2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ha eddig nem is fordult meg a fejében, hogy talán nem kellett volna belépnie a különös szövetségbe, most egy pillanatra meginog. Annyira nem ismeri Uthert és egyre inkább az a benyomása, hogy nem tudja kiismerni. Az imént még aggódik az egészségéért, most meg olyan félvállról beszél vele, mintha csak egy koszfolt lenne a mandzsettáján. Persze tudja, hogy nem tudná sose igazán megismerni, hisz még a legjobb barátja is meg tudja lepni, vagy Fred is néha egészen váratlan dolgokat tud mondani, de Uther egészen máshogy kiismerhetetlen. A fagyos szavak miatt megint csak csupa libabőrössé válik a karja, amit korábbi mozdulatához hasonlóan dörzsöl át kezeivel, hogy eltüntesse az árulkodó jelet. Nem mintha a rúnának köszönhetően ne lenne jóformán nyitott könyv, amikor csak Uther úgy akarja. - Rendben. Nyugodt hangon válaszol, mintha nem is rezzent volna össze a hollóhátas fiú forrónak tetsző érintésétől. Tényleg nagyon átfagyhatott, hogy ilyen melegnek érzi Uther ujját, ahogy kisimította a haját a nyakából. Vagy Uther az aki lázas. Ezt azonban inkább nem feszegeti. - Nem, tudom, hogy nem létezik varázslat, ami elhozhatná a világbékét. Jess meggyőződése, hogy ha lenne, akkor már réges régen használták volna s most akkor mindannyian körtáncot járnának a réteken és a virágkoszorút fonnának minden nap. Na jó, nem minden nap, akkor túlságosan hamar ráunnának. - Szeretném az iskolát megreformálni, a házbeosztást, túlságosan izolált a rendszer… különösen a Mardekárt tekintve. Tudja jól, hogy Gia úgy gondolja, hogy Jesst meg kell védeni, valaha meg is kellett, de mostanra nővére az, aki védelemre szorul a magánytól a magas védőbástyái mögött, még ha nincs is ennek tudatában vagy soha nem is fogja beismerni ezt. Ezen személyes élményből indult fejlődésnek a gondolat, hogy biztosan még sokan lehetnek hasonlóan elzárva a közösségtől a többszázéves házbeosztási hagyomány, de leginkább a kollektív tudatba belecsontosodott előítéletek miatt. Felpillant Utherre, vajon mit szól szívének vágyához. - Egészen pontosan egyébként hogy értetted, hogy a világbéke ellenkezőjén fogunk dolgozni?
Látom a pillantásán, hogy számára mindez még újdonságként hat, a rúnaként égetett billog adja a kontaktust, amelynek segítsévével még inkább végig tudok szaladni felszínes gondolatain, vagy ha megerőltetem magam, mélyebbre is tudok bukni, hogy akár megmártózzak a griffendéles bohóc iránti vágyakozásában. Mulattat a dolog, többre azonban nem méltatom. - Olymindegy. – Köpöm ki a szót, akár holmi jeges tőrt. A dolog már csak azért is komikus, ugyanis melengetni, nem dermeszteni kivánom a szőkét. Kiváncsivá tett, hogy ez a bolondos lény, akitől mardekáros angyalom oly kevélyen óvott, mitől lehet ennyire különleges, hogy dacolva a józan ésszel, mellette tettem le a voksomat, nem a biztonsági főnök háztársa mellett. Annyi bizonyos, hogy összetettebb személyiség, mint az elsőre kigondolt Marietta, ám irányíthatóbb mint a vélalány. Különös csapat lesz