2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tisztában voltam vele, hogy ha ki is mondom, azt ami a nyelvemre tolult akkor minimum úgy fog nézni majd rám, mint aki nincs magánál, vagy meg is őrült már kapásból, de talán pont ezzel tudom meggyőzni, hogy segítsen nekem, hogy azok a könyvek nem véletlenül tűntek el és hogy jó eséllyel, ha nagyon keresnénk akkor se találnánk másikat. - Igen és... és pont e miatt kell megtudnom, hogy mit jelent az álom és hogy mi ez az egész. - azt hiszem érti és a kétkedő tekintet ellenére is talán hisz nekem, vagy kalandot lát az egészben, csupán kíváncsi... számomra teljesen mindegy az indok, az a fő, hogy láthatóan hajlik rá, hogy segítsen nekem és ennél nekem nem is kell most több a boldogsághoz, vagy hát valami olyasmihez, mert hát az aggodalmam ettől még nem múlik el csak úgy egy csapásra, hiszen akárhogy is, de ettől még ugyanúgy tudom, hogy baj van és hogy talán még nagyobb baj közeleg, mint az, amit Jonas-szal jeleztünk előre. Kérdőn pillantok rá a kis megjegyzést hallva, de nem megyek bele jobban. Annyit én is tudok az ikrekről, hogy gyakorta törik rosszban a kobakjukat, én pedig inkább mindig is szabály hű voltam, bármennyire meglepő is ez. - Köszönöm! - bököm ki és aztán jöhet is a heves bólogatás, hiszen az is nem is lehet kérdés, hogy figyelek, hogy mikor jön a könyvtáros, bár egyelőre még nem tudom, hogy mit is szeretne egyáltalán. Nagyon remélem, hogy nem valami rosszaságban töri a fejét, bár szinte biztos vagyok benne, hogy de... pont erről van szó minden bizonnyal. - De miért nem a nevedet mondod? - értetlenkedve pillantok rá, de épp csak ennyi, nem fogom faggatni, ha nem mondja el a nevét, nekem már az is elég nagy dolog, hogy segít egyáltalán, a többi igazán nem fontos, csak ne egyedül kelljen ezt az egészet végigcsinálnom, mert jó az észjárása akár veszélyes is lehet. Azóta senki se került elő a jövőből és az a három alak is eltűnt, talán nem tudják ezt túlságosan gyakran megcsinálni, talán nehéz és energiaigényes, fogalmam sincs, de két szem többet lát, ahogyan mondani szokták. - Rendben van, igyekezni fogok. - na persze ennek ellenére kissé bizonytalanul bólintok, de legalább bólintok. Nem tudom, hogy milyen az ártatlan tekintet, amikor úgy teszel, mintha nem rosszban sántikálnál, amikor épp azt tesszük, hiszen nem szabadna azokhoz a papírokhoz nyúlni csak úgy, erre ő pont azok között keresgél és ez még bajjal is járhat... Figyelek, de egyelőre szerencsére nem jön senki sem, én pedig gyakorlom addig is az ártatlan tekintetet, csak akkor nézek hátra, amikor Fred... vagy George már a keresett könyv környékén jár a kartotékok terén persze. Aztán egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy lángok csapnak fel a keze ügyében lévő papírból és se perc alatt az egész hamuvá válik. Riadt és elkerekedett tekintettel meredek rá. Ez... azt hiszem újfent nem valami jó jel. Kell pár pillanat, mire ezek után a kérdésére is reagálni tudok. - Igen, az úgy jó lesz... mármint arra és azt hiszem felszaladok egy kabátért a toronyba, te megvársz itt? - ha rábólintott, vagy netán mást javasolt találkozási pontnak, akkor el is sietek a torony felé, kettesével szedve a lépcsőket, hogy aztán felkapjak egy kabátot és a zsebembe gyűrjek egy sapkát, hátha arra is esetleg szükség lesz odakint, nem tudom, hogy mennyire van hűvös. Percekbe telik még így is, hogy futtában öltöztem, hogy visszaérjek a megbeszélt találkozóhelyre, legyen az a könyvtár előtt, vagy akárhol másol. Mehetünk! - és persze nem is nagyon állok meg, hanem indulok is, mert ez most finoman szólva is sürgős.