Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Ereklyeraktár
  Today at 15:17
Neal Charmaine




ϟ Az elveszett húgom
  Yesterday at 21:25
Oliver Bailey


ϟ Levéltári kincsek
  Yesterday at 16:43
Cody Armstrong

ϟ A Black Birds Tokyo-ban
  Yesterday at 16:29
Alicia Geller

A hónap posztolói
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Ivarn-vo Inor
 
Leticia Samuels
 
Jade Wilson
 
Grayson Paisley
 
Graves Matlock
 
Georgiana Findley
 
Statisztika

Összesen 575 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Sheree Parks

Jelenleg összesen 33317 hozzászólás olvasható. in 3113 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Sophia Osborne-Shors
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2017-04-14, 14:02


Dane & Sophia

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Bizonyos találkozások titokzatosak és ezért megfejthetetlenek. «

Nem szabad figyelnem arra, amit Peterről mond, de tudja jól, akármit is teszek a szavai akkor is beférkőznek a gondolataim közé, pedig nem szabadna. A legrosszabb sülhet ki belőle, ha sikerül beszélnem Peterrel és mondjuk valami kellemetlen veszekedés lesz belőle, bőven meg van az esélye, hogy a végén még olyasmiket vágok a fejéhez, hogy Dane ezt meg azt mondta és tudjuk jól mindketten, hogy annak csak rossz vége lehet, hiszen Peter azt szeretné, hogy távol tartsam magamat tőle, amit én meg is teszek, de Dane persze szándékosan keresztbe húzza a terveimet. Érthető módon, hiszen neki az a célja, hogy minél többet a közelemben legyen, hiszen Peterrel szeretne kiszúrni.
- Talán... régen te ilyennek ismerted, de én nem és meg is változhatott. Az emberek változnak. - elbizonytalanít megint és ez ebben az egészben a legrosszabb, hogy valahol igaza van, ha jobban belegondolok Peter tényleg olyan, amilyennek leírja. Szereti a változatosságot, a veszélyt... bár ezt így én még nem láttam, de mindig minden buliban benne van és okkal is lett Griffendéles, bátor és néha meggondolatlan és tényleg mindig is nagyon gyorsan váltogatta a lányokat, mintha igazán senki sem kötné le, de szimplán az is lehet, hogy csak keresi azt, aki tényleg érdekli majd, mint az a Lorelai, vagy... én? És ha nem? Ha ugyanúgy mindenkit megun egy idő után?
- Vagy csak vissza akarja fogni magát, te pedig meg se próbálod és még be is vallod, hogy... gyilkos vagy. - csak halkan fújtatok egyet, mintha attól bármi jobb lenne, pedig tudom jól, hogy nem, hiszen folyamatosan olyan nyomást helyez rám, amit elég nehéz elviselni, hiába küzdök ellene annyira. Azért nem egyszerű, hogy tényleg igaza van, jól sejti hatással van rám, de ennek ellenére még sem akarom, hogy ez így legyen, hiszen tudom jól, hogy mennyire veszélyes és nem is szabadna olyasmire gondolnom vele szemben, amiken volt már, hogy járt az eszem. Egy gyilkos és Peter talán jól gondolja vonzanak az ilyen alakok, de én akarok változni és nem akarok a hatásuk alá kerülni, mert annak mindig csak rossz vége van.
- Nem, semmi nem borítékolható! Tévedsz majd meglátod! - igen még utána kiabálok csak azért is, mert akkor sem úgy lesz, ahogyan ő gondolja, főleg nem szándékozom meghalni és vérfarkassá válni megint csak nem. Szó sem lehet róla, főleg hogy én már tudom milyen alak is ez a Dane. Talán az a Lorelai nem tudta pontosan, nem hitte el, hogy ennyire... gonosz is lehet valaki, pedig ő nagyon is az. Ellenben én még a helyemen maradok hiszen a fejfájás nem lett enyhébb, sőt csak erősödött, jobb ha előbb összeszedem magamat, mielőtt fel akarnék pattanni és elkenődnék itt a padlón.


Jeleeen! <3[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Is it destiny?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dane Seoras
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2017-04-09, 10:00

April && Morgan

returning to fight for the cute girl's love
[You must be registered and logged in to see this image.]


 Járkálnak ugyan diákok a közelben, ám Dane-t ez aligha zavarja. Ezúttal nem fog ölni, túl sok lenne a tanu, ám már többször bebizonyította, hogy még a tömeg közepén is az elemében tud lenni. Pont ettől olyan félelmetes, hogy a csinos arc mögött rejlő bestiát csak azok ismerhetik, akik számára már felvillantotta azt. A Valentin-napi bálon csupán Sophia volt az, aki látta maszk nélkül, ám ettől még Theresa kiszagolta őt, tehát tud róla. A férfi mégsem zavartatja magát, mintha ez is meg lett volna írva a forgatókönyvében. Már úgy ment a bálra, hogy lényegében tudta, hogy kik is hivatalosak rá, s egyenesen a mardekáros, sebzett arcú lányhoz ment, nem ott kellett improvizálnia.
- Te nem ismered annyira, mint én. Régebbi, sötétebb gondolatok fogalmazódtak meg benne, mint azt sejtenéd. Volt idő, amikor döntenie kellett, hogy öl, vagy meghal. Mindig előbbi mellett döntött, s nem csupán az életösztön vezette. Élvezte a halálközeli élményt. Ha jobban belegondolsz, sosem tudta lekötni senki, és semmi, mindig hajtotta valami vad vágy. – Őszintének tűnnek a szavai, még akkor is ha Sophia már a képébe vágta, hogy hazudik. Talán! Lehet, hogy csak túloz, Sophiának magának kell eldönteni, hogy mit is tud mérlegelni a barátjával kapcsolatban. Most, hogy Dane annyi év után feltűnt a színen, lehetséges, hogy megzavarja az idilt, ám mi történik, ha felnyitja azokat a bizony tágra zárt szemeket. Sophia lehetséges, hogy csak nem volt hajlandó elfogadni, hogy Peter is veszélyes.
- Fenét. Imádom, ahogyan magadat győzködöd. Peter nem nehezen kezeli az érzéseit, hanem hazudik magának, és neked is. Vérbeli gyilkos, és melletted vissza kell fognia magát. Én legalább bevallom, hogy mi vagyok. – Halkan nevet, a fejét csóválja, ahogyan közelebb mozdul, s megsimogatja a lány ajkát. Csupán egyetlen mozdulat, amolyan kiváncsi érdeklődés, hogy most éppen milyen hatást tud kiváltani a kis barnából. Azt várná, hogy remeg a félelemtől,  vagy zihál a vágytól, ám most mégis egy harmadik esemény történik. Egy szikrázó pofon, amitől még a vérfarkas szeme is csillagokat lát.
- Azta..! Ha már idejekorán ilyen heves érzelmeket váltok ki belőled, azt sikerként tudom felfogni Sophia. Semmit sem tudsz Lorelai-ról, azt viszont látom, hogy Peter ugyanazokat a hibákat követi el, így az eredmény is borítékolható. – Mosolyog az állát dörzsölve, ahol a lány a tenyerével illette. Meglepődött, az már biztos, Sophia sokkal erősebb lelkileg, mint hitte volna, de azzal nincsen tisztában, hogy ez még csak a kezdet. A férfi felpattan, és évődő mosollyal simít végig a tekintetével a lányon, hogy még hosszasan figyelje, amint távozik az egyik lépcsőforduló irányába.





 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophia Osborne-Shors
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2017-04-08, 11:40


Dane & Sophia

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Bizonyos találkozások titokzatosak és ezért megfejthetetlenek. «

A legnagyobb gond az a fickóval, hogy így is épp eléggé érződik felőle mennyire veszélyes és egyértelmű, hogy ezt nem is akarja titkolni, pedig megtehetné, tehetne úgy, mint aki nem akar rosszat, de valahogy fel sem merült benne, így viszont biztosan sejti, bármennyire is úgy érzem vonzódom is hozzá, félek is tőle és megijeszt a viselkedése, főleg amit a bálon tett, főleg az, hogy képes volt megölni valakit és annyira még az én eszem sem ment el, hogy a félelmemet bármi más képes legyen felül írni, hiába próbálkozik olyan erősen, azért a józan ész még mindig erősebb.
- Miért kellene hinnem neked? Peter... nem szabadul el csak úgy. Akármit is mit is mondasz, úgyis minden szavad hazugság és kár hinni neki. - igen ellenkezem ezúttal is, mert nehéz elhinnem, hogy ők egykor tényleg barátok voltak, annyira hihetetlen, hiszen most ellenségek. Tudom miket tett Dane és azt is tudom, hogy hogyan beszélt róla Peter és abban nem éreztem az ég világon semmit sem abból a barátságból, ami valaha köztük volt állítólag. Talán Dane akkor is ugyanilyen volt, csak épp valahogy manipulálta Petert, aki egy ideig mondjuk hitt neki és ennyi. Nem hiszem, hogy komoly barátság volt.
- Nem sütik rád... az vagy, megöltél valakit és gondolom nem ő volt az első. - igen tudok róla, hiszen Peter elmondta, leírta nekem a levelében és jó eséllyel e nélkül is egyértelmű lett volna, hogy a hallott tanárhoz Dane-nek van köze, akkor is rájöttem volna, ha nem mondja el nekem Peter, hiszen Dane ott volt a bálon, ki más ölne meg egy tanárt? Nem vagyok annyira másnapos, hogy elhiggyem az egész tényleg valami véletlen volt, a buli után valakinek a meggondolatlan lépése. Mégis alig merek levegőt venni, amikor közelebb hajol hozzám, pedig tudom hátrébb kell húzódnom, de jelen esetben ez nem is olyan egyszerű.
- Talán... Peter nehezen kezeli az érzéseit, de magától nem tett volna olyat, csak te váltottad ki belőle. Addig-addig kavartad a lapokat, amíg elpattant nála valamit, mint... mint most is. - én viszont hátrébb húzódom, ha csak egy kicsit is, de mintha úgy érezném a közelében, hogy nem kapok levegőt és lássuk be így is épp eléggé zúg a fejem a másnaposságnak hála és hogy Peter nem hajlandó beszélni velem, nincs szükségem még arra is, hogy Dane megint azt csinálja, mint már annyiszor. Mégis megremegek szinte, amikor végigsimít az ajkaimon és képtelen vagyok felfogni mitől van ez. Félnem kellene tőle, de ez a stílus... biztosan valamiféle mágia lehet a dologban és iszonyatos akaraterő kell hozzá, hogy végül mégis csak megmoccanjak és valahogy automatikusan emelem a kezemet, amire talán jelen esetben nem számít, de lássuk be okkal lettem Mardekáros. Talán, ha más házba járnék, ha egy ártatlan Hugrabugos lennék könnyebb dolga lenne, de így mozdul a kezem és a tenyerem, ha csak nem számít rá és hajol el, vagy fogja meg egy villanás múlva már az arcán csattan. A szívem persze így is a felindultság miatt hevesen kalapál, majd ki ugrik a helyéről és kell pár pillanat mire a mozdulathoz szavak is társulnak.
- Én nem vagyok valami... trófea! Se neked... sem neki! Az a lány, Lorelai okkal választotta Petert és... jól döntött! - ha csak nem tesz valamit, vagy kapja el a karomat akkor most már hátrébb csúszom a padon,bár fel nem pattanok, mert jó eséllyel akkor biztosan szédülés törne rám és azzal csak kiszolgáltatottá válnék előtte.


