2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tudom, hogy mi lesz akkor amikor visszatér majd, válaszolnom kell a kérdéseire és el kell mesélnem, hogy mi történt pontosan, de ez még mindig nehéznek tűnik, mert aggódom és félek is, hogy mi lesz majd továbbra is. Tartok tőle, hogy komoly baja esett Jonasnak, mert ha jól lenne, akkor biztosan itt lenne igaz? Ha megtalálják és meghalt... akkor nem tudom, hogy mi van, de ha nem találják meg, akkor vajon az mit jelent? Mi van, ha valahogy elvitték a jövőbe és mondjuk ott halt meg végül? Olyan sok lehetőség van és egyik sem tűnik jónak, nagyon kevés a minden rendben változat, és valahogy most nehezen tudom elhinni, hogy erre esély van egyáltalán. Talán, ha gyorsabban el tudom magyarázni McGalagonynak a folyosón, vagy ha gyorsabban futok... ha nem jövök el, amikor rám szól... - De hát hová tűnhetett? - költői kérdés, hiszen honnan tudná a választ egyáltalán? Biztos hogy ő sem tudja, hogy mi lett vele és hogy hol van most, pedig milyen egyszerű is lenne, ha elég lenne megkeresnünk. Biztos vannak erre varázslatok, de akkor lehet hogy kiderül, hogy nincs itt, vagy hogy meghalt, én pedig még mindig aggódom. Tudom, hogy pihennem kellene, a tea majd talán segít, de egyelőre még mindig feszült vagyok és tele félelemmel, ettől még próbálok valahogy válaszolni a kérdésekre és elmagyarázni, hogy mi is történt pontosan odakint. Így már talán érti, bár nem lesz kellemes, ha ezt majd a jóslástan tanárnőnek is elismételhetem. - Jól van, de nagyon... nagyon erősítsék meg a védelmet, amennyire csak lehetséges. - tudom, hogy így fognak tenni majd, de mégis úgy érzem valamit mondanom kell, ha már tenni nem tudok, hiszen én nem vagyok erős, mint a tanárok és még csak a támadó varázslatokhoz sem értek nagy mértékben, mégis valahogy segíteni akarok. Talán megtettem a jóslattal is, de ezt még sem érzem elégnek, jó lenne, ha még többet tehetnék, de egyelőre valószínűleg a pihenésen kívül semmi másra nem adnának engedélyt. Csak tudnám már, hogy mi a helyzet Jonassal, hogy él-e, hogy jól van-e. - Rendben van, mindet megiszom és pihenek, de ha bármit tudnak, akkor szólnak nekem ugye? Bármikor... akármikor. - legalábbis nagyon remélem, hogy tényleg szólnak majd, mert tudni akarom, ha kiderül bármi. Egyelőre viszont más nincs, mint a pihenés, legalább amíg nem jön Trelawney, már csak azért is, ha szólnak, akkor egyből reagálni tudjak és persze figyelni, akár ha az éjszaka közepén jön valaki, hogy tájékoztasson. A sok stressz és izgalom miatt azért jó eséllyel el fog nyomni majd az álom, de az biztos, hogy nem lesz majd könnyű és békés éjszakám, sőt jó eséllyel a következő napjaim sem különösebben lesznek azok.
//Büszke vagyok rád! A játék pedig hiper-szuper volt, még mindig fantasztikusan hozod a tancinénit, úgyhogy mindenképpen lesz majd még játékunk, Kylie az élő előrejelző a nagy dolgok előtt. Köszönöm a játékot! //
♫ Under ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ A halál csak egy állomás.
*A gyengélkedőre visszamenet nagyon reménykedett abban, hogy Kylie megnyugszik annyira, hogy képes legyen akár több összefüggő mondatot is megfogalmazni. Dumbledore professzor minden bizonnyal Mr. Black keresésével foglalkozik, és várja majd a további híreket a lánytól, melyek tudatában már sokkal több mindent tehet majd a rejtély kiderítésének érdekében. Eddig nem sok mindenre derült fény, az egész történet egy merő gubanc és káosz, nem különben ijesztő ha csak arra gondol, hogy idegenek csak úgy egyszerűen bejutottak a Roxfort falai közé, ráadásul észrevétlenül. Pedig a birtok területén még hoppanálni sem lehet, joggal merült fel benne és Dumbledore professzorban, hogy miféle mágia lehet ami megkerülte a Roxfort biztonsági és védelmi rendszerét. talán Kylie-től erre a kérdésére is választ kap. Rögtön azzal kezdi, hogy nem találták meg Mr. Black-et sem élve és ami még jobb, holtan sem. Talán egy kicsit megnyugszik a lány, amíg nem kezd el hatni Madame Pomfrey gyógyitala. A lány mellé ül és felteszi a kérdéseket, mindaddig rezzenéstelen arccal figyel, míg a jóslat versikéje el nem hangzik. Akkor azonban felélénkül, apró bogárszemei fürkészőn tekintenek Kylie-re, majd egy röpke pillanat után a távolba tekint a lány feje mellett. A kérdéseit felteszi ugyan és figyel is, de közben memorizálja a verset, hogy szó szerint vissza tudja adni Albusnak és Trelawney professzornak is. Utóbbit majd később a lányhoz küldi, hogy vegye pártfogásába és lehetőleg vigyázzon rá ha újabb látomása lenne. * -Nem Miss Bryson, senki nem volt a romok alatt. Egyetlen bútordarab sem maradt épen, de sem élő sem holt nem volt ott. *Aggasztó, hogy idegenek jutottak be a Roxfortba és az is, hogy Kylie nem látta őket, így még személyleírást sem tud adni róluk, pedig az fontos lenne. A verset hallva a gyanúja egy irányba terelődik, vannak tippjei és sejtései, de nem osztja meg Kylie-vel, az kellene még csak, hogy újra felizgassa a lányt miután már sikeresen megnyugtatták. * -Nem tudom Miss Bryson, át kell gondolnunk ezt Dumbledore professzorral. Rettenetes az lenne ha nem tudnánk, hogy közeledik, így azonban….ne izgassa fel magát, a Roxfortban biztonságban van. Megerősítjük a védelmet, minden tekintetben. *Megpaskolja a lány kezét és megpróbál egy gondtalan mosolyt is az arcára festeni, majd feláll, hogy Dumbledore professzorhoz menjen. Ennél többet már nem fog tudni kiszedni a lányból, jobb lesz ha pihen.* -Pihenjen Miss Bryson. Madame Pomfrey teája jót fog tenni, igya meg mind. Ez nem kérés volt. Még ma este felkeresi magát Trelawney professzor és mindent elmond neki újra. *Újra megpaskolja bátorítóan a lány kézfejét, majd sarkon fordul és távozik, hacsak Kylie meg nem állítja még valami miatt. Csupán Madame Pomfrey felé pillant és bólint, ami lehet köszönés is de épp úgy lehet egy üzenet amit csak ők ketten értenek.*
