2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A kincsvadászat első szabálya: A vadászat "fertőzéssel" terjed, melyet az első zsákmány megszerzése vált ki!"
Főkarakter: Titkos karakter Teljes név: Lady Agnese Geneve Aloise Yermouth, született: Agnese Geneve Aloise Stamford Születési hely és dátum: 1963, Anglia, Durham grófság Csoport: Tanár Patrónus: Plezioszaurusz Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Ereklyevadász-tanár, középkori- és koraújkori-ereklyék kutatója, grimoire-gyűjtő Képesség: - Kiemelkedő tudás: tanult legilimencia
Jellemed kifejtése
Csak ne mosolyogjon! Diákjai legalábbis így vannak vele, mert tudják, hogy mosolya legtöbbször a vihar előtti csend jele, utána legjobb esetben is csak valami csípős megjegyzés következik. Hogy milyen volt azelőtt az este előtt, arról csak szóbeszéd járja, de tény és való, hogy őszinte vidám mosoly ritkán látható rajta, s a kedves szóval is fukarkodik. Viselkedése mindig távolságtartó, sokszor rideg és kimért, ugyanakkor ezzel együtt mindig az erős nő benyomását kelti, mert sosem lehetett magányos perceiben azon kapni, hogy szomorkodna vagy engedne a kétségbeesésnek és könnyeknek. Kedveli a mugli-fegyvereket, s gyakran mágiával bűvöli meg őket, hogy még hatásosabbak legyenek. Mondhatni a gyengéi.
Megjelenés
Harmincas évei elején járó nő, akinek egykor fényes szőke haja lehetett, mostanra viszont már itt-ott ősz szálak vegyültek a hajába, s szemei sarkában is korai vendégek lettek az apró szarkalábak. Szerencsére csak akkor látszódnak, ha nagy ritkán elmosolyodik. A pletykák szerint egy este alatt szerezte mindezt. Alakja karcsú, járása kecses és ruganyos, ugyanakkor tele eleganciával, amit neveltetésének köszönhet. Ruhái még akkor is finom anyagból készült, pontosan rászabott darabok, mikor munkájának élve a terepen dolgozik. A fekete mindig állandó szín öltözetében, még nem vetette le a gyászt, pedig már évek óta özvegy. 175 cm-es magasságával aránylag magas nőnek számít, amit egyenes tartása csak még jobban kiemel. Jégkék szemei már-már olyan érzést keltenek, hogy az ember veséjéig lát.
- Tárgyalás június huszonnyolcadikán, mely az Durham grófság, Nettlesworth, Yermouth-kastélyban lakó Lady Agnese Geneve Aloise Yermouth ügyében tartatik. - Már-már unott hangon kezdtek bele a tárgyalásba a nagy érdeklődés ellenére. Egy minisztériumi dolgozó ilyen tette, s ráadásul reménytelennek néz ki a helyzet, mert bizonyíték nem áll rendelkezésére. - Kihallgatók: Cornelius Caramel mágiaügyi miniszter, Amelia Susan Bones, a Varázsbűn-üldözési Főosztály vezetője és Cornelia S. Melroy, a Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztály vezetője. Jegyzőkönyvezető: Robert Branagan. A védelem tanúja: Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore. – Agnese egyik szemöldöke feljebb moccant. A láncok és bilincsek, melyek a székhez szegezték, nem engedték meg, hogy rendesen körbe tudjon nézni, nem is akart. Sokan eljöttek, nemcsak az ítélőszék tagjai közül, hanem sok kíváncsiskodó, hiszen ismert személy volt ő. Izgatott suttogás futott végig a zsúfolásig tömött termen, leghátul még álltak is. Enyhe lánccsörgés kíséretében fordította némileg jobbra a fejét, ahol meglátta az ősz mágust. Nem értette. A viszony sosem volt jó. Rossz se. Semleges volt, és Dumbledore nem volt ott. A mágiaügyi miniszter megvárta, míg a suttogás elhal, majd folytatta. - Nevezett Lady Agnese Geneve Aloise Yermouth-ot