2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Most légy okos Domokos!"
Főkarakter: Főkarakter - Luna Lovegood Teljes név: Bianca McIntyre Születési hely és dátum: 1979. szeptember 15. Paisley, Skócia Csoport: Griffendél Patrónus: Gepárd Évfolyam: Hetedik Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Legendás lények gondozása - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Ha nagy leszek, bestiamester leszek, vagy auror, vagy ereklyevadász, vagy kalandor... de tuti, hogy valami érdekes és izgalmas és különleges! Egyszerűen képtelen vagyok megülni a hátsómon, nem megy. Próbáltam már, próbáltak már rávenni, talán én vagyok az, aki eddig a legtöbbször volt büntetőmunkán az iskola történetében, bár azt hiszem, hogy a Weasley ikreket szinte lehetetlen ebben lekörözni, de hidd el én állatira igyekszem! Rendszeresen belógok a Tiltott rengetegre, de még szerencsére nagy bajom nem lett belőle, bár már volt azért eléggé ahhoz közelítő. Szeretem az izgalmakat, szeretem a veszélyt, szeretek mindent, ami mozgalmas és amikor nem egy helyben kell ücsörögni. Imádom az állatokat, a természetet és a nyarat, de a téllel sincs nagy bajom, mert akkor lehet korizni, max. fel kell venni a kabátot és a jó meleg sálat is persze mellé. Mit is mondhatnék még? Lételemem a pörgés, az esemény generálás. Be akartam kerülni a kviddics csapatba is, de az sajna nem jött össze, mert állítólag Harry szerint túlságosan önfejű vagyok és ezért a csapatjáték nem a legnagyobb erősségem, de... talán igaza is van. Marad nekem az, hogy néha gyakorlok, vagy egy-egy barátságos meccs a pályán pár haverral.
Megjelenés
Nem vagyok egy égi meszelő, de túlságosan alacsony sem fogjuk rá. Az a nikkelbolha típus vagyok, általában sport cipőben, farmerben és kényelmes pólóban. Nem vagyok a magassarkú, vagy a szoknya híve, majd talán egyszer, ha idősebb leszek, ki tudja. Szóval úgy 157 centi vagyok, bár persze még nőhetek bőven, van erre csensz, hiszen nem vagyok még felnőtt, vagy mi, nem is közelítek hozzá. A hajam szőke, kissé göndörödő, de majdnem egyenesnek is mondható, és majdnem a derekamig leér. Általában kiengedve hordom, de a nagyobb kalandok előtt azért össze szoktam fogni. A szemem kék, elég világos, szinte már víz szerű, de ez soha sem zavar különösebben, ha más igen... hát így járt.
Életed fontosabb állomásai
A szüleim szerint már így születtem, már kicsiként is izgága voltam, akit egyszerűen képtelenség rávenni arra, hogy lenyugodjon. Nem baj, szerencsére soha nem akartak megváltoztatni, vagy leállítani. Persze náluk is volt időszak, amikor már nem annyira bírták a kiképzést, de általában azért a legtöbben meg szoktak kedvelni. Igazából az életem totál egyszerű, mondhatni idilli módon zajlott. Jó persze körülöttem is történtek dolgok, mint amikor Nicholaséknál beütött a mennykő, de... az a baj, hogy egy gyerek még annyira nem tudja átérezni más fájdalmát, és nekem se ment. Most pedig inkább az a típus vagyok, aki próbálja elterelni a figyelmet a gondokról, nem az aki empatikusan leül, meghallgat és ölelget, hogy majd minden jobb lesz. Csak akkor lesz jobb bármi is, ha teszel érte, én mindig is így voltam ezzel. Persze, mint mindenkinek nekem is elkezdtek előjönni a képességeim szép lassan, ahogy teltek az évek, és rólam is kiderült, hogy a mugli szülők ellenére is varázsló vagyok, vagyis boszorkány na. Azért ez elég menő dolog, ettől csak még inkább felpörögtem. Igen... ez lehetséges hidd csak el nekem! Szóval az életem pörgött és haladt és aztán jött a Roxfort és azok a dolgok, amiket láttam... hát jóóó ég! Azért elég durva volt mondjuk az első pillanat az Abszol úton, vagy aztán a pályaudvar, meg a Roxfort. Oh, hát én imádtam, hogy csónakkal mentünk át a Fekete tavon, miközben volt aki totál be volt tojva. Aztán a fiákerek, amiket állítólag azok a tsze...thet...thesztrál izék hajtanak. Sose láttam még őket, bár ez elvileg jó dolog, szóval egyelőre még nem is akarom. De az én kedvencem akkor is a tündérmanó! Imádom őket, kékek és cukik és épp olyan rosszcsontok, mint én! Persze a hipogirff is menő, egyszer szeretnék felülni egyre, de még sajnos nem jött össze. Hagrid szerint túlságosan vehemens a természetesem, amit nem viselnének túl jól, na de majd annak is eljön az ideje, hogy összebarátkozzam velük. Egy a lényeg, itt vagyok, immár évek óta a suliban, és igaz, hogy voltak itt gondok Tudjukki körül, akiről persze nem is hallottam a suli előtt, szóval számomra annyira nem volt ijesztő az emlegetése, mondhatnám Voldemortnak is,csak hát vannak olyan évfolyamtársaim, akik még most is összepisilnék magukat csak a név hallatára is, pedig már jó egy éve tényleg senki sem halott róla az ég világon semmit sem. Mindegy, a lényeg, hogy imádom a sulit és imádom az itteni pörgést és tuti, hogy maradok majd tovább tanulni, már ha addigra kitalálom, hogy mi legyek és... istenemre mondom, nem fogom hagyni, hogy Nicholas folyton olyan állati savanyú legyen! Tovább kell lépni és élni az életet, majd ő is rájön idővel remélem.
