2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Akkor jó. Mosolyog rá Andrew-ra, most már tényleg megnyugszik, hogy nem hozta ki a béketűrésből végérvényesen, még a rosszul mondott mugli foglalkozás ecsetelésével sem. Apropó mugli. Ismét meglepi őt a fiú azzal, hogy ilyen nyíltan mesél anyukája származásáról. Valahogy azt hitte, hogy a mardekárosok az ilyesmit titkolják, de most aztán hatalmasat nőtt a szemében a fiú azzal, hogy a világ legtermészetesebb módján közölte vele mindezt. Aztán lehet, hogy az egész kígyós ház változik, nem csak Andrew a különleges ilyen szempontból, az persze még jobb lenne, de ez nem jelen beszélgetés tárgya. Arra sem kérdez rá, hogy jelent-e valamit az, hogy a másik úgy fogalmazott, hogy mugli származású „volt” az anyukája. Reméli csak arról van szó, hogy mióta boszorkány, csak így gondol magára és a származási kérdések nem számítanak. Elteszi a "majd egyszer"-ig, amikor talán Andrew majd elmagyarázza a sok-sok furcsaságot, amire Jess rá akart kérdezni korábban. - Hm.. lehetséges, hogy a legjobb álca, azonban nem véletlenül kerülünk ebbe a házba, túl nagy rejtegetnivalóink nincsenek, a jól megszokott tinédzserkori titkokon kívül legalábbis. Fogalmazza meg véleményét, miközben elmereng azon, hogy mi mindent tehetne úgy, hogy nem is gyanúsítanák őt, mert hugrabugos prefektus. Naív lelkecske, túl bonyolult csínyekig el se jut, a 6. év szeptembere ugrik csak be neki, amikor furmányosan addig csereberélte a Weasley-ikrek pulcsijait, míg megkaparintotta az eredeti F betűs példányt. Na, akkor saját magán úgy meglepődött, hogy azóta szigorúan betartja a szabályokat. - Biztos jó lesz, így? Én csak miattad gondoltam, nehogy rossz hírbe hozzalak a házszínemmel, de ha nem probléma szimplán találkozni se, akkor nekem így is jó. Azt inkább nem kezdi fejtegetni, hogy Andrew akár még azt is „eladhatta” volna, hogy mindkettejükkel kavar, akkor aztán zabolátlan szoknyabolond imidzse erősödött volna, de ha nem kell variálni, akkor úgy egyszerűbb lesz persze Jessnek is, úgyhogy ennél jobban nem győzködi. Sőt, amilyen hamar lemondott az egész háttér-sztoriról a másik, megfogalmazódik Jess-ben, hogy az egészet nem is gondolta komolyan, csak afféle teszt volt, hogy mennyire elkötelezett a szak megismerése iránt. - Persze, szuper, köszi. Vágja rá azonnal, lelkesedésében azt elfelejti megkérdezni, hogy a délelőtt tág fogalmán belül, mikor pontosan, de nem fog kétségbe esni, legfeljebb majd jó levegőn tölti az egész holnap délelőttjét, csak jó melegen fel kell öltöznie és kész. - Akkor további szép estét és köszi még egyszer! Szia! Hacsak nem tartóztatja Andrew, akkor egy búcsúmosoly kíséretében elindul a Hugrabug klubhelyisége felé.
- Tudtam. Az anyám mugli származású volt. Ettől függetlenül kiváló boszorkány. Te meg sokat beszélsz, de ha mást eddig nem zavartál vele, engem sem fogsz. – Emelem meg lehelletnyit a vállamat, teljesen felesleges a szőkeséggel kimértnek lennem, úgyis átlát a szitán, van valami istenadta tehetsége, hogy jó emberismerő legyen. Csak attól félek, hogy ha rosszkedvemben talál, és oda találok mondani neki, ismét megkapom, hogy egy megáltalkodott macsó vagyok. Holott tényleg nem. Csak komoly. És mintha ezt Jessamine nem tudná elfogadni, szinte állandósul mondandójában a figyelemfelkeltés, miszerint nem kéne ilyen merevnek lennem. Kötekedőnek még véletlenül sem mondanám, csak.. furcsa. Viszont ha jobban belegondolok, nekem bárki furcsa, akivel kapcsolatot kell fenntartanom. - Ugye csak én érzem ebben az iróniát? Hugrabugos prefektusnak lenni a világon a legjobb álca. Azt rejtesz el, amit csak akarsz. Én viszont nem találgatok, nem az én dolgom. – Halvány félmosollyal intve máris ejtem a témát, nem fogok belemászni abba, hogy a kék szemek mögött milyen titok lapul. Valaminek lennie kell, igen sokat figyelem mostanság az embereket, a társaimat. A magánynak ez az egyik fő előnye. Van időm a megfigyelésre. Antiszociálisnak tűnök, holott nem is tudnék meglenni úgy igazán egyedül. Természetesen nem akarom ráerőltetni az elgondolásomat, mert mintha látnék rajta némi tűnődést, és itt már meg is bukott a dolog. Viszont máshogyan nem tudom, hogyan taníthatnám a lányt, ha máris trükközni látom. Oké, látványmágusként valahol jogos, hogy ha a kacskaringós utat követné, de nem tudom, tényleg nem, ennél én azért egyszerűbb lélek vagyok, így annak ellenére hogy belemegy a lényegi részbe, megrázom a fejemet. - Rám mindenki furán néz, de az mindegy. Ha ennyire bonyolultnak érzed a dolgot, akkor nincsen rá szükség. Akkor csak simán találkozunk valahol, ahol megmutathatom amire kiváncsi vagy. – Nem igazán lett szimpatikus azzal, hogy az én látszatomra nem túlzottan adhatunk, de az övével pedig törődni kell, hiszen valamiért mégiscsak bevonja az ikertestvérét. Szimpla önzés valahol. De miután én is azt mutatom a külvilág felé, hogy senki és semmi nem érdekel, végtére is egy szavam sem lehet. - Akkor megfelel úgy, hogy holnap délelőtt találkozunk Roxmortól nem messze az erdőszélen? – Kérdezek rá mielőtt indulnék, elvileg is mást most nem kell megbeszélnünk, minden más majd ott helyben dől el. Sosem gondoltam magamat kifejezetten tanár alkatnak, most pedig a mágiaelmélet egyik ágát kell valaki másnak megmutatnom. Ez érdekel lesz. Zsebredugom a kezemet, most már nem mellette támasztom a falat, hiszen a csábítós álsztorit ezzel ki is lőttük.
