Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Üres terem
  Today at 07:31
Scott McBride

ϟ Daniil Dolohov
  Yesterday at 22:53
Daniil Dolohov

ϟ Képességdobás
  Yesterday at 22:36
Daniil Dolohov


ϟ Régi ismerősök
  Yesterday at 18:32
Madeleine Eastwick




A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Draco Malfoy
 
Lioneah McCaine
 
Gillian Ollivander
 
Nicolas McCaine
 
Calista Merrick
 
Statisztika

Összesen 634 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Daniil Dolohov

Jelenleg összesen 37432 hozzászólás olvasható. in 3389 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Jonas Black vityillója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Cody Armstrong
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 466

TémanyitásTárgy: Re: Jonas Black vityillója 2018-05-30, 03:41

Shanna & Jake & Cody


Bár nem hallottam a súgást, vagy legalábbis, mivel ott álltam valahol a közelükben, igyekszem úgy tenni, mint aki semmit nem hallott. Meglehetősen jól megy. Úgy bármire már csak miután megérkezünk a birtok határra adok választ.
- Bevallom egy kicsit félek, de én is kíváncsi leszek a reakciókra..- bele gondolok az egészbe. -Tulajdonképpen nem bánom, hogy a rehabilitáció közepén ragadott ki a parancsnokság és tevékeny állományba helyeztek. Még akkor is, ha majdnem nem sikerült hirtelen új pálcát szereznem.- Valahol attól is tartok, hogy orbitálisan felsülök, de igyekszem nem erre koncentrálni. Sőt, inkább valóban arra, hogy megtisztelve érzem magamat, hogy még vissza se tértem teljesen, már vízbe dobnak... Akkor ez elismerésnek számít ugye?...
Még ha kissé kuszák is a gondolataim épp, jelen vagyok végig. Az hogy a szüleim képbe kerültek, erősen elgondolkoztat, nem a legjobb gondolatokat, sőt egyenesen félelmeket elevenít meg. Nincs bennem düh, inkább egyfajta csendes viszolygás... előbb tudnám iszonyhoz vagy undorhoz hasonlítani mint dühhöz.
Shanna pedig mintha kihallott volna valamit úgy dobja be a mondatot. Nem merül fel, hogy ez egy finom formája lenne esetleg a puhatolózásnak, egyszerűen nincs mit titkolnom innentől.
- Én... ne ítéljetek el, de annyira nem bánnám, ha végre elkapnák őket. - nem kerülöm egyiknek sem a tekintetét, nem szokásom. - Túl sok embert nyomorítottak már meg. - továbbra sincs bennem düh. Tényként kezelem... Persze lehet még egyenlőre nem csapódott le igazán az egész. - Bár félnék velük szemtől szembe kerülni. - biggyesztem hozzá, nem igazán bizakodó arccal és csak remélni tudom, hogy a csapat másik fele is messze elkerüli őket. Hirtelen égető érzés támad bennem a csapat felosztása terén... de... csak nem akadnak össze velük rögtön! Az nagyon meredek lenne! Minden tekintetben.
Bár továbbra is úgy tűnik még kissé álmatag vagyok és nem figyelek pár pislogással kizárom a rossz érzést és beszállok a beszélgetésbe.
- Van orvosi nyilvántartás vezetve a gyengélkedőn. Még ha nem is feltétlen olyan alapos, de van. És mivel szerencsére annyira nem forgalmas hely, talán nem is lesz nehéz elő keríteni a pár évvel ezelőtti zárójelentéseket.. - dobom be. Bevallom Kylie-t nem ismerem így mikor Shanna felemlíti eltűnődve nézek rá. Eszembe jut Jade és a beszélgetésünk az ébredés után. Elijah is bevillan valamiért a milleniumról és Petra akrobatikus jelentésével mosódik össze, de olyan homályosnak tűnik minden... Peter aki valentin napon elködösített mindent...  Elemek, hangok, levitáció, gyógyítás, reflexek... mi lehet még? Kicsit megkavarodok az információ halmaztól és roppantok egyet a nyakamon, közben apró leplezett mozzanattal rázom le magamról az egészet mielőtt beszippant.
Aztán bevillan még valami, nem tudom honnan vagy miért, valószínűleg csak az egymás felé tanúsított testbeszédük hívja fel a figyelmem. Az ilyesmire mindig is fogékony voltam. Rápillantok az egyikre, aztán a másikra és halkan, diszkréten egy szelíd mosollyal megjegyzem. -Egyébként.. Gratulálok.~
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]♛Ti mióta jártok?♚


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Plátói szerelem: lekvárosüveg kívülről nyalogatva.

Az emberiség olyan, mint a krumpli: a java a föld alatt van.
Az élet nagyon drága, de az árban benne van évente egy Nap körüli utazás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 156

