2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A kajás dolgokra már csak mosolyogva bólogatok, igazából mindegy mi lesz, csak legyen valami olyan kaja, ami kicsit elfelejteti velem, hogy karácsony van. Soha nem fogom megérteni azt, hogy miért is olyan nagyon fontos ünnep ez, vagyis…értem én, csak átérezni nem tudom. Nekem nem volt családom,akikkel kibonthattam volna az ajándékot, az árvaházban az számított ajándéknak, hogy nem rúgtak ki az utcára, nem volt se karácsonyfa, se ajándékok, pont ugyanolyan nap volt, mint mindegyik más. De nem szólok én bele akkor ebbe, ha nekik fontos ez, márpedig úgy látom, hogy az, akkor felőlem jöhetnek a karácsonyi kaják meg dalok, maximum majd nem éneklem, vagy csak motyogok. - Ketten együtt már biztos sikert értek el. – mondom egy biztató mosollyal. Fiatalok, jól is néznek ki, egyenként sem hiszem, hogy gond lenne, de ha ketten mennek úgy még jobb. Meg sem fordul a fejemben, hogy bármit is gondoljak egyikükről azért mert nem értenek annyira a férfiak nyelvén. Mi pasik is szeretjük azt mondani, hogy tudjuk mi jár a nő fejében, de valójában gőzünk sincs róla, a nő egy megfejthetetlen rejtvény, én is képtelen vagyok néha kiigazodni Andie-n, olyan, mint valami időzített bomba, aminek elromlott az időzítője. Hol ilyen, hol olyan, hol ezen akad ki, hol meg azon. A bálkirányő választás és mellé a bálkirály már tényleg elégé elcsépelt egy dolog lenne, nagyok vagyunk már, nem hinném, hogy bármelyikünket is olyan nagyon érdekelné az, hogy az adott évben éppen ki a legnépszerűbb az egész iskolában. Az előadás jó lesz, Ashton-nak biztos van hozzá ízlése, választ majd egy olyat, amin nem unjuk halálra magunkat, és időben is belefér a dolgokba, a zenekart meg majd elintézem én, vannak ismerőseim, szeretem a zenei világot. Jegyzetelni viszont utálok, éppen ezért nem hoztam semmi füzetet, majd fejben megjegyzem a dolgokat, amúgy is, a zenekaron kívül más dolgom amúgy sincsen most, igaz? - Oké, egy hét múlva. – bólintok Cho-nak, hogy felőlem aztán mehet a menet következőleg is, akkor már legalább túl vagyunk az ötletelésen és tovább mehetünk valamennyivel a tervezésnél is talán. Amint végre megvan minden, csak felállok a székemből, intek a lányoknak, megragadom Ashton kezét, és már néhány pillanat múlva a folyosón is vagyok. Most kell megkeresnem majd Andie-t, nem létezik, hogy ne jöjjön el, és ne szórakozzon életében először végre egy igazán jót. Nem lesz attól semmi sem szebb, ha a bakancslistáját írja, és a halállal foglalkozik. Ideje kicsit élnie, én pedig majd segítek ebben neki, mert bár nem tudja, szüksége van rá.
Elégedetten nézek körbe társaimon, úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy mélyebben nem ismertük egymást előzőleg, most képesek vagyunk meghallgatni a többieket, és kicsit ugyan kuszán, de valamit összehozni, amelyből bízzunk benne, mindenki, aki részt vesz a bálon, megtalálja a magának tetsző részleteket. Bele sem nagyon gondolok, hogy Astridnak külön engedélyhez kéne kötni a kimászlálást, végülis azzal, hogy szervező, előlépett valami megbízottá. Az alapján azért biztosan külön jogok járnak neki. Cho szavaira intek, én is valami olyasmire gondoltam, hogy majd az esti órákban megfelelő lehet, ha nekiesünk a gyakorlásnak, előkészületeknek. - Igen. Örülnék, ha lenne az étlapon valami egzotikus, nem európai vacsora, és talán mások is díjaznák az ötletet. – Jó, a halászlét nyilván meg fogom kóstolni, de mi lenne akkor, ha netán valami indiai kaja is lenne terítéken? Egy pillanatra elgondolkozom, azon tűnődök, hogy vajon Evangeline kit visz majd a bálba. Fogalmam sem volt róla, hogy gyorsabban kellett volna lépnem. Sőt nem is voltam benne biztos, hogy akartam volna, de Justice-ról eszembe jutott a tánc, arról pedig a hugrabugos lány, és akkor már késő volt. Na mindegy, vissza a szervezkedéshez. Nem mondok semmit arra, hogy a két lány nem ért a pasizáshoz, a kinti visongás alapján nem érzem azt, hogy érteni kéne, egy mosoly elég lehet ahhoz, végülis nem tevékért akarjuk eladni őket, de túl lovagias vagyok ahhoz, hogy ez megjegyezzem. Itt már leadtam az ötleteimet, türelmesen megvárom, hogy a Hollóhátas lány mindent felírjon, majd úgy vélem ideje megbontani az asztalt, még ha képletesen is. - Persze, kitalálok valami nem túl hosszút, de élvezhetőt. És persze végiglátogatom az Abszol-út női boltvezetőit. – Bólintok, és viszonzom a mosolyt, ahogyan a többiekre is derűsen nézek. Helyeselek az ismételt találka ötletére, addig rengeteg dolgom lesz, még szerencse, hogy addig már nem kell külfödi kiüldetést intéznem. A lányoktól intéssel, Jack-től kézfogással búcsúzom. A végén még jól is elsülhet az elején furcsálkodva fogadott szervezői létem. Kikukkantok, Cho úgy tűnik, hogy tényleg erélyesen lekoptatta a lányokat, így ki tudok sietni a folyosóra. //Én is köszönöm szépen a játékot!//
Úgy érzem, hogy jó lesz ez, főleg miután a visongó rajongóktól is sikerül megszabadulni és végre egy kis csend is marad nekünk. Nem azt mondom, hogy baj, hogy Ashton itt van, de nem is tudom... jöhetett volna titokban is, akkor nem kell róla rajongókat levakarni. Nem is tudom, hogy a fenébe bírja. - Így is úgy is olyankor kéne kipróbálni mindent, amikor nem lézeng senki a környéken, este talán. - nem feltétlenül ma, hanem esténként kipróbálhatnánk a varázslatokat, hogy mennyire tartósak és mennyire működnek jól együtt. Nem kell sietni, vagy még időnk bőven karácsonyig és egyeztetni kell csak a házvezetőnkkel, hogy Astrid is a folyosón lehessen a kijárási tilalom után. Nekem nem gond prefektusként és a két egyetemistának sem, de ő azért nem mászkálhat ki csak úgy, nem lenne jó, ha e miatt kerülne véletlenül is bajba. - Majd megpróbáljuk vegyíteni a dolgokat, hogy ilyen is olyan is legyen, talán csak van a vacsi menüjébe is beleszólásunk. - mosolyodom el. Hát igen mindenki mást szeretne. Nekem nincs bajom az ünnepi kajákkal, főleg hogy nincs még herótom tőle, nem ebből állt a gyerekkorom, mint gondolom a többségnek, de megértem, hogy Jack pl. nincs kifejezetten oda érte. Majd igyekszünk mindent úgy megcsinálni, hogy minél többeknek jó legyen. Olyat úgy