//Én ezt zárónak terveztem, (újabb fejlődés ) de persze lehet még Kylien-nek gondja-baja, ha még sem akkor köszönöm a roppant érdekfeszítő játékot és örülök, hogy elindítottunk valamit ezzel. Minden bizonnyal lesz még a csajszinak látomása és akkor McGalagony ott lesz. Imádtam a csajt!! //
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Össze kell szednem magamat, én is tisztában vagyok ezzel, de mégis határozottan nehéz feladatnak tűnik most. Nem tudok megnyugodni addig, amíg nem kapok valamiféle épkézláb magyarázatot arra, hogy mi történt Jonasszal, vagy hogy mi ez az egész. Remélem, hogy jól van. Olyan nagy és ijesztő volt az a robbanás, hogy én még mindig nem tudom, hogy azt túlélhette-e. Csak pillanatokkal az után történt, hogy kijutottam a házól. Talán, ha elég gyors volt, vagy... talán képes valamiféle hoppanálásra a bitrokon, hiszen a védelméért felelős, ismerhet olyan lehetőségeket, amiket rajta kívül senki más, maximum Dumbledore. Én pedig most nem tehetek mást, mint hogy rágom magamat és próbálom összeszedni a gondolataimat, mert tudom, hogy a tanárnő, ahogy visszaér megpróbálja majd újra az egészet kibogozni és nekem majd válaszokat kell adnom a kérdéseire, amik biztos, hogy nem lesznek majd egyszerűek. Minden részletre kíváncsi lesz, én pedig most pont nem vagyok annyira a helyzet magaslatán, hogy a részleteket el tudjam mesélni, de muszáj lesz, ha túl akarok lenni rajta. - Remélem... remélem, hogy jól van. - ha már ő mondja akkor biztosan így lesz. Ha nem találták meg a ház alatt, vagy a környékén, de vajon azokat az alakokat sem? Lehet, hogy visszamentek a jövőbe, vagy a jó ég tudja, nem értem az egészet. Az elmúlt majd 1-2 órában csak sodródtam az árral, történtek körülöttem és velem a dolgok és most csak a tea az, ami valamelyest legalább lenyugtat, és az is csak hellyel-közzel, de legalább már a lábam jól van. Madame Pomfrey szerint holnap már a saját lábamon sétálhatok ki innen, addigra a kencéi szépen rendbe teszik a lábamon lévő sebeket. Most persze még sem ez az, ami igazán érdekel, hanem a hírek és hogy mi van Jonasszal. Tekintetemet csak akkor emelem hosszabban újra rá, amikor megszólal, hogy figyeljek rá. Figyelek én, eddig is figyeltem, csak hát... most nem olyan könnyű figyelni. A szavaira végül csak bólintok egyet. Tényleg igyekszem jó válaszokat adni, akkor talán előbb van vége ennek, mert úgy sem fogja annyiban hagyni, ez nem is lehet kérdés. - Nem Mr. Black azt mondta, hogy nem sok mindent mondott mielőtt meghalt, de minimum tíz évvel idősebb lehetett, azt hiszem. - legalábbis amennyire én láttam a korát akkor, amikor már be volt csavarva és az elásása környékén láttam egy keveset az arcából, de ez is inkább csak tipp. - Ezt nem mondta, tényleg nem mondott túl sok mindent úgy tudom. - vagy talán Jonas nem mondott nekem el mindent, de ha így is van, akkor ha nem tudjuk hogy ő hol van most, akkor erre már nem most fog fény derülni sajnos, majd akkor ha előkerül, mert előkerül igaz? - Igen jóslatot sikerült, és meg is jegyeztem. Olyan volt mintha... nem is tudom... rémes képeket láttam. - pár pillanat kell mire felidézem a sorokat, de megmaradtak bennem részletesen, talán ez így megy, egy komoly jóslat nem törlődik csak úgy az ember fejéből. - Kő és tűz, a falak sorra leomlanak. Sokan jönnek, új hatalmat akarnak. A világ megváltozik, s lesz ki közben elvész. Új erők sűrűsödnek s egyre közelebb a vész. - egy pillanatra sem bizonytalanodom el közben, csak a végén, hiszen én magam sem tudom, hogy ez mit jelent pontosan, és tippelgetni... na azt most nem lenne okos döntés. - Nem... én nem, Jonas... Mr. Black gyorsan elküldött, nem láttam belőlük semmit. Ők sem voltak ott a romok alatt? - talán miattuk robbant fel, de nem ők tették és akkor ott haltak meg, vagy visszamentek oda, ahonnan jöttek? Nem tudom, továbbra is csak tippelgetek és az nem vezet semmi jóra. - Rendben van tanárnő, de ön szerint mi lehet ez az egész? Mit jelenthet a jóslat? Ugye... ugye valami rettenetes közeledik? - és nem tudjuk, hogy mikor, de már sok rossz álmom volt, túl sok és ezeknek egyre inkább úgy érzem, hogy van közük egymáshoz. Mi van akkor, ha tényleg valami iszonyatos van készülőben a háttérben, amiről nekünk fogalmunk sincsen? Mi van akkor, ha megtámadják az iskolát és az itteni falak fognak leomlani? Megváltozik vajon a világ és elsöprik a Minisztériumot?
♫ Under ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ A halál csak egy állomás.
