2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Előre látom, hogy karácsonyra egy sárkányfej-mintás párnát fogsz kapni, ami néha morog is! - Viccelődik szobatársával, noha lehet "Sung-yeun" ezt nem tartja olyan humorosnak, legalábbis jelen pillanatban nem. Szerencsére nem tud tovább ezen Chin-hae humorizálni, mert figyelmét eltereli a csend, a túl nagy csend, ami legalább olyan gyanús ugye sárkányok esetén is, mint gyerekek esetén, legalábbis Chin-hae anyja mindig ezt mondta. A sárkányos rész nélkül persze, ezt már Chin-hae költötte hozzá. - O-oké! - Meglepődik, hogy hirtelen milyen határozott lett a másik, mert mire felocsúdott a srác, "Sung-yeun" keze már a kilincsen. Kis fáziskéséssel és meglepet bamba arckifejezést követően már reagál is érdemben, de nem mozdul el nagyon az ajtótól, éppen csak annyira, hogy ki lehessen nyitni résnyire és belesni, és ha gáz van, azon nyomban újra ellenállást tudjon kifejteni az ajtóra Chin-hae. Előbb résnyire nyílik az ajtó, majd szélesebb résre, hogy "Sung-yeun" feje is beférne rajta, majd csakhamar olyan szélességre, hogy Chin-hae-é is mellé fér. - Én ezt... nem értem. - Annyira le van döbbenve a sárkány eltűnésén, hogy egyelőre ejti is témát a "Sun-hi"-"Sung-yeun" kérdéskört illetően. Beljebb lép a fürdőbe, óvatosan merészkedik el a zuhanyzókig, és be-benéz a függönyök mögé, már amelyiket valaki félig elhúzva hagyta, de mindhiába, sehol a sárkánybébi. - Szerinted hogy bukkanhat fel a semmiből egy sárkány és tűnhet el, mint a kámfor? Nem hinném, hogy lecsorgott volna a lefolyóban. Mi van akkor, ha... Merlin csúcsos süvegére! Elkéstünk! Iszonyatosan elkéstünk! - Erre az óratorony ide is lehallatszódó negyedet jelző gongása emlékeztette és sápadt is le tőle azon nyomban. Negyed órát késni Perselus Pitontól?! Inkább ette volna meg a sárkány mégiscsak! - Gyere, fussunk! - Ha "Sung-yeun"-nak esetleg nem ugyanott lenne órája, ahol Chin-hae-nek, akkor időben jelezzen, különben a bájitaltan teremig vonszolja el csuklón ragadva őt a srác. Mindenesetre a nap hátralevő részében letörtnek látszik Chin-hae, minden füzete és papírosa szélére sárkányokat rajzolgat - leginkább a Saba-ra elkeresztelt sárkányra hasonlítót. Sajnálja a sárkányt, de igazából belül agya folyamatosan az elhangzottakon kattog, a felsejlett gyanún. Az a nagy baj, hogy bizonyíték kellene, mert ha enélkül ezzel az elmélettel szobatársa elé áll és kiderül, hogy csúnyán benézte, az vér ciki lenne. Hogy minimum hülyének és elmebetegnek nézné őt a másik, az a legkevesebb, de nyilván nem is lennének jövőre szobatársak, amit amúgy sajnálna, mert ha "Sung-yeun" mégiscsak Sung-yeun, akkor nagyon jó arcnak találja őt Chin-hae. Muszáj lesz nyáron valami bizonyosságot szerezni, addig inkább csak csendben figyelni és többet fel nem hozni ezt a Sun-hi témát, mintha tényleg csak egyszeri (kétszeri) nyelvbotlás lett volna.
//Köszönöm a játékot, élmény volt ^^ Folyt köv az új tanévben? //
Aktuális viselet •
Kim Sun-hi
Reveal your secrets
Tárgy: Re: "Sung-yeun" és Chin-hae 2016-10-17, 20:02
- Nem tudom, de pont e miatt olyan fura ez az egész! - egy sárkány azért nem terem csak úgy oda helyekre úgy, hogy eddig nem vette senki észre és nem is hiszem, hogy profik lennének bújócskában és már órák óta a függöny mögött kuksolt csendben, hogy arra várjon valaki bejöjjön, még motoszkáljon is itt egy sort és csak aztán ijesszen rá, amikor már kellő hatást ér el vele. Teljesen irreális ez az egész helyzet. - Én nem akarom, hogy megrágcsáljon, vagy harapdáljon! Azt sem akarom, hogy a közelembe jöjjön! - ezzel még viccelni is rossz, főleg hogy hamar kiderül, hogy ez a példány igenis nagyon szívesen harapdálna meg minket vagy meg is kóstolna, mert netán nagyon éhes. Épp e miatt eszem ágában sincs vele egy helyiségben maradni és végre erre Chin-hae is rájön, ami azt hiszem már tényleg fejlődés a jelenlegi helyzetben. Viszont legalább pont annyira meg vagyok ijedve, hogy azt, hogy nem papikat mond most észre sem veszem, csak az tűnik fel, hogy valahogy szándékosan nem hív a nevemen, vagyis a testvérem nevén... na ez az, ami már nagyobb problémát jelent, főképp, hogy a tekintete is... Ezért nem válaszolok a kérdésre sem, inkább az ajtóra figyelek, de lassan bent csend lesz és nem tudom, hogy ez jót jelent, vagy rosszat. Amikor újra az én nevemet mondja elkerekedik a szemem és nagyot nyelek. - Jól van, akkor csak nézzük meg és kész! - ezzel talán elterelem a figyelmét és talán a magamét is, vagy nem is tudom, de egy pillanat múlva már a kezem a kilincsen és ha kell, akkor Chin-hae-val együtt próbálom meg kinyitni az ajtót, ha sikerül, hiszen ő azért erősebb nálam és ha még mindig ellentart és nem lepődik meg eléggé azon, hogy ki akarom nyitni az ajtót, jó eséllyel nem igen fog sikerülni. Az viszont biztos, hogy ha mégis kinyitásra kerül akár általam, akár általa, akkor odabent olyan üres minden, mintha azt a kis sárkányt mindketten egyszerre hallucináltuk volna. A fürdő teljesen üres, nyoma sem látszik annak, hogy itt bármi is volt, aminek ne lenne helye.
- Tééényleg! Hogy kerülhetett ide? - Végülis csak lassan húsz perce magyarázza neki ezt szobatársa, de csak eljutott tudatáig ez a kérdés is, noha láthatóan ez korántsem gondolkodtatja el olyan kétségbeejtően, mint "Sung-yeun"-t. - Szörnyen negatív vagy. Az állatok ezt megérzik, ugye tudod? Jó, a sárkányok néha megpirítják-rágják az embert, de nem elsődleges táplálékforrásuk. Ez még a Legendás állatok és megfigyelésük könyvben is benne van! Amúgy te sem tudhatod. Túl negatív vagy még mindig! - Valóban jó ellentétek ők ketten ebben legalábbis. Chin-hae túl optimista a sárkánnyal kapcsolatban, "Sung-yeun" meg túl pesszimista. És a pesszimistákkal csak egy igazán nagy gond van a világon: hogy mindig nekik van igazuk. Csekély öröm ugyan ez a pesszimistáknak, de jelen esetben is szobatársának lesz igaza, ugyanis a sárkány őket nézte ki tízórainak. De minimum rágójátéknak, s ennek már fele sem tréfa. Ahogy az az említett velociraptornál is volt, volt hűha, aztán jött a futás meg a sikítás egész ki a fürdő elé, a sárkányra csapva az ajtót és ellentámasztva neki. - Jó, oké, te megmondtad! De most akkor is van egy rohamosan növekvő sárkányunk odabenn, aki éhes és megeszi a mamit meg a papit. - Megintcsak direkt mond mamit és papit, két különböző nemet, véletlenül sem két papit vagy papikat. - Sung-yeun, Sung-yeun, tudom, hogyan hívnak téged, engem meg Chin-hae-nek. Minek ismételgeted? - Néz egy pillanatra ál-kérdőn a másikra, magában elkönyvelve a látott érdekes reakciót: ez a döbbenet... ez a... pánik? Hát tényleg igaz volna? - Hm, csend van. Anyám mindig azt mondja, hogy a gyereknél az első számú szabály: ha csendben van, az gyanús... Benézzünk, Sun-hi? - Második direkt véletlen elszólás, miközben már a kilincsen a keze, noha válla még az ajtónak támaszkodik és hezitál, hogy próbálják meg résnyire nyitni az ajtót, vagy akkor jön aztán a futás meg sikítás, mert kiszabadul a sárkány? - Vajon mennyire ravaszak a bébisárkányok? A nagyok azok, de ez milyen hamar kezdhet kialakulni?