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Könyvtári kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Naná, hogy szemöldökei eddig nemigen látott magasságokba szöknek, mikor az időutazást említi Kylie. Ott láthatja a Weasley-iker szemeiben a kérdést, döbbenetet, kétkedést, de ha már Fred ilyen nagy szemekkel néz, akkor látja a lányon a kérést is, hogy ne kérdezzen rá. Pedig tucatjával jutnak eszébe a kérdések Frednek, de ezúttal nem lesz gonosz, s nem kezdi faggatni a lányt. - Tegyük fel, hogy ez igaz, s meg akartak ölni... Ha amiatt, mert tudsz valamit, akkor innentől nemigen kérdés, miért nem találod a könyvedet. - Nem kérdez hát, bár van benne burkolt kérdés, hogy tudja-e Kylie, miért akarták megölni őt, de végülis Fred szavai inkább kijelentésnek minősülnek. Tulajdonképpen logikus is lehetne: Kylie megálmodott valami fontosat, s nem akarják, hogy megtörténjen vagy éppen hogy a megakadályozását akarják keresztülhúzni a lány életére törve vagy a könyv eltűnésével. Felvet persze ez számos kérdést, például hogy miért nem próbálkoznak többször a lány megölésével? Talán ez is hozzásegít ahhoz, hogy Fred úgy döntsön, ne hagyja magára a lányt, hanem segítsen neki. Lehet a jövőből jött figurák tudják majd ezt is, hogy ő segít, hogy a könyv vagy a tisztás keresésére indulnak s valamelyik elhagyatott helyen lesnek rájuk, vagy ez olyasmi történés már, ami nem volt benne eredetileg abban a jövőben? Az ilyen időhurkok mindig is bonyolultak voltak, így nem fárasztja magát vele. Csak annyit dönt el, hogy George-ot nem riasztja. Ha tényleg gyilkos szándékkal lesnek majd rájuk, nem akarja, hogy George is ott legyen. Tudja, hogy gondolkodás nélkül jönne testvére, sőt, ha ezt túléli Fred, még ha nem is történik semmi, George a fejéhez fog vágni lehet fizikailag is egy s mást, amiért kihagyta belőle, de... Fred egyedül a saját halálával tudna csak megbékélni. - Ez bájos. - Nem tudja megállni vigyorgás nélkül, mikor Kylie bevallja, hogy a szabályok miatt nem járt a Tiltott Rengetegben. Ezt is nézte ki belőle Fred, ugyanakkor jólesően nyugtázza is, hogy vannak még diákok, akik mellett George-dzsal való csínytevésük kitűnik. - Segítek. De a Tiltott Rengeteg előtt még egy valamit tegyünk meg, míg itt vagyunk. Gyere! Figyeld, visszajön-e a könyvtáros... - Fred már lép is ki a polcsorok közül és felkapja az odébb lévő talárját magára, a könyvet ott hagyja, a képregényt belőle kiveszi és gyors zsugorító bűbájt követően zsebébe teszi a magazint. - Csak csupa jót! - Kacsint a lányra, hogy igen, hallott róla, s nem, nem éppen jót, még ha nem is olyan értelemben, mint ahogy a lány hallhatott Fredről. - Hívhatsz Frednek is és George-nak is, mindkettőre hallgatok. - Somolyog hamiskásan, miközben, remélhetőleg Kylie-val kísérve a könyvtár elejébe mennek. Egész nap valahol máshol volt a könyvtáros, de zárásra biztos visszajön, s addig már csak pár perc van hátra. Szinte már senki sincs idebenn, s ha nem a könyvtáros jön, akkor Friccs fog megjelenni kiterelni mindenkit s bezárni a könyvtárat. - Ha bárki kérdőn néz, mosolyogj és vágj olyan képet, mintha nem csinálnánk rosszat, s engedélyünk van rá. - Súgja oda Kylienak, miközben Fred a könyvtáros asztala mögé lép és a mellette lévő nagy szekrényhez megy céltudatosan. Lazán kihúzza az egyik fiókot az R-betű jelzésnél és a kis papírosok között kezd keresgélni. - Mi is volt a könyv címe? Ritka szimbólumok és az álommanók... Ritka szimbólumok fejlődéstörténete a tizedik századtól... na ez izgi olvasmány lehet. Ritka szimbólumok és azok kapcsolata... Megvan! - Húzza ki az egyik kis kartotékot a fiókból és Kylie felé fordulva már hajtja is szét, hogy abból megtudják, itt van-e a könyvtárban hivatalosan a könyv, vagy valaki kikölcsönözte, s ha igen, akkor kit kell felhajtani a kastélyban, mielőtt a Tiltott Rengetegbe mennek? Ha komoly a veszély, lehet nem árt, ha többet tudnak arról, mivel állnak szemben. Ahogy azonban a tenyérnyi kis kartonlapocskát kinyitja, hogy ezen információknak utánajárhassanak, a lapból tűz és füst csap fel, azonnal lángra kap az egész és lesz hamar az enyészeté. Fred reflexből a földre ejti, s rátaposva próbálja eloltani, hogy hátha valamit még menthetnek belőle, de hiába. Nagyon úgy fest, hogy valaki azt a könyvet tényleg eltüntette, s nem akarják, hogy megtalálják. Ahogy felpillant a lányra, láthatja Kylie a tekintetében, hogy kezd hajlani arra, hogy higgyen neki. - Oké, a legjobb út a rengetegbe Hagrid házát megkerülve lenne, az jó lesz? Így jössz? - Tolja vissza Fred egy gyors, s némileg hanyag mozdulattal a fiókot és várakozón néz a lányra, indulhatnak-e? Meg hogy elég lesz-e a lánynak annyi ruha kint, este ebben az évszakban, mint amennyi most van rajta?