*A magyarázat még mindig kusza és McGalagony szerint az is marad míg egyrészt utána nem néz a dolgoknak, másrészt a lány meg nem nyugszik kissé. az már csak hab a tortán az egész történetben, hogy a jelenkori és a jövőbeli Mr. Black találkoztak egymással, ha ugyan jól értette a nagy katyvaszból kihámozva, az pedig meglehetősen nagy károkat okozhat még. Azért ha megtalálja Mr. Black-et és még életben van, hát Merlin vigyázzon rá mert biztosan leszedi a fejét azért amit Kylie-nak ajánlott. Méghogy jóslatot erőszakkal kicsikarni. Annyit azért még ő is tud, hogy ilyet nem lehet büntetlenül csinálni. Kylie csak hebeg-habog, de McGalagony már nem óhajt még jobban belebonyolódni a dolgokba míg ő maga utána nem jár mindennek. Csak bólint türelmetlenül az utolsó szavakra, nem tudja értékelni jelen pillanatban azt a figyelmeztetést, hogy „vigyázzanak” hiszen úgy is ezt tennék, másrészt egy olyan diák szájából hallani aki pont nem azt tette, abszurdum. Csak remélni tudja, hogy a lány nem megy utána kijátszva az ő utasítását és a kíséretére rendelt másik diákot, és a gyengélkedőn Madame Pomfrey kezei között biztonságban lesz. Távozó alakja után Frics úr eleget tesz a parancsainak, az iskola bizonytalan időre le van zárva a diákok előtt, aki még kint ragadt azokat összeszedik, ugyan magyarázatot nem ad egyik riasztott tanár sem, de a szóbeszéd szárnyra kél azok jóvoltából akik Kylie hisztériás rohamánál jelen voltak. Visszatértekor Kylie a gyengélkedőn várja tűkön ülve és legalább emiatt megnyugodhat, a történtek és a talált káosz miatt azonban nem. Madame Pomfrey-ra tekint aki bólint a ki nem mondott kérdésre, a nyugtató főzetnek lassan hatnia kell, Kylie ugyan nem fog elaludni, de jócskán lelassul majd és nem lesz kedve ugrálni. Azonban a beszédben nem fogja gátolni, és talán nyugodtan és némileg összeszedetten el fogja tudni mondani mi történt. Az első mondatok még nem erről tanúskodnak, a lány még izgatott és aggódik.* -Minden bizonnyal életben van, különben megtaláltuk volna. Már elindultak a keresésére, Mr. Black miatt ne aggódjon. *Végül mégis csak sikerül a lánynak belekezdeni, McGalagony türelmetlenségét nem mutatva hallgatja és próbálja összerakni a történtek szétrepült mozaikdarabjait. Döbbenetét azonban már nem tudja palástolni a jövőbeli Mr. Black halálának említésekor, erről eddig nem volt szó, ezek szerint a probléma súlyosabb mint hitte. Az „azok az alakok” viszont még jobban megbonyolítja a dolgokat, már senki sincs egyedül a történetben, vannak akik többet tudnak náluk, hiszen megelőzték mindannyiukat. McGalagony közelebb lép majd helyet foglal a Kylie által elfoglalt ágy melletti másik, bevetett ágyon. Ujjait összefűzi az ölében és a lány szemeibe néz.* -Most figyeljen rám jól Miss Bryson és csak a kérdéseimre válaszoljon kérem. Ha nem tudja a választ, akkor csak annyit mondjon, hogy „nem tudom”, ne kerítsen több felhőt az amúgy is homályos történet köré. Kiderült, hogy a jövőbeli Mr. Black milyen messziről érkezett a jövőből?...............Hogyan és ki által sérült meg?.....................Sikerült valamit khmmm, kicsikarnia magából a jóslatot illetően?.......................Tudja kik voltak azok az alakok? Látta már őket máskor is vagy esetleg felismerné őket később? *Rövid szünetekkel, megvárva Kylie válaszait teszi fel sorban a kérdéseket, majd amikor már azok elfogytak a részéről, gondolkodóba esik.* -Nos Miss Bryson, pihenjen egy keveset, utána ideküldöm Trelawney professzort, hogy segítsen. Ő tudni fogja mit kezdjenek ezzel a helyzettel és mellette biztonságosabb ha újra látomása lenne. Két-három napig felmentem az tanórák látogatása alól, addigra talán a pletykák is elülnek, de kérem ne beszéljen erről senkinek. Látogatót pedig nem fogadhat. *Az iskolát nem zárhatják be napokra, de legalább másnap reggelig időt nyerhetnek, addig pedig talán a jóslástan professzora tud majd segíteni.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Persze tisztában voltam vele, hogy nem fogja értékelni, ha elmondom az igazat, de mégis csak meg kell tennem és egyébként sem vagyok most a racionális gondolkodás csúcsán jelenleg. Leginkább sikítva sírnék valamelyik sarokban és nem akarnám, hogy bárki is hozzám szóljon, vagy foglalkozzon velem, de erre most csak akkor lenne esély, ha elmennék magamtól a Gyengélkedőre, ez viszont annyira nem kecsegtető ajánlat, hiszen mégis csak Jonasról van szó és én még csak azt sem tudom, hogy életben van-e. - Ott volt a jelenbeli Mr. Black és nem volt idő rá, hogy bárkinek is szóljunk és... nem tudom, azt mondta így a jó, én pedig bízom benne. - vagy bíztam? Halvány sejtésem sincs, hogy melyik a jó szó, de nem akarok már most úgy hozzáállni, mintha meghalt volna. Talán el tudott menekülni még a robbanás előtt és nem azért történt, hogy azt a másik hármat is magával rántsa a halálba. - Jonas... Mr. Black szerint csak ez volt a jó megoldás, így érhettük el, hogy sikerüljön jóslatot kicsikarni. - nem érdekel, hogy ki van akadva, én hiszek Jonasnak, tudom, hogy igaza volt