Főkarakter: Főkarakter
Teljes név: Eileen Cavanaugh
Születési hely és dátum: Dublin, Írország, 1981. augusztus 27.
Csoport: Griffendél
Patrónus: Pillangó
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Diák, 6. évfolyam
Képesség: Vélaszármazék [You must be registered and logged in to see this link.]
Kiemelkedő tudás:
Átváltoztatástan - Kiemelkedő
Látványmágia - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Már a Teszlek Süveg is megmondta, hogy bőven több kurázsi szorult belém, mint ami egy ilyen picike lányba illene. Nem gondolkodott sokat, mikor a fejemre tették, már ordította is, hogy GRIFFENDÉL. Persze egyből azt gondoltam, hogy anya csalódott lesz, ő a Hollóhátba szánt volna, lévén szerinte igazán eszes csemete vagyok, bár szerintem túloz. Mindig túloz, ha rólam van szó, de hát ez egy anya dolga, nem? Én persze már hat évesen is kijelentettem, hogy én bizony olyan bátor vagyok, hogy a kertitörpékkel is mind elbánok egyedül, és majd csak lesni fog mindenki, hogy milyen nagy, erős és bátor leszek. Anya persze elhitte, bár mellette mind a két idősebb bátyám bólogatott nagyokat, hiszen még ők is itták minden szavamat. Volt kiken gyakorolnom, miként vegyem le teljesen a lábáról a másik nemet, elvégre, sokkal könnyebb úgy az élet, ha mindig ugrik valaki, ha szükségem van bármire is. Nem mondhatnám, hogy szándékosan használtam ki ezt, de ha akadt segítségem, sosem utasítottam el. Már elsőben is mindig más vitte órára a könyveimet, persze párszor megpróbáltam lebeszélni őket, de csak még jobban ragaszkodtak hozzá. Szóval inkább hagytam. Akkor még azért sokkal kevésbé voltam öntudatos nőszemély. Mostanra már jobbára mindenről határozott elképzelésem van, sokat tanulok, bár tudom, hogy Hermionet képtelenség lekörözni, mert egyszerűen mindent tud, de azért én folyamatosan próbálkozom a lehetetlennel. Sokat tanulok, bár még szerencsém is van, könnyen kúszik a fejembe a tudás, némileg könnyebben brillírozok az átváltoztatástan és a látványmágia órákon, szóval azt senki sem sütheti rám, hogy butácska szöszke lennék.
Egyébként többnyire vidám vagyok, igyekszem optimistán állni a világ dolgaihoz, mindenben keresem a jót és a szépet, mondhatni, üdítő színfolt lehetek a kastély falai között. Sokszor szoktam beszélgetni a festményekkel, főleg a Kövér Dámával, aki azért szeret pletykálkodni, ezt bárki tudhatja, aki kicsit több időt fordít rá. Én határozottan kedvelem a hölgyet. Egyébként, az a típus vagyok aki tényleg bárkivel szóba elegyedik, még arra is volt példa, hogy késő este felriadtam, és elcsíptem egy takarító házimanót, persze nagyon szégyellte magát, de azért pár szót válthattam vele. Nagyon édesnek találom őket, pedig anya szerint rusnyák, és bottal sem piszkálná meg őket. Anya elég hiú, szerencsére azt nem örököltem tőle, de hát, neki az anyukája volt véla, talán eme jellemvonás kifakul, miként hígul a vér.
A tanárokkal igyekszem illedelmes lenni, vannak, akiket nem kedvelek, de ez sosem látszik rajta, mindenkivel hasonlóképp viselkedem, odafigyelek az órákon, mindig készülök, és a házi feladatokat sem felejtem el megcsinálni. Szeretnék egyszer majd auror lenni, vagy nem is tudom, lehet ez túl nagy ábránd, de én szívesen kergetem. Örök álmodozó vagyok, sokszor még ébren is, alig várom például azt is, hogy szerelmes legyek, de valahogy nem jött még sosem az isteni szikra, pedig elhihetitek nekem, elég sokan próbálkoztak már elcsavarni a fejem, de hát… talán túl nagyok az igényeim, vagy csak még nem jött el az ideje.
