2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem ismerem a lányt úgy igazán, láttam már, de ennél több nem is volt. lehet, hogy háztársak vagyunk, de ez korán sem jelenti azt, hogy ismernünk is kell egymást. Én például ha tehetem nem foglalkozom senkivel sem. Nem azért mert magamnak való vagyok, egyszerűen csak az időt sajnálom pazarolni arra, hogy másokkal cseverésszek olyan semmitmondó dolgokról, mint az időjárás vagy, hogy Piton kit nyúzott már meg megint elevenen. Mert hát ezek mind nyilvánvaló tények. -Ugyan már, ez semmiség, ennyit simán megért a móka. - Én aztán nem nyavalyognék. 4 oldal az piskóta és az a poén jó volt, kár lett volna nem kimondani. Én ennél ezerszer tettem már cifrábbakat, ohh, azok voltak aztán a szép pillanatok. Persze mi még könnyebben meg is ússzuk a dolgot lévén, hogy Piton kedvezni szokott a Mardekárosoknak, ha látta volna egyszer a Weasley kölyköt, az volt aztán a mulatság. Bealudt az órán és másnapra már egy féléves anyag volt a feladata. -Nála elég csak egyszer hibázni, hogy utána mindig rajtad tartsa a szemét, hidd el, Ő aztán tisztában van vele mit követtél el ellene és azt életed végéig meg is jegyzi. - Somolygok mindentudóan. Velem is ez volt a helyzet, Elsőben még nem tudtam hol a határ és elég sokszor követtem el csíntalanságot aminek sok kidolgozandó tétel volt az eredménye amihez hozzá se szagoltam, de hamar megtanultam, hogyha egyszer vétesz utána többé nem szabadulsz a megbélyegzéstől, ez így megy, vagy hozzá szoksz vagy megszöksz. Ennél több opció nincs. -Hát ha akartad is volna se csináltam volna meg helyetted. - Vigyorogva teszem karba a kezem. Nem vagyok mások kutyája vagy csicskája. Nekem mindig egy griffendéles vagy egy hollóhátas okostojás dolgozik. Elég könnyen meg lehet félemlíteni a kis vakarcsokat. -Te figyelj csak, miért nem köpöd be a haverjaidat, hogy szívjanak Ők is? Mármint nem közvetlenül mert Piton a spicliket sem csípi, de valahogy el lehetne hinteni egy kis információ morzsát, hogy kapjanak ők is a büntiből. - Én a helyében megtenném, az ilyen barátok megérdemlik, hogy részesedést vállaljanak a feladatokból. Persze nekem ehhez semmi közöm, én csupán a véleményem mondom el. Én biztosan nem hagynám annyiban ha nem egyedül tehetek róla. -Zseni aztán nem, de mondhatjuk úgy, hogy ehhez mesterien értek és ha elfelejtetted volna valamennyivel fölötted járok, ezeken már átrágtam magam egyszer. - Újabb könyvet veszek a kezembe és már csak az unalom elűzése érdekében olvasgatom, és ekkor akad meg a szemem egy bájitalon, kaján vigyor jelenik meg az arcomon. -Ezt nézd, igazmondó bájital, na, kiknek lenen szüksége ilyesmire? Na? A kis barátaiddal megitathatnánk a löttyöt és olyan szépen duruzsolnának Pitonnak, mint a pinty. - Teljesen belelovalom magam a dologba és remélem, hogy Alena nem egy olyan begyöpösödött jó kislány.