se lehet összehozni, ami mindenkinek megfelel, maximum olyat, ami sokaknak. Ezért jó, ha változatos lesz az este, ha a zene, a dekoráció, a programok és a kaja is változatos. Akkor remélhetőleg mindenki megtalálja azt, ami a kedvére való. - Én sem, szóval együtt azért jobb lenne. - bólintok egy aprót Astrid felé. Asthoné a női eladók, de én azért nem szívesen járnék egyedül végig egy csomó boltot, főleg hogy ehhez le kéne utazni akár Londonba is valamelyik hétvégén, bár talán elég lehet az is, ha egyszerűen csak Roxmortsban járunk körbe első körben. Ez attól is függ, hogy a tanáraink mit engedélyeznek, nem biztos, hogy értékelnék, ha iskola időben utaznánk el a suliból. Asthon ötlete egyébként tényleg jól hangzik, szóval csak finoman bólogatok párat, amíg Astrid jegyzetel. Szerintem jó lesz ez, én legalábbis úgy érzem, hogy egészen jó kis karácsonyt fogunk majd összedobni, már csak az a nagy kérdés, hogy vajon ki a fenével jövök el, mert az még nagyon-nagy kérdés. Mondjuk megnyugtató, hogy szervezőként akár végigsertepertélhetem az estét egyedül is az, se lesz fura. - Szerintem ez így tökéletes, és akkor Ashton intézed az előadást? Jack pedig a zenekart. - azért még belelesek a jegyzetekbe, de nem hiszem, hogy így hirtelen kelleni fog más is. - Jó lesz így, szerintem... remek bált hozunk össze! - mosolyodom el. Bizakodó vagyok kivételesen. Talán azért mert nem csak rajtam múlik, hogy mit hozunk ki a dologból, hanem a többieken is. Ha csak rajtam múlna tuti, hogy nem így lennék vele. - Akkor első körben mindenki intézi a saját dolgát és... mondjuk egy hét múlva ugyanitt? - ezért is jó időben elkezdeni mindent, van bőven alkalom arra, hogy mindennek utána járjunk és szerintem tényleg remek lesz majd a vége. Igazából... már be vagyok zsongva a karácsony miatt, pedig még rendesen odébb van.
//No én zárót írtam a részemről, kitárgyaltuk a részleteket azt hiszem. ^^ Köszönöm a játékot! //
[You must be registered and logged in to see this image.]Miután Ashton rajongóit Cho finoman elküldte a közelünkből, már neki is állhatunk a szervezkedésnek. A kezdeti izgalmam és idegességem tova száll, jókedvűen ötletelgetek és jól is érzem magam a társaságban. Nem ismerem igazán a fiúkat, ez igaz, de semmiféle problémám sincs velük, bár nekem aztán kevesekkel van. - Azokhoz talán előbb utána kéne nézni jobban, de ha akarjátok, lehet azt is ma. – én inkább egy másik alkalommal próbálnám meg a varázslatokat, hiszen tényleg nem ártana majd mindennek utána nézni, de ha a többiek esetleg most szeretnék, akkor én nem fogom megakadályozni őket ebbe. Mindenképpen a bál előtt lesznek próbák, ez tény és való, de egyszerre mégse lehet mindent, engem pedig nem zavar, ha akár heti egyszer össze kell majd ülnünk, bár lehet, hogy másokat igen. Oké, nem kellene ilyen túlbuzgónak lennem. A jegyzetelést természetesen én csinálom, hiszen már előttem van minden, így nem kell az miatt aggódni, hogy esetleg bármit elfelejtünk, a memóriám pedig elég jó, Hollóhátas vagyok és szinte kitűnő tanuló, szóval gond egy szál se, és úgy hiszem, hogy Cho is hasonlóan jó aggyal rendelkezik, mint én, a srácokat pedig ilyen szinten se ismerem. Valahogy eddig még nem alakult úgy, hogy beszéltünk volna egymással, majd kiderül, hogy ez után máshogy lesz-e. A vacsora ötlete is nemsokára megbeszélésre kerül és mivel magát a karácsonyi vacsorát nem mi tervezzük, így csak néhány ételt kell kitalálni, amiket majd összeírunk a manóknak. Ashton szavaira viszont halkan felkuncogok, aranyos, ahogy ezt az egészet így előadja. - Nyugi, általában van más fajta étel is, de a bál alatt tényleg elég lesz csak pár dolog, ahogy Cho is mondta. – azért elképzelem, hogy parancsra eszik, ez tényleg vicces lenne, és természetesen nem veszem magamra azt, hogy ők nem értenek egyet velem a karácsonyi ételekkel kapcsolatban, nem mindenkit hathat meg a dolog. Háztársam kis megjegyzésére viszont arcom némileg vörösebb színt kezd el ölteni és zavartan sütöm le szemeimet is. Bár nem rosszból mondja, mégis, érzem, hogy lehet le kéne állnom és inkább a továbbiakat átengedni a társaimnak. - Bocsánat. – motyogom halkan, majd végül a kisebb tárgyak tervezgetése is kezdetét veszi. Jó ötletnek tűnik ez a reklámozás, támogatásos dolog, így aprókat bólogatok és mint hallom, Ashton is fel tudná használni remek meggyőzőképességét. Helyes külső, sokaknak ez már elég, én mégse erre utaztam soha, de hát ez tisztán látszik abból, hogy kihez is vonzódom, khm. De persze akadnak férfi eladók is, nem is egy, így Jack kérdése is ésszerű, mire csak halkan sóhajtok fel. - Én nem igazán értek a férfiakhoz. – tekintetem Cho-ra vándorol, mégse akarnám azt, hogy szegénynek egyedül kelljen ezzel megküzdenie. - De ha gondolod, mehetünk együtt. – talán az lenne a legkellemesebb megoldás. Nem szégyellem egyébként a két griffendéles előtt, hogy nem értek az erősebbik nemhez igazán, én ilyen vagyok, de azért totálisan analfabéta se vagyok velük kapcsolatban, mégis, talán két lány jobban meg tudná győzni őket és akkor még kellemesen el is tudnánk beszélgetni, még többet ötletelgetni a sétánk során. - Jól hangzana valami karácsonyi előadás, csak tényleg ne legyen túl hosszú, mert azt elunják az emberek, a bálkirály és királynő választást pedig szerintem is el lehetne hagyni. – úgy tűnik, hogy senki se ragaszkodik most ehhez, szóval nekem se fontos, soha se volt az. Minden fel van jegyezve, szépen, láthatóan, így nemsokára pálcámat előveszem, majd a papírra mutatok és még háromszor lemásolom azt, így mindenki elé odatolok egy-egy papiruszt, amely pont úgy néz ki, mint az enyém, amire írtam. - Nézzétek át ti is, hogy nem-e hagytam ki valamit. – természetesen nem, minden ott van, de mégis csak jobb biztosra menni. – Akkor, van még esetleg valami? – most ők ötletelhetnek, én már tényleg megtettem a magamét és igazából most nem is jut eszembe semmi frappáns se. Talán ennyi elég volna? Lesz még dolgunk bőven, megszerezni a kis ajándékokat, elkészíteni a tombolákat, a sorsolás menetét, megszervezni az előadókat, együtteseket, hű, remélem, hogy a diákok és a tanárok legalább meg lesznek elégedve velünk.
