Drew & Isabella

Valóban igen csak lelkes leszek Kína miatt. Azt hiszem, hogy elég kevés ember van, aki nem menne el szívesen Kínába, vagy Japánba. Jó, mondjuk talán Japán annyira nem vonzza az embereket, de Kína biztosan. Szinte biztos vagyok benne, hogy már csak a baráti körömből - ami valljuk be, nem valami nagy - tudnék mondani 2-3 embert, aki kapva kapna az alkalmon, hogy ellátogathat ebbe a varázslatos országba. A fejsimogatásra kicsit értetlenül nézek Drew-ra és picit el is húzódom tőle. Habár jól esik a dicséret, meg ilyesmi, azért úgy gondolom ennyire nem vagyok már gyerek. Vagy talán ő tényleg ennyire kislánynak tart még? Ezen picit elszomorodom és dühös is leszek, de igyekszem ezt elnyomni magamban.
Odatolom a srác elé a kész feladatlapomat, majd amit mond, azt kijavítom.
- Uhh, hát köszönöm szépen a segítséget. Talán meglesz az első E-s házim.- csóválom meg a fejemet jó kedvűen, és szépen felfirkantom a nevemet a lap tetejére, a dátumot, majd belecsúsztatom a füzetembe.
Szóba kerülnek a hippogriffek és Drew le is szid, hogy ezt ne nagyon hangoztassam a közelükben.
- Igen, tudom, nagyon érzékeny és beképzelt lények. Már ez is unszimpatikus bennük... - húzom el a számat fintorogva, de végül megvonom a vállamat.
- Nem hiszem, hogy egyhamar szembe fogok kerülni egy hippogriffel, de ha igen, akkor nem fogom sértegetni, megjegyeztem! - nevetek fel és biccentek a srác felé. A pletykáról természetesen én is hallottam, egy béna Mardekáros volt még néhány éve. De hát aki hülye, haljon meg! Megcsóválom a fejemet, végül Drew-ra nézek.
- Nem is tartalak fel. Köszi szépen a segítséget. A kirándulást meg próbáld meg megszervezni, légyszi! - csapom össze a kezemet és kiskutya szemekkel pislogok a srácra, majd elnevetem magam.
- Tényleg jó lenne.

Örülök, hogy Drew-t végül nem érinti érzékenyen a téma, amivel leszóltam. Egy terepgyakorlat mindig az utazás izgalmától lesz jó, és azt hittem, hogy ezzel a fiú is tisztában van. Még mindig diák, és habár egyetemista, nyilván nem volt olyan régen a "középsuli" sem, tudja még, hogy mit szeretnek a diákok és mit nem. Közli, hogy hangosan gondolkozik, mire elnevetem magam és megcsóválom a fejem. Aztán elkezdi mesélni, hogy végül is mire gondolt, az én szemem pedig felcsillan.
-Kína? Ú, az tök jó lenne! Hogyha gondolod, akkor segítek embereket toborozni. Csak előbb kérj engedélyt, aztán mehet a buli! - csapom össze lelkesen a kezemet, és látszik rajtam, hogy tényleg lelkes vagyok. Ám Drew is gondolhatja, hogy ez inkább az utazásnak és a több napos bulinak szól és nem feltétlenül a legendás lényeknek, bár azért egy főnixet közelről látni elég király dolog lenne.
- De az egyszarvúak is biztos nagyon szépek és izgalmasak Svédországban. Ott sem jártam még, lehet, hogy oda előbb elengednének minket, hiszen az mégiscsak Európa. - gondolkozom én is hangosan, és látszik, hogy tényleg komolyan gondolkozom ezen a kiránduláson. Milyen furcsa, hogy pont én, akit abszolút nem érdekelnek ezek a lények... De azért egy főnix, vagy egy egyszarvú tényleg szép! Gyorsan beírok még néhány megoldást, majd rákérdezek, hogy Drewnak vajon melyik lény volt az, amitől megszerette ezt a tárgyat. Elmeséli, hogy Hagrid egy hippogriffet mutatott meg nekik és az hozta meg a kedvét ehhez az egészhez.
- Egy Hippogriff? - húzom el a számat, majd megcsóválom a fejemet.
- Szerintem egy hippogriffben semmi szép nincs. De hát ízlések és pofonok. - vonom meg a vállam és nevetek fel kicsit zavartan. A lapomra pillantok, majd átfordítom a srác felé:
- Jók lesznek a válaszaim? - nézek rá kérdőn, és kérem, hogy ellenőrizze le azt, hogy mit is hoztunk itt össze ketten.

