2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Karakteredre jellemző idézet"
Főkarakter: Astrid McCaine Teljes név: Cornelius Mortensen Születési hely és dátum: London, 1977.12.01. Csoport: Mardekár Patrónus: kobra Évfolyam (szak): 9. évfolyamos diák - méregkeverő Képesség: Animágus (albinó kobra) Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - kiemelkedő, Sötét varázslatok kivédése - kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Nem sok jó tulajdonságot tudok felsorolni erről a fiatalemberről, de azt ki kell emelnem, hogy a családjához a végsőkig hűséges. És hogy ezen kívül miként jellemezném? Romlott, számító, önző, kihasználós, kiismerhetetlen, makacs, akaratos, agresszív… és még oly sok mindent mondhatnék rá. A jelleme igazán összetett, de akármilyen meglepő is, nem azért vált ilyenné, már más lenne, mint a többiek. Nem érték atrocitások kiskorában, nem bántotta senki se albinósága miatt, sőt, Cornelius büszke arra, hogy más, mint a többiek, hogy kiemelkedik a nagy átlag közül. Nem kedves és nem barátkozós, ő köszöni szépen, tökéletesen jól megvan egyedül is, ha úgy alakul, de persze azért akadnak olyanok, akikkel ő is képes egy hullámhosszon lenni, tehát nem az az örökké magányos alkat, mégse viselné el mindig a társaságot maga körül. Nem szokott különösebbképpen mások felé nyitni, igazán akkor lép, ha akar is valamit az illetőtől, ha van hátsó szándéka és ritka esetben vezérli valami más. Igen, akadnak érzései, van lelke, a gond csak az, hogy túl sokan nem képesek hatni rá. Merev, ritkán tudja elengedni magát, nem az a tipikus laza srác, nem szokott feleslegesen fecsegni, így a társaságok középpontjában se vele találkozhatunk. Okos és intelligens, mindig, mindent okkal tesz és hosszú távú tervei vannak a jövőre nézve. Tudja, hogy mit akar, és ezért képes küzdeni is, mert küzdés nélkül nincs győzelem.
Megjelenés
Magas, vékony testalkat, hófehér bőr, szürke szemek… Eddig talán még nem is lenne oly meglepő a külső, ha az a fehér bőr tényleg nem lenne oly fehér, akár a halottaké, de az albinóság már csak ezzel jár. A fekete öltözet meghatároz, egyfajta stílust is mutat, de egyben remek kontrasztot alakít ki a fehér bőrrel és a hófehér, hosszú hajjal, de valljuk be, a legtöbb ember számára Cornelius kinézete, fellépése nem túl bizalomgerjesztő. Nem mintha a fiú bárkinek is tetszeni akarna, a maga különcségével hívja inkább fel magára a figyelmet és ezt egy cseppet se bánja. Szinte mindig csak fekete ruházatban látni, amikor pedig muszáj, akkor a Mardekár színeit veszi magára, de igyekszik a lehető leghamarabb megszabadulni azok színeitől is. Ő megmarad feketeének és fehérnek, ő így a teljes. Akad viszont egy különleges képessége is, ami nem más, mint az animágia, de állati alakjára is kihatott genetikai rendellenessége, így a helyett, hogy a megszokott kobrát látná az ember, egy hófehér albinóval találhatja szembe magát az, ki láthatja ezt a Mardekáros fiút átalakulni. De az biztos, hogy állati alakban is tiszteletet sugároz egész lényével, mivel az aranyvér és a család kötelez, a vér pedig nem válik vízzé.
Életed fontosabb állomásai
Zimankós, fagyos éjszaka volt, az ablakokon is alig lehetett kilátni és az utakat is vastag jég borította. De ez igazán senkit se zavart a hatalmas, zord kastélyban, ugyanis számukra ez volt az egyik legszebb nap a világon, Cornelius születésének napja. A gyermek komplikációk nélkül jött a világra, így a Mortensen családban volt ok az örömködésre, így az azt követő napot egy hatalmas estéllyel illették, ahova sok aranyvérű családot hívtak meg egy közös ünneplés érdekében. Mindenki megcsodálta a csecsemőt és ahogy ilyenkor jó szokás volt, többféle ajándékkal látták el, olyanokkal is, amelyeket majd csak idősebb korában kaphatott meg. A Mortensen család elég híres volt az arisztokraták körében, sokan felnéztek rájuk vagy éppen rettegtek tőlük, így nem volt olyan, aki ártó szándékkal tette volna be a lábát a kastélyba, tudták, hogy az következményekkel járna. Ettől a naptól fogva pedig minden évben, amikor elérkezett Cornelius születésének a napja, a szülők egy bált rendeztek egyetlen gyermekük tiszteletére, mely mindig a legnagyobb pompában zajlott és amelyet még ez a rideg albinó srác se vetett meg soha. A szülőket egyébként nem zavarta gyermekük kinézete, hogy egy albinó jött a világra, mivel a család híres volt a különféle kísérleteikről és mérgeikről, így talán már az se meglepő, hogy a fiút miért érdeklik oly nagyon ezek a dolgok. A föld alatt futó járatok egy hatalmas laboratóriumba vezetnek, ahol