TémanyitásTárgy: Re: Jonas Black vityillója 2018-05-28, 15:01

Még szerencse, hogy a lány nem mondja ki ezt hangosan, és nem is áll neki, mert ha rátüsszögne hatszázat.. nos.. nem csak furcsa, de kifejezetten bizarr és fárasztó művelet lenne, Jake pedig nagyon jól megvan mindenféle képesség nélkül, köszöni szépen. Nem érzi, hogy akkor hatalmas nagy szüksége van rá, elég az neki, hogy megfelelő mentort találjon, és tudjon együtt dolgozni Lumpsluck-kal. Nem hiányzik neki még egy irányíthatatlan dolog. Ami meg a suttogást illeti, meg a kézszorítást, teljesen ártatlan, kiskutya szemeket vet a lányra - már amennyire képes rá, de hagyja annyiban és nem folytatja. Cody felé kissé félredönti a fejét.
- Igyekszem nem elfelejteni. - bólint végül nagy komolyan, és ha mindenki kész, akkor részéről akár mehetnek is. Kezdi unni ezt a hosszas megbeszélést és tanakodást, ő inkább gyakorlatias figura, így Petra szavaira már nem is annyira figyel. - Kíváncsi vagyok, mi lesz rád a reakció. Vagy találunk-e ott valakit, aki érdekes lehet.
Aztán hopponálnak. A birtok ismerős terep a srácnak, és hagyja, hogy Griff vezesse,ez a megszokott leosztás náluk. Hiába egy pár, mindenféle értelemben, nem fog csak vele dolgozni, nem fogja kiközösíteni a srácot, mert ez nem arról szól. Jake kifejezetten jó csapatmunkában, főleg, hogy magasról tesz arra, ki milyen szakon van, vagy milyen házhoz tartozik, vagy ki a kedvenc énekesnője. Azért van itt, hogy nyomozzon, Codyt alapvetően bírja, így semmi nem akadályozza meg abban, hogy együtt tudjon vele működni, meg dolgozni. Csendben biccent Griff szavaira, és határozott léptekkel indul meg az említett hely felé. Az meg sem lepi, mennyi ilyen ismerőse van a lánynak, tudja is, meg ki is nézi belőle.
- Miután beszéltünk a szemtanúval, benézhetünk a gyengélkedőre is. Nem tudom, mennyire volt valós a robbanás, de biztos emlékeznek ott, hogy jöttek-e ájultak, vagy sérültek akkor. Bár egy több éves eset és egy több éves helyszín felderítése nem a legkönnyebb valami. - beszél hol az egyik, hol a másik diáktársának, leginkább mindkettőnek, amíg oda nem érnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 184

TémanyitásTárgy: Re: Jonas Black vityillója 2018-05-27, 19:26


Jake & Cody & Shanna
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem sok mindent tudunk ezekről a képességekről, de azt igen, hogy nem csak pusztítani lehet velük. Én is használtam már a telekinézist jó célra, Cody a képességével még szélesebb körben tud segíteni a sérülteknek, és az iskolában és van néhány diák, aki már elárulta nekem, hogy mire képes. Amikor Jake bedobja ezt az influenzás megszólalást néhány pillanatra elgondolkozom, hogy igazából ha ezen múlna, akkor tüsszögnék rá hatszázat, hátha lesz képessége. De nem így működik.
A kis súgást nagyon remélem, hogy senki más nem hallotta, csak én, mert a megjegyzést tudom egy póker arccal csak halvány pírral kezelni, ameddig csak nekem szólt, de ha mondjuk a nagyszájú playboy arcán meglátnék egy kaján mosolyt, akkor már teljesen biztos, hogy lehullna az álarc. Megfogom Jake kezét és kicsit megszorítom egy ilyen “azistenértneitt” tekintettel, de azért így is nehezen fojtom el a mosolyt.
Már csak bólintok Gemma szavaira, hogy több az elkövető, ebben biztos vagyok, Camdenben is többen tartották fent a tüzeket és amikor eltűntek akkor apadt el, bár azt nem tudom, hogy többen bírnak egy-egy elemmel vagy van-e olyan, aki több elemet birtokol… De biztosan vannak néhányan, ez egy csoport. És éppen ezért eléggé biztosra veszem, hogy abban a pillanatban, hogy tényleg jutunk valamire, segítséghez kell folyamodnunk, mert hatan nem birkózunk meg velük.
Áthoppanál a kis csapatunk a Roxforti birtok bejáratához, ahonnan sétával indulunk be, és közben azoknak a neveit futtatom a fejemben, akikről tudok, hogy rendelkeznek a képességgel.
- Lehet érdemes lenne Kylie-val is beszélnünk, ha jól tudom ő ott is volt a közelben, amikor volt a robbanás a Roxfortban.  Azelőtt senkiről se tudtam, aki birtokolt volna akármilyen képességet, ez teljesen biztos. - osztom meg a többiekkel, ami persze elárulja, hogy a kapcsolataim között nem egy ilyen személy van. Ami viszont furcsa az az, hogy elemi képességgel rendelkező nem is jut eszembe. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek, csak engem éppen elkerültek.
Megvárom, hogy a többieknek van-e ötlete, hogy hol kezdjünk. Időspórolást tekintve egyértelmű, hogy mivel a birtokon vagyunk a robbanás helyéhez sétálhatnánk ki, de nem tudom, hogy mennyi mindent fogunk találni ott, hiszen az épületet és mindent eltakarítottak már vagy két-három éve, mikor az egész történt. De nem tudom, hogy Dumbledore megengedte-e, hogy az Aurorok itt bóklásszanak és ténylegesen megvizsgálják a helyet. Én oda mennék, még ha vakvágány is, legalább megnézni, hogy akármilyen nyom, mágikus vagy fizikális síkon maradt-e ott.
- Sajnálom, hogy a saját szüleid után kell nyomoznod, Cody. - jegyzem meg, a két fiú között haladva, Jake-hez persze valamivel közelebb, de most a hugrabugos gyógyítónkra pillantva. Jó kevert ez a társaság, már mit sem számítanak a szakok, Jake mardis, Cody hugrás, én hollós, a másik csapatban pedig griff-holló-mardekár jött össze. De így az igazi, a sokszínűség ebben a szakmában csak előny lehet, már ha mellette képesek vagyunk együttműködni.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 154

