2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Mindenkit megmenthetünk!"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Jonas Black Születési hely és dátum: 1973.01.01. Newcastle Csoport: Személyzet Patrónus: Malamut Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Biztonsági tiszt a Roxfortban Képesség: - Kiemelkedő tudás: Sötét varázslatok kivédése - Kiemelkedő, Gyógynövénytan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Életúnt, fájdalommal teli. Túl sok barátot vesztettem már el a harcokban a Főnix rendje tagjaként, mégis hiszem, hogy én leszek majd az, aki mindenkit megment. Naív módon még mindig hiszem, hogy a jónak kell győzedelmeskednie, ám paranoid módon továbbra is rettegek attól, hogy a törékeny béke csak látszólagos. A jéghegy csúcsa, s a felszín alatt valami közeledik. Valami baljós, és hiába próbálom minden erőmet összeszedni, nem tudom, hogyan is állíthatnám meg. Jelenlegi állapotomban esélyem sincsen, hiszen saját félelmeim rabja vagyok, olykor bizony a lángnyelv whiskey-é is. Csak úgy szívom a cigiket számolatlanul, az egyéb bódító hatású füvekről már ne is beszéljünk, de mégis... én akarok lenni az a hős, aki majd akár a saját élete árán is megmenti a Roxfortot, akár az egész varázsvilágot.
Megjelenés
Az állandó mozgásnak köszönhetően igen szépen kidolgozott alkatom van, amihez vagy 190 centis magasság is társul. Sötét szemeim általában komoran tekintenek a nagyvilágra, rozsdabarna tincseimet pedig vállig hagyom nőni, de nagyritkán katonásra leszedem. Időnként szokásom elhanyagolni a külsőmet, borostám nő, ami furamódon bezsongató módon hat a nőkre, amitől sosem jövök zavarba, annyira azért nem érdekel a dolog. Nem mondanám, hogy divatosan öltözködöm, nem akarok én lenyügözni senkit. Egyszerű kényeles viselet jellemző rám, az évszaknak megfelelően. Bal fülemben apró, csillogó fülbevaló fityeg. Vonásaim erősek, állkapocscsontom kiugró, mint valami fenevadnak, nem is állok messze tőle. A sok halucinogén anyagnak köszönhetően azért olykor már remeg a kezem, és ha nem eszek napokig, akkor alaposan roggyantnak tudok kinézni.
Életed fontosabb állomásai
Felpillantok. A kék szemekkel találkozik ismét a pillantásom, zilált szőke haja az arcába hullik. A nyakán fűrészfogas kés... Halálraítélték, ahogyan engem is. A csuklyás alakok vezetője nem fog kínélni minket. Rebecca hal meg a szemem láttára, ha nem vallok. A Roxfort titkai a kezemben vannak, onnantól kezdve, hogy két éve beléptem a Főnix Rendjébe. Dumbledore beavatott, nincsenek előítéletei velem szemben, csak mert Blacknek születettem. Siriushoz hasonlóan a családfán kiégetett stigma jelöli, hogy egykor én is aranyvérű leszármazatott voltam. Most pedig háborús bűnös. Lehettem volna halálfaló, ha elfogadom a békejobbot. Nem tettem. Most iszom meg a levét. Térdre kényszerítettek, ahogyan a szerelmemet is pár lépésnyire tőlem. Szívdobbanásnyi ideje van még hátra, kezemben az élete. A csuklyás válaszokat vár. Megrázom a fejemet. Széttéphetném a gúzsokat, ám elkésnék. Megölhetném mindhárom fogvatartónkat, ám ameddigra odaérek, ő már halott. Lemondóan rázom a fejemet, és még utoljára elmerülök abban a szempárban, amely rabul ejtett, s nem ereszt. Együtt halunk meg. A roxfort titkai bizonságban lesznek, s mi együtt kelünk át a túlvilágra, ahol már nem vállhatunk el. A csuklyás hitetlenkedve veszi el a selymes nyakról a tőrt, hogy aztán legnagyobb megdöbbenésemre a nő felemelkedjen, s hitetlenkedve lépjen oda hozzám, az arcomba súlytva. Hát áruló. Boszorkány, akinek egyetlen célja volt. A bizalmamba férkőzni. A szívemet adtam oda, ám az elmém kellett volna. A nő nem csali. Maga az értelmi szerző. Egyetlen pillanatig habozok csupán. Ha már elvesztem, akkor oly mindegy, eddig volt vesztenivalóm, már nincs. Egyetlen mozdulattal tépem el a kötelet, hogy felökleljem a halálfalót, akit a szerelmemnek hittem. A mögöttem álló sötét varázsló a következő pillanatban hallott, a kezében tartott hajlított pengével metszem fel a feleit. A mozduló másodikat rúgom torkon hogy kicsavarjam a pálcáját, aminek vége a vezető szemében landol. Másodpercek ezek, lelkemet lezártam. Nincsen más út. A szőke feltápászkodva rimánkodik kegyelemért. Szerelmét bizonygatja, megtévesztették, imperioval csalták halálos útra. Csalfai szemei soha többé nem hazudnak. Nekem nem. Egyetlen pillanat csupán, s kitört nyakkal hanyatlik a lábaim elé. Fél órája még megvolt mindenem, most nincsen semmi. Katona vagyok, testőr. Nincsenek titkaim, nem lehet hát szívem sem. Eszköz vagyok a nagyobb jó érdekében. S ha úgy hozza a helyzet, meg fogok menteni mindenkit. Saját magamtól is. Kivetem magam az ablakon, amikor hallom, hogy többen törnek be a szobába. Nem hagyok hátra semmit, senkit.