ez, tele labililis elmékkel. Beleértve saját magamat, a legőrültebbet ebben a groteszk oktogonban. - Addig maradsz, amíg úgy kívánom. Ne félj attól, hogy feltartasz. – Így is közel vagyunk egymáshoz, vizslatóan hajolok előre, hogy pókszerűen hosszú ujjammal kisimítsak egy szőkén csigázó tincset a nyakából, természetesen nem hagyva ki a direkt kontaktus varázsát. Amíg a kicsi lány didereg, az én ujjaim bizsergetően melegek, mintha a pokol tűze fűtené őket. Nem is állhatnánk közelebb a valósághoz ezzel a hasonlattal. Pusztán természetellenesen kékek a szemeim, nem vörös szikra táncol bennük. Érzem azt, hogy az újfent teremtett angyal nyitna felém, ahogyan Ruth is megtette, s nem értem őket. Vajon miért érzik szükségét, hogy belecsempésszenek némi közvetlenséget? Az alárendelt viszonyhoz nem férhet kétség, nem értem mire fel a vágy, hogy kedveljem is őket. A női lélek másról sem szól, mint a megfelelési kényszerről. Erősek, nélkülem is, ám balgák, hogy ezt belássák. - A világbékét nem adhatom neked angyalom. Ellenben az ellenkezőjén dolgozol majd velem. – Fogom át a vállát, és kérdően pillantok rá, őszintén kiváncsivá tett, hogy a nyájas fehérnép vajon mit kíván hát, ha nem magának akarná.
Nem veszi számonkérőnek a kérdést, sőt, elsőre azon mereng el, milyen kevesen szólítják Jessamine-nek, legtöbbször Jess, nővérének Jessie, pedig szereti nevét, nem csak becézve. - A klubhelyiségben maradt a talárom. Feleli egyszerűen, miközben megvonja vállát, jelezvén, nem akar ő megfázni. Esze ágában sincs, aztán mehetne a gyengélkedőre kalapkúra-bájitalért, aminek használatának titkolására esély sincs. És amekkora a szerencséje, egészen biztosan akkor futna össze Freddel, amikor épp bodorodó füstcsík gomolyog körülötte. - Köszi. Hamar megérzi a kellemes meleget, a folyosók hidegétől libabőrös karján látni is a hatást. Mégis összefonja karjait mellkasa előtt, önkéntelen reakció Uther tekintetének szorítására. - Azt nem terveztem, rövid találkozóról volt szó, de ha szeretnéd… Ugyan karjai még mindig összefűzve, de kedélye töretlen, ha nem is a világ legjobb viccelődését sikerült produkálnia a nyitva hagyott költői kérdéssel. Nem évődni akar ő, csupán kicsit lágyítani a beszélgetés fonalát… nem is beszélgetést, inkább Uther fellépését, ami a fény és árnyék játékának köszönhetően igencsak hatásos a sápadt holdvilág megvilágításában. - Tudod, gondolkodtam, sokat gondolkodtam, mire is vágyok igazán. Nem túloz, tényleg sokat vizsgálta vágyait, kimondottakat s titkoltakat egyaránt, mire megfogalmazta, mit szeretne ettől az új mágiától, amit Jess nem is tart egyértelműen sötétvarázslatnak. - Nem kifejezetten személyes vágyról lenne szó. Kérdőn pillant Utherre, folytathatja-e. Nem emlékszik pontosan a múltkor elhangzott szavakra, de összességében az maradt meg, hogy ő, Jess mivel szeretne több lenni, mit szeretne. Ezt egy kicsit továbbgondolta, így jutott el a megfogalmazott vágyáig. Az olyanokat kizárta, mint mondjuk Fred viszonzott szerelme, azt nem így akarja, ilyesmit nem kívánna.
