2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A lány eleinte nagyon szűkszavúan kezdi a kommunikációt velem, de nem akarom erőltetni ezt a dolgot, ha nem akar, akkor nem beszélgetünk, ha meg felenged a jégből, akkor annak magától kell megtörténnie. És elérted a célodat azzal, hogy bóklásztál egyet? - kérdezem. Nem nagyon akarom firtatni, hogy miért járt ilyen korán az erdőben, amikor még mindenki alszik a kastélyon belül és kívül, csak apró részleteket próbálok meg kihúzni a lányból. Legközelebb azért vigyázz jobban magadra. - mondom féltőn, néha előbújik belőlem a kis angyal, és akkor a macsó Maximeból cuki és kedves Maxime lesz. De ilyet nem játszunk. Igen. Te pedig Stella. - vigyorgok rá.Előttem ülsz Flitwick óráján. - nekem viszont a memóriám néha már rémisztően jó. Magamat is megijesztem, hogy miket meg nem jegyzek. Furcsa, mikre nem gondol ez a lány. Annak ellenére, hogy alapvetően egy gonosz személyiségnek tartom magam, inkább nem akarom tudni, hogy azért volt-e kint Stella az erdőben, hogy eltegyen valakit láb alól. Valamiért borsódzik a hátam ettől a gondolatmenettől, ha a velem szemben ülő lány is részese a programnak.
Hümm, köszönöm a tanácsot. Ezt megjegyzem. - egy igazinak tűnő mosolyt erőltetek az arcomra, fáj még a fejem is, de az ötlet is bizarr kissé, hogy valakit a birtokkal öljek meg. Nagy kő esett le a szívemről, hogy ő az, aki új témát hoz fel, így nem kell erről a gyilkosos ötletbörzéről beszélnünk, és nekem sem kell elterelnem róla a leányzó gondolatait. Hóborcnak nem tetszett a csinos kis buksim, megdobált székekkel, és mire magamho tértem, itt voltam. - végig vigyorgok a sztori elmesélésekor, mert be kell valljam, vicces dolog, mégha elsőre fájdalmas is. De igen, szerencsére semmi komoly, már jól vagyok, azért ma még pihenek. - fülig ér a szám, ahogy a lógásomat írom körül úgy, hogy szépen hangozzék. Oh la la, azok a felcsillanó szemek! Végre valami rokonlélek, aki érdeklődik az irodalom iránt. Jó, persze, mindenki szokott olvasni, ha mást nem, valami szakirodalmat Piton beadandójához, de Ő úgy tűnik, saját szórakoztatására olvas. Francia szimbolista költészet. Baudelaire, Verlaine, Mallarmé. Francia vagyok anyai ágon, szóval innen eredhet ez a fajta vonzalmam. - le se tudom törölni a képemről a vigyort, olyan dologról mesélek, ami tényleg érdekel és fontos számomra. Na, és te mit olvasol? - kíváncsiskodok.
Mit sem sejtve olvasgatja regényét, mikor hirtelen valaki szól hozzá. Kissé összerezzen. Valóban ennyire figyelmetlen lennék a hülye level miatt? Teszi fel magának a kérdést, úgy tűnik több bajt okozott az a néhány sor, mint amire számított. Végigméri a fiút a mellette levő ágyon, ismerősnek tűnik. Már látta az órákon, de nem sokat beszéltek, Stella amúgy is hosszú éveken keresztül elég hallgatag lány volt. Sok idő kellett mire sikerült felengednie. Erre tessék, itt ez a level, ami máris annyi problémával járt… És mi várható még ezek után. - Sétáltam a birtokon. – Feleli kurtán, bár tudja jól, hogy ez nem épp kielégítő válasz. Végül felül az ágyában és a fiú felé fordul. – Maxime ugye? Ne haragudj, de a név és arcmemóriám egyenlő a nullával. –Mondja kissé szabadkozva. Mindig irigyelte azokat, akik egy bemutatkozás után meg tudtak jegyezni minden nevet. Rápillant bal karjára, ami már jelentősen jobban van, hála saját képésségének és Madam Pomfrey csodaszereinek, de a mozgás még mindig fájdalmas kissé. - Hajnalban túlságosan csúszósak az utak. – Mondja mosolyogva. Nem tetszik önmagának se ez a komor énje, amit a level kiváltott, így próbál visszarázódni eredeti vidámságába. – Bár ha valakit el akarsz tenni láb alól, elég jól jönnek - Nevet fel végül. Kissé furcsán hangzik egy ilyen mondat, de általában ami a szívén, az a száján, ritkán tartja magában hülye ötleteit. - És veled mi történt? – Néz kérdőn a fiúra. Végigpillant fekete haján, vékony arcvonásain, fültágítójára is rátéved a szeme, de semi meglepetést nem okoz, nyaranta sok időt tölt a muglik világában, manapság elég divatos ékszernek számít. Sőt, az ízléses méretű tágító még tetszetős is lehet. – Látszólag már kutya bajod. – Mondja, majd a fiú ölében heverő kötetre pillant. Felcsillan a szeme. – Mit olvasol? – Kérdi mohón, remélve, hogy végre talált valakit ebben az iskolában, aki szereti a minőségi irodalmat. Saját könyvét letette párnájára és törökülésbe helyezkedett szemben a fiúval.