Megjelenés
Nem nőttem túlságosan magasra a 165 centimmel, de ez engem sosem zavart, szeretek kicsinek és törékenynek lenni. Meglehetősen karcsú vagyok, itt-ott kerekebb, pont ahol kell, bár szerintem szegény apa belehalna, ha tudná, hogy az ilyesmi már számít nekem. Anya mindig áradozik arról, hogy mennyire gyönyörű vagyok, de azt hiszem, ebben a tekintetben is elfogult. Ki tudja, mennyire számítanék szépnek a másik nem számára, ha nem csörgedezne ereimben a vélák magával ragadó mivolta. Ha rám néz valaki, már eleve gyanús lehet, hogy talán közöm van hozzájuk. Szőkeségemet imádtam mindig is, hosszú, hullámos tincseimmel többet foglalkozom, mint azt talán kellene, szeretem, ha mindig tökéletes a hajkoronám, még szerencse, hogy a Roxfortban az öltözködéssel nem kell bajlódni, ott a talár, és kész. Azért annak örülök, hogy jól áll nekem a piros, máskülönben lehetséges, hogy nem szeretném annyira ezt a viseletet. Lélektükreim egészen világoskékek, szép párost alkotnak a hajam színével, az biztos. A bőröm egészen világos színű, sejthető, hogyha kicsit többet időznék a napon nyaranta, vagy nem vigyáznék eléggé, könnyedén rákvörös színben tündökölhetnék.
Anya szeret sminkelni, bár szerintem semmi szüksége rá, és nyaranta azért engem is tanítgat az ilyesmire, de értelemszerűen az iskolában nem használok ilyesmit. Egyébként sem nagyon, jobban szeretem a természetességet, a csalás nem szép dolog, és magunkat elváltoztatni mindenféle kencékkel a szememben határozottan annak számít. Egyébként, nem tudom, kinek a vonásait örököltem, anya inkább olyan… fájdalmasan szép, én talán inkább vagyok bájos. Legalábbis nem az jön le rólam elsőként, hogy úristen, mekkora szívrabló boszorkány, az homlokára van írva. Szeretek inkább a még kislányosnak számító vonásaimmal, a mosolygáskor keletkező gödröcskéimmel tarolni. A lányok persze így sem kedvelnek túlzottan, legalábbis elég kevesen képesek legyűrni azt az ösztönös ellenszenvet, amit kiváltok belőlük. Sajnálom, mert olyan jó lenne egy igazi barátnő, de hát ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
A mozdulataim egyébként elegánsak, könnyedek, még sincs bennük semmi modorosság, egyszerűen természetesen vagyok ilyen, talán ez is abból fakad, hogy a nagyim véla volt, sajnos nem ismerhettem, amit szörnyen bánok.
Ajkaimon gyakori vendég a mosoly, szeretem, ha körülöttem mások is vidámak, ezért általában mindenki számíthat tőlem efféle kedves gesztusokra, más kérdés, hogy sokan nem vevők rá, de ez már legyen az ő bajuk.
Életed fontosabb állomásai
Kedves Nastasia!McGalagony professzorasszony engem bízott meg azzal a megtisztelő feladattal, hogy vegyem fel veled a kapcsolatot, hiszen szeptembertől a Roxfort falai közt fogod folytatni a tanulmányaidat. Először is nagyon várom már, hogy megismerjelek, biztosíthatlak, hogy ez egy remek iskola, csodás tanárokkal, s a diákok nagy része is bőven az elviselhető kategóriába esik.
Bemutatkoznék, Eileen Cavanaugh vagyok, hatodik évfolyamos, öt éve a Griffendélbe osztott be a Teszlek Süveg, szóval azóta a kastély egy tornya az otthonom, és imádom. Elég sok társammal jóban vagyok, pláne azóta, hogy sikerült bekerülnöm a ház kviddics csapatába is, ami nagy álmom volt, amióta csak láttam az első meccset. Nálatok volt ilyen? Tudsz kviddicsezni? Ha nem, majd megtanítalak. Még nem hinném, hogy késő lenne bekerülnöd egy csapatba, ha ilyesmi vágyaid lennének. Mindenesetre, alig várom az első meccset, pedig még bőven nyár eleje van, alig jöttünk el az iskolából. Te mit csinálsz otthon? Milyen a családod? Bocsánat, hogy ennyit kérdezek, de nem tudom, hogy enélkül mivel tölthetném ki ezeket a sorokat, nem olyan egyszerű ám, mint amilyennek hittem, legalábbis így ismeretlenül egyáltalán nem. Egyébként tudok én beszélni, egyesek szerint túl sokat is, de azért igyekszem visszafogni magam.
Szóval, nekem van egy nagyon szép, és elfogult anyukám, aki a minisztériumban dolgozik az Animágus Nyilvántartó Irodában, de van valami titoktartási izé, és semmiről sem beszélhet, pedig biztos sok érdekes és egyben meglepő dologról tudna beszélni. Apukám auror, és egy nagyon bátor ember, legalábbis a szememben a legbátrabb, és egyszer majd szeretnék a nyomdokaiba lépni, bár anya azt akarja, hogy őt kövessem majd, de az ilyen nyilvántartásos dolgok azt hiszem, nem nyújtatnának elég kihívást. Szerintem azért van még időm eldönteni. Jah igen, van két bátyám is, az egyik elég ismert kviddicsjátékos, bár szerintem egy beképzelt hólyag olykor, és szereti bolondítani a nőket, a másik pedig most lesz végzős a Roxfortban, nagyon okos, Hollóhátas. Szegény anya remélte, hogy én is az leszek, de hát csalódnia kellett, én mondjuk sosem bántam.