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Kylie - Jóslatok útvesztőjében 2015-10-22, 21:53
- Túl sokan nem foglalkoznak a jósmágiával, de... lehetséges. Az enyémet viszont tudom, hol tartom és soha nem keveredik el, ez... ez biztosan nem lehetséges. - az első rész igaza lehet, de az én példányom biztosan meg van, csak nem tudom hogy hol és ha már az itteni sincs meg az valami nagy gondra utal és kísérteties az egész és... én még mindig pánikban vagyok. Tény, hogy nem festek valami jól, ez nálam elég gyakori eset, de most szimplán csak ki vagyok a tény miatt, hogy eltűntek a könyvek, pedig nagyon fontos lenne tudnom a válaszokat az álmaimban feltűntekre, és máshogy nem biztos, hogy megkapom őket. - Nem tudom, de azok után, hogy valakik a jövőből jöttek vissza és megpróbáltak... megölni, már bármi megtörténhet. - kapkodva válaszolok és akkor esik csak le, hogy mit mondtam ki, amikor meghallom saját magamat kívülről. Ezt azt hiszem nem kellett volna csak úgy kibökni, de ez van, ha túlságosan sokfelé jár az eszem és nem tudok arra is figyelni, hogy mit is mondok. Elkerekedett szemekkel nézek rá, afféle "Ne kérdezd!" nézéssel, de valahogy esélyt sem látok rá, hogy majd egyszerűben annyiban hagyja és nem fogja feszegetni a témát. - Nem túl gyakran, hiszen a diákok nem mehetnek oda. - naivan rázom meg a fejemet, mintha a szabályokat mindenki betartaná, de amúgy én az esetek nagy részében be szoktam tartani őket. Tudom, hogy ez furcsa és szokatlan, de mégis így van. Nem járok oda, csak ha nagyon muszáj, vagy akkor, ha óránk van, de mivel már egyetemista vagyok nincs Legendás Lények Gondozása órám, tehát már ez is kizárt. Aztán inkább a kezébe nyomom a papírt, amire a szimbólumot felrajzoltam. Igen, egy fa, pedig azt hinné az ember minden jel bonyolult, de vannak egészen egyszerűek is... na azoknak még nehezebb megtalálni a jelentését. - Igen, ezek voltak, de nem tudom. Általában csak villanások jönnek, ritkán áll teljesen össze. A kentaurok... harcoltak azt hiszem, az unikornisok a földön hevertek, talán... holtan. - de csak a fejemet rázom. Én sem tudom, én sem értek mindent és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a mágikus lényeknek valami külön jelentésük van. Talán egy erdei csatát láttam meg, ahol a kentaurok próbáltak védeni valamit, netán pont az unikornisokat? Zavaros az egész, jó lenne rájönni, hogy mit jelent a fa, vagy hogy hol van, ha esetleg ez alapján megtalálhatjuk a tisztást. Talán nem is kell a könyv? De akkor miért tűnt el? Vagy a könyvvel könnyebb dolgunk lenne, így pedig nehezebb? Túl sok a kérdés és nincsenek válaszok, nem csoda, ha zilálta a külsőm, ideges vagyok és ez kiborító. Az pedig már meg se lep, hogy nem hisz nekem és távozni készül. Nem szokatlan az ilyesmi, főleg esetemben. A legtöbben nem igazán hisznek nekem nagyjából soha sem... általános érvényű jelenség, most miért lett volna másképp? - Tényleg segítesz? - torpanok meg, pedig már tényleg el akartam indulni. Ha tényleg segít az jó... az tényleg jó, talán rájövünk, hogy mi ez az egész, de már az is valami, hogy nem egyedül kell végigcsinálnom. - Ha itt nincs és az enyém sem, talán ott sem és csak időt veszítenénk vele nem gondolod? Talán... talán a Tiltott Rengeteg. - talán az a jobb megoldás, de bizonytalan vagyok. Egyelőre kifelé indulok, de nem tudom jó ötlet-e betörni egy tanár szobájába. Nem szoktam szabályellenes dolgokat művelni, már így is épp elég bajom van, nem kellene még egy büntetés is, bár azzal, ha elmegyek a Rengetegbe már eleve olyat teszek, amit nem kellene. - Kylie, nem tudom, hogy... bár lehet, hogy már hallottál... ezt-azt. - van hírem, de illik bemutatkozni és akkor én is tudni fogom talán, hogy ő melyik, mert őszintén szólva az ikrekről szintem kb. mindenki hallott, de hogy melyik-melyik, na arról halvány sejtésem sincsen, főleg hogy még csak nem is ismerem őket úgy igazán személyesen, maximum voltak közös óráink még az egyetemista lét előtt.