és ez volt az egyetlen és jó megoldás és még mindig azon vagyok, hogy menjünk minél előbb és megnézzük végre, hogy hogyan is van, hogy él-e, hogy nem sérült-e meg durván, vagy tudom is én. Nem tudom, hogy miért kell még mindig itt rostokolni, amikor dolgunk lenne. - Csak... csak vigyázzanak! - tudom, hogy felesleges figyelmeztetés, de mégis kicsúszik a számon, ahogyan a sietősen távozó tanárnő után nézek. Egy sóhaj még belefér, de addig nem moccanok, amíg nem tűnik el az alakja az ajtó mögött. Csak akkor hagyom annak a lánynak, hogy elvigyen a Gyengélkedőig, amikor már biztos, hogy nem látok semmit sem a rövid időre kinyíló ajtó mögött. Még csak füst se szűrődik be, mintha nem történt volna kint az ég világon semmi sem, pedig én nagyon is tudom, hogy.... hogy nem kis dolog történt, hiszen megtámadtak és felrobbant egy épület is, és mintha ennek semmi nyoma sem lenne. Persze nem tudok azért túlságosan nyugodtan várakozni, miután Madame Pomfrey felimádkozott az ágyra inkább csak fészkelődöm és minduntalan az ablak, vagy az ajtó felé pislogok, hátha látok odakint bármit, bármiféle árulkodó jelet, amiből következtetni tudok, hogy mi történik, vagy hogy mikor jön már a tanárnő, hogy elmondja mi történt, hogy mit látott odakint. Végre nyílik az ajtó, én pedig még mindig a kellemetlen ízű teát szorongatom. A lábaim már le vannak tisztogatva, és a vágások is bekenve bekötözve, észre sem vettem szinte, hogy mikor történt a dolog annyira nem erre figyeltem. Kortyolok belőle egy újabbat, amikor McGalagony int, és már előtte is nem sokon múlik, hogy ne ugorjak le az ágyról. Csak azért nem történik meg, mert Madame Pomfrey lendületből nyom vissza a helyemre, csak akkor távozik, amikor a tanárnő megérkezett, hogy ő felügyeljen rám. - Romok, de... de akkor nem találták meg őt sem? Talán nincs alattuk, talán... elmenekült. - de akkor hol van és miért nem került elő még? Kérdések, amikkel most nem akarok foglalkozni, mert csak abban reménykedem, hogy nincs baja és hogy életben van mégis. A kérdésre viszont még mindig nem tűnik egyszerűnek a válasz... kicsit sem, de valahogy bele kell kezdenem tudom én. - Én az alagsorban voltam a konyhánál tanárnő, akkor láttam meg, hogy Jonas... Mr. Black visz valamit a vállán, vagyis valakit. Azt mondta ő az, a jövőből jött énje, aki súlyos sérülésekkel érkezett és meghalt. Azt mondta veszélyben vagyok és az iskola is, hogy meg kell védenie és... Eltemettük az erdőben, aztán a házában próbáltuk meg előidézni a jóslatot, de jöttek azok az alakok, talán ők is a jövőből érkeztek és... futottam. - tudom, hogy talán még mindig ködös, de nem megy a részletes beszámoló, legalábbis nem azonnal. Még mindig reszket kissé a kezem, nem vagyok épp a legjobb állapotban, sőt. A tea azért nem old meg mindent, de magamnál kell lennem, hogy el tudjak mondani mindent és hogy megakadályozzuk a pusztítást, mert pusztítás lesz, ebben már biztos vagyok.
♫ Under ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ A halál csak egy állomás.
*Nem igazán sikerül zöld ágra vergődnie a lánnyal, de legalább már valamit ki tudott belőle szedni, persze a hiányos öltözetre még nem derül fény, de már az is komoly előrelépés, hogy egyáltalán képes volt Kylie néhány összefüggőnek tűnő mondatot kipréselni magából. Ebben sincs nagy köszönet, ugyanolyan zavaros mint korábban, szóval a professzornak csak még több információból kell kihámoznia a lényeget.* -Jóslatot kicsikarni? Micsoda meggondolatlanság! Honnan vette a bátorságot, hogy ilyesmire vetemedjen Miss Bryson? Miért nem szólt amikor az a jövőbeli Mr. Black figyelmeztette? Megfulladt a kádban? Te jószagú kentaurfenék, mégis miért kellett a kádban csinálni? *Teljesen elképed, a jóslásban nem igazán van otthon, épp ezért nem érti mit miért, és miért úgy kell csinálni ahogy. Szegény Trelawney professzort sem érti néha, most ráadásul egy diákkal történt ilyesmi, és ez minden eddiginél sokkal zavarosabb és veszélyesebb. Persze, hogy a kastélyban szeretné tudni, ott biztonságban van és ha még figyelnek is rá, nem jut eszébe újabb jóslatot kicsikarni magából. * -Maradjon!!! *Ellentmondást nem tűrő hangnemben mondja és szigorú tekintete mélyen a lányéba fúródik, biztos akar lenni abban, hogy nem fog utána menni és nem csinál újabb felelőtlen tettet. Meg kell nyugtatnia, ami nem könnyű feladat, ám mindenképpen szükséges ahhoz, hogy el tudjon szakadni a lánytól és utánanézzen a dolgoknak.