2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Userinfo: Peter Greenwood Teljes név: Sonia Zainkana Születési hely és dátum: Szentpétervár, 1984.10.20. Csoport: Hugrabug Patrónus: - Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Auror - nyolcadik évfolyam Képesség: - Mágikus adottság: Telekinézis 1.szint Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Legendás lények gondozása - kiemelkedő Kihez tartozol: Gregory R. Fox
Jellem: Mit is írhatnék magamról? Ha azt állítanám, hogy lázadó személyiség vagyok, hazudnék. A nővéremmel ellentétben mindenben engedelmeskedem a szüleinknek, noha nem feltétlenül értek velük egyet a döntéseikben. Olga példájából kiindulva azonban jobb, ha szót fogadok. Neki ennél ezerszer rosszabb sorsa lett. Apám elintézte. Nem vagyok túl szorgalmas, ez talán a jegyeimen is meglátszik. Tanulás helyett sokkal jobban szeretek a hobbimnak élni, ami természetesen nem az aurorkodás. Anyám és apám ebben látják a jövőmet, de engem az állatok szeretete sokkal inkább vonz. Kétbalkezes vagyok, azt hiszem. Tény és való, hogy a legtöbb baleset velem történik a családban és a környezetemben is. A varázslatokat rendszerint elrontom, a bájitalok főzés közben felrobbannak. Mit mondhatnék? Nyilvánvalóan nem boszinak születtem. A hugrabugba való kerülésem pedig... Nos, mindent képviselek, amit ez a ház elvár másoktól. Megértő és nyitott vagyok, ember és ember között sem teszek különbséget. Meghallgatom mások problémáit, noha a sajátjaimról nem szívesen beszélek, pedig akad egy pár.
Kinézet, megjelenés: Szőke haj, világosbarna szemek, hófehér bőr, tökéletes mosoly. Igen, ez vagyok én. Az alakom is tökéletes, ahogy a megjelenésem és az öltözködésem is. Nem tudom, valahogy zsigerből jön... Talán ezzel kompenzálom az ügyetlenségemet. Tűsarkút azonban ritkán látni rajtam, hiszen az egyenlő a katasztrófával. Szeretem a nőies holmikat, noha nem viszem túlzásba. Ékszereket egyáltalán nem hordok, hiszen már akadtam bele velük egy-két helyre, ami nem tud valami kellemes lenni. Szépnek szépek, de rajtam egyenesen életveszélyesek. Ebben inkább Olga remekel, ő mindennel jól bánik.
Előtörténet: A Zainkana-család Oroszország egyik legrégebbi múltjára visszatekintő auror-família. Az őseim azon aurorok között voltak, akik megalapították az orosz aurorparancsnokságot, amely azóta világhírű intézménnyé nőtte ki magát. Minden egyes generáció minden egyes tagja letett valamit az asztalra, kivétel nélkül. Dédapám például részt vett a Grindelwald ellen folyó akciókban, majd a letartóztatásában és bebörtönzésében. Ükapámnak pedig igen fontos szerepe volt abban, hogy véget ért az I. világháború. Egyszóval, apám nem kis terhet vett annak idején a nyakába, ami szó szerint megpecsételte a sorsát. Anyámmal két lányuk született, Olga és én, habár ez nem akadályozta őket az elvárásaikban. A nővérem kifejezetten ügyesnek bizonyult mindenben, sorra vette az akadályokat, csak a szája... Hát igen, sokszor ellentmondott apámnak, amivel csak maga alatt vágta a fát. Az pedig egy röpke pillanatra se ötlött fel benne, hogy a család feje nem véletlenül birtokolja ezt a címet. Egyetlen szempillantás alatt törte ketté Olga karrierjét, majd adta feleségül valami nevenincs senkinek, akitől most várja az első gyermekét. Igen, aki nem engedelmeskedik, arra a süllyesztő vár, ezt Olga szépen megtanulta. És én? Nos, annak idején a Roxfortban kezdtem el a tanulmányaimat, ahol hamar összebarátkoztam egy Gregory nevű fiúval. Sülve-főve együtt voltunk, ahogy a gyerekek szoktak, 12 éves koromban pedig vele váltottam életem első csókját egy fogadás miatt, az egyik félreeső beugróban a folyosókon. Nem is értem, miért maradt meg ez bennem annyira, amikor utána nem győztünk pofákat vágni. Az viszont tény, hogy szép idők voltak. Rengeteget lógtunk és hülyéskedtünk, vicces fiú volt. A harmadik évfolyamot azonban már a Durmstrangban kellett kezdenem, hiszen időközben a szüleim eltalálták, hogy az az iskola színvonalasabb oktatást nyújthat számomra. Igazuk volt. Soha életemben nem szerettem odajárni, de valahogy mégis elvégeztem az alapokat. Az pedig már nem is volt kérdés, hogy merre tovább. A Roxfort auror-képzése tökéletesnek tűnt a szemükben, én pedig nem ellenkeztem. A brit intézménybe való utazásom előtt viszont megtartották az eljegyzésemet. Hivatalos ünnepség, majd sok papírmunka következett, amivel a két család megpecsételte a kölcsönös alkut. A vőlegényem pedig... Nos, azt hiszem, elég helyes és jóképű és... Hát, nem is tudom. Szerelmes lennék? Nem érzem magam annak, hiszen nem is ismerem, csupán látásból, ennek ellenére azonban úgy érzem, nem lesz gond vele. Sok lány lenne képes ölni egy ilyen pasiért. A szimpátia kölcsönös, szóval az esküvőre is sor kerül, amint elvégzem a Roxfortot.
