2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Jane Willow West Születési hely és dátum: 1970. január 9. London, Anglia Csoport: Varázshasználó Patrónus: Szentjánosbogár Foglalkozás: Rehabilitációs medimágus Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - Kiemelkedő, Bűbájtan - Kiemelkedő Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Mindig két különböző dolog az, amit mások látnak belőled és az, ami valójában te vagy, sőt azt szokták mondani, hogy az embernek valójában három élete van, az amit él, az amit mások felé mutat és persze az, ami az álmaiban szerepel, azok a lehetetlen gyerekkori vágyak, amik az esetek nagy részében soha nem teljesülnek be. Nekem is voltak ilyenek, tudjátok szerettem volna balerina lenni, aztán volt idő, amikor űrhajós és végül orvos lettem. Nem mondom, hogy ez rossz, mert szeretem a munkámat, de gyerekként ennyi idősen már biztosra vettem, hogy családom lesz, és ez se történt meg. Volt... bár csak egy férj, gyerek soha és meg is lett ennek a böjtje, bár azt hiszem kissé előreszaladtam. Nos tehát gyakran fordul elő, hogy belül még mindig sírok de kívülről ezt nem láthatod. Orvos vagyok, pozitívnak kell lennem, az a dolgom, hogy mások azt lássák van remény, hogy az életnek van szép oldala is, én pedig ezt mutatom mindenki felé, mert ez a dolgom nem igaz? Nem fogod azt látni az arcomon, amit valójában érzek. Nem fogod látni, hogy fáradt vagyok, hogy elkeseredett, hogy már nem igazán hiszek abban, hogy valaha is jó, vagy szép életem lehet, csak azt látod, hogy reménykedem, hogy mosolygok, hogy derűsen látok mindent és kitartó vagyok. Végül is ez utóbbi igaz, az akaraterőmmel nincs baj, tudom magam tartani addig a pillanatig, amíg mások látnak, csak akkor tör rám ez a mérhetetlen fájdalom, amikor visszatérek a saját ágyamba, a saját világomba, ahol már tényleg az lehetek, aki igazán vagyok. Ilyen az élet nem igaz? Mindig igyekszik kibabrálni velünk, de ha elég ideig mosolyogsz magadra a tükörbe, talán... idővel tényleg elhiszed, hogy boldog vagy.
Kinézet, megjelenés: Szőkés vöröses haj, világos bőr, barna szem, csak hogy az alapadatokat nézzük. Mostanában azt hiszem kissé nyúzott vagyok. Ha egy kicsit több időm lenne teszem azt néha elmenni fodrászhoz, vagy kozmetikushoz. Az arra is jó lenne, hogy felengedjek kicsit, de sajnos nagyon ritkán adódik rá lehetőség, vagy csak én szánok rá ritkán időt? Pedig szinte kétségbeesetten kiabál a bőröm a gondoskodásért. Azért lássuk be, én sem leszek már fiatalabb... Talán ezért is történhetett meg a dolog. Ilyen fiatalon elválni nem egy nagy élmény, főleg úgy nem, ha az egész ilyen körülmények között történt, nem csoda, ha éppenséggel nem maradt túl sok önbizalmam, bár ebből külső szemlélőként nem sokat szűrhetsz le. Általában nem viszem túlzásba az öltözködést, egyszerű farmer, póló és kész, és ha valamilyen hivatalosabb ügyem van akkor persze talár főleg a Minisztériumban. A hajamat vagy kiengedem, vagy szimpla lófarokba fogom össze, és a sminkelés is egyre ritkásabbá vált mostanában. Tudom, hogy kicsit fel kéne szívni magam, hiszen még nem pakoltak be a sírba és igenis kezdhetek új életet, de... nem mondom, hogy ez egyszerű. Könnyebb a munkába menekülni, mint ahogy mindig is tettem, ha probléma adódott. Pedig régen szerettem csinálni, nézegetni magam, gondolkodni a harmonizáló színeken, de manapság... majd talán egyszer erre is megint sor kerül, ha mondjuk tényleg igazán akarok is tetszeni valakinek.
