Sonia K. Davrov
Főkarakter: Lorena Creswell
Teljes név: Sonia Katerina Vasilissa Davrov
Születési hely és dátum: Szentpétervár, 1977. december 2.
Csoport: Hollóhát
Patrónus: Macska
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Auror szakirány, 9. évfolyam
Képesség: Bejegyzett animágus - hófehér macska ([You must be registered and logged in to see this link.])
Kiemelkedő tudás: Jóslástan - teljesen tehetségtelen, SVK - kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Utállak. Igen, téged, meg téged és még téged is. Ne nézz így rám! Nem szeretem az embereket. Fárasztanak és bosszantanak. Csak kevesen vannak, akiknek sikerül a bizalmamba férkőzni. Zárkózott vagyok, nem szoktam feleslegesen csacsogni, csak ha kell; ugyanis kitűnően meg tudom játszani magam. Nem szeretek az érzelmekről beszélni, inkább a tettek embere vagyok. Hogy okos vagyok-e? A Hollóhátban vagyok, és ezt még megkérdezed? Ez elárulja az intelligenciádat. Persze, hogy okos vagyok, ez az egy dolog, ami miatt a kékek közé kerültem, mert jobb helyem lett volna a Mardekárban. Ne aggódj, ha felbosszantottál, nagyon is kitartó vagyok, ha érdekelsz annyira, hogy számításba vegyelek. Igazat mondok. Nem mindig, de ha igen, akkor az kíméletlen. Szeretet? Inkább csak összetartás... Hogy mi? Mindig ilyen voltam-e? Érdekes... nem emlékszem. Azt hiszem igen. Vannak akik azt mondják nem. Barátok, akik régen voltak. Szerintük változtam... én nem értem miről beszélnek.
Néha elbizonytalanodom, félelem lesz úrrá rajtam, kétségek. Valamiféle hiányérzet, és a vágy, hogy szeressenek. A kedves gondolatok, a mosolyok, jókedv hiánya. Ilyenkor mintha álomból ébrednék, és felriadok, nem tudom mit tettem, hol voltam. Nem értem, de aztán elmúlik és újra minden normális lesz.
Megjelenés
Szőke haj, kék szemek. Olyan kinézet, amit bármelyik másik nő megirigyelne. Telt idomokkal, és szép arccal. A tökéletesen ideális nő, valaki számára persze. De a kisugárzásából süt a lenézés és az arrogancia. Léptei magabiztosak, és határozottak. Megjelenése mindig csinos, kifogástalanul szép, elegáns ruhákban, nem igazán szokott slampos lenni. A haját általában kiengedve vagy esetleg kontyban hordja. Tekintete időnként ködös lehet, majd megint kitisztul. Viselkedése, reakciói teljesen kiszámíthatatlanok. Maga a Miss Szeszély. Néha egyszerűen nem is válaszol, máskor minden ok nélkül a lehető legszívélyesebb veled. Mintha teljesen a véletlenen múlna. Az összhatás zavarba ejtően zavaros. Nem lehet rajta kiigazodni, és olyan mintha őrült lenne egy kicsit. Olyan, mintha kettős személyisége lenne, és sosem tudod, éppen melyik kerekedik felül.
A haja hullámos, külsője mindig jól ápolt, a szőkesége eredeti, de volt már a hajszíne vörös is. Az angolt enyhe orosz akcentussal beszéli, amit nem feltétlen veszel észre első hallásra.
Életed fontosabb állomásai
Felébredt. A saját ágyában, a londoni szobájában. Ziháló lélegzettel kelt ki az ágyból. Első útja a tükörhöz vezetett. Belenézett. A jól ismert zöld szempár villant rá, de valami végtelen meggyötörtséget tükrözött. A haja mintha egy pár centivel hosszabb lett volna, mint amire emlékezett. Végigpillant magán, és észreveszi, hogy teljesen meztelen. Testét véraláfutások és halványodó zúzódások borítják. Lassan kezd teljesen magához térni. A pálcája az éjjeliszekrényen van, ez megnyugtatja. Gyorsan felvesz valamiféle ruhát, hogy mégse legyen teljesen pucér. A ruhái a megszokott rendben állnak a szekrényében. Így elrendezve magát, már csak egy kérdése marad. Hogy került ide? És mit csinált az elmúlt két hónapban? Csak két kérdéssel kezdődik, de megannyit vonna maga után, ám még ezeket sem tudja megválaszolni. Próbál ugyan emlékezni, de még halván képek sem ugranak be neki. Semmi. Az utolsó emléke, hogy felszáll év végén a Roxfort Expresszre, mert Gregory szólt neki, hogy Ethannak kéne az ő segítsége is. És innentől kezdve a következő az, hogy felébred itt. A két hónapot is csak azért tudja, mert ránézett az újságon a dátumra. Valaki gondosan odatette az asztalára. Sóhajt egyet. Nem szereti, ha valamit nem tud. Mérges, dühös, és ideges lesz tőle. Most is elöntik ezek az érzések, de erősebben, mint szokták. Ő alapból higgadt személyiség.
