Mi rosszat csináltunk már megint?!

to: Lucas

Én azt a nőt borítottam volna lángba, de lelépett erősítést hívni. Szóval ez a hajó már elúszott, de legközelebb, ha összefutok vele a suliban, tuti okozok neki egy kis kellemetlenséget. Ha már itt ugráltat a nagy semmiért… már csak azt kell kitalálnom, hogy a padlót varázsoljam ki alól, vagy valami csillárt ejtsek a fejére. Na mindegy, ezt ráér akkor is, ha kedvező lesz a helyzet. Illetve, ha valami dilettánst hív magával, akkor akár mindkettőn bosszút tudnék állni, de majd meglátjuk, ha visszaér. A kérdésemre kapok egy félig magyarázó, félig „nem mondok semmit” választ. Nem tudom, mit szóljak hozzá, én általában nem szoktam titkolózni, mert azt vettem észre, hogy ha elmondom, mi van, ugyanúgy félnek tőlem, mintha találgatniuk kellene, úgyhogy mindegy is, akkor meg miért ne mondanám el? Úgy látszik, ő nem így van vele, de talán később beavat, mert pl nagyon érdekelne, miért nem beszél. – Csak másfél éve? – hitetlenkedek. Jó, persze sok embert nem láttam még itt, mert elég nagy az iskola, de mégis, másfél év nagyon rövid idő. – Eddig hová jártál? – kérdezek megint, aztán lehet, hogy egy újabb nemleges választ kapok. – És amúgy hogy tetszik? – most már sokkal lekicsinylőbb a hangom, nem igazán bírom ezt a helyet, az a suli, ahová Karen járt, sokkal menőbbnek hangzik, de ott tudtommal nincs egyetemi képzés. Az emlékes megjegyzésre csak bólogatok. Nekem is minden eszembe jutna, amire már nem is emlékszem, de nem véletlenül. Az egyik pszichiáterem egyszer magyarázott valami a tudattalanról, hogy oda temetjük el azt, amit el akarunk felejteni… lehet benne valami, de nem véletlenül van ott, nem akarok emlékezni rájuk, szóval, ha valaki még egyszer idehozza a nyakunkra azokat a lényeket, én magam támadok rá Dumbledore-ra, akármi lenne is a kimenetele. Ez egy iskola, nem pedig börtön, bár… ahogy mostanában mennek itt a dolgok, már ebben sem vagyok olyan biztos. – Az nem lenne rossz, mert változatos átkokat vetnék be ellene – nevetek én is. – Direkt az ilyen bosszantó dögöknek lett kifejlesztve. Van egy olyan, amitől a hátsó két lábát összekötözné egy kötél, és kúsznia kellene, mint egy fókának – vigyorgok egyre jobban. Szerintem nagyon vicces lenne kipróbálni rajta, megérdemelné. – Jó sok neved volt… – jegyzem meg, miután felsorolja őket. – Nevelőszülőknél voltál? Én is – teszem hozzá, majd elgondolkozom, hogy elmondjam-e az igazi nevemet, de egyelőre megtartom magamnak. Tényleg annyira idegesítő, hogy még kimondani is nehéz. – Hát igen, mást nem lehet tenni, vagy őt magát kellett volna lecsapni, és akkor csend lett volna. Francba, hogy ez csak most jutott eszembe – bosszankodom, de majd a következő ilyen alkalommal már okosabb leszek. nekem még egyszer egy ilyen kis akárki nem fog szövegelni arról, hogy mi helyes és mi nem. – Hmm… végülis… kettőt egy csapásra, nem rossz – jegyzem meg elgondolkozva. Ekkor ugye ledől a könyvespolc, amitől tök ideges leszek, mert ha még ezt is ránk kenik… Azonban Lucas tök jól megoldja, úgyhogy nekem már csak ugráltatnom kell a kis nyavalyásokat, hogy gyorsan pakoljanak vissza. Ha már elcseszték… – Jól vagy? – kérdezem, mikor látom, hogy véres a keze. Az a baj, hogy nem csak este vagyok ám éhes, hanem akár nappal is, szóval egy darabig csak meredek rá, majd gyorsan megrázom magam, és elfordulok, hogy ne kelljen látnom, és még a levegőt is visszatartom, ameddig lehet, hogy ne érezzem a szagát. Iszonyú ciki lenne most rávetni magam, miután egész jól elbeszélgettünk, és persze mások is vannak itt…