Azt hiszem Drew-nak tényleg igaza van abban, hogy egyszerűen csak kicsit jobban meg kellene erőltetnem magam és be kellene magolnom a lényeket. De a magolás soha sem ment nekem és inkább betippelgettem eddig a dolgokat. De talán hogyha a srác minden lényhez mesél valami sztorit, vagy a saját szavaival mondja el azt, hogy mitől is (lehet) különleges az adott lény és miről a legkönnyebb felismerni, akkor talán jobban bennem ragadnak a dolgok.
Felhozom a terepgyakorlat gondolatát, ám mikor Drew a tiltott rengeteg felé kezd el kacsintgatni, unottan sóhajtok egyet. Talán túl unottan is.
- Tudod, a terepgyakorlatnak általában az a lényege, hogy elutazunk, és ott töltünk néhány napot valahol, ahol megfigyelhetjük ezeket a lényeket. - oktatom ki a srácot, és talán tényleg egy picit komoly, kioktató hangnemet használok.
- Az, hogy lesétálunk a tiltott rengetegbe nem hiszem, hogy túl izgalmassá teszi ezt az egészet - vonom meg a vállam kicsit unottan, majd picit félve pillantok fel a fiúra. Azt hiszem, hogyha érzékeny természetű, akkor lehet, hogy most megsértődik, feláll és itt hagy. Nem ez volt a szándékom, ez tény. Azonban én tényleg nem ilyen terepgyakorlatra gondoltam, hanem olyan utazgatós, több estét ott töltős mulatságra, amiről minden diák álmodik. Az, hogy közben valami extra lényeket nézegetünk már nem érdekel különösebben. A felsorolásból kihallok egy fél mondatot:
- Föld alatt él? Várj csak, mi volt az? - kapom magam elé a papírlapot, és megkeresem az adott kijelentést.
- Orr-rontó furkász - körmölöm be szépen a lény nevét, majd végignézek a papírlapon. Már csak három lény hiányzik, de biztos vagyok benne, hogy Drewnak még van néhány történet a tarsolyában.
- És mi volt az az első lény, aki meghozta ehhez az egészhez a kedvedet? - teszek fel egy újabb kérdést kíváncsian.

Azért az, hogy tök homály vagyok a lényekhez nem igazán igaz, maximum nem ismerek fel néhány olyat, amit illene. De most komolyan, honnan tudjam, hogy az nem egy bot a földön, aminek eggyel több kisebb ága van, mint a mellette lévő "valódi" botnak? De hát valahogy csak átmegyek, és talán Drew még valamennyire a kedvemet is meghozza ehhez az egészhez. Ha egy picit helyesebb lenne, akkor biztos, hogy nyálcsorgatva hallgatnám a történeteit, és igyekeznék, hogy levegyem a lábáról. Így azonban nem nagyon jön be, és talán még tök jó barátok is lehetünk. Már ha nem néz totál sötétnek és idiótának, amiért nem tudok megkülönböztetni egy hippogriffet meg egy thesztrált. Na jó, talán ezek még mennek, bár ki tudja...
Szóba hozom, hogy igazán csinálhatna egy terepgyakorlatot, ahol valami frankó, érdekes lényt figyelünk meg. Bár tény, hogy a diákok nem feltétlen a lényt tartanák izgalmasnak, hanem az egész utazást, ahol számos hülyeséget lehetne csinálni. Látom, hogy Drew valóban elgondolkozik ezen, és felcsillan a szemem, hogy talán sikerült bogarat ültetnem a fülébe és talán tényleg szervez egy efféle kirándulást.
- Persze én sem valamiféle veszélyes sárkánylesre gondoltam. Hanem valami olyan lényre, ami szép, de nem túl veszélyes... Érted - legyintek lazán mosolyogva, igyekezve meggyőzni a srácot, hogy tényleg jó ötlet ez és megérné rajta gondolkozni.
Aztán felhozza a főnixes történetet, amit el is mesél, én pedig szájtátva hallgatom, és a végén a szám elé teszem a kezemet.
- Úristen! Azért ez durva... - húzom el a számat, majd néhány másodpercig elhallgatok, végül kérdőn nézek fel rá:
- És amúgy megérte? Mármint a látvány, a főnix miatt? - kérdezek rá, hiszen néha egy csodálatos látvány megéri azt, hogy közben bajba kerülünk miatta...