Jeleeen! <3[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Is it destiny?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dane Seoras
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2017-04-04, 06:00

April && Morgan

returning to fight for the cute girl's love
[You must be registered and logged in to see this image.]


  Sophiát minden bizonnyal az lepheti meg, hogy ezúttal nincsen füst, vagy egyéb árnyjáték, még csak maszk sem, mint a bálon. Dane teljes fizikai valójában jelenik meg előtte, a kölnije illata érzéki élményt ébreszthet a lányban, a jelenléte ellenben továbbra is nyomasztó, hiszen a pillantása oly perzselő, hogy szinte lehántja a lányról a ruhát. Lezserül hátradobja félhosszúra nyírt haját, szinte hiányzik neki a sörény, amelyet most egy állás miatt távolított el. Kisfúsnak tűnik a szakáll nélkül, ám nem különben veszélyesnek. Minden mozdulata halált ígér, akár egy lecsapni kész ragadozóé, ezt a titkát már tudja a lány; vérfarkas. Emberi alakjában sem visszafogott, mesterséges korlátja csupán az ösztöneinek, hogy egy nagyobb, sötétebb cél érdekében tartsa az álcát.
- Fiatal vagy még ahhoz, hogy a barátságról papolj szivi. Barátok voltunk, s ez nem múlik el nyomtalanul, bármennyire is drámaira veszed a helyzetet. Nem csak olyan.. ölelgetős, nyálas rózsaszín habcsókos barátság van, mint amire te gondolsz. Peter igenis élvezte egykor a versengést, sőt ő maga olykor bizony komolyabban elszabadult, nekem kellett rá vigyázni. – Nosztalgikus mosollyal von vállat, ahogy feldereng emlékeiben az, hogy a fiú vérszomja, ölni vágyása már túlmutatott azon, hogy vadásznak hitte magát, inkvizítori jelleggel máglyára küldött volna bárkit, aki kicsit is gyanus. Komor elégedettséggel töltötte el, ha a meggyanusított testébe mélyeszthette a késeit, s fröcsögött a vér..
- A barátnődet? Melyiket? Sokan vannak, én pedig köztudottan álnok vagyok.. Tudod, mindenki rámsüti, hogy csúnyafarkas, és miegymás.. – Teszi macskakörömbe az adott szót a levegőben, s nevet hozzá halkan, bársonyosan, mint aki nem is veszi komolyan a dolgot. A fenyegetés különben is mit jelent? Puszta szavak. Nem követik szükségszerűen tettek is. A legtöbbször csupán jó móka. A lány bizonytalanul dacos arcára veti sötét íriszét, hagyja, hogy Sophia kétségek között vergődve ússzon benne, s egy pillanatra közelebb hajol, hogy szinte összeérjen az arcuk.
- Van benne igazság, noha nem teljes a történet. Lorelai a maga ura volt, és kettőnk között lavírozott. Nem volt egyszerű ezt egyikünknek sem.. kezelni. Peter ellenben.. nos tudod, ő az, akit hazavinnél anyucinak, valójában míg az a lány velem pusztán a fizikai.. állatias énjét élte ki, azt hiszem őt igazából szerette a maga módján. Hogy mi volt kettőjük között.. az nem az én féltékenységemen múlt. Peter sem őt, sem engem nem akart igazán bántani. Csak megtörtént.. Az elvakultsága tette, mindaz, amivel téged is kezel. És ezt pontosan tudod. – Nem hajol hátrébb, kiváncsian szemléli a lányt. Nem mondott újat, csupán kiegészítette Peter mondandóját, olyan plusz háttérel, ami sajnálatos módon valóban beleillik a vadász profiljába.
- Hát nem tudod..? Hogy ezúttal ne az övé legyen a kiszemelt lány. Butus..! – Simít végig a lány ajkán, mintha ez oly nyilvánvaló lett volna eddig is. A nyomasztó közelség mintha egy pillanat alatt váltana át fullasztóan buja gondolatok tengerévé, hirtelen kezd forró lenni a levegő.







 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophia Osborne-Shors
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2017-04-03, 20:06


Dane & Sophia

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Bizonyos találkozások titokzatosak és ezért megfejthetetlenek. «

Talán igen faképnél is hagyhatnám, de miután Peter fogta magát és felszívódott, nem hajlandó beszélni vele, plusz a fejem valami iszonyatosan hasogat és a tegnap este végül nagyon nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna... hát nincs mit tenni, most a kiabálás nem fér bele és az sem, hogy hirtelen felpattanjak, mert a végén még hirtelen és közeli kapcsolatba kerülnék a padlóval, azt pedig nem akarok, főleg nem előtte. Nem azért, mert ciki lenne, csak épp ez is a gyengeséget mutatná és hát Peter felvázolta már egyszer, hogy azért van itt, hogy tönkre tegye az ő életét és akkor jó eséllyel az enyémet is, mert rajtam keresztül tenné és az efféle bénázással csak alapot adnék neki, hogy könnyen meg is teheti.
- Ez nem ilyen egyszerű. Nyilvánvaló, hogy halvány fogalmad sincs róla, hogy mit jelent a barátság és arról sem, hogy vannak dolgok, amik igenis nagyon bonyolultak tudnak lenni. - és igen ez a Peter és én dolog az, hiszen sosem merült fel és mi már elég régóta vagyunk jó barátok, erre most merül fel, amikor amúgy is elég rossz a helyzet és persze, hogy más felé kacsintgattam, mert nem tudtam, hogy ő mit érez, nem is adta a tudtomra és bár tény... mostanában nem volt igazán komolyan köze senkihez sem, de beszélt lányokról és nem állított le, ha én beszéltem valakiről. Mégis miből jöttem volna rá, hogy ő már nem csak barátként tekint rám? Ő szúrta el, mert nem tudott velem nyíltan beszélni. Ha megtette volna, eleve nem jut el eddig az egész. Dane csak meglovagolta ezt a hullámot és kihasználta, no meg persze hevítette a parazsat.
- Gondolom más terved van, mit tudom én. Peter nem ködösített csak... fájdalmas a múltja és nem mesélt róla nekem, te viszont megfenyegetted egy barátnőmet nem? És... és egyébként is. - hasogat a fejem, most tökéletes összefüggésekről beszélni azért elég nehéz, de ennyire nem lesz könnyű dolga, hogy Peter ellen fordítson. Ennyit azért sejtek, hogy ezért csinálja, még ha ellenkezek is, lehet hogy valahol mélyen elülteti a gyanakvás csíráját és neki az is elég. Peter tényleg nem volt őszinte, azt sem mondta meg mit érez és a bálon se mondta meg, hogy az álarc kit takar, csak mert sértettnek érezte magát és inkább... hisztizett.
- Nem csak úgy ölte meg, téged akart... gondolom tettél róla, hogy így legyen és az egész csak véletlen volt, baleset. - igen ezt ő mondta és én el is hiszem neki igaz? Nem ölne meg szándékosan senkit, főleg nem olyan valakit, aki fontos neki. Ez az egész véletlenül történt, mert rosszul alakultak a dolgok és mert Dane minden áron ki akarta sajtolni belőle, hogy megtegye, maximum azzal még ő sem számolt, hogy mi lesz a végső következmény. Talán tévedett, de ki tudja, valahol még azt is kinézem belőle, hogy ez az áldozat sem érdekelte. - Tudod, ha Peter tud komoly is lenni, mégis miért akarsz rosszat neki? Nem lehet kiigazodni rajtad, egyszer fenyegetőzöl, máskor meg... - most egész értelmesen viselkedik, bár a nézése most is olyan, mint eddig, hátborzongató és egyben bizsergető és nem tudom eldönteni, hogy melyik az erősebb.


Jeleeen! <3[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Is it destiny?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dane Seoras
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2017-03-26, 16:24

April && Morgan

returning to fight for the cute girl's love
[You must be registered and logged in to see this image.]


  Elégedetten kostatálja, hogy a lány van annyira bátor (vagy keserű?), hogy nem pattan fel, hogy rögtön lelépjen. Helyes! Legalább beszélhetnek, habár bőven benne van a farkas szerint, hogy Sophia hajlamos vagdalkozni, méghozzá ezt anélkül teszi, hogy ismerné a teljes képet. Homályos információkat kapott, és ez alapján bizony téves úton jár. Fogalma sincsen, hogy kivel áll szemben úgy igazából, és arról sem, hogy a legjobb barátja sokkal mélyebb sötétséget rejteget, mintsem feltételezné róla. S hogy ő most azért van itt, hogy befeketítse Petert? Van rá esély, de mégsem ez az igazi célja. Hogy mi is pontosan? Az még alakul, bőven alakul. Nincsen köd, nincsen ijesztgetés, csakis ő maga, emberi alakjában.
- Miattam? Ha kicsit is erős lenne köztetek a kötelék, mindez fel sem merül. Végig veszekedtetek, amit érdekes volt végignézni. Érdekes? Pontosítok. Szórakoztató. Nem én álltam közétek, te magad tetted. Ha ő kell neked, akkor miért kacsintgatsz mások felé? Ha meg nem, akkor ezt közel sem tisztáztátok. – Szavai akár fájdalmasak is lehetnének, de mivel csak azt foglalja össze, amit látott Sophia esetében, akár igaza is lehet, ám a megbántott lány vélhetően úgyis az álnok fondorlatot fedezi benne fel.
- Ez így annyira nyilvánvaló. Csak egyet felejtesz el Sophia. Nem én vagyok az, aki ködösít, hanem ő. Az én céljaim jobbára nyilvánvalóak voltak eddig is. Látni akartam őt, s kicsit újraértelmezni a múltat, amelyben ő volt az, aki másoknak ártott. Nem gondolod, hogy ha bántani akartalak volna, már régen nem élnél? – Neveti el magát, ám ezúttal nem gunyorosan, csupán hitetlenkedve. Az előbb tétovázott, hogy leüljön, vagy a falnak támaszkodjon, az utóbbit válaszottta, de ha beszélni akar a lánnyal, a bizalom felkeltése nélkül, akkor akár bizonyos kártyákat ki is teregethet. – Megmondtam, hogy figyellek egy ideje. Mindig titkokra vágytál, vonzott az ismeretlen, és Peter.. jelenleg nincsen olyan állapotban, hogy igazán tökéletes legyen neked. Ám nem reménytelen. Képes ő arra, hogy komolyan is vegyen bizonyos dolgokat, és hát ki vagyok én, hogy mindig a szemrehányás keresztüzzében éljek? Az a lány, akiről beszéltem.. Nos.. Mindkettőnkben látott valamit, bennem a farkast, s vonzotta a veszély. De hát mint a legtöbb szőke kislány, romantikus álmodozó volt, és végül Peter mellett kötött ki. Ám a kedves barátodból kiírthatatlan a vadász, és megölte őt, csak mert farkasként látta.. Ne hidd, hogy minden olyan egyszerű, mint látszik. - Felhúzza az egyik térdét maga mellé a padra, s átkulcsolva azt, mered a lányra. Most rábízza, hogy mit kezd a kapott információkkal. Vélhetően mindez elindított valamit Sophiában, a kérdés csupán annyi, hogy mit. Dane továbbra is azzal a leplezetlen vakmerősségel, férfias sármmal nézi, ahogyan eddig, talán most alkalma is nyílhatna, hogy megkóstolja a lány ujjait, vagy akár még többet is. Az érzés akár nyomasztó is lehetne, holott ezúttal csupán valóban beszélgetnek.