TémanyitásTárgy: Re: Jonas Black vityillója 2015-08-29, 20:43


Jonas & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Próbálom én felfogni, hogy mi történt, de nem megy azonnal. Nem vagyok épp a legjobb állapotban, ez teljesen egyértelmű most. Még a magamhoz térés után közvetlenül is reszketek kissé, ami nem csoda, mégis csak a halálból hozott vissza. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ezt a tanári kar egyébként értékelné, hogy ilyesmit csináltunk, de ha nem tesszük, akkor vajon milyen következményekkel kellett volna számolni? Nem tudom... nem is akarok erre gondolni őszintén szólva. Ha nem sikerül és nem tud visszahozni, akkor most szimplán csak halott lennék és kész. Persze ez nem olyasmi, amit önként és szívesen vállaltam volna, bármennyire nehéz is az életem a miatt, mert általában senki sem hisz nekem, senki sem hisz bennem. Most viszont itt egy kivétel, aki végre bízik bennem és én is épp ezért bíztam benne, hogy tényleg képes lesz majd engem visszahozni az életbe azok után, hogy szó szerint belefojtott a saját kádjába.
- Igen... igen, próbálok. - akadozva sikerül még válaszolni, a hangom is kimondottan rekedtes, ami azt hiszem érthető, hiszen nem vagyok épp a legjobb állapotban, miután most haltam meg, és nem is tart sokáig, hogy teljesen magamnál legyek, mert jön a bevillanás, a látomás és elém tárul a kegyetlen valóság szinte már képek formájában is néhány pillanatra. Bármennyire is zavaros, attól még cseppet sem tűnik megnyerőnek az a jövő, amit most látok. Nem tudom, hirtelen mit reagáljak, még mindig csak abban a fázisban vagyok, hogy próbálom magamat valahogy összeszedni és egyáltalán nem megy könnyen.
- Én is... egy részét és láttam... villanásokat. - tüzet és leomló falakat és halált és... nem akarom újra látni. Még most is reszketek a törölközőt vonom magam köré szorosan, csak akkor fogom fel, hogy mit hallunk, amikor ő már a pálcájával a kezében áll a szoba közepén. Ez nem jó hír, talán tényleg mások is visszajöttek és akkor finoman szólva is nagy bajban vagyunk. - Ők... ők lehetnek? - ijedten kotorászok én is a ruhám közé. Nincs más most, csak a törölköző, nem kezdek el öltözködni, csak azt húzom össze magamon és a pálcát szegezem előre. Az ajtónál motoszkálás, aztán egy pillanat múlva már éktelen robajjal robban be előttünk az egész. Szinte érzem a lökés hullámot, megtántorodom tőle, hiszen még nem is szedtem össze magamat rendesen. Mégis... mi a fene történik, mikor lesz már vége? Még sem sikítok, pedig igazság szerint nagyon-nagyon kikívánkozna a torkomból. Védekezni kell, ez most a lényeg, mert amit tudunk meg kell tudnia másnak is és ők most jó eséllyel pont azért vannak itt, hogy ne tudja meg senki sem azt, amire rájöttünk. Nem tudom, hogy mikor lesz bajban az iskola, de hogy bajban lesz az már holt biztos és ezt valahogy meg kell akadályoznunk, vagy legalább fel kell készítenünk mindenkit!

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ A halál csak egy állomás.


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonas Black
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Jonas Black vityillója 2015-08-25, 09:54


Kylie & Jonas

[You must be registered and logged in to see this image.]


Magam sem tudom, hogy megéri mindez a kockázatot. Elvileg nekem már nincs jövőm, másoknak még lehet. Mégsem a saját életemet kockáztatom, hanem a lányét, aki egyszer majd a kedvesem lesz valami furcsa jövőben, amelyet pár hete még elképzelni sem tudtam, de Kylie kész akár az életét is áldozni, hogy másokat megmentsen. Méltó párom, legalább ebben, hiszen ami a korunkat illeti, igaz, hogy „csak” öt év van köztünk, mégis úgy vélem, hogy ezzel végtelenül öreg vagyok, és egy magához valóval egyszerűbb dolga lenne. Egyszerűbb? Szegény lány a látomásai miatt halálosan kimerült, és zaklatott, már azon is csodálkozott, hogy nem néztem őrültnek, amilyen zilált külsővel jelent meg nálam az első alkalommal. Én hittem neki, hiszen mi vesztenivalóm volt? Az a dolgom, hogy figyeljek a bentlakók testi épségére, és ha csak egy kis valóságalapja van, hát miért ne járhatnék utána? Én magam sosem értettem az átlagnál jobban a jósmágiához, így a jelekre próbáltam figyelni, afféle ügyes nyomozóként, a lány ellenben zseniális, ilyen csak több emberöltőben egyszer kel életre. Afféle megváltó, kiválasztott, akit követnünk kell, fiatal kora ellenére is. Nem is beteges, hogy az a lány, aki talán majd egyszer a szerelmem lesz, most az én kezem által hal meg... A varázsvilág azonban ilyen. Hagyom hogy alámerüljön a kábulatba, majd a sötétségbe, majd ha úgy vélem, hogy már elérhették agyát az utolsó impulzusok, akkor kiszedem, nem zavartatva magamat a víztől. Mivel csak fehérnemű van rajta, elméletileg ha elkezdem befújni a levegőt, beindulhat a légzés és a köhögés. Azért nem akarok olyan drasztikus lenni, hogy felszúrom a tüdejét, vagy a gégéjét. Az első mozdulatok még gépiesek, de aztán sikerül rendesen pánikba esni, amikor nem igazán történik semmi, pedig nagyon szakszerű vagyok, még stimulát is lövök rá. Amikor már félig morogva az ajkamat harapdálom, és az övén keresztül próbálom lélegezni (eszembe se jut, hogy mellesleges ez nem sokban különbözik egy csóktól), és a sokadiknál érzem meg csak a köhögést, gyorsan felülök, mellőle, és oldalra fordítom a fejét, hogy rendesen ki tudja tolni magából. Azért ez mndenképpen jó jel, hogy magához tud térni, mert amikor egy fokkal jobban van, próbálom felültetni, a tarkója alá nyúlok, és az arcát simogatva próbálom nyugtatgatni.
- Csak szép lassan... ne kapkodj. – Nem lényeg, hogy a következő pár másodpercben megtudjunk mindent a látomásról, már ha volt egyátalán, az is jó, ha szépen maghoz tér, és úgy mondja majd el. Kétlem, hogy villámgyorsan ránk szakadna az ég. Hagyom, hogy a lélegzete lassuljon, normálisabbá váljon, majd ha úgy alakult, hogy már tud beszélni, odahajtom a fülemet, és megvárom, hogy miket suttog. Lehetőség szerint megjegyezni is, így amikor meghallom a szavakat, némi fáziskéséssel visszaismételgetem.
- Ügyes voltál. Elmondjam, hogy mit hallottam, vagy te is... ? – Kérdeznék rá, amikor a ház elől mozgást hallok, és a pálcámért nyúlok. Lehetséges, hogy mások is visszautaztak az időben, és igazam lett?