Kinyitja az ajtót, és lemegy az étkezőbe. Ott találja az anyját, akinek a kezéből kiesik a bögre tea, amint meglátja. Lemerevedik, és alig bír kinyögni valamit.
- Sonia. Hogy kerülsz ide? - Ennyi. Ennyi telik tőle, majd úgy rohan oda hozzá, mint aki nem hitte, hogy valaha viszontlátja a lányát. Ebben a pillanatban csöngetnek, Sonia kibújik az ölelésből, és kinyitja az ajtót, reméli, hogy válaszokat találhat mögötte. Az ajtóban egy férfi áll. Nem orosz, hanem angol ez látszik az öltözködéséből is. Ethan, Sonia felismeri. Greggel neki segítettek, hozzá voltak beosztva aurortanoncnak. Ethan mindig is Greget kedvelte jobban, őt vitte mindenhova... egészen a nyár elejéig. Akkor már ő is helyet kapott.
- Ethan. Micsoda meglepetés, jöjjön be – Sonia hangja rideg, és érzelemmentes. Beinvitálja a férfit, aki egy biccentéssel fogadja, majd körbepillant. A szőkeség a konyhába vezeti az urat, és leülteti, ám mielőtt megszólalhatna, Sonia csendre inti, és ő kezd el beszélni.
- Nem. Itt most én kérdezek. Hogy kerültem ide? Mikor? Miért? És mit csináltam az elmúlt időben, és miért nem emlékszem semmire? Az égvilágon semmire!!? - A mondandó vége már ordításba csap át, Sonia szőke tincsei csak úgy repkednek az arca körül az indulattól, mikor végre elhallgat, hogy a férfi válaszolhasson.
- Én hoztalak ide. Egy nappal ezelőtt. Hogy mit csináltál... az egy kicsit bonyolultabb probléma, később kitérek rá. Az emlékezetkiesésed valószínűleg egy nagyon erős memóriatörlő bűbáj eredménye, még nem próbálkoztunk a megtörésével, felkutatásával – Hadarja el első válaszként, majd sóhajt egyet, kihúz egy széket a hölgynek is, miközben az anya csak dermedten áll, és figyeli a jelenetet. Sonia leül, és úgy várja a folytatást.
- Kezdjük az elejéről. Arra még emlékszel, hogy Gregoryt és téged elvittelek a legutóbbi utamra. Az aurorszakma nem könnyű és veszélytelen, ezt ti is tudtátok. Ezt vállalva jöttetek el velem. Saját felelősségre, ezt alá is írtátok – Sonia bólint, igen, erre még emlékszik. - Nos, ezután kezdődnek a bonyodalmak, ugyanis egy pár külföldi – pontosabban orosz – sötét varázslót kellett volna elkapnunk. Ezért is vittelek magammal. Az egész addig jól ment, amíg megérkeztünk Oroszországba, és ott felszálltunk a vonatra. Kiszagoltak minket, és párbajba keveredtünk. Engem eltalált egy átok, és onnantól kezdve arra ébredtem, hogy a vonat roncsai között fekszem, és ti eltűntetek. Gregory és te is. Az elmúlt időszakot azzal töltöttem, hogy kerestelek titeket. Egészen két nappal ezelőttig, amikor is megtaláltalak, mégpedig London egyik sikátorában, eszméletlenül, teljesen véletlenül akadtam rád. Akkor hoztalak ide. Gregory még mindig nincs meg. Most pedig velem kellene jönnöd a Szent Mungóba, szükséged van egy kis vizsgálatra... - fejezi be a rövid kis történetet, majd feláll, hogy Soniát magával vigye. A lány nem tiltakozik, belátja, hogy talán ez az egyetlen módja, hogy visszahozzon bármiféle emléket is. Zavarodottan, és kissé közönyösen lép ki az ajtón. Valami más.. valami megváltozott benne, de még nem tudja, hogy mi az. Egy biztos. Meg kell találnia Gregoryt, és szeptemberben vissza kell mennie a Roxfortba.