* -Megnézem, igen, de most hátraarc Miss Bryson! *Remélhetőleg Miss McDonald képes lesz a helyzet magaslatára állni és eleget tenni a feladatnak miszerint a zaklatott lányt a gyengélkedőre kell kísérnie. * -Természetesen maga lesz az első akit értesítek, mire is gondolt? Merlinre! *Azzal már el is viharzik, menet közben még kioszt pár utasítást, de pálcával a kezében szinte meg sem áll Mr. Black házáig, ahol aztán nagyobb káosz fogadja mint amire gondolt. Hamarosan Dumledore professzor is megérkezik két másik tanár társaságában, akikkel karöltve néhány igen erős bűbájt alkalmazva eltakarítják a romokat, hogy lássák van-e sérült túlélő, esetleg Mr. Black, valamelyik, és mi történhetett valójában. nem sokkal később meggyőzi az iskola igazgatóját arról, hogy jobb ha a zaklatott lánnyal előbb ő beszél, s ha majd megnyugodott akkor együttesen kikérdezik a történtekről, mert a ház romjaiból sok minden nem derült ki. Addig is az iskola ajtaja lezárva marad, egyelőre senki nem mehet ki, aki pedig kint maradt azt Frics úr jelentős szigorával be is hajtja az épületbe. McGalagony professzor végül kissé izgatottan jelenik meg a gyengélkedőn, ahol Madame Pomfrey már kezelésbe vette Kylie-t, éppen egy enyhén nyugtató főzetet próbál belediktálni. Kapott egy száraz hálóruhát is, egy törölközőt pedig a még mindig vizes hajára. A mindenki kedvenc javasasszonya pedig árgus szemekkel áll őrt a lány felett.* -Miss Bryson. Remélem megnyugodott már kissé. A házban nem találtunk senkit, ellenben teljesen elégett, a diákok pedig nem mehetnek ki a kastélyból, de roppant mód örülnék ha képes lenne nyugodtan és gyorsan elmondani, hogy mi történt és mit látott és hogyan került ide Mr. Black a jövőből, mert nem tarthatjuk sokáig zárva a tanulókat. Igya meg azt a teát. *Megáll vele szemben és kezével is olyan félreérthetetlen mozdulatot tesz amivel a főzet megivására ösztökéli.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nagyon-nagyon nehéz most bárhogyan hatni rám, észérvekkel logikával, az ilyesmi most irtó távol áll tőlem. Nem igazán tudom reálisan átgondolni a dolgokat. Egyértelműen nem vagyok jól és leginkább vissza akarok menni oda, ahol ezt a kiborulós állapotot szereztem, amit talán sokak szerint nem túl logikus, de mint mondtam az most nem igazán az erősségem. A kérdés viszont nagyon is helyénvaló, de hogy reagáljak is rá, az már nehezebb. Már így is nagy teljesítmény, hogy sikerült felvázolnom legalább a történet egy részét, és most még többet is kellene ennél. Elég nehéznek tűnik, hogy beszámoljak a hullacipelésről, meg a jövőbeli Mr. Blackről... komolyan el kéne mesélnem az egészet ebben az állapotban? - Mi... mi jóslatot akartunk kicsikarni belőlem, mert Mr. Black... a másik a jövőből azt mondta, hogy veszélyben vagyok és... Megfulladtam a kádban, aztán jött a jóslat. Tudom, hogy ez zavaros, de... de meg kell értenie! Vissza kell mennünk, megnézni, hogy mi történt! - miért nem jön, miért nem megyünk már, miért akarja, hogy a Gyengélkedőre menjek, amikor nem azt kellene tennem? Csak... csak meg kellene értenie, hogy vissza kell menni megnézni, hogy Mr. Black jól van-e, mert hallottam a robbanást. Nem kell engem befelé terelgetni, kifelé akarok menni, szigorúan kifelé, hogy tudjam, hogy mi történt! - Maradjak itt? De... de... - bár talán azért láthatja rajtam, hogy erre még mindig jobban hajlok, mint hogy menjek vele a Gyengélkedőre és hogy senki se nézze meg, hogy mi történt Mr. Blackkel, meg a házával, meg ezzel az egész helyzettel egyáltalán. Remélem, hogy jól van, oh, annyira szeretném hogy jól legyen! Tényleg csak meg akarok bizonyosodni arról, hogy odakint nincs nagy baj, hogy nem jár arra egy diák, hogy azok a veszélyes alakok nem kószálnak kint szabadon, akik a jövőből jöttek és akik nagyon veszélyesek ránk nézve, hiszen olyan dolgokat is tudnak, amikről nekünk fogalmunk sem lehet, mert még meg sem történtek. Ismerhetnek olyan varázslatokat is, amikről mi még nem is hallottunk és ez nagyon is veszélyes. - De akkor... akkor megnézi igaz? - aggodalmaskodva pillantok még mindig a lányra, aki közben mellém lép, csak aztán siklik vissza a tekintetem a tanárnőre. Nem lesz ez így jó, én tudom, hogy kik voltak ott kint, mennyire veszélyek, ők pedig... pedig nem. Nekem is segítenem kellene. - Ugye, ha már tudják, hogy mi történt, akkor szól nekem professzor? - könyörgőn nézek a professzorra, de végül csak hagyom, hogy a másik lány a Gyengélkedőre kísérjen. Végső soron nem igazán van más lehetőségem azt hiszem, ez a kompromisszum. Megnézi, hogy mi történt, én pedig nem megyek vele, megyek oda, ahová szerinte kell, de az biztos, hogy képtelen leszek nyugodtan várni, ha csak erővel nem döntenek belém valami nyugtatófélét. Tudnom kell, hogy mi történt odakint!
♫ Under ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ A halál csak egy állomás.
*Nem könnyű egy nyugtalan, látomásoktól hemzsegő fejű lányba nyugalmat verni, így van ez Kylie-vel is, még mindig képtelen összefüggően beszélni és a professzor elé tárni a történteket, ha ugyan azok megtörténtek és nem csak a fejében zajlottak le. Van itt minden, jövőből jöttek, egy másik Mr. Black, mintha ugyan egy nem lett volna elég. Szóval már ketten vannak. McGalagony természetesen Jonas Black-re gondol, a Roxfort biztonsági tisztjére, de bármelyik is jutna eszébe, ugyanazt kérdezné.