2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Lassan minden rendben a helyére kerül és közel van már az esti zárás is. Nem kellett ma annyit pakolni, talán azért is, mert a nyakunkon a nyár, ilyenkor már nem vesznek ki túlságosan sok könyvet, hiszen nincs is rájuk szükségük. A diákok nem igen szeretnek nyáron tanulni, olvasni még csak-csak, de azért azt se viszik nagyon túlzásba. Nem is várható el tőlük, épp elég sokat kell tanulniuk év közben is, hogy még nyáron is ezzel foglalkozzanak. Persze az én esetemben ez mégis így volt, a könyvekbe temetkeztem, a saját szobámban, így annál kevesebbet kellett a szüleimmel időt töltenem, akik csak rombolták a nem létező önbecsülésemet minden egyes szavukkal és kijelentésükkel, pedig mulgik, én pedig boszorkány, gondolhattam volna, hogy több és jobb vagyok náluk, de ha gyerekkorodtól lelki terrorban tartanak, akkor sajnos ez nem olyan egyszerű. Az utolsó könyvet is a helyére teszem, csak aztán ülök le a jól megszokott helyemre, ahonnan ilyenkor este a tájat szoktam csodálni. Egyszerűen megnyugtat és jó érzéssel tölt el és szépen be lehet látni az erdőt is, ahogyan lassan a nap lemegy és esteledik. Szeretek ilyenkor itt nézelődni, jó érzéssel tölt el és ha volt is nehézség a nap folyamán az mind elszáll ilyenkor és teljesen sikerül megnyugodnom. A mai nap mondjuk elég nyugodt volt, úgyhogy nem igen volt efféle gondom. A fütyülésre kapom fel a fejemet. Még nem zárt be a könyvtár, de már nem sokára, ezért ilyenkor nem is igen vannak itt valami sokan. Úgy tudtam már mindenki elment, ezért is ültem le lazítani. A füttyszó viszont elhal és valahogy furcsa érzésem van. Meglepetten pillantok fel és nézek körül, de elsőre nem látok meg senkit sem, így hát marad az, hogy kicsit körülnézzek. Felállok hát és elindulok szépen csendben, hogy felmérjem a terepet. Talán csak egy manó, néha ők is megfordulnak itt, mondjuk feltakarítani a rendetlenséget és az esetleges maradt koszt, de azért jobb megnézni, hogy tényleg rendben legyünk. Amikor viszont nem manót, hanem egy magas vöröst látok meg egyből kissé összeszűkíteni a szememet. Hátulról is könnyű felismerni az ikrek egyikét. Hogy melyikük... na arról sejtelmem sincs. Nem vagyok egy ijesztgetős fajta, de azért kissé szigorú tekintettel köszörülöm meg a torkomat, ahogyan elindulok felé. Nem akarom ráhozni a frászt, ezért is hívom fel magamra a figyelmet előtt. - Remélem, hogy nem valami rosszban sántikálsz, túlságosan csendben vagy. Keresel valamit? Esetleg segíthetek? - azért nem gyilkos a tekintetem, de tény és való, hogy szigorúan pillantok rá, ami tőlem elég szokatlan. Na de késő van, lassan zár a könyvtár és még a nyugodt nézelődős perceimet is pont megzavarta.
♬ Fire ♬ ♦ Ruci ♦ Könyvkatasztrófa ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
Örültem neki, hogy senki sem járkált a folyosókon, mert borzalmasan néztem ki. Mondjuk, ha összefutok valakivel, és az megjegyzi, hogy úgy nézek ki, mint aki már három napja nem aludt, akkor majd meggyőzöm, hogy Fred vagyok. Lehet, hogy ő az ötletgyáros, de akkor én megmaradok a helyesebbik félnek. Végre eljutottam a könyvtár emeletéig. Sajnos tegnap este én veszítettem a kő-papír-olló játékban, és nekem kellett megkeresnem a Százfüllé-főzet receptjét. Hihetetlen, hogy amikor legutoljára a kezünkbe került, elégettük. Pontosabban eltüntettük a bizonyítékokat. Mindenesetre nem találtak ellenünk semmit, így megúsztuk büntetés nélkül a legutóbbi balhénkat is. Mostanában ez egre nehézkesebben megy. Friccs állandóan koslat utánunk, és lassan már a wc-re se mehetünk ki anélkül, hogy ne csekkolná le, hogy nem robbantgatni megyünk-e. Ami akárhogy is nézzük, jogos eljárás, mert nálunk sose lehet tudni, hogy mire készülünk éppen, de most kivételesen tényleg csak a jószándék vezérelt. Vissza kellett szereznem az elveszett papírjaink egy részét – kezdve a főzettel. Nagyjából emlékszem még a receptre, de biztos, ami biztos, megkeresem. A végén még úgy járunk, mint Hermione. És szerintem az a lány még jól is járt, hogy macskává változott, és nem valami kétéltűvé változott át. Valószínűleg az is elég feltűnő lett volna, de a cicákat mindig is aranyosabbnak tartottam, mint a gyíkokat. Beléptem a könyvtárba, és elkezdtem fütyürészni. Korán volt még, és reménykedtem, hogy a könyvtáros néni nem erre járkál éppen. Mondjuk, ha nem akarok lebukni, akkor lehet, hogy nem kéne fütyülnöm, mert azzal csak felhívom magamra a figyelmet. Gyorsan el is hallgattam, majd odasétáltam egy könyvespolchoz. Elkezdtem úgy tenni, mintha a könyvek gerincét olvasgatnám, és mintha érdekelnének is. Eközben azonban próbáltam oldalra sandítani, hogy nem jelenik-e meg a könyvtáros. De nem jelent meg, így gyorsan kikocogtam a folyosóig. Óvatosan elsandítottam balra, de nem láttam senkit, így elindultam előre. Abba az irányba haladtam, ahol az a könyv található, amiben a főzet receptje rejlik. Hogy ez a zárolt részben van-e, vagy sem, azt nem tudtam. Nem mintha érdekelt volna, hogy merre van, csupán az hajtott, hogy megtaláljam a receptet. Mi ugyanis nem maradhatunk csodareceptek nélkül. Igazán megtanulhatnánk már, hogy nem árt másolatokat készíteni a másolatokról. Sose lehet tudni, mikor lesz rájuk szükségünk. Végre odaértem a polc elé. Hátra se néztem, csak végigfutattam az ujjaimat a könyvek gerincén. – Százfüllé-főzet, merre vagy?
♫ Joke is our life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Félrebeszélve
