2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Re: Csíny- Westfall ikrek és Drew 2015-10-31, 10:55
Sosem volt baj, ha szép lányok ugrottak a nyakamba, még ha nem is akarattal, azt vizont nem szerettem, ha benga állatok kötözködnek velem. Szerencsére most az előbbi történt meg, így nincs nagy baj. Viszont az kezd aggasztani, amikor hirtelen kettőt kezdek el látni, mert vagy nagyon bevertem a fejem vagy ikrek. Ezúttal viszont az utóbbi eset áll fenn, de azért majd később bemegyek a gyengélkedőre és megnézetem magam Madame Pomfrey-val. Viszont ez egy jó alkalom, hogy esetleg a lányokat felhasználjam a tervemhez, hiszen ha ketten vannak, akár azt is elhitethetem valakivel, hogy egyszerre voltak két helyen Továbbra is mosolyogtam és kedvesen figyeltem a lányokat és gondolkodom tovább, hogyan is kéne felvezetnem a dolgot, miközben ők egymást piszkálják. Köpenyem nem érdekel, majd megvarrom, hiszen az útjaim során megtanultam hogyan kell a seb, meg némely élményemhez képest semmiség, voltam én már komolyabb bajban, int az a karcolás. A rajtam keresztül esett lány a lábait keresi és egy jól irányzott rúgással sikerül eltalálnia a fejem. - Új értelmet adsz a belelépek a szádba kifejezésnek, ha lehet legközelebb inkább valami elegánsabb módot válassz az ismerkedésre. Ezt férfi társaim nevében kérem. Mosolygok kedvesen, bár most már kezd előjönni az a csíntalan félmosoly, ami akkor jön elő, ha valami eszembe jutott vagy csak éppen elkaptam valakit, hogy rosszban sántikál. Itt meg kell jegyeznem, hogy ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok. Legalábbis jelenleg azért vagyok itt, hogy valakit megvicceljek, mert kezd unalmassá válni az élet a suli falai között. Ekkor felajánlja azt, amit várok, most már határozott a huncut félmosoly az arcomon. - Randi hármasban valamivel később Roxmortsban? Na jó nem olyan randi, van egy tervem és lehet, hogy tudtok benne segíteni. Bár ezek után legalább tőled megérdemlek egy találkát, ha már így lerohantál. Lehet, hogy ez hirtelen és indiszkrét, de még ha van barátja is, akkor is ő kérdezte meg, hogy miben segíthet, mivel tud kiengesztelni. Ugyan a lány nevét nem tudom, de gondolom előbb utóbb csak kiderül. Inkább előbb, mint utóbb, ugyanis mikor feltápászkodunk, akkor végre bemutatkozik és a tesóját is bemutatja. ~Peyton és Taly, meg kell jegyeznem és kell keresnem valami különbséget, hogy megjegyezzem ki ki.~ Gyorsan végig érem a lányokat és gyorsan szembeötlik a különbség, úgyhogy nem lesz gond. A később érkező csaj a kezét nyújtja, én meg elfogadom és már állva mutatkozom be. - Drew vagyok. Azt tudom, hogy ikrek, de a családnevüket ők sem árulták el, így én mért tegyem. Az is gyorsan feltűnik, hogy míg az egyik az igazi flegma csaj, aki nem törődik senkivel, a másik élvezi, ha ő van a középpontban, mindig vidám, energikus és sokkal jobban bántja ha valakinek esetleg rossz véleménye van róla, mint a tesóját.
Egyetlenegy szörny van, amelytől félned kell ebben az életben: az, amelyik reggel rád bámul a tükörből. Ha azt megszelídíted, ha barátságot kötsz vele, akkor már semmi nincs az életben, amivel ne tudnál elboldogulni.