.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 154

TémanyitásTárgy: Re: Jonas Black vityillója 2015-08-07, 12:06


Jonas & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Szép lassan nyel el a víz, szép lassan szűnik meg minden. Nem ellenkezem, de a kábítás így is sokat segít, hogy ne legyen az egész annyira sokkoló, mint amennyire lehetne. Próbálok nem arra figyelni, ami történik, bár ez határozottan nehéz. Ha érzed,ahogy a tüdőd megtelik vízzel automatikusan megpróbálnál ellenkezni, a tested arra kényszerítene, hogy küzdj az életedért és nekem most ezt kell elnyomni. Nincs küzdelem, azzal tehetek valamit, ha elfogadom most ezt, mert csak akkor van esély rá, hogy kiderüljön vajon tényleg tehetünk-e valamit, vagy sem. Talán nem sikerül, talán nem térek magamhoz, vagy nem jön a látomás, ki tudja, de ettől még meg kell próbálni, ebben igaza van, mert ha meg sem próbáljuk, akkor biztos, hogy nincs semmi esélyünk sem.
Semmi... a semmiben lenni olyan, mintha nem is lennél. Ott már nem bánt semmi, nem zavar semmi és nincs is semmi. Nem fáj, nem kapkodsz levegőért, nem félsz és nem aggódsz semmi miatt, nem gondolkozol azon, hogy mi változtathat az életeden, vagy mi nem, csak lebegsz a nagy feketeségben. Vajon a halál ilyen, vagy ez még nem az igazi, ha még megpróbálnak visszahozni, ha még van visszaút? Fogalmam sincs, őszintén szólva tényleg nem tudom, hogy van-e tovább, de egyelőre nem tapasztalom meg. Jön a löket... mintha csak megráznának, de még az agyam nem fogja fel teljesen, csak szép lassan, ahogyan a tüdőmből Jonas megpróbálja kipréselni a vizet. Nem kevés van benne, de lassacskán érzékelem a külvilágot. Zajok, szagok, mindenféle különös érzés, amiket néhány percre kizártam, vagy nem is tudom, hogy pontosan mennyire, de most mint valami áradás úgy csapnak meg egyszerre. Aztán jön az első késztetés is, ahogyan kinyitom a szememet és köhögni kezdek, a víz pedig szépen lassan tisztulni kezd a tüdőmből ennek hála. Az még nem megy, hogy azonnal beszélni kezdjek, csak azt érzem, hogy kissé azért fázom, a bőröm kellően libabőrös lehet, én pedig próbálom a sok információt, amit az érzékelés ad valahogy rendbe szedni magamban.
- Siker... sikerült. - legalábbis az biztos, hogy magamnál vagyok, ez biztos, hogy meg van, de hogy ennél még mi többet érhettünk el, azt most még nem tudom. Egyelőre nem érzékelek mást, egyelőre még csak azt tudom, hogy nem vagyok a legjobban, de próbálom magamat valahogy... És itt kapcsol ki minden, amikor próbálok felülni és próbálok valahogyan magamhoz térni. Nem megy tovább, valahogy újra elvész minden, nem érzem az illatokat, már azt sem különösebben, hogy fázom, csak újra a semmi marad, Jonas viszont hallhatja, ahogyan mégis csak beszélni kezdek. Monoton hangon, csendesen, mintha csak nem is én lennék igazán. Más ez mint az álmok, azokra emlékezni szoktam, de most mintha minden teljesen kikapcsolt volna.
- Kő és tűz, a falak sorra leomlanak. Sokan jönnek, új hatalmat akarnak. A világ megváltozik, s lesz ki közben elvész. Új erők sűrűsödnek s egyre közelebb a vész. - hirtelen térek magamhoz. Értetlenül meredek rá és próbálok most már tényleg felülni végre, bár most sem megy egy könnyen. Egyre inkább érzem, hogy fázom, kissé még reszketek is, és értetlenül meredek rá. Olyan nekem mintha csak kiesett volna egy kis idő, de semmi komolyabb... fogalmam sincs, hogy mi történt, hogy végül is igen, elértük, amit akartunk.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ A halál csak egy állomás.


