem mondták el az igazat, hiszen McGalagony látta rajtam, hogy kiborultam, csak nem titkolta volna el az igazat. Azzal amúgy se járt volna jól, mert ha tudom, hogy halott, akkor nem is próbálom keresni, de ha csak kis esély is van rá, hogy netán életben van... Persze nem tudhatjuk, de attól még lehetséges. - Vagy aktiválni kell az ajtót, hogy megtaláljuk az átjárót. - teszem még hozzá a plusz egy lehetőséget, ami biztosan az ő fejében is megfordult, maximum nem mondta ki. A tenyerünkre került rúnát is aktiválni kellett, úgyhogy könnyen lehet, hogy ez sem terem ott csak úgy magától, hanem szükség van hozzá valakire, aki ért hozzá és tudja hogyan kell elővarázsolni, netán van valamiféle ige, ami segíthet. Akkor talán többet tudunk, ha megnézzük és már ott vagyunk. - Ezt valahogy sejtettem. Meg is lepődtem volna, ha megpróbálsz lebeszélni, arra gyanakodtam volna, hogy netán McGalagony vagy remek álcával. - szélesen elmosolyodom, ahogyan varázsolgatja az illúziókat a helyünkre. Tény, hogy nagyon hatásosak. Nem csoda, hogy az ikrek híre már jó ideje szépen elterjedt az iskolában és gondolom a tanárok morognak eleget a miatt, hogy milyen jól varázsolnak, de nem olyan területen kamatoztatják a tudásukat, amit mondjuk elvárnának tőlük. Mégis úgy gondolom, hogy pont ezzel tűnnek ki és biztosan sokra viszik majd. Persze, ha... megússzuk ezt a kis nyomozást ép bőrrel, ez az első lépés. - Ez igaz, de ki tudja, hogy nem találunk-e másra utalok nyomokat a könyvtárban, de... lehet, hogy az nem olyan sürgős és könnyebb, ha a könyvtár nyitva is van. - jó persze a tiltott részlegre akkor se jutnánk be könnyen, főleg hogy elvileg innen se mehetünk most ki, de... ettől még azt is megpróbáljuk majd. Szépen fokozatosan, mert még sok minden van előttünk, amit meg kell vizsgálni, nyomokat találni, és persze ha végre kijutunk az udvarra, mert nem lesznek ott azok a lények, akkor majd mehetünk megnézni a fát is. Remélem, hogy ez pár napnál nem tart majd tovább, mert ha Jonas netán életben van, akkor segítenünk kell neki. Csendben figyelek, amíg elintézi a kinti fenyegetést, Mrs. Norris képében. Persze olyan nagyon nem veszélyes, maximum lebuktathat minket, ami azért nagyon is gondot jelenthet. Fred viszont ügyesen megoldja a nehézséget, úgyhogy én is utána indulok kifelé, a macskáról már elvileg le van a gond és amíg eltűnünk innen, nem jön vissza. - Nézzük meg Friccs szobáját, ő most úgy sincs ott és jelenleg a macska sem, úgyhogy talán könnyű dolgunk lesz vele. - javasolom Frednek és persze előre is engedem, hiszen kettőnk közül már egyértelmű, hogy ő a trükkösebb, meg aztán ha jól sejtem, akkor elég sokszor járt már Friccsnél, vagy önként, vagy kényszerből.