Ugyan azon kívül, hogy egy évvel fölöttem jár és Ő is Mardekáros nagyjából semmit nem tudok a srácról, most mégis örülök, hogy itt van. Ha nem jelenik meg akkor jó eséllyel az asztalra dőlve alszom el. Így viszont el talán már nem alszom, de még messze nem biztos, hogy a beadandóval végzek. Tudom, hogy meg kell csinálnom, és valamit úgyis összecsapok, de olyan unalmas, értelmetlen, ráadásul a kezem is fáj az írástól. Szemforgatva figyelem ahogy leül a kanapéra, a dicséretre pedig egy sóhajtással reagálok. - Nem vigasztal. Most azt kívánom bár csöndben maradtam volna. - nem érte meg az a poén a büntetést. De legalább kiderült, hogy a mostani barátaim nem túl segítőkészek. Eddig jók voltak társaságnak, de ha így cserbenhagynak akkor majd keresek magamnak mást. Sosem volt igazán szükségem rájuk, csak azért voltam velük, hogy ne lógjak ki azzal, hogy állandóan egyedül vagyok. Valahová muszáj tartozni, különben elkönyvelnek magányos farkasnak és ha közeledni próbálsz azonnal elutasítóak lesznek. Mondjuk úgyis csak azért közeledek valakihez ha szükségem van tőle valamire, egyébként egyáltalán nem érdekel, hogy mi van vele, vagy mit gondol rólam. Keith idősebb, talán máskor is segíthet dolgokban, de ami biztos, hogy akár unaloműzésként is hasznomra lehet, úgyhogy nem ijesztem el magamtól azonnal. Még nem dobom el. - Hát, eddig jól viselkedtem vele, szóval talán ezért volt engedékeny. De az egész éves anyagot kidolgozni... az szívás. Asszem jobb ha ezt rendesen megcsinálom, akkor talán nem pécéz ki mostanában. - Piton nem felejt. Tudom én is, épp ezért fogok kipréselni magamból még négy oldalt. Nem úszom meg. De legalább Keith felajánlotta, hogy segít. - Nem akarom veled megcsináltatni, ne aggódj. - mosolyodom el vidáman, majd az eddigi lapokat kikapom a fiú kezéből és újra leülök az asztalhoz a könyvek közé, majd hallgatva Keith-re a kék könyvet veszem a kezembe, és a tartalomjegyzék alapján igyekszem megtalálni a megfelelő oldalakat. - Te ilyen Bájitaltan zseni vagy, hogy a könyveket is fejből tudod? - nézek közben a lapok fölött a fiúra. Eszembe jutottak páran akik felbukkanhattak volna, hogy segítsenek a beadandóban, de Keith nem volt köztük. De nekem mindegy, hogy ki könnyíti meg a dolgomat, szóval Ő is tökéletes. Legalábbis amíg több hasznot hoz, mint amennyi bej van vele.
Nem szokásom mások gyötrelmeivel foglalkozni, de néha mulatságos látni mennyire el vannak keseredve a maguk módján. Persze akkora szemét sem vagyok, hogy ha úgy látom tudok segíteni akkor ne ejtsek el egyetlen egy morzsát sem amit fel tudna használni. Nem vagyok egy önzetlen jótevő, de néha napján még kedves is tudok lenni, egy hangyányit maximum. -Nem muszáj, de jó volt. - Nevetem el magam aztán letelepedem a kanapéra. Alena alattam jár egy évfolyammal épp ezért nem ismerem igazán, de ez még nem jelenti azt, hogy ettől még nem szórakozom vele egy kicsit. -Amindenit, akkor örülhetsz, hogy ennyivel megúsztad. De nem rossz! - Kacsintok rá. Valószínűleg ezt a poént én se hagytam volna ki az Ő helyben, de persze ennek köszönheti is a büntető munkát ami egy cseppet sem hálás feladat. Kikapom a kezéből a lapokat és átnézem. Nem igazán köt le a bájital tulajdonságai vagy összetevői, egyszerűen csak hibát keresek benne, de nincs. Kicsit meg is lepődöm, mert hát azért mindenben szokás hibát ejteni, de ebben nincs. Visszanyújtom a lapokat majd karba tett kézzel dőlök hátra a kanapén. -Négy lap az semmi Alena, van aki járt már sokkal rosszabbul, is valami mással foglalatoskodott órán és Piton lefülelte aminek eredmény képpen nem tudta hol járnak az anyagban, így az egész éves anyagot előre ki kellett dolgoznia. Szerintem ehhez képest neked ajándékot adott. - Na ja, ennyitől még nem halt meg senki, persze értem én, hogy rém kellemetlen megírni ennyit is, vagyis nem tudom, mert sose én írtam meg a büntető munkáimat, de elképzelni eltudom. -A legrosszabb? Ne akard tudni, Piton nem az a tanár aki felejt vagy megbocsájt, a helyedben én még gubbasztanék felette. - Nem lenen ajánlatos hátat fordítani a feladatnak. -Ha gondolod valamennyit besegíthetek mert jobb dolgom úgy sincs, de nem írom meg helyetted, erre ne is gondolj Törpilla! - Mondom teljesen komolyan majd az oda rakott könyveket nézem és válogatok közülük, hogy melyik jó és melyik egyáltalán nem a témához illő. -Ez itt nem kell. - Mutatok egy zöld borítású könyvre. -Viszont abban a kékben legalább még két oldalnyi ismertetőt találsz. - Na ja, a bájitaltan megy, ez az egyetlen amiből csak úgy jó vagyok, minden erőfeszítés nélkül megy.
