2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Karakteredre jellemző idézet"
Főkarakter: Astrid McCaine Teljes név: Raina McIntyre Születési hely és dátum: Arrochar, Skócia - 1978.02.28. Csoport: Mardekár Patrónus: vipera Évfolyam (szak): 8. évfolyam (Ereklyevadász) Képesség: Apuci (Gavin) tanítja legilimenciára Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - kiemelkedő, Rúnaismeret - kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Tökéletesen elmennék egy jégkirálynőnek, ugyanis szinte megközelíthetetlen vagyok, ahogy érzéseim se igazán vannak. Próbálkoztam már vele, de egyszerűen… nem megy, én nem vagyok olyan, mint mások, valamiért képtelen vagyok olyan dolgokra, mint a szeretet vagy gyűlölet érzete. Na jó, talán a negatívabb dolgok felé némileg nyitottabb vagyok, de a lényeg az, hogy nem sokan számítanak nekem bármit is az életben. Makacs és erőszakos teremtés vagyok, amit én akarok, az úgy is lesz, és ezt bármi áron elérem, így hát könnyedén gázolok át bárkin. Ha szükségem van valakire, tudom, miként csavarjam az ujjaim köré, tehát nem áll tőlem távol mások kihasználása, hazudni pedig tudni kell. Nagy tehetségem van hozzá, jó mesterem volt apám személyében, ahogy a kínok okozását és elviselését is hamar elsajátítottam. Nem vagyok gyenge, se pedig hisztis vagy érzékeny, totálisan lepattannak rólam a negatív és a pozitív szavak is, számomra csak egy fontos dolog van: az apám. Hozzá hűséges vagyok, de azért nem árt, ha kordában tart és időnként figyel rám, véleményem szerint ezért is tartja velem még mindig ilyen szinten a kapcsolatot, szüksége van rám, és tudja, hogyha én ellene fordulnék, akkor az veszélyes lenne még rá nézve is. Hogy sokat képzelnék magamról? Ugyan… ez nem egoizmus, ezek csak kőkemény tények. A férfi nem egyébként természetesen engem is érdekel, vannak szükségleteim, így ha valami kell, hát elveszem és addig játszom vele, amíg jól esik, majd elhajítom, mint egy használt ruhadarabot. Mint írtam, képtelen vagyok a komoly érzelmekre, szerelmet se éreztem soha, szerintem nem is létezik ilyesmi… Vagyis hmm, Evrát, a kígyómat valahol kedvelem.
Megjelenés
Nagyjából 170 cm magas vagyok, tökéletes testalkattal. Nem hazudok, sokan mondták már ezt és nézz csak rám, ha nem hiszel szavaimnak. Melleim formásak és elég kellemes méretűek, ahogy fenekem is pont olyan kerek, amilyennek lennie kell. Nincs rajtam felesleg, tehát hasam se lóg, de azért kockáim sincsenek, nem vagyok én valami izomkolosszus. Hajam barna és dús, szemeim pedig szintén barna színűek, mégse vagyok átlagos ezekkel a színekkel. Öltözködésben szeretem a fekete, de egyben elegánsabb ruhadarabokat, kiegészítve némileg a Mardekár ház zöld színével, hiszen nem vagyok akárki, nem mindegy tehát, hogy miként nézek ki, így az ékszereket se vetem meg. Ahogy pedig a viseletem kinéz, attól függ a sminkem is, hogy mikor mennyit is kenek magamra, de túlzásokba nem szoktam esni.