- Én sehol sem akarom megsimogatni és neked sem kéne. Azt se tudjuk hogyan került ide! - már azt sem tudom, hogy most ezzel viccel, vagy tényleg komolyan mondja-e, de hogy nem vicces, az holt biztos. Cseppet sem! Ez egy sárkány hiába kicsi, azért mégis csak nagy és a fogai sem mondhatóak éppenséggel aprónak és pont e miatt eszem ágában sincs barátkozni vele, vagy csak a közelébe menni, de persze a kis sárkány gond nélkül jön a mi közelünkbe és van egy olyan érzésem, hogy ő sem barátkozni akar. - És ha most nem szeret meg és már most... bántani akar? - nem értem, hogyan állhat ehhez ennyire pozitívan hozzá, hiszen egy sárkányról van szó! Rezervátumokban élnek és nem otthon tartják őket házi kedvencként és ennek nagyon jó oka van. - És ha éhes és nincs mást ennie? És... nem tudhatod! - amikor ezek után még lök is egyet Chin-haen hát kezdek komolyan pánikba esni, ami érthető, hiszen az a kis sárkány könnyen lehet, hogy fel akar minket falni, hiába adott neki nevet, jó eséllyel annak ellenére, hogy jó a memóriája, még nem biztos, hogy hallgat is rá, főleg hogy nem ad ki éppenséggel valami bizalomgerjesztő hangot. Nem csoda, ha én sem, amikor sikerül felsikítani. A fenébe is karmolni akar! Győzködni se nagyon kell, hogy futásnak eredjek. Azon már rég túl vagyunk, hogy inamba száll a nem létező bátorságom, úgyhogy követem a tanácsot, kérést, akármi is legyen az és szaladok ki az ajtón. A kérdést se nagyon hallom meg egérről, vagy pocokról, vagy miről beszél, csak próbálok magamhoz térni, amikor már az ajtón kívül vagyunk végre, de még ez sem elég, mert az a jó kis sárkány próbál egyszerűen kitörni onnan. - Játék? Sokat nőtt igen, de ez nem játék! Meg akart minket enni! Én mondtam! - vágom rá azonnal még mindig kissé zihálva, ahogyan próbálom magamat összeszedni és csak pár másodperc után esik le a tény, hogy mit is mondott. Sun-hinek szólított, nem csoda, ha hirtelen még a sárkányról is megfeledkezem, szinte levegőt is alig veszek, csak bámulok rá nagy szemekkel és próbálok magamra higgadtságot erőltetni. - Sung-yeun... úgy érted... Sung-yeun. - mégis alig kapok levegőt, csak bámulok rá. Biztosan véletlen és költői elszólás volt, csak az lehetett! Azt sem veszem így észre, hogy a dörömbölés hirtelen szépen megszűnik és az ajtó se moccan.
- Tutira japán kígyósárkány! Ezer közül is megismerem. Egy hajszálon múlott, hogy nem ezt tetováltattam a hátamra. És persze, hogy harap! De tudod, mint a lovaknál is: elől harap, hátul rúg, ezért középen szállunk fel rá. Na hát a sárkányt se elől simogasd. Sun-hi nem mondta? - Ad sárkánysimogató-gyorstalpalót hadarva szobatársának, mintha olyan egyértelmű dolog lenne ez, mintha csak azt magyarázná a töklé sütőtökből készül. - De ha most megszeret minket, nagyként sem fog bántani. Nagyon jó a memóriájuk! - De már elő is állt a tervvel, miként és hogy és hol fogják tartani, ha kinőtte a szobájukat... azaz úgy cirka két hónap után. - Ne legyél ilyen pesszimista! Egy ekkora sárkánynak még nem egy ekkora diák az elsődleges tápláléka. Amúgy is megérzik, ha félsz. - Jegyzi meg mosolyogva, de ügyelve, hogy ezt ne lássa "Sung-yeun", csak akkor fordul vissza hozzá, mikor a sárkánynak is hátat fordít Chin-hae. A "srác" arcmimikájából már látja, hogy történik mögötte valami, vissza is kapja tekintetét rögtön, de eddigre már a kedves kis taszajtást érzi is. Majdnem ki is billen egyensúlyából így guggolva, hogy fenékre üljön. Nahát mennyi erő van egy ilyen "apróságban"! Ki gondolta volna? Mármint "Sung-yeun"-on kívül ki? - Látod, csak játsz... Hé! - Még a kissárkány is hátrahőköl kicsit a hirtelen hangzavarra: Chin-hae méltatlankodó kiáltására amivel hátrarántják és ráadásul állásba - ki gondolta volna, hogy ennyi erő van "Sung-yeun"-ban is? -, és "Sung-yeun" olyan sikítására, hogy az még Sun-hinak is becsületére válna! Ezután már a sárkányka is újra morog olyan raptoros módra és mintha szaglászna is a levegőbe ahogy őket nézi, de Chin-hae ebből egyelőre mit sem vesz észre, mert döbbenten, értetlenül, kétkedve, saját magával belül vitatkozva néz szobatársára: ez a hang... Az nem lehet... Nem, ezt nem tudja elhinni. Végig ő lett volna? Nem, ez őrültség! Hiszen akkor hol lenne Sung-yeun, ha ő itt... - Te nem... Vigyázz! - Eddig két karjánál fogva tartotta "Sung-yeun"-t vagy Sun-hit, nem is tudja, már kezd belezavarodni, de akármelyikük is, most hirtelen lök rajta egyet oldalra, szerencsére a kijárat felé, s lép maga is oldalra éppen időben: a sárkányka csak a csempefalra karmolhat bele és arról pattanva le rázza meg fejét, hogy keskeny íriszű hüllőszemeit most még ádázabb tekintettel fordítsa a páros felé. - Futás! Futás! Futás! Jó kis sárkány, marad! Ül! Biztos nincs nálad pocok? Egy egér is megteszi! Nagyon kéne! - A legjobb ötlete, ha kijutnak a fürdőből, akkor visszafordulva bevágja az ajtót s megpróbál ellentámasztani neki, ami résnyire ki-kinyílik, ahogy a sárkány neki-nekicsapódik. De erősen nyomja az a sárkányka belülről! - Sabaaa, ez egy picit durva játék! Amúgy Sun-hi, káprázott a szemem kifele jövet, vagy Saba tényleg sokat nőtt az elmúlt öt percben? - Mintegy mellékesen teszi csak a másik nevet a mondatba, vajon mi lesz "Sung-yeun" reakciója?
Ő szerencsés lehet, de mi em tudom, hogy azok vagyunk-e, hogy itt van. Egyáltalán hogyan kerül ide egy sárkány a fürdőbe... az iskolába? Teljesen lehetetlen és úgy fest, hogy ezt valahogy ő nem érti meg, hanem szeretné inkább magának a sárkányt, én pedig képtelen vagyok felfogni, hogy miért nem gondolkodik logikusan, vagy csak egy kicsit logikusabban, mint most. - És ez szerinted japán kígyósárkány? De, ha nem okád tüzet... attól még haraphat és lehet hogy pici, de meg fog nőni! - ezzel már legalább ő is tisztában van, de hogy a karámoknál tartsuk... hát nem tudom, nekem ez még mindig teljesen lehetetlennek tűnik. Egyébként is hogy vennénk rá, hogy kimenjen a karámokhoz? Egy sárkányt nem lehet csak úgy betanítani mint mondjuk egy kutyát és kétlem, hogy meg lehetne kérni rá, hogy lakjon ott innentől fogva. Egyébként is előbb arra kellene rájönni, hogy egyáltalán hogyan került ide nem? - Szerintem ezt nem gondoltad át rendesen. - rázom meg a fejemet és naná, hogy tovább hátrálok folyamatosan, miközben a kis sárkány közeledik felénk. Csak azért állok meg, mert egy idő után nincs hová menni, ha egyszer Chin-hae nem hajlandó megmoccanni és tényleg komolyan gondolja ezt a sárkány örökbefogadás dolgot. - Vagy talán csak nagyon... éhes... - még hogy tudja, hogy kik a szülei na persze! Lehet, hogy itt és most megpróbál majd jól felfalni minket, nem pedig a szüleit látja bennünk, hanem valami jó kis vacsit, ő pedig azt hiszi, hogy van egy új kis házikedvence, akit nem lehet hosszú távon házban tartani és egy idő után ha nincs szerencséd felfal. Jesszus! Nem nagyon veszem észre még a zavarát sem, túlságosan a kis sárkány köti le a figyelmemet és az, hogy ellép mellettem és egyértelműen a sárkánnyal foglalkozik, nem pedig az intelmeimmel, pedig abból van épp elég. - Látod én is ezt mondom, hogy éhes és nincs nálam pocok, hogy lenne? Chin-hae... kérlek hívjunk ide valakit... - kész csoda, hogy a hangom nem megy át egyértelműen lányosan nyafogóba, pedig igazából közel állok hozzá, hogy visítva meneküljek innen. Jó eséllyel csak azért nem teszem, mert földbe gyökerezik a lábam már csak attól is, hogy ő simán hátat fordít a sárkánynak, aminek persze meg van a következménye. A kis lény pár lépés után már a háta mögött is van és egy jól irányzott... dörgölőzéssel taszít egyet rajta a lábát meglökve, bár jó eséllyel nem annak szánta, mert mellette valami hasonló hangot ad ki, mint a raptorok a Jurassic parkban és első hallásra nem tűnik veszélyesnek, legalábbis valószínűleg másnak nem tűnne annak, de persze én azonnal megijedek tőle és akkor már tényleg jön a sikítás. Automatikusan jön a mozdult is, amivel most már végképp a falnak hátrálok elkapva Chin-hae karját is és rántva magammal. - Meg fog támadni! - ennyit a fiús hangomról, amit eddig egészen jól tartottam, de hát egy ilyen helyzetben mégis hogyan maradhatna az ember nyugodt és tarthatná az amúgy sem tökéletes álcáját?
- Hát Saba! Hetediket jelent, az szerencsés szám. - Darálja rögtön az infót, amit valószínűleg amúgy is tud szobatársa, s hát kérdéses, hogy "Sung-yeun" kérdését direkt vagy véletlenül nem érti Chin-hae? - Látom én is, hogy sárkány, de még pici. Ráadásul a japán kígyósárkány még csak tüzet se okád, mint a kínai gömblángsárkány, meg ha mi neveljük, nem fog bántani, s még így is kevesebbet moroghat, mint Daisuke. Ha nagy lesz, majd kint tartjuk a karámoknál. Mármint a sárkányt. Tuti engedik, mennyire feldobná már a Legendás Lények Gondozása órát is! - Mintha ez ilyen egyszerű lenne! Azt az infót egyelőre nem közli a másikkal mindenesetre, hogy ez a fajta sárkány méregköpéssel teríti le vacsoráját, de hát vagy tudja "Sung-yeun", mert Sun-hi mesélt neki róla, vagy nem tudja, de akkor annál jobb, minél később tudja meg. - Nézd, ide jön! Máris tudja, kik a szülei! - Chin-hae lelkesedése töretlen, sőt, újabb csúcsokra tör, mert hát a kis jószág nem fogvicsorogva közelít (egyelőre), hanem érdeklődve. A még jobban nekihátráló "Sung-yeun" karját kicsit meglapogatja bátorítóan. Milyen kellemes illata van a hajának... Nem a sampont érzi, hanem a haj sajátos illatát, ami... Ácsi! Ő nem Sun-hi, hanem a tesója, aki fiú! Hirtelen eszébe jut Chin-hae-nek is, hogy elengedje szobatársát, s remélhetőleg sikerül ellépnie mellőle mielőtt a zavart észrevehetné a másik. - Khmmm, véletlenül nincs nálad egy pocok? Szerintem éhes lehet... Gyere ide picúr! Saba? Hogy tetszik a Saba név? - Hívogatja a kissárkányt egyik kezét előre nyújtva, még le is guggol hozzá, noha a "picúr" sárkány egy nagyobbféle felnőtt kutya méretével bír már jelenleg is. - Látod, egész barátságos! - Fordul hátra "Sung-yeun"-hoz, s hát csak nem lesz végzetes, hogy egy pillanatra levette a szemét a sárkánykáról.