az alábbi tettek elkövetésével vádoljuk: szándékosan és tette törvényellenes voltának teljes tudatában 1995 év április 16-án este hét óra negyvenöt perckor a tiltott Crutiatus-átokkal kínozta meg Lady Caroline Aline-t és Lady Rebecca Rose Yermouth-t, majd Globus Igneo varázslattal egybekötött megbűvölt mugli-puskával lőtte meg és eleven égette el Harty Marshal aurort, majd a megnevezett vádlott ellenállt a Varázsbűn-üldözési Kommandónak és megpróbáld megszökni a tett helyszínéről. Ezen tetteivel megsértette a Tiltott varázslatok negyedik és ötödik paragrafusát, valamint az 1936. évi rendelet harmadik paragrafus hetedik cikkelyét... - Hosszan sorolta még a megsértett rendeleteket, nem mellesleg kiemelve pár olyant is, ami miatt korábban már kapott figyelmeztetést, főleg mert muglitárgyakat bűvölt meg. Pedig még engedélye is volt rá, még ha néha utólag is szerezte be. A minisztert láthatóan zavarta, hogy ő nem omlott össze, nem zokog és rimánkodik. Akik ismerték, azok tudják, hogy sosem volt ilyen fajta. Neveltetése is arra ösztönzi, hogy tartsa magát, egyenes háttal üljön a székébe bilincselve, s érzelmeit magába zárja. Aztán elérnek oda, hogy őt kérdezik. - Igen, én vagyok Lady Agnese Aloise Geneve Yermouth... Igen, az én lányaim a megnevezett áldozatok, öt és három évesek... Igen, az adott napon és időpontban valóban a Yermouth-kastélyban tartózkodtam... Igen, a családom körében... - S ez így ment hosszan, s tudta, hogy az egész végül eljut a két fegyverig. Jégkék szemei, melyek eddig maga elé néztek a padlóra, most felpillantottak a felmutatott lebegő tárgyakra. - Igen, igaz, az a pálca az enyém... Főnixtoll-belsejű jegenyefenyő... Igen, a puska is az enyém... Igen, az utolsó varázslatokat az én pálcámmal hajtották végre... - Tudta, hogy ide fognak kilyukadni, csapdába került. S neki nem volt más kapaszkodója a kiúthoz: - Nem voltam tudatában a cselekedetemnek, Imperio varázslat hatása alatt álltam. Nem emlékszem, ki sújtott ezzel az átokkal. - Az igazság más volt persze. Igen, megpróbált megszökni, vagyis kis egérutat nyerni, mert nem volt más választás, de a kis Cary és Becky... Minden éjjel kísérti őt sikolyuk hangja. Nem tehetett semmit értük, nem hagyták. Ahogy a lányait megkínozták, a látványával őt is kínozták. És még csak azóta sem mehetett be a Szent Mungóba! A lövés meg… azután érkezett meg az Varázsbűn-üldözési Kommandó. Visszatartotta őket, szüksége volt egy kis időre, de nem a saját szökését próbálta elősegíteni... Valahogy ki kell jutnia innen. Muszáj. A lányai miatt. - Tagadja, hogy megpróbált megszökni a Varázsbűn-üldözési Kommandó elől? - Nem, nem tagadom. - Tehát mégiscsak tudatában volt tettének, különben nem kísérelte volna meg a szökést. - Addigra az átkot feloldották... - Milyen szerencsés véletlen, hogy addigra feloldották. - Jegyezte meg gúnyosan a miniszter. - Kimutattuk, hogy az utolsó varázslatok, melyek az Ön pálcájából származnak, a megnevezett tiltott varázslatok, valamint mind a pálcán, mind a fegyveren megtalálhatóak az Ön ujjlenyomatai. S csakis az Öné. Mivel magyarázza ezt? - Ám mielőtt ő megszólalhatott volna, Dumbledore emelkedett szólásra. - Felhívom a testület figyelmét, hogy azokat a varázslatokat elkövethették a Lady pálcájával, de példának okáért kesztyűben. A jelen lévők közül is sokan viselnek kesztyűt, hűvösebb napokon magam is igen kedvelem és aznap este tavaszhoz képest szokatlanul csípős idő volt. S