Taly Westfall
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csíny- Westfall ikrek és Drew 2015-08-25, 12:55
- Hali! – köszöntem oda én is a tesómnak, még mindig azzal a vigyorral a képemen. Mikor közeledett felém, elkezdtem forgatni a szemeim. Tudtam, hogy mi fog most történni és jól is sejtettem. Puszit nyomott az arcomra. Annyira nagyon nem voltam oda érte, de elviseltem. Ennek ellenére viszont továbbra is csak mosolyogtam. - Szerintem vicces volt! De majd igyekszem szerezni valahonnét. – Aztán jól átállítom, hogy biztosan elkéssen mindenhonnan. Nem azért akartam, mert keresztbe tennék a nővéremnek, hanem mert szórakoztatónak találom az ilyen helyzeteket. Általában én szoktam ilyen ügyetlen lenni, de míg engem határozottan nem izgat, kit lökök fel vagy kinek beszélek hülyeségeket, addig Peytont nagyon is. Én simán otthagytam volna a srácot, miután megkérdeztem tőle, hogy megvan-e. De ha ő szeretne itt szenvedni vele, én nem bánom. Annál többet röhöghetek majd. Persze örültem, hogy nincs semmi bajuk, és teljesen logikus volt, hogy megkérdeztem, elvégre mégiscsak a tesómról volt szó. Szimplán udvarias voltam és a srácot is megkérdeztem, hogy él-e még. Az egyik szemöldökömet felhúzva néztem Peytonra. - Te tudsz róla? – Ha valóban tud a múltkori esetről, akkor bizony valaki egy alapos verést fog tőlem kapni. Mintha nem lettem volna elég világos, hogy ne mondjon erről semmit a tesómnak. Na mindegy. Tudtam, hogy megbízhatatlan a tag. Peyton ismét helyettem mutatkozott be. Mondjuk annyira nem bántam, mert így kevesebbet kellet nekem foglalkozni az illetővel. - Szia! – Őt is köszöntöttem, bár magam sem tudom minek. Igazából szíven szerintem hagytam volna a földön ücsörögni, de végül kinyújtottam a kezem. Ha kér a segítségemből, akkor felhúzom, ha pedig nem akkor meg vállat rántva mosolygok tovább. A tesóm úgyis elintéz majd mindent, max ha elkezd, megint össze-vissza beszélni besegítek neki a magyarázkodásban.
Peyton Westfall
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csíny- Westfall ikrek és Drew 2015-08-15, 13:47
Borzasztóan restelltem, hogy nekimentem valakinek; csupán az ügyetlenségem és a nemtörődömségem miatt. Általában ez nem velem szokott előfordulni, hanem a tesómmal, de úgy néz ki, mostanában egyre többször cserélünk helyett akaratunkon kívül is. - Ja, szia! – köszöntem a srácnak gyorsan. Azzal, hogy felborítottam, nem is jutott eszembe köszönni, bár úgy nézett ki, ő egy cseppet sem bánja, hogy egy lány fekszik keresztbe rajta. – Örülök,hogy jól vagy , és még poénkodni is van erőd. – Elmosolyodtam, majd összeszedtem a lábaimat, de közben jól fejbe rúgtam a srácot. – Jaj, nagyon sajnálom! Látod, ezt nevezem én hatásos belépőnek! – Odahajoltam a fiúhoz, és megnéztem, nem találtam-e el túl erősen, de nem láttam piros színű csíkot, semmit, ezek szerint csak jól fejberúgtam, de nem vérzett neki, aminek kifejezetten örültem. Még az hiányzik, hogy a Gyengélkedőn töltse az éjszakát miattam. - Mivel tudnálak kiengesztelni? – kérdeztem tőle, és kíváncsi voltam, milyen válasszal fog előrukkolni. Ha nagyon szeretné, repülhet egyet a seprűmön, vagy csenek neki csokit a titkos készletekből, esetleg robbanóanyagot teszek Piton poharába… Na jó, nem igazit, csak amolyan mutogatóba lehet használni robbanóport, amitől egy kicsit megpörkölődik az ember orra, de ennyi, nincs rá különösebb hatással. Míg a válaszára vártam, odaért hozzánk Taly. – Heló! – mondtam neki, majd felálltam, és adtam a jobb pofijára egy puszit. – Máskor egy ébresztőórát adjál nekem, ami akkor szól, ha már túl sokáig öltözök, akkor legközelebb talán nem borítok fel senkit idefele futva. – Amúgy megvagyunk, köszi. – Gúnyosan néztem rá, amiért azt mondta, hogy mostanában vonzom a pasikat. – Tudom, mire célzol, és azt is köszi, de úgy gondolom, hogy a mostani frontális ütközésemet nem te intézted. – Rávigyorogtam a tesómra. Nem rég elhitette velem, hogy neki sürgősem ki kell hagynia egy Bájitaltant, és ebből kifolyólag – hosszú sztori, hogy hogyan és miképp, de én mentem el helyette egy fiúval találkozni, aminek az lett az eredménye, hogy kiderült, hogy annak a fiúnak bejövök. És tádá, most ezzel poénkodik a kis csoda-hiperbogár. - Szóval, a nevem Peyton – szólaltam meg. – Ő pedig itt Taly az ikertesóm, ha ez eddig nem tűnt volna fel. És te ki vagy, ha szabad kérdeznem?