to: Lucas

Naná, hogy ingerült voltam, mikor fölöslegesen vagyok itt. Azt viszont látom a fiún, hogy eléggé idegesnek tűnik. – Baj van? – érdeklődöm, mert amúgy én is szoktam ilyen lenni, bár most más miatt és máshogy vagyok ideges, mint egyébként. Ő viszont határozottan a pár évvel ezelőtti önmagamra emlékeztet engem, amikor még nem tudták, mi bajom van, és nem kaptam rá semmit, vagy olyat, ami nem használt. Akkor minden erőfeszítésemre szükség volt, hogy ne pusztítsak, és nem mindig sikerült. Az azkabanos megjegyzésemre nagyon furcsán reagál, amin elcsodálkozom. – Te jó ég, ha oda kívánkozol, pocsék helyen lehettél ezelőtt… – jegyzem meg. – Szerintem azok a dementorok nagyon ijesztőek. Még nem láttad őket? Pár éve itt keringtek a suli körül. Én nem sok dologtól félek, de tőlük kiráz a hideg. Eszedbe juttatják az összes borzalmas dolgot, ami valaha történt veled. Ezt 24 órában nem bírnám, akkor már inkább pakolok – fejezem be a kis ismertetőt. Bár az is lehet, hogy már találkozott velük ő is, csak nem voltak rá hatással, vagy nem tudom, de tényleg meglepő, hogy inkább menne oda hozzájuk.
– Bizony… De szerintem emlékezetes volt neki, mert bakancsban vagyok – mutatom meg neki. Nem úgy, mint a nyálas kislányok és kisfiúk, akik félcipőben rohangálnak itt. Mrs Norrist még biztos nem rugdosta meg rendes lábbelivel, vagy ha igen, akkor ideje volt feleleveníteni a történteket. A nő elhúzott, mi meg nekiálltunk pakolni. Végül egész hamar végeztünk, úgyhogy jutott egy kis idő beszélgetni. Annyira nem is furcsállom már, hogy nem beszél, biztosan meg van rá a jó oka. A nevem megdöbbenti, de hát, mi ebben olyan különös? – Hát, tény, hogy nem hívnak így minden második lányt… de nem ezzel a névvel születtem, ez csak azóta, mióta tudatom van. – A régi nevemet utálom, egyrészt, mert olyanoktól kaptam, akik sosem voltak ott nekem, másrészt, mert a hangzása is idegesítő és egyáltalán nem illett hozzám. – Lucas Mordrake… jól hangzik, nagyon jól – állapítom meg. A felvett nevemmel már nekem sincs bajom, csak a régi volt idegesítő. A kérdésre csak megvonom a vállam. – Nem tudom, talán egy órája? Annyira nem rémlik, mert amit mondott, egyik fülemen be, másikon ki. Aztán mikor bejöttél, már nem volt kedvem kizárni, mert így lehet cseszegetni. – A talárfelgyújtásra felnevettem. – Jó lett volna... csak akkor még bent volt a könyvtáros is. Vagyis ő még most is itt van valahol, de szerintem hátrament. – Közben néhány ostoba kölyök, még nagyobb bajt csinál. – Ó a nyomorult kis… - végül nem mondom ki a szót, amit akartam. – Persze, intézem a könyveket. – Nincs ezzel problémám, csak pár pálcaintés az egész, de közben olyan pillantásokat vetek a kicsikre, hogy tudják, nem ússzák meg ilyen könnyen.

to: Lucas

Dühös vagyok, hogy az értékes napomat egy ilyen fölösleges büntetőmunka teszi tönkre, amikor simán aludhatnék végre, hogy kipihenhessem magam. Ez a nő, aki állítólag felügyelni van itt, ritka idióta és idegesítő, és az ilyenektől teljesen kikészülök. Alig bírom visszafogni magam, hogy ne csináljak semmi olyat, amitől még nagyobb bajba kerülnék, de nem tudom sokáig visszatartani, úgyhogy ajánlom, hogy hamar elhúzzon innen. Annak viszont örülök, hogy a fiúnak sem tetszik a helyzet, és mellém áll, amikor beszólok a banyának.
– Ó, jaj, összetörik egy váza, és azonnal büntetést kell a nyakunkba sózni, miért nem azonnali Azkaban jár érte? – kapom a kezemet a szám elé, miközben rémült fejet vágok. Majd abbahagyom a játékot, és a tekintetem újra dühös. – Nekem meg a lábam alá került egy macska, nagy cucc – Legyintek, de közben forrongok. Mi a halálnak kell itt mindenért büntetést kiszabni? Tök unalmas lehet az itt dolgozók élete, ha ennyi a szórakozásuk, de én k****a nem ezért jöttem ide, hanem hogy tanuljak, és elvégezzem valahogy, hogy megmutassam, én is vagyok valaki, szóval nagyon örülnék, ha nem hátráltatna benne holmi kvibli meg egy banya. Elraktározom az információt, hogy a fiú tűzmágus, mert ez rám nézve nem jelent túl jót, de amíg nem csinálok semmit, ami felbosszantja, addig gondolom nem fog tűzgolyókkal bombázni engem. Az viszont tetszene, ha felgyújtaná a helyet, csak legyen idő tűzmentes helyre menni. A nő végre elhúz a francba, gondolom erősítést hoz, de teszek rá. Befogok munkára pár kölyköt, ami kifejezetten az én szórakoztatásomra van, mert amúgy én is ismerek olyan bűbájt, amivel két perc alatt rendbe lehet hozni a helyet, de minek használnám, ha van más, aki dolgozik helyettem? Én már kilencedik éve járok ide, elég büntetést ledolgoztam, a jövő a fiataloké, dolgozzanak csak. Jobb, ha hozzászoknak, mert amíg ilyen idióták vannak itt, addig egész itteni életükben ezt fogják csinálni, hacsak nem lázadnak fel.
– Morticia – válaszolok, mikor meglátom a fiú kérdését. – Furcsállom, hogy nem beszél most, mert a múltkor, amikor láttam, akkor határozottan hallottam a hangját. – És a téged? – kérdezem, egyelőre nem rátérve arra, hogy miért nem szólal meg. Hátha magától is jön rá valami válasz, mert van, aki nem szereti az ilyen kérdéseket, például, amikor engem idegesített az orvosom a hülye kérdéseivel, az nekem sem tetszett, és legszívesebben kilöktem volna az ablakon. Amióta vámpír vagyok, semmi ilyesmi nem okoz nekem gondot, de visszafogtam magam, hogy ne kelljen abból a városból is elköltöznöm.