Esküszöm, ha Hóborc legközelebb a kezeim közé kerül, megölöm. Mármint, még egyszer. Bár nem vagyok biztos a dologban, hogy miképp lehet egy szellemet likvidálni a félholtak sorából, de a kopogószellem megfelelő kísérleti alany lesz erre. Miért kell annak a hülyének székekkel dobálóznia a nagy lépcsőházban, fényes nappal, amikor diákok is járkálnak arra. Ha mindezt éjjel csinálná, pont nem érdekelne, mert akkor csak Frics idegeire menne vele. Ami még poén is. De mivel én rosszkor voltam rossz szellem közelében kaptam a fejemre egy háromlábú széket, és mire magamhoz tértem, a Gyengélkedőn kötöttem ki Madam Pomfreynál, aki amellett, hogy elhordta mindennek azt az átokfajzatot, rendbe tette a fejemet, de azt kérte, maradjak a kórteremben éjszakára.
Mivel nagyrészt eszméletlen voltam, közben kipihenődtem - elmorfondírozom a szó létezésén így hajnali negyed hatkor - és fél éjszaka fent voltam, rákaptam mostanság a mugli irodalomra. Néha beszűrődik az ajtón keresztül apró léptek zaja, gondolom a manók végzik a reggeli munkájukat. Miután Madam Pomfrey látva, hogy ébren vagyok, tartott vizitet, és kijelentette, hogy mehetek, de ha gondolom, itt nyugalomban megvárhatom a reggelit, ma még nem kell bemennem órákra. Kicsivel később egy lány botorkál be a Gyengélkedőre, Madam Pomfrey pedig ellátja. A full feketébe öltözött lány észre sem veszi, hogy figyelem, szerintem a jelenlétemet sem érzékeli. Olvas valamit nagyon elmélyülve, nem akarom megzavarni, de felkeltette az érdeklődésemet, ahogy teljesen felöltözve, ám nedves hajjal jött be, ráadásul sérüléssel, tehát a birtokon járt. Minek volt kint ilyen korán? Amúgy a lányt ismerem, hollóhátas, azt hiszem Stellának hívják, együtt járunk bűbájtanra. Nem tudom miért, nem nagyon szoktam instant beszélgetést kezdeményezni, nem vagyok az a típus, de meg akarom tudni, miért járt kint, ezért megköszörülöm a torkomat: Veled mégis mi történt? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet, miközben a verseskötet még mindig az ölemben hever.
290 | Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből
Stella Crowly
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stella és Maxime 2016-10-16, 10:48
Fekete ruhás lány toppan be a gyengélkedőre, kabátja már a kezében van és azonnal ledobja az egyik ágyra. Ruhája elég rövid, kilátszik alóla csipkés combfixe, fehér haja lobog mögötte a sietségtől. Bal karján ömlik a vér. Sétálni volt kint a birtokon, de a hajnali órákban a dér lepte tájon könnyű megcsúszni. Mindig óvatos szokott lenni, de ma gondolataiba mélyedve sétált, tegnap kapott egy érdekes levelet, amit még mindig nem tudott igazán hová tenni. Így hát nem figyelt az egyik kis lejtőn, megcsúszott és csúnyán felhorzsolta karját. Azonnal a gyengélkedőre rohant, mert bár vérmágus, ekkora sérülés meggyógyítására még nem képes. Madam Pomfrey azonnal segít rajta, de Stellának még egy ideig ott kell maradnia. Hát kihúz kabátja zsebéből egy kis könyvet és eldől egy ágyon. Tudja, hogy ha nem hozott volna magával olvasnivalót, hosszú unalmas órák várnának rá, és utálja elpazarolni az idejét. Ha teheti, mindig csinál valami értelmeset vagy hasznosat. Rápillant kabátjára, elhúzza a száját látva, hogy kiszakadt több helyen is. Vennem kell egy újat. Gondolja magában, bár már fogyóban van a nyáron megkeresett pénze. Egy ilyen kiadás nagyon nem hiányzott neki.