Előtörténet:Volt egy rossz érzésem, vagyis... inkább már hetek óta meg volt, csak valahogy mindig egyszerűbb volt elnyomni magamban, pedig nem volt kifejezetten nagy jele. Nem veszekszünk sosem, nem volt különösebb baj sem közöttünk. Persze a sok munka, hiszen mindig is sok időt töltöttem el a Szent Mungóban, de ezt tudta, így vett el, hogy tisztában volt vele, hogy nekem fontos, hogy segítek másokon. Csak aztán... folyton toltuk a gyerek projektet is, de az, hogy most megtaláltam nála... Azt hiszem voltak jelei, amiket próbáltam figyelmen kívül hagyni. Találtam egyszer rúzsnyomot az ingén, de kimagyarázta. Nem csoda, Peter nagyon jól ért a joghoz, tudja hogyan kell jól kimagyarázni magát mindenből és ez is jól ment neki. Én pedig bevettem, de... ez már egyértelmű, és nem is értem, hogy lehettem ennyire hülye. Hangosan csattan a falon a pohár, amit mérgemben hajítok el, miután sikerült újra átolvasni azt a... levelet. Nem is tudom, hogy levélnek nevezhetem-e egyáltalán, amit az a nő írt. Vagy inkább lány? Fiatal, talán ha huszonéves, legalábbis amennyit láttam a kis asszisztenséből. Igen Peter is hibázhat, és most megtörtént, nem figyelt rá, hogy talán nem kéne ilyesmit az általam mosott ingében hagyni. Ezt már nem hiszem, hogy ki tudja majd magyarázni, túlságosan egyértelmű minden. Tudjátok nem valami kellemes élmény, amikor egy pillanat alatt az addigi kis életed egyszerűen... semmivé foszlik, amikor azt hiszed, hogy minden rendben, nem érzed, hogy gond lenne, aztán bámm... vége. Igazából azt sem tudom, hogyan reagáljam le, még csak nem is sírtam, ez az első pohár, ami a kárát látta az egésznek, semmi más. Nem érne sokat, ha elégetném a levelet, végül is az bizonyíték, azt hiszem annak se lenne értelme, ha beszélnék a... a másikkal. Nem, egyszerűen csak végül felállok, hogy szépen összepakoljam a holmiját, ez lesz a legegyszerűbb. Szépen, mint mindig rendben kerül be a bőröndbe minden cucca, de persze jóval több van, amint ami beférne. Nem igazán készültünk rá efféle költözködésre, mert ez most az. Bár nem biztos, hogy neki kell elmenni, talán... majd én teszem meg, még nem vagyok benne biztos, hogy mi lesz. Ebben a lakásban maradni... nem igazán vágyom rá. Végül úgy laza fél óra pakolás után teszem ki a bőröndöt az előszobába, és mivel akad még holmija szép rendben mindent kicuccolok oda. Egy szava sem lehet a frissen mosott ingeket és mindent megkap teljes rendben, így nyugodtan elcuccolhat oda, ahová akar. Az utolsó lépés csak, ami végül gondot okoz, a kép... ami rólunk van, a bekeretezett kép nappaliban a kanapé felett még az esküvőről. Nekem nem kell, ezek után nem, hiszen képes volt erre, akkor nem akarok rá emlékezni, ki tudja, hogy mióta tart már ez az egész. Persze ő tette fel a falra, mert nekem még a kanapéról elérve is kissé magasan van, most se sikerül tökéletesen a dolog, végül csak leakasztom, de a süppedős szerkezetnek hála megakad a lábam... egy rossz mozdulat, egy rossz fordulás és a kép máris a földön köt ki. Az üveg ripityára törik, és hullik szerteszét, én pedig pillanatokig csak bámulom. Hülye egy jelképe ez a jelenlegi életemnek, mintha csak pontosan azt tükrözné, ami történt, minden darabokra hullott egy másodperc alatt. Nagyjából eddig sikerül tartani magam, eltörik a mécses, és az első néhány könnycsepp után már jön a hangos zokogás, és a mozdulat, amivel a másik képet kapom le a falról. Csak egy nyári kert, egyszerűen csak szép volt, azért választottam, de ezt már erővel vágom oda a padlóhoz, hadd szóljon! Csak aztán roskadok le a kanapéra, néhány másodpercre csak, aztán szépen felszívom magam és könnyek között halászom elő a pálcámat, hogy szépen eltüntessek mindent. Az üvegcserepek a kukában végzik, nem akarom, hogy ugyanúgy nézzen ki az a kép, amilyen volt. Így törötten teszem a holmija tetejére. Elvileg kész, minden ott van, ami kell, minden itt várja mire megjön... kivéve engem, én már eltűnök majd addigra.
Két hónap telt el a kis incidens óta. Egyszer találkoztam csak Peterrel, de az is elég volt, a váláskor, egyébként nem beszéltem vele élőben. Visszaköltöztem a szüleimhez, bármennyire is szánalmas ez ennyi idősen és persze maradt az önsajnálat és... most az új munka. Talán ez segít, kiszakadni a megszokott környezetből. Meglátjuk. Valami csak segít, ha ez sem, hát ki kell találni majd mást. Nem ért véget az életem, de közel a harminchoz, már egy fokkal nehezebb újra kezdeni és újra építeni mindent, de csak nem lehetetlen.
A hozzászólást Jane Willow West összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-10-22, 20:30-kor.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jane Willow West 2015-01-18, 17:32
Nem tudom miért mondod, hogy gyenge lett, szerintem nagyon is ott van a szeren A PB szuper, szerintem a színésznő nem olyan gyakori PB, pedig vannak filmjei bőven, legalábbis én sok mindenben láttam, és ehhez a karakterhez is nagyon illik, mintha rá öntötték volna Ami a karit illeti, remek lett, kis egyszerűbb lélek, aki körül összezuhan minden és egyik pillanatról a másikra, szinte ideje se marad szegénynek felfogni, hogy mi történik ^^ Az exét meg kéretik megsimogatni egy fejsze morcosabb oldalával Egy szó, mint száz, ez a karid is remek lett, ha jól látom, akkor már foglalóztál is, szóval nincs más dolgod, mint játszani velem, mert az kötelező
A PB szuper, szerintem a színésznő nem olyan gyakori PB, pedig vannak filmjei bőven, legalábbis én sok mindenben láttam, és ehhez a karakterhez is nagyon illik, mintha rá öntötték volna 
Ami a karit illeti, remek lett, kis egyszerűbb lélek, aki körül összezuhan minden és egyik pillanatról a másikra, szinte ideje se marad szegénynek felfogni, hogy mi történik ^^ Az exét meg kéretik megsimogatni egy fejsze morcosabb oldalával 