to: Lucas

Szánalmas… egyetemisták már ritkán kapnak büntetőmunkát, mert nincs házi, amit meg kellene írni, csak beadandók, lehet késni, ha előadás van, de ugye az nincs sokszor az én szakomon, inkább gyakorlat. Azonban ma elég rossz napom volt, kivételesen sok előadásra kellett bemennem, és iszonyú fáradt voltam. Nappal tudok csak aludni, mert este nem megy, akkor érzem, hogy sétálnom kell, vagy vadászni, nappal meg amúgy is utálom a fényt, és ha sötétet csinálok, akkor kiválóan alhatok, mert úgysem veszik semmi hasznomat. De mivel ma muszáj volt nappal lejönnöm, ezért elég ingerlékeny hangulatban voltam egész nap, ami akkor teljesedett ki, amikor véletlenül nekimentem Frics dögjének. Majdnem átestem rajta, úgyhogy mérgemben jól belerúgtam, mert ha kitörik a nyakam, azt nem köszönte volna meg sem ő, sem a gazdája. Persze a nyamvadt macska azonnal rohant árulkodni, úgyhogy nem sokkal később felbukkant Frics, és elkapott. A folyóson leálltam vele veszekedni, mert eszem ágában se volt csendben hagyni, hogy büntetőmunkára rángasson. Ha nem lettek volna tanárok is a folyosón, simán megátkoztam volna, mert csak egy vacak kvibli, de így nem tehettem meg, azonban később nem fogom ezt elmulasztani. A könyvtárba vitt engem, vagyis nem vitt, hanem büszkén vonultam előtte, miközben morgott mögöttem, amíg meg nem untam, és el nem némítottam. Belépve levettem az átkot, mert volt ott egy másik nő is, aki elég rosszindulatúan méregetett. Odavetettem valami kelletlen köszönést, majd levágtam magam az egyik asztalhoz. Elkezdte magyarázni, hogy mit kell csinálni, amire csak félig figyeltem, mert nagyon álmos voltam. Úgyhogy olyan öt percig félálomban voltam, majd magamhoz tértem. Azt látom, hogy Frics behoz egy fiút is. Hallottam már róla meg az ikertestvéréről, állítólag nagyon furák, és az egyikük nem beszél. Nem tudom, ő melyik lehet, de hamar kiderül, hogy ő az, aki nem szólal meg, mert ír a levegőbe. Látom, hogy nem örül, hogy itt vagyok, de hát most én tehetek róla, hogy egyszerre kaptak el minket? Nem is szólok hozzá egyelőre, mert fáradt vagyok, de nem bírom ki, hogy Frics tovább szólogat be nekünk, úgyhogy megtöröm a hallgatást. – Ez egy könyvtár, nem fogná be? – vetem oda, mire csak még mérgesebb lesz, de a fiú varázslata hatására el is esik, szóval végül is megérdemelte. A nő is kiakad, de nem érdekel. A fiú mérgében lever pár könyvet, én meg megrántom a vállam, de eszem ágában sincs elkezdeni pakolni. – Mi értelme van a semmiért büntetést kapni? Vagy a Roxfort az egyetem mellett óvodát is nyitott? – Szólok a nőhöz. Nem tudom, a fiút miért kapták el, de ha Fricsről van szó, valószínűleg semmi komoly, mondjuk kiöntött egy kis vizet, vagy ilyesmi. – A könyvpakolgatás amúgy is az elsősöknek való. – A nő valószínűleg nincs hozzászokva ilyen ellenálláshoz, úgyhogy dühösen lelép a könyvtárból, szerintem erősítést hoz valamelyik tanár személyében. – Van egy tervem, mire visszaér, legyen rend. Fogjunk be pár kölyköt. – Szólok a fiúhoz, és akár tetszik neki, akár nem, már oda is megyek néhány kicsihez, és simán megfenyegetem őket, hogy gyorsan álljanak be pakolni. Lebegtető- meg egyén bűbájjal én is besegítek. Lesz itt meglepetés, ha visszajön a banya. Azt fogom mondani, hogy egy teljesen rendben lévő könyvtárban akarják velünk a semmit pakoltatni. Valaki itt csúnyán leég ma.