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Könyvtári kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Az ittenit lehet valaki szimplán kikölcsönözte, a tied meg... attól függ, mennyire vagy szétszórt mostanság. Mert, már megbocsáss, de elég fáradtnak tűnsz, lehet csak elhagytad valahol. Emlékszel, mikor és hol használtad legutóbb? - Felel a tőle telhető komolysággal a lánynak megerőltetve magát, hogy komolyan vegye a problémáját. Valamiféle mosoly még most is ott van a szemeiben, de ez a rá jellemző derűnek tudható be. S érezhető, hogy bár választ, van másik opció is, ami Fred furcsán furmányos észjárásában megszületett. - De attól is függhet a könyved holléte, hogy mit álmodtál. Mert ha valami veszélyeset tudtál meg, akkor ez egyrészt kezdene érdekelni, másrészt az a kérdés, hogy van-e rá esély, hogy valaki tudja előre, hogy te megálmodsz ilyent, s ezért elrejti, sőt ellopja a könyvet s vele a megoldást? - Ezt is számításba kell venni, bár a jóslatokhoz Fred nem ért. Ahogy ő szokta megfogalmazni, azt előre megmondták, hogy ő béna lesz benne. De tudja a lányról a pletykákból, hogy Látó, márpedig az ritka, s noha eddig majdnem olyan sikerrátát mutatott fel, mint Trelawney, azért a tanárnőnek is voltak bejött álmai, révülései vagy minek mondják ezt. S állítólag Kylie-nak is. Ezért hát odafigyel arra, amit mond, mert egy esélyt adhatnak a dolognak, még ha nem is gondolja, hogy ő lesz a megoldáshoz a kulcs. - Unikornis, kentaur, tisztás? Milyen sűrűn jársz a Tiltott Rengetegben? - Kérdezi még felpillantva rá, miközben már veszi át a darabka papírt, s hajtogatja szét, hogy megnézze azt a szimbólumot. Valamiért arra számított, hogy elvont vonalkák és pöttyök látszólag káoszba fulladóan s véletlenszerűen letettnek látszó rendszerét fog látni a papíron, mikor mikor a muglik idegesen húzkodnak vonalakat, ha nem fog a toll, vagy csak fickálgatnak valamit a lap szélére telefonálgatás közben. Amit lát, arra viszont enyhén megemelkednek a szemöldökei. Ez viszont felismerhető forma, na nem mintha a megoldáshoz közelebb vinné. - Engem a fúriafűzre emlékeztet, de nem akarok közbekotyogni, nem értek a szimbólumokhoz. Gondolom ez a fa volt a tisztáson, körülötte meg az unikornisok, kentaurok .. mit is csináltak?... Az unikornis meg a kentaur mit jelent amúgy egy jósálomban? - Dunsztja nincs róla, hogy jelentenek-e bármit is, vagy a tettük jelent-e valamit, vagy a kettő együtt megint mást, ez neki annak idején is sok volt, s örült, hogy megszabadult a tárgytól. Beszéd közben visszaadja Kylie-nak a papírcetlit, s elgondolkodik rajta, hogy lehet majd késő este vagy inkább holnap reggel a közös klubhelyiségben rákérdez Hermione-nál a szimbólumra vagy a könyvre, hátha tudja éppenséggel, bár Rontól úgy hallotta, nem éppen kedvence a lánynak a jóslástan. Fene se gondolta volna, hogy lesz egyszer közös pont Fred Weasley és Hermione Granger között! Bár Mrs. Weasley a hasonlóságot szívesebben látná Fred jegyei javulásában. Elgondolkodva néz a lányra, mikor az megrázza a fejét lemondóan, legalábbis Fredről lemondóan, beletörődően, hogy nem hisz neki. Fred eddigi komolytalansága, ugratásai tehát célt értek, a lány már búcsúzkodik, mégis... Nagyon reméli, hogy a könyvtáros holnap sem lesz a helyzet magaslatán, s lesz akkor is ideje s lehetősége a csínyre, amit mára tervezett... - Hinni? Nem, azt tényleg nem. De attól még, hogy nem hiszek neked, még segíthetek, ha tényleg ilyen fontos ez számodra. Szóóóval, mi a valószínűsége, hogy Trelawney-nek megvan a könyv? Mert elutazás ellenére bejuthatunk hozzá... ha nem vagy épp szívbajos. A másik lehetőség, hogy a Tiltott rengetegben nézünk szét tisztás és ilyenforma fa után. Vagy mindkét lehetőség ebben a sorrendben. - Vigyorodik el a végén Fred, azért halkan beszélve, hogy más ne hallhassa meg, bár egyre többen szállingóznak el a könyvtárból, közeledik a záróra, meg egyébként a vacsora ideje is. Segít Kylie-nak, mert... nem is tudja. Tulajdonképpen mindkét segítség amit nyújtani tud, az számos pontján megszegi a szabályzatot, s ez már önmagában elegendő, hogy az érdeklődését felkeltse egy Weasley-ikernek. Aztán hátha más izgalmas kaland is adódik belőle, még ha nagyon lányosan giccses álomnak is hat egy kentauros-unikornisos képzelgés. Ha lesz a sztoriban egy szőke herceg is, Fred már itt sincs!
