2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Egy idegesítő auror kerestetik 2014-12-18, 19:15
Egy idegesítő auror, avagy a társam kerestetik
Név: Az ET-mben David névvel illettem a karaktert, és hasra csapásos módszerrel a vezetékneve azt mondanám legyen Brightmore, de valójában a névalkotás joga teljes egészében a megalkotóra bízva, mert ez csak egy ötlet volt. Play by: Josh Dallas (belőle azonban abszolúte nem engedek) Kor: 25-28 Csoport: Varázshasználók Szak/Foglalkozás: Auror Kapcsolat: Nos, én ereklyevadász vagyok. Te pedig auror. Elsőre mégsem voltunk valamiféle "nyerő csapat". Amíg te nem jöttél, egyedül dolgoztam. Minden munkára rá lehetett húzni az alábbi sémát: megfigyelés, beépülés, cselekvés. És egyszer szó mi szó, kissé túlzásba vittem a beépülést. Hiába állok alapvetően az úgynevezett jó oldalon, kiadták a körözést ellenem. Te pedig megtaláltál, utána pedig sarokba a sarkamban voltál. Kíváncsi voltál igazat mondtam-e neked abban a hülye kis csapdádban, miszerint én "jófiú vagyok". Vagyis esetemben nő, de úgy meg mást jelent, szóval ne ragozzuk. Aztán megtaláltam, amit kerestem, ezzel az ügy felgöngyölítődött. Neked pedig el kellett ismerned a kudarcod, hogy tévedtél. Ezek után felbukkantál Londonban. A környékünkre költöztél. Ugyanis a legjobb barátnőm, akivel egy fedél alatt lakom a húgod/nővéred (ő is egy keresett szóval majd, ha megérkeztek, megbeszélitek). És ha ez még nem lenne elég, én nem ismertelek fel az erdőben, mert diákkorunkból a nevedről egy nyámnyila (vagy csak annak tűntél? már nem is tudom) kis srác rémlik, akiről évek óta nem is hallottam. Most biztosan meglepődsz, ha azt mondom az is te voltál. Ez a pár év azonban előnyödre vált: megedződtél, felbátorodtál. Nem csak külsőleg, talán belsőleg sem ismerek rád. Majd miután mindez napvilágra került mindig minden alkalommal sikerült "belém futnod". Véletlenül? Remélem. És persze nem húztad el a csíkot a színről, hanem inkább kivetted a részed a mókáimból, a fenéért sem lehetett téged elüldözni, ami elsőre felettébb idegesítő volt, de már kezd természetessé válni a hülye fejed. Ezekkel a húzásaiddal lassan a társammá kezdesz válni a munkában. Kihúzzuk egymást a csávából, fedezzük a másikat, ha arra van szükség alkalmazkodunk, és úgy szólván játszunk, felöltünk egy "álalakot", ha kell bálba megyünk vagy betörünk valahova. Így űzzük mi ezt a műfajt. Lassan már kezdesz kiismerni, amennyire ez lehetségesnek mondható. Én meg megkérnélek rá, hogy a tesóddal csinálj valamit, mert kezdem nem érteni, amit művel.