A könyvbújástól annyira beadtam a kulcsot, hogy ha hallottam volna a lépteit sem törődöm vele, hogy ki megy és hova. Ez egy klubhelyiség, szóval az összes Mardekáros itt mászkál, fölösleges erőfeszítés lenne minden elhaladó ember miatt felemelni a fejem és megnézni, hogy ki az. Ebből az érdektelen állapotból zökkent ki a csettintés közvetlenül a fülem mellett, mire riadtan fordulok hátra, és szúrós szemmel nézek az egy évvel feljebb járó srácra. - Üdv, Keith. Muszáj a frászt hozni rám? - nézek rá felhúzott szemöldökkel. Nem tudom miért jött, de talán rávehetem, hogy segítsen. Egyedül úgysem jutnék sehova. És valójában nem is olyan rossz társaság, a senkinél legalábbis jobb. És ez nem mondható el mindenkiről, szóval nem fogom elüldözni. - Piton valami növényről magyarázott ami javítja a hangulatot, ha jól van megfőzve, egyébként viszont állandó rosszkedvet okoz. - felelek a kérdésére, átkozva a hülyeségemet. - Én meg erre odasúgtam a többieknek, hogy már tudom miből készít teát. De persze meghallotta, úgyhogy íme az eredménye. - lobogtatom meg unottan a lapokat, majd figyelem ahogy kiveszi őket a kezemből és átnézi. Úgy látszik még győzködnöm sem kell, hogy segítsen, egy gonddal kevesebb. Nem írathatom meg vele, de már az is előny ha segít kikeresni ami még kell bele. Ami nekem nem megy. - Még négy. - felelem lemondóan. Úgysem fogom összehozni. Legalábbis ha nem egyedül. - Esélyem sincs, hogy meglegyen. Fogalmam sincs mit tudnék még leírni. Mi a legrosszabb amit kaphatok ha nem csinálom meg? - ülök le mellé a kanapéra, eléggé olyan hangulatot sugározva, hogy feladom, és itt a vége. Két lehetőség van: rávesz, hogy folytassam, és segít, vagy rám hagyja és megvan a társaságom a délutánra a szánalmas 'barátnőim' helyett. Én mindenhogy jól járok, szóval csak rajta áll. Elismerem nem szép dolog, hogy ki akarom használni, de ha már megjelent itt akkor igazán segíthet. A beadandóban, vagy csak az unaloműzésben, az már mindegy, a lényeg, hogy ne egyedül poshadjak itt.