 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophia Osborne-Shors
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2017-03-25, 18:33


Dane & Sophia

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Bizonyos találkozások titokzatosak és ezért megfejthetetlenek. «

Peter ugyan nem lépett le teljesen, de velem nem hajlandó beszélni én pedig nem vagyok hajlandó rohanni utána, hogy ugyan mégis tegye már meg és ne szívódjon fel csak azért, mert... miért is? Megbántott nagyon csúnyán, aztán eltűnt, nem hiszem hogy nekem kellene keresgélnem őt és próbálnom beszélni vele. Felnőtt már lényegében, akkor viselkedjen is úgy, most pedig amúgy is jobb, ha megpróbálok regenerálódni, mert a fejem úgy hasogat, mint az istennyila, ahhoz pedig, hogy elmúljon nem szabad most túlságosan sokat gondolkodnom. Ezért is jobb most itt, ahol csend van és nem nagyon mászkál senki sem, legalább nincs zaj, nincs aki zavarna és így talán nem erősítenek rá még jobban a fejfájásomra, ami már így is rettenetesen kínzó. A léptek zaját persze gond nélkül meghallom, sőt még hangosabban is csattognak, mint amilyenek valójában. Csak felpillantok és Danet pillantom meg. Persze a legszívesebben nekiesnék, mert ő okozta ezt az egészet, de most még ehhez sincs erőm.
- Csak beszélj... halkabban és az estét te tetted tönkre, ő csak... miattad hülyült meg annyira. - Peter hülyén viselkedett, a féltékenységi jelent, meg minden, de az egészet akkor is Dane okozta és persze, hogy őt hibáztatom miatta, hiszen ő okozta, ő intézte el, hogy Peter féltékeny legyen, biztosan tudta, hogy ez lesz belőle és a többit is ő hozta össze, miatta volt Peter olyan feszült és ezért viselkedett annyira rettenetesen, aztán persze ő ráncigálta el, tehát azért is nem figyelt a neki szánt dalra sem. Tehát az egész az előttem álló hibája, ez nem is kérdés. Bár fel nem pattanok, mert a végén még megszédülnék, de azért kicsit arrébb csusszanok. Másnapos vagyok, cseppet sem vagyok vevő a sármjára, főleg mert hiányzik Peter és pocsék érzés, hogy így viselkedett és egyébként is a tegnapi nap egy az egyben rémes volt, kivéve utána a szórakozást, de az igazán csak az ivászat miatt volt jó.
- Szemét módon viselkedik most, de... ez nem jelenti, hogy nem bízom benne. Évek óta ismerem már, a legjobb barátom, bár most nem úgy viselkedik, de... miért hinném el, amit te mesélsz, eddig is azért csináltál mindent, hogy másoknak árts és tönkre tegyél mindent, amit csak lehet nem igaz? - a fejem fáj, de attól még az ilyen dumákat nem veszem be csak úgy, úgyhogy akármivel is próbálkozik nem lesz könnyű duma. Peter most tényleg nagyon problémás annyi szent, megbántott és még tovább folytatja, sőt ki tudja, hogy mi lesz még belőle ezek után, de... ettől még nem múlt el az, hogy évek óta ismerjük egymást és lehet hogy egy ilyen sötét históriáról nem mesélt, de lássuk be nekem is van titkom előtte, de ez még nem jelenti azt, hogy nem bízhat meg bennem. Végül is, ha innen nézzük akkor egy-egy.


Jeleeen! <3[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Is it destiny?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dane Seoras
Reveal your secrets

avatar

Ex-Halálfaló

ϟ Kor : 25
ϟ Hozzászólások száma : 136

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2017-03-23, 13:31

Sophia && Dane

returning to fight for the cute girl's love
[You must be registered and logged in to see this image.]


  Pontosan tudja, hogy Peter elhúzta a csíkot, tehát hiába is keresné Sophián, nincsenek összenőve. A jófiú szokás szerint magát vádolja, ami tulajdonképpen jogos is, igen sok keze volt a múltbeli eseményekhez, amelyek amikor elindultak, kitörölhetetlenül nyomot hagytak mindkettőjükben. A farkas még mindig megmosolyogja, amikor visszaemlékszik a bálon történtekre, hogy a két lány mennyire kiakadt, szinte egymás karjaiba menekültek. Dane szeret hatásosan megjelenni, ezúttal viszont nem kívánta magára vonni a figyelmet. Érdeklődve nézett volna körül, ha már itt kapott munkát. Kapott? Szerzett magának. S ha már nem leli sehol Petert, marad a lány. Mehetne az orra után, megtalálná a vadászt, mégis hagy neki annyi menekülőutat, hogy csak nyalogassa a sebeit, nem túl férfias módon. Megérkezik a vélt irányba, holott nem igazán érti, hogy a barna szépség mit is kereshet az alagsorban, túlságosan sötét hely, titkos tettekre való színtér. Közelebb siet, s nem takargatja magát, hogy Sophia lereagálhassa a jelenlétét. Viszont felemelt kézzel, mint aki még csak veszekedni sem akar. Csinos arcán pusztán halovány mosoly játszik.
- Nem bunkóskodni jöttem. Kár, hogy nem volt több időnk egymásra legutóbb, de a barátod elrabolt. Ezzel, és még sok mindennek sikerült tönkretennie az estét.
– Nem ül le mellé a padra, a kislány bizonyára sikítva pattanna fel mellőle, vagy nem így van, és máris vevő Dane sármjára? Végtére is nem bizonyított, hogy ő volt a gyilkos, ha egyáltalán gyilkosság történt, és nem egy véletlen bulis baleset.
- Azt gondoltam Sophia, hogy ha már ennyire kiváncsi természet vagy, miért ne hallhatnád Peter részletekbe menő históriáját egy másik szemszögből. Feltétlezem, egyre kevésbé bízol benne, amit nagyon is jól teszel. Itt az ideje rájönnöd, a legtöbben nem azok, akiknek mutatják magukat. Én ellenben nyitott könyv vagyok. [/color]– Támaszkodik a falnak karbafont kézzel. Megint feketében van, s maradt a makulátlan külső, rövidebb haj, és simára borotvált áll.


 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophia Osborne-Shors
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 129

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2017-03-20, 16:05


Dane & Sophia

[You must be registered and logged in to see this image.]

» Bizonyos találkozások titokzatosak és ezért megfejthetetlenek. «

Sok volt a tegnapi buli, talán el se kellett volna mennem, sőt ha tudom, hogy ez lesz a vége, akkor biztos, hogy nem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy Dane ott is megjelenik és azt sem, hogy leszek annyira naiv, hogy ebbe bele sem gondolva egy szimpatikusnak tűnő idegennek akár még a karjaiba is omlanék, csak azért, mert épp odafigyel rám, miközben Peter... Nem, e felett még mindig nem sikerült napirendre térnem, még hogy Peter féltékennyé akart tenni, ami azt jelenti, hogy tetszem neki. Ennél komolyabba még nem is akarok belegondolni, mármint hogy szerelemről lehet szó. Peter nem is az a szerelmes típus. Persze más az, hogy volt régen egy lány... de mi már mióta barátok vagyunk. De nem is számít, hiszen hiába énekeltem el a dalt, akkor se került elő, ami csak még kiborítóbb volt. Érthető, ha most hasogat a fejem és még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy jól emlékszem, hogy a bál végén valami tanár is meghalt... Persze, ha most ebbe jobban belegondolnék sejteném, hogy Dane volt az, hiszen bármire képes Peter megmondta, akár egy ember életét is elvenné csak azért, hogy megkeserítse más életét, jelen helyzetben Peterét és ennek kapcsán az enyémet is, pedig én aztán semmiről sem tehetek. És persze azt sem tudom, hogy Peter sértettségében csak úgy odadobott neki, miután előtte most már biztos, hogy ő küldte azt a dalt. Hát ez is gyorsan elmúlt, ha tényleg így van.
Le kell ülnöm és nem szabad túl sokat gondolkodnom. Azt sem tudom hirtelen merre is vagyok. Biztos, hogy órára mentem, de sokan voltak a nagyterem környékén, túl nagy volt a zsivaj, ezért az első folyosón lekanyarodtam, aztán pár lépcső és most... körbe sem pillantok, csak a halántékomra nyomom a két mutató ujjamat és masszírozni kezdem, miután leültem az első padra, ami szembe jött. Nem mintha ettől egyből minden jobb lenne, de legalább olyan, mintha segítene, legalább esélyt adok a dolognak. Komolyan szét fog robbanni a fejem és persze elmehetnék a Gyengélkedőre, na de egy szimpla fejfájás miatt, főleg hogy másnaposság az oka és nem valami front, vagy egyéb... Tudom mi kellene, meg van a bevált receptem, csak ahhoz el kellene jutni a konyháig. Valószínűleg pont oda indultam, csak épp nem sikerült elérni a célt, pedig megváltást jelentene most egy csokiturmix egy fél vajas kiflivel.


Jeleeen! <3[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Is it destiny?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 337

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-05-04, 10:53

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-04-21, 17:20


Cedric & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Azt hiszem idővel képes leszek elfogadni és kezelni is ezt a helyzetet, hogy valakinek fontos vagyok és valaki szerint különleges is. Felettébb jó érzés és... az is, ahogyan közeledik hozzám. Nagyon kedves velem és azóta hogy találkoztunk tényleg úgy érzem, hogy megnőtt az önbizalmam és sokkal többre képes lehetek, mint amit eddig hittem magamról. Nem érzem már annyira, hogy csak egy őrült vagyok, aminek a legtöbben beállítottak, hanem talán tényleg képes lennék változtatni a világ sorsán és talán tényleg jobbá tehetném a világot, csak tennem kell érte. Miatta nem félek a vérmágiától sem, bár ő aggódik ezúttal helyettem is.
- Nem ijesztesz meg, erről szó sincs. Bizonytalan vagyok, de nem miattad, csak... félek mikor jössz rá, hogy rosszul döntöttél. - igen azért ebben ez az ijesztő, ha netán a barátai megpróbálják lebeszélni rólam, vagy ő maga jön rá, hogy túl sok a zűr körülöttem, netán ő maga érzi majd azt, hogy tényleg baj van velem. Azért ez... elég félelmetes lehetőség és nem szeretnék abba belefutni, hogy a végén kiderül, tényleg hibázott, amikor én már többet érzek iránta, hiszen már most is nagyon kezdem megkedvelni. Nem akarom, hogy összetörje a szívemet. Mégis túlságosan jól esik a csókja és ha akarnék se tudnék neki nemet mondani. Az a helyzet, hogy nem is nagyon akarok. Csak elmerülök benne, még ha nem is olyan mély és elnyújtott csók is ez, csak mondhatni egy apró szájra puszi, de ettől még ugyanúgy nagy hatással van rám.
- Azt hiszem látogatni lehet, csak... mértékkel. De nem olyan vészes, én nem érzek belőle semmit, ne aggódj. - rossz álmok, ilyesmiktől lehet ugyan tartani, de nekem épp elég rossz álmom volt már, úgyhogy miért is félnék még néhánytól nem igaz? Nem hiszem, hogy olyan rémes lenne pár kósza álom, amikben azok a lények szerepelnek. És ha mégis... majd túl leszek rajta és helyrehozzák a tenyeremet, vagy én magam hozom helyre. Miért is ne? Végül is én csináltam, az is lehet, hogy a megoldására is rájöhetek csak úgy magamtól, ha igazán koncentrálok rá.
- Biztosan van rá mód, ahogyan az álmaimat is lehet kezelni, valahogyan ezt is, csak rá kell jönnünk, hogyan és... rájövünk rendben? - megszorítom még a kezét, amikor megállunk a Gyengélkedő előtt. Szép kis séta volt és azt hiszem rám fért, igazán sok erővel ruházott fel még pluszban, hogy megoldjak mindent, amit kell. Az újabb csókot bátrabban viszonozom, mint az elsőt, még ha netán Fred ki is les bentről és utána majd piszkálni fog, hiszen ő mindenki tudja, hogy nem egy romantikus lélek, mármint... na jó nem vagyok én ebben annyira biztos.
- Egyébként azt hiszem Frednek tetszik egy szőke Hugrabugos lány, úgy tudom kviddicsezik is, bár ebben nem vagyok biztos. Köszönök mindent! - még adok egy újabb puszit az arcára, csak aztán szánom rá magamat, hogy végre visszatérjek a gyengélkedőre, de nem akarom, hogy rosszul érezze magát esetleg Fred miatt. Engem a bohókás Griffendéles cseppet sem érdekel, a Roxfort Bajnoka viszont nagyon is, ez már nem is kétséges. Nem véletlenül széles mosollyal lépdelek be az ajtón, mint aki a felhők között jár.