Az ötletekre, hogy miként is próbálgassunk, csak mosolyogva bólintok egyet. Nekem aztán teljesen okés. Nem, valójában a legkevésbé sem okés, mert semmi kedvem ehhez az egész szervezés dologhoz, főleg azért, mert úgy terveztem, hogy most letudunk gyorsan mindent, aztán már a bálig dolgom sincsen, de úgy tűnik jó nagyot tévedtem. Mindegy, valamit valamiért, ha már rendező leszek akkor muszáj lesz ezt is megtenni, főleg a többiekért, mert még sem hagyhatom őket cserben. Nem hinné, hogy komoly gondjaik lennének az én távollétemben, Cho és Astrid egész profin lekezelik az egészet, én most is csak figyelek és néha benyögök valamit,nekem ez így pont jó. -Felőlem aztán lehettek hagyományőrzők ,csak legyen valami vészterv, ha valaki esetleg még se szereti a hagyományokat. – rántom meg a vállamat. A legkevésbé sem érdekel ez az egész, főleg nem a kaja, maximum nem eszem, nem olyan nagy dolog ez, de ha már szervező vagyok, akkor tehetnék annyit a többségért, hogy megkímélem őket a karácsonyi kajáktól. Nem tudom miért, talán mert soha nem volt egyetlen rendes karácsonyom se, de utálom az egészet. Az árvaházban nem ünnepeltük ezt, ugyanolyan nap volt, mint mindegyik más, én csak bulizni jártam el a bálba, éppen ezért nem örülök annak, hogy nekem is a szervezők között kell ülnöm. – Oké, és akkor ki vállalja a pasikat? – nézek a lányokra felváltva mosolyogva. Ha már Ashton felajánlotta, hogy elbánik a női eladókkal, akkor igazán küldhetjük valamelyik lányt a férfi eladókhoz is, igaz? Mert én azokat nem vállalom, a zenészeket elintézem, jó pár ismerősöm van, csajok és pasik egyaránt, mindegyikük érti a dolgát, velük nem lesz baj ebben biztos vagyok. Igazából ezen kívül nem is nagyon tudok sehogy máshogy hozzászólni ehhez az egészhez, mert díszítéshez nem igazán értek, ahogyan a kajákban is csak egy ötletem volt, viszont a zenekart legalább tudom intézni. Nekem ennyi elég is, ha éppen nem érzem magam haszontalannak. – Én benne vagyok, de akkor legyen valami zenés darab, az úgy mégiscsak jobb, nem? – nem sokat voltam színházba, de mindig is azokat a darabokat szerettem, ahol énekeltek. Még akkor is ha olyan rossz az egész, mint a fene, de legalább akkor nevetni is lehet rajta. Mindegy, Asthon ötlete, jó, a bálkirály és bálkirálynő dolgot amúgy is unom már, mégis kinek elismerés ez? Alighanem senkinek sem, főleg Asthon-nak nem, hiszen a sok kis rajongója biztosan megválasztaná őt, aztán megölnék egymást, hogy melyikük legyen a párja. Nem hittem volna, hogy valaha is a csajok miatt fogok majd valakit sajnálni, de most ez a nagy helyzet.
Hálás pillantással intézem Cho-t, valóban megtehettem volna én is, hogy kirontok a folyosóra, rájuk rivallok, mert a szép szóból egyszerűen már nem értenek. Továbbra sem vagyok képes ezt úgy intézni, hogy megbántsam őket. Talán férfias megoldás lenne, ha csak simán a tudtukra adnám, hogy ez nevetséges, mondhatni szánalmas hozzáállás, de akkor meg én lennék a bunkó, vagy nem is tudom. Most nem akarok a dologgal foglalkozni, a prefektuslány megteszi helyettem. Kényelmetlenül feszengve hallgatom, ahogyan szól nekik, úgy vélem, leköteleztem, muszáj ezt majd valahol meghálálnom neki. Főleg Jack pillantását kerülöm, nem kapja meg ezt napi szinten, pedig cseppet sem érzem azt, hogy jobb képű lennék, mint ő, s nem akarom, hogy mindez neki is rossz szájízt jelentsen. Ha rajtam múlna, átcsoportosítanám a hódolok minimum felét hozzá, őt kövessék. Végül aztán a másik három belemelegszik, egészen jó ötleteik támadnak, én csak úgy kapkodom a fejem, a végén még tényleg lesz ebből valami egészen komplett dolog. Már csak azt nem tudom, hogy a Justice-kérdéssel mit kezdjek. Fogalmam sem volt, hogy valaki csak úgy elémáll, és meghív. Vagyis jelzi, hogy vele megyek, és kész. - Írjunk fel mindent, és kérjük meg a tanári kart, hogy bizonyos időnként próbálhassunk a nagyteremben. Egymástól függetlenül, de összerakva is. – Adok igazat Chonak, és csak azt nézem, hogy senki nem jegyzetel? Így kissé káoszos elsőre, de most végülis még csak megbeszélünk, de ha nem írjuk fel, nem fogjuk elfelejteni az apróságokat. Ellenben amit Jack mond, arra nagyon is helyeslni tudok, még Astrid ellenében is. - Sajnálom, én is így látom, de miután a többség biztosan hagyománykövető, maradjon úgy, de könyörögöm, legyen valami alternatív menű, ha meg nem sértek senkit, herótom van már a beiglitől meg a többi... kommersz karácsonyi ételtől. Nem fogok tudni parancsszóra halászlét enni, mert december huszonöt van. – Visszakapom Cho-ra a fejemet, én is ettől féltem, lesz tánc, zene, ahogy hallom ezt Jack intézné, na ebben a tekintetben valahogy majd láthatatlanná kell válnom, bár még lövésem sincsen róla hogyan. Justice biztosan menőzni akar majd velem, vagy én nem is tudom, de szívem szerint kihagynám, ha mindenki engem akar majd taperolni. Valahogy kicsit kilógok innen, mert a triónak olyan jó ötletei vannak, én inkább a tettek embere vagyok, mintsem elkezdjek ötletelni. Erről végül mégis eszembe ötlik valami, ami végülis mégiscsak jó lehet, bár az előbbiek ismeretében talán sok lesz. - Teljesen jól hangzik Cho, ajánljuk fel mellé, hogy feltűntetjük a nevüket cserébe, ez végülis reklám nekik is. A női eladókat tudom vállalni. – Fűzöm hozzá, ha már ennyire hátrányos a külsőm, legalább legyen valami előnye is. Aztán mondom is, ami még felmerült. – Program. Kellene valami program, hogy ne merüljön ki a dolog, a vacsorában, és a táncban. Nem is a bálkirálynőválasztás, de valami előadás például? Nem feltétlenül karácsonyi darab, de valami fél órás kis valami. Ha londonban járok, utánanézhetnék, hogy vannak e fellépők, akik vállalnak valami meghitten szórakoztatót. Mit szóltok?
