2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenségeidet."
Főkarakter: Bailey "Bae" Mallory Teljes név: Mandy Asaliah Brocklehurst Születési hely és dátum: Cornwall, 1980. október 3. Csoport: Hollóhát Patrónus: kékbegy Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 6. évfolyam Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Empatikus. Gyerekkora óta ilyen, ha sírni látott valakit akkor nem riadt meg attól, hogy odasétáljon hozzá és megkérdezze mitől ennyire letört vagy gondterhelt. Természetesen vannak esetek amikor azok a személyek akiket ő megvigasztalna elküldik őt melegebb éghajlatra, mondván nincs szükségük pátyolgatásra, hanem egyszerűen csak egyedül akarnak lenni és idő kell nekik mire összeszedik magukat. Ettől persze ahelyett, hogy ő ugyanúgy visszaválaszolna inkább nem nehezíti meg a helyzetet és elmegy. Tisztában van azzal az emberek nem egyformák és néha legszívesebben ő pontosan ugyanúgy válaszolna vissza a kedves szándékú személyeknek akkor amikor nagyon de nagyon maga alatt van. Szereti a hozzá hasonló személyeket, nem arról van szó, hogy utálná azt amikor neki próbálnak segíteni csak nem akar gyengének tűnni. Azt szeretné ha nem csak melegszívűnek és jámbornak látnák őt, hanem erősnek is. Attól tart, hogyha túl gyengének hiszik akkor soha senki sem fordul hozzá vagy ő nem fordulhat soha senkihez. Hiszi, hogy bele tudja élni magát mások helyzetébe ennél fogva abban is reménykedik egy nap még jól jön ez a fajta tulajdonsága. Nyitott. Bárkivel, bárhol, bármit, bármikor képes volna elbeszélni legyen szó akár egy ismeretlenről is akit most lát először. Persze kezdetben benne is van egy kis tartózkodás, de ez nem akkora probléma, hiszen ki tudja vágni magát és azonnal érdeklődni kezd a másik hogyléte felől. Ha éppenséggel más nem jut az eszébe amit megkérdezhetne, természetesen. Könnyedén köt ebből kifolyólag barátságot, de csakis olyanokkal, akik valamiért úgy érzi ugyanolyan közvetlenek vele, mint saját maga. Őt nem érdekli senki külseje sem, tehát az ő szótárában nem létezik a ronda vagy az undorító szó az emberekre. Talán csak az undorítóan kinéző löttyökre, de azokkal ugyebár nem lehet beszélgetni és örök barátságot kötni ha hasonlít a személyiségük egymáséhoz. Ez természetesen nem azt feltételezi, hogy csak nyugodt és kedves személyeket tudhat a barátjának, éppen ellenkezőleg. Megesett már nem is egyszer, hogy semmi közös nem volt az illetőben és benne, mégis jól elbeszélgettek nem is egyszer. Konok. Nagyon makacs, ha egyszer valamit a fejébe vesz akkor abból senki, az ég világon senki sem térítheti el. Minden bizonnyal ez az egyetlen elviselhetetlen tulajdonsága, amit volt szerencséje az édesapjától örökölni. Mindketten nagyon kitartóak és hajthatatlanok ha egyszer valamit a fejükbe vesznek. Ebből kifolyólag sokszor kerülnek egymással nézeteltérésbe, mert mindketten a saját igazuk mellett állnak ki és igyekeznek meggyőzni a másikat arról nekik van igazuk és kész. A barátai, egyéb ismerősei között ez kevésbé vehető észre, eddig ugyanis senki sem kérdőjelezte meg az igazát, ha mégis akkor sikerült meggyőznie az illetőt, hogy neki van igaza. Ezt természetesen csak akkor teszi ha ténylegesen biztos abban amit mond, hisz, tesz, tud, máskülönben esze ágában sincs ráerőltetni valamit a másik személyre. Szétszórt. Nem egyszer megesett vele, hogy elhagyta a dolgait és órákig kellett keresnie mire megtalálta. Mivel egyszerre több dolgot szeretne elérni, megtenni hajlamos arra, hogy valamit befejezetlenül hagy és belekezd egy újabb dologba. Igyekszik aktív lenni, ezért a nagy sietségben mindig lemarad valami ami számára nagyon fontos. Így vesztette el egyszer a karkötőjét is, amivel kapcsolatban csak annyi volt a szerencséje, hogy egy jóakarója találta meg. Vagy legalábbis ő annak mondaná azt a személyt aki nem tartja meg a karkötőjét magának és kedvesen visszaadja neki. Nagyon ritka ilyen személlyel találkozni, ezt ő maga is tudja. De egyszerűen nem tehet arról, hogy a holmijai sokkal inkább szeretnek egy helyben maradni és sikítozni valakinek találják meg őket és juttassák vissza hozzá.