//Szuper volt, jöhet a folytatás, édesek! biglove joooeg //

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Nagy hír


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cedric Diggory
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-04-20, 10:03


Kylie&Cedric

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Lost souls



Azt szeretném valahogy elhihetetni vele, hogy különleges. Csak éppen hogyan tegyem ezt, amikor nekem mindig volt barátnőm, és rendkívül népszerű vagyok? Én mindenkiben igyekszem meglátni a jót, az értékest, és ettől még Kylie hiheti azt, hogy a személye mindegy is, pedig ez véletlenül sincsen így. Igaz, nem kell sok magyarázat ahhoz, hogy higgyek neki. Gondosan átgondoltam már az első percektől, nem attól lesz valaki fontos az életemben, hogy én mit látok benne, mert az csak egy dolog. A Hollóhátas látnok lány hihetetlenül empatikus, és nagyon is sokat tud adni, csak még nem volt senki az életében, aki ezt elfogadta volna. Talán attól lett ilyen, mert sokan lenézték, és magából kiindulva tudta, hogy milyen az, ha az embert bántják.
- Én nem akarlak megijeszteni azzal, hogy tetszel. Csak... kiváncsi vagyok, hog milyen lenne több időt tölteni veled. Nem akarok magányos lenni, de csak ezért erőltetni sem semmit. Ahogy mondtad, majd meglátjuk. – Azért mégiscsak felteszem neki a kérdést, hogy úgy értette, hogy nyugodtan próbálkozzak, ne zavartassam magamat attól, hogy gyakorlatlan, vagy hogy kár is várnom rá, inkább álljak tovább. Szívesen szerint csakis az elsőt csinálnám, hiszen annak van értelme, nyilvánvaló, hogy kedveljük egymást. Már az első pillanatokban látszott, hogy ez így van, a vonzódás egyértelmű volt, és csak remélni merem, hogy Fredhez azért nem bújt úgy hozzá. A csók első körben csak érdeklődés, hogy mennyire lepődne meg, mennyire riasztaná el a dolog. Úgy gondolom, hogy gyorsnak kell lennem, hogy csak egy pillanat műve legyen az egész, mégsem tudom olyan gyorsan elkapni a számat, mert muszáj kiélveznem a helyzetet, még ha letámadás jellege is van ennek az egésznek, de végtére is én sosem voltam hugrabugos félős alkat, bátornak kell lenni. Legalábbis ebben úgy gondolom, hogy megpróbálok, hiszen amúgy van lelki gondom éppen elég, és szükségem van Kylie-ra. Éppen ezért meglep, amikor visszacsókol. Érződik rajta a tapasztalatlanság, és össze sem ölelkezünk, de mégis benne van a dologban. És a gyakorlatlansága nem érdekes, mert pótolja azzal, hogy odafigyel rám, így elmosolyodom, amikor elválunk a gyors szájpusziból.
- Oh értem, azért köszönöm, hogy szóltál, akkor megvárlak. Nem is lehet látogatni? És... olyan szörnyen hangzik, hogy nyitott a lelked, mintha bárki bemehetne, vagy ilyesmi. – Akkor elindulunk a Gyengélkedő felé, hogy ne legyen gond, hogy kiszökött, már így is örülnöm kell, hogy rám szánt pár percet. Végülis a lényeget megbeszéltük. Az én dolgom meg várhat, maximum amíg Kylie nem jön ki, addig csinálok magamnak valami bájitalt, hogy ne kelljen aludnom, hallottam már ilyesmiről, működhet.
- Igen, én meg nem is akartam vele veszekedni, ha nem érti, akkor felesleges győzködnöm, de.. olyan jó, hogy te ebben partner vagy. Igazad lehet, ezek az idősíkok, mintha egyszerre lennék élő, és halott. Szét kéne valahogy választani, és tovább kéne élnem az életemet. Viszont pár napon ez nem múlik. – Sétálunk most már a gyengélkedőig, ahol átölelem, és zárásul ismét egy csókot adok, azért nem túl hosszan, hiszen ezt még gyakorolnunk kell. De egy picit határozottabbat, mint az előbb, hiszen most napokig nem látjuk egymást, ami remélem tényleg nem húzódik el.
- Kérlek, hogy üzenj, ha van valami, és nem kell kiszökdösni. Türelmes leszek, legalább ebben. – Simogatom meg a haját mosolyogva, ha már van kire, és mire építeni, akkor azért lényegesen jobb a kedvem.

//Köszönöm szépen a játékot, nagyon édes volt^^//




zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Kylie ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
The love is only pain!
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-04-16, 21:18


Cedric & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Pár jó szó is nagy dolog az én életemben, hiszen eddig ez nem volt túl gyakori. Nem kaptam jó szavakat, maximum a szüleimtől, de ennyi. A tanáraim többsége is gyakran nézett rám furcsán, valahogy nem igen fogadták el jó kifogásnak azt, hogy nem sikerült semmit sem aludnom szinte a rossz álmoknak hitt jósálmoktól, csak nem értékelték, hogy nem voltam elég fitt és friss az órákon, de Cedric nem nézett rám furcsán már az elején sem, ahogyan a legtöbben, úgyhogy igen is számít az a pár jó szó. Még Fred is akkor kezdett csak el igazán hinni nekem, amikor látta, hogy mik történtek, amikor elégett a kartotékos papír, amikor megjelentek a rémségek a fák között és megtaláltuk a fát az álmomból. Nem hiszem, hogy az elején ne kételkedett volna bennem, Cedric pedig már az elején sem.
- Persze ez természetes. Tudod... még nem igen volt senki, akinek fontos lettem volna, most aztán főleg ne ragadja el semmi sem a lelkemet. - és persze úgyis szólok neki, ha tud segíteni. Ha lesz rá lehetőség, akkor hozzá fordulok majd elsőként, és óvatos is leszek. Tudom, hogy a vérmágia veszélyeket rejthet, nem is kicsiket, épp e miatt vigyázni fogok, hogy ne legyen baj belőle. Azért nem vagyok buta, tudom, hogy McGalagonynak igaza van, de mégis ha értek hozzá és jó dolgokra is jó lehet, akkor miért ne éljek vele és használjam ki?
- Hát öhm... ez így... - túlságosan direkt kérdés volt már ebben igaza van. Nem lehet mindent ilyen részletekbe menően megtárgyalni, vagy mégis csak esetemben nem árt? Nem is tudom, de sokáig nem kell gondolkodnom, mert tényleg közelebb hajol és egy pillanat múlva már az ajkait érzem az enyémeken, még ha csak egy pillanatra is, afféle ismerkedős, óvatos jelleggel. Ettől még persze nem kevésbé édes az érzés, még ha új is nekem, de mindenképpen jó értelemben vett újdonság most ez. Óvatosan csókolok vissza, valószínűleg kicsit lekésve a dolgot és ügyetlenül, de gondolom ez is olyasmi, amibe bele lehet jönni.
- Azt hiszem... pár nap múlva lenne az ideális. Azt nem mondtam,  mert nem akartalak megijeszteni, de... egyelőre a Gyengélkedőn kell lennem. Fred falaz nekem, de muszáj volt beszélnem vele erről az egészről és nem akartam, hogy aggódj, de McGalagony valami olyasmit mondott, hogy ezzel a jellel... - felmutatom újra a tenyeremet. -...valahogy nyitott lett a lelkünk. Én sem értem, de a Gyengélkedőn kell lennem, amíg nem szüntetik meg és főleg nem mehetek ki az épületből, de szerintem csak pár nap. - és én e miatt nem aggódom, csak azért mondom neki ezt most finoman és óvatosan, mert azt sem szeretném, ha ő aggódni kezdene miattam. Nem lesz baj, lehet hogy én rájövök hogyan kell rendbe hozni, hiszen mégis csak van hozzá érzékem, de ha nem is... hát akkor is bízom abban, hogy nem lesz baj.
- Aki nem tudja milyenek ezek az álmok, az nem is egy könnyen érti meg őket. Talán Chonak is ezért nem ment, azt hitte, hogy tud segíteni, de ha nem érti úgy nem lehet. Én... megértem, olyan, mintha a meg nem történt múltat látnád. A változás miatt az idősíkok összekeveredtek, meg kell értetni az elméddel, hogy te itt vagy és az nem történt meg és nem is fog soha. Ez a nehéz. - hát igen, nem egyszerű feladat, de biztos vagyok benne, hogy van rá mód. Biztatásom jeléül meg is szorítom kicsit a kezét. Egészen bizakodó lettem azóta, hogy sikereket értem el ebben az egész látnokság dologbín. Ez azért nem rossz.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Nagy hír


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cedric Diggory
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-04-13, 17:51