[/color][/i]
Drew Witcher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csíny- Westfall ikrek és Drew 2015-08-12, 17:08
Nem vagyok magányos farkas, de egyelőre nem tudom, hogy mit akarok csinálni, kit akarok megviccelni és esetleg kit vonjak bele. Nem túl nagy a társasági köröm, amiben mozgok és még kevesebb, aki hasonlóan szeret viccelődni. Egyetlen ember jut eszembe valamelyik Weasley iker, akivel majdnem elindultunk sárkány nézőbe, de aztán mégsem. Ő talán benne lenne valami csínybe, de nem tudom, hogy hol tudnám elérni. Nem lennék igaz Griffendéles, ha nem keresném a kihívásokat, a kalandot valamit, ami akár az életembe is kerülhet. Ezt nem azért teszem, hogy másokat bosszantsak vele, bár néha megéri, hogy elképzelem a szüeim, nagyszüleim arcát, hogyan is néz ki, amikor rivallót kapok tőlük. Szinte a gyönyör érzése tölt el, ahogy a levél kinyítja magát és valamelyik szülőm százszorosára felerősített hangja sikítja, hogy megint rossz voltál. Igaz ilyenkor el kéne gondolkodnom, hogy mit tettem, de valamiért nem megy, a levél inkább arra satkal, hogy megint valami rosszaságot tegyek, talán így tudom egyedül felhívn a szüleim figyelmét. Na tehát vissza a csínyhez, ötletem még nincs, de kell valami, amitől úgy érzem, hogy élek, hogy az adrenalin felpörget. Talán ezért az érzésért döntöttem úgy, hogy bestiamester leszek és nem gyógyító, ahogy a családban sokan, igaz vannak mellékágak, de senki nem merte felvállalni azt amit én, hogy teljesen más irányba megy el, mert apai ágon vannak orvosok, nővérek, ápolók, háziorvosok, fogorvosok és minden más, amit az ember el tud képzelni az orvosi szakmán belül, ha végzek, én leszek az első, aki teljesen szembemegy a családi hagyományokkal. Egy kicsit elgondolkoztam, talán el is bambultam, amikor valaki fellökött. Ez gyorsan kibillentett a bambulásból. Végre felfogtam, hogy ki jött nekem egy lány. - Szia! Semmi bajom, ezek szerint igaza volt a horoszkópomnnak. Ma valaki hatásos belépővel könnyen kibillent az egyensúlyodból. Te jól vagy? Mosolygok és természetesen nem hiszek az ilyenekbe. Ekkor veszem észre, hogy a köpenyem kiszakadt és a könyökömnél lett egy seb, ami inkább karcolás, bár látszik rajta, hogy nem rég estem el. Ekkor egy másik csaj jött oda hozzánk és ő is a hogy létünkről kérdezett, majd az engem feborító csajhoz szólt. Ezen mosolyognom kellett, mert hát nekem pedig az utóbbi időben nem nagyon volt hölgytársaságom.
Egyetlenegy szörny van, amelytől félned kell ebben az életben: az, amelyik reggel rád bámul a tükörből. Ha azt megszelídíted, ha barátságot kötsz vele, akkor már semmi nincs az életben, amivel ne tudnál elboldogulni.