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Kylie - Jóslatok útvesztőjében 2015-10-19, 14:10
Fontos lenne, szükségem van rá és igen kimondhatom, hogy talán életbevágóan fontos, hogy megtaláljam azt a könyvet, de nincs sehol. Egyszerűen tényleg sehol és én nem tudom, hogy mégis hogyan keríthetném elő, pedig muszáj lenne. Mi van, akkor ha tényleg nagyon és igazán fontos ez az álom? Igen, az is lehet, hogy megint téves, de Mr. Black azt mondta hogy minden fontos lehet. És akkor ez is! Tudnom kell, hogy mit jelentenek a képek, hogy mit jelentenek az elrejtett szimbólumok. Megmaradt a fejemben egy, ami fontos lehet. Egy jelkép, egy forma, a zsebemet égeti most is a rajz, amit ébredés után készítettem azonnal. A többi talán nem fontos, talán ez a leglényegesebb, de nem tudom, hogy mit jelent, ha nem találom meg a könyvet és ki tudja, hogy mi múlik most ezen. Unikornisok lehetnek veszélyben, vagy... rajtuk keresztül valami durvább közeleg? Nem tudjuk talán megállítani, de fel lehet készülni rá, ha tudjuk, hogy bekövetkezik, de így nem! Így nincs esély, ha a könyvek is ellenem vannak. - A sajátom is eltűnt és... és az itteni is, ez nem lehet véletlen, szerinted direkt vitték el, hogy ne találjam meg?- oh nem tudok én most mosolyogni, hiába viccelődik. Értem... sejtem valahol mélyen, hogy ezt teszi, mert hát mégis csak róla van szó. Fred... vagy George, őszintén szólva nem tudom, de az egyikük és ez most tényleg komoly helyzet, cseppet sem tréfás. Láthatja pedig rajtam, hogy baj van, bár az is igaz, hogy akik kicsit is ismernek azok tudják, hogy ez az ijedt állapot nálam nem ritka, hogy gyakran előfordul, hogy rossz hírt hozok, hogy tévesen ijesztek rá valakire, de... nem tehetek róla, az az igazság, hogy ilyesmi előfordul. Tévedhetek én is, de attól még ha most nem tévedek, akkor komoly baj van és az igenis riadalommal tölt el. - Sok álmot láttam már és sok szimbólumot ismerek, de ez... ez még csak nem is rémlik. - az utolsó könyv is a helyére kerül közben, de még véletlenül sem szúrom ki azt, ami kellene, mondjuk kicsit hátrébb csúszva. Nem, sajnos ilyen nagy szerencsém nincsen. - Pontosan nem tudom, zavaros volt, de voltak benne unikornisok és pár halvány kentaur és egy tisztás. Azt hiszem felismerném, ha újra látnám és... és... - idegesen túrok bele a hajamba, a másik kezemmel pedig a rajzot keresem elő a zsebemből. Azt tolom most elé immár kinyitva, hogy megnézhesse. - Ezt láttam, többször is, valamit biztosan jelent. Olyan, mint egy fa, de... ez nem elég. - halkan sóhajtok egyet. Nem lep meg, hogy noszogatni akar, hogy menjek már, és keressek máshol válaszokat, sem hiszi el, hogy igazam van és hogy bajt hozhat ránk ez az egész. Senki sem szokott nekem hinni. Mr. Black igen, ő pedig talán már halott, de hogy eltűnt, az holt biztos. - Elutazott, két napra. Tudom, beszéltem vele előtte. - McGalagony azóta is a nyakamra küldi időnként. Nem baj persze, de néha azért kellemetlen tud lenni még nekem is, pedig én nagyon kedvelem a jóslástan tanárnőt. - De... de ne haragudj, nem akarlak zavarni, úgy se hiszel nekem. - rázom meg végül a fejemet. Megkeresem azt a könyvet, vagy... megkeresem azt a tisztást. Egyetemista vagyok, kimehetek a birtokra bármikor, bár a Tiltott Rengeteg nekem is tiltott, de... ha a könyv nincs meg, akkor a helyet kell megkeresnem, az talán válaszokkal szolgál.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Könyvtári kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Úgy érted: véletlenül? Kizárt. Szembe megy a teljes hitemmel, világlátásommal és mind a tizenkilenc év tapasztalatommal. Ha a testvéremet is hozzá számítjuk, az már harmincnyolc év, s az már számottevő. - Bólogat rá nagy komolyan, már amennyire komolyságot lehet kinézni Fred vagy éppen George Weasley-ből - talán Kylie maga sem tudja, melyik ikrek áll előtte, vagy hát mögötte-mellette -, miközben a komisz mosolyféle nem tűnik el szája sarkából és szemei csillanásából. Mindazonáltal valóban meggyőződéssel mondja, amit mond. - Én egyes könyveket direkt tüntetek el, gyanítom mások is így vannak ezzel. Lehet