- Hát, lehet. Mert vagy halott, ebben az esetben viszont nem tudom, miért nem találtak holttestet, vagy nem mondták el nekünk. Vagy a másik lehetőség, hogy életben van, ebben az esetben viszont logikus lenne életjelet adni, már ha nem valami olyasmit tud, amiért jobb háttérben maradnia. Ha viszont magukkal vitték, akkor nem tud életjelet adni, persze nem is feltétlenül jelenti azt, hogy él. - Fejt ki pár lehetőséget a sok közül Kylie-nak, mert tetszik vagy nem tetszik, de ezzel is számolniuk kell. Lehet Jonas után erednek, de hiába, mert már nem él, vagy ők maguk is meghalnak. Micsoda láncreakciót indítanának el, mert ki tudja hányan indulnának el utánuk is abban a reményben, hogy még élnek! - Üres fal volt mögötte, amennyire be tudtunk nézni mögé, talán egy lépésnyit ha be lehetett lépni és annyi, jött a téglafal... Tájolása szerint kifelé vezetett a Roxfortból, mint valami titkos járat az iskolába, amennyiben egyenes folyosót feltételezünk mögötte. Simaszájú Gergely szobránál viszont nincs titkos járat. Mondjuk itt sok különös terem vándorol, eltűnik bizonyos időnként, majd máshol újra felbukkan. Lehet ez az ajtó is ilyen, hogy csak befalazott járat hatását kelti és lehet most aktivizálódott. Nem ez lenne az első... - Ezt leginkább hangosan való gondolkodásnak lehetne nevezni, próbálja kitalálni, hogy Friccs dolgozószobájában az a járat mire lehet jó. Annak idején George-dzsal nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, hiszen annyi felfedezni való volt a kastélyban még! Meg egyébként sem volt sok idő rá, éppen csak meglátták, aztán megtalálták a Tekergők térképét és lássuk be, azért az sokkal izgalmasabb felfedezés volt. De a térkép se jelölt arra semmit, még azt a beugrást sem. Igaz, a térkép sok mindent nem is tudott, hiszen a Titkok kamráját és annak lejáratát sem lehetett róla leolvasni, pedig mikor Ginny húguk eltűnt, órákig tanulmányozták George-dzsal a térképet, hátha meglelik benne a választ. - Nos, a "várnunk kellene amíg kimehetünk" nem a legmegfelelőbb kifejezés. McGalagony-nyal való előbbi beszélgetésünk miatt ezúttal muszáj mondanom neked, hogy amit csinálunk az roppant veszélyes és tilos, és a pontlevonás a legkevesebb, amit kaphatunk érte, ráadásul akár meg is halhatunk, szóval biztos vagyok benne, hogy a professzornő szeretné, ha lebeszélnélek róla. - Fordul Kylie-val szembe és komoly képpel néz a lány szemeibe, mert hát komoly dologról is van szó, ez nem tréfa dolog. De nem Fred Weaslely lenne, ha nem mosolyodna el rögtön ezután szélesen. - De mindketten tudjuk, hogy én ezt nem fogom megtenni, szóval indulhatunk! - Azzal neki is látott az illúziók létrehozásának, miszerint ők ketten ott fekszenek az ágyukban és alszanak, ahogy az elvárható lenne tőlük. A hitelesség kedvéért még illúzió-cipőket is alkot az ágy mellé, mert hát mégsem mehetnek mezítláb, ugyanakkor a cipő hiánya az ágy mellett rögtön gyanúra adna okot és azonnali a lebukás. - Ki most nem is mehetnénk, az összes mozdítható tanár odakinn razziázik és oszlatja el a pucér dementorokat, vagy álomkínzókat vagy mik ezek. Szóval maradjunk kastélyon belül, itt most kevesebben járnak-kelnek. A könyvtárban ezúttal mit remélsz? Mármint nem hiszem, hogy a könyved visszakerült volna oda, vagy szerinted igen? - Pillant a lányra befejezve az utolsó apró részletet is "művein" és végül biccent is rá egyet, mintegy nyugtázva, hogy a célnak megteszi a látvány. Kylie-nak mondjuk lehet furcsa érzés lesz, hogy önmagát látja aludni az ágyban, miközben az ágy mellett áll, de Frednek ez nem különös érzés, hiszen amúgy is van belőle még egy George képében, szóval most inkább csak az inger van meg, hogy felkeltse, hogy tartson velük. Ezután a Gyengélkedő ajtajához megy és résnyire nyitva halkan, kiles rajta. - Ó, hogy az emlegetett szamár... vagyis annak a macskája. Mrs. Norris... - Morogja, hogy aztán Kyliehoz fordulva elkérjen egy lapot a füzetéből. Gyors mozdulatokkal hajtogat belőle egy papíregérkét, igaz, farok nélküli, kissé csáléra hajtott fülekkel, de sejtése szerint ez Mrs. Norris-t nem fogja zavarni. A pálcával kis bűbájt küld rá, s máris halk cincogó hanggal a földre letett origami-egérke "szaladni" kezd. - Oké, ez elcsalta, mehetünk! A könyvtár akkor? Vagy Friccs szobája vagy Simaszájú Gergely szobrához? - Érdeklődik suttogva menet közben, hogy merre is vegyék az irányt a folyosó végénél.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Nyomozunk tovább, ugye? 2016-05-04, 19:55