persze valaki azért is viselhetett kesztyűt, hogy a gyanút a Lady-re terelje. - Az Auror Parancsnokság nem talált más jelenlévőkre utaló nyomot a helyszínen, hacsak nem feltételezzük, hogy kesztyűt húztak a lábaikra is. - Valóban különös lenne, de nem lehetetlen. De azt is vegyük figyelembe, hogy legalább ilyen súlyos bűntettek alól nem egy varázslót és boszorkányt is felmentettek Voldemort bukása után, mivel az Imperio-varázslat nem kimutatható. - Pontosan ez az! Mi ad garanciát a vádlott szavaira? - Itasson vele igazság-szérumot. Ismerek egy kiváló bájitalkeverőt, ha kívánja, üzenek neki. Ám nem látom be, miért lenne erre szükség. Ha a Minisztérium nem felejtette még el, mennyi mágikus ereklyét kutatott fel a vádlott az Önök számára, nem egy olyant, amelyeknek még csak a létezésében is a legtöbbünk kételkedett. Voldemort ellen is mindig kiállt, sosem adott okot arra, hogy kételkedjünk abban, melyik oldalon áll. Az intézményből több tanút tudnék beidézni – nem egy jelen van most is a teremben -, akik vallanának a Lady Minisztériumhoz kötődő hűsége mellett, továbbá mennyire odaadó anya és hogy nem egy árvaházat évente rengeteg fonttal támogattak férjével, s ezt férje korai halála után is folytatta. Habár a körülmények rá vallanak, de a tettek maguk nem, s számos hasonló esetet kellene újratárgyalniuk, ha az Imperio-varázslat hatását kétségbe vonják. - Tekintetével az igazgatót figyelte, míg az beszélt, s látta, miként tekint rá több boszorkányra és varázslóra a teremben, mintegy tőlük remélve egyetértést, támogatást. Míg az igazgató beszélt, szinte a lélegzetvételt is hallani lehetett, de most, hogy elhallgatott, mint egy megbolydult méhkas, jószerivel zümmögött a terem. Majd felhangzottak a miniszter kalapácsütései, amelyek elcsendesítették a termet. – Kik szavaznak a vádlott bűnössége mellett? – A dörgő hangú kérdést sok kéz magasba emelése követte. Túl sok kéz. Túl sok. Nem ítélheti el őket, a körülmények ellene vallanak, ő is így szavazna. De hogy fog így a lányaihoz visszajutni? S hogy fog azokra vigyázni? – És kik szavaznak arra, hogy a vádlottat mentsük fel? - A Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztály vezetőjének kérdését követően még két tucat kéz emelkedett a levegőbe. A sorokon izgatott morajlás futott végig ismét. Sok kéz volt ez is, annyira sok, hogy a szavazást talán csak egy kéz döntötte el, hogy melyiknél emelkedett fel. – Lady Agnese Geneve Aloise Yermouth, negyvennyolc a negyvenhét ellenében felmentjük minden vád alól. Ám el is bocsátom a Minisztérium szolgálataiból. Végeztünk. - Akkorát döngött a kalapács az asztalon, mintha puska sült volna el, a miniszter láthatóan bosszús volt és sokan így távoztak a teremből, míg páran rámosolyogva gratuláltak vagy csak éppen biccentettek. Egy vaku fénye is a képébe villant. A terem megbolydult, de ő még ott ült csendesen a székben, s két-három percbe is beletelt, mire észbe kapott, hogy a láncok időközben leomlottak róla és összetekeredett kígyóként hevernek lábai mellett, de immáron nem csuklóin és bokáin. Ősz árnyék borult rá, s felpillantott Dumbledore-ra. - Jöjjön kérem, beszélnünk kellene. - Tudom, miről fog kérdezni... - Nincsenek tévképzetei, tudja, hogy a felmentése egyedül ennek a varázslónak és tekintélyének köszönhető. Már az sokat eldönthetett, hogy a védelem tanújaként ő lett megnevezve. Adósa lett, még ha kéretlen segítség is volt ez, de feláll a székből és követi az idős varázslót... ... Nem kérdezte hova mennek vagyis hova hopponálnak, tudja, hogy olyan helyet választ Dumbledore, amit megfelelőnek tart és hogy ne kérdezze, mert úgy is kiderül, mirefel ez az egész. - Nem volt alkalmam még kifejezni jókívánságaimat a kislányai miatt, remélem, hamarosan felgyógyulnak... - Köszönöm. - Ingerült, már-már bosszús kifejezés fut át a Lady arcán. Nem kérdez rá, hogy Dumbledore mit hisz az eset kapcsán. Úgy véli, az igazgató tudta azt is, amit megtudott Agnese az aurorról, akit megölt, különben nem állt volna ki a Lady mellett. - Az utolsó varázslat a pálcában, az Evapores... Azt kegyed varázsolta már. Biztos helyre tette? – nem mondta ki Dumbledore, de Agnese tudja, hogy mire vagyis mikre céloz. - Az elmúlt heteket az Azkabanban töltöttem, de úgy vélem, tudnánk róla, ha valaki rájuk talált volna. - Bárhol is van... - Kezdett bele Dubledore, s az a kényelmetlen érzése volt Agnese-nek, hogy a varázsló pontosan tudja, hol is van az a bárhol. - ...tudok egy biztonságosabb helyet... - A Roxfort, igaz? - Vág a szavába, s kérdése is csak költői kérdés. - Bocsássa meg, hogy ezt mondom, de az elmúlt évek azt mutatták, nem tudja pontosan, mi van az iskolájában: ősi titkok vannak még ott elrejtve ősi titkos termekben. Habár ez a része nagyon is érdekelne, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy okos dolog oda vinnem őket. Egyes varázslatok hatnak egymásra, s ezekben nagyon erős a varázslat. Veszélyes lehet a diákokra, és a tanárokra egyaránt. Ha csak egy is kiszabadul... - Valóban megvan a veszélye, de még mindig ellenőrzöttebb keretek között tudjuk védeni, mint a jelenlegi helyén. - Úgy érti, Ön tudja őrizni. - Nem egészen. Míg kegyed az Azkabanba volt bezárva, a Mágiaügyi Minisztérium elfogadta az oktatási tervet, melyben további képzéseket indítanánk a Roxfortban a hét év után. Az egyik közöttük az ereklyevadászat, s így nemcsak biztonságos helyen tudnánk a könyveket, de szükségünk is lenne egy tapasztalt tanárra. - Az igazgató hagyta, míg a Lady átgondolja a lehetőséget. Még ha tudták is mindketten, hogy nincs más lehetőség, azért jól esett egy hosszú pillanatig a kicsinyes öröm, hogy akár vissza is utasíthatná. - Gyakorlati képzést kíván... és gyakran a Roxfort területén kívül. - Mivel felnőttekről van szó, megoldható. - Mosolyodott el az igazgató győzelmének örülve, miközben azt figyelte, mennyi ősz hajszál keveredett a selymes szőke hajba az elmúlt hetekben. Vagy azon az este, mert lehet ez inkább annak a folyománya, s nem az Azkaban vendégszeretetének számlájára írható. Időközben felértek egy domb tetejére és Agnese is elmosolyodott. - Bátorkodtam a csomagjait ide hozatni… - Hallotta még az igazgató hangját, miközben a dombtetőről a szemük elé táruló iskola épületét és a hozzá tartozó birtokot szemlélte…
A hozzászólást Agnese Yermouth összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-07-11, 21:01-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Agnese Yermouth 2014-12-07, 14:27
Elfogadva!
Hát azt a kurva jó életbe... Nagyon komoly kari. Borzasztóan tetszik, hogy ennyire részletes, és szépen kifejtett novellát írtál hozzá, talán nem is láttam ennyire kicsomagolt karit az oldalon, szóval nagy gratuláció^^ A PB választás tökéletes hozzá, és már csak arra vagyok kiváncsi, láthatja-e a lányait, vagy hogyan alakul a sztorija, mert itt most el van vágva a dolog Foglalózz, és már mehetsz is játszani^^