Mindenkit más köt le, mindenkit más hoz lázba, és biztos, hogy minden embernek van valami, amitől felcsillan a szemem, amiről élvezettel, áhítattal tud mesélni és talán meghozza a kedvet és a lelkesedést mások számára is. Valami furcsa érzés bennem is elindul, hallgatva Drew mesélését a lényekről. Habár sejtem, hogy a feladatot nem fogjuk befejezni ma este, remélem, hogy kapok néhány eszement és izgalmas történetet. Talán a srác került már olyan veszélyes helyzetbe, ahol nem a lény volt a lényeg, hanem maga a kaland.
- Hát, ha van kedved, akkor mindkettőt. Bár a Főnixes jobban érdekel, azok valahogy szebb lények, mint az erupmentek - húzom el a számat fintorogva, majd elnevetem magam.
- Amúgy a főnixek élednek fel hamvaikból, ugye? - bökök rá az egyik megoldásomra, ami vélhetőleg szintén a helyes megoldások közé tartozik.
- Nem hiszem, hogy az igazgatóúr ne engedélyezne egy ilyen kirándulást. Szerintem elég laza - vigyorodom el és megcsóválom a fejem, majd abbahagyom és várakozóan Drew-ra nézek, várva, hogy elmesélje a történetét.

Csodálom ezt a lelkesedést, amivel a srác beszél a lényekről és valamiért picit irigy is vagyok. Én valahogy egyik tárgyért sem lelkesedem ennyire, de nagyon remélem, hogy mire a szakosodáshoz kerülök, addigra lesz valami olyan tárgy, amiért nagyon fogok rajongani. (Vagy legalábbis egy kicsit jobban, mint a többi tárgyért.) Drew tényleg lelkesen mesél és el is árulja, hogy mi is most a célja: egy opálszemű sárkányt látni. Kicsit megremegek, ahogy elképzelem a fiút egy hatalmas, veszélyes sárkány mellett. Habár nem ismerem őt, azért kicsit aggódom érte, hogy ilyen veszélyes feladatra vállalkozik, habár közli: nem egyedül vállalkozik erre a feladatra. Elmosolyodom és belegondolok, hogy mennyire érdekes azért utazni, hogy valamit egyszerűen láss.
- Szervezhetnél valami terepgyakorlatot. Egyiptomba nagyon szívesen elmennék, habár nem feltétlen azért, hogy ezt az állatot lássam... - vigyorodom el és megvonom a vállamat. Egy ilyen terepgyakorlatot biztos vagyok benne, hogy mindenki élvezne akár az is, aki - hozzám hasonlóan - nem rajong az állatokért.
- Elmeséled a történetet? - könyökölök az asztalra kicsit közelebb hajolva, és érdeklődő tekintettel nézve a srácra. Habár sejtem, hogy így kicsit hosszabb lesz ez a lecke írás, de tényleg érdekel, hogyan is lehet Főnixre vadászni. Kíváncsian nézek rá és remélem, hogy nem olyan "tanár"-féle, aki a tanulás mellett nem enged egy baráti csevejt.

