2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Elég sok olyan Griffendéles van, akikkel sosem beszéltem, ennek több oka is lehet. Egyrészt az alkalom hiánya, a másik pedig a nagy korkülönbség miatti távolságtartás - aminek persze nincs igazán alapja, de ritka, hogy elsősök ötödikesekkel kezdjenek el beszélgetni minden különösebb ok nélkül. Most is az utóbbi helyzet áll fenn, hiszen Maya hetedikes, jövőre már egyetemista lesz, vagy nem is jár majd ide - attól függ akar-e továbbtanulni. Én pedig harmadikosként még az RBF-en sem vagyok túl, és az érdeklődési körünk is egész más - sosem látnának divatmagazinnal a kezemben, én maradok a regényeknél, ahogy most is. - A címe Átváltozás. Romantikus akciótörténet, egy középkori boszorkány történetét meséli el aki a máglyahalál elől menekül. - felelem felé fordítva a könyv borítóját, amin egy barna hajú fiatal boszorkány a pálcáját az ég felé tartva áll egy égő máglyán. Nem valami vidám történet, de úgyis boldog vége lesz. Az alapfelállás egy mugliszülők gyermekeként született boszorkány, akire máglyahalál várna a középkori muglifelfogás szabályai szerint, de egy kvibli fiú - aki a szüleitől többet tud a varázslókról mint maga a lány - megmenti és ezek után együtt próbálnak eljutni egy biztonságos varázslócsoporthoz. Természetesen ki van dolgozva a lány ismerkedése a mágiával, ahogy lassan megtanulja használni az erejét és persze a szerelmi szál sem maradhat ki a két főszereplő között, aminek szintén könnyen kikövetkeztethető a vége. Bár nem vagyok a magazinok híve azért a kölcsönös érdeklődés illeme megragadt bennem a szüleim által, így kíváncsian pislogok az ölében lévő újság felé. - És te mivel múlatod az időt? - ha már megszólított, akkor nem fogom csak úgy lerázni, hiszen mi okom lenne rá? Barátokra mindig szüksége van az embernek, és jól esik néha csak úgy elbeszélgetni valakivel, akiről valójában semmit nem tudok.
[color=silver] Nem voltam túlságosan meglepett, amit kérdezett és így csak mosolyogva biccentettem felé. Még mindig, a bátyámon kattogott az agyam, ha így viselkedek néha. Általában rendes kislány vagyok, de amióta itt vagyok Roxfortba korántsem vagyok, olyan tesznye hogy szét vannak dobálva a cuccaim, igaz otthon sem szoktam szétdobálva hagyni a cuccaim de így most még úgy sem. Kedves mosolyomat a lány felé irányítottam és így beszélgettem vele. Ránéztem a könyvre majd megkérdeztem, hogy mit olvas. -Mit olvasol? Persze, ha szabad kérdeznem-Mosolyogva kérdeztem Lilyt majd kicsit fürkésztem a lány, hogy jobban megismerjem. Igaz tényleg nem beszéltünk egymással, és nem is tudom miért. Attól függetlenül, hogy egy házban vagyunk, még soha semmilyen körülmények között nem beszéltünk. Most pedig, itt az ideje hogy a saját lábamra álljak mivel, hogy szeretnék szerezni, egy jó barátnőt. Jó..mondjuk más házakból is vannak barátaim, de saját házból?? Még nem volt, rá esélyem hogy valakivel összebarátkozzak. Mások esetleg talán félreértenek engem, mert azt hiszik hogy egy szánalmas csajszi vagyok és sok más jelzőt mondhatnak rám. Persze ez koránt sem igaz, mert nem tudják hogy milyen volt a kiskorom mi éltem le régen a bátyámmal és a szüleimmel? Amikor, ezen gondolkozok néha elszomorít engem..de, nem baj mert most a jelenbe vagyunk és nem szabad sose a múltra vissza gondolni, mert ez csak elszomorító emléket hagy maga után. Természetesen tényleg szeretnék, már egy jó és igaz barátot mert manapság már nem lehet ezt mondani. De hát, ez van. Ezt kell szeretni és semmi mást. No mindegy addig is a lány válaszára várva mosolyodtam el újra.
