2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ha azt feltételezném, hogy az ölelkezés és a túl áradó szeretet az Én reszortom, akkor hazudnék. A legközelebbi rokonaimnak sem hagytam, hogy agyon nyomorgassanak és megpróbálják velem elfeledtetni azt a bűntudatot ami lassan 12éve kínoz. Mégis Lanához másképp álltam hozzá, olyan volt nekem, mint egy hős, ki nehéz csatát vívva kitűzi a zászlót a legmagasabb fokon! A nyakláncunk is a két nővér felemelkedését tükrözte. A sejtelmes ragyogás pedig a két szív egykénti működését, az összetartozást! - Tényleg, hogy a fenébe kerülök ide? - kérdeztem megrökönyödve - Ha azt mondanám meg akartam keresni a 7 fejű sárkányt elhinnéd? - A lehető legkomolyabb tekintettel próbáltam elviccelni a béna pillanatot! De tudtam, hogy nővérkém is ugyan így állna a most kialakult helyzethez.
- Ezüstösen csillámló dolgot? Az omniszkópon keresztül láttam ugyan ezt! Ezért is indultam a keresésére! Teliholdkor, főleg e-tájt, ritka kincseket rejthet! Talán egy... - Nem mertem biztosat mondani, így inkább nem fejtettem ki bővebben. Összecsaptam a kezem, hogy kicsit megdörzsölgetve ellen álljak az egyre hidegebbre forduló időjárásnak. A holdat fekete gomolyfehők veszik körűl, a sűrű köd pedig egyre alább száll. Félelmetes hangok moraja hallatszik az erdő legmélyebb, legsötétebb részéről, ami egyre jobban elnyel minket. Ekkor vettem csak észre, hogy Lana szorítja a talárom ujját és egyre bentebb húz a félelmetes fák közé! Lesöpörtem a kezét és megálltam. - Te mégis mit képzelsz? Hová mész? - Egész halk, pánik szerű hangomon szóltam hozzá, mert féltem felébresztek valami nagy és szőrös lényt! - Csak nem képzeled, hogy Én bemegyek oda? Elment az eszed? Nekem egy unikornis látványa nem ér ennyit! Nagyon szépen kérlek, ne menj tovább! - Összekulcsolt kézzel boci szemekkel kérleltem, hogy forduljunk vissza! Jobb szeretnék inkább a klubhelység kandallója mellett békésen tanulni valamit, mintsem egy vérengző fenevadakkal tarkított erdőben éjszakázzak a házam pontjai fejében!
[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: Scary Forest | SZAVAK: Annyi : D
Alexis a földön gugolt, térdeit elöl összekulcsolva a karjaival, úgy kuporgott az avaros talajon. Mikor a farkas a földre hullt, villámgyorsan eltettem a pálcámat, és hátrafordultam Alexishez. Szegénykém arcából az összes vér kifutott, még a homályos erdőben is jól láttam, milyen fal fehér lett az események hirtelen bekövetkezése miatt. Nyakláncom, a fél csillag, csakúgy mint a másik fél Alexis nyakában, óvatosan ragyogni kezdett, tudatva velünk, hogy érzi hiányzó fele közelségét. Melegség öntött el, mikor szeretett unokatestvéremet szorosan magamhoz húztam. Éreztem, ahogy a légzése fokozatosan lecsillapodik, hogy az öleléstől ő is megnyugszik.
- Jól vagy Maki? - néztem le rá még mindig aggodó kifejezéssel az arcomon. - Te… Hogy a francba kerülsz te ide ilyenkor? - kérdeztem tőle már egy csöppnyi szemrehányással is átitva a hangomat, miután megnyugtatott afelől, hogy tényleg jól van. Jó, nyilván itt megfogalmazódhat az a kérdés is, hogy ÉÉÉN mit keresik itt,... de az most lényegtelen. Amit nekem szabad, azt kisebbnek nem biztos, hogy szabad. Mondjuk ez itt megint elvi kérdés, mert egy bizonyos szemszögből az a pár év nem számított ami köztünk volt, hiszen mindketten diákok voltunk. Így a legegyszerűbb magyarázat marad… Miért voltam én is ott? Mert tilos lett volna kiszökni a suliból, a szabályok pedig azért vannak, hogy megszegjük őket!
Miután eme mini-monológgal a lelkiismeretemet is kellően a helyére tettem újra teljes figyelmemet Alexisnek szenteltem.
- Igazából amikor idelent sétáltam valami csillámló dolgot láttam meg, azért indultam el errefele.. Tudod, hogy mi volt az..? - kérdeztem tőle bizonytalanul. Úgy sejtettem, nem fogja tudni, nekem viszont volt egy sanda gyanúm… Az a fényes csillámlás annyira jellegzetes volt, de csak most esett le a tantusz. A farkas sem véletlenül volt itt, ráadásul telihold van. Arról meg köztudott, hogy mágikusan hat néhány lényre. - Gyere Alexis! - ragadtam meg a kezét, és legnagyobb meglepetésére az erdő egyre sötétebb belseje fele kezdtem húzni. - Megyünk unikornist lesni!