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonas Black
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Jonas Black vityillója 2015-08-01, 08:09


Kylie & Jonas

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha kész volt belemenni abba, hogy az élete árán is közelebb jussunk az igazsághoz, akkor minden eddigi előítéletem vele kapcsolatban semmivé foszlik. Eddig is komolyan elhivatottnak gondoltam, mégis, innentől kezdve úgy vélem, hogy ha valaki, ő majd biztosan képes lesz átvenni a helyemet, ha már nincsen esélyem megvédeni a fiatalokat. Nem pusztán azért, mert belassulok, ha már úgy látom, hogy rosszak a reflexeim, én magam lépnék vissza, nem tudok úgy másokért felelősséget vállalni, hogy nincs értelme. Kylie igazi különlegesség, és ha véletlenül nem sikerülne visszahozni a halálból, akár fel is akaszthatom magam, mert akkor eleve időparadoxont hoztunk létre, és már nem akarom megvárni, hogy megsemmisül a világegyetem, vagy ilyesmi, vagy ha mégsem, akkor úgyis olyan események várhatóak, amellyel egyedül úgysem akarok szembenézni. Mindig afféle hősnek gondoltam magam, aki tud másokért tenni, viszont most itt a lehetőség, hogy belelássak a jövőbe, hogy ezt elősegítsem. Ha ezt elvesztem, akkor akár fel is adhatom.
Magam sem értem, hogy miért adok egy gyors csókot, valamiért mindkettőnkben akarnám oldani a feszültséget, talán soha többé nem lesz esélyem rá, meg ha a jövőből jött énem azt mondta, hogy majd együtt leszünk, akkor lehet, hogy hagyatkoznom kéne rá. Ez most olyan gyors, hogy fel sem nagyon tudom fogni a hatását, hiszen nem az a lényege, hogy belefeledkezzünk, attól még bizsereg a szám a puhaságától, s látom a meglepetését, de mégse veszi teljesen furcsán. Sőt, egy apró félmosolyt is kapok. Bátorítóan bólintok, egyetlen esélyünk van, s én mindent meg fogok tenni, hogy jól jőjjünk ki belőle. Hagyom, hogy elhelyezkedjen, s a víz alá merüljön, majd nyomom a kábítást, hogy egyszerűbb legyen a kezdet. Tényleg elszáll a tudata, legalább nem kellett hadakoznunk. Felsóhajtok egyet, és a kád szélére ülök. Az órámra pillantok, nagyjából egy percig kell lent lennie ahhoz, hogy még ne legyen gond, mint mondjuk agyhalál, de ennyi viszont mégiscsak kell hogy megrohanják a látomások, ahogyan az elméje küzd az életben maradásért. Eufórikus állapot, azt mondják, leszámítva, hogy az ember közben meghal. Amint leteltek az utolsó másodpercek, abban a pillanatban nyúlok be érte a vízbe, és a karomba húzva gyorsan a földre fektetem, nem számít, hogy én is, és az egész szoba nagyjából csurom víz lesz a mutatványtól. Fölé térdelek, már nem hullámzik a mellkasa egyáltalán. Most már tényleg csak rajtam áll a dolog, de ha őt nem tudom megmenteni, másokat hogyan sikerülhetne. Feloldom a kábulatot egy stimulával, majd gondolván egyet, megismétlem a dolgot, kell valami erőteljes impulzus a teste számára, mint a mugliknál az elektromos szívmasszázs, szóval ez most végigránt a testén egy mágikus ingert. Ettől még a tüdeje tele van vízzel, úgyhogy odahajolok, és az ajkaiba fújva elkezdem a lélegeztetést, hogy meginduljon az önálló légzést, míg a mellkasára nyomást helyezek a szegcsontnál, hogy minden lökéssel elkezdjek némi vizet kipumpálni. Időnként odahajolok a fülemmel, hogy meghallgassam, nem kezd e már köhögni.




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 154

TémanyitásTárgy: Re: Jonas Black vityillója 2015-07-24, 11:06


Jonas & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem tudom még, hogy mi fog kisülni ebből az egészből, de azt hiszem már így is épp eléggé meg vagyok rémülve ahhoz, hogy ne nagyon aggódjam még inkább. Ennél jobban már nem lehet. Így is túl sok egyszerre nekem, hiszen van valami nagy baj, nagy vész, ami közeledik, Jonas pedig meghalt, mármint az idősebb verziója, de végül is akkor ő is meg fogja, mert ha nem, akkor nem tud ide visszajönni és minden másképp alakulna, tehát meg sem mentenénk. Vagy megoldható ez másképp, ha tudja mikor kell visszatérnie, visszajön, elmondja a lényeget és... nem tudom. Az idő túlságosan kusza, főleg akkor ha még ide-oda utazni is képes vagy benne és én sem tudom, hogyan fogjuk átvészelni. Arra már nem is nagyon akarok gondolni, hogy mind e mellett még egy pár is leszünk, miközben ő folyton olyan zord, hogy ihaj és idősebb is nálam. Ezt már csak tetézi az ötlete, hogy meg kell halnom ahhoz, hogy kierőszakoljunk egy erősebb látomást, hogy tudjuk, hogy mi történik, hogy mi az a rossz, amire számítanunk kell. Ajj... még mindig nem tudom, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha nem sikerül kideríteni, hogy mi vár ránk, vagy ha... itt a vége és nem tud visszahozni? Hiába mondja azt, hogy nincs de, attól még igenis van, mert bármi történhet, és számolni kell az esetleges rossz végkimenetellel is, igenis arra is van esély.
- Nincs olyan, hogy de... remélem. - azért én még is csak félek ettől, nem tudok úgy állni hozzá, ahogyan ő, mert igenis meg van rá az esély, hogy valami balul sül el, hogy nem tud majd visszahozni, de akkor legalább nem kell látnom azt a nagy rosszat, ami vár ránk. Mondhatni mindennek meg van a maga előnye nem igaz? Bár azért ettől még ugyanúgy nem szeretnék meghalni. Nem... valahogy vissza kell jönnöm, vissza kell hoznia! Meglepetéskén ér, amikor ezek után a számra kapom a puszit, de legalább az aggodalmas gondolatokról elvonja a figyelmemet, végül is most ez is sokat ér. Egy félszeg mosolyra futja csak, mielőtt még elhelyezkednék a kádban, ahol már csak bólintok egyet. Nem ellenkezem, amikor lenyom a víz alá, nem lenne értelme, hiszen ezt akarjuk, hogy a tüdőm telemenjen vízzel, hogy végem legyen. Lassan végül elsötétül a világ, és érzem, ahogy eltűnnek a képek, a tompa hangok is a víz alatt és megszűnik végül minden. Már csak abban reménykedhetünk, hogy minden rendben lesz, hogy tényleg képes lesz majd feléleszteni és magamhoz téríteni és ha már végigcsináljuk, akkor eredménye is lesz. Kockázatos mutatvány és nem lenne jó, ha mindezt a semmiért csinálnánk végig.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ A halál csak egy állomás.


