2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Carly Jane Murphy Születési hely és dátum: 1920. január 8. London Csoport: Tanár Patrónus: hiúz Foglalkozás: Bestia szelídítés tanár / Auror Képesség: Hosszú élet Mágikus adottság: Légmágus 1. szint Familiáris: Farkas Kiemelkedő tudás: Legendás Lények Gondozása - született tehetség, Sötét Varázslatok kivédése - kiemelkedő, Repüléstan - tehetségetelen Kihez tartozol: saját
Jellem: Talán pont azért, mert mindig is szigorúak voltak a szüleim én valahogy nagyon nem ilyen lettem. Valahogy semmit sem tudok komolyan venni. Akármennyire is meg volt bennem a tehetség, a Roxfortban is nem egy alkalommal úgy rugdostak át a tanárok és talán csak a nevem az oka annak, hogy most tanárként dolgozom, vagy hogy gyakran mehetek terepre, bár minden bizonnyal közre játszik az is hogy jó vagyok abban, amit csinálok, de azért a meggondolatlanságomat ez nem teszi helyre teljesen. Nos hát a legfőbb jellemzőm a humor. Alapvetően szinte mindenből képes vagyok viccet csinálni, időnként mindezt talán kissé bántóan teszem, de igazából sosem szánom annak. Én látom benne a vicces mi voltot, csak hát van aki a lelkére veszi. Saját magamon is tudok nevetni, sosem értem másoknak ez miért nem megy. Annyi manapság a besavanyodott ember, hogy az már szinte fizikai fájdalmat okoz. Nehezen viselem, ha valakinek búskomor a képe, vagy megpróbálom jobb kedvre deríteni, vagy távol tartom magamat tőle. Világ életemben lazán kezeltem mindent, legyen az kapcsolat, vagy feladat, vagy épp tanulással kapcsolatos tevékenység. A legtöbb dolgot egyszerűen elviccelem és még a legkeményebb helyzetben is képes vagyok humorral leplezni a félelmet is, pedig azért időnként igen én is tudok félni, vagy megérint egy kemény helyzet, de igyekszem az ilyen komoly pillanatokat minél ritkábbá tenni az életemben. Szeretem a napsütést, szeretem a fagyit és kifejezetten imádom a hozzám hasonló humoros embereket, még ha mostanában nincs is túl sok belőlük. Oké tudom, komoly dolgok közelednek, veszélyes idők kezdenek lenni, de... jobb lesz, ha folyton aggodalommal tekintünk a jövőre?
Kinézet, megjelenés: Hosszú barna haj, amit általában lófarokba fogok, vagy egy copfba van befonva, hogy ne zavarjon. A szemem is barna, a bőröm világosabb, pedig sokat járok terepen, de valahogy a nap nem igazán van rám nagy hatással. Hamarabb égek le sajnos, mint hogy lebarnuljak, na de ez jutott, legalább könnyebben álcázom magamat vámpírok között igaz? A testalkatom átlagos, elég jó az állóképességem, ami kell is, de nem vagyok se kifejezetten vékony, se vaskos, magasság tekintetében sem emelkedem ki a nők közül, de nem is tűnök el mások mellett. Szeretem a lengébb, könnyedebb ruhákat, amik nem akadályoznak, azért mégis csak jól mutatnak, de kényelmesek is. Ha terepre megyek a kedvencem a számszeríj, persze kicsit fel van turbózva, de a pálca mellett kell azért valami plusz, ami az embernek hű társául szolgál a harcban.