Megjelenés
Haj: Természetes vörös, ami a háta közepéig ér. Szereti, mert egyedivé teszi őt és igazából bármilyen ruhához képes találtatni ha arról van szó. De amit szeretne megjegyezni az az, hogy ő igenis ápolja a haját, arról azonban nem tehet ha összekócolódik és úgy néz ki, mintha egy éve nem látott volna fésűt meg sampont. Kisebb korában sokszor Répafejnek csúfolták, nem is értette miért, mert ő nem ártott senkinek sem. Mostanában azonban ügyet sem vet az ilyen hozzászólásokhoz, mert ő ennek ellenére imádja a haja színét! Sőt örül, hogy nem tucatszemély és nem szőke, barna vagy fekete a hajszíne. Soha nem is próbálta meg elrejteni a haját, mert hát minek úgyis mindenki tudja milyen a hajszíne és kész. Eltervezte minden sérelem ellenére sem fogja megfestetni, még ha a legelkeseredettebb állapotba kerül akkor sem. Szem: Olyan káprázatos mandulavágású barna, hogy eszedbe sem jut az a mondás, miszerint a barna szemű személyek megbízhatóak és kötekedőek. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy Mandy nagyon életvidám ha arról van szó. Természetesen mindig vannak akik megkérdőjelezik ezt és az orra alá dörgölik, hogy ő csak hallgasson, mert könnyen alkalmazkodik és nincs miért panaszkodnia. Mert olvastak valamit arról, hogy a barna szeműek állítólag(!) hamar feltalálják magukat a nehéz helyzetekben és könnyen alkalmazkodnak. Ajkak: Egyszerűen nagyszerűen átlagosak, sem nem túl apró sem nem túl széles, hanem pont a kettő között van az arányuk. Rúzst csak néha használ, úgy gondolja az ajkai éppen elég pirosak nem kell minden egyes percben azon fáradoznia, hogy legyen valami színűk és másoknak is feltűnjenek. Abból a szempontból, hogy imád mosolyogni az ajkai ennek megfelelően szélesnek tűnhetnek, de amúgy tényleg nagyon átlagosnak tartja a szájformáját. Bőr: Nem feltűnő és szemet vonzó a külseje, nem panaszkodhat, hogy afrikai származású lenne és ezért mondjuk egzotikus számba menne s, ebből kifolyólag mindenki megbámulná őt. Szó sincs erről, őt bizonyára nem fogják megbámulni, mert elég szokványos a bőrszíne. Ezzel ha akarna se tudna felvágni, mivel 'fehér emberrel' mindenki találkozott már vagy éppenséggel az illető szintén az. Bár ami azt illeti a bőrszíne egy kicsit enyhén napbarnított, hogy tényleg átlagosnak mondható legyen. Hegek és sérülések szempontjából a bőrét nem kell takargatnia, mert ha valaha fel is horzsolta a térdét annak nem maradt sok nyoma. Tapintását tekintve sem száraz fajta, ami arról biztosítja azokat akik hozzá érnének, hogy egészséges és igenis helyesen táplálkozik vagy legalábbis próbál. Testalkat: Sosem félt, hogy fenyegetni kezdi őt a kóros elhízás vagy lefogyás veszélye. Mindig normálisan étkezett és meg volt elégedve a kinézetével. A családjában amúgy sem voltak túlsúlyos vagy túl sovány személyek így érthető, hogy ő miért nem lett kivétel ez alól. Magasságát tekintve örül annak, hogy el tudja érni a dolgait onnan ahová tette őket. Nem egy égimeszelő ez tény és nem is törpe típus, de ha bárki megkérdezné milyen magas és mennyit nyom alatta a mérleg egy enyhe vállvonással jelezné, hogy fogalma sincs róla, mert egyszerűen nem érdekli ez. Öltözködési stílus: Váltózó attól függ, hogy milyen hangulatban van. Volt