A kérdéseire szinte azonnal bólogatni kezdek, hiszen valahogy nekem is ez jutott eszembe és ha ő is erre gondolt, akkor... akkor talán van ebben valami ráció és talán tényleg van rá legalább egy kis esély, hogy esetleg életben van még Jonas. - Nem hiszem, hogy sokkal többet tudott nálunk, de... talán életben van. Szerinted is lehet rá esély, hogy magukkal vitték? - egyre inkább ebben kezdek reménykedni, bár ez most... lehetne kellemetlen hír is, hiszen mi van, ha életben van? Mi van akkor, ha nem halt meg és megtaláljuk? Azért mégis csak volt ott olyasmi, ami a mostani kissé megváltozott életembe belekavarhat, hiszen mielőtt lenyomott a jéghideg víz alá, hogy kicsikarjuk a látomást megcsókolt. Na persze ezt nem meséltem el McGalagonynak sem, hiszen mégis csak egy felnőttről van szó, miközben én diák vagyok, de közben itt van most Cedric és... Akkor is remélem, hogy életben van, mert... talán tényleg elvitték és akkor megmenthetjük valahogy. - És azt a járatot meg is néztétek, hogy hová vezet, ahol az a jel volt? - mert az választ adhat rá, hogy mit is jelenthet vajon pontosan. Mégis most valahogy a fa lenne a fontosabb, hiszen talán tényleg egy átjáró a múltba, vagy a jövőbe, vagy akárhová is, de ha tényleg így van és van esély megtalálni Jonast, akkor meg kell próbálnunk mindenképpen. Persze megértem én, hogy aggódik, vagy legalábbis a kérdés erre vonatkozhat, viszont ha Jonasnak segíthetünk akkor még sem halogathatjuk a dolgot, akkor muszáj megpróbálni minél előbb, még ha veszélyes is. - Tudom, már így is sok van a rovásunkon, főleg az enyémen mostanában, de... ha meg se próbáljuk csak emészteném magamat. Vagy... várnunk kellene, amíg kimehetünk? - jól van abban Frednek igaza van, hogy ha még azok az izék odakint vannak, akkor csak komoly bajunk lesz, ha megpróbálunk utána járni a Tiltott Rengetegnek. Nem az a cél, hogy halálos veszélybe kerüljünk én is tudom, de nagyon nehéz lesz most várni és csak aggódni, hogy vajon Jonas most valahol valami börtönben sínylődik-e, vagy... mi lehet vele. - Ha meg lenne a könyvem az sokat segítene, vagy a könyvtár tiltott részlege, de... óvatosan kell csinálnunk, mert ha McGalagony rájön, hogy nálunk vannak a jelek abból baj lesz. - akkor jó eséllyel a pontok, amiket kaptunk el is szálltak azzal a mozdulattal, sőt esélyes, hogy többet von le tőlünk, mint amit kaptunk. Közben persze nézegetem a jeleket és fél szemmel figyelem, hogy Fred mit csinál és amikor készen van, akkor én is lekászálódom az ágyamról. Betolom alá a táskámat, hogy ne legyen útban csak aztán lepődöm meg kicsit a nyílt kérdést hallva. - Öhm... úgy tudom, hogy nem és általában az oldalamon fekve alszom. - látom mit csinált a saját ágyában, szóval sejtem, hogy az enyémnél is ez lehet a helyzet. - Talán a járatokat kellene megnéznünk először, vagy a könyvtárat, ilyenkor úgy sincs ott senki és... a fával még nem kockáztatunk, majd ha kiengedtek innen rendben? - meg aztán Cedrickel is beszélnem kell még. Csak aggódna, ha megtudná, hogy nélküle mászkálok ki az erdőbe, ami még veszélyes is és én tudom, hogy veszélyes. Persze ettől még nehéz lesz úgy bármit is csinálni, hogy közben tudom, hogy Jonas talán él és veszélyben van, fogságban, de... annak semmi értelme, ha kilépünk az ajtón és azok a valamik kiszívják a lelkünket azonnal. Azzal biztos, hogy nem segítünk rajta.