Kylie&Cedric

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Lost souls



 Annyira aranyos, hogy nem enged abból, hogy nekem köszönhető, hogy jobban alakult az élete. Pedig én csak pár jó szót szóltam hozzá, amit bárki megtehetett volna. Volt némi fizikai konktaktus is, ami úgy tűnik mindkettőnknek jól esett, hiszen vágyunk az ismétlésre, és Kylie nem olyan lánynak tűnik, aki ezt mindenkivel eljátszaná. Én sem tartok több vasat a tűzben, mindig úgy csináltam, hogy ha volt egy lány, aki tetszett, akkor csakis vele foglalkoztam ilyen tekintetben, de már jó régóta nem volt senkim. Most a hollóhátas csajszira gondolok sokat, jó lenne vele minél több időt együtt tölteni, és úgy tűnik, nincsen ellenére, csakhogy ő állati tapasztalatlan, picit talán félős, viszont ő adott puszit, érdeklődik, úgyhogy ha véletlenül meglódulna velünk a ló, nem biztos, hogy ellenére lenne. Viszont azt nem értem, hogy mások miért kezelték le annyira, hogy nem foglalkoztak a gondjaival, őrültnek tartották. A varázsvilágban élünk, a különleges képességek nem annyira titkák. Talán Trelawney tényleg kicsit bolond, de ő más tészta, nem kéne egy vele egy kalap alá venni Kylie-t. Bár a fiatalok egy része nagyon gonosz tud lenni, mintha még öt évesek lennének.
- Hogyne, elhiszem, nem az eredmények ellen vagyok, hanem az eszközök miatt féltelek. Elég pocsék volt az elmúlt másfél évem, ha megtetszik valaki, akkor nem akarom, hogy elragadják a lelkét, vagy ilyesmi. Szóval azért vigyázz magadra, és legfőképpen; ne felejts el szólni, ha segíthetek. – Bólogatok nagy bölcsen, de azért a vérmágiához tényleg nem értek, sem a jóslástanhoz, nehéz lenne kitalálnom, hogy mit kezdjek a helyzettel, ha tényleg szólna. Viszont jól esne, az tény, és több szem többet lát. Furcsa, mert még csak egyszer találkoztunk, de máris úgy érzem, hogy ő az, akire vártam, szeretnék részese lenni az életének.
- Mármint úgy érted, hogy nyugodtan letámadhatlak, ha csak kedvem tartja, vagy ha nem vagyok türelmes, akkor inkább álljak odébb? Mert nem mindegy. – Sejtem én, hogy az elsőre gondol inkább, de jobb ezt tisztázni inkább. A megfogalmazása egyértelműen arra enged következtetni, hogy szeretné, hogy segítsek neki, úgyhogy... talán túl nagy merészség, de odahajolok, és megcsókolom. Elsőre most csak ennyi, csak kiváncsi vagyok a reakciójára, végülis a folyosón vagyunk, nem akarom zavarba hozni, főleg, hogy komoly dolgokról beszélgetünk közben. Még én sem nagyon akarom leszűrni, hogy milyen lehet az ajka íze, ezért inkább gyorsan arra koncentrálok amit utána mond, hogy ne legyen rossz az esetleges visszautasítás.
- Szuperül hangzik, most menjünk, vagy.. még ma, de később, vagy mondjuk holnap? – Tudom, hogy már ő sem kisdiák, ezért akár éjszaka is elmehetünk, a komolyabb vidámparkok be sem zárnak, nonstop nyitva vannak. Akár most is nekikészülhetünk, elindulhatunk, ez már lehet egy olyan randi is, ahol nem a végét kell várni a csók tekintetében, megléptem a dolgot. Kicsit mind a ketten nyomorult lelkek vagyunk, semmit sem kell normális, hagyományos módon követnünk. Talán ettől lesz izgalmas a kapcsolatunk, én is beszélhetek majd a rémálmaimról. Megfogom a kezét, éppen akkor, amikor ő is nyújtja az övét, így elnevetem magamat a rémes téma ellenére is, ezt egészen jól összehoztuk. Most akkor megpróbáljuk együtt.
- Ez nem csak rémálom Kylie. Szó szerint rátelepszik az éjszakáimra. Tisztára olyan, mintha átélném, ami meg sem történt. Aminek meg kellett volna történnie. Szenvedek, és nem akarok állandóan..  jó képet vágni hozzá. Féregfarkat látom közeledni, halálos átokra emelt pálcával. És Cho.. ezt nem értette meg. Nem mondom, hogy gyávának tartott, de a szemembe vágta, hogy nem kellett volna elmennem. – Rázom meg a fejemet lemondóan, ebben a tekintetben én is olyan őrült vagyok, mint Kylie. A háztársaim még mindig a bajnokot látják bennem, pedig elbuktam.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Kylie ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
The love is only pain!
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-04-01, 15:13


Cedric & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Különös dolog az élet. Egyik pillanatról a másikra minden megváltozhat, a jó dolgokból rosszak lehetnek és a rosszak jóvá változhatnak és soha sem tudhatjuk, hogy ez a változás épp mi miatt, vagy ki miatt következik be. Az én életem nagy változása valahogy azt hiszem Cedrichez köthető, még ha ő ebbe bele sem gondolt így, pedig így van. Találkoztam vele, aztán minden valahogy elkezdett jobbá válni, pedig az erdőben még nagyon magam alatt voltam, miután leégett Jonas háza és talán meg is halt, de minimum eltűnt. Most pedig úgy tűnik, hogy a képességemnek mégis csak van valami haszna, mégis csak van értéke és talán a végén még azt is érezhetem, hogy van értéke, mert tenni tudok a rossz dolgok bekövetkezése ellen. Azért ez felemelő élmény.
- Gondolod? Nekem már az is elég nagy dolog, hogy sikerült magam előtt bizonyítanom, hogy képes vagyok elérni is valamit még ha veszélyes mágiával is, de... mégis csak találtunk valamit az erdőben. - és ki is jutottunk onnan és azok a jelek talán segítenek majd. Valamire csak jók lesznek. Nem tudom, hogy mire és nem tudom, hogy mi vár az iskolára, de ha valami készül, akkor mindenképpen jó felkészülni rá és... majd meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok. Én kezdek bizakodóvá válni és azt hiszem már ez is elég nagy dolog.
- Nem baj az sem, ha nem vagy türelmes. Tudod... talán ebben mások vagyunk, de mégis van amiben hasonlítunk és azóta fordultak jobbra a dolgaim, hogy találkoztunk. Életben maradtál, talán pont azért, hogy segíthess nekem... ezáltal mindenkinek. - igen is hiszek benne. Látó vagyok, el kell hinnem, hogy a világban vannak nagyobb dolgok, amik felettünk állnak, amiket nem látunk előre, amiket nem értünk meg feltétlenül könnyen, de attól még ott vannak, hiszen én képes vagyok megtudni a jövő rezdüléseit, képes vagyok ráhangolódni arra, ami majd csak lesz. Ő pedig igenis pozitív személyiség, akármit is mond, csak most egy kicsit elkeveredett a saját lelkében, de majd megtalálja a jó utat és megint rendben lesz, talán ebben pont én tudok segíteni neki.
- Nem is akartam folyton csak vérmágiázni... ne túlozz. - mosolyogva rázom meg a fejemet. Ez azért még újdonság, meg aztán tudom, hogy McGalagony szerint veszélyes is, ezért kellett pár napot a gyengélkedőn töltenem Freddel. Hát igen ezt az aprócska tényt még nem kötöttem Cedric orrára, mert hát nem akarom, hogy aggódjon. - De a vidámparkot tényleg szívesen megnézném. - az tényleg jó lenne. Még sose voltam és talán még ő sem, de biztos vagyok benne, hogy érdekes lehet. Persze azért kicsit utána kell nézni a dolognak és szerezni kell mugli pénzt is, ezért se mehetnénk azonnal, de vannak mugli születésű diákok az iskolában biztosan van olyan, akitől tudunk segítséget kérni. Miközben elindulunk talán elsőre még kicsit bizonytalanul, de végül a kezemet az övébe csúsztatom, biztosan nem lesz ellenére, maximum kicsit meglepődik.
- Rémálmok? A te rémálmaid? Hát... a rémálmok leggyakrabban a félelmeink kivetülései és nehéz tőlük megszabadulni, amíg a félelem meg van. - nem kérdezek rá nyíltan, hogy mikről szokott álmodni, mert biztos vagyok benne, hogy úgyis elmondja majd magától is, főleg ha segítséget szeretne kérni e téren. Az más kérdés, hogy tudok-e segíteni neki, de mindenképpen megpróbálom.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Nagy hír


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cedric Diggory
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-03-29, 19:33


Kylie&Cedric

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Lost souls



 Örülök én, csak másképp fejezem ki, még össze kell magamat annyira szedni, hogy van valaki, akivel számíthatunk egymásra, legalább lelki szinten. Csak el kellett fogadnom, hogy nem tolta félre a segítő szándékú Fredet, aki egyébként még tényleg rendes is, Harry barátja, úgyhogy nincsen gond ezzel, Kylie pedig már a mútkor is mondta, hogy iránta nem szoktak érdeklődni a fiúk, tehát ebből nem kell féltékenynek lennem. Különben meg ha kellek Kylie-nak, akkor nem érdekes, hogy ki próbálkozik, nem kell harcolni érte. Így a kezdeti bátortalan reakció után kész vagyok mosolyogni, és örülni a sikerének, az én rémálmaimat egy időre most félretehetjük, hiszen azok másfél éve kísértenek, nem egy pár napon múlik.
- Annyi minden történt az elmúlt időszakban, hogy lassan nem fogsz különlegesnek számítani. Nekem azért mindenképpen, de érted... El fog jönni az az idő, amikor majd mindenki benned fog bízni, nem pedig az őrültet látják benned. – Egy fokkal bátrabb vagyok, hogy a mútkori ölelős-bújós összeborulások alapján most engedi azt is, hogy közvetlen legyek hozzá, félresimítsam a haját, és komolyan nézzünk egymásra. Mármint mosolyogva, de a szemkonktaktus nem csak a barátkozásról szól, és valahogy érzem, nem csak a reménykedésből fakadóan, hogy férfiként is számon tart.
- Mondanám, hogy csak nyugodtan, türelmes vagyok, de ez nincsen így. Majd csak lesz valahogy, megtaláljuk az az arany középutat. Le se szállok rólad akkor, ha csak ez kell. – Bólintok mosolyogva, nekem az is elég egyenlőre, hogy ha legalább azt felvállalja, hogy érdeklődünk egymás iránt, és valóban nem volt még felvetve a randevú ötlete sem. Azt viszont komolyan gondoltam, hogy én nem szégyenleném őt, bulizni is elvinném, igaz, ott nem annyira lehet kettesben lenni, ismerkedni, és végső soron most nekünk arra van szükségünk, hogy egymással legyünk, hiszen úgy oldhatjuk meg a lelki gondjainkat is.
- Nem nagyon, de biztosan kevésbé veszélyes, mint az őrületes varázslós dolgok. Megnézzük magunknak? Legalább az én gondolataimat is elterelné, meg te se vérmágiáznál egy napig. – Fogom meg a kezét, és elindulunk csak úgy találomra a folyosón. Nem kell, hogy már ma vidámparkozni menjünk, most még csak tervezgetünk, de szívesen vagyok vele. Közben azért eszembe jut valami, ahogyan lépdelünk a festmények mellett. – Ha Látó vagy, értesz valamellyest az álmokhoz is? Rémálmokra gondolok konkrétabban.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Kylie ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
The love is only pain!
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-03-22, 20:52