már, hogy megpróbált úgy kinézni, mint egy lolita – azok akik viktoriánus korabeli gyerekdivatból merítenek ihletet – csipke és mérhetetlen sok kiegészítő, ami ha szerencséje volt még jól is állt neki. De a hippisség sem állt távol tőle. Elég vicces volt amikor egyik nap úgy döntött, hogy mostantól össze-vissza párosítja a színes ruháit és trapéznadrágot hord. Mostanra azonban már elmondhatja, hogy megtaláltam a saját stílusát, amit igazából nem tud mihez hasonlítani az eddigiekhez. De maradjunk annyiban, hogy az egyszerű és kissé divatos ruhák, néha jobbak bármely túlcsicsázott holmiknál, ezzel ő perpillanat nagyon is tisztában van. A Roxfortban természetesen tanítás ideje alatt a Hollóhátas egyenruhájában bóklászik, hogy mindenki tudja melyik házat erősíti vagy gyengíti.
Életed fontosabb állomásai
Cím: Ez a te utolsó táncod! Tag(ok): Mandy Brocklehurst és Kevin Ellis Karakter kora: 14 éves Zene: Dance of the Sugar Plum Fairy Idézet:„Sokszor az emberek azért küzdenek a legelszántabban, hogy megőrizzenek egy illúziót, és azokat ítélik el, akik megkérdőjelezik azt.” – Michael John Moorcock
Ott álltam és néztem őt, mindenki megirigyelhette volna milyen fenomenális módon adja elő az Egérkirályt. Hogyan lehetnek ennyire szerencsések a lábai, hogy ilyen határozott fiút tarthatnak el és ő sétáltathatja őket? Csak azt sajnáltam, hogy ilyen jól táncoló lábak mellett miért nem kapta meg a Diótörő szerepét. Talán az lehet a probléma a lábai nem a jó és megmentő szerepébe valóak hanem a gonoszé és el rablóéba. Hamarosan az én táncom következett, előtte persze még a Diótörőnek le kellett győznie az Egérkirályt. Izgultam, annak ellenére is, hogy nem én voltam az egyik főszereplő ebben a táncban, de nem ez számított igazából hanem a részvétel. Bármilyen parányi kis szökkenéseket kell előadnom a fehér cukorhoz hasonlító balettruhámban akkor is jól kell előadnom. Nem hozhatok szégyent a társaimra akik ennyire szemet gyönyörködtetően táncolnak a színpadon. Legördült a függöny, mindenki a következő színre készül ahol nekem is képbe kell kerülnöm. De amint az Egérkirály elhalad mellettem a szívem is megáll. Kihagy egy ütemet és gyorsan bepótolja úgy, hogy még én is hallhassam. Nagy csodálója vagyok a tehetséges személyeknek, ezt mindig ehhez hasonló örömmel is közlöm velük, mármint azt mennyire ügyesek voltak, de az Egérkirály esetében ez teljesen más. Sajnos mindketten tudjuk a másik titkát, ahogy azt is ezt csak azért tesszük, hogy jobb kedvre derítsük mugli származású ismerőseinket akiknek fogalmuk sincs valójában kik vagyunk. – Brocklehurst! Kéz és lábtörést! – az Egérkirály tényleg megszólalt, csak azt bánom, hogy sosem képes a keresztnevemen szólítani. De nem baj, majd legközelebb én is úgy teszek mintha elfelejteném az övét és Ellis-nek hívom. Elég vicces lenne azt mondani, hogy én nem Brocklehurst vagyok hanem Mandy és szólítson így, csak ugyebár az emberek nem csak keresztnévvel élnek, hanem van családnevük is. – Köszönöm. – nem hiszem el, hogy csak ennyire futotta tőlem és nem lehettem még ennél is lelkesebb. Dőlnie kéne belőlem a szónak míg el nem jön az én időm! De ehelyett csak egy helyben állók és várok. Volt már fontosabb szerepem is, igaz mindaz csak