állati és emberi kísérleteket is folytatnak és bár nem szép, de Corneliusnak is része volt benne. Akad több tömlöc, akvárium és ketrec is odalent, melyek bár nincsenek mindig tömve, de azért egy-két ember vagy éppen állat – esetleg mindkettő -, mindig akad odalent. Az emberi kísérletek pedig nem jelentik azt, hogy feltétlenül mindenki meghal, aki a Mortensen családhoz kerül, a jó öreg emléktörlő bűbáj… időnként el kell engedni őket, aztán szemmel tartani, hogy mi működött rajtuk és mi nem, az már nekik nem számít, hogy ez esetleges szenvedésekkel vagy hamari halállal jár. Cornelius is egy igazi különlegesség, a szüleik pedig mindenre kíváncsiak voltak. Mégis, a fiút ez a mai napig nem zavarja, nem ítéli el ezért a családját, így amikor ő is kellően idős lett ahhoz, hogy megértse ezeket a dolgokat, a szüleitől kezdett el tanulni, természetesen a legnagyobb titokban, mivel sokan nem néznék jó szemmel azt, amit csinálnak. De hát a muglik nem jók másra, csakis a fejlődés érdekét szolgálják, a varázshasználóknak élni kell a lehetőséggel, hogy kísérletezve rajtuk különféle dolgokra tehessenek szert, és meglepő vagy sem, de a vérük is jó valamire. Cornelius már kiskorától kezdve semmibe vette a muglikat, így a sárvérűeket is természetesen, a családra nem hozna szégyent, így az elvei azok, amelyeket belé véstek, így hát amikor eljött a nagy pillanat, hogy a Roxfortba menjen, az se volt meglepő, hogy ilyen múlttal melyik házba is fog kerülni. Egyértelműen a süveg a Mardekárba osztotta be, ott kaphatta meg azt az igazi tudást, amelyre oly nagyon szüksége volt és mélyedhetett el még jobban a mérgek világában, Piton pedig nagy segítségére volt a fiúnak a tudás megszerzésében. Nem szégyen a tudást több helyről összegyűjteni, így Cornelius folyamatosan bújta a könyveket és kezdett bele sajátos kísérleteibe, majd végül az animágia képességét is elsajátította. Nem meglepő, hogy ahogy ő maga is, úgy állati alakja is albinó lett, ahogy sokaknak az se, hogy egy ilyen gyermek egy kobra alakját képes felvenni, mely ugyanúgy különleges, akár csak ő maga. Az évek folyamatosan formálták, alakították a jellemét és bár kiskorában azért még barátkozósabb, kedvesebb volt, nem utasította el a társaságot, egyre inkább vált magának valóvá és gonosszá, olykor kegyetlenné. Nem érdekelték igazán a társai, mindenkiben csak a lehetőséget látta és kevés személy van most is, aki valamit is jelent a számára. Amikor lehetősége van, hazautazik, hogy otthon a családi fészek alatt található hatalmas alagutakban folytassa azokat a kísérleteket, melyeket a Minisztérium soha se szabad megtudnia. A Mortensen névhez tehát hű marad mindhalálig, nem okozna csalódást a szüleinek, a nevének, és mivel most már a kilencedik évfolyamot tapossa, nem választja már el túl sok attól, hogy végre átvegye a családi vállalkozást. A probléma az, hogy majd egy feleséget is kell találnia, mert a Mortenseneknek fenn kell maradniuk és ehhez akárhogy is nézzük, de egy nőre is szükség van. Nos… egyelőre még nem igazán igyekszik párt találni magának, de ő is tudja, hogy idővel lépnie kell. Vajon akad majd megfelelő nő a számára? Szerencse, hogy legalább ő választhat és nem a szülei döntik el azt, hogy kit is vegyen feleségül, azt igazán nehezen viselné és valószínűleg a kedves hölgynek se lenne éppen egy életbiztosítás vele leélni az életét. A döntés tehát egyelőre az ő kezében van, de ideje még van, legalább pár év, Cornelius pedig nem kapkodja el.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cornelius Mortensen 2014-11-04, 10:40
Elfogadva!
Különleges pb egy különlegesen félelmetes karihoz. Jó lett, de hát ez tőled azért nem lep meg különösebben. ^^ Remek lett a leírás, amúgy is szépen fogalmazol, de hát volt már rá pár éved, hogy tudd ezt gyakorolni. Érdekes egy albínó kari, főleg ilyen háttérrel, igazi kis tuti halálfaló alapanyag mondaná Rasmus, biztos vagyok benne. Nem húzom az idődet, mert biztosan bejáratnád már ezt a kis fiúcskádat is, és gondolom nem túl sok szép rózsaszín játékod lesz vele, szóval irány előre, foglalózz, aztán kész is vagy. ^^
Jó lett, de hát ez tőled azért nem lep meg különösebben. ^^ Remek lett a leírás, amúgy is szépen fogalmazol, de hát volt már rá pár éved, hogy tudd ezt gyakorolni. Érdekes egy albínó kari, főleg ilyen háttérrel, igazi kis tuti halálfaló alapanyag mondaná Rasmus, biztos vagyok benne. 
Nem húzom az idődet, mert biztosan bejáratnád már ezt a kis fiúcskádat is, és gondolom nem túl sok szép rózsaszín játékod lesz vele, szóval irány előre, foglalózz, aztán kész is vagy. ^^
