2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Olykor álarcot viselünk, de az álarc vajon meddig marad álarc?"
Főkarakter:Főkarakter Teljes név: Aiden Hamish Lexton Születési hely és dátum: 1978. november 13. Kanada Csoport: Mardekár Patrónus: Hiéna Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyolcadév - Elemista Képesség: nincs Kiemelkedő tudás: nincs
Jellemed kifejtése
Aiden szülők szeretete nélkül nőtt fel, fiatalon elveszítette édesapját, édesanyjával saját szeme előtt végzett a nagyapja. Mindez traumaként érte a fiút, aki sokáig teljesen magába zárkózott. A fájdalom, a düh és a félelem kiölt minden örömet életéből. Minden egyes napja félelemmel telt el, ezért az évek alatt hozzászokott a megaláztatásokhoz, s a kemény bánásmódhoz. Mára már nehéz őt felbosszantani bármiféle beszólással, a fájdalmat jól tűri és még akkor is képes gúnyosan vigyorogni, ha bántják. Nincs bizalma az emberekben, azt azonban megtanulta, hogy ki kell állnia önmagáért és bármit meg kell tennie, ha a céljai úgy kívánják. Nem túl barátságos, talán néha hűvös és kicsit nyers. Nem túl figyelmes és azt sem tudja igazán, hogyan kell bánni a nőkkel. Nem az a kedveskedő fajta, nem is egy bókmester. Ami a szívén, az a száján, ebből adódóan gyakran megbánt másokat, néha még akaratlanul is. Alapvetően nem rosszindulatú, senkit nem bántana csak úgy. Kölcsön kenyér visszajár alapon azonban bárkibe belemar, aki ellene tesz rosszat. Nem ismeri a szeretet fogalmát, így az sem biztos, hogy ő maga képes lenne –e szeretni. Veszélyhelyzetben nyugodt, hidegvérű és előbb gondolkodik, mint sem fejestül ugrana a kútba. Remek stratéga képességekkel rendelkezik, egy gyengesége azonban még neki is van. Retteg a szűk, bezárt helyiségektől és ha ilyen helyzetbe kerül, a rosszlét fojtogatja.
Megjelenés
Aiden Hamish Lexton egy magas, sportos testalkatú, fiatal férfi, aki tizenkilencedik évében jár. Haja barna, egyenes, amit többnyire fél hosszan visel. Szemei égszínkékek, tekintete elsőre barátságos, ám sosem tudhatod, éppen mire gondol. Arcéle férfias, gyakran borostás, ha elhanyagolja a borotválkozást. Izmos testalkatát annak köszönheti, hogy sokat sportol, fut és saját testtömegével edzi magát. Öltözete változatos, többnyire farmer-póló vagy farmer-ing kombinációt visel. Zakót csak különleges alkalmakkor visel. Aiden szinte kiköpött mása Nicolas McCainek, s talán még a saját édesanyjuk sem tudna közöttük dönteni.
Életed fontosabb állomásai
- Hol van a gyerek? Hiába is rejtegeted előlem az unokámat, magammal fogom vinni! A fiam ellen nem tehettem semmit, makacs mód ragaszkodott ehhez a sárfészekhez és az átkozott kvibli véretekhez. – Sziszegve kapta elő pálcáját Hale Lexton, a szívéből gyűlölt nőre szegezte azt, ki rettegve lapult hozzá a szekrény hatalmas, ódon ajtajának. - Tűnj innen Hale, takarodj az életünkből! A fiadat a bosszúvágyad és az önteltséged miatt veszítetted el! Te sodortad Őt bajba , nem más! Nem engedem, hogy elvidd magaddal Hamisht, megértetted? – A gesztenyebarna hajzuhatag harcias vonású, törékenynek tűnő nőt rejtett. Alice – bár nem volt varázshasználó – mégis, mindent megtett annak érdekében, hogy távol tartsa a fiát attól a szörnyetegtől, aki a fiú nagyapjának vallotta magát. - Míg az én nevemet viseli, jogom van hozzá! Takarodj innen te némber! – Hale erőteljesen ragadta meg a fiatal nő karját, nem engedett az ellenkezésnek, s agresszíven lökte el magától a gyűlölt nőt. - Legyen átkozott minden felmenőd, amiért bekebeleztétek a fiamat, mocskos kviblik! – Hale szemeiben gyűlölet ült meg, olyan mély ellenszenv, amit nem lehetett szavakba önteni. Dühösen tépte fel a szekrény ajtaját, melynek zugában az alig hat éves Hamish meglapult. - Gyere ki fiam, ne sírj már, nem hallod? Gyere elő! – A mindig is türelmetlen, s indulatos férfi erős karjával megragadta a törékeny fiú karját, majd erőteljesen rántotta ki őt az addig védelmet nyújtó, régi örökség mélyéről. Nem törődve a gyerek zokogásával, bilincsként szorították ujjai a kölyök gyenge karját. - Ne, Hale, nem bánthatod Őt! Ereszd el a fiamat, kérlek, könyörgök, hogy ne vidd el őt. – Alice kiborultan, feladva minden elvét, a férfi nadrágjába kapaszkodott, s kérlelve könyörgött Aidenért. - Vedd le a mocskos kezeidet. – Az idős Lexton erőteljes rúgást mért a törékeny nőre, majd előrántva pálcáját az egyik legsúlyosabb átkot mérte a szerencsétlen teremtményre. - Crutio!! – Zöldes fények villództak a szobában, a halál sikolya megrezegtette a léceket, s a szerencsétlenül járt édesanya élettelenül terült el a szegényes szoba közepén. - Hamish! Azonnal állj meg! – Az elszökni igyekvő gyerek után kapott, dühösen ragadta meg a grabancát és erőszakkal vitte magával egyetlen örökösét… ** * - Uram, tekintve hogy a minisztérium lefoglalta minden ingósságát, nem tud mit tenni. A vagyona nagy része állami kézbe került, az aurorok gondoskodtak arról , hogy ezt a vagyoni alapot ne tudja felhasználni ellenük. A csalás és a sikkasztás amúgy is bűn, félő, hogy el is ítélhetik Önt, amiért családok ezreit károsította meg. – A fiatal, nyakigláb jogász úgy vélte, könnyedén kezelheti Hale Lextonnal azt, hogy lényegében földönfutóvá lett. Úgy vélte, most, hogy a munkaadója már nem lesz képes vagyon által hatalmat gyakorolni, megengedheti magának ezt a hangnemet. Hale azonban mérgében erőteljesen csapott rá az asztalra. - Az az átkozott McCaine és családja! Mindenről ők tehetnek, már kezdetektől ott törtek borsot az orrom alá, ahol csak kellett! Az a fiú mit sem örökölt az anyja bájából. – Hale egy pillanatra arra a nőre gondolt, aki fiatal korában elrabolta a szívét. Soha nem tudott megbocsátani egykori barátjának, aki lecsapta kezéről a gyönyörű nőt. Élt benne a bosszúvágy, s erre még az is rátett, hogy a két család nézetei teljesen ellent mondtak egymásnak. Lexton mindig is a Sötét Nagyúr nyomdokaiban járt, s miután elvesztette a szeretett nőt, már minden tettét csak a bosszú vezérelte. - Fogja be a száját maga gyászhuszár! Mit hisz, hogy csak úgy feladom és önként bevonulok az Azkabanba? A francokat! Satuba fogom az idős McCaine fejét és úgy fogom összeroppantani, mint egy diót. Utána előveszem minden egyes ivadékát! – Határozottan készült a bosszúra, s bár először gyilkos gondolatok lengték körbe elméjét, rájött, hogy azzal csak a bosszúját tölthetné be, de vagyoni helyzetén mit sem javítana. Elvetemült elméjének köszönhetően először az egyetlen fiú unokát tűzte ki célul, hogy elrabolja a családtól és váltságdíjat követeljen tőlük. Ez azonban nem sikerült neki, s bár már közel járt céljához, az utolsó pillanatban mégis lecsúszott a nagy lehetőségről. Újabb ötletet kellett kieszelnie, arra azonban már nem volt ideje, hogy mindezt londoni otthonában álmodja meg, hisz aurorok törték rá az ajtót egy éjjelen, s csak sérülések árán, nagy nehezen sikerült elszöknie, unokájával együtt. * * * - Ne rinyálj kölyök, mit sírsz állandóan? Egyél! – Szigorúan szólt rá az alig fél éve elrabolt unokájára, akinek még mindig hiányzott az édesanyja, s nem tudott beletörődni a sanyarú bánásmódba. Hale Lexton pedig nem volt mintaapa. Ahogy a saját fia neveléséhez sem értett igazán, úgy az unokájával sem tudott bánni. Nem volt egyetlen kedves szava sem a gyerekhez, minduntalan csak a bosszú hajtotta, s azon törte a fejét, hogyan is tiporhatná darabjaira a McCaine családot. - Szerencsére nem olyan kvibli vagy, mint az anyád. Benned ott van az én vérem is, Te is egy Lexton vagy, még ha olyan riherongy is volt az anyád. Lehetnél nagy mágus is, mert láttam is. Ne is tagadd, láttam hogy különleges dolgokra vagy képes. Ezt majd megtanítják neked. A Durmstagnál jobb fiú iskolát el sem tudnék neked képzelni. Ott megtanítanak neked mindent, amit egy férfinek tudnia kell. Nem leszel olyan nyápic, mint a fiam, akit még a széltől is óvni kellett. Te leszel, te leszel az ütőkártyám, aki visszaszerzi családunk hírnevét és tönkre fogja tenni McCaineéket! Hm…legbelülről bomlasztani a legszebb dolog. – A harmadik konyak elfogyasztása után az idősödő Hale karon ragadta unokáját és erővel rángatta le őt a pincébe. - Ülj le a sarokba, nem hallod? Ha megmozdulsz, eltöröm egy csontodat, hogy megtudd, mi is az a fegyelem! – Agresszív hozzáállásától Hamish megtorpant, nem mert mozdulni. A férfi egy üstöt húzott elő, majd tüzet gyújtott és kotyvasztani kezdett. - Rég nem csináltam ezt, de jó mestereim voltak, biztosíthatlak arról Hamish, hogy nem fog ettől változni sok minden. Lehet, hogy meg kell válnod a szőke fürtjeidtől és a mélybarna tekintetedtől. Magadra kell húznod annak a mocskos famíliának a vonásait, de mit számít ez, ha a célunk oly nagy? – Úgy magyarázott az alig hét éves fiúnak, mintha az bármit is érthetne mindebből. Hosszas kotyvasztás után méregzöld itallal állt elő, amit áttöltött egy másik edénybe, hogy az kissé lehűljön. - Hamish, ha ezt megiszod , segíthetsz majd nagyapádnak. Sokkal jobb, ha ezen most esünk túl, mint jó pár év múlva. Hallod? Gyerünk, idd meg! Idd meg a bájitalt, minek soha nem lesz ellenszere! Idd meg és válj olyanná, mint ők! – Azzal erőszakkal ragadta meg Hamis állát, arra kényszerítette a fiút, hogy az nyissa ki ajkait, s úgy öntötte belé a folyadékot. A szerencsétlen fiú a rá következő néhány órában olyan szenvedéseken ment át, amiken más alig ha. Nagyapja nem bírta elviselni a gyerek fájdalmas ordítását, csontjai roppanását, s átrendeződését, így inkább rázárta a pinceajtót, s odafentről várta, hogyan sikerül a csodamű. Néhány órával később lesétált, s rátalált a zokogó fiúra, aki immár barna hajjal, s tengerkék szemekkel meredt a félhomályos helyiség egyik pontjára. Aiden Hamish Lexton elveszítette minden vonását, amit édesanyjától és apjától örökölt. Azokat a csokoládébarna szemeket, s azokat a szőke , göndör fürtöket. A vékony csontozatnak is nyoma veszett, helyette egy McCaine ücsörgött a hideg kőlapokon. Hale Lexton vicsorogva pillantott a fiúra, az átváltozás olyan jól sikerült,hogy néhány pillanatig még őt is megtévesztette a hasonlóság. - Remek. Most már csak el kell végezned az iskolát, hogy aztán visszatérj Angliába és elvedd mindazt, ami nekünk jár! Tönkre fogod tenni a McCaine családot, ha betöltöd a tizennyolcadik életévedet! Végezni fogsz a szeretett fiúkkal, majd belülről bomlasztod fel a gyászba boruló családot. Minden egyes petákot visszaszerzel, amit elvettek tőlünk! Az öreg McCaine sírját fogod taposni közben!- Szavait követően felrángatta a fiút és bezárta őt a szobájába. Kapcsolatuk attól a pillanattól menthetetlenül megváltozott. Bár Hamish vérszerinti unokája volt Hale Lextonnak, a férfi nem bírt ránézni művére. Olyannyira gyűlölte a McCaine famíliát, hogy ahogy Aiden növekedett, s egyre inkább hasonlított Nicolas McCainre, úgy egyre intenzívebb gyűlöletet érzett unokája irányába. Rosszul bánt vele, s képtelen volt arra, hogy őszintén szeresse. Csak egy sakkfigura volt a tábláján, amit kénye kedve szerint irányíthatott. Hamishel Oroszországba szöktek, s ahogy Hale óhajtotta, a fiú a Durmstagban kezdte el tanulmányait. Mind a hét évet sikerrel végezte a fiú, aki mérhetetlen tudásvággyal próbálta csillapítani mindennapi szenvedéseit. Az évek alatt már-már olyannyira megszokta új arcát, hogy a régiről teljesen megfeledkezett. Eljött a tizennyolcadik születésnapja, a pillanat, mikor Hale Lexton fel akarta használni sötét bosszújához. Hamishnek ekkor azonban már önálló akarata volt, elege lett nagyapja szigorából, megunta azt, hogy fogvatartott vadként élje mindennapjait egy kalickában. Megszökött, elhagyta Oroszországot, s egy peták nélkül , hosszú hónapokkal eltöltött utazás után ért el Angliába. Fel akarta kutatni a családját, megtalálni gyökereit, édesanyja családját. Egyedül, védtelenül , család nélkül azonban veszélyes vizeken evezett. Nem akart arra várni, hogy nagyapja rátaláljon, és újra irányítása alá vegye őt. Ügyes trükkel papírokat hamisított, majd beadta jelentkezését a Roxfort Intézményébe, elementista szakra. Mindennek három hónapja, a fiú szinte még új a hatalmas iskolában, és alig vannak ismerősei.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Aiden Hamish Lexton 2014-12-24, 15:18
Elfogadva!
Hát wow^^ Bár kissé nehezen mentem bele a dologba, de nagyon tetszik, hogy egy másik karira (az enyémre) építetted az ET-det, egy kicsit tényleg olyan, mintha a McCaine világkép lenne teljesen^^ Nagyon szép lett a sztori, fordulatos, jól megírt, úgyhogy nagyon kiváncsi leszek, mihez kezdünk majd egymással. Foglalózz, és már mehetnek is a játékok