Prefektus vagyok ez tény, de azért nem mondanám magamat olyan erős és határozott jellemnek. A Hollóhátasokkal elég ritkán van bármi gond is, hogy olyan nagyon muszáj legyen tenned érte, hogy jól viselkedjenek, ez pedig nekem így pont tökéletes, de persze Ashton kérdésére azért végül csak bólintok és felállok a helyemről. Őszintén... nem vagyok az a másokat leugató típus, de végül csak eltűnök az ajtó mögött, és bár nem valami nagy hanggal, de azért igyekszem én lerendezni ezt az apró kis problémát, azaz a nagy lánytömeget. Mondhatni valamennyi gyakorlatom van benne, emlékszem még, amikor Cedric után járt hasonló csorda. Nem kell más csak egy cseppnyi meggyőző erő, szóval bent a hangomat se nagyon lehet hallani, csak végül azt, hogy elcsendesülnek, én pedig mindenféle diadalittasság nélkül térek vissza és huppanok le a helyemre. - Talán a varázslatokat érdemes lehet elpróbálni, hogy mennyire tartósak, hogy ne legyen gond, hogy félúton minden a feje tetejére áll. - azért lássuk be, hogy szervezők leszünk, de egyben részt vevők is, tehát gondolom nekünk se lenne jó, ha ott kéne hagyni a szórakozást és megoldani, ha minden megkeveredik. A próbát meg akár itt is lenyomhatjuk gond nélkül. Ashton ötletére bólintok egyet, az is mehet a listára, a patrónusok, és zenekarok amúgy se nagyon vannak az ismeretségi körömben, ez amúgy is talán jobban fekszik egy Griffendélesnek, mint feladat. - Nekem igazából mindegy, hogy mi a menü, mi nem... szoktunk igazán hagyományos karácsonyt ünnepelni, de gondolom tényleg külön lesz a rendes vacsora, arról a manók gondoskodnak, de szendvicsek lehetnek, vagy vicces formájú sütik, meg persze hagyományos bólé. - ilyesmik a fal mellett kellenek azért, hogy ne haljunk éhen és ne szomjazzunk, ha már amúgy is lesz tánc, meg zene nem igaz? Astrid szavaira már-már ott tartok, hogy eltátom a számat, mert lássuk be hármunk közül láthatóan ő itt a legprofibb szervező, legalábbis nagyon sok remek ötlete van. - Mind kettő jó ötlet, mi már... alig kellünk ide. - mosolyodom el. Jó értelemben mondom persze, azaz dicsérem meg háztársamat, hiszen lássuk be, hogy nagyon jó kis ötletei vannak. - Apróságokat, akár mi is készíthetünk egy kis mágiával, az nem lehet nehéz, esetleg körbe lehet járni pár boltot az Abszol-úton, hátha lenne olyan, amelyik támogatná mondjuk apróságokkal a bált. - miért ne? Csak ügyesen kell előadni magunkat és nem lesz gond. Sok eseményen csinálják így, és ez az üzleteknek is reklám, hiszen ha valakinek megtetszenek a dolgaik, akkor nagyobb eséllyel vásárolnak majd ott. Mindenki jól jár, a suli pedig jóval olcsóbban úszná meg az egész kis felhajtást.
[You must be registered and logged in to see this image.]Mindenki nagyjából pontos, így nem kell azon aggodalmaskodni, hogy elmegy majd az egész napunk a szervezkedéssel, bár én őszintén szólva nem bánnám. Tényleg szívesen csinálom, és örülök is neki, hogy felkértek engem is rá, megtiszteltetésnek érzem. Tehát a kis csapatunk összeáll, de úgy tűnik, hogy még nem teljes a nyugalom, hála Ashton rajongótáborának, amely őt is zavarja, ez egyértelműen érződik, bár azt nem értem, hogy miért Chot kéri meg arra, hogy rendezze le a kinti zsivajt, ő is bármikor megtehetné, de én nem szólok egy rossz szót se, nem vagyok kötekedős fajta, így ezt a véleményt megtartom magamnak, csak türelmesen dőlök hátra és várom meg, hogy most mi történik, majd pedig ha Cho tesz valamit, ha nem, utána valószínűleg már nekikezdünk annak, amiért itt vagyunk, bár Jack-et sikerül egy picikét félreértenem. - Öhm, én nem tudtam, hogy próbálunk is, de ha szeretnétek, rajtam nem múlik. A helyet bármikor átvariálhatjuk, bár zenekart meg ilyesmit nem fogunk tudni szerezni, de a díszletet talán össze tudjuk dobni. – a könyvekkel teli szekrények felé nézek egy pillanatra. Akadnak ott bőven bűbájok és minden, ami a segítségünkre lehet, tehát én benne vagyok, csak tényleg egyáltalán nem gondoltam erre a lehetőségre. Ez után kerül elő az én pergamenem is, majd akkor meg is kezdődik az ötletelés. Senki se mondja azt, hogy hülyeség lenne az én gondolatom, így picit elmosolyodom, majd háztársam felé nézek, aki az én alap ötletemet gondolja tovább és milyen nagyon jól. - Igen, az tényleg remek lenne. – bólogatok aprókat picit megcsillanó szemekkel, majd a Griffendélesek felé tekintgetek és Ashton ötletét már szinte magam előtt látom. Valószínűleg a világítás is hangulatos lesz, ott pedig a házakat jelképező állatok mintegy szellem alakja tényleg sokat dobna a hangulaton. - Nekem nagyon tetszik ez az ötlet is. – nekem eszembe se jutott ilyesmi, de hát ezért vagyunk négyen, mindannyiunk másképp gondolkodik, és így lesz majd igazán jó a karácsonyi bál. A hallott dolgokat azért lejegyzem, mert mégis csak