Fütyörészve lépek ki a bájitaltan teremből. Egész jól alakítottam az órán, van is okom rá, hogy jó kedvem legyen. Igazából a bájitaltan egyszerű, mint az egyszeregy csak rá kell érezni, magolással nem megy az ember semmire sem. Itt vagyok én élő példának, úgy nézek ki, mint aki valaha is kinyitott egy könyvet? Na ugye! Könyv nélkül is lehet boldogulni ha meg van az ész hozzá. Ma nem sikerült eddig összefutnom Madison-nal és ez egy kicsit idegesít. Persze rendesen megkaptam tőle a magamét, hogy a féltékenységgel csak elmarom magamtól, de ez nem egy olyan dolog amiben gyakran volt részem és amit kezelni is tudnék. Így hát épp ezért zárják el a napfényt a fejem felett a borús felhők. Még mielőtt belépnék a klubhelyiségünkbe odaköszönök pár mardekárosnak akik onnan jönnek kifelé, a napnak ebben a szakában alig találni pár zöld-fehér nyakkendős egyedet a klubhelyiségünkben. Épp ezért lepődöm meg mikor egy igen szenvedő lány látok meg jókora könyvekkel a feje és keze alatt az asztalnál. Vigyorral az arcomon ügetek oda és a leghalkabb lépésekkel kerülök közelebb hozzá majd a fülénél csettintek egyet, hogy magamra vonjam a figyelmét. -Haliho Alena! - Ugrik be a neve azonnal amint meglátom a csinos kis pofiját. Ritka jelenség ez a lány, nem sokat látom, valahogy nem kereszteződik az utunk. Kicsit közelebbről is megnézem min szorgoskodik annyira. Hát persze, a tudatmódosító bájitalok. Igen, Piton kedvenc büntető példája, volt, hogy én is megkaptam és aztán lehetett körmölni látástól vakulásig, na persze nem nekem, hanem annak akit épp elcsíptem és rásóztam. -Szép kis példa, mit követtél el, hogy megkaptad? - Pitonnál a legkisebb pislogás is fatális hiba tud lenni így végül is bármi lehetett, de azért a kíváncsiság húz, hogy neki mivel sikerült bezsebelnie eme nemes feladatot. Levetem magam a kanapéra és a kezembe veszem az eddig megírt két oldalt, átolvasgatom és bólintok egyet. -Ez eddig jó, de gondolom még jó pár oldal vár megírásra, ugye? - Nekem olyan 10 oldal volt, annyi talán nincs is a bájitalról, de mégis meg kellett írni, mert Piton nem felejt és ellenőriz.
Van valami amit megéri észben tartani. Piton óráján ne sugdolózz a barátaiddal, ne beszélj, húzd meg magad. Ez alól még akkor se lehetsz kivétel, ha valamilyen hihetetlen módon nem haragítottad magadra még elsőben. Ugyanis ha mégis meghallja a hangodat amikor a barátnőiddel beszélsz, nos akkor egy hat oldalas plusz beadandó lesz a jutalmad, a ház mínusz pontjairól nem is beszélve. Igen, elkövettem a hibát, és igen voltam olyan szerencsétlen, hogy a tanár úr csak engem látott beszélni, így egyedül én kaptam büntetést. A többiek meg itt is hagytak a pácban a hülye feladatommal. Nem lepődtem meg, nem vártam tőlük jobbat, de ennek is meg lesz a következménye ha egyszer végzek ezzel a marhasággal, akkor pedig nem lesz köszönet. A mérgemet amit részben a rémes barátaim, részben a imádnivaló felügyelőtanárunknak köszönhetek megpróbálom a feladat megoldására koncentrálni, de elég nehéz egy olyan anyagról esszét írni amit még nem tanultunk - mert persze ilyet kaptam - hiába a rengeteg könyv. A bájitaltan nem volt a kedvenc tantárgyam, de valahogy összeszedtem magam annyira, hogy meglegyen belőle a megfelelő érdemjegy a folytatáshoz, de már kételkedem benne, hogy megérte. Eddig két oldalt sikerült valahogy összeszenvednem A tudatmódosító bájitalok működése, veszélyei és előállítása cím alatt, de ezzel még nem megyek sokra. Biztos ezerféle dolgot lehetne róluk írni, a könyvekből sehogy nem tudom kihámozni azt ami nekem kellene. Az agyam is lassan lezsibbad, nekem pedig elegem lesz. Az "akkor most öt perc szünet" elven rádőlök az asztalra és a bal karomat párnaként használva a jobb kezemmel egy vázlathoz használt lapra firkálok. Apró mintákat, pálcikaembereket, kacskaringós betűket. Nincs köztük összefüggés, és nincs értelmük, de még mindig jobb ezt csinálni, mint a könyveket bújni. Az nem nekem való.