* -És mondja Miss Bryson mit keresett ön Mr. Black-nél? Khmmm….hiányos öltözetben. *Reméli, hogy el tudja terelni a gondolatait egy kicsit az őrület határát súroló történésekről és vet magára egy kósza pillantást. Talán arra rá tudja venni, hogy a szobájáig elmenjen vele, egy köpeny mindenesetre ráférne. Ám az sem segít észhez téríteni a lányt, hogy maga felé fordítja és kényszeríti, hogy a szemeibe nézzen, mert Kylie tekintete zavarosan ide-oda ugrál mint egy bedrogozott pixi. Újabb információhoz jut, de még mindig nem látja értelmét annak, hogy a lányt visszavigye oda ahonnan elmenekült.* -Felrobbant?! Merlin szakállára! Persze, hogy értem Miss Bryson, ha hiszi ha nem, nem ment el az eszem. Na jó, maga itt marad én pedig utánanézek mi történt. *Mindketten kötik a sárkányt a ketrechez, természetesen McGalagonynak a diákok biztonsága a fontosabb, ami érthető is, ezért próbálja Kylie-t a kastélyban tartani, ám most már biztos abban, hogy sem a gyengélkedőre, sem a szobájába nem tudja elcincálni. Ezért egy bűbájjal magához hívja az egyik köpenyét a szobájából, a sötétzöld színű könnyű anyag pedig felhőként száll feléjük, néhány még leselkedő diák feje felett suhanva. A professzor Kylie hátára teríti a köpenyét és alaposan beburkolja vele, még összevagdosott lábai sem látszanak ki alóla.* -Segítek Miss Bryson, bízzon bennem. Maga itt marad. *Körülnéz közben, mert gyanítja, hogy néhányan azért visszatértek a rendreutasító bűbáj elcsattanása óta, a gyermeki kíváncsiság nem ismer határokat.* -Miss McDonald! Jöjjön kérem, kísérje Miss Brysont a gyengélkedőre. *Azzal McGalagony már köpenyt lobogtatva elindul a bejárati ajtó felé, Natalie McDonald kióvakodik a sarok mögül és Kylie-hoz siet, Frics úr pedig épp kintről caplat befelé.* -Ááá, Mr. Frics! szóljon Dumbledore professzornak, hogy jöjjön Mr. Black házához és figyelmeztessen minden diákot, hogy maradjanak a kastélyban, aki kint van azokat terelje be! *Frics úr máris indul, de persze meg is torpan hiszen az utasítás épp két ellenkező irányba küldte őt, és nem tudja hirtelen melyiket teljesítse először, megingatja a fejét és Dumbledore mellett dönt, a többit majd később. *
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Sok mindenben vagyok gyakran bizonytalan, de azt most biztosra tudom, hogy valamiképp muszáj magamat összeszednem. Valahogy muszáj rávennem a tanárnőt, hogy velem jöjjön, mert fogalmam sincs, hogy mi a helyzet odakint. Nem tudom, hogy mi történt Mr. Blackkel és nem tudom mit kezdek magammal, ha esetleg ő... Mi van, ha nem élte túl? Végre valaki hitt nekem, végre valaki bízott bennem és most legyen az egésznek csak úgy vége és ennyi? Ez valami rémes! Én pedig totál pánikban vagyok, nem akarok most gyengélkedőre menni, nem érdekel, hogy milyen állapotban van a lábam, mert ez most apró részletkérdés csak. A lábamnak komolyan semmi nagy baja nincs, csak pár kis vágás, amit most nem is érzek igazán. Egyszerűen muszáj valahogy megemberelnem magamat, muszáj jobban lennem és rávennem a tanárnőt, hogy velem jöjjön és ne a Gyengélkedőre terelgessen. Ott nem találunk megoldásokat és válaszokat sem, nekem pedig tudnom kell, hogy mi történt, muszáj! - Többen igen, sokan, legalább hárman voltak és... és a jövőből jöttek, ahogyan a más Mr. Black is. Én tudom, hogy ez így zavaros, de... de kérem, velem kell jönnie, meg kell néznünk, hogy mi történt! - kötöm én az ebet a karóhoz továbbra is, mégha zavaros is, amit mondok, de meg kell értenie. Nem mehetek vele, azzal időt veszítenénk, nekem most az ajtó felé kell orientálódnom, a bejárat felé. Tudnom kell, segíteni kell, ha még van rá esély. Talán a ház nem vele együtt robbant fel, vagy talán fel sem robbant, akkor pedig segítségre szorul és amíg mi a Gyengélkedőre megyünk, vagy a szobájába meg is halhat, ha még nem halt meg. Ezt akkor sem kockáztathatjuk! Egyszerűen nem lehet! - Nem lehet! - már-már hisztérikus hangon vágom rám amikor most ötletnek a szobáját veti fel. Miért nem érti, miért nem figyel oda rám rendesen?! Egészen zihálok, amikor szembe fordít magával, a vállaim szaporán emelkednek fel le és nem különösebben foglalkozom azzal, hogy minden véletlenül erre járó elég erőteljesen megnéz minket. Kit érdekel ez most, kit érdekel most bárki és bármi egyáltalán? - Kérem szépen, csak... csak figyeljen oda. Mr. Black bajban van, talán felrobbant a háza. Ezt... érti? Ha most nem oda megyünk, ki tudja, hogy mi történik. Én... én nem mehetek máshová, segítség kell, azért jöttem. Könyörgöm segítsen! - kétségbeesett, sírós hang, látszik, hogy idegileg úgy istenesen ki vagyok már készülve és nem igazán vagyok hajlandó a bejárati ajtón kívül másfelé venni az irányt. Képtelenség, hogy én most befelé menjek, amikor kint nem tudjuk, hogy mi történik. - Más is járhat arra, más diák, aki... aki nem tudja, hogy baj van. - próbálkozom, habár nem higgadtan, de legalább valahogy hatni rá, hiszen így már talán érti, hogy ez nem csak rólam szól, meg a lábamról és nem is csak Mr. Blackről. Arra mehet akármilyen más ártatlan diák is, aki most kint van és azok az emberek sem tudjuk, hogy kicsodák és mit akarnak és nem jönnek-be be az iskolába, vagy az udvarra. Ezt csak nem kockáztatná meg igaz?
♫ Under ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ A halál csak egy állomás.
