2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A benti meleg meg sem közelíti ezt a kinti fagyosságot. Még a köpenyemen keresztül is érzem a csípős levegőt, amint átszáguld az anyagon, elérve bőrömet. Némi reményt táplálok aziránt, hogy a macskával minden rendben van, nem fagyott még halálra, vagy éhezett eleget, ahhoz, hogy ne legyen túl jó passzban. Ő lett az egyetlen kis apróság, akinél kötelességemnek érzem, hogy vigyázzak rá, etessem, és simogassam, ha úgy van. Többnyire bújni szokott, ami az én stílusomtól jóval távolabb áll, ám ennek a kis szőrgombócnak ki tudna ellenállni? Meg is érkeztem a kajával, melyet még a vacsoraasztalról koboztam el. Feltehetőleg az illatra hamar fel fog figyelni, ha mást nem halkan hívogatni kezdem, egyre közelebb lépkedve a csónakház felé. A kis szőrgombolyag előkavarodása után türelmesen várom, ameddig az apróbb falatokat fel nem kapkodja. Csendben figyelem őt, elgondolkozva a tényen, hogy soha se lennék képes boszorkányokkal és varázslókkal hasonlóképpen viselkedni, mint ezzel a macskával. Nem tudnék megértő, kedves és odaadó lenni, neki még a vacsorámat is átpasszolom, ellenben ha akadna egy diák, aki az utolsó a földön, akkor sem osztanám meg vele az ételt. Egy kis idő után, a macska csámcsogása megszűnik, s egy kisebb hangra felfigyelve kapom fejemet a fal felé. Összébb húzva szemöldökömet emelem magam elé pálcámat. Elővigyázatos voltam, senki sem követhetett igaz? Vagy csak paranoiás vagyok? Rémképeket hallucinálok, mellé hangokat is hallok? Nagyot nyelve emelkedek fel korábbi guggoló pozitúrámból, majd egy lassú, fokozatos fordulattal indulok el a korább furcsa hang irányába. - Ki van ott? – hangom egy kissé bizonytalan, mégis épp elég hangos ahhoz, hogy bárki meghallja a közelemben. A sötét miatt nem látom a fal határait, sem azt, hogy lenne bármi is a közelében a koromfeketeség mellett. A pálcám már rég kialudt, nem is mertem volna kockáztatni a további használatát, hisz’ a csónakházban világító fény mások számára figyelemfelkeltő lehet. Így meg azért valamelyest el tudtam bújni, ha netán egy erre járó diák betoppant volna. – Lumos – ejtem ki a már korábban használt varázsigét, s egyenesen a fal felé világítok a kékes fénnyel, mely pálcám végén trónol. A vörös, szőrös kis állatot először nem tudom felismerni, csak hosszas hunyorgás után jövök rá, hogy ő valójában egy egész apróbb méretű vörös róka. – Oh… - döbbenek le egy pillanatra, amint oldalra billentett fejjel guggolok le ismét, hogy valamennyire egy szintben lehessek a rókával és ne ijesszem őt el túlzottan. – Hát szia. Te is éhes lennél?– támaszkodok meg szabadon lévő karommal a térdemen. Egy óvatos mosolyt is ejtek felé, hátha nem sikerült a frászt hoznom rá ismét, hisz' valamilyen okból kifolyólag a falnak van feszülve.
szószám: 416 ✪ zene: Set Free ✪ I will help you, and i will protect you. ✪ [You must be registered and logged in to see this link.]✪
Nem szoktam túl sokat flangálni éjszakánként. Ennek több oka is van, az egyik igazán kézenfekvő: fáradt vagyok. De most már legalább tíz napja, hogy nem tudok rendesen elaludni, ezt az elején néma bosszankodással, csendes dühöngéssel fogadtam, majd úgy az ötödik nap táján próbálta olvasással, tanulással lekötni magam, ami csak rontott a dolgon, ugyanis még fáradtabbá tett, de nem aludtam el tőle hamarabb. Az elmúlt három napban róka képében jártam a birtokot, céltalanul, de felhőtlenül. Meglepő módon ez segített, talán a mozgás, talán a kinti hűs levegő, talán... Magam sem tudom. Tegnap lettem figyelmes valamire. Jobban mondva valakire. S akkor követtem is őt egészen a csónakházig. Egy macskát etetett meg, legnagyobb elképedésemre. Merlinre! Hiszen elég későre járt már, ki a fene jön ki egy macskáért ilyenkor? Úgy értem, én legalábbis hazavinném a jószágot. Már ha szeretnének az állatok. Csak engem valamiért nem szeretnek. Amit nem is értek. Sasha-t bezzeg körülrajongják! Igen, féltékeny vagyok és irigy, de néha szabad, nem? Többnyire egyébként is inkább csak arról van szó, hogy bosszant, hogy minden útjába akadó dolgot hazahurcol, ha az szőrös, hangja van, vagy mozog... És szépen néz. Legalábbis szerinte. Tegnap majdnem lebuktam előttük, így a kisebb neszezés után pánikszerűen elrohantam, magamban morgolódva. Ma csupán a kíváncsiság hozott vissza, hogy vajon egy olyan mufurc lány, mint ő, ma is visszatér-e? Mert szerintem nem véletlenül jött egy adag kajával. Így hát a csónakház oldalában lapulok. Már jó húsz perce. – Kvrrr. – mormolom magam elé, ahogy a szél átfúj a bundámon. Egyszerű, vörös róka vagyok, de szíjalt hátú, így kifejezetten különleges. Ettől még a mozdulatlanság közepette... Nem, nem is fázom annyira, mint amennyire unom magam, de a léptek hangjára felpattanok, noha egyelőre az árnyak takarásában maradok. Ahogy elhalad előttem, lassan követem, s kivárom, míg a macskája újból előkerül. – Hhh... Ccc. – szalad ki fogaim közt egy halk kis hangocska a név hallatán. Farkam hátsó lábaim közé kapom, súlypontom egészen hátra modul, hátsó lábaimon a konchajlítás miatt a far megsüllyed, ahogy kissé sietősen rükverc be kapcsolok, de nem tudok túl sokáig curikkolni, ugyanis hamarosan nekiütközöm a falnak. Csak nyugi, úgyse vettem észre! Ugye?