a tiedet pusztán csak kikölcsönözték... - Nem sűrűn jár ezeknél a polcsoroknál, fogalma sincs, hogy ez itt most a kölcsönözhető részleg-e avagy sem. - "Ritka szimbólumok és azok kapcsolata az álomfejtéssel"? - Kerekednek el némileg a szemei, izgatottság fut át az arcán, mint aki már hallott a könyvről, sőt, pontosan tudja is, hol van. - Pont abba tettem álcának a képregényemet, amit olvasok! Á, csak viccelek! Nem tudtam kihagyni! Nem, az a könyv még szánt szándékkal sem jött szembe, soha. - Vigyorodik el, s a végén némileg megrázza a fejét nemlegesen. Mikor az Éberálom-tablettát megalkották George-dzsal, nem volt szükség álmoskönyvekre és hasonlókra, hogy milyen képek jelenjenek meg az ember lelki és szó szerint igazi szemei előtt, miközben úgy néz ki, mintha áhítattal lesné az adott tanár minden egyes szavát a dögunalom tanórán. Volt fantáziájuk elég ehhez, hogy saját kútfőből menjen, és más elveken is működik az Éberálom, mint a valós álom. Közben visszahúzza kezét és zsebre vágja, miután a segítségét nem fogadták el, lehet pont e hülye tréfa miatt. Nem az a fajta, aki ezen megsértődne. - Honnan tudod, hogy amit keresel, az ritka? Mit álmodtál? - Számára teljesen logikus, hogy valamit álmodhatott a lány, ha álomfejtős könyvet keres. Ráadásul szimbólumokkal álmodni! Neki ilyen rémálmai csak szimbolisztika nagyvizsga előtt voltak. Nem mintha bízna benne, hogy ha Kylie pont azon kevés szimbólummal álmodott, ami Fred Weasley fejében valami úton-módon kiirthatatlanul megragadt, de hátha. Másnem megtudja, mely szimbólumok ritkák. Jó mágus holtig tanul, vagy mi. - Egyébként... nem kérdezted még meg Trelawney-t? Van saját kis könyvtára, egy galleont rá, hogy neki megvan. - Az lesz a legjobb, ha a lány szépen felmegy a Csillagvizsgáló-toronyba, el innen messze. Legalább sokáig távol lesz, mert a jóslástan-tanárnő privát, többnyire titkos könyvtára amúgy nem ott van. Nem ott, ahol a tanterem, ha egész pontosak akarunk lenni, s a bejárata sem fedezhető fel csak úgy, hiába mennek el a diákok naponta mellette, miközben kaptatnak fel a toronyba.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Kylie - Jóslatok útvesztőjében 2015-10-16, 11:23
Talán most kezdhetnék el kétségbeesni. Túl sok a rossz előjel. A keresett könyv eltűnt... mindenhonnan, mintha valami nem akarná, hogy rájöjjek, hogy mi történik, vagy netán valaki? Nem tudom, hogy mi folyik itt, de az, ami ma történik... hát finoman szólva is már sok nekem. Össze kellene szednem magam, újra felállni és tovább keresni. Talán valahol itt lesz, csak rossz helyre tették vissza, netán a könyvtáros tudja, hogy hol lehet. Nem akarom máris feladni, úgyhogy nagyon remélem, hogy van esély rá, hogy megtalálom, amit keresek, mert... kell nekem! Ezúttal nem kérhetem meg Jonast, hogy segítsen. Eltűnt és McGalagony... van fontosabb dolga is, akkor megyek hozzá, ha már valami biztosat tudok, de ez még csak kósza megérzés és most még csak azt sem tudom, hogy mikor közeledik a baj, tehát nem tehetne ő se sokat, hogy segítsen nem igaz? Nekem kéne megoldanom, vagy legalább már valami konkrétummal elő állni, akkor tudna is tenni valamit, de így... esélytelen. Halkan felsóhajtok, és nekiállok összeszedni a könyveket. Még egyszer megnézem a gerincüket, hiszen talán csak a kapkodásban rosszul láttam és valamiféle égi jel volt az, ami ezeket vetett elém... rám, de nem, egyik sem alkalmas arra, amire nekem most szükségem van. Álomfejtés... egyedül még nem értek meg mindent. Sok könyv nem ad igazán jó válaszokat, ezt is tudom, de... azért akadnak olyanok, amik igen, vagy közelebb visznek hozzájuk, pont azért kellene nekem az a példány. A sajátom lenne az igazi, amiben jegyzetek is vannak, de az eltűnt, ami aggasztó, de most ezen végképp nem rágódhatok, mert akkor biztos, hogy végképp kétségbe esnék, és az nem lenne valami hasznos. Ekkor hallom meg a hangot a hátam mögül. Kissé a támadásnak hála kótyagosan pillantok fel rá még mindig a földön ücsörögve, de legalább már a könyveket összehalászva. Legalább ismerős arc, ez is valami, mert félő, hogy a legtöbben határozottan