*Kész szerencse, hogy a professzor talárja olyan bő mintha egy sátrat ráncolt volna össze magán és az ujjai is eléggé nagyok, s ahogy átkarolja Kylie vállát, javarészt eltakarja a kíváncsi szemek elől, mert azok vannak bőséggel. Mintha csak egy kis izgalomra vágytak volna, végül is olyan unalmasak az iskola első napjai, hetei, a diákoknak ugye nincs más dolguk mint tanulni és tanulni, rendet bontani, megszegni néhány házszabályt. Ám szigorúsága az első szavai után mindenkit elér és ha lassan is de biztosan kezdenek szállingózni a láthatatlanságba. McGalagony nem kétli, hogy a folyosó sarkainál azért leselkednek, ezért egy rendreutasító bűbájt elcsattint a pálcájával a leselkedők felé. Kylie szegény amúgy sem örvend túl nagy népszerűségnek a jóslatai miatt, nem igazán sikerült beilleszkednie a közösségbe, akárcsak Trelawney professzort, őt is habókosnak tartják. Ám McGalagony jól tudja, hogy az ilyen jóslatokat és látomásokat nem szabad félvállról venni, ha Kylie mond valamit, annak rendszerint nem sok értelme van első hallásra, de biztos abban, hogy idővel, ha sikerül megnyugtatnia a lányt, ki tud belőle hámozni valamit amivel már el lehet indulni valamerre. A gyengélkedő jó ötletnek tűnik, főleg a hiányos öltözék miatt és egy nyugtató főzet sem ártana, egészen gyenge csak, hogy értelmesen és összefüggően tudjon beszélni, ám Kylie nem igazán akar oda menni és ha lehet még nyugtalanabb.* -Többen? Mégis kicsodák, és hova? Mr. Black? Miss Bryson nem igazán értem amit mond, nyugodjon meg. *Elég nehéz ha ketten kétfelé szándékoznak menni és Kylie határozottan a bejárat felé oldalaz, míg McGalagony az ellenkező irányba terelgeti. Nem engedheti egy szál törölközőben ki az udvarra, mindenképpen valamilyen nyugodt helyre kell vinnie. Ha a gyengélkedő nem megy, akkor magához, vagy Dumbledore-hoz. Előbb-utóbb úgyis ott kötnek ki, amint a lány története kikerekedik és értelmet nyer.* -Miss Bryson így nem mehet ki, jöjjön a szobámba ha már a gyengélkedőre nem akar. *Ha a szavai nem hatásosak, akkor szembe állítja magával Kylie-t és egészen finoman megrázza a vállainál fogva, hogy ráfigyeljen.* -Először is meg kell nyugodnia mert így semmit nem értek abból amit mond. Szóval most jöjjön velem, és pontosan mondja el mit látott. *Talán nem ártana Trelawney professzort is értesíteni, de az még ráér, amíg Kylie ennyire nyugtalan és összeszedetlen addig felesleges bárkit is ugrasztani. Ha sikerül végre valamerre elindulniuk a bejárati ajtót kivéve, akkor továbbra is átöleli a vállánál fogva, így valamelyest takarva is van a lány alakja, ha esetleg szemből tűnne fel egy diák a folyosón.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Össze kell szednem magamat! Tudom, hogy össze kell szednem magamat, de egyelőre még nem megy. Túl nagy a káosz a fejemben és nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Gyakorlatilag úgy érzem, hogy minden összeomlott, vagy ha még nem akkor majd fog, hiszen jósoltam, tudom, hogy mit jósoltam és akkor... mi lesz ennek az egésznek a vége? Azt sem tudom, hogy mi történt Jonasszal, mi van akkor, ha... ha meghal mire visszaérünk? Azok az emberek pedig eltűnnek? Vagy itt maradnak? Mi van, ha máris elkezdődik itt valami rémes helyzet? Azt hiszem nem csoda, ha totál pánikba csapódom bele a tanárnőbe és még azzal se nagyon foglalkozom, hogy kik vannak körülöttem és kiknek adok ezzel most nagy hüledezésre okot, mert hát van ujjal mutogatás és persze meglepett pusmogás. Azt hiszem ezzel nem nagyon fog nőni a népszerűségem. Eddig is már épp elegen pusmogtak rólam nem épp kedves dolgokat, ez minden bizonnyal csak még rosszabb lesz majd innentől, de jelenleg ez sem érdekel. A tanárnőt is majdnem fellököm, csak próbálom keresni a szavakat, hogy elmagyarázzam, hogy mi történt, hogy miért vagyok itt, vagy épp hogy miért fest úgy a lábam, mint amit egyértelműen szétvagdosott valami. Próbálok a tanárnőre fókuszálni, amikor először meghallom a hangját és amikor felfogom, hogy a többieket zavarja el immár talán egy cseppnyi zavarral a tekintetemen húzom össze magamon még inkább össze a törölközőt, bár nem rohanok el, mint aki megijedt a tömegtől, ami egy esetleges csíny esetén megtörténhetne, ha az ember szégyenében el akar tűnni a helyszínről. Nem, én tudom, hogy beszélnem kell a tanárnővel, még hozzá minél előbb! Amikor viszont hozzám lép és megpróbál a lépcső felé terelgetni csak hevesen rázni kezdem a fejemet és egyértelműen nem akarok megmoccanni még véletlenül sem, sőt ha kell, akkor egészen erősen húzódom el tőle. - Nem lehet! Nem megyek a gyengélkedőre! Jöttek... többen is tanárnő. Mr. Black megölte a jövőbeli Mr. Blacket, aztán eltemette és én... én meghaltam, a kádban, aztán jött a jóslat és utána azok a férfiak, azt hiszem legalább hárman és Mr. Black azt mondta, hogy fussak és... és volt az a robbanás odakint a háza és... meg kell néznünk, hogy életben van-e! - a végére már egészen felmegyek szopránba, jó eséllyel inkább csak az egerek hallják már amit mondok, de továbbra is néha akadozva, néha hadarva próbálom neki előadni a finoman szólva is zavaros sztorit, amiből szegény jó eséllyel elsőre nem sokat ért, én viszont határozottan a bejárati ajtó felé indulok, ha nem próbál meg erővel megállítani, akkor bizony nem is állok meg. Elég kétségbeesett a hangom és a tekintetem is, úgyhogy abban biztos lehet, hogy a sztori bár zavaros, de nem kitalált és nem valami csíny lesz, tényleg halálra vagyok rémülve.
♫ Under ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ A halál csak egy állomás.