Cedric & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Pont erről van szó, hogy ide jöttem azonnal, hogy elmondjam neki, hogy mi történt velem és azért ez csak számít valamit. Fontos volt nekem, hogy tudja, hogy jól alakulnak a dolgok, hogy talán még jobban is fognak. Azért ez fontos nem igaz? Nem mentem volna bárkihez csak úgy ezzel a hírrel, hanem az volt a fontos, hogy vele megbeszélhessem és abban reménykedtem, hogy majd velem együtt örül neki. Nem haragszom persze azért sem, mert nem örül, szó sincs róla, megértem azt is, amit ő mond és érez. Nem lehet könnyű neki azok alapján, amik történtek vele és... biztosan nem is lesz könnyű a jövőben sem, de talán idővel majd enyhül, vagy átalakul ez az élmény. Hátha elfogadja, hogy okkal maradt életben. Ki tudja talán pont azért, hogy most itt tudjunk beszélgetni és belém is lelket önthessen, hiszen hiába nem tudja, de iszonyatosan sokat segített nekem már csak azzal is, hogy beszélgettünk és fenemód jól is esett nekem. Talán e miatt nem ijedtem meg annyira a legutóbbi álomtól.
- Azt hiszem rájuk kár, leginkább a szüleimre korlátozódik azok száma, akik kedvesek voltak hozzám és persze ők nem is változtak. - mosolyodom el, talán kicsit zavartan, amikor kisöpör egy tincset az arcomból. Tudom, hiszen mondta is hogy ő ilyen, neki fontos a közelség. Én pedig szeretném, ha nem érezné, hogy nekem esetleg kényelmetlen a dolog, hiszen igazából nem is az. Jól esik a közelsége és a közeledése is. Tényleg nagyon kedves fiú és figyelmes is. Egyszerűen csak nekem új a helyzet, főleg hogy valaki pozitívan tekint rám és nem pedig negatívan, mint mindenki más. Az őrültet szokták látni bennem, nem pedig az embert, ne adj isten a nőt.
- Pont ez nekem a szokatlan. A legtöbben inkább megijedni szoktak tőlem, de te... nem ilyen vagy és ez jól esik és... megtanulom majd kezelni is. - az egész helyzetet, ahogyan rám néz, a lelkesedését. Nem egyszerű igazából, hiszen szokatlan nekem. Mint amikor egy szomjazó hirtelen kap vizet, nem ihatja meg gyorsan egyszerre az egészet, abból a végén még komoly baja lenne. Tőlem itt a szeretetet, a figyelmet vonták meg és most ha túl sokat kapok egyszerre nem tudom még hogyan kellene kezelnem.
- Akkor legyél velem sokat, én nem mondtam, hogy ez zavarna. - maximum, hogy nem tudok, vagy akarok azért túlzásosan rohanni, mert azt még egyelőre nem tudom, hogy milyen is egyáltalán egy kapcsolat úgy igazából. Persze azért sejtéseim vannak, maximum nem vagyok túlságosan biztos benne, hogy ő mennyire akar rohanni. - Persze azt én sem szeretném, ha valami rossz sülne ki belőle, vagy veszélyes kerekedne a végén, szóval... óvatos leszek rendben? De mégis csak ez segített legutóbb és McGalagony is azt mondta, hogy rossz, de... megmentett. - persze a tanárnő is ki volt akadva, de én még mindig nem gondolom úgy, hogy jogosan, mert hát azért úsztuk meg végül, mert az a fény elijesztette a pucér dementorokat. Ha nincs, akkor nekünk is végünk valószínűleg. Lehet, hogy veszélyes volt maga a mágiafajta, ami kellett hozzá, de végül is megoldotta a problémát és ez a lényeg.
- Oh hát... én értem és ez nem is baj, csak... de majd meglátjuk, hogy ilyen tempóban alakul nem? - értem én, amit mond, vagy amire célozni próbál, de azért még sem akarok nagyon rohanni. Esélyt akarok adni arra, hogy a dolgok mehessenek a maguk medrében és ha abból az sül ki, hogy felgyorsulnak... hát nem fogok én csak azért is ellenkezni. - Nem is tudom... sokat hallottam már a muglik vidámparkjairól, te már voltál olyanban? - szerintem érdekes lehet, bár tudom, hogy sok varázsló és boszorkány óckodik az effélétől. Én nem tartozom közéjük, főleg hogy sokan tőlem is óckodnak, nekem tehát igenis nyitottabbnak kell lennem.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Nagy hír


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cedric Diggory
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-03-20, 20:49


Kylie&Cedric

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Lost souls



 Végső soron valóban nem kéne, hogy rossz kedvem legyen, hiszen most itt van, rám kiváncsi. Féltékenynek meg talán tényleg nem kell lennem, hiszen most mondja, hogy neki még nem volt senkije, tekintve, hogy mindig amolyan őrült lánynak nézték. Ha most ez változik, és valóban fel tud Látóként mutatni valamit, akkor az a cél, hogy mellette álljak, és elfogadjam, hogy neki még ez nagyon új, még ha nekem már bőséggel van tapasztalatom, de ha két ember találkozik, elég kicsi rá az esély, hogy pont egymáshoz passzoljanak, bőven kell a csiszolódás. Kylie-ban igenis nagyon figyelemfelkeltő a törékenysége, hihetetlen mód árad belőle valami olyan impulzus, ami annak köszönhető, hogy védelemre szorul. Képes voltam elindítani egy olyan úton, amelyen talán velem ér majd célba. Nyilván örülnék neki, ha így lenne. Én nem igazán tudok fenntartani egy fiú-lány barátságot, de lehet, hogy én is képes vagyok a változásra, csak nem olyan hirtelen. Elég komoly lelki sokkot éltem át az elmúlt közel két évben, és sokkal inkább arra van szükségem, hogy szeressenek, hogy át tudjam élni ismét a szenvedélyes romantikát, mint hogy barátkozzak valakivel. A beszélgetés nekem manapság már nem elég.
- Régen kedvesek és figyelmesek voltak? Máris féltékeny vagyok a régi ismerőseidre. – Fésülök ki egy tincset a hajából, hát igen, ez vagyok én, talán zavarbaejtő a közvetlenségem, de úgy vélem, igenis kimutatom, hogy nem feltétlenül barátként gondolok rá. Mármint... igen, egy kapcsolatnak lehet alapja a barátság, végülis Cho-val is rengeteget beszélgettünk, nyerő páros voltunk, de mint tudjuk, ez mégsem működött. De Kylie fel tud vidítani, és igaza van, nem kéne magam alatt lennem. Ha ő még bizonytalan bennünk, akkor talán nekem kell ismét úgy tennem, ahogyan múlkor az erdőben, kicsit nekem kezdeményeznem.
- Tudod.. te megérdemled az ilyesmit. Én szeretek másokra odafigyelni, de te... igazán tetszel, és csak kimutatom. Végülis nekem is jólesik veled lenni, nem csoda, hogy figyelmes vagyok veled.. – Elhiszem, hogy nem akar mindig rám akaszkodni, már az is előrelépés, hogy megkeresett, és elújságolja, hogy mi is történt. A tanácsa ellenben nem is tudom, számomra furcsa, én nem így szoktam intézni a dolgaimat.
- Lehet, de mi van, ha már olyan tekintetben megtörtént valami, hogy megtetszettél, és veled akarok lenni sokat? – Kérdezem mosolyogva, végtére is az érzéseimmel nem tudok mit kezdeni, de akkor legyen így, talán nem kell itt siettetnem a dolgokat. – De igen, az jó, ha belelátsz a jövőbe, csak nekem ez a sötét... vérmágikus dolog nem igazán fekszik. Ne úgy vedd, hogy gyáva vagyok, nagyon is tudok én küzdeni, harcolni, csak nem akarom, hogy teszem azt elragadja a lelkeset valami durva hatalom. – Aztán elvigyorodom, hát nem arról volt szó, hogy valahol spontánnak kellene lennünk, és nem megtervezni mindent? – Ezek után nem jönne ki hülyén? Igen, szeretnék veled elmenni valahova, de tudod Kylie, abban igazad van, hogy nem úgy akarlak kezelni, mint mondjuk egy régi barátnőt. Elég sok mindenen mentem már át ahhoz, hogy valakire igazán számítani akarjak, és ne legyen elég annyi, hogy csak együtt járunk meg kávézgatok. Mindegy, nem akarlak megijeszteni. A lényeg, hogy szívesen elvinnélek valahova. Csak az a kérdés, hogy mugli hely legyen, vagy varázslós?




zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Kylie ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
The love is only pain!
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-03-13, 21:13


Cedric & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem akarom, hogy rossz kedve legyen, amikor az én dolgaim meg pont, hogy úgy néz ki, hogy jobban kezdenek el alakulni. Az azért elég rossz érzés lenne, ha most meg neki lenne még rosszabb. Persze tudom, hogy amúgy sincs jól és azt is tudom, hogy miért, hiszen elmesélte, de úgy gondolom, hogy nem így kellene ehhez hozzáállnia. Nem olyan rossz a helyzet, csak meg kellene próbálnia ebben az egészben egy kicsit a jobbat látni, ami annyira csak nem lehet nehéz. Egyszerűen... nem is tudom, nekem is kezd jobban alakulni az életem, csak neki is jobb lehet még valahogy, én legalábbis reménykedem benne.
- Velem régóta nem volt senki sem olyan kedves és figyelmes, mint te... persze, hogy sokat gondolok rád, de nem kereshetlek meg mindig, ha valami van, még ha jó is lenne. Én... nem is tudom, nekem ez még új. - de hát ezt azt hiszem már amúgy is tudja, nem akarok bocsánatot kérni a dolog miatt, pedig talán kellene? Neki az a megszokott, hogy mindig van mellette valaki, nekem viszont ez iszonyatosan új helyzet. Tudom, hogy most változhatna, de valahogy mégis csak ijesztő, mert mi van akkor, ha rájön, hogy ő is úgy gondolkodik rólam, mint mindenki más és akkor meg elég rossz lesz megint visszasüppedni a megszokott egyedüllétbe.
- Talán csak hagynod kellene, hogy a dolgok megtörténjenek, vagy nem is tudom. - tétován vonom meg a vállamat. Nem biztos, hogy mindig annyira nagyon előre kell gondolkodni, vagy azt nézni, hogy kibe, vagy mibe kapaszkodhat. Van, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek és kész. - Nem tudom, de ha ehhez értek? Ha ezzel tudok segíteni, változtatni azokon a rossz dolgokon, amiket láttam, akkor... szerinted nem kellene megpróbálnom? - talán igaza van, talán veszélyes és nem kellene ezzel foglalkoznom, de közben ha nem teszem akkor az van, mint eddig. Akkor csak... várom, hogy megtörténjenek azok az események, amiket én már láttam és nem tehetek ellenük semmit. Szeretnék változtatni és úgy tűnik, hogy most lehetőségem is van rá. Azért ez elég nagy dolog.
- Hát tudod... eddig még nem hívtál el randizni úgy igazán. - egy félmosollyal vonom meg a vállamat. Azt hiszem ezzel azt is mondom, hogy nem feltétlenül lenne ellenemre a dolog, mert hát miért is ne? Végül is nem gond nekem, ha elmegyünk valahova ketten és akkor meg van annak az esélye is, hogy majd akkor meglátjuk, hogy mi lesz. Szerintem ez lenne a legjobb és akkor neki is jobb lenne. Én akkor is úgy érzem, hogy a legutóbbi beszélgetés is sokat segített nekem, tényleg tett vele értem és elérte, hogy jobban bízzam magamban és ne hátráljak meg egy újabb álom alkalmával. Azért ez is nagyon sokat számít, még ha most nem is látja, mert végül nem vele mentem el felfedezni a Tiltott Rengeteg fura rúnáit a fánk és a riasztó pucér dementorokat, hanem Freddel, mert pont belé sikerült botlanom. Ki tudja, talán így volt a jobb, mert ő épp elég őrült ahhoz, hogy ebbe még bele is menjen, Cedric talán túlaggódta volna és elment volna azonnal egy tanárhoz és ki tudja akkor nem alakul-e minden másképp.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Nagy hír


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cedric Diggory
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-03-10, 20:17