- Így vagy úgy, de van valami céljuk. Vajon a te Jonas Black barátod tudott valamit vagy csak rosszkor volt rossz helyen? Esetleg őt is magukkal vitték talán vissza? - Ez sem mellékes, mert ugyan hiú reményeket nem akar kelteni a lányban, hogy a barátja még élhet is akár, s most menjenek a fába ők is, ha csakugyan kapu az a fa. Ki tudja, van-e visszaút? Fred köszöni szépen, de remekül érzi magát ezen a világon, idősíkban, dimenzióban vagy mi a csudáról is van szó! - Egy szekrényen. Elég nagy és régi, nem is lehet könnyű elmozdítani a helyéről. Friccs nem tudja szerintem, de mögötte egy járat vezet... Akárcsak a Simaszájú Gergely szobránál, annak a talapzatán szintén van egy ilyen jel. Meg még valahol láttam, de hol is...? - Gondolkozik Fred bőszen, mert tudja, hogy látta még valahol, csak nem jut eszébe hol is van ez a valahol. Arra csak nemlegesen megrázza a fejét, hogy tutira nem lesz Friccs segítőkész, főleg ha Kylie mögött meglátja Fred képét is. Gondolkodásából Kylie-ra pillant fel és meglepődve észleli, hogy a lány menne. Méghozzá tippje szerint nem a gondnok szobájába, hanem ki, a kastélyból. - Azzal ugye tisztában vagy, hogy ha McGalagony szavainak fele volt csak igaz, nagy veszélyben vagyunk odakinn és az év hátralevő részét itt benn tölthetjük, ha lebukunk? - Van egy olyan sejtése, hogy Kylie ezt tudja, mégsem méri fel a következményeit. Ők George-dzsal mindig úgy cselekszenek, hogy tudják, mire számíthatnak, tudják mennyit és mit kockáztatnak és mérlegelik, megéri-e? Kylie-t viszont nem ismeri, s egyelőre úgy látja, hogy a lány lát egy halovány esélyt arra, hogy Jonas Black él, s ebbe kapaszkodik görcsösen. - Ha többen megyünk, akkor feltűnőbbek leszünk és mást is bajba sodrunk, de ha csak ketten maradunk... lehet kevesen leszünk. Próbálj meg kitalálni, izé megfejteni minél több jelet, hátha hasznunkra lesz, én addig kiötlöm, mi is legyen... - Kezdetnek, amíg gondolkodik, felkel Kylie ágyáról és a sajátjához lép, s elkezdi úgy elrendezgetni a takarót, hogy valami ember-szerű formája legyen, mármint alatta. Ezután jön a varázspálca és a tanultak gyakorlati alkalmazása. A takaró sokkal életszerűbben veszi fel Fred alakját, jelenleg fej nélkül elég morbid is, ahogy egyenletesen és finoman emelkedik és süllyed, mintha csak a légzéstől lenne. Ezután jön az illúzió-mágia, saját vörös üstökös fejének képi mása a párnára, hogy teljes legyen az összkép, ha Madame Pomfrey erre járna. Persze csak addig jó, míg csak rájuk akar pillantani. - Szoktál horkolni? - Nem bírja ki, hogy vigyorogva fel ne tegye a kérdést, mikor Kylie-hoz fordul, hiszen ő csak hitelesre akarja megformálni az alvó lány alakját.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Nyomozunk tovább, ugye? 2016-04-21, 17:55