úgy a biztos. - Felőlem megszervezheted a zenekarokat, én nekem nincsenek ilyen ismerőseim. – ha a többieknek vannak és ők nem értenek ezzel egyet, akkor majd megbeszélik egymás között, amúgy se egy zenekar fog eljönni, szóval én nekem Jack felvetésével sincs eddig bajom, de ahogy az ételeket szóba hozza, ott már azért lesz. - Mi igazából a karácsonyi bált fogjuk megszervezni, nem a karácsonyi vacsorát, abba nem tudom, hogy mennyire van beleszólásunk, de én személy szerint nagyon szeretem a karácsonyi ételeket, nevezhetsz hagyományőrzőnek is ez miatt, szóval én nem örülnék neki, ha azok elmaradnának és tudtom szerint ezzel többen is vannak így. De a bálon persze szerintem is elég, ha csak szendvicseket vagy kisebb sütiket, rágcsálnivalókat szolgálnak fel. – picit ajkamba harapok, nem tudom, hogy most ki fog leszólni azért, mert én annyira kedvelem a karácsonyt és az ottani finomságokat, de engem a családomra emlékeztet, a szüleimre, kik már rég nem élnek. Annak idején mennyire szerettük az ilyen közös karácsonyokat… régi szép idők, én pedig a Roxfortban is szeretem őket. - Én még olyasmire is gondoltam, hogy a bál alatt akár a hó is eshetne. Persze illúzióként és lehetnének valamiféle tombolák is, a győzteseket pedig az este végén sorsolnánk ki. Majd Dumbledore gondolom elmondja, hogy mennyi pénzből lehet gazdálkodni és nem kell nagy ajándékoknak lenni, lehetnek csak édességek vagy kis kedves tárgyak, amelyek bárkinek jól esnek. Szerintem többen örülnének ilyesminek. – sok itt az árva és a szegény is, akik nem kaphatnak meg oly sok mindent egy ilyen ünnepen, de igazából mindenki szeret nyerni, tehát bárki örülhet valaminek. Mi pedig akár majd be is vásárolhatunk, mindenki mást, mindenki, amit gondol, a lényeg az, hogy semmi se legyen nagy érték, de mégis karácsonyi hangulatú és kedves, ez legalábbis az én elképzelésem.
- Szevasz! – bólintok mosolyogva, mikor belecsapok Ashton kezébe. Jó azért, hogy van itt rajtam kívül más pasi is, főleg, hogy még háztársam is és ismerem is, azért így jóval könnyebb, három lánnyal nem tudtam mit kezdtem volna, vagy ha beültetnek ide egy agymosott Mardekárost, még a végén ölre mentünk volna, vagy valami, én pedig jobban szerettem a békességet, hacsak nincsen okom valakit megütni, mert ha van, akkor…akkor megteszem, már az árvaházban is ezt kellett csinálnom. Megvédeni magamat, mert senki nem segített volna, úgyhogy elég sokszor jártam már pórul emiatt, a tanárok nem szeretik a verekedést, de magának köszönje az a hülye, aki kezdeményez. - Csak óvatosan, kitudja mit csinálnak. – nem éppen úgy hallatszódik, hogy békésen beszélgetnének, még a végén kiderül, hogy egymásnak estek ki jöjjön be legelőször, hogy megpillanthassa az én drága háztársamat. Engem annyira nem idegesít ez, az egész életem egy hatalmas zsivaj volt, az árvaházban soha nem volt csend, az iskolában sem, szóval…hozzászoktam a hangzavarhoz, de ha Ashton-t zavarja, és még meg is kérte Cho-t, akkor biztosan segít majd neki a lány, nem tűnik rosszindulatúnak, a Hollóhátosak nem azok amúgy se, én még eggyel se találkoztam volna, aki nem volt barátságos és segítőkész. - Cho jól mondjam, úgy hittem, hogy valami próba is lesz, de ha nem, hát nem. – vonom meg vállamat. Nem igazán vagyok nagy szervező, utálom is csinálni, ezért nem örülök annak, hogy ezt el kellett vállalnom, de hát ez van, a díszítésekhez annyira nem értek, én csak csodálom őket, nem pedig kitalálom, szóval... majd meglátjuk mennyi hasznomat veszik, de nem hinném, hogy olyan sokat tudnék segíteni. A többiek szavaira csak bólogatok, aztán egy pár pillanatig csak gondolkodok, nem igazán készültem tervekkel, talán még egy picit reménykedtem is abban, hogy senkit nem találok itt. – Én a magam részéről bevállalnám a zenekart, vagy zenekarokat, ismerek néhány nagyon jót, akik bármit eltudnak játszani, csak persze fizetni kell nekik, de ez egyértelmű gondolom. – ha zenéről van szó, akkor abban otthon vagyok, mostanában sok szabadidőm van, főleg a szünetekben, szóval elég gyakran járok el koncertekre, ismerek pár zenekart, megtudom őket ide invitálni, ezt szívesen elintéztem. – Na és a kajával mi a helyzet? Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én már kész a vagyok a szokásos karácsonyi ételekkel, szinte minden évben ugyanaz a kaja van. Mi lenne ha lenne egy kis változatosság? Tudjátok, az egyszerű néha nagyszerű is lehet. – ezalatt csak valami egyszerűbb kaját értek, mint amit felszoktak szolgálni. Oké, van szendvics, meg hasonló, az maradhat is, de az ilyen nagyon komoly kaják minek? A szokásos karácsonyi ételektől néha már amúgy is hányhatnékom van, szerintem jobb lenne az, ha olyan kaja lenne, amit jó is megenni, és nem azért esszük, mert éppen karácsonyi bál van.