A kedvenc tantárgyaim a látványtechnika, az átváltoztatástan, a repüléstan és a sötét varázslatok kivédése. Azt hiszem, stréber vagyok, bár szerencsére nem az a feltűnő fajta, szóval nem szoktam kiesni a padból, hogy mindenre rávágjam a választ, de ha kérdeznek, sosem okozok csalódást. Sokat tanulok, a kviddics mellett ezzel töltöm a legtöbb időmet. Persze mint mindenki, én is szeretek a klubhelyiségben ücsörögni és beszélgetni a tűz mellett, az egyik kedvenc társalgópartnerem a tőlem egy évvel fiatalabb Ginny, sőt, már a csapattársak is vagyunk, úgyhogy tök jó. Őt majd biztosan bemutatom neked, nagyon aranyos lány, és némi hasonszőrűséget vélek felfedezni vele a csak fiú testvérek kérdéskörében, bár nekem legalább nem öt van belőlük. Ritkábban van alkalmam egy másik kedves barátnőmmel, Ginettetel beszélgetni, mert ő Hugrabugros, de azért mindig sort kerítünk a csevegésre. Először azt hittem róla, hogy ő is vélaszármazék, mint én, mert nagyon szép.
Tényleg, ezt még nem is mondtam, szóval a nagyim véla volt, lehet, hogy nem leszek először túlságosan szimpi emiatt, ha először találkozunk, de remélem, felül tudunk majd emelkedni a dolgon. Nem vagyok egyébként nagy pasifaló, sőt, igazából semmilyen, még sosem volt senkim, nem is tudom, milyen szerelmesnek lenni, pedig tök jó lehet. Te voltál már? Mesélj róla kérlek, ha igen, úgy szeretek ilyesmiről olvasni. Ide mondjuk nem hozok romantikus regényeket, tutira kigúnyolnának miatta, a fiúk szerint ez hülyeség, persze azért titokban sokan csókolóznak a lányokkal egy-egy eldugott folyosószegletben, szobor mögött, akárhol. Csókolózni már volt szerencsétlenségem, képzeld, fogadásból egyszer megcsókoltam az egyik osztálytársamat, de halál nyálas dolog volt, és undorítónak tartottam, mondjuk még csak harmadéves voltam. Azóta még nem volt alkalmam újra kipróbálni.
Ja igen, az iskoláról is beszélnem kellene neked, de nem untatnálak a sok rizsával, nagy vonalakban vannak ugyebár a házak, a Griffendél, oda tartoznak azok, akiknek a bátorság ott lapul a jellemvonásai közt, a Hollóhát az eszesek helye, a Hugrabugba a kedvesek és nyájasak lapulnak, velük biztosan jól ki lehet jönni, a Mardekárba pedig a ravaszabb diákok kerülnek, őket sokan nem szeretik, nekem mondjuk nincsen bajom velük, szerintem mindenki egyelő esélyt érdemel, aztán vagy elrontja, vagy nem. Van pontversenyünk is minden évben, elég sok mindenre lehet pontokat kapni, vagy épp veszíteni, és minden tanár tök máshogy éli ki magát ilyen téren, ha engem kérdezel, esélytelen rendszer felfedezni benne. A közös étkezéseket én nagyon imádom, eszement mennyiségű kaja közül lehet mindig választani, kizárt, hogy valaki ne találjon neki tetszőt. Aztán van a kviddics, de arról már írtam, biztos tudod, mi az, a szabályokkal nem fárasztanálak. Úgy igazából egyelőre ennyi szerintem elég lesz, ha válaszolsz, és kíváncsi vagy valamire konkrétabban, akkor mindenképpen kifejtem majd bővebben is az adott dolgot. Hosszú még a nyár, hagyni kell témát a későbbiekre is, nemde?
Szerintem egyelőre nem is írok többet, elküldöm bagolypostával a levelemet, szerintem hamar megkapod. Esthajnal elég szorgos jószág, bár kicsit elkapattam azt hiszem, szóval ne lepődj meg, ha mire elolvasod a levelem, még mindig az ablakodban várakozik, addig nem is fog elmenni, amíg nem kap egy kis mindenízű drazsét. Bocsánatot kérek… ne is mondj semmit, biztosan az egekben a vércukra szegénynek, anya mindig szívja vele a véremet, de hát tehetek én róla, hogy egyszer az asztalomon talált párat, és befalta mindet? Azóta megállíthatatlan!
Kelt: Dublin, Írország 1996. június 31-én
Eileen
Ui.: Tényleg alig várom, hogy majd találkozzunk szeptemberben!