- Madame Pomfrey szemfüles, mint mindig. - mosolyodom el. Aztán persze gondolom elég jól ismeri már Fredék kis akcióit. Nem csoda, hogy nem tudták csak úgy átejteni, de most nem is ez a lényeg. Meg kell beszélni a továbbiakat. Annyira már ismerem Fredet, hogy biztosan nem fog kihátrálni, sőt ha akarnám se tudnám rábeszélni, hogy hagyja, mert esetleg veszélyes lehet. Közben én szépen elő is pakolom a jegyzeteket. Egyelőre mást nem, mert hát hoztam azért pár holmit, ami kell az itt tartózkodás miatt, de nem itt előtte fogom előkapni a pizsimet, meg a váltócuccokat annyi biztos. - Nem tudom, szerintem ő se tudja honnan jöttek, de lehetséges lenne, hogy a fán keresztül érkeztek ide valahonnan, vagy... küldte őket valaki? - hm... Jonas eltűnt és meghalt, mi van, ha ez az átjáró képes akár időben is ugrálni és nem csak a térben? Mi van, ha azok az alakok is ezen keresztül érkeztek és... esetleg ha elvitték Jonast? Talán életben van és akkor ott lehet valahol a jövőben? Gondolkodom erősen, a gondolataimból Fred szavai rántanak ki és ahogyan átül az ágyra. A jelre pillantok, ami fölé hajol. Forgatom kicsit, hátha úgy előbb beugrik valami vele kapcsolatban. Nekem is ismerős, de mivel ugye nincs meg a könyvem, amiből könnyebben tudnék szimbólumokat kilesni... - Ismerős nekem is, de nem tudom, hogy mire lehet való. Hol, vagy min láttad Friccsnél? Ő nem nagyon ért a mágiához, tehát nem valószínű, hogy ő készítette, de... attól még ismerheti. Ha megkérdezzük nem fogja elmondani csak úgy ugye? Főleg, hogy nem mehetünk el innen. - pedig, ha Friccsnél látta, akkor ott van a megoldás. Talán az is, hogy mire való és nem csak úgy tudjuk meg, ha megkérdezzük, de ahhoz ki kell jutni innen, hogy megnézzük a gondnok szobáját egyáltalán. Persze egyszer kiszökni még nem lehetetlen, de akkor jó eséllyel még jobban fognak figyelni ránk. Túl sok jel van és túl sok lehetőség, ami csak még jobban megbonyolítja a dolgokat. És ha van rá esély, hogy Jonas életben van... hát őszintén szólva én biztos, hogy azon a nyomon indulnék el elsőként, csak hát úgy nehéz, hogy nem tehetjük ki a lábunkat a kastélyból, sőt a Gyengélkedőről sem és még sem lenne jó, ha más valakit kellene elküldeni egy ilyen biztosan veszélyes feladatra. Tanácstalanul pillantok Fredre, fogalmam sincs, hogy mi a következő lépés. Azt hiszem kettőnk közül ő a profibb kalandozás terén.