A köd sejtelmes fátyla függönyként takarta el a kilátást, ami az erdőre nézett. Mereven álltam az ismerletbe, nem tudhattam mi vár most rám. Talán meghalok, talán élhetek. Lehet félelembe élem meg unalmas életem utolsó perceit, vagy talán változás szele jő egy kalandos kirándulás amit eddig nem ízlelhettem meg? A hangok az emlékek egyszerre gyülemlettek fel bennem. Mi mindent múlasztottam el? Miért nem tudtam túllépni anya halálán? Miért taszítok el magam mellől szinte mindenkit? És ami a legfontosabb, miért vagyok az, aki most vagyok? Miértek sokasága tört a felszínre, mintha az újabb zörej hallatára az életem pergett volna le előttem. Mostanra világossá vált, a súlyos köd egy vérszomjas fehér farkasnak rejt. De nem merem megölnim. Még ehhez is túl gyáva voltam. Összekuporodtam a kerítés tövébe a térdemet ölelve hajtottam rá fejem, elfogadva sorsom, ma biztosan egy farkas finom vacsorája leszek!
Néhány morgás, néhány durva hang és egy jól irányzott Stupor után, a farkas kimúlt. Felnéztem. Túl ismerős szőke loknik bukkantak elő az éjszakából. Hirtelen nem tudtam, higyjek-e a szememnek, vagy ez lenne a menyország? Feltornáztam magam a piszkos avarról, hogy szemügyre vehessem bátor megmentőmet. Mikor megfordult a látvány magáért beszélt. Egy kis félcsillag alakú ragyogás megvilágította hamvas bőrét, gyönyörű szőke haját, megcsillogtad a hihetetlen szép kék íriszeket. - Lana... - Csodálattal suttogtam unokatestvérem, a megmentőm nevét, majd zokogva a nyakába borultam. - El... sem... hiszed... mennyire örülök most neked! - felnéztem rá hatalmas barna boci szemeimmel. - Megmentetted az életemet! A zokogás lassan elcsitult, s hátrébb léptem, hogy nagyobb teret adjak Lanának, mint amit elvárna tőlem. Nem szerettem túlzottam az emberek közelségét, de néha-néha kivételt tehetek a tulajdon unokatestvéremmel. Hihetetlenül örülem a jelenlétének. A mi kapcsolatunkat nem csupán rokoni szálak kovácsolták össze, hanem a harmónia elemei is. Lana mindigis erősebb személyiség volt nálam, tartotta a hátát ha kell, megvédett ha kell. Ő hordozza mindazon tulajdonságaimat, amik belőlem kivesztek. Ő az én bátrabbik fele... <3
[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: Scary Forest | SZAVAK: Annyi : D
A klubbhelységben nyútozkodtam széjjel éppen az egyik kanapén és fáradtam dumálgattam a haverokkal levezetésül a nap után, mikor borzasztó furcsa érzés tört rám! Najó, annyira nem is furcsa, és az igazat megvallva nem is borzasztó, de na! Nem számítottam rá. Azonnal csokit kell ennem! Ritkán jön rám ez az érzet, de akkor hullámokban bombáz, és úgy érzem, ha azonnal nem eszek valami nagyon tömény csokoládétartalmú valamit, akkor meghalok! Ígyhát kifaroltam a baráti társaságból, és egyre gyorsabb léptekkel siettem fel a lányok hálókörletébe. Ott aztán már szinte térden csúszva érkeztem meg az ágyam mellé, ami alól kiráncigáltam a bőröndömet, és a legrejtettebb zug rejtett zugát feltárva megtaláltam azt a kis táskát - vagy minek lehetett azt nevezni - ami a titkos édességállományom kilencven százalékáttartalmazta. Komoly bűbájok védték a kis erszényt. Jó, nem védő, de mindeféle hasznos hatást elérő bűbájok. Ilyen volt például a tágító bűbáj, amivel gondosan átittam a kis táskácskát. Ennek köszönhetően közel háromszor annyi csokoládé belefért, mint egy jól megtermett bőrönd egyikébe. Csillogó szemekkel, és majdhogynem csorgó nyállal kaptam elő pálcámat, és még mindig a földön térdelve megszabaítottam a védőbűbájtól, amivel szintén eláttam vészhelyzet esetére. Nagyjából könyékig nyúltam bele a kis erzsénybe, ami kívülről elég morbid látvány lehetett. miuátn minden zsebemet teletömtem csokoládéval, nekiindultam, hogy kint a hidegben fogyasszam el magányosan. Ilyenkor erre van szükségem.