Életed fontosabb állomásai
Szombat… Roxmorts… apuci. Elérkezett hát ez a nap is, bár nem mondhatni, hogy túl izgatott vagyok. Na nem mintha bármi bajom is lenne az apámmal – még az is hidegen hagy, hogy kinyírta anyámat, hiszen még csak nem is ismertem -, de valahogy már rég nem kap el az izgalom, nem úgy, mint régen. Hmm, hogy szeretem-e őt? Szeretni… ez egy érdekes szó, bár átérezni nem tudom a jelentőségét. Kimondani persze mondtam már, sokan szeretik hallani, de nekem ez is csak olyan, mint a többi, ahogy rólam is lepereg, ha bárki mondja nekem. Engem nem kell szeretni, elég, ha fontos vagyok, úgy, mint apámnak, de a túlzott érzelgősségtől feláll a hátamon a nem létező szőr is. Na de ideje készülni. Természetesen nem öltözöm ki jobban, mint máskor szoktam, teljes fekete, elegáns pompámban sétálok oda a Roxmortsba gyülekezők társaságához, de nem szándékozom bájcseverészni senkivel se. Mondjuk sejthető volt, hogy ahogy máskor, úgy ma is lesz jelentkező, aki megpróbálkozik majd a velem való kommunikációra. Röhejes, hogy ezek sose értik meg azt, hogy a jégszív nem fog felolvadni, akárhányszor és akárhogy is próbálkoznak. Nem, ez egyszerűen nem lehetséges. Hogy túl rideg lennék? Talán… De nem érzem úgy, hogy képes lennék erre, ahogy túl erős érzelmek kimutatására se. Egyszerűen nem érdekelnek ezek az emberi dolgok, mintha én több lennék náluk – mert hát az is vagyok -, így akkor se remeg meg a kezem, amikor egy emberi életet kell elvennem. Azon gondolkodsz, hogy volt-e már ilyesmire példa? Természetesen… hát micsoda gondolat már ez? Nem tudod tán, hogy ki az én apám? Na… ne nézz már így rám, nem foglak megenni, amíg nincs rá okom, nem kell rögtön berezelni. A lényeg az, hogy ahogy máskor, most is egy pillanat alatt utasítom el közelemből a söpredéket, ez a hely nem hozzám való, ahogy az ide járó diákok nagy része se. Az én társaim a halálfalók között vannak, ezt a helyet pedig egyszerűen túl kell élnem, el kell viselnem, hiszen a tudás, amire szert tehetek, még hasznos lehet a számomra, a Mardekár ház pedig segít elérni a céljaimat. Az igazi tudás viszont mégis ezen kapukon kívül vár rám, Roxmortsban, apámtól. Ő az, akire felnézek, akire példaképként tekinthetek, még akkor is, hogyha belső vágyam nem más, minthogy túlszárnyaljam őt, akár csak kegyetlenségét. Jó tanítványa vagyok, ahogy megfelelő lánya is, egészen addig, amíg nem tesz nekem keresztbe. Igen, tudom, hogy többen tartanak tőlem, hogy legszívesebben elkerülnének, de csinos külsőm mégis mindig okot ad néhány srácnak, hogy megpróbálják figyelmen kívül hagyni azt, aki vagyok és amit tudok, hogy bevágódjanak nálam. Nem többek egyszerű játékszereknél, nekem is vannak szükségleteim, így nem utasítok mindig, mindenkit el, de számomra ez csak játék, addig használok valakit, amíg kell, utána pedig mehet a szemétdombra. A játékok viszont az én kis bábjaim, én irányítom őket, mondom meg, hogy mikor mit tehetnek, tehát ha nem lesznek a kedvemre, félő, hogy nekik vagy esetleg egy számukra fontos személynek baja esik. Igen, romlott vagyok, semmi jóságot se keress bennem, mert nem fogsz találni, és ha mégis előfordulna az, hogy erősebb lennél, akkor próbálkozz csak bátran, elég sok kínt kiálltam már, megedződtem, erős lettem és tudod, a félelmetes ebben az egészben az, hogy a saját apám volt az egyik, aki megtanított legyőzni a fájdalmat. Méltó utódra van szüksége, akinek tudnia kell átélni és kibírni a kínzásokat, nem csak másoknak okozni. Beteg egy család vagyunk, de ilyennek is kell lenni, a McIntyre-k pedig már jó ideje bemutatkoztak, a muglik jobb, ha a közelünkbe se jönnek, még a talpam nyomát se hagynám, hogy megcsókolják, félő, hogy ártana a hírnevemnek. Ahogy nézem, végre mindenki megérkezett, ideje hát indulni. Finoman megigazítom a nyakamban Evrát és némileg vállaimra csúsztatom a hatalmas, de egyben mégis gyönyörű királypitont, ugyanis a mai kis kiruccanáson ő lesz a társam. Apuci régen látta már, ideje, hogy ismét találkozzanak.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Raina McIntyre 2014-10-27, 21:16
Elfogadva!
A tőled megszokott színvonalon készítetted el Mr.Főgonosz pici kislányát. A csajszi gyönyörű, kegyetlen... mi kell még? Nem árulok el nagy titkot, hogy minden tekintetben a lábai előtt fog heverni a világ, ha valaki rövid úton nem tekeri ki a nyakát, de attól félek ez közel lehetetlen vállalkozás lenne^^ Rettegve várjuk hadjáratát^^ A fogalmazásod tudod jól, hogy nekem évek óta kedvencem, így nem csoda, ha már unalomig ismételt módon azt mondom: imádtam Foglalózz, és mehetsz játszani^^
Foglalózz, és mehetsz játszani^^ 