A könyvtárosnő valahol a messzi polcok környékén katalogizál, nem fogja a nyugalmunkat zavarni. Ritkán beszélek meg találkozót az épületen belülre, hiszen a festmények, kisértetek olyan szemtanuk, amelyekkel számolni kell. Nem szokásom ilyesmit hagyni magam után, ám miután a szőke lánnyal pusztán egy röpke egyeztetésünk lesz, nem a belső szerveiben fogok könyékig elmélyülni, most ez is megteszi. Nem szükséges zajt ütnie, tudom, hogy érkezik, a kettőnket összekapcsoló rúna, pláne ilyen kis távolságról igen jól közvetíti még a felszínes gondolatait, a helyzetét végképp. Érzem, ahogyan belép a komor aurába, amelynek majd egykor ő is a részese lesz, ha minden jól megy, még ha a vélalány jelenléte, tettei kissé meg is ingattak. A négy angyal dolga az lesz, hogy visszatérítsenek az eredeti elképzeléshez, amíg el nem döntöm, hogy mit is fogok Eileen-nel kezdeni. A szöszi tökéletes kémmester lesz, már csak arra vagyok kiváncsi, hogy milyen vágyat is rejt a kicsi szive, mielőtt még összeszorítanám körülötte karmos mancsaimat. Áthát a tudat, hogy szinte látszik a lélegzete, felöltözni nem sikerült. Férfiúi vágyam, miszerint bárkiben feléledne a bika, hogy belessen a szinte áttetsző anyag alá, irányában semmit sem jelent, nem mozgat meg. Gyermeklány ő is, mint többségük. A testük a fegyverük, ellenem hatástalan, a vélalány ellen is erőteljesen küzdök, Jessamine képességeire mások esetében lesz szükség. Nem kurtizánt kívánok belőle nevelni, ám a kedves mosoly, a félszeg pillantás bizony jó pár ajtót meg fog nyitni az ügyünknek. - Meg akarsz fázni Jessamine.. ? – Pusztítom el a kettőnk között fennálló távolságot, s anélkül, hogy hozzáérnék, aurám bűvkörébe vonom, a szárnyak nem pattannak ki, elég volt Ruth-tól megkapni, hogy hatásvadász vagyok. Pusztán ezért kitörhettem volna már a nyakát. A lány ellenben kellemes meleget érezhet, amely a hálókörletig elkiséri majd. Töménykék tekintetem immár börtönőrévé válik, nem engedek a szorításból. A közelgő telihold bevilágítja alakomat, ám miután a hátam mögött süt, az arcom homályban marad, csak a valószínűtlenül megfestett kékségek vájnak a lány lelkébe. Egy ideig merőn nézem, hallgatagon, majd szarkasztikusan vállat vonva mosolyodom el. - Talán a csillagképeket is megmutatod, kicsi lány? – Kérdem éles suttogással a hangomban, s tűnődő vállvonással követem a tekintetét. Azt hittem a vágyairól szól a ma esti rövid aktus, nem szokásom évődni, főleg egy olyan tüneménnyel, aki még nem bizonyított.
Nem pillantgat hátra a válla fölött, miért is tenné? Nem csinál ő semmi rosszat, még az általános takarodó idő sem jött el, ő pedig prefektus, szabadon járhat még ebben az órában a kastélyban. Csendesen lép be a könyvtárba, nem akarná megzavarni a könyvtárosnő és birodalma nyugalmát. Lapostalpú cipőjében majdnem hangtalanul lépdel Uther felé. Haját két lófarokba kötötte, kissé megtupírozva áll aranyos kuszaságban, belekötve néhány színes szalag, a bal varkocsba kötött zöld szalagról így estére már elvesztette a kis hétpettyes piros katicabogár-kitűző hím (vagyis nagyobbik) példányát, kénytelen lesz a megmaradt katicát másolni és kissé megnagyobbítani, de ezzel majd este foglalkozik. Egyébként iskolai egyenruhájában érkezik, mivel délután prefektusi teendőket látott el, egyedül talárja nincs most rajta. Kár volt a klubhelyiségben hagynia, könnyű, vékony