♫ Supreme ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to jess ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Azt hiszem, azon én is meglepődnék, ha engem vizsgálgatnának így, bocsi. Egyébként tudtad, hogy a mugliknál külön szakma, hogy ennél is behatóbban vizsgálja a piszicháter…legalábbis azt hiszem így mondják, fura egy szó, lehet, hogy a „hiszi a piszi” kifejezésből ered, na mindegy, szóval ő vizsgálja az embert, mit miért tesz, miért fél valamitől, tök érdekes. Az illusztrációknál mindig egy kanapé volt a szobában, talán valami kultikus dolog lehet náluk. Kicsit elkalandozik, az mindenesetre világossá válik, hogy 1-2 év mugliismeret ráférne a szöszke lányra. Amin amúgy elgondolkodott már, olyan érdekesnek tartja a varázstalan emberek világát, csak idáig nem fért bele az órarendjébe. Az nem tűnik fel neki, hogy látszólag épp fűzik az agyát, pedig felismerhetné az önelégült arckifejezést, még akkor is, ha csak megjátszott. - Ugyan, nekem titkom? Hugrabugos prefektus vagyok, milyen titkom lenne? Nem öt kismacskán segítettem a múlt héten csak egy kutyán? A hugrabugosokról kialakult sztereotípiára tereli inkább a kérdést és erősen igyekszik nem elpirulni. Az kéne még, hogy kiderüljön, hogy Fred milyen különleges helyen van az ő szívében. Szerencsére lassan leesik neki a tantusz, hogy Andrew egyáltalán nem akar tőle semmiféle titkot. Merlinnek legyen hála! Elvigyorodik és hálásan pillant a fiúra. - De… … miért? Nyelve hegyén kérdés, hogy miért nem azt a szakot választotta, amelyik érdekli? És azt miért kell titkolnia? Azután a fiú tovább folytatja és Jess megint csak újabb megválaszolatlan kérdésekig jut. - De… … miért? Miért kell zabolátlan fiúnak tűnnie? A lány kezdi gyanítani, hogy már nem a roxfortos lánytársadalom meghódítása van a háttérben. Újra levegőt vesz, hogy legalább az első "de" utáni kérdést feltegye, de Andrew megint csak megelőzi. Így aztán Jess kénytelen visszanyelni nem csak az első, hanem a többi kérdést a bizonytalan "majd egyszer"-ig, amikor talán Andrew majd elmagyarázza ezeket a furcsaságokat. És végre, ismét csak nagy koppanás után sikerrel felfogja a fiú szavait a bemutató órára vonatkozóan is. - Hogy mi? És elkezdődik a belső konfliktus. Ha elfogadja ezt a feltételt, akkor van rá némi esély, hogy kitudódik és akkor lehet, hogy Fred is hallani fogja, ami borzasztó lenne. Persze csak Jess fejében, elvégre legjobb tudomása szerint Fred maximum csak megrántaná erre a vállát, szóval édes mindegy lenne, hogy megtudja-e vagy sem. De mégis… Jess valahogy úgy érzi, mintha megcsalná azzal a szerelmét, aki nem is tud az ő szerelmes érzelmeiről, hogy hagyja, hogy azt higgyék az iskolában, hogy egy másik sráccal randizik. Talán jól jönne egy kanapé, amire lerogyhat, míg legszívesebb a halántékát masszírozná… hm, talán rájött a piszicháter kanapéjának a megoldására. - Hát jó, elfogadom a feltételeket. Legyen akkor inkább randi, de én nem fogok erről beszélni senkinek, az fix. Végül beadja a derekát, mert ha már Andrew belement a kvázi-oktatásba, akkor ő nem passzolhatja mégis, mikor a professzor volt olyan kedves és levelet is írt az ügyben. Az együttjárást azonban erős túlzásnak érezné, jobb lesz a randi, az a kisebbik rossz. - Nem fognak amúgy furán nézni rád, amiért egy hugrabugossal randizol? Ha már ennyire fontos a látszat… Mondjuk – kicsit elkezdi rágcsálni az alsó ajkát belülről, míg elgondolkodik – ha úgy könnyebb volna, a nővéremet, Giát bevonhatjuk a játékba, ő mardekáros, hihetnék azt, hogy vele randizol, aztán ha elindultatok helyet cserélek vele… biztos belemenne, bármit csak ne a látványmágia szakot válasszam. Véleménye szerint Gia azért vélekedik így, mert meggyőződése, hogy csak és kizárólag Fred miatt akar arra a szakra menni. Furcsa, Jessnek eszébe se jutott ez az aspektus, míg nővére fel nem hívta rá a figyelmét, azonban azóta ez is óriási plusz pont a képzeletbeli pro- és kontralistán.