Taly Westfall
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csíny- Westfall ikrek és Drew 2015-08-09, 11:27
Engem sose érdekeltek a szabályok. Mindig nagy örömömet leletem abban, ha megszeghettem egyet. Nem mintha amúgy nem lettem volna boldog, de a tanárok idegesítése különösen jó szórakozásnak ígérkezik. Na persze nem mindenki értett velem egyet, főleg a tesóm nem. Mert bár ő sem viselkedett állandóan úgy, mint egy jó kislány, ő azért mégis a Hollóhát tagja volt, így persze, hogy a tanulás volt számára az egyik legfontosabb dolog. De azért azt sose bánta, ha én mentem be helyett Legendás Lények Gondozására. Szóval ő sem fogadott mindig szót, ahogy ma sem. Kivételesen rá bírtam venni, hogy menjünk ki a kviddicspályára és játszunk pár menetet a régi idők emlékére. Nem kellet sokáig fűzgetnem, hisz ő is imádta ezt a sportot, így elsőre belement. Az is igaz, hogy sosem értettem, hogy az egyetem elkezdésével, miért kellet abbahagynunk ezt a játékot. Mondjuk amíg Peytont ilyenkor rá tudom venni egy kis szabályszegésre, annyira nem zavar. Még bőven volt időm a találkozóig, de már annyira izgatott voltam, hogy laposra fogom verni a tesómat, hogy nem bírtam tovább és felöltöztem. A régi terelő ruhámat vettem föl. Ha már játszunk, akkor adjuk meg a módját. Peyton is biztos ezt az öltözékét fogja felvenni, hisz megőrül az anyagáért. Olyan kényelmes és olyan lenge! Ó, várjunk csak… Én vagyok az, aki szereti. Na se baj, a tesóm is valószínű, hogy ebbe a ruhájába lesz, ha van egy kis esze. Hamar felkaptam magamra, a sárga színű játékos ruhámat és elindultam a seprűtároló felé. Nem futottam, bár nem is nevezhető andalogásnak az, ahogyan mentem. Inkább volt gyors séta. Utáltam lassan menni. Nekem ez a normál tempóm. Ezért nem is értettem soha, hogy miért kések el mindenhonnan. Végre elértem a tárolóhoz és kinyitottam az ajtót. Seprűk sokasága fogadott, de egyből kiszúrtam a sajátomat. Már messziről felismertem volna, hogy melyik az enyém, mert volt rajta egy kis karcolás, amit még az első meccsemen szereztem. A szüleim mindig azt mondták, hogy ha akarom, akkor vesznek nekem egy újat, csakhogy én nem akartam. Az én seprűm pont ettől volt olyan különlegese. Tudtam, hogy késésbe vagyok, így rohantam ki a pályára, hogy a tesóm ne nagyon szidjon le. Elkezdtem lihegni mikor már majdnem ott voltam. Nagyon rossz kondiba vagyok mostanság. El kéne kezdenem újra edzeni. - Szia! Tudom, hogy megint késtem, de kérlek ne… - Hirtelen elakadt a szavam, mert mikor felnéztem láttam, hogy a pálya tök üres. Nem is értettem, hisz Peyton mindig itt szokott lenni időben. Biztos megint olvas. Ezért adtam neki azt az órát? Hogy ne nézzen rá, amikor kell? Ott vártam a testvérkémre a pálya szélén. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de elég sok ahhoz, hogy már majdnem rám jött a csoki-roham az unalomtól. Éppen indulni készültem a boltba mikor megláttam az ikertestvéremet, hogy erre fut. Milyen viccesen futott! És milyen furcsa ruha volt rajta. Ezek szerint ő mégsem vette ezt olyan komolyan, mint én! Kár, pedig azt hittem, hogy egy igazi kviddicshez hasonló játék fog ma lemenni kettőnk között. Oda akartam neki ordítani, mikor már a közelben járt, de hirtelen felbukott egy srácban. Alig bírtam visszafogni a nevetésem, de végül odamentem hozzájuk. - Megvagytok? – kérdeztem széles mosollyal az arcomon. - Látom Peyton te az utóbbi időben nagyon elkezdted vonzani a pasikat!