Mire kiértem a suliból, az édességek fele már elpárolgott… Átkoztam is magamat, hogy ilyen könnyen párolgó csokikat szereztem be. Éppen egyik szememet behunyva egy sárga Bagoly Berti Mindenízű Drazsét méregettem a teliholdhoz, és megálllapítottam, hogy a drazsé még a Holdnál is nagyobb, mikor szemem sarkában valami halovány villanást véltem felfedezni a Tiltott Rengeteg felől. Fene nagy kíváncsiságom! Egyszer még a sírba visz… Ha a mégnagyobb szám nem teszi meg előbb. Dehát aludni sem bírtam volna a tudattal, hogy nem derítettem ki mi az, így bedobtam a számba az édességet, és vidáman nyammogva robogtam a Tiltott Rengeteg felé.
Teljes némasággal simultam a fákhoz, várva, hogy az a valami, vagy valaki megint megmutassa magát. Léptek zaját hallottam. Furcsa volt, mert nem csak jobb, de bal oldalról is. Pálcámat a kezemben szorítva vártam. Nem féltem, mind szóban, mind pedig fizikailag mindig is remekül meg tudtam védeni magam. Mikor a lépések távolodtak, kikukucskéltam a fa mögül, és kissé beljebb slisszoltam, majd szintén egy fa mögé húzódtam, egyenes háttal nekisimulva.
- Ki van ott? Gyere elő, mutasd magad. Vagy inkább tartsd távol magad tőlem, vagy nem lesz jó vége.- mondta hirtelen egy nagyon ismerős hangocska. Alexis, döbbentem rá hirtelen! Ám mikor a másik oldalról érkező léptek zaja megint hallatszódott, kiugrottam a fa mögül, egyenesen Alexis elé.
-STUPOR! - üvöltöttem teli torokból, mire pálcámból zöld fénycsóva röppent ki, és pont a levegőben szíven találta az éppen ránk támadó nagy termetű farkast.
A legmagasabb torony legfelső szobájában zajlott a péntek esti asztronómia óra. Mikor máskor folyhatott volna, ha nem az éj leple alatt felragyogó csillagok idején. Ez a nap, nem akármilyen eseménynek ad otthon, ezen az estén győzte le az öntelt griffendéles Harry Potter a varázslóvilág legfőbb gonosztevőjét Voldemort nagyurat. Az óra a csillagképek tanulmányozásával telt, s a végén kimehettünk a teleszkópoktól zsúfolt teraszra, hogy elmélyülhessünk a tejútrendszer szépségében. Az égbolttal való komoly kapcsolatom, már egész fiatal koromban elmélyül, mintha megtaláltam volna életem szerelmét. Valami pluszt adott az életembe. Varázst, játékosságot, jókedvet, és oldotta a mindennapok által felgyülemlett feszültséget. A tanórát a csillagképek tanulmányozása adta ki, a végén pedig kimehettünk a látcsövekkel zsúfolt teraszra, hogy végig páztázzuk a tejútrendszer minden égkövét. Csodálattal néztem az eget, de a kezem valahogy mégis Hagrid kunyhója melletti karámokra vitt, ahol békésen aludt a Csikócsőr névre hallgató hipogriff. A mágikus távcső lencséjén keresztül, valami ezüstös dolog csillant. Hirtelen úrrá lett rajtam a kíváncsiság, elemeltem fejemtől a készüléket, s összeszűkült szemmel fókuszáltam a tiltott rengeteg felé. Nem láttam semmit, de akkor is volt ott valami.
Sosem szoktam elkóricálni a tiltott időben, ma viszont mégsem a klubhelységben vittek a lábaim, hanem a telihol által megvilágított félelmetesen ködös tiltott rengetegbe. Testem melengetve, lassan sétáltam a karámok felé. A hideg levegő csípte az orcámat, már bántam, hogy nem mentem inkább a szélvédett, tűz melengette klubhelységbe. A birtok csendes volt, akár a fejemben lévő hangok. Tiltakozniuk kellett volna, nem helyes amit teszek, de sem a jó sem a rossz énem nem léptek színre, Ők is hallgattak. Valami van ebben a Halloweeni levegőben, veszély szagot érzek. Abban a pillanatban, hogy mindez átfutott az agyamon, a hátam mögötti egekbe magasodó fák közül farkas vonyítás hallatszott, majd lábak keltette dobogás. Egy pillanatra a vér is megfagyott az ereimben, úrrá lett rajtam a félelem, pálcát rántottam. - Ki van ott? Gyere elő, mutasd magad. Vagy inkább tartsd távol magad tőlem, vagy nem lesz jó vége. - Rebegő hanggal szóltam a nesz irányába. A testem minden porcikája remegni kezdett. Azt kívántam, bácsak egy mugli horrorfilm forgatásán lennék, nem a valóságban. Próbáltam leplezni félelmem, de nem voltam túl meggyőző. Az ismeretlen árny simán kiolvasta belőlem, egy beszari alak vagyok, egy könnyű préda, akit az égegyadta világon senki sem keres majd.
[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: Scary Forest | SZAVAK: Annyi : D