furán néznének most rám, bár... ez összességében rá is igaz. - Igen... vagyis, nem igazán. Valahogy úgy... érzem, hogy az egész mindenség esküdött össze ellenem. Szerinted létezhet olyan, hogy egy bizonyos könyv szőrén-szálán eltűnik... mindenhonnan? - tanácstalanul ücsörgök a földön, amíg végül rá nem veszem magamat, hogy elkezdjek feltápászkodni és a könyveket is felszedjem végre a földről. Szeretem én a könyvtárat és nem szoktam így rombolni, most sem ez volt a szándékom, de attól még a tény kiborító és ez az egész helyzet. A hajamba túrok, ami már így is elég zilált, ezzel nem sokat javítok rajta jelenleg. Az ő megjegyzése csak most jut el hozzám kis fáziskéséssel, de csak megrázom a fejemet. - Nem tanulásról van szó, ez... ez egész más. Ugye teljesen véletlenül nem jött veled szembe a polcokon a "Ritka szimbólumok és azok kapcsolat az álomfejtéssel"? - pillantok rá újra sóhajtva miután már legalább a földről felszedett könyveket visszatettem a polcra és már nem látom megrovó pillantásokat másoktól és láthatóan a könyvtáros sem közeledik nagy sebbel-lobbal felénk, hogy kipenderítsen a zaj és az esetleges könyvkárosítási kísérlet miatt, pedig ez utóbbi természetesen fel sem merült bennem ezúttal sem.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Könyvtári kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: Fred & Kylie - Jóslatok útvesztőjében 2015-10-12, 18:50
Kylie és Fred
Elkapja a motyogást, ahogy elhalad mellette a Hollóhátas lány, de nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget. Csak látásból ismeri, szóval magában levonja a következtetést, hogy Kylie afféle Hermione idősebb kiadásban, túlhajszolva... Szegény teremtés, mi lesz vele vizsgaidőszakban? Majd lehet később felkeresi és beajánl neki pár Tanulás-Serkentő Szérumot, meg egy párat a Tananyag-megragad kapszulából, ha átesett a készítmény a tesztfázison. Sajnos ha olyan Hermione-féle a csaj, nem lehet neki eladni Válaszsúgó pennát, habár ki tudja akkorra milyen nagy lesz a kétségbeesése? Fred egyébiránt csak ímmel-ámmal színleli a tanulást, vagy a kutatómunkát. Az egyik sarokba ült be és míg az asztalon mellette egy bűvölt penna serényen sercegi ki a válaszokat egy vaskos, minimum kétszáz éves könyvből egy feladatlapra, addig ő kényelmesen hátradőlve egy szerényebb méretű könyvet fog egyik kezében. A másik kezében pálcája, amivel lustán és lazán pöccint néha fel-fel pillantva a penna munkájára, mikor az megáll, s a pálca suhintására finoman lapozódik is a könyv, s máris munkába lendül újra a penna. A kezében tartott könyvben egyébként egyik kedvelt varázs-képregénye bújik meg, úgyhogy hiába a könyv komoly címe és Fred elmélyült koncentrálása, ez csupán a főhős izgalmas kalandjai miatt van. Nagyon ráér Fred, hiszen feltett szándéka sötétedés után, zárás után is itt benn lenni a könyvtárban, hogy egy csínyt előkészítsen. Az első könyvkoppanásra fel sem pillant, mintha nem is hallotta volna, hiszen kedvenc képregényhőse éppen élet és halál között lebeg, úgyhogy igencsak bosszúsan néz fel, mikor a könyvhupogások megsűrűsödnek. Lehet vissza is pillantana a képregényébe, bocsánat, a tanulnivalóba, ha nem hallaná meg az aú-t, amit csak azért hallhat meg, mert a megbűvölt pennája is megállt dolga végeztével. Fred felegyenesedik, előrébb hajol és elnéz a könyvtáros irányába, akit mintha a föld nyelt volna el már fél délután - s nem véletlenül nézte ki Fred sem ezt az estét magának -, de hogy más sincs itt?! Elfojt magában egy sóhajt és összecsukva leteszi a könyv-képregény-kombót és feláll, hogy utánanézzen Hermione Kettőnek. Ha segítségre szorul, akkor minél előbb segít neki, annál hamarabb eltűnik és nem jut eszébe itt okvetlenkedni. Reméli, azért nem olyan szabálymániás... - Minden oké? - Kérdezi lazán zsebre dugott kézzel megérkezve a megfelelő polcsorhoz és némileg felvonja szemöldökét, ahogy a földön ülő, meglehetősen zilált és kialvatlan külsejű lányt jobban végigméri. - Ha nagyon gáz a beadandó, adhatok egy Lázra lobbantó-t a Maximuláns termékeinkből, vagy egy Éberálom-tablettát. Utóbbival egy másik diákot egy hét pihenésre ítéltek, úgy vélték, annyira túlhajszolta magát, hogy már hallucinál. - Veti fel rögtön, hátha lehet üzletet kötni a lánnyal, miközben közelebb lép hozzá és egyik kezét kivéve zsebéből lehajolva kedvesen nyújtja neki, hogy felsegíthesse a földről. Tekintetében és szája sarkában a szokásos komisz mosolya ül. Fekete nadrág és laza eleganciával fent nem begombolt bordó inget visel. A nyakkendő és a talár ott maradt a széknél, ahol ült.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Kylie - Jóslatok útvesztőjében 2015-10-12, 10:07