Jobb későn, mint soha... ◊ zene ^^ ◊ szószám: 344◊ credit by ◊
Nem régiben akadt egy újabb kis barátom. Mondhatni az egyetlen, akit még így is rejtegetnem kell mások elől, mert ha kitudódna… Nagy bajok lennének belőle, és a tekintélyem is, amit Salemből hoztam, semmivé foszlana. Merőben eltérő stílust képviselek, mint korábban, vagy csak szimplán nem akadt egy szegény pára, akiről gondoskodhatnék. Mindenesetre önmagamat meghazudtolva segítek valakin, és mutatom felé a kedvesebbik, agresszivitás nélküli oldalamat. A cica felbukkanása óta napi szinten lejárok a csónakház mellé, hogy egy kis ételt, pokrócot és egyéb szórakoztató holmit vigyek le neki. Eddig még nem szökött el, sőt, mintha élvezné is a társaságomat, na meg azt a rengeteg kaját, amit az orra elé nyomok. Mostanra már kicsit pufibb lett és virgoncabb, mint amikor a tóparton találtam rá. Mai alkalommal az ebédemet csomagoltam el, s amint sikerül fóliába tekernem a tányért, a köpenyem alá dugva osonok ki a sötétben. Csuklyámat a fejemre húzom, még a Mardekár színeivel díszített nyakkendőmet is elrejtem, majd irány a kinti havas táj. A hűvös levegő miatt egy pillanatra megborzongok, de nem adom fel, utat török magamnak, s immáron sietős léptekkel indulok meg a tó irányába. Megkerülve a fákat rohanok az ösvényen, egészen addig, ameddig meg nem pillantom a csónakház sötét alakját. Pálcámat előhúzva használom a Lumost, ami kellő fényt ad, amíg el nem érem a kis épületet. - Psz…cicca, hahó. – suttogom a sötétbe pillantva, mialatt óvatosan ereszkedek térdre, s húzom elő köpenyem alól a finom falatokat. A fóliát a lehető leghalkabban húzom le, hogy még véletlenül se ijesszem el szegényt. Az érintetlen kaja sült húsból, rizsből, és apróra vágott bacondarabokból áll. Akadt még zöldség is az asztalon, ám nem hinném, hogy azt egy apró ragadozó szívesen fogyasztana. - Szia, Figaro… - mosolyodom el megpillantva a kis bundást. Jó, tudom, a névadás rettentő szörnyen megy, meg amúgy is, lehet volt neki valami neve, ami egész biztosan jobban hangzott egy mesefigura nevénél. Pinoccio, imádtam, valamiért mindig le tudta kötni a figyelmemet, nem csak a mesekönyv, de a későbbiekben lejátszott rajzfilm is. A tányért a földre helyezem, majd egy kicsit hátrébb vonszolva magam várom, ameddig apró tappancsaival közelebb lépked. Mikor elég közel kerül és óvatosan felszed egy apróbb falatot, finoman nyújtom felé kezemet, hogy megsimogassam a füle tövét mutatóujjammal. – Ma is éhes voltál igaz? – húzom el számat egy sóhajt követően. Legszívesebben magammal vinném a kastélyba, be a melegbe, ahol nem kéne napi szinten éheznie szegénynek. Nem olyan nagydarab még, hogy magának vadásszon, ebben az időben meg csoda, ha talál egy egeret, vagy valamilyen apróbb állatot.
szószám: 409 ✪ zene: Set Free ✪ I will help you, and i will protect you. ✪ [You must be registered and logged in to see this link.]✪