Kylie&Cedric

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Lost souls



 Most már kár azon keseregni, hogy miért nem gondolt rám, végtére is igaza van, egy találkozás után nem biztos, hogy belegondolt, hogy komolyabban is tudnánk segíteni egymásnak. Talán az járt a fejében, hogy majd még találkozunk, ha úgy alakult, már az is fontos volt, hogy csak úgy összebújtunk, lelkileg egymásra hangolódtunk, az első kreatív ötlete alapján nem merült fel, hogy egyből hozzám rohanjon, de most itt van, és úgy érzem, hogy szeretne bevonni az életébe. Ha erről az oldalról nézem, akkor miért is ne lehetne jobb kedvem? Igaz, hogy pocsék most a fizikai állapotom a rémálmoktól, meg némi üldözési mániám attól az árnyéktól, aki az utóbbi időben nagyon rám van szállva, de valahogy meg kéne tőle szabadulnom. Ilyen tekintetben nagyon is jól jönne egy Látó, aki tényleg jobban át tudja érezni a misztikum világát, valahol még meg is védhet engem, és már csak hab a tortán, hogy Kylie mennyire aranyos, csinos lány, csak jó eséllyel én ilyen téren nem merültem fel nála. Azért, mert valaki jóképűnek tart engem, még nem biztos, hogy mindenkinek bejövök. Az is lehet, hogy valahol az arany középút, hogy kedvel, de még nem foglalkozott ilyesmikkel, és talán a jövőben van erre esély. Hiszen érdeklem, ebből ki lehet indulni.
- Jól van Kylie igazad van, én sem állhatok haptákban arra várva, hogy mikor lesz bajod. Kedvellek, remélem több időt tudunk együtt tölteni, legyen szó bajról, vagy akkor, ha jó kedved van. Végülis sokan vannak még az iskolában, nem várhatom, hogy mindig csak rám gondolj, még ha ez jól is hangzik. – Nem akarok máris féltékeny lenni rá, én valahogy nem hiszek a fiú-lány barátságban, ezért is próbáltam Cho-val újrakezdeni, de neki az már nem ment, így semmilyen jövőnk nem volt.
- Nem tudom, hogy mi az ok. A barátnőmmel már szakítottunk, a kviddicsben nem annyira lelem az örömömet, és a barátaim hülyülése sem jön be annyira. Tovább kéne lépnem, csak nincsen senki, akivel ez menne. Te nagyon aranyos vagy, csak... – Reked bennem a szó, mert elmerengek azon, amit mondott, hogy okkal maradtam életben. Ha így is van, ezt én még nem találtam ki. – Én azt gondolod, hogy a vérmágiára építeni bölcs dolog? Valahogy olyan sötét útnak gondolom, nem akarom, hogy bajod essen. – Pillantok oldalra, hát igen, ez vagyok én, túlságosan nyíltan kifejezem az érzéseimet, biztosan ügyesebben is lehetne mindezt adagolni. Főleg, hogy ő meg azt mondja, hogy semmi gyakorlata nincsen ebben az egészben. – Igen, pontosan ezt akarom mondani, és nem igazán értek a kiváráshoz, ha valaki tetszett, akkor gyorsan léptem, de nálad nem akarok erőszakodni. Lehet, hogy hozzád valaki olyan illene, aki türelmes, vagy még neki sem volt tapasztalata. Ha én.. rád nézek, akkor rögtön az jut eszembe, hogy milyen jó lenne csókolózni, randizni, együtt járni, tudod, miegymás... – Most előbukkan egy pajkos mosoly is, hát biztosan meg van lepve, hogy valaki rá úgy igazán lányként gondol, nem pedig valami őrült jósként. Így a későbbi felvetésére most nem is reagálok, majd ha esetleg ezzel tudtunk kezdeni valamit.




zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Kylie ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
The love is only pain!
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-03-02, 19:33


Cedric & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Talán igaza van, megkereshettem volna eleve őt, de ez nem ilyen egyszerű, hiszen nem tudtam hogy hol van és amúgy sem foglalkozhat mindig velem. Tudom, hogy most ő sincs a legjobban, de attól még nem az a dolga, hogy engem istápoljon, vagy vigyázzon rám. Amúgy is eredetileg csak a könyvet kerestem a könyvtárban, a többi már jött magától, nem eleve úgy indultam neki, hogy elmegyek a Tiltott Rengetegbe felfedezni és nyomára bukkanni, hogy az álmaim miért jöttek be a képbe és miért ilyen furák. Most viszont szeretném, ha jobban érezné magát, mert rossz látni, hogy ennyire rossz a kedve, nekem pedig jó. Fordult a kocka, mert nekem sikerült kicsit előre lépnem, neki viszont még mindig ugyanaz van, mint eddig és most még pluszban miattam is rosszul érzi magát pedig igazán nem akartam, hogy ez legyen belőle.
- Fred segített és nem kereshetlek meg mindig, ha valami rossz érzésem támad. Eredetileg tényleg csak a könyvtárba mentem. - de a mosolyomból láthatja, hogy nagyon is jól esik az, hogy aggódott értem. Jó érzés, hogy ilyen komolyan veszi a dolgot, hogy fontos lettem neki, ha jól sejtem, hiszen amúgy miért aggódna ennyire, főleg utólag, hiszen most már akkor se tehetne semmit, ha netán mégis baj lett volna, ami szerencsére végül nem lett, bár tény, hogy viszonylag közel voltunk hozzá.
- Akkor majd én megpróbálok segíteni jó? Szeretnék. Még én sem tudom, hogy de... valahogy biztosan túl tudsz lendülni ezen. Azt kellene nézned, hogy okkal maradtál életben, meg kell találnod az okot. - értem én azt, hogy majdnem meghalt és ez összetörte, mert volt rá esély, hogy ez lesz, de megmenekült és nem halt meg és ezt kellene néznie. Sokan, akik túlélnek halálos fenyegetéseket, ők örülnek neki, képesek úgy látni az életüket ahogy előtte nem tudták, hogy azért maradtak életben és azért maradtak itt, mert még valami dolguk van. Lehet, hogy neki is ez van, azért maradt itt, hogy segítsen nekem, de persze ettől még nem találhatom meg őt akármikor. - Igen azt hiszem működik és én is kezdek hinni és bízni benne. Persze ettől még nem ugyanolyan könnyű ez, hiszen lehetnek téves álmok, de... próbálom kitalálni mikor fontos és mikor nem. - és remélhetőleg idővel majd sikerülni is fog a dolog, legalábbis én ebben bízom. Nem akarok paranoiás lenni, akitől mindenki távol tartja magát. Az annyira... rémes. Persze nem is akarom, hogy egyből mindenki a barátom legyen, de azért jó lenne nem mindig tök egyedül lenni.
- Azt akarod mondani jó ideje mindig volt barátnőd? Tudod nekem meg még... senki sem volt, én nem vagyok ebben valami gyakorlott. - tétován vonom meg a vállamat. Azt hiszem ez érthető, a legtöbben távol tartják magukat tőlem, nem pedig pasik lebzselnek körülöttem, hogy velem foglalkozzanak. Bálon se voltam még sosem fiúval, maximum benéztem egy-egy alkalommal egyedül, de inkább azt is ritkán.
- Fogalmam sincs, ez is csak úgy jött... én magam sem értem, azt sem tudom, hogyan gyakoroljam, főleg hogy erről minden könyv el van zárva. Talán... Londonban találnék róla valamit, de félek, hogy maximum a Zsebpiszok közben. - hát igen a vérmágia tiltott, itt az iskolában nem is tanulunk róla semmit, gondolom mert veszélyes, de úgy fest, hogy nekem érzékem van hozzá és a jósmágiához is kapcsolódhat, vagy legalábbis a képességemhez és használhatom jóra is, hiszen azokat a pucér dementorokat is elintéztük vele és az egyáltalán nem volt rossz dolog.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Nagy hír


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cedric Diggory
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-02-29, 08:45


Kylie&Cedric

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Lost souls



 

Már a múlt alkalommal sem volt túl jó kedvem, nem véletlenül róttam az erdőt, és amikor úgy láttam, hogy neki még inkább szüksége van segítségre, mint nekem, ott voltam, és segítettem, most talán ő van jobban, így nem kell annyira összeszedettnek lennem, meg hát hiányzott is rettenetesen. Sajnos súlyosan társaságfüggő vagyok, és ez nem a baráti társaságomat jelenti, hanem a gyengébbik nemre vonatkozik. Már jó ideje nem néztem meg senkit ilyen szemmel, de a nagy összebújások közepette bizony nagyon jól éreztem magam, nem csupán lelkileg, hogy segíthetek a lánynak, hanem jó volt mellette ülni, átkarolni. Már akkor eszembe jutott, hogy majd egyszer randizhatánk is, ha mindketten jobban leszünk. Hiszen a jó hangulat elengedhetetlen, hogy tudjunk nevetni, meg minden egyéb. Vagy pont attól lenne jó egy ilyen randi, hogy lelkileg is egymásba tudunk kapaszkodni? Nem tudom, amikor Cho-val jártam, még nem voltak ilyen zűrjeim, és ő is elég kiegyensúlyozott volt. Most nem baj egy cseppet sem, hogy jobb kedve van, csak azt sajnálom, hogy nem nekem sikerült ezt így elérni, van bennem egy csipetnyi féltékenység, de ezt elnyomom, hiszen nem tartozik számadással, végülis ha úgy alakul, részemről maradhat ez plátói vonzalom is, az elmúlt lassan két évben megtanultam már, hogy kiélvezzem a szenvedést.
- Fú, hát azt én sem értékelném. Nem akarok én pakolni neked, de mi van, ha bajod esik? Ha nem tudok róla, nem is tudlak megvédeni. – Sütöm le a tekintetemet, még nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy belegondoljon, hogy ha őt is elveszíteném, mint annak idején saját magamat majdnem, hát nem igazán tudnék már együtt élni a dologgal. Ugyan pont az erdőben találkoztunk, ám közel sem este volt, sötétedés után kezdődnek az igazán durva dolgok. Jól esik, ahogyan belém karol, a másik kezemmel is ráfogok a puha, selymes ujjakra, picit még meg is simogatom őket.
- Nem tudom. Erről az egészről alig tud bárki is. Harry, Dumbledore... Nem nagyon hinnének nekem, meg hát nem is kéne terjeszteni. És más tekintetben nem tudnám alátámasztani, hogy miért történik velem. Ezt... egyedül kell megoldanom. Mármint felnőtt segítség nélkül. – Teszem hozzá, hogy ne érezze úgy, hogy ki akarom netán zárni a dologból. Hiszen máris elmeséltem. De megy az adok-kapok, mert ő is folytatja az elbeszélését. Oké, Fred ott volt, akkor logikus, hogy nem kezdett el engem hajkurászni, még ha csak egyszer találkoztunk, bár az elég tartalmas volt. – Persze, én megértem. Igazad van, örülök, hogy legakább sikerült tenned valamit. És akkor... fog működni a jóstehetséged? – Kérdezek vissza, mert minden ebből indult ki, hogy sokszor mintha még saját magát is őrültnek gondolja. Vagy gondolta, hiszen úgy tűnik, hogy ez már múltidő. Bólintok, ahogyan kettőnkről beszél, ebből az tűnik ki, hogy ő még nem igazán érett be az ilyen dolgokra. Hát kár is lenne siettetni a dolgokat, csak hát ha mindketten máshogyan állunk a kapcsolatokhoz, és ezt összegyeztetni állatira nehéz. Mert abban igaza van, hogy ha neki még nem nagyon volt senkije, akkor úgyis csomó félreértés lenne. De nem akarom azt megtenni, hogy visszamegyek bulizni a haverokkal, nekem rá van szükségem. Ez így... – Oké.. Az meg nekem nem megy, tudod nem igazán voltak lány barátaim, akikkel csak barátkoztunk, de akkor majd megpróbálom. – Na igen, a külsőm folytán mindenki a pasit látta bennem, és nekem is természetessé vált, hogy ha beszélgetek is egy lánnyal, azért olyan szemmel is nézzük egymást. Lelki dolgok alig merültek fel, csak a hülyülések, randizások, most itt teljesen másról van szó, komoly dolgokról, amelyben ő is segíthet nekem. De akkor is nehéz megállni, hogy mondjuk várjak minden apró lépéssel. Visszatérek inkább az előző témához, hátha el tudom terelni a gondolataimat. [b][i][color=#444466]– És akkor most mi lesz? Gyakorolni fogod ezt... a vérmágiás jóslást? Megint kimész az erdőbe?