Láttam az udvaron, egyértelműen láttam és most muszáj utána néznem, hogy pontosan mit is jelent, de akármennyire túrtam is a szobámat, nem találtam meg benne azt, ami kell. Tudom melyik könyv az, amiben benne lesz, de... valahogy eltűnt, vagy csak elkeveredett, vagy az egész egy nagy globális összeesküvés része és valaki elvitte! Idegesen gyűrögetem a pulcsim alját, miután futva érkezem meg a lépcső aljára. Csak ott fékezek le, mert a végén még szembe jön Friccs és rám talál szólni, hogy ne rohangáljak. Volt már rá példa és nem akarom kockáztatni, hogy megakadályoz abban, hogy eljussak a könyvtárig. Marad hát az, hogy gyors, kapkodó léptekkel sietek végig a folyosókon, hogy végre elérjem a vaskos ajtót és belökhessem magam előtt. Halk szavakat motyogok, amikből kb. alig lehet érteni valamit, csak sietve vágok át a sorok között, hogy elérjek a jóslástan részig, amire nekem most szükségem van. - Felhők.... veszély... gyertya... kentaur... unikornis... - ezt az egy-egy szót lehet kb. kiszűrni a szavaim közül, ahogy a könyvek között kutatva motyogom őket magam elé. Időnként idegesen túrok bele az amúgy is már zilált kinézetű barna hajzuhatagba. A szemem olyan kialvatlan, mint egy két napja dolgozó barlangásznak. Elég piros és tökéletesen látszik rajta, hogy nem hódolok túlságosan gyakran az alvás örömeinek. Próbálok... komolyan próbálok, de olyankor is csak gyötrő álmok jönnek elő újra és újra, nem tudok igazán jól aludni. Újra ismétlődnek az elmúlt hetek eseményei, rendszeresen a robbanásra ébredek, ami megrázta az udvart, amikor Mr. Black háza megsemmisült. Azóta sem került elő. Mc Galagony szerint nem halt meg, nem találták meg a testét, de akkor hol van és miért nem látta senki sem? Reszkető kézzel húzok ki egy újabb könyvet a polcról, ami persze már megint nem az. Egyáltalán hogyan tűnhet el egy saját példányom is ugyanabból a könyvből és még a könyvtáré is felszívódik? Nem értem... az egészet nem értem! A nagy kapkodásban végül sikerül rosszul fognom az egyik kötetet, aminek hála az hangos robajjal zúg le a földre, én pedig már hajolok is érte, de mintha még a könyvtár is ellenem lenne most az egész rendszer kezd káoszba fulladni és valamivel összeakadhattak azok a könyvek, mert még három hullik le fentről a fejemre, miközben az elsőt próbálom összeszedni. Halk nyekkenés és egy elhaló "au" közepette engedek a lábaimnak, hogy a hátsóm végül a guggolásból a padlóra koppanjon. Ez nem az én napom... vagyis... ez sem, hogy jobban fogalmazzak. Idegesen nézek fel, talán a könyvtáros nem szúrt ki magának, mert akkor még kapok pár dorgáló szót is a nyakamba, hogy miért teszem tönkre a könyveket, és miért csinálok zajt, amikor ez egy könyvtár és itt mindenkinek csendben kéne lennie. Hát teszek rá! Ha igazam van, akkor a csend nem számít, mert vész közeleg, a jóslat is ezt bizonyítja és nem az lesz a legfőbb gondjuk, hogy mennyire nem olvashattak nyugodtan. Mi van akkor, ha tényleg megtámadják az iskolát? Mi van akkor, ha tényleg leomlanak a falak és mindent tűz borít majd el? Trelawney szerint nem minden jóslat úgy válik valóra, ahogyan az elhangzik. A jóslatok bonyolultak, ködösek, sosem tudhatjuk, hogy pontosan mit jelentenek, csak akkor amikor már közel vannak, de ha igazam van, ha nagy a baj, akkor nem várhatunk arra, hogy közel legyen a vész. Meg kell fejtenem a mostani álmomat, talán az segít, talán közelebb visz a válaszokhoz.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Könyvtári kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