A fenébe is igaza van. Ez így egyre furább lehet, hogy már eleve elutasítok egy lányt, amikor nem is ismerem és semmit se tudok róla. El se tudom képzelni, hogy miket gondolhat rólam. Sőt inkább bele se merek gondolni, mert annak biztos, hogy csak rossz vége lenne. Tudatosulna bennem, hogy mire gondolhat most és végül is valahol igaza van, a fiúkat szeretem, de azt ő nem tudja, hogy azért mert lány vagyok. A végén még furán fogja érezni magát majd a végén e miatt, hogy egy szobánk van, vagy a jó ég tudja. Azért ettől határozottan tartok, de ha most elkezdenék magyarázkodni az meg megint csak túlságosan átlátszó lenne és ha netán még se ilyesmire gondol, akkor onnantól már biztos, hogy erre gondolna. - Ja persze... oké. - zavart tarkóvakargatással pásztázom a padlót, mintha attól bármi is hirtelen rendbe jönne pedig hát nem fog. Próbálok inkább valami másra figyelni, mondjuk hogy összeszedjem magamat és menjünk órára, vagy valami... akármi, ami nem arról szól, hogy zavartan próbálok jól kijönni egy olyan helyzetből, amiből egyre kevésbé lehet. Arra a lelkesedésre viszont már nem igen tudok reagálni, hogy végül sikerült a sérülésemet teljesen rendbe hoznia, mert meglátom a kis sárkányt előbukkanni a zuhanyzóból és ezt nem igazán tudom úgy kezelni, mint ő. Mivel ő amikor meglátja örül, sőt totál oda van, én viszont egyáltalán nem. Ez egy kis sárkány! Leégeti a hajunkat, vagy csak simán megtámad és egyébként is hogy a fenébe kerülhetett ide? Erre még meg is ragad, én pedig újfent csak zavarban és ijedten a sárkány miatt próbálok nem totál kikerekedett szemekkel befagyva állni, ami most elég nehéz. Sok ez így egyszerre, főleg a nem rég történt kávés incidens után. - Hogy... hogy mi? - majdnem eltátom a számat is, amikor meghallom, hogy miket mond, hogy ő el akarja nevezni és meg akarja tartani, amikor ilyet biztosan nem engednének, hiszen ez egy sárkány és meg fog nőni és akkor el se férne az iskolában és ő miért nem azon agyal, hogy veszélyes és hogy hogyan került egyáltalán ide? - Ez... ez egy sárkány, veszélyes is lehet, vagy lehet egy anyja, vagy csak... ez egy sárkány! - na jó, azt hiszem kezdek kiakadni, főleg hogy a kis dög egyértelműen kiszúr minket és érdeklődő tekintettel figyeli minden motoszkálásunkat, sőt még közelít is, aminek az az eredménye, hogy én tovább hátrálok, ha ott van még mögöttem Chin-hae, ha nem. A pálcámat is csak azért nem rántom elő egyelőre, mert nem hiszem, hogy reszkető kézzel bármire is képes lennék most. Nagyon remélem, hogy Chi-hae nem lesz olyan őrült, hogy oda akar majd menni és meg akarja nézni ezt a kis pikkelyest. Persze cuki képen... vagy valami nagy kerítés mögött, amin nem tud csak úgy átjutni és nem vetheti rád magát, hogy mondjuk békésen átharapja a torkodat csak úgy puszta szívjóságból.
- Előbb azért vess egy pillantást a csajra! - Nevet fel azon, hogy "Sung-yeun" máris elkönyvelte látatlanban is a lányt barátnak, pedig igencsak szemrevaló fajta és nem hírlik róla, hogy szörnyű természete lenne. Teljesen fura, hogy ilyen a srác. Meg ez a mondat is, hogy nem akar eljutni addig, hogy dobják. Valahogy nem úgy hangzott, mint a boldogan éltek míg meg nem haltak befejezést várja a kapcsolattól, hanem el se kezdődjön az a romantikus mese. És valahogy úgy tűnik, nem azért, mert félne a kudarctól. Totál lökött. És már megint felmerült benne a gondolat, hogy "Sung-yeun" esetleg a pasikhoz vonzódik, ezért volt a kínosabbnál is kínosabb a lábgörcsnél a masszírozás meg az egymásra esés. Ó, tényleg! Lehet emiatt sem akarta, hogy levegye az inget és a mellkast is megérintve meggyógyítsa? ~ Hogy én mekkora egy marha vagyok! Végig attól paráztam, hogy engem néz melegnek, pedig ő az, aki a fiúkat szereti!~ - Csillan meg szemeiben a felismerés, ami azért kicsit furcsa lehet szobatársának, mert Chin-hae észre sem vette, hogy elgondolkodva a másik mellkasát nézte, majd a felismerés diadalittas pillanatában a "srác" arcára kapta fel tekintetét. Furcsa érzés, sosem volt még meleg barátja. Mármint haverja, na. De végülis úgy érzi, ezt tökre el tudja fogadni, szóval igyekszik úgy tenni, mintha mi sem történt volna, legfeljebb egy cinkos pillantást kap a másik, ha észrevette volna Chin-hae felismerését, de láthatja, hogy szobatársa megőrzi a titkot. Egyelőre úgy érzi, azzal segít a legtöbbet, ha nem is vesz a dologról tudomást, s kapóra jön, hogy a lánytesóra terelődik a szó. - Várni fogom! - Kacsint hozzá egyet, cinkosan. Belelkesült Chin-hae, s láthatóan olyan képet vár, amin Sun-hi is rajta van, hiszen kevesen pózolhatnak bébisárkánnyal. Na de kevesen is mondhatják el magukról, hogy kézrátétellel tudnak gyógyítani, mint ahogy most Chin-hae jár el. Mivel most már másodjára lehunyt szemmel próbálkozik, nehogy még tovább súlyosbítsa "Sung-yeun" sérülését és tényleg elintézzen neki egy nyílt vágást, ezért a csukott szemes gyógyítás miatt le is marad a függöny újabb mozdulásáról. Azért ez a kopogás idegesítő. Mi a franc tud így kopogni egy fürdőben? Nem, nem ezen kell agyalni, koncentrálni kell a karra és a gyógyításra. Előbb egyik szemét nyitja csak ki résnyire, úgy sandít le a kérdéses karra, sikerült-e már, de hamar kinyitja utána rendesen mindkét szemét. - Szuper, sikerült! Juhúúú! Ööö te mit né...zel? - Lelkendezve pillantott fel szobatársára, de annak döbbent arca meglehetősen túlreagáltnak tűnik a helyzethez, hiszen az előbb már láthatta Chin-hae gyógyítási képességét. Követi tekintetét hát merre néz és hát a következő hallható koppanás majdnem az lett, hogy Chin-hae álla a padlót érte. - Csípj meg... - Hápogja döbbenten, önkéntelenül is megfogja a másikat a két karjánál, mikor hátrálva nekiütközik és annyira lesi a sárkányt, hogy el is felejti elengedni. Igazából fel sem fogja, hogy éppen ilyen közelségben fogja a másikat. - Az ott egy igazi japán kígyósárkány? Szerinted megtarthatjuk? Hívjuk Saba-nak! Vagy szerinted fiú-sárkány? - Nem ám az az első kérdése, hogy mit keres itt egy sárkány, vagy ha itt a bébi, akkor az enyhén szólva túlméretezett és közveszélyes anyja mennyire lehet messze? Neeem, Chin-hae fejben máris azon agyal, milyen névre kereszteljék el.
- Azt hiszem ez tényleg jó ötlet lehet, szóval csak barátként gondolok rá. - egészen lelkesen bólogatok a végére, hiszen úgy tűnik ez tényleg megoldás lehet úgy is, hogy ne bántsam meg azt a lányt, akinek tetszem. Persze a legjobb az lenne, ha nem lenne ilyen gondom, de hát úgy tűnik van, bármennyire is meglepő ez. Nem tettem azért semmit, hogy bárki felfigyeljen rám, úgyhogy nagyon remélem, hogy ez egy ilyen ritka és kivételes eset és nem nagyon lesz ilyen mostanában többet. Ezt az egyet is elég nehéz lesz megoldanom. - Az lenne a legjobb, ha nem jutnék el addig, hogy dobjon valaki. - jó ez így lehet, hogy furán hangzik, mert gondolom a korombeli srácok akarnak maguknak barátnőt, de talán Chin-hae már tudja, ismer annyira, hogy én nem vagyok tipikus srác, úgyhogy talán nem lepődik nagyon meg rajta, ha én történetesen nem akarok magam mellé barátnőt. - Hát öö... oké, biztosan küld, ha van rá lehetősége. - oh mit okoztam már megint magamnak! Honnan szerezzek képet egy bébi sárkányról? Egyszerűbb lett volna, ha valahogy megoldom ezt a válaszlevél dolgot, de hogy még képet is kerítsek, ami friss és még hihető is... na az még nehezebb feladat lesz, pedig valamivel le kell őt szerelnem, csak egyelőre még sejtelmem sincs hogyan. Nem akarom magamat... a húgomat rossz fényben feltüntetni csak azért, mert ez az egész helyzet ennyire faramucai. Na persze erre még jön a kézfogdosás is, amitől csak megint zavarba jövök, főleg hogy nem csak megfogja a kezemet, hanem még simogatja is a sebet. Oké, azért erre állatira nem számítottam és sejtelmem sincs, hogy mi a fenét kezdjek ezzel az egésszel, még jó, hogy megtorpan, amikor megmoccan a függöny. Nem nézek hátra, így én nem veszem észre, főleg mert a zavarba ejtő kézsimogatás azért jobban elvonja a figyelmemet. Még jó, hogy nem máshol sérültem meg, az kellemetlenebb lenne, annyi szent. A függöny viszont tényleg megmoccan újra és Chin-hae láthatja, hogy történetesen egy elég aprócska bébisárkány lépdel ki a zuhanytálcáról. Annak a körme kopog úgy a padlón. Azért erre már én is megfordulok, főleg ha netán Chin-hae is meglepődik és ezt meglátom rajta. - Ez... ez meg... meg mi? - elkerekedett szemekkel próbálom felfogni a látványt és persze hátrálok, nagy eséllyel neki szegény Chin-hae-nek. Érthető, nem valami szokványos dolog az, hogy az ember egy bébisárkánnyal találkozik a zuhanyzóban.
- Hát mondanám, hogy legyél bunkó akkor, de szerintem ez nem menne neked. Mondjuk ha találsz egyszer egy kedvedre való csajt, ez jó hír lesz. Mondd akkor neki, hooooogy... Megvan! Mondd, hogy csak barátként tudsz rá gondolni. Ugyan senki nem fogja ezt megérteni miért, de legalább jól alszol majd, a lelkiismereted tiszta. - Mosolyodik el, majd a kérdés hallatán elgondolkodik. - Én? Hm, nem is tudom, jellemzően inkább engem dobtak... Következésképpen legyél akkor olyan mint én! - Szélesen elvigyorodik, de jelenleg jobb tanáccsal nem tud szolgálni. Azt sem tudja kivesézni, hogy mi az oka a sok szakításának, melyeket 99%-ban nem ő kezdeményezett, ehhez ugyanis jobb önismeret és pláne önkritika kellene, de ehhez valószínűleg túl nagy az arca. Hopp, lehet meg is van a megoldás? - Sárkányrezervátum?! Komolyan?! Ez iszonyú menő!!! Azt hiszem írok neki még egy levelet, hogy ha tud, küldjön már egy fotót a bébisárkányról! - Nos, Chin-hae bevette a mesét, végülis logikus is, s kellően hatásos sztori volt, hiszen a sárkánybébi születése nem túl gyakori, legalább olyan küzdelmet vívnak ezért a rezervátumban dolgozók, mint a mugli állatkerti dolgozók egy-egy veszélyeztetett fajnál. Jó hogy a srác is belelkesült ennek hallatán, hiszen imádja a sárkányokat, nem véletlenül van a hátára is egy efféle mitikus lény tetoválva. Ezután viszont a szó a fura gyógyítási képességre terelődik, melyen annyira tud lelkesülni, hogy el is felejti, miszerint ő nem akar medimágusnak továbbtanulni szülei akaratának megfelelően, holott ez ilyen képességgel kézenfekvő is lenne. Mindenesetre örül, hogy van még gyógyítani való "Sung-yeun"-on, aki emiatti tapizási "vágyat" nem tekinti abnormálisnak. - Ide vele! Hogy te miféle helyeken jársz mindig... - Csóválja meg kicsit a fejét a horzsolást látva, mely már szinte meg is gyógyult, talán 2-3 nap és magától eltűnt volna. De aki a kicsit nem becsüli... Mégsem vághatja fel "Sung-yeun" karját egy izgalmasabb feladat kedvéért. Szóval míg hallgatja szobatársa válaszát finoman végigsimít a horzsolt felületen, majd tenyerét rátéve ismét koncentrálni kezd, ezúttal nyitott szemmel. A zuhanyfüggöny mozdulását ő is észleli, egy pillanatra arra kapja tekintetét, de ekkor a horzsolás visszatér eredeti állapotába, sőt, talán még egy picit rosszabb is lesz, mint mikor "Sung-yeun" Chin-hae rendelkezésére bocsátotta a karját. - Ööö, hoppá. - Kommentálja a bakit egy zavart félmosollyal, s kifújva a levegőt ismét nekilát a gyógyítási folyamatnak, ezúttal próbálván jobban odafigyelni. De mi a franc kopog?!
Kicsit ráncolom azért a homlokomat erre a romantikus dologra. Komolyan sokkal könnyebb lenne elbujdosni és hagyni az egészet, vagy elkerülni azt a lányt, de tudom, hogy az még szemét húzás is lenne és én nem vagyok olyan. Nem gondoltam volna, hogy bárkinek is megtetszik majd egy esetlen és félénk Hugrabugos fiúcska. Az volt a cél, hogy ne nagyon vegyenek észre, ami tudom elég nehéz úgy, ha időnként bajba keveredem, no meg úgy, hogy a külsőm sem kimondottan átlagos európai. - De ha a romantikusat szereti és én romantikusra veszem, az... nem pont hogy rossz? Te mit tennél? - ő mégis csak fiú, talán könnyebben tud adni valami tanácsot nekem, amivel könnyebben ki tudom találni, hogy mit tegyek. Lehet, hogy volt már rá példa, hogy mondjuk... bepróbálkozott valaki nála és lerázta, vagy nem tudom, de valami támpont nem lenne rossz. Nem akarok úgy találkozni azzal a lánnyal, hogy nem tudom mit tegyek. Híresen pocsék rögtönző vagyok ugyanis. Nekem előre ki kellene találnom ezt az egészet, akkor nagyobb rá az esély, hogy nem sülök fel alapból. És most itt az újabb helyzet, amikor valami jó választ kell adnom a kérdésére. Na ezért kell minden hazugságot tökéletesen kidolgozni! Akkor nincs baj, ha belekérdeznek a részletekbe. - Tudod ő... legendás lényekkel foglalkozik és sokat jár gyakorlatra a... a... koreai sárkányrezervátumba. Úgy tudom nem rég született ott egy sárkány és most elég nagy a felhajtás körülötte. - ez jó... talán hihető és csak nem fog utána nézni, hogy tényleg született-e kis sárkány. Vagy ha mégis, akkor majd azt mondom, hogy lehet hogy félreértettem valamit, netán rosszul emlékeztem arra, amit mondott. Na, de akkor ezt tényleg előre jól át kell gondolnom, ha mégis utána nézne, de talán bízik bennem annyira, hogy elhiszi és kész, vagy mázlim van és tényleg született egy kis sárkány mostanában. Nem... azt azért nem hiszem. Sokat nincs is időm ezen gondolkodni, mert csak úgy darálni kezdi az infot arról, hogy mire képes, a gyógyításról, én pedig csak pislogok és akkor kerekedik csak még jobban ki a szemem, amikor megkérdezi van-e más is rajtam, ami sérülés és meggyógyíthatná. Most estem a hátsómra, de azt azért nem szeretném, ha tapogatná. Aztán eszembe jut az eset, amikor Daisukéval hadakoztam itt egy sort és... - Pár napja felhorzsoltam a karomat, szerinted heget is el tudsz tüntetni? - felhajtom az ing ujját szépen és megmutatom neki az alkarom alsó részét, ahol van egy vékony vonal, szinte már csak alig látszik, de az egyértelmű, hogy ott valamikor egy hosszanti seb volt. Persze ez megint majd tapogatással jár, de még mindig jobb mintha azt akarná megnézni, hogy nem égett-e meg kicsit a mellkasom. Na ha ilyesmivel próbálkozna, akkor holt biztos, hogy azonnal menekülőre fognám - Hát... fogalmam sincs. Ha nem volt mellékhatása, akkor biztosan nem rossz dolog... esetleg kérdezz meg egy tanárt, vagy a Gyengélkedő. Én se tudom. - fél szemmel közben észreveszem, hogy a zuhanyfüggöny kicsit meglibben. Nem igazán fúj itt a szél, és egyelőre nem veszek a dologról tudomást. Halk koppanások is megcsapják a fülemet, de a nagy lelkesedés miatt azt jó eséllyel Chin-hae nem is hallja igazán, én pedig nem foglalkozom vele. Inkább rá figyelek és nem a zuhanyfüggönyre fókuszálok.
- Hát, vedd romantikusra a figurát. Azzal az érvvel nehéz vitatkozni egy romantikus lelkületű lánynak - márpedig titkon, legbelül mind az, még a tagadók is -, hogy nagyon szép meg kedves, stb-stb, csak valahogy mégsincs meg a szikra. Vagy láng? Te régebb óta vagy itt, az angol csajoknál mi van? Szikra, láng, tűzeső? - Próbál ötletet adni, hogy miként tudna szobatársa ebből a helyzetből még aránylag a legjobban kijönni, habár így is kérdéses, hogy nem nézik-e melegnek majd, hogy lepattint egy rámozduló jó csajt. A lányt nem félti, többen is ugrani fognak, hogy a vállán vigasztalódjon meg. - Miért, ő mit tanul vagy csinál, hogy elfoglaltabb nálunk? Azt hittem Pitonnál és McGalagonynál senki nem ad fel több házit a világon. - Kérdez vissza, de ha erre érkezik válasz, biztosan fáziskéséssel fog felelni, reagálni rá, egyáltalán azt a látszatot kelteni, hogy meghallotta, mert éppen a csuklóproblémára fókuszál és koncentrál rá. Amilyen szétszórt tud ő lenni, még kell az ilyen összpontosítás, hogy gondolatai ne ide-oda csapongjanak. - Fogalmam sincs, hogyan. Két hete kezdődött, legalábbis akkor tűnt fel. De korábbi lehet a dolog, mert ahogy visszaemlékszem, gyorsan múltak a sérüléseim. Emlékszel arra a zúzódásra az oldalamon a kviddicsedzésről? Meg amikor a fejemre esett a cserép gyógynövénytanon és vérzett is? Piszok hamar meggyógyult, de csak két hete figyeltem fel rá, mikor a késő esti próba után lumos nélkül próbáltam bejutni a szobába és kislábujjal jól meg is találtam az ágyamat, hogy ezt valahogy én irányítom. Mármint a gyógyítást. De nem hittem volna, hogy ez máson is működik... Nem fáj még valamid? Naaa, légyszi! - Meséli el az egész históriát röviden és tömören, végére egész belelkesülve és pillant végig "Sung-yeun"-on, mint aki már keresi is a következő célpontját a másikon, amit meggyógyíthat. Vajon nem ütötte meg az elesős-ütközéstől a hátát, vagy égette meg a kávéval a mellkasát? - Szerinted az ilyen egyébként normális? Vagy jelentkezzek a Gyengélkedőn, hogy gyógyítsanak ki a gyógyításból? Apáékat nem merem megkérdezni...
Néha komolyan olyan érzésem van, mintha a balszerencse folyton a nyomomban járna, mintha el lennék átkozva és a miatt történnének velem mindig furcsábbnál is furcsább dolgok. Vajon ha így van, akkor ettől valahogy meg lehet szabadulni? Az nem lenne rossz, mert már komolyan fárasztóvá kezd válni, hogy mindig bajba kerülök, főleg hogy valahogy mindig az ő közelében sikerül ezt elérnem. - Szóval jó eséllyel nem lesz ez olyan egyszerű, főleg ha... ha ezt a lányt mások kedvelik és nem fogja érteni, ha esetleg én... - egyelőre még gőzöm sincs, hogyan lehet finoman közölni egy lánnyal, hogy nekem nem tetszik. Még se mondhatom meg neki csak úgy az igazat, hiszen nem ismerem, nem bízom benne, baj lehet belőle. Akkor viszont hogyan mondjam azt neki, hogy nem tetszik úgy, hogy ez ne érintse rosszul? Az a baj, hogy az emberek általában nem veszik jó néven, ha valami negatívat mondasz nekik, akkor sem, ha nem kimondottan őket méltatod negatívan, csak egyszerűen a beszélgetés vége nem az, amit vártak volna. Gondolom, ha ez a lány viszonylag népszerű, akkor nem fogja értékelni, ha én meg ennek ellenére mégis visszautasítom, de akkor mégis... mit tehetnék? Időm már nem igen van válaszolni a kérdésére, mert sikerül már megint esnem egyet, aminek főleg a csuklóm látja kárát, amit ő hamar le is vág, ami nem jó, mert... Nem értem miért akarja megnézni a kezemet, de végül csak odaadom neki és közben megpróbálok az előző kérdésre válaszolni, hogy ne legyen olyan furcsa, hogy a kezemet fogdossa. Nem tudtam, hogy ilyen jól ért a sérülésekhez, pedig ezek alapján nagyon úgy néz ki, ha már ilyen szakszerűen nézegeti a csuklómat. - Még nekem se válaszolt, talán mostanában... nagyon elfoglalt. De biztosan írni fog. - oh igen ezt el is sikerült felejtenem, hogy a testvérem nevében, vagyis a magam nevében kellene írnom neki valami válasz félét, de még azt nem találtam ki hogyan intézzem el, hogy olyan legyen, mintha tényleg Koreából jönne a levél. Pont ezért nem került még a sor a válaszra. Nem tudom, hogy mit kellene tennem. Vagy a baglyok... úgy se árulkodnak? Közben persze meglep, amit érzek és belém is folytja a gondolataimat, hiszen kellemes melegség, olyan bizsergető szalad végig a csuklómon és amikor elengedi, akkor hirtelen nem is érzem azt a fájdalmat, ami az előbb még nagyon is ott volt. - Már nem... nem fáj! Ezt te csináltad? Hogyan? - meglepetten pislogok, még az is alig esik le, hogy még mindig nem engedte el a kezemet. Láthatóan más furát, vagy rosszat nem feltételezek a miatt róla, de nagyon meglep ez a kis incidens, főleg azért, mert mostanában velem is történtek furcsa dolgok, csak másféle furcsaságok, amikre én se nagyon tudom a magyarázatot. Vajon ez is valami hasonló lehet?
A térszűkítő varázslatot szó nélkül elhiszi. A tértágítóról hallott már, tanulták is, a térszűkítő nem rémlik a tankönyvből, de tudja, hogy "Sung-yeun" jobb bűbájtanból nála - nem nehéz ez mondjuk -, szóval simán utánaolvashatott ilyennek a "srác", főleg, ha elég motivált az ember hozzá mert mondjuk szekálják. Majd tényleg figyeli "Sung-yeun"-t csendben a háttérből, hogy lássa, kik piszkálják és megpróbálja elejét venni ennek. Csak szép csendben, észrevétlenül. - Iiigen, meg lehet mondani. Habár a lányok mások, furák. Én nem tudtam soha elég kíméletesen mondani, egyéb esetekben meg engem dobtak, de engem nem rázott meg, szóóóval... igen, tutira lehet kíméletesen közölni! - Pillant beszéd közben szobatársára, de elég megszeppent képet vág már így is, így inkább megnyugtatja, s nem áll neki részletezni, hogy a saját kíméletes közlési módjai sem mindig váltak be. Mit lehet csinálni, ha a csajról ilyenkor kiderül, hogy egy rémes hisztérika, aki közveszélyes őrültre kezd leginkább hasonlítani és örül az ember, hogy túléli a találkozást. Na ez az információ az, amire most nincs szüksége 'Sung-yeun"-nak. Van így is elég baja, s lehet így is eléggé lekötik a gondolatait a kilátásba került randi lehetőségei. Valamivel terelni kéne a gondolatait... - Oh, jut eszembe, húgod neked ír? Nekem nem válaszolt még a levelemre. Nem mintha panaszkodnék, csak kérdezem... - Na ekkor vágódik el "Sung-yeun", s egy pillanatra arra gondol Chin-hae, hogy lehet Sun-hi is legurult egy lépcsőn, ha ez a bénaság ilyen családi átok és most nyakig gipszben nem tud leveleket írni. Éppen a karját nyújtaná a felsegítéshez, de "Sung-yeun" már fel is pattant. - Aha, és ha a csuklódat is megkérdezzük? Tényleg! Add picit a kezed lécci, valamit ki akarok próbálni, marha tuti! Nyugiii, nem őrültem meg és nem ugratlak most... - Nyúl "Sung-yeun" keze után, amit reméli, meg tud kaparintani egy rövid időre. Vajon eléggé nyugtatóak voltak a szavai, mert a másik mintha húzódna a "marha tuti" dolgoktól. De akkor is ki akarja próbálni valaki máson is, amit magán már sikerült és többször nem akar mezítláb belerúgni az ágy lábába, csak hogy tesztelje. Ha megbízik benne a "srác", akkor két keze közé fogja a csuklót s egy hosszabb pillanatra lecsukja a szemeit a koncentráció végett, főleg hogy kizárja a fölösleges gondolatokat, mint például azt, hogy némileg ez a helyzet is kissé kínos. Jobb a csuklóra koncentrálni, mint erre a szituációra, meg arra, milyen lenne, ha valaki benyitna most. - És most? Hogy érzed magad? Most milyen? - Pillant fel látható kíváncsisággal még fogva a másik csuklóját, hogy vajon "Sung-yeun" is meggyógyult vagy most fogja a szobatársa komplett idiótának és nem mellesleg fogdosós nagy homárnak nézni őt?
Oh hát nem panaszkodom. Az életem nem egyszerű, de lehetne rosszabb is. Nem sok értelme lenne,ha sokat szenvednék miatta és nem is szoktam panaszkodni, hiszen attól semmi se lesz jobb nem igaz? Az idősebbek időnként kellemetlenül viselkednek, főleg a Mardekárosok, de másokat is szoktak bántani, ezért nem akadok azért fel túlságosan rajta. Elviselhető. Csak nem akarom sokkal tovább feszegetni ezt a cipő témát, mert hát mégis mit kellene kezdenem vele? Nem akarom elmesélni neki, hogy miért viselek nagyobb cipőt, mint ami a lábam, legalábbis, hogy valójában miért, de legalább bevette a pocsék hazugságot, amit sikerült bedobnom. - Valami olyasmi igen. Tudod van tértágító varázslat is, ezzel meg szűkíteni lehet a teret és... nem vészes. - nem mondom, hogy kényelmes, főleg hogy a magasságomhoz - alacsonyságomhoz - nem ez a cipő passzol, de ez van. Túlélem. Az sem kényelmes, hogy át van kötve a mellkasom, hogy még véletlenül se látszódjon, hogy igazából lány vagyok, ehhez képest a cipő nem nagy cucc. - Aha... végül is egy esély jár mindenkinek és nem akarom megbántani. Aztán, ha még sem úgy alakul, akkor... gondolom valahogy finoman is meg lehet mondani, hogy nem akarok tőle semmit.... igaz? - na jó halvány gőzöm sincs róla. Életemben nem volt még belém esve senki sem, főleg nem volt belém esve egy lány. Lehet, hogy ez a lány nincs belém esve, de már az is iszonyatosan kínos, hogy kedvel. Nem tudom még egyelőre, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel, már csak azért sem, mert mi van akkor, ha ne adj isten megcsókol? Mi van, ha azt várja, hogy én tegyem meg? Valahogy le kéne mondanom azt a randit az utolsó pillanatban, de úgy, hogy azért ne bántódjon meg nagyon. Kéne valami jó ötlet és úgy fest, hogy nincs sok időm kitalálni valamit. Erre már csak rátesz egy lapáttal azzal, amit arról mond, hogy én... és ő... nem, ez végképp teljesen abszurd, amúgy sem hiszem, hogy neki a fiúk jönnek be, akkor nem beszélt volna a méretes dekoltázsról. Nem csoda, hogy ezek után sikerül megint esnem egy nagyot. Ez a nap egyre rosszabb, rövid időn belül ez már a harmadik, a végén azt hiszi, hogy közveszélyes vagyok. Ön- és közveszélyes. Az esés után gyorsan fel is pattanok, lassan gyakorlatom lesz benne, csak aztán próbálok valamiféle mosolyt varázsolni az arcomra. Nem mondom, hogy könnyen megy, mert határozottan fáj a térdem és a csuklóm is, de túlélem. Ez lesz a jelmondatom: túlélem. - Nem vészes, csak csúszott a padló és a cipőfűzőm... jól vagyok. - csak abból látszik, hogy még sem annyira, hogy amikor kicsit megmozgatom a csuklómat egyértelműen látszik, hogy enyhe grimaszt vágok. Végül is automatikusan kézzel tompít az ember, én is ezt tettem, ami nem volt jó hatással a csuklómra, ami egyébként is épp eléggé vékony és gyenge, még a saját súlyom megtartására se nagyon alkalmas.
- Na jah, kötnének inkább bele a betonba. - Morogja, mert hát a konyhát is kér Mardekáros lány segítőkész(nek nem nevezhető) útmutatásának hála nem találta meg. Majd azért figyel jobban "Sung-yeun"-ra, mert őt magát csak át tudják ejteni a Mardekárosok a jóhiszeműsége miatt, de igazán nekimenni csak a kviddiccsező nagyobb darab terelőik tudnak. Ám azt mégsem hagyhatja, hogy a srácot szekálják, főleg hogy emiatt másképp kelljen öltöznie. - Amúgy hogy csinálod? Van valami cipő-bélelő varázslat? Mert engem az is idegesít, ha valami picit nagyobb vagy kisebb, mint amekkora kell, nálad meg ez több szám eltérést is jelent. Kényelmes? - Teszi fel a kérdést, pusztán kíváncsiságból, meg mert tudja, hogy szobatársa jobb az ilyesfajta varázslatokban nála. - Aha, igen, gondolom kedves. - Mondja bizonytalanul, mert hát soha egy szót sem váltott vele, szépnek szép a csaj, és nem néz ellenszenvesen, szóval akár kedves is lehet. Nem, egészen bizonyosan az, hiszen bele van gyönyörödve a nebáncsvirág szobatársába. - Hát még van pár napod kitalálni. De ha rám hallgatsz és nincsenek nagyon ellenérzéseid a csajjal kapcsolatban, akkor menj el vele egy randira. Egy esély jár mindenkinek, nem? Aztán ki tudja, lehet egészen megkedvelitek egymást. - Vonja meg a vállát a végén, mert hát ő úgy van vele, hogy mit veszíthet? Annyira nem lehet borzalmas a csaj, hogy elpocsékolt időnek tekintse a vele töltött időt. - Persze ha meggondolod magad, beajánlhatod egyikünket Daisuke-val! - Nevet fel, s ezután már nem sokára jön "Sung-yeun" ugratása is, amiért szerencsére nem röppen felé átok. - Háhá, azért láttam, hogy nevettél! Tetszett az ötlet, haboztál! - Tesz rá egy lapáttal, de ő is lép már, hiszen jól emlékezteti őt szobatársa: ideje órára is menni, ha nem akarnak büntetőpontot vagy munkát. Gyakorlatilag így pont ellép onnan, ahova zuhan "Sung-yeun", már csak utána tud fordulni, de a karját már csak úgy tudja elkapni, hogy addigra szegény már a földön lehet. - Te jó ég! Jól vagy?! Minden oké? Fáj valahol? - Kérdezi az aggódás azon fokozatán felsorolva még néhány kérdést, amekkorát igényel a helyzet attól függően, mekkorát zakózott "Sung-yeun".
A kis láb nem igazán elterjedt a fiúk között, a bátyámnak jóval nagyobb volt a lába, mint az enyém. Hiába vagyunk ikrek, egyforma magasak és sok mindenben tényleg nagyon hasonlóak, de a lába nagyobb volt az enyémnél és épp e miatt nagyobb a cipőm is, mint a lábam, hiszen én azt hordom, ami az övé volt, nem igen vettem új ruhákat azóta, nem is akartam. Valahol reménykedtem abban, hogy anya idővel megérti, hogy ez így nincs rendben, de nem, sajnos nem értette meg és nem változtatott, így hát... nincs mit tenni, talán ez már örök életemben így marad, bár fogalmam sincs, hogy akkor mit teszek. - Nem dehogy! Csak néha, főleg Mardekárosok, idősebbek, de ők bárkit piszkálnak, aki az útjukba kerül. - egy kis füllentés belefér, de nem akarom, hogy miattam keveredjen valami bajba, mert mondjuk a szívén viseli a sorsomat, ami egyébként nagyon jól esik, de közben meg... nem szabadna belefolynia. Ez az én dolgom és az én bajom is. Persze a néhánál azért egy kicsivel többet szoktak piszkálni, de túlélem. Sokszor az én figyelmetlenségem miatt van, mint amikor beledobtak a tóba. Nekifutok valakinek, aki aztán kiakad rajta... Az a baj, hogy ilyenkor bocsánatot se nagyon tud kérni az ember, mert ők valahogy meg se hallják. Ennél viszont még meglepőbb a tény, hogy van olyan valaki, akinek pont én tetszem. Hát... nem, ezt nem gondoltam volna. Az is lehet, hogy csak összekeverenek valakivel. - Szerinted tényleg megkeresne? Én... én nem tudom, kedves lány, csak hát... Nem tudom, nem is értem. - habogok, mert fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom. Biztosan örülnöm kellene, minden fiú örülne, de én mit csináljak most? Beszélnem kell majd vele, vagy... ha tényleg elhív, akkor ha elutasítom mindenki hülyének néz majd, vagy azt hiszik, hogy a fiúk jönnek be. Végül is ez igaz is, csak hát nem olyan értelemben, ahogyan mindenki gondolná. Nem tudom, hogy mit tegyek, pedig valamit muszáj lenne. Ezek után a viccelődése már végképp letaglóz, ezért csak zavartan nevetek, amikor elhátrál a kérdése után. Őszintén? Chin-hae kedves srác, én... kedvelem is, ha minden másképp lenne... de nincs másképp, hanem így van, de jó érzés, hogy még sem a vörös kék szemű és nagy mellű lányok jönnek be neki. Gondolatban elmosolyodom, de a valóságban csak a zavart nevetgélés marad. - Rémes vagy! És így el fogunk késni óráról, ha ennyire... - megrázom a fejemet, hiszen tényleg csak viccelődik, mint mindig, én maximum csak játékosan megfenyegetném, de még azt sem teszem, nem vagyok én annyira vicces típus. Így inkább csak lépek egyet előre, hiszen tényleg órára kellene mennünk. Na persze arra nem gondoltam, hogy a nagy sietségben még a cipőmet se tettem rendbe. A cipőfűző szanaszét áll, én pedig a következő lépésnél sikeresen helyezem rossz helyre a lábamat és a lendületnek hála zuhanok előre épp Chin-hae felé.
- Hát elég nagy fa.., aki ilyen miatt piszkálna. - Ad hangot véleményének némi szemöldökösszehúzás és homlokráncolás közepette, de úgy tűnik, a kapott választ kielégítőnek találta. Annyi idióta van, végülis simán szekálhatnak valakit ilyenért is. - Gyakran piszkálnak? - Kérdezi tovább szobatársát, mert eddig ő nem vette észre, hogy ez történt volna, pláne gyakori lenne, hogy jogos legyen a félelme "Sung-yeun"-nak, de majd odafigyel erre is. Bajtársiasság is van a világon, s talán neki elég széles a válla és nagy az arca ahhoz, hogy vele már kevésbé legyenek kötekedők. - Hát pedig úgy tűnik, hogy csendes hódító vagy, öregem! - Vigyorog rá a "srácra", mikor az kimotyogja, hogy nem gondolta volna, hogy bárki belé zúgna. Hát ööö, most mit mondjon erre? Fura ízlése van a lányoknak, annyi szent! De most komolyan, mit esznek egy ilyen nyeszlett, visszahúzódó srácon, aki csak a nagy mellek említésére is olyan vörösödést vág le, amit bármelyik szűz lány megirigyelhetne! - Anne a neve, Anne Soone. A fél ötödik osztály belé van habarodva, szerintem a másik fele is, csak ők tagadják. Neked hogy tetszik? Mit reagálsz majd, ha Valentin-kor tényleg megkeres? - Kíváncsi, hiszen több mint kellemes látvány a megnevezett lány, amit úgy is el tud érni, hogy kebelben nem olyan erős, mint a barátnője, akivel Chin-hae táncolt a bálon. - Nekem? Hm. Sokan és mégis senki sem. - Vonja meg a vállát hanyag lazasággal. - Van egy pár csaj, például a vöröske a zenekarból, aki bejön... De nem az a fajta, akivel hosszabb távon gondolkodna az ember. Év elején azt mondtam, hogy a vörösök a kedvenceim kék szemekkel s szeplőkkel, de be kell látnom, hogy az ázsiai lányokba valahogy több kecsesség és finomság szorult. Imádom a hosszú, sötét szempilláikat meg a kis lábaikat... szóval leszel a barátnőm? Viccelek! Viccelek! Csak nem tudtam kihagyni! Ígérem, nem szívatlak többet, ez volt az utolsó! - Mintha azt a veszély fenyegetné, hogy a nála kisebb "Sung-yeun" jól megverné, úgy hátrál el tőle védekezőn maga elé emelt kezekkel, mikor a tréfát bedobja, de rögtön visszakozik is, mielőtt komolyan venné a "srác".
Tény, hogy érdekesen alakultak a dolgaink és sikerült együtt kellemetlen helyzetekbe belefutni, de... azért nem utálom és nem akarok neki rosszat. Nehéz lehet a szüleivel, ha ennyire ragaszkodnak bizonyos dologhoz. Mondom én... akinek nem csak azt akarja az anyja meghatározni, hogy hová jár iskolába, vagy hogy mit tanul, de én nem panaszkodom, amúgy sem tehetem meg nyíltan. - Oh hát... én... csak kitalálok valamit magam is. Van még időm. - jó hát nem sok, év vége mindjárt és akkor már azért illene tudni, hogy mit akarok, de az a szó már alapjaiban sem tetszik, hogy majd... megfigyel. Nem tudom, hogy a nagy megfigyelés alatt mit venne esetleg észre, amit nem kellene. Így is elég pocsék, hogy már sok mindent kiszúrhatott volna, amit eddig másnak még nem sikerült. Nem elég, hogy a lábamat is masszírozta, most még a kávé leöntés miatt az ingemet is majdnem előtte rángatták le rólam a manók. Elég kellemetlen. A kérdést hallva viszont rendesen ledermedek és láthatóan beáll a köpni-nyelni nem tudok állapot. Halvány gőzöm sincs róla, hogy erre mit is kellene mondanom. Valamit biztosan, de... mégis mi lenne a jó reakció? A testvéremnek ekkora cipői vannak és én az ő ruhatárát használom fel és... Sejtésem sincs róla, hogy mi lenne ezúttal a jó kifogást, pedig valamit mondanom kell, mert már az is furcsa lehet, hogy így hallgatok és csak nézem a cipőm orrát, mintha onnan akarnám leolvasni a tökéletes választ. - Nem is tudom, csak... csak... a fiúknak fura a kis láb nem? Nem akartam, hogy e miatt piszkáljanak. - igen ez azt hiszem jó indok, de persze így is eléggé óvatosan nézek fel rá, figyelve a reakciót, hogy vajon meglepődik, vagy egyetért, netán megérti, vagy csak értetlenül bámul rám, hogy mi a fene ez a butaság. Ezek után már csak újabb sokk, hogy tetszem valami lánynak. ÉS erre vajon mit kellene reagálnom? Már attól is enyhén elpirulok, hogy Chin-hae a nagy tüdejű állapotot mutatja nekem kézzel. Hát na én nem vagyok az, akkor nem is tudnám megoldani, hogy úgy nézzek ki, mint egy fiú. De vajon egy ilyen helyzettel mit kellene tennem? Hogyan utasítsak vissza egy lányt, vagy... mi a fenét csináljak? - Én nem gondoltam volna, hogy bárki is... Ki az? - láthatóan félve teszem fel már csak a kérdést is. Valakinek tetszem, aki Chin-hae szerint még jó fogás is, ami még inkább nem erősíti meg bennem azt, hogy ez jó nekem, mert talán az a lány is nagy tüdejű, vagy... nem is tudom. Vajon Chin-hae a nagy tüdejű lányokat kedveli? Ah, na ezzel végképp nem kellene foglalkoznom. Ráncolom a homlokomat, ahogyan próbálom a kavargó gondolatokat kiverni a fejemből, de nem nagyon megy. - És neked... tetszik valaki? - fogalmam sincs, hogy ez a kérdés miért csúszik ki a számon, de gondolom a fiúk egymás között meg szoktak efféléket beszélni, vagy nem is tudom. Biztosan van olyan lány, mondjuk valami vörös és nagy tüdejű, aki bejön neki. Szerencsés lány lehet, Chin-hae rendes és még vicces is.
- Majd gondolkodom rajta! - Nevet fel a bagolytérítés ötletén, de megjegyzi, hogy rendes gyerek azért ez a "Sung-yeun", mert ennyire bíztatja őt... Kicsit összezavaró érzés is, hiszen Chin-hae már agyalt azon, hogy lehet megszabadítja magától a srácot és jövőre szobát vált... Csak az az igazság, hogy kedveli "Sung-yeun"-t, s sajnálná, ha így alakulna. Még azért van majdnem egy teljes fél év hátra, hátha addig sikerül javítani a kapcsolatukon és összecsiszolódnak annyira, hogy több kínos helyzet nem lesz. Az biztos, hogy több masszírozást nem vet be, még ha csak gyógyító célú is, akkor se. Inkább eltámogatja a srácot a Gyengélkedőre, a legutóbbi kviddicsmeccs óta legalább úgy is tudja már Chin-hae merre keresse. - Örülök, ha segítettem a könyvtárosi állás ötletével, de majd még agyalok rajtad! Majd megfigyellek még jobban, mi állna neked jól! - Mosolyog barátságosan a másikra, nem is sejtvén, hogy sok mindent szeretne "Sung-yeun", de az alapos megfigyelés nincs ezek között. Ezután a fürdőbe keverednek, szobatársa a padlóra. Szegény "srác"! Folyton valami szerencsétlenség történik vele! Mint az a Neville nevű gyerek a Griffendélben. - Te, ezt akartam már kérdezni. Mi a fenének hordasz ekkora cipőt? Nem gáz a kicsi láb, meg amúgy hasznos is. A mostani karácsonyi bálon a csajszi, akivel voltam, ötször taposott a lábamra, sántítva másztam a klubhelyiségbe vissza. - Oké, ebben van némi túlzás, de akkor se érti a szobatársát. Persze hogy tudja Chin-hae, hogy mekkora lába van "Sung-yeun"-nak, a tanév elején megesett lábmasszírozás okán már megállapította ezt a tényt, de a cipőméretre csak hónapokkal később figyelt fel. Egyik reggel véletlenül odább rúgta a saját cipőjét és a szobatársa cipője mellé került, s ekkor tűnt fel, hogy olyan kicsi lábra minek akkora cipő, mint amilyen az ővé is? - Nem! Egy srác! Olyanokat tudsz kérdezni, persze, hogy egy lány! - Tárja szét a karjait, és most inkább nem mer rákérdezni, hogy esetleg egy srácnak jobban örült volna-e "Sung-yeun", mert ööö ezt most inkább nem. - Akivel táncoltam a bálon, Mary, tudod, a nagy tüdejű... - Segít beazonosítani a lányt, az egyértelműség kedvéért még kezeivel formázva is mellkasa előtt azokat a dinnyeméreteket, amikkel a megnevezett lány rendelkezik. De ha emlékszik a "srác", ha nem, folytatja Chin-hae, végülis mellékes az információ ezen része. - ..ő mesélte nekem, hogy egyik barátnője totál beléd van zúgva, a bálra nem mert elhívni, mert mégiscsak idősebb vagy, de állítólag valami meglepetéssel is fog készülni Valentin-napkor. A nevet nem akarta elárulni, szerintem mert rájött, hogy többet fecsegett, mint amennyit a barátnője engedett volna neki, na de kis kérdezősködés után kiderítettem neked melyik csaj az. Jó fogás! Megmondjam, ki az? - Vigyorodik el élvezvén, hogy kicsit húzhatja szobatársa agyát, mert úgy vette észre, azért érdekli őt, hogy ki is az a titkos hódoló. Kit ne érdekelne? A miért-re egyelőre nem reagál, mert erre a kérdésre még ő is keresi a választ.
Egy pillanatra még el is gondolkodom a szavain, hátha komolyan gondolja a dolgot, kell pár pillanat mire leesik, hogy minden bizonnyal csak viccel. A mosolya is erre enged következtetni. Pedig a végén még tényleg elgondolkodnék azon, hogy vajon meg lehet-e oldani ezt valahogy. - Ha a baglyot el tudod téríteni, akkor... van amin lehet változtatni, ha tudja az ember hogyan kell. Addig még ki lehet deríteni. - bizonytalanul mondom ugyan, de azért mondom, hiszen meg lehetne legalább próbálni a dolgot. Nem azt mondom, hogy biztos a siker, de ha meg se próbáljuk, akkor biztos, hogy nem lesz belőle semmi. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy nekem inkább arra kellene rámennem, hogy ne maradjon itt, de amúgy kedvelem és bármennyire is fárasztó hogy folyton kellemetlen helyzetekbe keveredem a közelében, mégis csak... rossz lenne, ha el kellene mennie. - A könyvtárosi állás nem rossz ötlet. - igen ezen azért elgondolkodom. Elég békés és csendes dolognak tűnik, nem kell hozzá túlzottan sokakkal kapcsolatba kerülni, bár nem lehet rossz a Minisztérium sem feltétlenül, hiszen ott is vannak olyan munkák, amikor inkább csak egy irodában ülsz és aktákat tologatsz, tehát nem nagyon kell sokakkal találkoznod. Ezen el kell gondolkodnom, a tanári pályánál mindenképpen jobb. Hamarosan pedig már a fürdőben jön az újabb kellemetlen helyzet. Hiába vonulok el simán beszambázik. Már attól is állati kellemetlenül érzem magamat, hogy ott pár lépésre könnyít magán és csak annyi választ el minket egymástól, hogy háttal áll. Nem csoda, hogy még életemben nem mentem a fürdőbe akkor, amikor más is ott volt, most is elfordulok és a megjegyzésére csak egy zavar torokköszörülés meg egy elhaló "Aha" a reakció, mást nem igen sikerül kinyögni rá, hanem helyette még el is esem és sikerül beverni a hátsómat. Úgy néz ki, hogy ma folyton a padlóra kerülök, viszont most legalább nem kerül rám semmi sem, végül is ez legalább előrelépés az eddigiekhez képest. - Persze, jól vagyok! - vágom rá azonnal és amikor kijön már csak a cipőmbe bújok bele gyorsan, ami persze ki van tömve és pár számmal nagyobb, mint a lábam, ezért is kell olyan gyorsan felvennem. Amikor viszont megint megszólal elég rendesen meglepődöm és pislognom kell párat, hogy értelmezzem is, amit mondott. - Mármint... egy lány? De ki és... és miért? - nem vagyok én olyan, aki után a lányok rajongani szoktak, erre most állítólag van egy titkos hódolóm? És ő vajon honnan tud róla? Azt is tudja netán, hogy kicsoda, vagy csak pletykáltak valami effélét? Nem értem, hiszen nem beszélgetek sokakkal, nem is hívom fel magamra sehogyan sem a figyelmet, tehát ennek egyáltalán nincs realitása.
- Ha azt mondom nekik, hogy de, elmegyek medimágusnak, akkor tutira maradhatok. Ki kellene tanulni a hamisítást. Ők olyan felvételi lapot láthatnának, amin medimágusnak vettek fel, közben meg... nem tudom, elmentem én is látványmágusnak vagy akárminek. Szerinted nehéz lehet a felvételi értesítőt meghamisítani? Esetleg eltéríteni a baglyot? - Veti fel a kérdést vidáman, mint akit komolyan foglalkoztat ennek a lehetősége és elméleti megoldásai, amit gyakorlatba is ültethetne aztán. - Tanár nem? Hát jó, csak egy gondolat volt. Pedig el tudnálak képzelni úgy. Meg könyvtárosként is, vagy mint a Minisztériumban dolgozóként... vajon ahhoz miféle végzettség kell? - Tűnődik el, de végül vállat von megoldásra nem jutva, meg aztán serényen bólogat a látványmágiára is. Az lehet jobb "Sung-yeun"-nak. Mert hát általa valamennyire ki kell állnia az emberek elé, ugyanakkor mégsem, eltűnhet. Eztán a szobákba érnek, majd a mosdóban találkoznak újra. - Aha... Nem lány vagyok amúgy, hogy el kell fordulni. - Vág egy hatalmas vigyort, amit legfeljebb csak tükörből láthat a "srác", mert hát a mosdókban igen gyakori elem ez. Magában Chin-hae megállapítja, hogy tiszta fura a szobatársa, ennyire szégyenlős legyen. Olyanról már hallott, hogy valaki férfi létére a nők előtt igen nagy zavarba jön, de hogy saját nembelijei előtt is? Pedig annyira nem is áll gázul "Sung-yeun". Jó, oké, Chin-hae sportosabb, vállasabb alkatához képest kifejezetten gizdának hat "Sung-yeun", de az arca olyan finom vonású, már-már lányos, ami érthetetlen okokból sok csajnak bejön. Ó, tényleg! - Minden oké? - Kiált hátra válla fölött a furcsa tompa huppanást majd nyögést hallva, majd nem sokkal később ő is felbukkan, hogy elintézze a kézmosást. - Jut eszembe, nem is meséltem még, de tudok egy titkos hódolódról! - Fordul "Sung-yeun" felé hamiskás mosollyal, várván a reakciót. Vajon kíváncsi lesz? Azért valahol tök hízelgő, ha az emberbe valaki belezúg, még ha nem is tudjuk azt viszonozni.
- Oh ez igaz, csak egyetemmel együtt annyi, de hátha maradhatsz arra az időszakra is. Valahogy nem lehet őket rábeszélni? - érdemes lehet megpróbálnia, mármint ha neki fontos, bár persze nekem jó eséllyel az lenne a jobb, ha nem lenne itt olyan sokáig. Nem arról van szó, hogy bármi bajom van vele, mert amúgy rendes, vicces és még jó fej is, csak hát... folyton kellemetlen helyzetekbe keveredem vele karöltve, amikből nem igen sikerül értelmesen kijönnöm, meg aztán ő az egyetlen, aki ismeri a testvéremet így arra is van esélye, hogy könnyebben rájöjjön, én nem éppen ő vagyok. - Tanár? Nem hiszem, hogy az menne nekem. - bizonytalanul rázom meg a fejemet. Nem vagyok én ennyire magabiztos, meg aztán kiállni mások elé beszélni úgy, hogy mindenki csak rád figyel... na az meg főleg nagyon fura lenne, nekem biztosan nem menne. - De talán a látványmágia... nem is tudom. - persze ki kellene találnom lassan, de maximum ha még sem tetszik egy szak, akkor félúton váltok valahogy valami másra, vagy ilyesmi. Még egy kis időm van végleges döntés hozni, úgyis olyan szakra megyek, ami közel áll hozzám és aminek a tantárgyaiban jó vagyok. - Igaz a lányoknak könnyebb lehet. - félszeg mosollyal bólintok egyet. Én aztán tuti, hogy nem vetném magamat a tömeg közepére, hogy engem vigyenek a kezeiken végig, meg tapizzanak össze. Olyan fura érzés lenne és biztosan nekem mondjuk kellemetlen is. Nem is értem, hogy másoknak mi a jó ebben, bár minden bizonnyal azért sem, mert még nem igen voltam efféle bulikon. A pánik viszont hamar eluralkodik rajtam, amikor a manók a ruháimtól akarnak megszabadítani, így marad a futás, meg a... na jó nem sikítok az fura lenne. Csak sietősen a szobánk felé veszem az irányt, mert át kellene öltöznöm ott, ahol nem lát senki sem, amihez majd magam mögött kell hagyni Chin-haet is és valószínűleg ez lesz a nagyobb kihívás. Meg sem várom, amíg ő is elkezd vetkőzni. Attól úgy is csak még inkább zavarba jönnék. Én e miatt is öltözöm külön és általában, amikor a szobatársaim öltözködnek nem nagyon nézek oda. Más fontosat csinálok, vagy alvást tettetek. Na jó, nem mondom, hogy még sosem néztem meg mondjuk Chin-hae tetoválását, vagy hogy amúgy is, de... ezt szigorúan tagadom magam előtt is, úgy sokkal könnyebb. A hibát viszont ezúttal ott követem el, hogy nem vagyok szorosan az ajtó közelében, hogy a kellő pillanatban azonnal rácsapjam, amikor be akarna jönni. Tudom, hogy most nem cserélhetem le a kötést is, csak az inget. Előbbi annyira nem lett kávés, maximum foltos lesz, de most nem lenne időm se rá, nem kockáztatom, hogy Chin-hae pont akkor jöjjön be, így csak az inget veszem át, azt is gyorsan, nagyon gyorsan, így akkor amikor érkezik már a gombolásnál tartok és gyorsan meg is fordulok, neki háttal, amikor elhalad a közelemben. - Nem az... egész jól megúszta. - a nadrágot pedig akkor cserélem át úgy egy fél pillanat alatt, amikor már eltűnt a wc-ben és tuti, hogy nem jön ki onnan az alatt a pár másodperc alatt amíg én összekapom magamat. Persze a gyors ugrálásnak és kapkodásnak hála még így is sikerül kissé esetlenül intéznem a dolgot. A hideg padlón zokniban megcsúszom és úgy istenesen sikerül a hátsómra esni, már megint. Halkan felnyögök, de se perc alatt fel is pattanok, hogy gyorsan megigazítsam a ruhámat és visszabújjak a cipőmbe.
- Ja de, egyetemmel együtt három és fél év... Habár látod, én nem merek úgy tervezni, hogy még azt is itt tölthetem. - Ez talán némileg jó hír "Sung-yeun"-nak, hogy csak másfél évig kell kibírnia mellette. Vagy fél évig, mert talán új szobatársat kér a "srác" jövőre. - Az a rossz, hogy még érdekelne is a medimágia. Bonyolult ügy ez. - Vakarja meg a fejét hátul és próbálja könnyedén felfogni a dolgot, és vidám mosolyt villantani szobatársára, hogy ne aggódjon - már ha ilyen eszébe jutott -, meglesz valahogy. - Tanár nem akarnál lenni? Szerintem jó lennél annak, főleg ha egy kicsit ööö határozottabb is leszel. Meg aztán McGalagony se lesz már fiatalabb, lehet jól jönne neki is egy tanársegéd, aztán ha ő már túl fáradt a diákokkal vesződni, átvehetnéd a helyét. Tuti és biztos állás lenne. De átváltoztatástan lehet jó a látványmágiához is. Az nem érdekel? - Nagyon szívesen agyal szobatársa karrierjén. Igazából bárkién szívesebben agyal, csak a sajátján ne kelljen, pedig jövőre neki is el kell dönteni, milyen RAVASZ-okat fog letenni és azokra bizonyos szempontból nem ártana már most előkészülni. - Hát a leesés lehetősége is benne van, igen, szóval nem beszariaknak való. Ezért is jobb a csajoknak, őket sosem ejtik le, nekik nincs félnivalójuk. - Magyarázza, s már előre látja, hogy leendő "gyerekzsúros" koncertjükön nem "Sung-yeun" lesz az, akit a levegőben körbeúsztatnak, hacsak nem lebegtető bűbájjal teszik ezt. Vagy alápárnázó bűbájjal. Végül a túlélőcsomagot felnyalábolva - Chin-hae esetében gyorsan belapátolva - és a vérfoltokon aggódó manókat hátrahagyva ismét a folyosón járnak, immár vissza a klubhelyiség felé. - Ha neked ott kényelmesebb... - Von vállat, hogy "Sung-yeun" a fürdőben akar átöltözni. Fogalma nincs, miért jobb ott, mikor van tükör a szobákban is. Amúgy most hogy így belegondol, mintha mindig a fürdőben öltözködne a "srác". Vagy... mikor is öltözködik? Mire Chin-hae-t kidobja az ágy, addigra a másik szinte menet-kész, már csak könyveket és pergameneket pakol. Vajon reggel is fürdőben öltözik? Na majd megfigyeli eztán ezt a fura szokást, csupán szórakozásból, s addig is mással köti le magát, s nem a továbbtanulással. Beérve a klubhelyiségbe ő a szobába megy, átveti az inget hamar, hogy az új fehér ing alól is átderengjen néhol az egész hátas tetoválása. Ő megúszta a kávé javát, csak pár csepp ment rá, de szereti a tiszta holmikat, s nyugtázza azt is, hogy ő maga nem ragad a kávétól. Lehet ezért öltözik "Sung-yeun" a fürdőben, mert ő viszont rendesen átázott? Hmmm... Utánamegy a fürdőbe szépen, amúgy is lenen arra dolga. - Dobok még egy sárga kockát... Amúgy nem lett kávés a trikó vagy mifranc, amit az ing alatt viselsz? - Érdeklődik áthaladtában a "srác" felé pillantva, vagy legalábbis őt keresve tekintetével.
//