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonas Black
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Jonas Black vityillója 2015-07-21, 13:38


Kylie & Jonas

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Nem is tudom hirtelen, hogy a saját biztonságunk érdekében hozzunk óvintézkedéseket, vagy nézzünk bele a jövőbe, hogy a globális fenyegetéssel kapcsolatban kaphassunk információt. Végül győz a józan ész, és hogy nem vagyunk önzőek, bár ha belegondolunk, a mindenki sorsában a miénk is benne van. Tudom, hogy félelmetesen hangzik, hogy Kylie-nak meg kell most halnia, de abból még van visszaút. Ha bekövetkezik a katasztrófa, akkor mindenkivel megtörténhet, ráadásul valami sokkal rosszabb. Választanánk talán azt? Nem, azt hiszem azzal egyikünk sem tudna megbírkózni lelkileg.
- Ahogy mondod, semmit sem. Ezért kell kicsit megerőszakolnunk magunkat, elvenni azt az esélyt, amit a jövő kínál. – Egyszerűen tényleg nem jut eszembe semmi más. Azt már el sem mondom, hogy engem mennyire megrémít az, hogy mi van, ha tényleg nem tudom magához téríteni. Ezzel még az időparadoxon sem számolt, hogy ha már most megölöm a lányt, az időskori Jonas vissza sem jön, hogy védjem meg. Hiszen már nem lesz kit. Elképzelhető, hogy Kylie halála sokkal rosszabb jövőt vezet majd elő. Már csak ezért is túl kell élnie. De ha most megpróbálkozunk azzal, hogy a halálközeli élményben eltérítjük a jövőt... mi van, ha már megtettük, és nem változtathatunk semmin? Mi van, ha a másik Jonas ezeket szintén átgondolta. Bármit is teszünk, külső tényezők hatására tesszük. Most zuhanjak össze, hogy mindenképpen meghalok? Azzal a lányt is megrémiszteném. Bíznunk kell abban hogy ebből valami jó sül ki. Nem szoktam senkiben bízni, ám ha a jövőből jövök vissza, akkor magamban azért illene, nem? Azt mondjuk képtelenségnek tartom, hogy egy magamfajta kiöregedett auror, és egy kislány együtt, de hát biztosan ez volt a költői túlzás része, amit nem kell komolyan venni, biztosan csak azért kaptam ezt infóként, hogy meglegyen a hősies megmentési kényszer, biztosan egy szó sem igaz, és nyugodtan levehetem a tekintetemet a formásan kivillanó térdeiről, vagy az állandóan érzékire nyitott ajkairól.
- Nem lesz olyan, hogy de... – Rázom meg a fejemet. Ha belehalna, akkor amúgy sincsen semmi esélyünk, hogy bármit is kihozzunk a dologból. Várom, hogy fehérneműre vetkőzzön, nem is mérem végig, az most nem lenne a helyzetnek megfelelő. Csak a saját szívemet fájdítanám vele, hogy pont őt küldöm a halálba. Meg kell tudnunk, hogy mit hoz a jövő. Bólint, hogy már mehet, én pedig magam sem tudom, hogy miért, az ajkára nyomom az enyémet, csakazért is, hogy ez lesz a jövőnk, vagy meghal, legalább tudjam, hogy mi a helyzet. Meg hát a fene tudja, hogy látjuk e még élve egymást, egyfajta búcsú is ez.
- Nagy levegő. – Mondom ösztönösen, mert ez jut eszembe, aztán lenyomom a víz alá. Elengedem a fejét, mert neki kell annyi akaraterőnek lennie, hogy nem fuldokolni kezd, hanem egyszerűen kinyitja a száját, és hagyja, hogy telemenjen a tüdeje vízzel szinte pillanatok alatt. Nagyon gyorsan be fog kábulni, adok neki egy percet majd a víz alatt, aztán majd kihúzom. Ha nagyon elkezdene ficánkolni, azért előhúzom a pálcámat, egyszerűbb Stuporral ekábítani, mintsem erőszakkal hadakozn vele. Barbár dolog lenne. Szóval várok, és figyelek, hogy mi történt.




