2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan."
Főkarakter: Főkarakter - Luna Lovegood Teljes név: Lena Youngmay Születési hely és dátum: 1981. május 18. Banbury, Anglia Csoport: Hugrabug Patrónus: Hófehér vadászgörény Évfolyam: Ötödik Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret - Kiemelkedő, Bájitaltan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Hm... ezt igazán nem egyszerű megfogalmazni. Mondhatnám, hogy egyszerű lány vagyok, normális élettel és ennek fényében normális jellemvonásokkal, de már a normális élet sem stimmel, szóval a többi sem. Alapvetően nyugodt típus vagyok, csak valahogy néha belém bújik a kisördög, de nem igazán lépek át bizonyos határokat, legalábbis eddig ez sikerült. Nem vagyok túlságosan nagyhangú, inkább csak, ha már feloldódtam, szóval főként a barátaimmal. Egy kicsit talán nehezen nyitok az ismeretlen felé, vagy ismerkedem, olyankor határozottan zavarban tudok lenni, ami azt hiszem a miatt van, hogy elég erősen a magam kis világában éltem eddig. Egyébként szeretek a barátaimmal lógni, bulizni, bár nem vad módon, csak úgy lazán. Inkább ülök be valahova meginni egy teát, és beszélgetni, de talán ez életkori sajátosság is, bár nem hiszem, hogy nagyon elvadulnék idősebb koromra. Nem vagyok egy züllött típus. Nem volt gondom eddig a sulival, vagy a tanulással, bár az utóbbi két évben állítólag kissé romlott az átlagom, de... én ezt nem fogadom el csak úgy. Egyetlen hibám van, mégpedig, hogy imádom a tüzet. Ez valahogy félrement bennem. Az, akivel olyasmi történik, mint velem általában retteg a veszélyforrástól, én pedig a szerelmese lettem. Tudom, hogy nem kellene, de egyszerűen imádom a lángokat, ahogy a vörös és a narancs egymásba olvadva táncol és könnyedén emészt fel szinte bármit... Erről viszont nem tud senki, de tényleg senki... szerencsére legalábbis mindeddig sikerült titokban tartanom. Nem akarom, hogy ennél is különcebbnek tartsanak. Bőven elég az, hogy Hugrabugos lettem. A nagy álmok, a nagy vágyak... erre bekerültem az átlagosok közé, akik között alig van kiemelkedő, szóval... enyhén szólva is letört a dolog az elején, de már sikerült feldolgozni és valahogy el fogom érni, hogy én legyek az, aki majd a kivétel lesz. Mert én valaki akarok lenni, tényleg VALAKI, így nagy betűkkel!
Megjelenés
Szőke göndör - én úgy mondanám néha kezelhetetlen - haj, kék szem. Viszonylag vékony vagyok, és nem túl magas, 165 centi. Nem panaszkodom, sosem akartam nagyobb lenni, szóval jó nekem így. Szeretem a divatos ruhákat, és van is belőlük épp elég, hogy gyakran váltogathassam őket. Azt hiszem ebből adódik az is, hogy imádok vásárolni, állati sok cipőm és táskám van, konkrétan kellene egy külön szoba a cuccaimnak, hogy bármikor átláthassam őket. Általában visszafogott sminket hordok, kivéve, ha mondjuk buliba megyek, de azért akkor sem esem nagy túlzásokba. Mit is mondhatnék még? Nem öltözöm túl kihívóan, de azért megmutatom, hogy nézek ki, ha már van mit, ellenben felettébb látványosan és színesen. Szeretem a színeket, mindig is imádtam őket, anya szerint már kiskoromban is folyton lesni kellett, mikor dekorálom ki a fél lakás a filceimmel, amikor pedig a mágia is elkezdett tengeni bennem... El se tudod képzelni, hogy milyen sikítófrászt kapott a nővérem, amikor élénk piros hajjal indult el egy buliba és még csak nem is tudott róla...