Amikor nem sokkal később megérkezik mögöttem Jack is, akkor udvariasan megemelkedve belecsapok a kezébe, és azon gonosz gondolat kezd motoszkálni bennem, hogy miután mi vagyunk a legidősebbek az iskolában, McGalagony a két testőrt rakta be a két okos lány mellé. Valami ilyesmi koncepciót vélek felfedezni a választásában. Nem teljesen jogos, hiszen biztosan megbeszélte a tanári kar, hogy kik legyenek a szervezők, de na... Hátradőlök a széken, ahogyan bólintok a háztárs felvetésére, s a két hollós felé fordul a figyelmem. Kicsit kellemetlenül érzem magam, mert a folyosóról beszűrűdő lányzsivaj nem akar csitulni, sőt mi több, durva koppanások hallatszódnak az ajtón, mint amikor egy zombi falka csapódik neki, és be akarnak törni. - Volna szíves valaki lerendezni őket? – Pillantok a távol-keleti származású Cho-ra. Prefektus, teljesen logikus, ha él a hatalmával. Engem az is hidegen hagy, ha az én házamtól von le pontot, ez már tarthatatlan. Elkapom a tekintetemet a kérés után, éppen elég kellemetlen nekem már maga a tény is, most pedig egy lányt kell megkérnem, hogy segítsen be. Mondjon el engem rondának, idiótának, de nem akarok azon agyalni az egész megbeszélés alatt, hogy van e hátsó kijárata a Szükség Szobájának. Nem tudnak bejönni, ez egyértelmű, de a kijáratnál ott fognak várni. Bosszantó, most már tényleg. Ha végre ki tudtam zárni tudatomból a ricsajt, vagy Cho megoldotta, akkor Astridra koncentrálok, nem érzem tisztemnek, hogy automatikusan mindenre válaszoljak, először figyeljünk Cho-ra is. Karbafont kézzel hallgatom meg őt is, nincsen ellenvetésem. Végülis nem az a célja az ötletbörzének, hogy vétózzunk, hanem az hogy hozzátegyünk egymás ötleteihez. - Eddig rendben vagyunk. Feldobnám még némi interaktív résszel a patrónusok mintájára. A házállatok időkként valami szellemlényként megjelenhetnének, ezzel kicsit emelnénk a látványokat. – Meg hát nem teszem hozzá, de ha nagyon sokszor rohangálnak ott a házállatok, hátha kevesebben kérnek fel táncolni. Önös érdekek vezérelnek, hát ennyi. Már csak arra vagyok kiváncsi, hogy háztársamnak vajon mik járhatnak a fejében. Ahogyan ismerem, igen hasonló stílusunk van, de előttem a puskaport, muszáj lesz mást felvetnie, hogy egyenlő részt tudjon vállalni.
Határozottan örülök neki, hogy a négyből az egyikük olyan, akit amúgy is ismerek, sőt évfolyamtársak is vagyunk. Nem a legjobb barátnők, de már legalább beszéltünk, és tudom, hogy Astrid kedves lány, nem lesz itt gond. Már csak azt remélem, hogy nem fog azon az ajtón egy kiállhatatlan Mardekáros sem betoppanni, mert akkor aztán tuti, hogy baromi nehéz lenne megcsinálni normálisra ezt a bált. Kétlem, hogy egy átlag Mardekáros szívesen szervez bármi ilyesmit. - Arra én is. Fura lenne, ha csak Hollóhátasok lennénk, de... ki tudja. - az is lehet, hogy még lesz két évfolyamtársunk és kész, viszont egyáltalán nem ez történik. A kinti kis ricsajt még nem is tudom hova tenni, viszont aztán megérkezik az első plusz egy fő, azaz... láttam már, de a nevét nem tudom. Pedig ismerek nem egy lányt, aki totál oda van érte, de nem tudom, valahogy bennem nem maradt meg a neve. Nem is tudom, igazából soha sem én voltam az, aki úgy igazán rajongott volna a másik nem tagjaiért. Egyszerűen csak valahogy mindig így alakult. Persze Cedric és népszerű és nekem is tetszett, de meg se fordult a fejemben, hogy rohangálja utána falkában, mint egyesek, talán... pont ez keltette fel a figyelmét, hogy nem úgy viselkedtem, mint az átlag. - Cho Chang, szintén Hollóhát. Lehet, hogy akkor a negyedik fél is... - mondanám még épp, hogy Griffendéles lesz, mert az még szépen kiegyensúlyozott arányban is lenne, amire meg is érkezik Jack. Igen, tényleg Griffendéles, és még fiú is, egész szépen meg lett ez határozva, bár lehet, hogy nem direkt. Azt se tudom, hogy mi direkt lettünk-e kijelölve, vagy csak pont így sikerült. Jacket már láttam, volt olyan LLG, ahol ő is ott volt, mint afféle segítő azt hiszem, ezért tudom a nevét. Elég jóban van Hagriddal, ha jól tudom. Astrid kérdésére én is csak elmosolyodom. - Lehet, hogy úgy gondolta, hogy valami egyebet is teszünk, ha már meg van az ötletelés, akkor neki állunk kipróbálni vagy ilyesmi? - legalábbis én ezt tippelem, hogy így értette esetleg. Persze még így sem biztos, de ki tudja. Mindenesetre szépen előpakolok most már penna és egy kis notesz, hogy tudjak jegyzetelni. Tudom, hogy ez nem pont hagyományos pergamen, de azért a varázsvilág is fejlődik és mi sem írunk mindent pergamenekre igaz? - Szerintem jól hangzik és akkor mindenki a magáénak érezhetné az egészet. Akár... akár a dalok hangulata is változhatna ehhez képes. Valami változatos zenéket játszó zenekar kell, akik ki tudnak alakítani valami koncepciót. - vagy akár a stílus az, ami lehetne mindig más, szerintem határozottan jó lenne, extrás az eddigi megszokott bálokhoz képest.
[You must be registered and logged in to see this image.]Sejtem, hogy nem kell majd sokáig várnom a többiekre, így nem ér meglepetésként, amikor pár perc után már ismét nyílik az ajtó, inkább csak kíváncsivá válik tekintetem, hogy vajon ki a következő érkező. Ahogy pedig Cho alakja kirajzolódik, úgy mosolyodom el a lányt látva, hiszen ő is Hollóhátas és őszintén kedvelem is a lányt. - Szia! – köszönöm jókedvűen, miközben arrébb pakolom a cuccaimat az asztalról, mert sikerült szépen kiteríteni mindent és azért ez így mégse illik és várom, hogy helyet foglaljon valahol a közelben, ahol neki tetszik. Izgul… akár csak én magam, így felé fordulok, kezeimet pedig ölembe ejtem. - Ne is mondd, még soha se csináltam ilyet, de… hát én őszintén szólva nagyon várom és szerintem biztos ügyesek leszünk. Kíváncsi vagyok, hogy kik jönnek még. – sandítok az ajtó irányába és már most kezd karácsonyi hangulatom lenni és na jó, egy picit talán kezdem érezni azt, hogy nem lenne rossz majd részt is venni rajta, úgy normálisan. De tovább már nem halad a gondolat, mivel jönnek ám az érkezők, szóval most a harmadik, amelyet furcsa hang kísér, így egyre kíváncsibb leszek, hogy ki is toppan be, amikor pedig meglátom Ashtont, már meg se lepődöm ezen. Helyes srác, ezt mindenki tudja és elég sok csaj nem is titkolja tetszését, ennek lehettünk az előbb fültanúi. - Szia. Astrid McCaine, Hollóhát. – ha esetleg nem tudná a nevem. Na meg, ő is bemutatkozott, szóval ezt így illik, azt hiszem. – Nekem akad, de várjuk meg a negyedik főt is. – aki szintén nemsokára betoppan, méghozzá Jack személyében. Két fiú, két lány, végülis így a jó. - Szia! Előbb? Miért, mi lesz utána? – én azt hittem, hogy csak azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük a dolgokat, nem tudtam, hogy lesz utána bármi más is, így hát kíváncsian tekintek fiú felé, hogy ő mire gondolhatott ez a kérdés alatt, majd ha felel, akkor végül elmondom az én ötletemet, ha már az előbb Ashton utalt rá. Több embert végülis nem várunk. - Mivel a Roxfortban ugye négy ház van, így én úgy gondoltam, hogy minden díszt egy bűbájjal kéne ellátni, hogy óránként változzanak a teremben a színek. Tehát minden órában más ház színeiben pompázzon a tér. Vagy szerintetek ez már túlzás és inkább meg kéne maradni egynél? – picit aggódóan pillantok körbe, mert hát lehet, hogy ez nekik nem fog tetszeni, én pedig semmit se fogok másokra erőltetni. Nekem természetesen a kék-ezüst vagy a piros-arany tetszene elsődlegesen, de a másik két háznak lehet, hogy nem igazán, ezért is döntöttem végül ez mellett, pedig a Hollóhát és a Griffendél színei igazán hangulatosak a karácsony ünnepén, de muszáj másokra is gondolnunk, erre direkt felhívták a figyelmünket.
Azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy semmi kedvem nincsen díszíteni. Én inkább az a fajta vagyok, aki megdicsér másokat és bulizik, nem pedig az, aki kidekorálja a helyet, és majd úgy bulizik. A különbség az, hogy így tudom mit várhatok majd, ez pedig elveszi a meglepetés okozta gyönyört, amire számítanom kéne egy ilyen eseménnyel kapcsolatban. Általában nem jövök egyedül, soha nem volt még rá példa, mindig találtam egy lányt, aki szívesen ugrott el velem a bálra, de most már konkrét jelöltem is van. Akár akarja, akár nem, én szeretném, ha eljönne velem, és valahogy ráfogom venni Andie-t, hogy jöjjön el. Nem kell randinak lennie, de… de mégis, maximum a világ legrosszabb randijával ajándékozom meg, de nem fog úgy elmenni ebből a suliból, hogy nem volt egyetlen randija se még. Tudom, hogy még neki is vannak itt évei, de én hamarabb végzek, mint ő, és ha én nem lépem ezt meg, félek senki sem fogja. Hiába, nem lehet harcolni, szóltam McGalagony-nak, hogy talán jobb lenne, ha valaki…alkalmasabbat küldene helyettem, de aztán végül csak addig jutottunk el, hogy mikor indulok el végre segíteni a többieknek. Legalább az megnyugtató tény, hogy egyetlen Mardekáros sem lesz ott, bár nem meglepő, de így legalább nem kell attól tartanom, hogy neki esek valakinek. Sőt, még az én házamból is lesz ott valaki, szóval talán nem lesz kínszenvedés az egész, megpróbálok majd jó arcot vágni az egészhez, mert még ha nekem nincs is kedvem hozzá, a többiekét azért nem illik elvenni, igaz? A Szükség Szobája… kicsit azért elgondolkodok azon, hogy vajon sikerül-e egyáltalán odajutnom, mert ha mondjuk én érkezek elsőnek, akkor biztos, hogy valami játékteremnek fog öltözni a hely, az pedig…szerintem tökéletes lenne, de hát ugye ezt nem mindenki pártolná sajnos ,és ahogy ismerem magamat, valószínűleg utolsóként fogok betoppanni, ez már szokásommá vált. Csak ügyesen. Ezt mondogatom magamnak, ahogyan belépek a Szükség Szobájába, titkon reménykedve abban, hogy nem olyanokat fogok ott bent találni, akikkel a viszonyom a legfinomabban szólva is szar. Persze, mosolygok, de ez a mosoly már nem is válik olyan erőltetetté, mikor megpillantom a szobában lévőket. A két lányt ismerem, a nevüket legalábbis tudom, illetve már a folyosókon is láttam őket, Ashton pedig évfolyamtársam, szóval… így azért jóval könnyebb nem végigszenvedni az egészet. – Sziasztok, úgy tűnik már meg is vagyunk mind a négyen. – nem igazán mondok többet, amíg le nem dobom magamat egy szabad, és kényelmesnek tűnő székre. – Szóval akkor előbb az ötletbörze? – gondolom én előbb ki kéne találnunk mihez akarunk kezdeni, igaz? Szóval csak kérdően nézek a többiekre, vagyis a lányokra, mert hát a hölgyeket illeti az elsőbbség.
Hogyan húzhattam volna ki az egészből magam? Csakis akkor, ha vérbefagyva heverek valami barlang mélyén, kifordult belekkel, ám miután McGalagony úgy látta, hogy nagyon is jó egészségnek örvendek, s én vagyok nagyjából a legidősebb Griffendéles, rám esett a választása. Tudok én látványos dolgokban gondolkozni, van stílusérzékem, de egy ünnepség, egy bál, és pont én legyek az egyik az oroszlánok közül, aki ebben gondolkozik? Most még ki sem tudom majd kerülni, hogy ne legyek visongó lánycsapat gyűrűjében, hiszen ha olyan kedvem van, legfeljebb nem jövök el, szervezőként meg muszáj itt lennem. Találnom kéne valakit, aki valami krónikus betegségtől köszönhetően nem vonzódik az erősebb nemhez, vagy csak szimplán vak, így nem kell azon agyalnom, hogy mekkora szemeket mereszt rám, s talán a többit is le tudom vele koptatni. Na nem mintha nőgyűlölő lennék, de mostanság már soknak érzem azt, ami történik. Pedig egykor szerettem én a bálokat, estélyeket, most is kiváncsian várom, hogy mi sülhet ki ebből a közös szerveződésből. Talán el kéne vonatkoztatnom, félretenni a problémát, hátha kivételesen mindenki talál magának párt, nekem pedig nyugodtan telnek majd az ünnepek. Igazából vissza sem kérdeztem a házvezetőnél, hogy rajtam kívül kik lesznek majd a szervezők, hagytam magamnak némi izgalmat is a végére. Remélem volt annyi humorérzéke, és nem az engem követő falkából válogatott. Nem tudom, ezúttal nem is akarom levakarni azokat, akik a nyomomban járnak, és randit akarnak kicsikarni a halloween-i roxmortsos hátvégére, tőlem szokatlan, és tiszteletlen módon nem is veszek róluk tudomást, csak átvágok a folyosókon, és amikor közeledek a Szükség Szobája felé, akkor gyorsítok csak fel, nem szükséges, hogy mások is felfedezzék a helység titkát. A bentiek még hallhatják a rajongótábor csalódott visongását, ahogyan beesek az ajtón, majd ereklyevadászhoz mérten kihúzom magam, és ünnepélyes arckifejezést erőltetve magamra megindulok leendő társaim felé, két lány. Látszik rajtam a zavar, ezt most megint le kell kezelni. Egy szék az enyémen kívül még üres, adja ég, hogy fiú legyen. Három lánnyal nem tudok mit kezdeni, attól félek így is szívecskés valentin nap utánzat lesz ez a bál is. Volt már rá példa, igaz, akkor nem ez a kettő hollóhátas volt a szervező, tavaly nem én sem voltam az. - Sziasztok. Ashton Blake, Griffendél. – Jegyzem meg leküzdve a zavart, ha bestiákkal meg tudok küzdeni, a saját félszegségem nem lehet akadály. Amíg a negyedik be nem fut, nem akarok szótlanságba burkolózni, majd bekapcsolódik. – Van már elképzelésetek? Nekem már eszembe jutott valami, de előbb a hölgyek. – Megadóan bólintok, és elhelyezkedem a kényelmes széken. Kard és páncél ezúttal nincsen, királykék, szinte a hollósokra jellemző összeállítást vettem fel, nem iskolai egyenruhát. Megadom a tiszteletet, így helyes.
