2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Karakteredre jellemző idézet"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Ide jön a karaktered teljes neve Születési hely és dátum: 1978.02.14, New Hampshire Csoport: Hollóhát Patrónus: Gőte Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam (Tanár-szak) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Csokibéka varázskártyák országos bajnok
Jellemed kifejtése
Gyerekkoromban javírhatatlanul romantikus lúzer voltam, de kellett pár pofáraesés ahhoz, hogy igazi macsó lehessek. Talán erre mondják azt hogy ami nem öl meg, az megerősít, hálásnak is kéne lennem főleg annak a pár cafkának, aki összetörte a szívemet, de inkább nem gondolok rá, és élem világomat. Most már jól menő, sikeres, sármos pasi vagyok, aki előtt nincsen akadály, régen kivertem a fejemből a hülye érzelgős gondolatokat, csak a mának élek, azt csinálok akivel csak akarok, és nem érzek nyomást miatta. Igazán sajnálom, hogy ha ezzel megbántok valakit, de őszintén szólva nem érdekel, magyarázzák meg annak, aki korábban belőlem is hülyét csináltak. Ez nem mentség, nem foglalkozom a dologgal. Ha kell, akkor gyengéd vagyok, ha erre vágyik valaki, azt mondom, amit hallani akarnak, magamról szinte sosem beszélek. Jólnevelt vagyok, nem rontom el az estét a rosszul irányzott felesleges bókokkal, inkább azt éreztetem, hogy nélkülözhetetlen vagyok, erre jobban kapnak a csajok. Minden más csak uncsi, uncsi, uncsi. Egyetlen szívás a dologban, hogy eléggé megtetszett valaki, de pasija van... Le fogom nyomni a kis szarost!
Megjelenés
Nem a születési adottságaim tesznek azzá, aki vagyok. Átlagos szív alakú arcom van, sötét hajjal, és fekete szemmel, ám mára már pontosan tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy felturbózzunk valakit. A hajam mindig a legújabb divat szerint, izléses kis borosta, tűfejnyien csillogó fülbevaló, így néz ki, amit nyak felett látsz. Nyak alatt már sokkal több munkám van a dologban. Évek óta napi több edzéssel alakítottam ki a testem olyanra, amely ma a legtöbb nőnek igencsak szájtátó meglepetést okoz. Konditerembe nem csak járok, nagyon is komolyan edzek, illetve a küzdősportok közül a kempót részesítem előnyben, mert nemcsak férfias, az állóképességet is nagyon próbára teszi. És mi az ami takarja e csodát? Adok a külsőmre, ezért az elegáns és sportos öszeállításokkal, már amennyire az iskola ezt megengedi. A lábaimon márkás bőrcipő, ráadásul méregdrága óra figyel a kezemen. Az ékszerekkel csinján bánok, nehogy valaki azt higgye, hogy az erősebb nemhez vonzódom. Szóval maradok a szolid, de csinos karkötőnél, és egy izléses nyaklánc. Az illat ami körülleng, amolyan finom édeskés, de mégis férfias illat.
Életed fontosabb állomásai
Az életem nagyon is unalmasnak indult, egy olyan világnak, amiből csak kitörés lehett a vágyam. Poros kiváros, ahol nem történik semmi. Engem valahogy mindig a játék vonzott, a stratégia, kicsiként a logikai feladványok voltak a mindenem, saját kártyajátékokat találtam ki, amikkel aztán másokat szórakoztattam. A bájos pofimon kívül semmi igazán ütős nem volt bennem, naív voltam, és félszeg. Egy dologban mégis határozott. Nyaggattam a szüleimet, hogy Párizsba, ahol nagyobb a világi élet. Sokáig könyörögtem, makacskodtam, és végre kötélnek álltak, bár úgy vélték, hogy rendes emberként nekem valami rendes melóval kéne foglalkoznom, mint az aurorkodás, vagy a minisztérium, ám ez a csokibékás gyűjtögetős kártya lett a mindenem. Leköltöztünk hát a fővárosba egyre ügyesebb lettem a kártyajákban, s mire megkaptam a Beauxbatons-os levelet, már buzgón jártam versenyekre is, ahol egyre szebb eredményeket értem el. A bentlakásos iskolában sem nagyon mit tudtam kezdeni a lányokkal, valahogy nem voltam egy kezdeményező alkat. Talán így figyelt fel rám a lány, aki mint kiderült, hülyülni akart, rajtam köszörülni a nyelvét a barátnőivel. Én azt hittem, hogy érdeklem őt, és tényleg van értelme annak, hogy együtt vagyunk. Túlságosan akkor a tanulásra koncentráltam, hogy a szüleim kedvében járjak, akik azt akarták, hogy legyek jó tanuló a francia varázslóképzőben, majd utána foglalkozhatok a csokibékákkal. Igazi Clark Kent voltam a sok igazán laza francia között, még a szemüveg is stimmel. Amikor kiderült, hogy átvert, akkor kissé összeomlottam. Egymás után téptem szét értékes kártyagyűjteményem lapjait. Másnap már nem is mentem iskolába, mert fülig bele voltam zúgva, de nem tudtam volna elviselni, hogy örökké rajtam röhögjenek, szégyenemben hazautaztam komoly betegségre hivatkozva. A szüleim ezúttal bólintottak, és továbbköltöztünk, ezúttal Londonba, a cél a Rorxfort volt. Az alapképzés hátralévő éveiben felhagytam a csokibéka kártyákkal, de nem is próbáltam annyira görcsösen mindenkinek megfelelni, csak magamat adtam, amikor egy tapasztalt, jó fej csaj meghallgatott, beavatott abba, mire is buknak igazán a csajok, hogyan lehetek rossz, akire mindenki vágyik. Nem voltunk sokáig együtt, de hálás voltam neki. Amikor elérkezett az egyetemi rendszer, már elég menőnek hittem magam. Rengeteg lány volt, én pedig egyre bátrabban ismerkedtem, néha elég volt egy félmosoly is, és már jöttek a szobámba. Egyre vagányabban öltözködtem, megtanultam élni a tehetséggel, a tanári pedig csodás választás volt, hiszen a kommunikációról rengeteg esik. Az iskola mellett rendszeresen lejártam edzeni, hogy külsőleg is úgy nézzek ki, amit sikerrel lehet bevetni bármilyen bombázó esetén. És aztán jött a totál szívás. Hogy lehetek olyan barom, hogy megint beleesek valakibe? Ráadásul olyanba, aki egy másik pasival fut? Nem is nagyon beszéltünk, egyszer összeütköztünk a tornyokba vezető lépcsőknél, vetettem rá egy csábos pillantást, amit csak zavartan viszonzott, de semmi egyéb reakció. Basszus! Én meg nem bírtam kiverni a fejemből, megszállottan kezdtem utána kajtatni, és azt vettem észre, hogy más lányok már nem is érdekelnek. És nem pusztán a megszerzési vágy a lényeg, megint úgy éreztem magam mint a kiscsaj esetén még gyerekkoromban. Száraz a torkom, hevesen ver a szívem, nem tudok se enni, se aludni. Andie... Csak ez a név jár a fejemben...
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. .....................................................................................................