Peyton Westfall
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csíny- Westfall ikrek és Drew 2015-08-07, 19:06
Ránéztem az órámra, amit a tesómtól kaptam vagy három éve; mindig is érzéke volt a hasznos ajándékokhoz. Köztudott volt, hogy ha nagyon elmerülök az olvasásban, akkor képes vagyok órákat is késni egy találkozóról, és ezt legtöbbször Taly tapasztalta. Örömömben elmosolyodtam, hogy végre egyszer sikerült időben ránéznem a tik és tak hangot kiadó fali szerkezetemre. Még volt majdnem húsz percem arra, hogy odaérjek a kviddicspályára. Úgy döntöttünk a tesómmal, hogy kivételesen fittyet hányunk a szabályokra, és játszunk egy kicsit a régi szép idők emlékére, amikor még mi is a csapat tagjai voltunk. Borzasztóan sajnáltam, hogy egyetemistaként abba kellet hagynunk; minden nap, amikor elsétálok a pálya mellett, felidézem azokat a napokat, amikor Taly meg én egymást próbáltuk eltalálni, persze csak amolyan viccből. Mindketten terelők voltunk, csak hát természetesen más csapatban. Mikor végre elkészültem, és még a régi Hollós kviddicscsapatos pulcsimat is sikeresen magamra rángattam, ijedten néztem rá az órára, hiszen észrevettem, hogy már több, mint fél órás késésben vagyok. Sosem szoktam ennyit késni, de most úgy gondoltam, van időm, ezért nem is kapkodtam; hiba volt. Most gyorsan lefutottam a lépcsőn, ki a Hollóhát tornyából, egyenesen ki az udvarra. Már nagyon közel jártam a pályához, mikor eszembe jutott, hogy valószínűleg nem ártana, ha magammal hoznám a seprűmet is. – Ajj! – kiáltottam fel, majd egy heves mozdulat keretében elfutottam a seprűtárolóhoz. Mindig elfelejtem, hogy merre van, ezért kétszer is vissza kellett fordulnom, mert rájöttem, hogy rossz irányba haladok, és utána vagy még háromszor eltévedtem, mire beugrott, merre is kell menni. Mikor végre megtaláltam, kinyitottam az ajtaját, és elkezdtem keresni a seprűmet; mintha csak egy tűt keresnék a szénakazalban. Mivel nem volt mérkőzés, ezért az összes seprű itt volt, egymás hegyén-hátán, nekem pedig vagy öt percbe telt, mire eljutottam a tároló végébe, ahová mi még év elején elhelyeztük a tesómmal a seprűinket. Persze, Taly-é már nem volt a helyén, ezért gyorsan lekaptam az enyémet a polcról; pont ott volt, ahol hagytam, és ezért hálás voltam. Tavaly év végén valamelyik idióta összekeverte a sajátját az enyémmel, és több, mint két napig tartott, mire visszakerült hozzám. Szó szerint kirontottam a kis épület ajtaján, és fél füllel még hallottam, hogy csapódik az ajtó. Megtippeltem, hogy már legalább egy órás késében voltam, ha nem többen, mire végre megláttam a kvidicspályát. Ahogy egyre jobban közeledtem, láttam, hogy Taly már ott vár a pálya szélén, teljes terelős hacukában. Nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy rendes ruhát veszek fel, és nem csak egy hosszú, fekete, testre feszülős nadrágot és a pulcsimat. Integetni akartam a tesómnak, és odakiáltani neki, de a nagy lelkesedésemben, hogy végre ideértem, nem néztem az orrom elé, és elterültem a földön; még a seprűmet is elejtettem. – A francba! – mondtam ki hangosan, majd rájöttem, hogy nem egy kőben estem el, ugyanis a lábaim alatt egy fiú hevert. – Jaj, annyira sajnálom, jól vagy?
Drew Witcher
Reveal your secrets
Tárgy: Csíny- Westfall ikrek és Drew 2015-08-07, 17:12
Hsszú ideje játszom a jó fiút, de nem voltam én ennyire jól nevelt, hogy ilyen legyek. Kell alami kaland, ha már a legendás lényeket maximum néha a vadőrnél látok. Kell egy csíny. Már csak azért is, hogy lássam a szüleim arcát, amikor levelet kapnak a suliból, hogy a gyerek rossz volt. Csak azért megérte, még a büntető munka is élvezetes lesz, ha tudom, hogy a szüleim bósszúsak miattam. Sajnos egyelőre ötletem sincs, hogy mit kéne tennem, mert már olyan rég csináltam ilyet, hogy elfelejtettem hogyan is kell. A kviddics pálya közelében mindig jó ötleteim támadnak legyen szó házi feladat megoldásról, valami probléma esetén vagy régen csínyeket is általában itt találtam ki. Akkor bejött, hátha most is sikerül kitalálnom valamit. Vannak ötletiem, de egyik sem olyan, hogy megérje kockáztatni, nem elég nagystílűek, miközben nem elég szerények is. Ilyen kell nekem, valami olyan ami arról árulkodik, hogy az elkövető többet tud ennél, de ugyanakkor a szenvedő alany is csak nevet rajta, hogy ilyen bugyuta csínynek esett áldozatul. A kviddics pálya melett sétálgatok, néha rátekintek, de néhány kósza seprű lovason kívül nincs senki, ők is csak egy teniszlabdát dobálnak gyakorlásként.
Egyetlenegy szörny van, amelytől félned kell ebben az életben: az, amelyik reggel rád bámul a tükörből. Ha azt megszelídíted, ha barátságot kötsz vele, akkor már semmi nincs az életben, amivel ne tudnál elboldogulni.