Meglepődtem, nem lepődtem meg, el sem tudom dönteni. Egy a biztos, legalább akkor is meg van a dolgom, ha nem hív el senki a karácsonyi bálra. Jó, eddig erre még az elmúlt hat évben egyszer sem került sor, sőt olyan is volt, amikor ketten is el akartak hívni, de... az azért kivételes alkalom volt. Most viszont egyelőre még fogalmam sincs, hogy lesz. Túlságosan zavaros, hogy mi van épp körülöttem. Cedrickel rendezni kéne a dolgainkat, csak sehogy se jutok el addig, aztán Kyle... őszintén szóval nem is tudom, hogy egyáltalán benne felmerülne-e ilyesmi, akár csak véletlenül is, vagy ha fel is merülne, akkor meg merné-e lépni. Viszont, ha nem hív el senki - elég kellemetlen lenne így az utolsó évre -, akkor majd foglalkozom a szervezéssel és akkor nem lesz olyan kellemetlen. Persze táncolhatok Mariettával és lehetek a barátaimmal is, de lássuk be, hogy az nem ugyanaz, mint ha valaki ténylegesen el hív, gondol rád és vele töltöd az este nagy részét. De majd meglátjuk, hogy mi lesz, még van időm, hogy kiderüljön. Most viszont erre kell koncentrálni a szervezésre. Örülök neki, hogy a másik Hollóhátas pont Astrid. Ismerem és kedvelem is, évfolyamtársak vagyunk, ha nem is kifejezetten közeli varátok, de így legalább könnyebben megértjük majd egymás, ha van valami alap. Azt nem tudom még, hogy a Griffendélből kiket várhatunk, de majd kiderül, amint mindenki megérkezik. Nem kések sokat, talán csak pár perccel érkezem meg Astrid után. Sejtettem én, hogy ő is fog hozni ezt-azt, de azért nálam is van penna és pergamen, hogy le tudjunk jegyzetelni lehetőség szerint mindent, amire szükség lehet. Egyelőre még nincs sok ötletem, e téren inkább spontán típus vagyok, majd, ami eszembe jut. - Szia! - az arcomon barátságos mosoly, mint mindig, miközben szépen beljebb lépdelek és helyet foglalok egy kényelmes fotelben. Jó helyet alakított ki, még ha nem is szó szerint ő volt, de lényegében azért részben igen, hiszen az ő gondolatai alapján alakította ki a helyet a szoba. - Izgulok, nem tudom, te hogy vagy vele, de... jó lesz ugye? Jót hozunk össze! - remélem. Nem kéne elszúrni. Ez az első ilyen szervezésem, de vagyunk rá négyen, remélhetőleg a négy különböző ötlethalmaz majd nem hátrányt jelent, hanem előnyt.
[You must be registered and logged in to see this image.]Azóta várom ezt a délutáni összejövetelt, amióta megtudtam, hogy milyen feladattal bíztak meg minket. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, hogy én is részt vehessek a szervezésben, de majd kiugrottam a bőrömből, amikor megtudtam, most pedig talán nem olyan meglepő, hogy én érkezem meg a leghamarabb a szükség szobájához. Nem szoktam túl gyakran ide járni az utóbbi időben, de most úgy érzem, hogy ez lesz számunkra a legideálisabb helyszín. Itt mindent megtalálunk majd, amire csak szükségünk lehet, kényelmesen elférünk majd és megzavarni se fognak, legalábbis remélem. Egyébként nem üres kézzel indultam útnak, pár könyv, papír és penna akad a kezeim között, mivel rendesen utána néztem több karácsonyi díszítőelemnek és apró bűbájoknak, amelyekkel tökéletessé varázsolhatjuk majd az eseményt, így azokat szeretném majd megmutatni a többieknek is. Nem tudom, hogy mennyire lesz nagy az egyetértés, főleg, hogy két házból nem is képviseli magát majd senki se, de talán nem okozunk csalódást majd a diáktársaknak és a tanároknak se. Mivel ez egy hosszú délutánnak ígérkezik, így megmaradtam a kényelmes viseletnél, amely most egy farmernadrágot, fekete sportcipőt és hófehér, rövid ujjú blúzt jelent, hajam pedig kibontva, néhány színes tinccsel együtt keretezi arcomat, amelyen csak minimális smink található. Pont annyi, amennyi kellhet. A szobához érve azonnal tudja a hely, hogy milyennek kell lennie, így ahogy beérek egy kellemes, nagy térben találom magam, több szekrénnyel és sok-sok könyvel, egy nagy körasztallal és négy kényelmes székkel. A szekrényeken természetesen a karácsonyról szóló könyvek vannak és egyszerűbb bűbájokról is lehet ott találni információkat, de akad egy másik asztal is még a fal mentén, ahol pár szendvics és finom, meleg tea található négy bögrével. Ki tudja, hogy ki lesz éhes vagy éppen szomjas, amíg itt maradunk. Kellemesen meleg van egyébként, a fal színe pedig jelenleg jégkék színű, néhány ezüstös díszítéssel, tehát vidám, de nem vittem túlzásba az elgondolásokat. A lényeg az, hogy nyugodt legyen a tér, a kék pedig ezt elősegíti. Az asztalhoz érve azonnal le is pakolok, majd ledobom magam az egyik székre és ez után már magam elé is húzok egy könyvet, ahol különféle ötletek vannak egy remek bálra. Karácsony, akkor az már bállal együtt jár, legalábbis szerintem. De szívesen vennék részt valami ilyesmin, bár… hát, partnerem az nem hiszem, hogy lenne, de nem baj, én a barátaimmal is jól érezném magam és szerintem még Quinn is táncolna majd velem. Biztosan meggyőzném. Teljesen elvagyok foglalva saját gondolataimmal, így nem igazán tudom, hogy mennyi idő telik el, de lassan csak megérkeznek a többiek is.
//