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 154

TémanyitásTárgy: Re: Jonas Black vityillója 2015-07-13, 09:52


Jonas & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


Legalább ez is valami a feszültséget úgy is kiadhatod magadból, ha egyszerűen csak nevetsz a rémes helyzeten, amibe kerültél és nekünk aztán egy szavunk sem lehet, hiszen a helyzetünk rémes... nem is kicsit, nagyon. Ő meg fog halni, még ha nem is most, de a jövőben ezek alapján biztosan és nem is valami szép formában. Kivéve, ha meg tudjuk akadályozni, de akkor megint csak itt van ez az időhurok dolog, hiszen ha nem hal meg, akkor nem jön ide vissza, nem mondja el, hogy mi a helyzet, nem mentjük meg, tehát akkor megint csak meghal... Elég bonyolult az idő és őszintén szólva én már kellően belekavarodtam a dologba, hogy inkább ne is nagyon törjem rajta a fejemet. Most inkább a jelenre kell koncentrálni, hogy hogyan tudjuk ezt az egészet megoldani, túlélni, és persze megmenteni a nagy katasztrófától mindenkit. Az meg, hogy közben velünk mi lesz, erre jobb nem nagyon gondolni.
- De most én sem tudom, hogy mi vár ránk, csak azt tudjuk,hogy nagy veszély és ez nem sokat mond. Azt se tudjuk jöttek-e vele mások, vagy utána és... semmit sem tudunk. - spontán reagálás, na persze. Én nem vagyok auror, mint ő, én nem vagyok ebben profi és még csak hozzáértő sem, nekem nem olyan egyszerű ez a spontán reagálás dolog. Majd igyekezni fogok, mert végül is a múltkori karám leégésnél se voltam vészesen béna, de ettől még nem félek kevésbé attól, hogy mi lesz, hogy mi van, ha nem tudjuk jól lereagálni, hogy mi van akkor, ha már most elbukunk és a jövőbeli énje meg sem éri azt, hogy visszajöjjön figyelmeztetni minket. Lehet, hogy azért jött, mert tudta, hogy valakik meg akarják változtatni a múltat... és ha mi vagyunk a múlt, ki tudja, hogy milyenné formálódna úgy a jövő.
Viszont ez az új ötlet megint csak megrémít. Persze tenni kell azért, hogy megóvjuk a jövőt, tenni kell azért, hogy rendbe tegyük ezt az egészet, de ez nem olyan egyszerű, mint beszélni róla. Meg kell halnom ahhoz, hogy valamilyen erőteljesebb látomást kapjak... azért nem csoda, ha ezt nem kezelem épp a legnyugodtabban, szerintem senki sem kezelné.
- Tudom, de... akkor is. - akkor is meg fogok halni és mi van, ha nem sikerül neki? Mi van akkor, ha nem tud magamhoz téríteni? Mi van akkor, ha halott maradok és akkor vége az egésznek? Elég kockázatos ez az egész és nem mondhatja azt, hogy nincs benne a pakliban az is, hogy esetleg nem sikerül. - Értem, szóval... visszahozol. - bizonytalan bólintás, amire telik csak miután már ledobtam a ruháimat. Hát akkor irány a víz, legalább nem hideg, az is valami. Ettől még persze ugyanúgy félek az egésztől. A fulladásos halál nem pont az a halálnem, amit az ember szívesen kipróbál, vagy elképzel magának. Na nem azt mondom, hogy bármilyen más halál jobb lenne, azt se nagyon élvezném, de ebbe amúgy sincs beleszólásom. Ebből vissza lehet hozni, ha sikerül, míg ha átszúrják a szívedet az teljesen végleges és ez még mindig jobb, mintha erővel fojtana meg teszem azt.
- Jól van, mehet. - hülye dolog, de még így is nagy levegőt veszek mielőtt letolna a víz alá, pedig a cél az, hogy végül tele menjen a tüdőm levegővel és vége... Nem nagyon ficánkolok, nincs értelme, talán könnyebb is, ha egyszerűen csak átadom magamat ennek az egésznek, rosszabb, ha ellenkezni próbálnék azt hiszem.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Jövő, s jelen egybeforr


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonas Black
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 62

TémanyitásTárgy: Re: Jonas Black vityillója 2015-07-08, 09:00


Kylie & Jonas

[You must be registered and logged in to see this image.]
  - Akárcsak én. Ebben legalább hasonlítunk, ha már te nem vagy borostás. – Kapcsolódok bele a nevetésbe, és bármilyen furcsaságot is tartalmaz a jövő, valóban kifejezetten aranyosnak tűnik, amikor nevet. Van benne valami felnőttes, ahogyan másokért küzd, és a saját démonai ellen harcol. A diákok többsége nem ilyen. A saját hasznukat nézik, és csak arra koncentrálnak, hogy ne csapják ki őket az esetleges bulizások következményeként. Kylie eljött hozzám, hogy őrült talán, de mégis utána akar járni a látomásának, bármit is mondjak. Ez határozottan mások fölé emeli. Meglehet, sok időt töltünk majd együtt, ezért szeretek bele? És ezért halok meg. Első lépésként akkor nem kéne beleszeretni. Amúgy sem vagyok olyan, ezt nem érzem olyan bonyolultnak.
- Tudni mi ellen? Mit gondolsz mit csinálok már évek óta? Felkészülök, bármi jőjjön is. Spontán módon kell reagálni a helyzetekre. Én még csak Látó sem vagyok. Ne akarj specalizálódni. Ettől függetlenül... tényleg könnyebb, amióta te is vagy, látványosan javult a birtok védelme. – Az elejét talán kissé nyersen mondom, így a végén nem árt ellensúlyoznom. Tulajdonképpen nem is azért, hogy ne bántsam meg a lányt, mindkettő igaz ránk, én meg nem vagyok az a típus, aki fukarkodik az információval, netán tapintatosan fogalmaz. Nem hinném, hogy szüksége lenne rá. Koravén, ez látszik, és józanul fel tudja mérni, nem a finomkodásra fog épülni a munkakapcsolatunk. Másféle kapcsolatunkat pedig jobb nem is említeni. Azért a sok jövőbeni dologgal kapcsolatban pont ez a nyomasztó, hogy valami érzelmi kötődés alakul majd ki, és ha így kezdek el érezni, talán az nem is lesz természetes, lehet, hogy csak azért teszem, hogy megfeleljek a jövőbeni képnek. Vagy ha ellene, akkor hogy dacoljak vele. Ez így nagyon idegen gondolat...
Elindulunk a házamhoz, ahol már többször járt, így kénytelen voltam kissé normalizálni az állapotokat, mégiscsak egy nőről van szó, aki ha oda járkál, ne lássa, hogy látványos szemétdombban élek. A munkám alapján sem elvárt, hogy precíz tisztaság legyen, a padlón még mindig halmokban hányt könyvek, térképek, de legalább a szennyest igyekszem kordában tartani, és a szagokat kiűzni, hogy a váratlanul felbukkanó hollóhátas ne oroszlánszagba érkezzen, amikor csak úgy betoppan. Sokkal közelebb áll már a felnőtt nőhöz, mint azokhoz a diákokhoz, akikkel amúgy a hétköznapjait tölti. Azt még sem ajánlhatom fel hogy az apró házban kapjon egy szobát, az rossz vért szülne, pláne a jövőnk fényében. Jobb az ilyet elodázni, amíg lehet.
- Ha meg sem próbáljuk, akkor nem. – Rántok vállat, és a földszinti nappalirész sarkában felállított dézsába langyos vizet idézek a pálcámmal. Várom, hogy vetkőzzön, legalább fehérneműre, félig oldalt fordulok, hogy legalább mustráló pillantást ne kapjon. – Ne feledd, el fogsz ájulni, de nem akarlak megölni. Ha telemegy vízzel a tüdőd, mesterségesen lélegeztetlek, és vissszahozlak. Ha nem lesz látomás, legalább tudjuk, hogy más módon kell próbálkoznunk. – És itt most várok, hogy ledobja a ruháit, és beleereszkedjen a vízbe. Kissé valóban durva lesz, hogy erőszakos halálra kell kényszerítenem, de legalább csökken az esélye bármilyen romantikus szálnak. Meggyűlöl, vagy ilyesmi.