- Azt meghiszem, végülis nem a viktoriánus korszakban élünk. Úgyhogy nyomasd, ahogyan a csövön kifér. Nem azon lepődtem meg, hogy egy lány megteszi, bárkitől meglepne ha ennyire felülvizsgál. – Provokatívan vágom karba a kezeimet, kissé még a szemöldökömet is felugrasztom, jelezve, hogy lekoptatni már nem akarom, sőt, állom a sarat mind a kérdéseivel kapcsolatban, s nem sietek ahhoz, hogy szánjak arra időt, amit mondani akar. Ritkán keresnek meg, a többség ugyanis kerüli a társaságomat. Eleresztve a meglepettség pilléreit kész vagyok a szöszi csitri ültette kiváncsiságrózsákkal foglalkozni. - Igaz. – Adom meg magamat, viszont Jessamine-nak meg kell értenie, hogy adnom kell a látszatra, ha nem akarom felfedni magamat, ezért ha már elvontam a fő sodor újtából, a vállat mellett megtámasztom a falat, és ha elhalad mellettünk valaki, akkor önelégült ábrázatot vágok, mintha nagyon fűzném őt. Tartsanak csak nyugodtan egy olyan alaknak, aki senkivel nem törődik, de ha mégis, akkor a nőket eszközként, tárgyként használó felszínes alaknak. Számomra ez a legkényelmesebb. Gemmának is valami ilyesmit próbáltam sugalni, nem akarom, hogy a szüleim gyilkosai komolynak lásanak. Akkor van csak esélyem jobb emberré válni, másokra figyelni, ha titokban teszem azt. - Köszi. Már csak rólad kéne valami komoly fegyverténnyel bíró audászt szereznem, és máris kvittek volnánk. – Jegyzem meg remegő hangon, ami azt sejteti, hogy csak húzom az agyát, logikusan a lányok azok, akik kettős életet élnek, és erősen kételkednék a józanságában, ha pont rám, az új ismerősre bízna valami hasonló horderejű talányt. Annyira még korántsem ismerjük egymást, hogy az orrára kössem, hogy nem szoknyavadászatra használom az álcát, sokkal inkább a szüleim miatt teszem ezt. Abban azért igaza van a nyúlánk hugrabugosnak, hogy lányok egy csoportja igenis érdeklődéssel fordulna az olyanok felé, akik lábtörlőként kezelik őket. Ellenben mivel nem látok bele Jessamine tudatába, ezen nem is gondolkozom. - A tanárnő azt hiszem jobban ismer, mint azt feltételeztem. Nem ezért küldött hozzám. Tudja, hogy elemista vagyok, ám azt is, hogy a valóságban sokkal jobban megy a látványmágia, ezen az úton indultam el, természetesen ezt is titkolva. Jobban kéne figyelnem, mert ha ő rájött, ezt más is megteheti. – Foglalom össze, kissé eltűnődve, nem is pillantok most a leendő tanítványra, valahol a válla felett állapodik meg a tekintetem, mintha a fal mélyedésereire fókuszálnék. – A jelenlegi szakom alapján egy vad, zaboláltlan fiúnak kell, hogy lássanak. A valóságban iskolán kívül képzem magam. Komoly összeget sikerült örökölnöm, így rengeteget utazom, a látványmágia tekintélyeit kerestem fel. Engem is az érdekel. Messzemenőkig. – Futok végig a kusza sorokon, végtére is további pluszt nem tartalmaz ahhoz képest, amit Jessamine is felvezetett. Bólintok, nem érdekel engem ezért semmilyen jutalmazás. Mégis hümmentve gondolkozom, még mindig zavar, hogy ilyen kiismerhető vagyok. Egy napon belül úgy látszik két nő is a vesémbe lát. Visszapillantok a lányra, és eszembe jut valami. Ami korántsem biztos, hogy fog neki tetszeni. - Elvállalom, de mint mondtam, nem szándékozom feladni azt, amit másoknak mutatok. Ha érdekelnek az indokok, talán majd egyszer elmagyarázom. Ezért feltétele van, és nem túlzottan érdekel, ha a tanárnő felkapja a vizet, ha passzolok. Nos... miután egy lánnyal látszólag csak akkor töltenék huzamosabb időt, ha érdekel, ezért randinak, vagy együtt járásnak álcázható a dolog. Na megcsókolnod nem kell, azt vehetjük úgy hogy csak ránk tartozik. – Mivel eléggé megnyíltam számára, feltételezheti, hogy nem kihasználni akarom a helyzetet, már az elején lepattintottam volna, és már többet tud rólam, mint kellene, így nem gondolom, hogy tuti ötlet lenne felhívnom magamra a figyelmet, ráadásul kétlem, hogy egymás esetei lennénk. De most hirtelen ez ugrik be.
♫ Supreme ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to jess ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nos, igen, tudod, mivel soha nem tiltották a szabad vélemény-nyilvánítást, se a szüleim, se a tanáraim, megszoktam, hogy ne korlátozzam magam. Kicsit elpirul, láthatóan nincs hozzászokva, hogy szóvá tegyék túlságosan nyíltan kimondott véleményét. Azért láthatóan nincs annyira zavarban, hogy el akarjon süllyedni, pláne, mikor kiderül, hogy Andrew abszolút partner egy téma megvitatásában. Még ha nem is tudományosan szofisztikált a téma, hogy most macsó vagy bunkó volt az imént a srác, Jess élvezi a társalgást. - Hm, igazad van, nem mindegy melyik jelzőt használom, habár egyik sem pozitív töltetű. Reagál bólogatva Andrew fogalom-magyarázatbeli levezetésére. Ha már véleményt alkot, és meg is osztja másvalakivel, érdemes lesz precízebben fogalmaznia. Ahhoz persze több idő szükségeltetik, de talán nem is baj, hogy több időt tölt a vélemény megfogalmazására, illetve annak eldöntésére, hogy kimondja-e vagy sem. - A titkod jó helyen van nálam. Legszívesebben elvigyorodna, de komoly marad, hogy egyértelmű legyen, tényleg nem fog berohanni a Nagyterembe és/vagy a legközelebbi női mosdóba, hogy közhírré tegye az iménti kinyilatkoztatást. Csak a kvázi titoktartási fogadalom után mosolyodik el kedvesen. Egyébként nem érti, miért erre az imidzsre épít Andrew, a nem macsó énje sokkal szimpatikusabb a szőke hugrabugos lánynak. Ráadásul nem megjátszott. Gondolatban megvonja a vállát, lehet egyes lányoknak, akik Andrew-nak tetszenek, a megjátszott fiúkat keresik. - Ha jól tudom, én vagyok a levél témája, ezért hoztam én. Hetedéves vagyok, most kell szakirányt-választanom jövőre, hogy úgy tudjak készülni a továbbiakban a RAVASZ vizsgáimra. A professzor szeretné, ha megmutatnád, hogy umm… úgymond, mit tud egy elementalista szakos is. Tudod, hajlok arra, hogy ezt a szakot válasszam, de alapvetően a látványmágia szak áll az első helyen. Azonban, hogy kellően megalapozott döntést tudjak hozni, a professzor segíteni szeretne nekem. Természetesen nem mozdul továbbra sem, megvárja míg Andrew befejezi az olvasást. A megszárított papíron remélhetőleg jól olvashatóak a sorok és csak egy-két helyen maszatolódott el az írás legfeljebb. - Természetesen alkalmazkodok, amikor neked jó egy ilyen „nyílt-óra” megtartása, ha elvállalod. Legjobb tudomása szerint az egyetemista fiúnak van lehetősége megtagadni a kérést, akkor se veszít semmit tulajdonképpen. Hogy esetleg a plusz feladatért jár-e valami a dicséreten kívül - gyakorlati pont, egyszer kihagyható házifeladat, stb. - vagy hogy esetleg ez egy büntetés lenne, arról nem tud a lány, ezt a professzor nem kötötte az orrára.
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Levél érkezett 2016-02-19, 10:01
Jessamine & Andrew
- Úgy látom konkrét véleményt is alkotsz rólam... Sőt, mindenről. Megleptél szöszi, nagyon megleptél... Honnan ez az okoskodás? – Egy fokkal elismerőbben nézek rá, ahogyan a folyosó falához vontam, nem szükséges, hogy megbeszéljük a kettőnk ügyét a tömeg sodrásában, még ha valóban kifejezetten mókás volt, ahogyan hátrafelé szökdécselt előttem. Már csak az a kérdés, hogy miért is keresett engem? Hiszen nyilvánvaló volt, hogy nem ismer személyesen, én sem őt. Figyelmemet ezúttal a levél köti le, amit meg kellett fognom. És elég... ázottnak tűnt. Ezt én kaptam volna? Na de nem baglyok útján szokás levelezni? Bérszöszikről még nem hallottam. - A fej letépése és a macsózás teljesen más dolog. Ha macsózni akarnék, akkor nem halmoználak el mindenféle olcsó bókkal, vagy üdvözíteném saját magamat, hogy elkábítsalak? Támadni inkább azért szokás, mert bunkó az illető, vagy antiszociális. Csak mondom, hogy tisztázzuk az alapfogalmakat... – Csóválom a fejemet, és meglep, hogy ilyen könnyedén félresöpri a felvett álcámat, hiszen lényegében igaza van, legbelül nem ilyen vagyok, sőt, éppen az ellenkezője, de minek ezt mindenki előtt felfedni? Ha valóra akarom váltani a terveimet, akkor a civil életben nem árt, ha minél többen utálnak. De ha egy ártatlan csinos hugrabugos ennyire lényeglátó, ezen még alaposan dolgoznom kell. Ellenben a szavain őszintén elnevetem magamat, cseppnyi gúny sincsen a tekintetemben. - Cicafiú? Ejnye.. Jó, én vagyok Andrew, és nem vagyok macsó. De ezt ne terjeszd, ha megkérhetlek, jobb így nekem. A professzortól? Miért, mit akar? – Veszem át a levelet rosszalló pillantással, hiszen valóban el van ázva. Ha sürgős dologról van szó, és teszem azt elmosódtak a betűk az íráson, akkor aztán Jessamine jól megnézheti magát. - Te meg valami önjelölt futár vagy, csak véletlenül voltál ott, és rád parancsoltak? – Forgatom az ujjaim között a levelet, és felbontom, vigyázva, hogy ne rontsak a papír állagán. Óvatosan kiemelem a levelet, és megpróbálom kisilabizálni a sorok lényegét, ám útközben még a lányra emelem kék szemeimet, hogy maradásra bírjam. – Várj légyszíves még, hátha további szerepet szán neked, nem csak a futárkodást. – Bár elképzelésem sincsen, hogy milyen párt alkothatnánk a meglepően lényeglátó hugrabugossal.
♫ Supreme ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to jess ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Az én véleményem szerint sehol, se az óvodában, se az iskolában, se egy munkahelyen nem mások felrúgása a megoldás… de azt hiszem valahogy úgy van, ahogy mondod. A társadalmunk egyszerűen így szocializálódott, – vonja meg vállát – felnőttkorban mások felrúgása vagy a fejet célzó támadás agressziónak minősül, ami egészen más hatást vált ki, mint az óvodában. Nem csak beállítanak a sarokba, de nem is csak egy copf-húzás a másik bántásának a legmagasabb foka. Most nem csak költői kérdésnek vette Andrew szavait, habár feltehetően most tényleg annak szánták azokat. - Nem látok beléd, egyrészt te mondtad, hogy „letéped a pici fejemet”, amiből csak levontam egy következtetést - megjegyzem, nem feltétlenül kőbe vésett, jó következtetést -, másrészt ezek szerint nem vagy az, mert visszakérdeztél, ráadásul olyan hangsúllyal, amiből arra tippelek, hogy nem értesz egyet vele, vagyis tévedtem az előbb, nem láttam beléd. Ha tudná, hogy a muglik között a szőke nőket nem éppen javasasszonyokhoz hasonlítják, hanem tulajdonképpen már egy fogalom a „szőke nő”, akkor kimondottan hálás lenne, amiért mégis inkább javasasszony lett belőle. Megugranak szemöldökei a kapucni eltűnésekor, meglepődik, de nem csak ezért hagyja, hogy a fal felé terelje Andrew. Legalább nyugodtan át tudja adni a levelet, közben azért egy kis megjegyzés kiszalad a száján. - Ahhoz képest, hogy nem gondolod magad annak, egészen jól adod a macsót, cicafiú. Megfordítja kezében a levelet, hogy a címzés immár a végre megtalált címzett felé nézzen. - Még valóban nem találkoztunk, Jessamine Findley vagyok, szia, O’Leary professzortól hoztam ezt a levelet. Ezzel átnyújtja a levelet és csak most esik le neki, hogy pechjére pont a címzett előtt „bukott le” az eláztatott borítékkal. - Bocsánat a boríték eláztatásáért! Feladatát ezzel elvégzettnek tekinti, de nem fordul sarkon rögtön, hátha Andrew-nak van hozzáfűznivalója még a posta-szolgálathoz.
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Levél érkezett 2016-02-07, 19:01
Jessamine & Andrew
Még mókásnak is tartanám, ahogyan hátrál előttem, mint valami megriadt őzike, ám Gemmával kellően pocsék hangulatban váltunk el, rövidtávon biztosan nem tudjuk megszüntetni a minket összekötő vérmágiát, így nem csoda, hogy ha az egész napom búskomor önsajnálattal telik, majd éjszaka talán lesz lehetőségem egy kicsit megmozgatni az izmaimat Roxmortban, hogy péppé verek néhány rossz arcot, akik sötét varázslónak képzelik magukat. Így a lány, aki előttem balettozik, a lehető legrosszabb pillanatot fogta ki arra, hogy utánam érdeklődjön. Véletlenségből éppen pont nálam. Ezek szerint nem tudja, hogy én vagyok az... - Csak az óvodában rúghatok fel valakit, aki nem szimpatikus? Sztereotíp macsó? Miért szőke csaj, te meg javasasszonynak hiszed magadat, hogy ennyire belém látsz? – Ugrik fel a szemöldököm, én aztán rohadtul nem szoktam megfelelni semmilyen képnek, amit pasik egy csoportjáról gondolnak, s ahogyan a furán feltűnő szöszi próbál beállítani. Na ennyit a skatulyákról. Ha már nálam a boríték, nem forgatom, éppenséggel az sem érdekel hogy ki rajta a címzett. A megszólalással ellentétben nem vagyok olyan bunkó, mint tűnt, megállok, és visszafojtott türelmetlensséggel szobrozok mellette, amíg kinyögi, hogy mit is akar. Szótlanul meredek a dolgozó lányra kapucnim rejtekéből, még szerencsém van, hogy a mellettem elsodródó Mardekárosok nem állnak le visszakérdezni, hogy „Nem jössz, Andrew...?”. Újdonsült álcámat fenn kéne tartani, noha csipetnyi kiváncsiság éled bennem, hogy miről is lehet szó. Amikor a hugrabugos végzett, kinyitom az ujjaimat, pedig megfordul a fejemben, hogy a kelleténél hamarabb engedem el, és még meg is taposom a papírost, ám miért vezetném le pont a lányom a feszültséget? Végtére is ha már így becímkézett, igazán rácáfolhatok a pocsék hangulat ellenére, amely még a gyomromra is rányomja szépen lassan a bélyegét, s valami migrén is kerülget, pedig Gemma a birtokon van. Ez szimplán csak a sok idegeskedés. Megmutatom a lánynak egy mardekárost, aki kapcsán le tudom őt rázni, ám legnagyobb megdöbbenésemre ismeretlen támadómat így nem lehet átverni, tudja, hogyan nézek ki. Akkor kár tovább szédíteni, most már tényleg érdekel, hogy ki ő. Hátravetem a kapucnimat, és érdeklődve húzom arébb a falhoz, hogy elkerüljük a tömeg sodrását. - Na jó, mit akarsz cica? Nem ismerlek, nincsen dolgunk egymással. Legalábbis nem emlékszem rád. Amit ne vegyél sértésnek, előfordulhatott. – Az utóbbi időben a megmentési kényszerem mellett azért csaptam pár görbe éjszakát, de hát frissítse fel az emlékezetemet ő.
♫ Supreme ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to jess ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Azt kellő nagyvonalúsággal költői kérdésnek veszi, hogy miért épp a kapucnis pulcsis srácot szúrta ki segítség gyanánt. Jókor volt jó helyen, legalábbis Jess szerint. Azonban nem elképzelhetetlen, hogy Andrew szerint inkább rosszkor rossz helyen, a szőkeség ezt viszont nem szeretné így tudni, jobb tehát a boldog tudatlanság, mindkettejük lelki békéjének jobb ez így. Még a végén Jessamine kiselőadást tartana a mások iránti elkötelezett segítőszándékáról, amivel egy idegen iskolatársban, talán egy hosszú-hosszú, fárasztó nap után, nem épp a legjobb reakciót váltaná ki. A folytatáson azonban felvonja szemöldökeit, ennek hatására homloka csupa ráncba szalad. Grimaszol egyet. - Ugyan már, nem az óvodában vagyunk, és láthatóan a Varázsvicc Vállalat tesztelője sem vagyok, lévén nem vagyok sem Fred, sem George Weasley. És hát neked sem kell ennyire sztereotípan macsónak lenned. – Megcsóválja fejét. – Még hogy letépni a fejemet. Mormolja cüccögve magának, miközben a pár pillanat alatt megszárított boríték címzésének helyrehozatalán dolgozik. Ez a keményebb dió, hogy a penna éles hegye által a cérnánál is vékonyabb vájatba terelje vissza a szétfolyt tintát. - Ne forgasd, kérlek a borítékot, úgy lassabban haladok. Így is kiszaladtam a vonalból kicsit, de már mindjárt megvagyok. Erősen koncentrálva folytatja, még egy ici-picit nyelvét is kidugja, pedig azt csak nagyon elmélyült tevékenységek közben szokta. - Kész! – Csapja össze tenyerét boldogan. – Olyan, mint új korában. Remélem a levél maga nem sérült, de azt már nem fogom megtudni. A legnagyobb baki az lenne, ha iménti varázslatával a levél pergamenjén is elvándorolt a tinta, így kriksz-krakszokat hozva létre, de ahogy azt mondta volt, már nem fogja megtudni. Legfeljebb majd magyarázkodhat O'Leary professzornak. - Köszönöm a segítségedet! Visszaveszi a borítékot, már ha megkapja természetesen, ha nem, akkor majd visszakéri, ezen ne múljon, de most igyekszik kiszúrni Andrew-t a Nagyteremben. Az érintésre önmagában lehet, összerezzenne, de mivel érteni véli a segítségnyújtás miatti funkcióját – lám, csak, lám, lehet segítője mégiscsak egy hullámhosszon van vele a segítségnyújtást illetően, vagyis jókor volt jó helyen – nyugodtan követi pillantásával a mutatott irányt. Persze egyből tovább rebben pillantása a Griffendél asztalánál ülő magas, vörös hajú egyetemistára, aki épp F betűs pulcsiját viseli. De nem, nem szabad! Feladata van, nem kalandozhat el. Vissza a Mardekárhoz! Nem, vagyis arra a fekete hajú srácra gondolsz? Az nem Andrew, neki ilyen világosbarna, vagy szőkés haja van, meg kék szeme, nem zöld… vagy keverem valakivel? Lábujjhegyre pipiskedik, hátha a magas, fekete hajú srác mögött ülőt kéne meglátnia, de benne sem ismeri fel a címzettet. Sőt, nem is látja a teremben. - Te látod bent? Visszafordul és a másikra pillant és még szerencse, hogy nem tudja, mik járnak a másik fejében. Rettentően zavarba jönne, az biztos, másrészt meg nem értené a megmentős részt, szóval jobb ismét, hogy Jess nem gondolatolvasó.
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Levél érkezett 2016-01-30, 19:20
Jessamine & Andrew
Meghökkenve próbálnék elsiklani a betámadó szőke lány mellett, ám oly gyorsan szólal meg, hogy befagyok annyira, hogy legyen lehetősége belekezdeni, holott felmerül bennem a gondolat, hogy nem veszek semmit. Nem ismerem őt, valahogy nem vagyok most túlzottan csevegős kedvemben. - Pont én...? Nocsak, miben? – Kérdezem emelkedő szemöldökkel, visszatartva a lélegzetemet. Mintha nyomasztana valami, most ott vagyok lélekben, a lány kizökkentene, egyenlőre sikerrel. Főleg ahogyan hátrafelé lépdel előttem, ha még el is esik, akkor rákmászás lesz belőle. - Hm... tarts bár bizalmatlannak, de ha felrobban a kezemben, felgyógyulok, és letépem a pici fejedet, csak hogy tudd. – Forgatom a borítékot, miután esélyem sem volt elhúzni a kezemet, ösztönösen nyúltam utána. Most már itt van a kezemben, így várom a magyarázatot. Legalább annyiban előzékeny a csaj, hogy kizárta azokat a lehetőségeket, amik miatt ellenségesbe fordult volna nem létező kapcsolatunk. Leráznám azzal, hogy nagyon nincs most időm, tele a naptáram, valójában azonban nem vár más, mint az értelmetlen semmittevés, tanulni nem szeretek, minden, amit tudok, már itt van bennem, így ha lemegyek az alagsori szobámba, marad az olvasás, vagy az edzés, amit szintén nem hanyagolhatok el. Este lemegyek majd Roxmortsba, vagy London varázslók lakta negyedében, méghozzá a sötétmágiákkal átitatott utcákba, ahol a bűnözés melegágya van jelen, így formában kell lennem. Gemma addig a Roxfortban marad, ez nem akkora távolság, hogy a kettőnk szívét összekötő vészterhes varázs miatt bármelyikünk is rosszul legyen. Kéretlen szövetségesemnek nem kell minden utamról tudnia. A szőkeség első kérdésére még bólintok, a másodikra viszont csupán mellé lépek, és a vállára teszem a kezemet, hogy kövesse a karomat, ahogyan mutatok valakit neki a nagyteremben, az asztalunknál. - Látod azt a nyúlánk magas srácot? – Húzom az időt, és próbálok rájönni, hogy miért kereshet engem. Kutatok az emlékeimben, hátha valami beugrik, de semmi. Okés, előfordul olykor, hogy összejön valami buli utáni rapid-randi, de hogy egyik sem emlékszik egymásra, az azt feltételezi, hogy nem volt túl jelentős ágyjelenet. Vagy a családját mentettem volna meg? Akkor se kéne tudnia, hogy mi a nevem, sosem mutatkozom ugyanis be.
♫ Supreme ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to jess ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
A boríték sajnos nem szárad meg magától szép egyenesre, sőt, a tinta sem nyeri vissza eredeti, szépen megformált alakját. Így hát, amint kikerülnek a képből kevéssé szívlelt évfolyamtársai, rögtön mozgásba lendül a szöszke lány. Kiszemeltje egy szürke kapucnis pulcsit viselő srác, aki a mardekáros kis csoportot követi, szinte alig pár lépésnyi távolságot tartva csak. A kapucni rendeltetésszerinti használata azonban azt sugallja Jess-nek, hogy a fiú nem tagja jelen csoportnak, vagyis szabad préda. Ezzel a lendülettel máris belép a fiú elé, hogy útját állja…ha ezt tudja, felvette volna az új, patkómintás piros nyakba köthető, "Bandita" feliratú kendőjét, de ez mellékes. - Szia, ne haragudj, tudnál nekem segíteni egy pillanatig? Ha a fiú nem mutatott ingerenciát a megállásra, akkor most hátrafelé lépdelve mosolyog a félig takarásban lévő arcra. Ha megtorpant a képbe betoppanó hugrabugos lány láttán, akkor Jess is megáll. - Nem akarlak semmilyen önképző körbe beléptetni és aláírást sem gyűjtök, csak ezt a borítékot kellene megfognod, amíg megszárítom. Nem csak felmutatja a kisalakú borítékot, hanem egyből Andrew kezébe nyomja, aki remélhetőleg meg is fogja azt. Közben tovább magyarázza a letámadás okát, hátha ezzel tudja végül rávenni a segítségnyújtásra. A nagy magyarázkodásban, no meg a arcot árnyékoló kapucnitól egyelőre nem ismeri fel Andrew-t. - Tudod, néhány hópihe kicsit eláztatta és nem szeretném így átadni. Egyébként mardekáros vagy? – Pillant hátra a kígyó kabalaállattal rendelkező ház klubhelyisége felé vezető folyosóra, ami a srác útirányából tippelve, célja is lehet. – Andrew Calvert-t ismered esetleg? Láttad esetleg, hogy vacsorázott még? Akkor már keveri kicsit a hasznosat a hasznossal, vagyis kideríti, hogy a Nagyteremben keresse-e a címzettet vagy a klubhelyiséghez kell majd elsétálnia. Amint végzett a javítással, amit remélhetőleg el tud kezdeni, ha alkalmi segédje valóban segítőkésznek mutatkozik.
Andrew Calver
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Levél érkezett 2016-01-26, 22:04
Jessamine & Andrew
Természetesen nem is tudok róla, hogy a rám váró szőkeség a világon van. Korábban csak úgy éltem a világomat, játszottam a playboyt, akit totálisan nem érintett komolyan a szüleim halála, ám az a fekete mágia, amit sikerült elkövetnem, és összeláncolt Gemmával, alaposan összekuszált mindent. Amíg a háttérben megpróbáltam kitalálni, hogyan segíthetnék másoknak, amolyan szürke eminenciásként, névtelen jótevőként, most én vagyok az, akin segíteni kell. S minél távolabb van tőlem a felelőtlen griffendéles lány, akivel össze kéne dolgoznom, annál nehezebb dolgom van, hiszen csoda, hogy fel tudtam épülni a távollétéből. Szerencsére sikerült a fejébe vésnem, milyen komolyat is kockáztatunk mindketten azzal, hogy ha még mindig a saját utunkat járjuk. Nem akarok én belemászni az életébe, megtudni a féltett kis titkait, ám ha nincsen más út, mit kéne tennem? Végülis a Roxfort területe elég közeli távolságot feltételez, hogy egyikünk se betegedjen bele, így akár lehetünk idegenek is egymás számára, noha előbb utóbb meg kell oldanunk a rejtélyt. Még akkor is, ha amit legutóbb mondott, sokkal komolyabb dolog, tulajdonképpen a segítségemet kérte. Ezen tűnődve turkálom a koraesti vacsorát, nem jön meg az étvágy, pedig ragadozó lévén szinte bármilyen hússal kiegyezek, ezúttal valahogy megkeseredik a számban. Eldobom magamtól a villát, és felemelkedek. Többen odanéznek a mardekáros társaim közül hogy máris távozom, én azonban szó nélkül emelem ki a lábamat a padból, hogy a fejemre húzzam szürke kapuncis pulcsimat, és bedugjam a zsebeibe a kezemet. Alul farmert viselek, és tornacipőt, ma már nem szándékozom elhagyni a kastélyt, noha megtehetném, egyetemistaként nem kötnek a szabályok. Ha leszaladnék a faluba egy italra, Gemma nem érezné meg az egy-két óra eltávot, azt hiszem a sötét póráz, amely összeköt minket azért ennél lazább. Még hátrapillantok, hogy mára búcsút vegyek a társaságtól, lassan tőlem függetlenül is oszlik a nép. Azért, mert én sikeresen elszúrtam a vacsorára szánt időt, mások kitöltötték mindezt sikeresen, és jóllakva távoznak. Háztársaim egy csoportja tömörül előttem, valamin éppen jót nevetnek, kivárom a soromat, nem vágok át köztük, csak miután végre elindultak a folyosón, akkor lépek át a küszöbön. A küszöb környékén álló szőke lányt észre sem veszem, lehajtott fejjel bandukolok, hogy aztán én is megcélozzam a lefelé vezető lépcsők egyikét, amelyek a tömlőchöz, s a klubhelységemhez vezetnek.
♫ Supreme ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to jess ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Fázósan fogja összébb talárját enyhén remegő ujjakkal, melyen körmeit halvány lilára festette a hideg. A kis félholdak már nem is olyan halványak, sokkal inkább olyanok, mintha mély ibolyaszín körömlakkal játszadozott volna a délutáni tanulás helyett. A téli színpaletta ezzel nem fogyott ki. Ujjpercei ugyanis egyre pirosabbak, pedig a kis mohás szökőkutat körülölelő árkádsor alatt alig érezni a téli szél csípős simításait. Tükre ugyan nincs, de érzi, hogy arca is egyre kipirultabb, vagyis csak mert aranyhaját nem fújja minduntalan az arcába a szél, még igenis jelen van, csupán nem látni. Sem az árkádsor alatt, sem kint az udvaron. A kis udvarra lehulló apró, fényesen megcsillanó hókristályokat ugyanis nem táncoltatja meg egyetlen kóbor szellő sem, valószínűleg ugyanúgy gyönyörködik az esti hóesésben, ahogy Jess is. Nem tervezte, hogy kilép a kastélyból, ezért nincs se köpenye, se sálja, se sapkája, kesztyűről nem is szólva. A teljes téli felszerelés szobájában pihen, hiszen csak a Hugrabug klubhelyiség-tanári szoba-nagyterem háromszögében kellett volna mozognia, de egyszerűen nem tudott ellenállni a hulló csillámoknak, amit a Nagyterem felé haladva szúrt ki az egyik jégvirágos ablakon kerezstül. Ritkán havazik ilyen fényes hókristályformában, amikor szinte szabad szemmel látni minden egyes hópehely mívesen cakkosan fagyott csúcsát. Nem csoda, hogy azonnal kirohant az egyik kis oldalajtón. A hideg azonban túlságosan átható, hamarosan egész testében reszket, éppen csak hogy nem ejti ki majdnem érzéketlenné fagyott ujjai közül a lepecsételt levelet. Feltehetően ez ébreszti fel a gyönyörködésből, mivel a gondolat, hogy járhat Madame Pomfrey-hez kalapkúra-bájitalért jövőhéten, nem volt elég erős. Megborzong, ahogy a hideg szó szerint végigfut gerince mentén, talán iménti gondolata kezd erőre kapni. Búcsúpillantást vet a kis udvarra, amit már halványan beborít a hótakaró. Visszaszalad a kisajtóhoz és amint a becsukódik mögötte ismét megborzong. Talán tényleg nem volt jó ötlet iménti akciója, de nem bánja, mosolya nem olvad le arcáról, mikor ujjai lassan felolvadnak dermedtségükből. Megigazítja talárját és folytatja útját a Nagyterem felé, ahonnan épp kilép egy nagyobb csoport Mardekáros évfolyamtársa. Kissé félrehúzódik, nem őket keresi, egy egy évfolyammal felette járó Mardekáros fiút keres, Andrew-t. Pontosabban Andrew Calver-t, hiszen nem ismeri személyesen, csak látásból, addig pedig teljes nevén illik emlegetni még gondolatban is. Elhalad a csoport így ő is folytatja útját a bejárati csarnokon át. Lepillant a levélre, amelyen a címzés… Jess aggódva beharapja ajkait… és lecövekel, nem is törődik azzal, hogy szinte a Nagyterem ajtajában sikerült gyökeret eresztenie. A címzés már nem oly szép, mint volt, egyik-másik tintahurok megadta magát a valaha volt hókristályoknak, amelyek elmúlásukban cseppet sem fenségesek. Hullámos vízcsöppek csupán, amit megszáríthat persze, de ahhoz, hogy ne maradjon tengert idéző a pergamen, kell valaki, akinek a kezébe nyomhatja a borítékot, hogy elvégezze a varázslatot. Hacsak idáig nem borult fel benne valaki az ajtóban, akkor majd fog, ugyanis elkapja annak a grabancát majd, aki kijön…. csak nehogy Dumbledore professzor legyen… vagy Fred… mindkét esetben leírhatatlanul zavarba jönne. A dobogós zavarbaejtő pedig minden bizonnyal a címzett lenne, de ilyesmikre nem gondol egyelőre.
//