azért lett az enyém mert aki megkapta az lesérült és nem tudta eltáncolni a szerepet így helyettesítettem őt én. Most ebben a pillanatban azt kívánom bárcsak ne az Egérkirály lenne az Egérkirály és néhány perc múlva ne rám meredjen annyi kíváncsi tekintet. Hogy mióta lettem ennyire lámpalázas? Magam sem tudom megmondani, de azt biztos, hogy köze van az Egérkirályt alakító Kevin Ellis-nek is. Ha nem volna itt, ha nem tudnám ő éppen annyira nem tartozik ide mint én, akkor sokkal nyugodtabb lennék. Megígértük egymásnak senkinek sem beszélünk erről a Roxfort-ban, de valahányszor azt látom mennyire jóízűen nevetgél a barátaival csak arra gondolok éppen abban a pillanatban buktatja le a balettkarrierünket. Ami nem lenne akkora nagy probléma, de ha megemlít engem, hogy a kezdetek kezdetén mennyit bénáztam és jó volt az ha legalább két lábra tudtam állni, elfog a fojtogató érzés. – Atya ég, hogy képesek szerelmes párt alkotni amikor mindenki tudja róluk, hogy utálják egymást? – megállt mellettem a kezében egy palack ásványvízzel és a táncosokat nézte. Biztos ki lehetett merülve és ezért szüksége volt egy kis energiára. – Ha észre vetted volna, a lány nem a szerelemtől pirult el, hanem az idegességtől, mert a fiú annyira bénán fogja meg a derekát. – magyaráztam, teljesen megfeledkezve arról, hogy nekem már nem kellene itt állnom és hozzá beszélnem. – Brocklehurst, te meg mit ácsorogsz még mindig itt? Menj és légy jó Cukortündér! – nem kellett Kevin-nek kilöknie a színpadra vagy ilyesmi, mentem én magamtól is csak hát el kellett indítania szóval a biztonság kedvéért.
Cím: Itt az ideje, hogy felébredj! Tag(ok): Mason és Mandy Brocklehurst Karakter kora: 16 éves Zene: Sweet dreams (Are made of this) Idézet:„Semmi se tehet egy embert dühösebbé, mintha rájön, hogy önmagát csapta be.” – Michael John Moorcock
Mindent beborított a vörös folt, a nappali falán hosszú párhuzamos csíkok húzódtak egészen a konyháig. Azt hihetnénk, hogy ez valami különös tréfa, biztos eltoltak valamit a szoba újrafestésének céljakor és nem fejezték be vagy eleve ilyenre akarták. De akkor miért nem vigyáztak? Minek kellett a szőnyeget is belekeverni a piros foltokkal? Amit megjegyzem anya mindig is szeretett és kézzel-lábbal küzdött azért, hogy megóvja tőlünk meg a piszkos cipőnktől. Most meg tessék piros foltokkal van tele. Egy festékhez képes azonban túl vörös, mintha elfelejtették volna, hogy a szoba bútoraihoz egyáltalán nem talál ez a szín. Ügyet sem kellett volna vetnem erre, nyugodt léptekkel fel kellett volna mennem a saját szobámban, azonban én engedtem a kíváncsiságomnak és követtem a vörös csíkokat. Rossz döntés volt, ha nem teszem meg akkor nem látom meg őt és nem szorul össze a szívem a láttán. Nem arról van szó, hogy jobban láttam volna inkább egy lánnyal együtt mintsem így! Kétségbe estem! A piros csíkok ugyanis nem festék volt ahogyan hittem, hanem vér. A felsőjét is beborította, a szája sem bírta sokáig, hogy ne kezdjen el vért öklendezni magából. Valami csoda folytán volt még annyi ereje, hogy eljöjjön idáig és a hőn imádott konyhájában érje utol az eszméletvesztés a vérvesztesége miatt. Iszonyodom a vér látványától, ennél fogva természetes, hogy sikítok és csak azután