Előtörténet: Ha azt gondolod, hogy a kor egyenes arányosságban áll a komoly bölcsességgel... akkor én vagyok az élő példa rá, hogy ez milyen hatalmas tévedés is. Nem hiszem, hogy pusztán azért, mert jó ideje élsz mindenképpen túlságosan komolyan kellene venned magad. Tény, hogy többet tapasztaltam, mint az átlag, akik viszont annyit tapasztaltak, mint én már kissé körülményesebben mozognak és élik a maradék ki életüket, előttem pedig még bőven van. No, de csak sorjában. Londonban születtem, épp csak az első világháború után, belecsöppenve az újjáépítések és a nagy változások idejébe. Sok mindent láttam és éltem meg ez idő alatt és igen sokat is utaztam, de végül is mi értelme a hosszú életnek, ha nem használod ki? Láttam és átéltem háborúkat, válságokat mind a muglik mind a varázsvilág életében, de ha rám nézel biztosan nem az lesz az első benyomásod, hogy milyen bölcs a tekintetem. Édesanyám szerint inkább mindig valami huncutságtól csillog a szemem és azt hiszem igaza is van. A szüleimnek anno cipőboltja volt Londonban. Persze annak is annyi lett, mint sok minden másnak, de a mesterséget az ember nem veszíti el csak azért, mert lebombázzák a házat, ahol élt, így hát a szüleim is újrakezdték és úgy vélem elég jól is csinálták. Édesapám kiváló cipészmester a mai napig. Igen, tőle örököltem azt, amire képes vagyok és őszintén szólva a mai napig sem tudtam megérteni, hogy miért is döntött úgy, hogy családot alapít. Benne volt a pakliban, hogy nem leszek olyan, mint ő, hogy végignézheti, ahogyan leélem az életemet és meghalok, ahogyan mindketten kénytelenek voltunk végignézni anya halálát is. Nem mondom, hogy nem volt teljes élete és mindig azt mondta ne bánkódjak, mert csodálatos életet élt, nem irigyli tőlünk azt, ami bennünk van és benne nincs és igen végtére is majd 90 évet élni azért nem kevés idő, főleg hogy háborúkat vészelt át, de... Nem is tudom, valahogy én nem érzem magamat elég bátornak ahhoz, hogy vállaljam, hogy valaki megszeressek, aztán végignézzem, ahogyan meghal, vagy netán gyerekem legyen, akit aztán talán majd idős korában el kell temetnem, amikor én még mindig úgy nézek ki, mintha az unokája lennék. Van ennek az egésznek jó oldala, de rossz is, amit alapvetően elfogadtam. Valamit valamiért. Nem gondolom, hogy lenne értelme az egész életemet pontokba szedni, talán elég ha az utóbbi néhány évtizedre térek csak ki. Sok mindennel foglalkoztam már, sok mindent megtanultam. Még a cipőkhöz is értek valami hevenyészett módon, ha már az apám profi a szakmájában. Az egyik kedvenc hobbim a sütögetés, de volt időm profi szinte fejleszteni a késdobálást is. A sok idő lehetőséget ad arra, hogy sok mindent megtanulj és én ezzel a lehetőséggel éltem is! Ismerhettem híres embereket, tanulhattam tőlük és ez azért a kis hátrányért bőven kárpótol úgy gondolom. Az előtt, hogy úgy döntöttem kipróbálom magamat tanárként is a Roxfortban még hajón is dolgoztam. Oh azért nem pincérnő voltam, a zongora tudásommal kísértem az esti vacsorákat és persze olcsón láthattam világot is. Aztán néhány éve úgy döntöttem a tudás adott, úgy 20 éve foglalkoztam is többet a témával, így végül csak leadtam egy jelentkezést a Minisztériumba. Afféle szabadúszó auror vagyok. Kicsit függetlenebb, mint az átlag és főleg vadászattal foglalkozom. Veszélyes lények, vérlények és társaik. Izgalmas és érdekes és mivel nem ugráltathatnak akármikor végül egy csepp unszolás kellett csak Dumbledore részéről, hogy miután a jelenlegi Bestia szelídítés tanár hirtelen távozását jelentette be, így év közben átvegyem a helyét. Végtére is tapasztalatom van bőven, bele fogok rázódni!