blúza nem nyújt megfelelő védelmet, mikor egy-egy huzatosabb ablak előtt sétál el. Szerencsére a könyvtárban ilyenből már nem sok van, lényegében egy sem. A folyosói útra visszafelé majd bűvöl egy kis lángot, hogy melengesse, míg leér a Hugrabug közösségi helyiségébe. Nem csap felesleges zajt akkor sem, amikor már csak lépések választják el Uthertől, nem feltételezi, hogy ilyesmire lenne szükség. Vagy ha túlságosan gondolataiba merült volna a másik és megijeszti, akkor olyat lát, amilyet eddig még biztosan kevesen. Kicsit elfantáziál arról, vajon milyen lehet Uther, mikor megijed, mondjuk egy hangosan becsapódó ajtótól vagy leeső könyvtől – Jess mindkettőtől akkorát tud ugrani, hogy Gia általában ettől rezzen össze nem a hanghatástól. Gazdag a képzelőereje a szöszi lánynak, de valahogy nem tudja maga elé képzelni az összerezzenő Hollóhátas fiút. - Szia! Szép a park este, igaz? Köszön s egyik kezéből másikba veszi a menet közben nagyjából találomra kivett könyvet. Direkt úgy tervezte útvonalát a könyvtárban, hogy a zenei szekció mellett vezessen útja, így bármi került is a keze ügyébe, biztosan jó választás. Egy pillantást vet a címre, a Csellóművészet évszázada című kiadvány láttán elmosolyodik, talán meg kellene tanulnia azon a hangszeren is játszani.
Az ötödik angyallal a könyvtárszobában találkozom. Nem szükséges már, hogy valahol az iskolán kívül tegyük, hiszen a beavatásokat nyilvánvalóan az épületen kívül kellett megejteni, a kísértetek, festmények igen beszédesek tudnak lenni, ha meglátnak valami gyanusat. A szép szőke hugrabugos lány régóta kiszemeltem volna, na nem érzéki szempontból, de mások igenis felfigyelhetnek rá. Míg a többi angyalnál úgy válogattam, hogy fel sem merülhet, hogy mivel foglalkoznak, Jessamine olyan törékeny, figyelemfelkeltő, lényegében ezzel pont hogy eltereli rólunk a figyelmet. Tökéletes kém, hiszen senki nem gondolná róla hogy a csacska, de amúgy koránt sem butuska lány szempárja mögött sötét titkok lappanganak. Az első találkozásunk ugyan tartalmas volt, megkapta vállára a rúnát is, hogy gondolatban tudjon üzenni, és hogy tudjuk egymásról, hol is van a másik, de sokkal több nem derült ki. Azt parancsltam, hogy gondolja át, mire vágyik attól, amivel többé tehetem. Magától értetődővé tettem, hogy a kettőnket érintő kapocsról nem beszél másnak, de még az ikre előtt is leplezi. Kár lenne, ha a lelkem mélyén nyugvó szívtelen fenevad már a konstelláció előtt bőven két lélekkel lenne jóllakottabb, amivel azonban nem járulnék hozzá a csillagnász sikeréhez. Ha a legapróbb megingást is megérzem lojalitásában, térdre kell kényszerítenem, és ha az sem működik, porrá zúzom. Ám mégis fontos, hogy az iskolában nem tűntethetek el csak úgy valakit, ha Jessamine nem válik be, nincsen idő B tervre. A könyvtárszoba jelenleg kihalt, ezt az időpontot választottam, amikor a diákkorúak még nem lettek felküldve a hálókörletbe, ám már későre jár ahhoz, hogy ritkán tévedjen be valaki. Az ablakok egyikénél állok, szétvetett lábakkal, hátul összekulcsolt kézzel. Töménykék szemem a birtokot fürkészi, pedig tudom, hogy a szőke már az épületen belül jön le az egyik lépcsőn. Fekete öltönyt, és törtfehér inget viselek, nyakkendő nélkül. Mint egy sötét madár, úgy lakom be az ablak előtti padlózatot. Csak várok, és várok... Az éhség pedig egyre csak nő...