*Természetesen az új tanév sem mentes a bonyodalmaktól, mindig akad diák aki elkésik, eltéved, főleg az elsősök akiket még pátyolgatni kell. Többségük egészen jól elboldogul, de a mugli származásúak kevésbé, nekik még nagyon új a varázsvilág annak ellenére, hogy történtek már velük furcsa dolgok az elmúlt évek során. Kiszakadva a megszokott környezetből, a mugli iskolában szerzett barátoktól távol, nem hazamenni minden nap az iskola után, nem könnyű. Ám azért a jót, a különlegeset, a vicceset megszokni gyorsan megy. Az első napok nehezek csupán, de a gyerekek eléggé rugalmasak ezen a téren. Néhány Griffendéles elsőst kísérgetett, akiket megbízott egy feladattal, érezzék csak, hogy nem láblógatás az iskola csak azért, mert bármit el lehet intézni egy pálcalegyintéssel. Az idei év sok elsőssel kedvezett a házának, de ezzel együtt több dolga is akadt. Legnagyobb meglepetésére pont azokkal nem volt gond akikre még az értesítő levelek írása közben gondolt volna. Miután elrendezte az elsősöket elindult az előcsarnok felé, hogy elhagyva az iskola épületét a kviddics pályára menjen. Megkezdődtek az edzések és sikerült elsőként lefoglalnia a pályát, erről pedig nem szeretett volna lemaradni. Tervét azonban alaposan keresztülhúzta az egyik folyosón nekirohanó jelenség. Egyelőre csak így tudta definiálni a nagy sebességgel vele ütköző, és majdnem a földre kerülő csapzott, hiányos öltözetű ijedt lányt. Még csúcsos kalapja is félrebillent a fején, fél kézzel kapott utána nehogy lerepüljön. Némi fájdalmat érzett a a testén és a jobb lábfején amire sikeresen rá is lépett a törölközőbe csavart boszorkány. Amint tudatosult benne, hogy ki a lány, és mennyire nem a folyosóra illő ruházatban van, gyorsan körülnézett. Természetesen abban a pillanatban, hogy megtörtént a baj, máris kezdtek gyűlni a diákok, mint akik ott leselkednek láthatatlanul a sarkok mélyén, hogy a kellő pillanatban felbukkanhassanak. A lány felé lépett, de kezével már hessegette is el a még távol lévő diákokat.* -Mindenki menjen a dolgára! Nincs semmi látnivaló! Igyekezzenek! *Nem kellett ismételnie magát, úgy széledtek szét mint a mezőről elzavart madarak. Ezek után már csak Kylie-vel foglalkozott. Rezignáltan, faarccal nézett rajta végig, de a tekintetében már ott csillogott az aggodalom. Láthatóan nem egy diákcsíny elszenvedője volt a lány, valami sokkal komolyabb hatás érhette aminek következtében egy szál törölközőre ítéltetett. * -Miss Bryson! Mégis mi történt önnel? Merlinre! Na jöjjön, elkísérem a gyengélkedőre. *Már lépett is hozzá és karolta át a vállánál, másik kezével pedig a karjánál támogatta Kylie-t, a legközelebbi lépcső felé terelgetve.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Alig merek hátranézni, csak rohanok, csak a tűz pattogó hangját hallom a távolból. Fogalmam sincs, hogy pontosan mi is történt, a hátsó ajtón zavart ki, szinte már lökött, hogy tűnjek el innen, mert túl sokan vannak, mert nem tehetünk mást, mint hogy feltartja őket. Megint a szöveg, hogy én vagyok a fontosabb és ő egyszerűen nem olyan lényeges pont ebben az egészben. Elegem van belőle, hogy mindig csak azt kell néznem, hogy kinek mi a fontos, hogy nem az számít, hogy nekem mi a jó. Nem akarok álmokat, nem akarom ezt az életet, csak nyugalmat akarok. Megrezzenek, már patakokban folyik a könny az arcomon, amikor meghallom a hátam mögül a robbanást... legalábbis annak tűnt, de fogalmam sincs. Erőltetnem kell magamat, hogy ne nézzek hátra. Ő kérte, azt mondta bármit is hallok, bármi is történik ne merjek hátranézni, csak fussak és meg se álljak, amíg bent nem vagyok az épületben, amíg nem találok egy tanárt. Most nem úgy, mint a karámoknál, hallgatok rá, lélekszakadva rohanok át immár szinte sötétben az udvaron. Mázli, hogy nincs még hideg, nem jelent gondot az, hogy a cipőm sincs rajtam, hiszen nem volt idő felöltözni. Azzal most nem foglalkozom, hogy mit okoz majd ez a lábamnak, nem csak a koszra gondolok itt, elég nagy az esélye, hogy tele lesz a talpam majd sérülésekkel, mire beérek végre az épületbe, de most nem érzek semmit. A fájdalom valahogy tompa és nagyon távol van tőlem. Végre elérem az ajtót, végre megtalálom a kilincset, hogy nagyot taszítsak rajta remegő kezeimmel és bent legyek. A hideg kő szinte csípi a talpamat, amit sikerült pár helyen összevagdosni, arra is van esély, hogy apró kis vérfoltokat hagyok magam mögött a lépteim nyomán, de nem érdekel ez most különösebben. Még mindig teljes pánikban kapkodom körbe a fejemet. Szorongatom magamon a törölközőt, mert hogy az alatta lévő fehérneműn kívül csak az van most rajtam, semmi más. Eléggé úgy nézek ki, mint aki most szállt ki a zuhany alól, csak épp legalább nem vagyok teljesen ruha nélkül, de a zilált külsőm, a rendesen kisírt szemeim és a riadt tekintetem nem egy kellemes fürdőzés emlékét vetíti elő. Reszketek, de újra nekiiramodom, ahogyan próbálok a folyosón keresni valakit. Végül az egyik fordulóban sikerül lendületből úgy istenesen belefutnom valakibe, az is kész csoda, hogy nem pattanok le róla, vagy hogy nem lököm fel, csak kissé hátratántorodom a lendületnek hála, amit az ütközéssel veszítek és egyben kapok vissza csak épp az ellenkező irányba kivetítve. Egyszerű fizika ugyebár. - Bo... bocsánat... Én... én.... - reszkető szavak, sírásra görbülő száj, ahogyan a törölközőt szorongatom magam előtt, hogy még véletlenül se kössön ki a földön, mert akkor még leharcoltabb állapotban néznék ki, pedig most sem festek valami jól. Látszik rajtam, hogy minimum már-már sokkos állapotban vagyok, mint aki egy fél vérfarkas hordád látott betörni a birtokra, vagy halálfalókat. Végül is... valahol a kettő között van az igazság azt hiszem, vagy magam sem tudom, de hogy akiket egy pillanatra láttam nem jó emberek, annyi ezer százalékig biztos.
♫ Under ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ A halál csak egy állomás.
A játék pedig hiper-szuper volt, még mindig fantasztikusan hozod a tancinénit, úgyhogy mindenképpen lesz majd még játékunk, Kylie az élő előrejelző a nagy dolgok előtt. 
//
) de persze lehet még Kylien-nek gondja-baja, ha még sem akkor köszönöm a roppant érdekfeszítő játékot és örülök, hogy elindítottunk valamit ezzel. 
Minden bizonnyal lesz még a csajszinak látomása és akkor McGalagony ott lesz. Imádtam a csajt!! 