- Szóra sem érdemes, közben próbáltunk cserélni George-dzsal, de nem jött össze. - Közben az ajtóban átadott cetlit veszi elő a zsebéből és azt kezdi böngészni. - Ilyen rondán írni, de most komolyan... Még jó, hogy az én írásom is ilyen, különben esélyem nem lenne elolvasni, mi kell. - Sóhajt egyet, majd visszatömi a zsebébe a cetlit elrakva későbbre a feladatot, s inkább a Kylie által mutatott jelekre figyel áthajolva a két ágy közötti távolság egy részén. - Aha, ismerem azt a mesét. Állítólag a volt-nincs szekrények is az ilyen fákból készülnek. Bár gondolom feldolgozva ezeket a fákat már nem olyan erősek, azért kellenek varázslatok az átjutáshoz a szekrényben. Szerinted az a fa ott a Tiltott Rengetegben egy ilyen fa? Egy átjáró? De.. hova? Mit mondott McGalagony, honnan jöttek az álomkínzók? - Pillant fel Kylie-ra, majd ki az ablakon át az erdő felé, s újra a papír felé pillant. Szerencsére Madame Pomfrey nem siet vissza hozzájuk, akárhol is van, talán meg van győződve róla, hogy a diákok lefeküdtek aludni, netán épp átöltöznek és emiatt nem zavarkolódik. Hála az égnek nem akarja a tenyerükön lévő sebet sem bekötözgetni vagy ilyesmi, így van egy kis nyugtuk. - Várj csak! Az a jel! - Hirtelen pattan fel Fred az ágyról és ül át Kylie mellé az ágyra és az egyik jel fölé hajol a lágy jegyzeteinél s mutat egy Fred szerint leginkább szemre hasonlító jelre, habár a szembogarat egy spirálba kunkorodó vonal adja.. - Ez... ez a jel, ez mit jelent? Ezt már láttam. Nem is egyszer. Friccs szobájában... - Néz fel Kylie-ra, s hát lehet látni Freden, hogy biztos benne, hogy ezt a jelet és ott látta. Ha valaki sokszor járt a gondnok szobájában, akkor azok a Weasley-ikrek.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Nyomozunk tovább, ugye? 2016-04-13, 21:02
Afelől cseppnyi kétségem sincsen, hogy Fred ügyesen húzza majd az időt, hogy Madame Pomfrey-nek ne nagyon tűnjön fel, hogy mikor is érek le a Gyengélkedőre. Volt még dolgom, pár sort megírni a szüleimnek, hogy ne aggódjanak és persze meg kell kérnem valakit majd, hogy feladja nekik. Összeszedni a cuccaimat, fontosabb könyveket, mert az sem árt, és persze gyors tempóban ez emlékeim közül sikeresen kivadászom a jeleket is, amiket McGalagony elkobzott tőlünk. Az a jó a látnokságban, hogy az embert egészen tuti kis memóriával látja el, hiszen ciki lenne, ha mondjuk nem emlékeznék egy-egy fontosabb jós álomra nem igaz? Szóval amikor minden meg van, egy tértágított táskával az oldalamon igyekszem le a lépcsőkön egészen a Gyengélkedőig. Épp akkor sikerült majdnem beleütköznöm Georgeba, legalábbis sejtem, hogy ő lehet az, mert odabent látom Fredet, meg egyébként is nem hagyhatjuk el a Gyengélkedőt, szóval... annyira még az ikrek se fifikásak, hogy átverjék Madame Pomfrey-t, bár biztos vagyok benne, hogy megpróbálták. - Most pont nincs nálam sajnos, de te... - mit keresel itt és miért kell, az is érdekelt volna, de hát nem kérdezhetek meg mindent, arra nincs időm, mert az ügyeletes jótevőnk az ikrek másik felét elhessegeti, engem pedig beint. Varázsolok valami ártatlan mosoly félét az arcomra és csak akkor ütögetem meg diadalittas pillantással a táskámat, amikor a hölgy nem néz oda, ellenben Freddel találkozik a pillantásom. - Válasszon egy ágyat és szóljon, ha bármi gond van. Úgy látom most nincs, de itt leszek a közelben, ha bármi felmerülne. - bólogatok egy sort, de őszintén szólva nagyon izgatott vagyok, ami miatt most nehéz csak úgy egy helyben megmaradni és nem az ikrek itt maradt tagjára figyelni, de azért küzdök derekasan és igyekszem nem láthatóan kifejezni a lelkesedésemet, mert a végén még Madame Pomfrey lazán levágná, hogy miről van szó. Természetesen Fred ágya mellett pakolok le. Hoztam én mindent, ami kellhet, fogkefét, meg pizsit, majd átöltözöm a fürdőben, vagy vannak itt olyan elhúzható függönyök, de... mégis csak egy fiúval vagyok egy kórteremben, az úgy furcsa lenne és zavarba ejtő is egyben. - Oké... azt hiszem vannak tippjeim és kösz, hogy nyertél nekem időt. - lehuppanok az ágyra és előhúzom a könyvet, meg persze a jegyzeteimet is. Közben azért figyelek, hátha megint előkerül a felügyelőnk, de egyelőre nincs mozgás. Ha lenne, akkor se perc alatt visszacsúsztatom a táskába egyben az egészet. Nem kéne lebukni, McGalagony kitér a hitéből és már is így is kész csoda, hogy pontot kaptunk és nem pedig levonást. - Szóval ezek mind hasonló jelek, de a legtöbbet nem tudom, hogy mire való, de ez az egy... - előhúzom és felmutatok neki egy olyan rúnajelet, ami egészen hasonlít arra a fára, ami az erdőben is volt. - Egy mesében említik, de van egy olyan sejtésem, hogy ez nem csak mese lesz. A mesében képes kapukat nyitni a jel, térben, tehát ide-oda juthatsz a segítségével úgy, hogy nem kell hozzá varázslat és azt hiszem még az itteni térugrásgátoló varázslatokat is áthidalja. - ezek még persze csak tippek és azt sem tudom hogyan kell használni, mivel csak egy mesében volt róla szó, de amiket láttunk ma... én már semmiben sem kételkedem. Lehet, hogy az a mese nem is annyira mese.
