2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A hálás mosolya már bőven elég fizetség nekem, nem mintha bármit is elvárnék cserébe. Egyszerűen csak tenni akarok érte, mindenemet felajánlani neki cserébe azért, hogy ő az enyém lett. Ugyan, nem tudja, de rengeteg mindent köszönhetek neki, rettentően hálás vagyok azért, hogy megismerhettem és, hogy mellettem maradt. A fene sem tudja, hogy hol lennék most, ha ő nem motivál, hogy fejlődjek, küzdjek, tervezzek és ezzel ad valami célt az életemnek. - Én sem hittem volna, hogy pont erre jössz, de hidd el, jó helyed lesz itt. Nem olyan nehéz, mint azt mondják, még csak nem is olyan szigorúak, mint másik szakokon, de ezt meséltem is neked, nem? - a vigyorom széles, ahogy lepillantok rá, miközben beszélek. Képtelen vagyok nem rettenetesen boldognak érezni magamat, ahányszor csak ránézek. A csókkal sem tudok már tovább várni, ahogy az apró mosolyt sem bírom nem viszonozni. Szinte már kényszer, hogy megérintsem őt, így el sem engedem, csak magamhoz húzva tartom őt a karjaimban, ahogyan hallgatom. - Természetesen, neked bármikor, bármiből szívesen tartok különórát. Még ilyen szépen sem kell nézned érte - nevetek fel, ahogy figyelem őt és könnyedén végigsimítok az arcán az egyik szabaddá tett kezemmel. A tekintetemmel persze egy pillanatra sem engedem el. Túl könnyű elveszni ebben a ragyogó szempárban.
itt vagyok -- Ruha -- Zene -- [You must be registered and logged in to see this link.]
Hosszú volt a nyár. A RAVASZ vizsgák után ugyan már minden ment magától, a továbbtanulási lehetőségek, a célok, amiket igazából szinte az utolsó percben hoztam meg. Nem Eddie miatt választottam a bájitalkeverő szakot, magam miatt. Sosem én voltam a legjobb ebből a tárgyból, ám mégis megszerettem az elmúlt két évben. Persze Eddie meséi is segítettek a döntésben, jó volt egy olyan ember véleményét kikérni erről, mint ő. Aki immár lassan végez az iskolával és a szakkal is. Az utóbbi hetekben nem találkoztam a fiúval, de azt kell mondjam, teljesen elvette az eszemet. Amióta szerelmes lettem belé, egyszerűen kifordultam magamból. Sokkal normálisabb, kedvesebb lettem mint valaha is voltam, foglalkozom az emberekkel - jó, mondjuk leginkább csak Eddievel -, és célokat tűztem ki magam elé. Nagyon hiányzott már az, hogy újra ide jöjjünk a Roxfortba és együtt töltsük a maradék időnket. Tudom, sok kapcsolat erre megy rá, hogy szinte együtt laknak a párok, de mi nem vagyunk ennyire ragadósak. Szerintem nem. Halkan sóhajtok amikor beérünk a klubhelyiségbe. A csomagok a földre kerülnek, hálás mosolyt vetek a fiú felé, hogy fellebegtette őket nekem. Jó érzés, hogy valaki törődik az emberrel. Ezelőtt nem is tudom, miért nem gondoltam erre ilyen szemmel... - Megérkeztünk. Pár hónapja még nem is gondoltam volna, hogy egy szakra fogunk járni... - Bájosan mosolyogtam rá, miközben kezét kicsit megszorítottam. Jó érzés, tényleg jó. A közelsége és a csók pedig elbájol, bele is mosolygok aprón abba, de hagyom, hogy eluralkodjon rajtam az érzés, hogy ő az enyém és én az övé. Szabad kezemmel beletúrok a hajába, majd amikor vége a csóknak, még hozzáteszek valamit a mondandómhoz. - Járhatok majd hozzád... különórákra? - Kuncogom el a végét, miközben boci szemekkel pillogok rá annak reményében, hogy nem tud majd nekem ellenállni. Jó végre egy kicsit kettesben - már amennyire itt a klubhelyiségben -.
Egy egész nyár letelt... És mondhatjuk, hogy elég eredményesen. Már maga az év vége is elég izgalmas volt. A végleges szakítás Camrise-zel, ami mondhatjuk, hogy nem ment hiszti nélkül, és végül is Pansy teljes elcsábítása, vagy éppen fordítva. Elvégre, őt már elszédítettem, inkább ő volt az, aki maga mellé vonzott. Ahogy folyamatosan megismertem őt még tavaly, egyszerűen nem is értettem, hogy mi volt az, ami Camrise-ben annyira vonzott. Egyszerűen csak újra a múltam részévé tettem, ahogyan akkor is, amikor először itt hagytam az iskolát. Csak most már vannak céljaim, Pansy sok mindenre rávilágított az élettel kapcsolatban, amiket nem ártott már megtanulnom. Még, valamelyest az új énemet is sikerült kialakítanom mellette, amire annyira vágytam. Pontosabban, magától kiforrott, ahogyan egyre több időt töltöttem vele. Na, ez Camrise mellett nem ment. Ő teljesen el akart nyomni, míg Pansy folyamatosan valami újra késztet. - És újra itt - mosolygok le rá, miközben a pálcámmal a földre eresztem a poggyászainkat. Természetesen nem fogunk cipekedni, főleg nem ő. Udvarias férfi révén, és végre nem csak a szédítésért, felhoztam mindkettőnkét, míg a szabad bal kezemmel az övét szorítottam. El sem engedem, inkább gyengéden magamhoz húzom és megcsókolom. Egész úton visszafogtam magam, az elmúlt hetekben nem is sikerült találkoznunk, így csak természetes, hogy ki óhajtom sajátítani, legalább pár másodperc erejéig.
itt vagyok -- Ruha -- Zene -- [You must be registered and logged in to see this link.]
-- Ruha -- Zene -- 