Valóban lelkes vagyok és igyekszem a legjobbat kihozni a tanulmányaimból, de sajnos vannak olyan tárgyak, amik abszolút nem mennek. Ilyen ez is, valahogy nem érdekelnek annyira az állatok. Nem hogy szépnek nem tartom őket, egyenesen ocsmánynak tartok néhány állatot. És nem is annyira izgalmasak, mert hát hanem szép és nem köt le, akkor nem is izgalmas. Viszont mosolyogva hallgatom, hogy Drew mennyire lelkesen és áhítattal mesél az állatokról. Kicsit el is szégyellem magam, hiszen engem abszolút nem hoz lázba ez az egész és kicsit furán érzem magam, hogy mekkora kontraszt van közöttünk. Kicsit elpirulok és mikor Drew befejezi a lelkesedést, halkan kuncogva nyitom ki a füzetemet, illetve a feladatlapot rakom ki az asztalra.
- Hát, biztos érdekesek lehetnek, de... Engem annyira nem hoznak lázba. De ez az opálszemű sárkány biztos szép, viszont elég veszélyes is lehet. Nem félsz tőlük? Mármint... - beharapom az ajkamat, és kicsit félve pillantok a srácra.
- Én biztos, hogy nagyon félnék egy ilyen hatalmas, veszélyes lény mellett. - vonom meg a vállamat és megcsóválom a fejem, majd elnevetem magam.
- Szóóóval... - fordítom kicsit oldalra a papírt, hogy Drew is láthassa.
- Néhányat már tudtam, mint például a "fekete színű, ritka fajta, csontos, denevérszárnyú sárkányra hasonlító lófajta" ez a thesztrál, igaz? - nézek fel a srácra megerősítést várva. Látszik még néhány ceruzával beírt lény, majd egy üres rublika.
- Hmm... De például ez: Távolról egy orrszarvúval téveszthető össze, mivel ő is egy vaskos, éles szarvat hord a fején. Erről fogalmam sincs - húzom el a számat és segélykérően nézek a srácra.

Kicsit lihegve szorítom a mellkasomhoz a könyveimet és a jegyzeteimet és úgy nézek körbe. Hamar meglátom a srácot, ahogy kikukkant a fotel mögül, és elmosolyodom.
- Szia! Bocsi a késésért... - kérek egyből bocsánatot és bocsánatkérően mosolygok, majd odasietek hozzá és leülök a vele szemben lévő kanapéra, és a közöttünk lévő asztalra pakolászom a könyveket.
- Köszi, hogy segítesz. Annyira béna vagyok ezekhez a lényekhez... - húzom el a számat, majd lágyan az ajkamba harapva vigyorodom el és megvonom a vállam.
- Az a feladat, hogy megvan adva néhány tulajdonság és tudni kell, hogy milyen lényről is van szó. Úgy gondoltam, hogy könnyebb, hogyha együtt kitaláljuk, mintha csak kinyitogatnám a könyveket és kikeresgélném - jelentem ki és remélem, hogy a srác nem érti félre esetleg ezt az egészet.

Néhány füzettel és a könyveimmel sétálok le a klubhelyiségbe. Az órámra nézek és kicsit beharapom az ajkamat. Késtem. Nem sokat, csupán 2-3 percet, de engem ez is zavar. Pontos vagyok és elvárom a partnereimtől is. Egyszerű farmer van rajtam, egy fekete topánka, és egy fehér top, valamint egy fekete hosszú ujjú, ami elől gombos, szabadon hagyva a topomat. Kicsit lihegek, majd megérkezve a klubhelyiségbe körbenézek, tekintetemmel Drew-t keresem. Nem nagyon ismerem még a srácot, csak néhány szót váltottunk, amikor is megemlítette, hogy baromi jól megy neki az LLG, ami nekem viszont borzalmasan. Úgyhogy ki is használtam az ismerettséget és megkértem őt, hogy segítsen nekem a házimban. Néhány megállapításból kell kitalálni, hogy melyik lényről is van szó.
Szóval kicsit késve ugyan, de lihegve érkezem le a klubhelyiségbe és tekintetemmel a srácot keresem, hogy vajon itt van-e már.