Kylie-nak bőven adott Fred időt, hogy fent lerajzolja a jeleket újra vagy pakoljon, vagy amit szeretne, mert Madame Pomfrey-t maximálisan lefoglalta olyan szinten, hogy a javasasszonynak esélye sem volt mérlegelni, mennyi ideje is kellene már a lánynak is itt lennie? Szerencsére ez egy csendesebb folyosószakasz, nincsenek hálószobák a környéken, a Gyengélkedőben is egyelőre csak ők lesznek az egyetlen bentlakók, így annyira nem probléma, hogy a csendes kis folyosószakasz nem is olyan csendes most. Egész pontosan Kylie arra érkezhet, hogy Madame Pomfrey már-már pálcával fenyegeti Fredet a távozásra való felszólítással, aki ezen való méltatlankodásának hangot is ad és serényen bizonygatja, hogy ő nem érzi jól magát. - De Madame Pomfrey! Én sem érzem jól magam, hányingerem van, lázam is! Legalább egy estére hadd maradjak! - Lárifári! Nem kellene annyi rókázó rágcsát enni meg lázra pukkantót! - Lobbantót... - Lobbant, pukkant, egyre megy! A legtöbb munkát a maguk maximuláns termékeik adják nekem! S be ne merjen venni nekem egyet a tetszhalott tablettáikból, mert a Bagolyház tetején fog ébredni! - Hát jó, akkor szia George... - Álljon csak meg! Gyanúsak maguk nekem! Mutassa csak a tenyereit, meg maga is! - Madame Pomfrey az ajtóban állva csatázik, többnyire a kint álló vörösnek beszélve, de itt a végén befele fordul és ezek szerint bent is lehet egy vörös Weasley, mert az ő tenyereit is meg akarja nézni. A kint álló iker mindenesetre elég kelletlenül mutatja meg a tenyereit. - Áh, szép próbálkozás! Mi ez, vörös tinta? Na cseréljenek csak tüstént helyet! Jó éjt, George Weasley! - A kint álló iker kelletlenül besomfordál, ahogy Madame Pomfrey helyet ad, a bent lévő ugyanolyan srác meg kijön. Kylie még láthatja, ahogy kezeik egy röpke pillanatra találkoznak és apró papírcetli cserél gazdát, hogy a Gyengélkedőre belépő Frednél legyen a papír. A kilépő George Weasley meg mit tud tenni, mint elsomfordálni a hálókörletbe. - Szia! Véletlenül sincs készen Százfűlé-főzeted, igaz? - Kérdezi Kylie-tól, akivel találkozik, de a választ meg se várhatta a lánytól, mert Madame Pomfrey már válaszol is helyette. - Hallottam, mr. Weasley! Ms. Bryson! Jöjjön csak! - George hát távozik, Fred meg éppen odabenn választ magának egy ágyat, lehetőség szerint olyant, aminél az ablak a Tiltott Rengetegre néz, kíváncsi, mi folyik odakinn.
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Nyomozunk tovább, ugye?
//
//