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Kylie ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
The love is only pain!
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-02-22, 18:15


Cedric & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Ha vak lennék, akkor talán nem látnám, hogy valami baj van, de nem vagyok az. Pont a miatt, hogy nem volt eddig se valami egyszerű életem, hiszen sokat bántottak, sokan csúfoltak, érthető hogy én jobban odafigyelek másokra, ha másnak rossz és az most nagyon is látszik Cedricen, hogy ahhoz képest, hogy legutóbb neki volt jobb a kedve, most kimondottan rossz passzban van és nem igazán tudom, hogy vajon mi lehet az oka. Mármint persze az alapot tudom, hiszen azt elmondta legutóbb, de akkor még ő igyekezett lelket önteni belém, most viszont úgy fest, hogy nem igazán örül annak, hogy változott a helyzet és jobban érzem magamat.
- De ez butaság Cedric. Meghallgattál, nem is lehet kérdés, hogy én is meghallgatlak téged, ha baj van, csak mondd el. - ha kell akkor kérlelem és kihúzom szépen belőle valahogy, mert tényleg szeretném tudni, hogy mi a gond és az egyértelmű, hogy baj van. Most az én ügyem nem érdekes. Volt egy kis incidens persze McGalagonnyal, de ennyi, nem fontos ez most, az a fő, hogy neki hogyan tudok segíteni, mert bár azt hiszi, hogy nem ő segített nekem, de igenis az ő pozitív hozzáállása is sokat számított, nem csak az, hogy most ezt meg tudtam oldani. Az is lényeges, amit ő mondott.
- Igen, leszúrt, de nem volt vészes. Nem értékelte, hogy kimentünk a Tiltott Rengetegbe, főleg nem, hogy este, de... nem vészes, tényleg, most az a fontos, hogy veled mi van. - komolyabbra vált a tekintetem ahogyan sétálok mellette belé karolva. Tényleg szeretném, ha jobban lenne és ha érezné, hogy nekem fontos, hogy vele mi van, hiszen ő is segített nekem, aggódott értem, szóval persze, hogy nekem is fontos, hogy ő most jobban legyen, ahhoz viszont ki kell nyögnie, hogy mégis mi a gondja. Még a múltkori vajon, vagy... azóta még történt valami más is?
- Oh, hát... ez... tényleg... - elhallgatok, nem igen tudom hirtelen, hogy mit is mondjak erre, mert szó se róla tényleg sok mindent mondott el egyszerre, de nem számítottam rá, hogy ilyen komoly a helyzet, vagy inkább, hogy ilyen jellegű. - Először is... sajnálom, hogy ilyen nagy a baj, hogy látsz dolgokat. Nem kellene ezzel megkeresned valakit? - nem akarom én dokihoz küldeni, de akkor talán neki is jobb lenne nem? Csak egy ötlet persze nem erőszak, nem biztos, hogy attól jobb lesz a helyzet, ha megment valakit, nem biztos, hogy az bármin is változtat. - Te is segítettél, ne hidd hogy nem. Neked is részed van benne, hogy több volt az önbizalmam és legalább megpróbáltam tenni valamit. Eddig nem mertem, de most igen, csak nem akartalak ezzel téged terhelni és az sem tudtam hol vagy. Fred csak... pont ott volt a könyvtárban. - azt hiszem sikerült a könnyebb témákra reagálni első körben, aztán jön a neheze, erre már kell pár pillanat csend, amíg sikerül összeszedni a gondolataimat. Hát na... mégis csak komoly dolog az, amiről beszél most. Szeretne velem lenni, de nem tudja, hogy velem szeretne-e vagy akárkivel, csak ne egyedül.
- Nekem is jól esik veled lenni, komolyan, tényleg! És nem zavar, ha elmondod mi bánt. Talán... elég lenne lassan haladni és tudod majd meglátjuk, hogy mi hogyan alakul mondjuk és ha már tudjuk mit gondolunk, érzünk, akkor... nem? - őszintén szólva nekem még csak gyakorlatom sincs kapcsolati téren, hiszen a furcsaságaim miatt nem igen volt senki sem, aki eddig ilyen téren nyitott volna felém, meg aztán én is féltem volna a dologtól, mert mi van, ha a másikkal álmodok, ha onnantól ráragad a paranoiám és csak állandó rettegésben élek? Ez most is valahogy így van persze, de talán mg kellene próbálnom változtatni.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Nagy hír


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cedric Diggory
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 116

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-02-20, 07:55


Kylie&Cedric

[You must be registered and logged in to see this image.]
► Lost souls



 Próbálok én jó képet vágni a dologhoz, mert nem akarom elrontani a kedvét. Csak valahogy rossz, hogy nem én vagyok az, aki segíthetett neki, csak maximum elindíthatta ezen az úton. Végre valamiben tényleg hősiesnek érezhettem volna magamat, hiszen erről szól a dolog, nem arról, hogy ki a roxfort bajnoka. Nem pálcát kell villogtatni, arra bárki képes, tényleg bárki. De az, hogy valakinek visszaadjuk a saját magába vetett hitét... Hát annál nagyobb boldogságot nem tudnék elképzelni. Na jó, azt ha valakit szerethetek, és viszontszeret. Kylie esetén ezt el tudtam volna képzelni, de most mintha mindent fel kéne adnom. De ez most akkor sem számít, és már bánom, hogy ennyire kimutattam a dolgot, örülnöm kellett volna, és elnyomnom magamban a borongós gondolatokat. Most aztán magyarázkodhatok, amit nagyon nem akartam volna. Most bevalljam az egészet, vagy tereljem másfelé a beszélgetést? Végül egy halvány mosolyt megeresztek, és legyintek, mintha nem lenne olyan hatalmas dolog.
- Ugyan, az is nagy szó, hogy te jobban vagy, az enyém meg bonyolult, nem akartalak volna ezzel terhelni. Csak... – Nézek félre, ahogyan próbálom megfogalmazni ezt az egészet. Annyira összetett, minden összefügg mindennel, és nem is tudom, hogy hol kezdjem. Elvileg megértheti, hiszen az idővel van összefüggésben, meg az álmokkal, és mindkettőnek elvileg szakértője, még ha azt is hiszi, hogy emiatt őrültnek is tartják. Szerintem ez butaság, talán már ő a kiválasztott, nem is Harry.
- Miért, McGalagony leszúrt? Mi történt? – Kérdezek rá, s jóleső mosollyal sóhajtok fel, amikor belémkarol. Az előbbi puszik is kellemesen estek, ettől még inkább a karomba kapnám, csak valahogy ott van bennem valami gát, amellyel nem tudok mit kezdeni. – Tudod, amikor majdnem meghaltam... az továbbra is hatással van rám. Szörnyűeket álmodok, úgy érzem, mintha követne valami, és a sötétben olyan furcsa árnyékokat látok. Nem kéne sokszor egyedül maradnom, de a társaságban meg mindig azt hiszik, hogy erős vagyok... És... – Pillantok most rá, anélkül, hogy megállnánk, végülis mehetünk tovább, jobb is, ha nem válik túl intimmé a pillanat. – Én azt hittem, hogy akkor jobb lesz, ha végre én tehetek valakiért fontos dolgot, de most úgy érzem, hogy ebben sem tudtam, hanem más segített neked. Pedig... olyan jó veled, de nem akarom, hogy úgy érezd, hogy velem csak a nyűg van, mert mostanság... semmi önbizalmam...  És... jó az is, hogy ha hozzám érsz. Többet akarnék, de most úgy érzem, hogy lehet, hogy csak mert egyedül vagyok, és nem akarlak kihasználni.



zene: [You must be registered and logged in to see this link.] |TO : Kylie ~  | [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
The love is only pain!
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 149

TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata 2016-02-13, 10:03


Cedric & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Tényleg úgy fest, hogy felcseréltük most a szerepeket és valahogy nem látom rajta, hogy tényleg örülne annak, hogy most jobb a helyzet nálam. Persze nem oldódott meg csak úgy minden, de azért határozottan jobban állok, hiszen végre változtattam is valamit, végre el is értem valamit azzal, hogy követtem az álmot. Persze jó eséllyel egyedül nem tudtam volna megtenni, szükség volt hozzá Fredre is - vagy Georgera? - de arra mégis csak én jöttem rá, vagy ahhoz én kellettem, hogy kijussunk Hagrid házából. Mégis úgy látom, hogy Cedric most annyira maga alatt van, hogy nem igazán tud ennek örülni. Zokon is vehetném, de nem vagyok az a típus és amúgy is szeretnék rájönni, hogy mi lehet a baja. Persze tudom, hogy neki is van épp elég gondja, de legutóbb épp ő volt az, aki pozitív életszemléletet próbált belém plántálni, most meg kicsit olyan, mintha nem hinni a saját mondandójában. Eléggé... nem is tudom, fura helyzet.
- Hát mert te nem vagy jobban és olyan... bután jön ki, hogy lelkendezem te pedig... Mi a baj Cedric? - akkor is rákérdezek, mert legutóbb tényleg jó volt a kedve, láthatóan jobban érezte magát, mint most. Valami történhetett, én pedig nem akarok figyelmetlennek tűnni, aki nem is látja, ha a másik rosszul érzi magát, az nagyon csúnya dolog lenne a részemről, hiszen velem se sokan szoktak foglalkozni, ő viszont nagyon is megtette legutóbb. Még a bulit is lemondta miattam, amire elhívták.
- Nem lomboztál le, e miatt végképp ne érezd magadat rosszul. De legutóbb segítettél nekem, szóval én is szeretnék neked. Persze nem oldódott meg minden, de jó, hogy végre valamit elértem és még az utána következő fejmosás se érdekel McGalagonyról. - mosolyogva rántom meg a vállamat, aztán amikor csak besorol mellém, akkor szépen belé karolok és a mosolyomat nem csökkentve pillantok rá megint oldalra. - Szóval mi a gond? - oké tudom nem múlt el minden nála sem, de most olyan, mintha sokkal rosszabb lenne a helyzet, mintha lenne valami más is, ami esetleg pluszban bántja. Azért tényleg úgy érzem, hogy a múltkori találkozáskor ő volt a pozitív, most pedig olyan, mintha tényleg szerepet cseréltünk volna. Valahogy nem látja a jót abban, ami velem történt, vagy vele történtek olyan rossz dolgok, ami miatt nem tud örülni az én örömömnek. Nem igazán tudom, de elég rossz látni azt, hogy ennyire rossz szegénynek a kedve. Örülnék neki, ha jobban érezné magát egy kicsit és tényleg megint jobb kedvre derülne, mint múltkor, azzal a pozitív gondolkodásmóddal.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Nagy hír


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata

Vissza az elejére Go down

Sir Percival festménye - A Hugrabug klubhhelyiség bejárata

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor-