2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] " Aki elmélkedés nélkül olvas, olyan, mintha emésztés nélkül enne."
Főkarakter: Cheon Seung-ah Teljes név: Lilja Johanna Tähti Hyvönen Születési hely és dátum: Rovaniemi, Finnország – 1972. 03. 01 Csoport:Személyzet Patrónus: Macska Foglalkozás:Iskolapszichológus Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Olvasás. Az első, amit mindenki megjegyez rólam az, hogy nagyon szeretek olvasni, és rengeteget olvasok. Lehet az regény, szaklap, magazin, ha olyan tartalma, ami érdekel, akkor bármilyen mennyiségben jöhet. Ez a tulajdonságom kamaszkoromból ered, amikor, mint mindenki, abban a periódusban voltam, hogy úgy éreztem, senki nem ért meg. Nem akartam kapcsolatot a külvilággal, inkább a könyveimhez menekültem. Anyáék válása miatt nagyon nehéz éveim voltak, nem tudtak megegyezni sem rajtam, sem a közös tulajdonukon, ezért öt évig húzódott a folyamat. Azalatt senkit nem érdekelt, mi van velem, én pedig magamba fordultam. Hozzáállásom csak az iskolában, azon belül is, az egyetemen változott meg, de erről később. Rendkívül őszinte embernek tartom magam. Az a filozófiám, hogy csak így várhatom el másoktól, hogy velem is őszinték legyenek. Ugyanakkor nem szeretek panaszkodni. Némelyik páciensemet nagyon irigylem, hogy mennyire meg tud nyílni nekem, mert én erre képtelen vagyok, pedig nagy szükségem lenne rá. Az a típusú ember vagyok, aki inkább hallgat, mint beszél. Csend olykor többet mond bárminél, és amikor nem érzem indokoltnak, nem is szólalok meg. Az én dolgom többnyire a hallgatás. Sokan nem is a tanácsaim miatt jönnek hozzám, hanem csak azért, hogy végre valakinek elmondhassanak mindent, ami bántja őket.
Megjelenés
Hosszú, hullámos, jelenleg fekete hajam van. Szőkének születtem, de később bebarnultam. Az a szín azonban nem tetszett, ezért hol feketére, hol szőkére festem a hajam, mindkettő jól áll nekem. A bőröm nagyon világos, szinte hófehér. Nagyon ritkán megyek csak ki a napra, mert azonnal leég, és mivel az egy igen fájdalmas dolog, nem szeretném átélni, ezért kénytelen vagyok lemondani a napozásról. Kék szemem van, akárcsak a szüleimnek. Hangulatomtól függően változik azt árnyalata. Ha szomorú vagy mérges vagyok, akkor mélykék, amikor pedig jó kedvem van, vagy éppen semleges, akkor világoskék. Magasságom átlagos, 170 centi körül lehetek, igazból sosem mértem, meg hát mindegyik mérésre más eredmény jött ki. Alkatom vékony, és bár rengeteget eszem, mégis azt szokták mondani, hogy kész csontkollekció vagyok. Vannak, akik irigylik, nekem annyira nem jó, mert sosem találom a méretemnek megfelelő ruhát, varratni meg drága. Ha már az öltözködésnél tartunk, leginkább a reneszánsz- illetve a viktoriánus korabeli ruhákat szeretem. Gyönyörűek, és nagyon sokat olvastam ezekről a korokról, hiszen imádom a történelmet. Szín szempontjából nem vagyok válogatós, mindegyiket hordom, amelyik jól áll nekem. Sminkelni alig szoktam magam, esetleg csak szempillaspirált és szájfényt kenek magamra, nem vagyok híve a többtonnás arcfestésnek.
Életed fontosabb állomásai
Sokszor érzem úgy, hogy életem legnagyobb hibája volt, hogy megszülettem. Nem kell mondanotok, hogy ne beszéljek ilyen baromságokat, meg hogy nem így van, satöbbi… Tudom én magamtól is, de túl sok időm van gondolkozni, és valahogy mindig ide jutok el. Teljesen átlagos napon születtem, a tavasz első napján, amikor ugyanolyan sötét volt és hideg, mint Finnországban bármikor ősztől nyárig. Már az az idő is depresszióra hajlamosít, mégis állítólag a világ legboldogabb nemzete vagyunk. Milyen érdekes… Elkalandoztam. Szóval, megszülettem, és pár nap múlva el is költöztünk a városból egy faluba. Tudni kell, hogy nálunk a szomszédok nagyon messze laknak egymástól, nagy a személyes terünk. Ugyanakkor, pont emiatt, egészen az iskoláig nem találkoztam más gyerekkel, mert testvérem nincsen, a faluba meg sose mentem, csak az udvarunkon játszottam. Ha már az iskolánál tartunk… lényeges megemlítenem, hogy mugli származású vagyok. A családomban tudtommal senkinek sincs varázshatalma rajtam kívül. A képességeim viszonylag későn jelentkeztek, ugyanakkor nem éreztem áldásnak a dolgot, sőt, kimondottan rosszkor jött. Tizenhárom éves koromban a szüleim bejelentették, hogy elválnak. Addig is rengeteget veszekedtek, velem is, egymással is, de nem gondoltam volna, hogy már itt tart a dolog. Az volt az indok, hogy már nem bírják egymás mellett élni az életüket, de meg voltam róla győződve, hogy valójában én tehetek róla. Legalábbis a nagynéném azt mondta nekem, hogy a születésemig semmi vita nem volt köztük. Ez nekem igen rosszul esett, utólag ő is megbánta, hogy ezt mondta, de akkor már késő volt. Mint azt említettem, öt évig húzódott a válóperük. Közben levelet kaptam a finn varázslóiskolából, hogy jogosult vagyok oda járni. Az általános iskolát pont abban az évben végeztem el, és még nem gondolkodtam, milyen gimnáziumban szeretnék tanulni, így a dolog pont kapóra jött, de azt nem tudtam, hogy adagoljam be a szüleimnek. Végül egy nap eléjük álltam, megmutattam a levelet. Természetesen azt hitték, szórakozom velük, mindenfélét a fejemhez vágtak, hogy az én hülyeségeim nélkül is van elég bajuk. Levelet írtam az iskolának, hogy mi a helyzet, és hogy segítsenek, mert szerettem volna ott tanulni. Másnap el is jött hozzánk az egyik tanár. Én nem voltam jelen, ezért nem tudom, hogy csinálta, de meggyőzte a szüleimet, hogy nem csalók, és nem átverés a dolog, hanem tényleg boszorkány vagyok. Ennek ellenére nem fogadták el a dolgot, és azt hiszem, a mai napig sem törődtek bele. Választás elé állítottak, vagy rendes iskolába járok a szülővárosomban, vagy elmehetek a boszorkányképzőbe, de akkor nem támogatnak sem anyagilag, sem másképp. Utóbbit választottam, hiszen nem bírtam már otthon a feszült légkört. Az új helyen viszonylag jól éreztem magam, kaptam ösztöndíjat, ezért az iskola kollégiumában lakhattam, és mivel egy részét mindig félretettem, az utolsó két évben két legjobb barátnőmmel béreltünk egy lakást. Az egy nagyon jó időszakom volt, azóta sem éreztem magam olyan jól. Sajnos azonban útjaink elváltak ezután, egyikük nem akart tovább tanulni, másikuk pedig külföldre ment. Én továbbmentem egyetemre. Nehezemre esett dönteni, hiszen rengeteg minden érdekelt, de leginkább a történelem és a filozófia. Azonban attól féltem, hogy ha ezt választom, akkor bizonytalan lesz a jövőm, és mivel csak magamra számíthattam minden szempontból, ezért egy jövedelmezőbb ágat, a gyógyítást választottam, azon belül is a pszichológiát. A lélek dolgai mindig is nagyon sokat foglalkoztattak, könyveimben is folyton arra kerestem a választ, hogy ki mit miért csinált. Úgy éreztem, megtaláltam azt, ami nekem való. Négy év alatt el is végeztem.
Hogy kerültem a Roxfortba? A finn oktatás nem csak a muglik, hanem a varázslók között is ismert és kiemelkedő. Iskolánk és az egyetem is rengeteg vendéget fogadott más európai intézményekből, akik vagy a működésre voltak kíváncsiak, vagy az itteni mintákat akarták sajátjukba építeni. Még az egyetem alatt találkoztam Dumbledore professzorral, a Roxfort igazgatójával. Volt alkalmam beszélgetni vele, leginkább a varázslótörténelemről, hiszen akármennyire is kutattam a témában, sokkal hitelesebb forrás egy olyan ember, aki egy részét át is élte. Valahogy arra terelődött a szó, hogy miután végzek, egy éves gyakorlatot kell eltöltenem akár kórházban, akár egy iskolában, hogy megkaphassam a működési engedélyemet. Nekem semmilyen ötletem nem volt, hogy hová menjek, a régi iskolámban már volt két pszichológus is, a mugli iskolámba pedig nem szerettem volna menni. Dumbledore azt mondta nekem, hogy ha szeretném, tapasztalatszerzés céljából szívesen lát a gyakorlati időmre az ő iskolájába, miután végzek. Hálás voltam érte, mert mindig is szerettem volna eljutni Angliába, de nem gondoltam, hogy még emlékezni fog az ajánlatára két év múlva. Annál nagyobb meglepetésként ért, mikor pár nappal a diplomaosztóm után levelet kaptam tőle, amelyben azt írja, hogy ha még mindig érdekel a dolog, a következő tanévtől kezdve szívesen lát. Így kerültem hát ide. A tanárok nagy része kedvesen fogadott, a többiek nem igazán, de csak addig bánkódtam emiatt, amíg néhány diáktól megtudtam, hogy olyan alaptermészetük van, hogy gyakorlatilag senkit sem kedvelnek. Nagyon szeretek itt dolgozni, szeretem a gyerekeket, rengeteget tanulok tőlük én is. Többen rendszeresen jönnek hozzám, mert tudják, hogy bármikor meghallgatom őket. Épp ezért nem veszem szigorúan a fogadóórámat sem, sürgős ügyben bármikor a rendelkezésükre állok. Nyelvi akadályaim sincsenek, általános iskolás koromtól kezdve tanulom az angolt és a németet, valamint szabadidőmben kelta nyelveket tanulmányozok. A gyakorlati évemet már el is töltöttem itt, azonban úgy tervezem, hogy ha lehet, maradok még egy párat. Nagyon tetszik az iskola, az ország, mert annyira más az enyémhez képest. Anglia történelme a legérdekesebb a világon, és ez az iskola maga a mennyország, főleg a könyvtára. Végül, de nem utolsó sorban, nagyon megszerettem az itteni diákokat. Mindenféle nemzetiség megtalálható itt, más mentalitással, értékekkel, személyiséggel, és ez számomra nagyon érdekes. Talán nekem is sikerül általuk nyitottabbá válnom, de mindenképp érzem, hogy jó úton haladok.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Lilja Tähti Hyvönen 2015-07-12, 16:41
Elfogadva!
Több szempontból is különleges vagy^^ Személyzeti tagnak lenni mindig kuriózum, ráadásul a legtöbben valami angolszász, francia, netán bolgár származást írnak a lapjukra, nálad ez az észak skandináv életút tényleg nagyon egyedi. Szép leírásod van, igazán tetszik, hogy fiatal korod ellenére milyen művelt vagy. Azt kell mondanom, hogy már annyi szörnyűség történt a roxfortban, és még mennyi vár ránk, így mindenkinek bőséggel szüksége lesz rád^^ Elfogadtalak, így már nincs is más dolgod, mint avatárt foglalni, és belemerülni a játékba.