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 154

TémanyitásTárgy: Re: Jonas Black vityillója 2015-07-03, 15:43

[You must be registered and logged in to see this link.]

Jonas & Kylie


[You must be registered and logged in to see this image.]


- Paranoia... profi vagyok benne. - hát ha tudnék most még viccelődni, akkor nem lenne kissé hisztérikus az, ahogyan a mondat végén felnevetek. Hát igen a paranoia mindig is nagy erősségem volt, de ettől még nem valami vicces ez az egész. Valakik talán üldöznek minket és állítólag még veszélyben is vagyok, pedig már így is épp eléggé néztem mindig a hátam mögé, ezek után pedig úgy fest, hogy tehetem majd még gyakrabban, ha egyáltalán nem eleve ma kell összecsapni valami vadidegenekkel, akik a jövőből jöttek, mert hát a jó ég tudja egyáltalán, hogy kik azok és milyen erősek és ha a jövőhöz közük van, akkor ki tudja, hogy mennyire erősek és veszélyesek és... oké azt hiszem nem most kellene elsüllyednem végleg a teljes pánikban, azzal nem érek el sokat.
- Rendben van, de én... én is tudok védekezni, csak nem lenne rossz tudni, hogy mi ellen kell. - hát na persze megértem én, hogy csak mert a jövőben állítólag majd belém lesz esve, ettől még nincs most is csak mert valaki azt mondta. Megvéd, mint bármilyen más diákot, már ez is valami és persze én is próbálom megvédeni magamat, amennyire egyáltalán lehetséges a dolog. A jó ég tudja, hogy kikkel állunk szemben, így aztán azt sem tudjuk, hogy mennyire tudunk majd védekezni ellenük egyáltalán, főleg ha egyszer senki se tud róluk. Még nyomuk se nagyon marad, ha visszatérnek a saját idejükbe, már ha többen vannak és nem csak egy... Nem valami kecsegtető, hogy tényleg az ég világon semmit sem tudunk. Csúnyán hangzik, de a jövőbeli Jonas igazán mondhatott volna többet... mielőtt meghalt.
- Én még annyira sem tudom, hogy mit kellene tenni, vagy épp hogyan. - neki viszont láthatóan vannak sejtései erről, csak nem is tudom... nincs ezzel kapcsolatban jó érzésem. Látomást előcsalni nem tudom hogyan kell, eddig még sosem próbáltam. Csak akkor jött, ha spontán érkezett, soha sem azért mert akartam. Próbáltam már, de képtelenség. Nem tudom, hogy ő milyen módszer ismer rá, de őszintén szólva a hangja nem túl bizalomgerjesztő. Amikor pedig kiderül, hogy mi is fordult meg a fejében azért rendesen sikerül meglepődnöm, és pár pillanatig azon gondolkodom, hogy egyáltalán komolyan mondja-e, de nem... a tekintete alapján ez nem valamiféle vicc. Ez esetben viszont még riasztóbb a dolog.
- Hogy... hogy mi? Ezt most komolyan mondod? Meg kell halnom hozzá? És ha... ha nem sikerül? Ha halott maradok, mert belefojtottál a kádba? - vagy tudom is én, hogy mit akar. Mondjuk még mindig a víz alatti fulladás hangzik jobban, mint az, hogy valaki szorongatni kezdje a nyakamat, annak amúgy is nyoma marad. Őszintén szóval egyik megoldás sem tetszik, de akkor már inkább a víz szimpatikusabb. Oh a fenét! Egyik se szimpatikus, de nem tudom, hogy mit lehet még tenni. Bíznom kell benne, csak hát... ez most még annyira sem egyszerű, mint eddig. - Ez... beválhat? - bizonytalan kérdés, részben azt jelenti, hogy beadom a derekamat, mert megmentett már, de mégis... ettől még ugyanúgy nem valami jól hangzik az, hogy meg kell halnom ahhoz, hogy látomást csikarjunk ki belőlem. Félek...

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Jövő, s jelen egybeforr


együtt újra egész lehet.
[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
Két megtört lélek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 1347

TémanyitásTárgy: Jonas Black vityillója 2015-07-03, 14:19


Jonas Black vityillója

Leírás majd egyszer csak hátha lesz. ^^


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Jonas Black vityillója

Vissza az elejére Go down

Jonas Black vityillója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Szépségverseny [Event]
» Black Iron Castle
» Képek
» Ariane Black
» Black Heaven bordély

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-