próbálok meg tenni valamit vele. Erőtlen hangon azonban természetesen hallat egy ,,Te idióta!” megjegyzést a cselekedetemre, de nem tudom megmondani, hogy hogyan teszi ezt! Hiszen vérzik és ijesztően úgy néz ki mint akiből most készül kiszállni a szelleme! Mintha még lenne ereje és fikarcnyit se számítana a vérvesztesége. Féltem. Ebből kifolyólag odasiettem hozzá és összeszedtem magam. Nem hagyhattam meghalni! Nem akartam, hogy meghaljon! Átnyúltam az egyik derekától a másikhoz és hagytam, hogy rám támaszkodjon. Meg akartam kérdezni tőle mégis mit művelt amíg távol voltam, de aztán elvetettem az ötletet és minden erőmmel és lélekjelenlétemmel azon voltam, hogy elvigyem őt a székig s, leültessem rá. Mire azonban leültettem, már nem volt magánál. Észre sem vettem egész idáig azért volt nehéz mert már nem lépkedett magától és ettől hatalmas gombóc gyűlt a torkomba ami ismét fojtogató volt, csak most már jóval erősebb. Nem hallhat így meg! A látásom elhomályosult a kicsordulni készülő könnyeknek köszönhetően, leborultam elé. Hiába mozgattam a karját már nem volt benne élet és ettől már nem bírtak tovább az alsó szemhéjamon várakozni a könnyek, keserűen kicsordultak. Éppen azt akartam mondani neki, hogy ezt nem teheti meg velem, nem hagyhat itt amikor csattant egyet az ajtóm és máris felriadtam. Már nem a konyhában voltam a holteste mellett, hanem a szobámban és Mason ott állt félálmos szemekkel az ajtó előtt. – Reggeli! Siess ha azt akarod, hogy maradjon neked is valami! – érthetetlenül rápislogtam, mintha most látnám őt életemben először, de erről szó sem volt. Pusztán féltem őt és kész. Egyszerűen hihetetlen, hogy még álmomban is Mason halálától félek! – Nem hiszem, hogy lenne étvágyam az ételhez. – elhúztam a számat és visszadőltem a párnáim közé. – Igazán? – Mason közelebb lépet hozzám és a homlokomhoz érintette a kézfejét. – Te beteg vagy? – Nem, semmi bajom csak... – nem mondhattam el, hogy éppen azt láttam álmomban miként éri utol a vég, ezért be sem fejeztem a mondatomat. Nem volt értelme, emellett ő nagyon jól ismer, hogy tudja ha azt mondom neki nem akkor az tényleg nem.
Hűűű, hát... hűűű! Nagyon jó lett, de komolyan! Már akkor is csak pislogtam, amikor néztem a jellemet és a kinézetet, de annál csak még jobb a többi. ^^ Tetszetős nagyon az, ahogyan írsz és fogalmazol, már az előző karidnál is nagyon tetszett ez a szerkezeti megközelítés, ahogy az ET-t összeraktad. Szépen fogalmazol, izgalmas kis kari lett és komolyan érdekel, hogy kik a szereplőid, hogy feltűnnek-e majd még a sztorid folyamán és hogy ez az álom miért volt, ugye majd ez kiderüül? *-* No szóval foglalózz, aztán ha meg vagy, akkor mehetsz is játszani.
Nagyon jó lett, de komolyan! Már akkor is csak pislogtam, amikor néztem a jellemet és a kinézetet, de annál csak még jobb a többi. ^^ Tetszetős nagyon az, ahogyan írsz és fogalmazol, már az előző karidnál is nagyon tetszett ez a szerkezeti megközelítés, ahogy az ET-t összeraktad. 
Szépen fogalmazol, izgalmas kis kari lett és komolyan érdekel, hogy kik a szereplőid, hogy feltűnnek-e majd még a sztorid folyamán és hogy ez az álom miért volt, ugye majd ez kiderüül? *-* No szóval foglalózz, aztán ha meg vagy, akkor mehetsz is játszani. 