Életed fontosabb állomásai
- Lenaaa! Anyu, már megint ezt csinálta! Az összes barátom rajtam nevetett, mire észrevettem! Igazán nem tehetek róla, de tényleg nem. Nancy mindig is sokkal komolyabb volt nálam és mióta a Roxfortba jár... hát komolyan az agyamra megy a folytonos villogásával. Legalább nyáron egy kicsit megviccelhetem, amit persze ő nem tolerál túlságosan. Egyébként sem szándékosan változtattam kékre a szemöldökét. Egyszerűen csak... hát így jött ki a lépés, mert mérges voltam rá, miután úgy bevágta a szobája ajtaját, hogy leesett a kedvenc képem a falról. Nem sokon múlt, hogy nem tört ripityára. Ha az ágyam nem pont alatta van... Szóval idegesít, amit mostanában művel, pedig én is megyek, ebben az évben már én is kezdek, de ő mindig csak nagyzol, mert egy évvel idősebb nálam. Nagy cucc! Egy év semmiség, nem kéne ilyen nagyon felvágnia vele. De azt hiszem kicsit előre szaladtam kedves olvasóm, meséljek magamról bővebben is? Szóval úgy néz ki, hogy van egy anyukám, egy kissé flúgos nagynéném és egy nővérem. Apát nem ismerem, sose találkoztam vele és anya nem is igazán mesél róla. Kérdeztem már nem is egyszer, de azt mondta, hogy ezzel ne foglalkozzak, mert nem számít, az apámat vegyem úgy, hogy nincs és kész. Nem mondom, hogy ez kifejezetten nagy boldogsággal tölt el, de mégis mi a fenét tehetnék? Ki csak nem szedhetem a fejéből a válaszokat, bár... Na jó nem, ő sajnos észrevenné, hogy miben sántikálok. A nővéremet még át lehet verni, de anyát esélytelen. Tipikus varázslócsalád vagyunk, bár nem tudom, hogy egy varázslócsaládnál számít-e bármi tipikusnak. Általános dolog volt már kiskoromtól fogva nálunk a mágia, úgyhogy ezzel nem volt különösebben gondom, nem lepett meg az, amikor én is elkezdtem érdekes dolgokat művelni. A nővérem mindig is utált. Nem tudom miért... tényleg nem. Ő persze Griffendéles és ezzel is mindig felvág, hogy bátor és erős, én meg olyan elvarázsolt és fura vagyok, mint Bonnie néni, pedig ő se fura, csak... vannak felettébb érdekes gondolatai. De mégis miért kéne mindenkinek egyformának lenni? Az úgy unalmas! No szóval azért ettől függetlenül még Nancy-t is szeretem, meg úgy általában a családomat, meg az életemmel sincs különösebb bajom. Egyetlen kis... mondhatni defektem van. 5 voltam, amikor sikerült kiborítani a nővéremet... hát nem kicsit, mint mindig. A kedvenc babájának picit átrendeztem a frizuráját, értsd kapott egy csomó festéket, és annyi gumit, hogy képtelenség volt kiszedni, és nem volt más ötletem, mint hogy levágjam a haját, szóval kissé kiakadt rám. Szó szerint kirugdosott a házból, én meg persze a ház mögötti fészerbe menekültem, mint mindig ilyenkor. Ott annyi minden van, csomó érdekes dolog, igazi kis kincsek, no meg Bonnie néni főzetei. Anya mindig mondja neki, hogy ne ott tárolja őket, de hát ők is csak ugyanolyan testvérek, mint mi, és nem igazán vannak általában egy véleményen. Szóval az egyiket kiborítottam, aztán még egyet és mire észbe kaptam már lángolt az egész. Anya szerint kész csoda, hogy pont akkor ért haza, mert simán bent éghettem volna. Ma már csak az a kis folt árulkodik az eseményekről, ami a lapockámon bújik meg. Nem is teljesen folt, inkább egy vékonyabb vonal, ami a gerincemtől tart, majdnem a vállamig, jó tíz centi. Ott esett rá az egyik forró deszka. Rég volt, igazából én már alig emlékszem rá, de aztán csak még rosszabb lett a kapcsolatom a nővéremmel. Talán... bűntudata van? Viszont azóta valami talán elpattant bennem. Egyszerűen megigéz a tűz... nem tehetek róla, komolyan imádom. Az erejét, a melegét, a színeit... a piros és a narancs, ahogy táncolnak a lángok a szélben... hát nem mesés?
Gondolom ebből már sejted kedves olvasóm, hogy az életem nem volt éppenséggel unalmas és eseménytelen. Amikor pedig bekerültem a suliba, hát minden csak még inkább a feje tetejére állt! Annyira... annyira drukkoltam, hogy Griffendéles legyek én is, aztán a Hollóhát volt a sorban. Mardekáros nem akartam lenni, de a Hugrabug... hát most komolyan? Persze értem én, hogy hűség, meg becsület, de... Hugrabug? Én ennél több akarok lenni, kiemelkedő. Mondjuk... mondjuk énekes! Vagy híres ruhatervező, esetleg... értek a bájitalokhoz is, mint Bonnie néni. Olyan sok a lehetőség és én nem akarok eltűnni a süllyesztőben és átlagos lenni. Túlságosan sok minden érdekel, bár lehet hogy épp e miatt kerültem ide, mert még magam sem tudom, hogy miben lehetnék kiemelkedő, de rá fogok jönni, még van időm, van még a suliból két év. Nem mondom, hogy könnyen ment a beilleszkedés, de azért sikerült ismerkednem, barátkoznom és... aztán jött Nick. Oh, hát bennem aztán fel sem merült, hogy egy ilyen srác észrevehet engem és persze a nővérem szerint irreális is az, hogy én, meg ő... és milyen baromi nagyot tévedett! Szeretem, de komolyan, csak ugye ő azért mégis csak helyes és menő és Griffendéles, Nancy meg elég gyakran szokott mondani nekem mindenféléket. Persze hazudik, mindenki tudja rajtam kívül, de hát a nővérem, és nem gyanakszom rá mindig alapból, hiába kéne. Szóval rémes dolog, hogy külön házban vagyunk, én nem mehetek be a klub helységükbe, a nővérem szerint pedig ő ott tök jól el van mindenkivel, és imádják a lányok és... Érthető, ha féltékeny vagyok nem? Átlagos vagyok, csak egy... Hugrabugos, ő pedig azért ennél sokkal több. Griffendél, oroszlánok, ők... ők sokkal többek, rájuk felnéznek, miközben én csak egy kis csaj vagyok, akinek van egy flúgos nagynénje, egy idegesítő nővére és nincs benne semmi különleges, mert még mindig nem tudja, hogy mit akar kezdeni pontosan az életével. Talán az is baj, hogy sose volt előttem jó apafigura, tehát normális férfi kép, hogy anya szerint a pasik megbízhatatlanok, hiszen az én apám is lelépett... Nem akarom én mindezt folyton rajta levezetni, de hát ez van, ha szeretsz valakit és őt sokan bírják. Nem akarom én kisajátítani... na jó, de egy kicsit épp ezt akarom.