Nem akarok felkelni. Ez az első gondolatom ébredés után szinte minden nap, de most, hétvége lévén engedhetek is a ágynak, hogy még fetrenghessek egy kicsit. Ilyenkor aludni már nem tudok, és egy idő után a henyéléstől is elmegy a kedvem, így végül mégis feltápászkodok, és nagyjából összeszedem magam. A hajamat rendesen elaludtam, de most nem vesződök vele túl sokat, ha nem áll szét mint egy szénaboglya már elégedett vagyok. Ma nincs kviddicsedzés, és valami csoda folytán tanulnivalóhegyek sem várnak rám, tehát gyakorlatilag egész nap szabad vagyok. Ennek megörülve fogok egy könyvet és levonulok a klubszobába, ahol már lézeng azért pár ember, tanulnak, beszélgetnek, vagy egyedül ücsörögnek a tűz előtti kanapén, amit én is kinéztem magamnak. Egy hetedikes lány - Maya a neve, ha jól tudom - foglalta el a helyemet, ölében magazinnal, szóval Ő is olvasni jött. Nos, elég nagy az a kanapé, csak elférünk rajta ketten - gondolom én és leülök mellé. Kicsit meglep mikor rám köszön, nem emlékszem, hogy beszéltünk volna korábban, de hát itt a lehetőség. A könyvem meg várhat. - Helo. - mosolygok rá. - Nem zavar, ha én is ide ülök? - kérem utólagos beleegyezését. Kedves lánynak tűnik és remélem, hogy nem csalódok. Nem tudok róla sokat, csak a keresztnevét és, hogy melyik évfolyamra jár, de talán most jobban megismerem. Sosem láttam még ilyen közelről, így most meg kell állapítanom, hogy a szeme is olyan sötétbarna, mint a haja. Szép arca van, nem túl feltűnő és mégis kicsit különleges. Kíváncsi lennék, hogy nézett ki mikor annyi idős volt, mint én. Vagy, hogy fogok én kinézni négy év múlva? Ez utóbbit biztos megtudom, de várni kell még rá egy kicsit - pontosan négy évet.
Még jó, hogy hétvége van, mert lusta vagyok ilyenkor felkelni nemhogy még felöltözni. Csodaszépet álmodtam, és mosolyogva mentem felöltözni és a többi apróságokat megcsináltam. Elővettem a tanulni valómat, és elkezdtem megcsinálni majd egy jó fél óra múlva megtanultam mindent. Még jó, hogy a magazinomat hoztam magammal és leültem a tűz mellé és olvasgatni kezdtem megettem a megmaradt minden ízű drazsémat. Sajnos folyton a bátyámon kattog, az agyam és másra sem tudok koncentrálni mit rá. De, valahogy azt gondoltam felnőtt ember nem fog kalamajkákba bonyolódni, másrészt meg okos és remélem kitudja magát húzni a pácban, mert legtöbbször engem is segített. Valamikor ki be járkáltak az emberek a toronyba és általában megszoktam őket nézni, hogy kicsoda és valamikor rájuk vetek egy-egy pillantást. Elmélázva gondolkodtam a magazinomon kívül, hogy csak a tüzet néztem, ahogy lobog és észre se vettem, hogy mellém ültek. Egy szőke hajú lány és háztársak vagyunk. Meglehetősen gyakran látom. ezt az arcot és elméletileg még a nevét is említették ha jól tudom. Cameron Caster húga Lilly Caster nagyon szép neve van irigylem. Majd megfordultam és megszólítottam. -Szia!-Kedvesen mosolyogtam hozzá, mert szerencsére jó hangulatom van. Letettem a magazinom és egyenesen a lány szemeibe néztem. Milyen szőke és még a szeme is szépen ragyog, biztos minden fiú csak rá néz n jó, de van olyan amikor rám is rám néz. Ott van pl. Simon ő le sem tudja venni rólam a szemét, de hát ez van és mindig mosolyogva nézek mindenhova. Majd kíváncsian várom a lány válaszát.
A hozzászólást Maya Jones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-02-14, 11:14-kor.
